Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)
1955-06-18 / 47. szám
SZAB AT> Am. SÍ Ál» 1955. június 18. Á munkásosztály nagyszerű hivatása: segíteni a mezőgazdaság fellendítését Megyénk ipari üzemeinek dolgozói 1945-től napjainkig nagy segítséget adtak és adnak a mezőgazdaság terméshozamának növeléséhez, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Munkásosztályunk kitartó harca során érvényt szereztünk megyénkben is az MKP jelszavának, „azé a íöld, aki megműveli” és annak, hogy „földet vissza nem adunk”. Még jobban érezte a parasztság a munkásosztály segítségét 1948 után, amikor iparunk fejlődése során mind több politikailag fejlett szakembert és mezőgazdasági gépet adott a mezőgazdaság számára. Se- 1 gített megyénk munkásosztálya a tsz-ek megszervezésében és 1953-ban a meglévő tsz-eket az ellenség ellen megvédeni. Pártunk politikája alapján megyénk munkásosztályának legjobbjai, az ipari üzemek dolgozóinak százai álltak harcba a tsz-ek véd lemére. A harc sikerrel járt, a meglévő tsz-ek nagy része e harcokból meg- edzve, megerősödve került ki. Ipari üzemeink dolgozóinak segítsége a __ mezőgazdaság részére a gépállomások és állami gazdaságok állandó fejlesztésében is megmutatkozik. A gépállomások mind több mezőgazdasági géppel, traktorral, kombájnnal, s egyéb gépekkel rendelkeznek. Emellett nagy segítséget adnak az ipari üzemek legjobbjai a dolgozók politikai neveléséhez, a műszaki szervezettség megteremtéséhez, a munkafegyelem megszilárdításához, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. 1953. Ő6zén megyénk ipari üzemeinek dolgozói s vezetői hivatalosan is patronálást vállaltak egy-egy gépállomás, állami gazdaság vagy tsz munkájának megjavítása, politikai, gazdasági megszilárdítása érdekében. Ez a szervezett segítség 1954-ben és 1955 első felében tovább erősödött. 1954 nyarán gyakran előfordult, hogy ipari dolgozókból álló brigádok segítettek a növényápolásban, az aratásban és az egyéb mezőgazdasági munka elvégzésében. Vasas üzemeink segítsége nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt téli gépjavítást határ- időre, jó minőségben elvégezték megyénk gépállomásai, állami gazdaságai és tsz-ei. Az elmúlt év folyamán a pártszervezetek irányítása alapján kialakult az ipari üzemek dolgozói és a mezőgazdaság szocialista szektorainak dolgozói között az egymást megsegítő jó viszony. Az ipari üzemek részéről megszervezett munkásparaszt találkozók, az idei traktorosnapi ünnepségek megszervezése is bizonyítékai ennek. Az elmúlt év folyamán az előző évekhez viszonyítva javult az ipari üzemek patronáló munkája, azonban a pártunk politikáját elferdítő jobboldali nézetek megnehezítették az ipari üzemek dolgozói számára a mezőgazdaság szocialista J§ Ha® szektorainak adandó segítség- adást. Különösen a tsz felé irányuló segítségadásnál találkoztak ipari üzemeink olyan problémákkal, hogy az általuk adott segítségadás többször nem egyesült a felső szervek segítségével. Igen gyakran előfordult, hogy a gazdasági segítségen túl megtorpanás mutatkozott a politikai, kulturális nevelőmunka területén. A KV márciusi határozata alapján 1955. áprilisban a Szakszervezetek Nőgrád megyei Tanácsa értékelte az ipari üzemek patronáló munkáját és a KV határozata alapján megszabta a patronáló munkában észlelhető hibák kijavításával kapcsolatos feladatokat. Az ipari üzemek legfontosabb feladataként jelölte meg, hogy megyénk minden ipari üzeme dekádról dekádra, hónapról, hónapra példamutatóan teljesítse az 1955. éves tervet. Javítsák a munkafegyelmet, a norm-afegyelmet, a műszaki szervezettséget az üzemeken belül. Az Acélárugyár dolgozói például legnagyobb segítséget akkor adnak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, a terméshozam növeléséhez, ha minden részletében teljesítik vállalt kötelezettségeiket, ha minél több, jobb és olcsóbb mezőgazdasági szerszámot adnak a mezőgazdaság számára. A Zagyvapálfalvi Üveggyár pedig akkor, ha minél több és olcsóbb üveget biztosít a felépülő új lakásokra, valamint a kertészetek számára. Ugyanígy jelentkezik ez a többi ipari üzemben is. Az ipari üzemeink feladatai azonban nem merülnek ki a gyárak kapuin belül, hanem kint a tsz-ekben, gépállomásokon, állami gazdaságokban is segítséget keli adniok a mező- gazdaság szocialista átszervezéséhez, a terméshozam növeléséhez. A KV márciusi és júniusi határozata megjelöli a mező- gazdaság átszervezésével és a terméshozamok állandó növelésével kapcsolatos feladatot. Az elkövetkezendő időben ezen kettős feladat végrehajtását kell segíteni az egész magyar népnek, köztük megyénk ipari dolgozóinak is. Megyénk ipari üzemeinek a KV határozatának végrehajtása érdekében állandóvá kell tenni a segítségadást a gépállomások, állami gazdaságok és a tsz-ek felé. Ezen túl az ipari üzemeknek az aktívák bevonásával nagy segítséget kell adni az új termelőszövetkezetek szervezéséhez is. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetőségének is oda kell hatnia, hogy üzemeiben meginduljon a patronáló-moz- galom. Bányászaink sem nézhetik tétlenül, hogy mig a többi ipa$i üzemekben állandóan fejlesztik a patronálómozgalmat, náluk semmit sem tesznek annak érdekében, hogy a mezőgazdaságot közvetlenül, ilyen módon is segítsék. Ugyanez vonatkozik az Építőipari Vállalatra is. Az ipari üzemek párt- és szakszervezetei, a DlSZ-szer- vezetek vezetőségei, a gazdasági vezetéssel karöltve érjék el, hogy minél több politikailag és szakmailag fejlett káder menjen falura dolgozni a gépállomásra, állami gazdaságba, tsz-ekbe és más területekre is. Az ipari üzemek vezetői, a gazdasági segítségen túl a munkák megszervezéséhez, a műszaki szervezettség növeléséhez, a munkafegyelem szilárdításához, a kultúrmunka megjavításához adjanak nagyobb segítséget, hogy 1955- 1956-ban a mezőgazdaság szocialista szektorai példamutató gazdálkodást folytassanak vonzó hatást gyakoroljanak az egyénileg gazdálkodókra. Az ipari üzemek pártbizottságai szakszervezetei, DlSZ-bizottsá- gai adjanak nagyobb segítse get a mezőgazdaság szocialista szektoraiban működő párt-, MEDOSZ-. DíSZ-szervezetek- nek. Vegyenek részt az ipari üzemek párt-, szakszervezet, DISZ-vezetői a mezőgazdaság szocialista szektoraiban működő hasonló szervek ülésein, taggyűlésein, népnevelő-értekezletei» és ott hozzászólásaikkal segítsék az ottlévő szervek munkáját. Az ipari üzemekben dolgozó MNDSZ-szervezetek annak érdekében fejtsenek ki tevékenységet, hogy a termelő- szövetkezetekben a növény- ápolás. aratás és egyéb mező- gazdasági munkák idején a családtagok is kivegyék részüket a közös feladatból. Megyénk munkásosztálya, mint már a felszabadulás óta számtalanszor, most is saját és egész népünk érdekében cselekszik, amikor javítja a falu felé irányuló munkáját, A KV márciusi és júniusi határozatának végrehajtására álljon most csatasorba munkásosztályunk, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság terméshozamának növelése érdekében. Baksa Sándor SZMT elnöke Betakarításra készül a sziráki pártszervezet Ki Az aratás ugyan még csak néhány hát múlva lesz. de a jó pártfunkciónárius előre dolgozik. előre tervez és nem bíz semmit sem a véletlenre. Vajon tettek már valamit Szirákon ezen a téren? A pártszervezet helyiségében ketten beszélgetnek: Mlado- nyipzki Géza, a párttitkár és Belus Mihály, a pártvezetőség szervezőtitkára, aki egyben a községi tanács mezőgazdasági előadója is. Az aratásról folyik a szó. Hallgassuk csak meg, tanulságos dolgokat hallunk: A múlt hónapban és a 3-án megtartott összevont párttaggyűlésen már alaposan megtárgyalták a nyári munkák zavartalan biztosításává kapcsolatos feladatokat, a lehetőségeket és meghatározták a tennivalókat is. A taggyűlés kommunistái közül többen megállapították, hogy mindenek előtt iparkodni kell a növényápolási munkák befejezésével és a trágyahordással. A kommunista aktívák és a népnevelők széleskörű, felvilágosító, nevelő munkájukkal érték el, hogy a kukoricát — kivéve 30 holdat — és a burgonyát már kétszer, a cukorrépát pedig már háromszor megkapálták. E műveleteknél lókapát használtak. A párt- szervezet a többszöri kapálás érdekében, agitációs érvként használja fel azokat az eredményeket. amelyeket egyes gazdák az elmúlt évben jó növényápolással értek el. Befejezés előtt áll a trágyahordás is. Legtöbbje már kint van a földek végében. A rétek 60 százalékát lekaszálták. A munkák nagy részét már befejezték és felkészülve várják az aratást. A pártszervezet vezetősége és a tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta az aratás lefolyásának módját és kidolgoz-^ ták az ezzel kapcsolatos szervezési intézkedéseket, amelyet a júniusi tanácsülés elé terjesztettek. E szervezési intézkedések a következők: Kinevezték a dűlő- felelősöket. akiknek feladatuk, hogy időközönként megnézzék a határt, figyelemmel kísérjék a gabona érését, s ha azokat már aratni lehet, keressék fel a megérett gabonák gazdáit, mondják el észrevételeiket, s győzzék meg őket a korai aratás fontosságáról. Megszervezték az arató- és hordóbrigádokat is. A dolgozó parasztok beleegyezésével — közösen hordják majd be "egymás gabonáit. Ez előnyös, mert egy darab földről egy napon betakaríthatnak és az időjárás viszontagságainak nincs úgv kitéve a gabona. Kijelölték a közös szérűket is, összesen hat helyen. Már most leszerződtettek két cséplőbrigádot 22—22 taggal s ezek névsorát átadták a gépállomásnak. Megszervezték a tűzőrséget is. Éjjel a férfiak, nappal az asszonyok, s az úttörök őrzik a község határait, ezenkívül a tűzoltószertárnál június 29-től minden nap egy lovasfogat ekével, lapátokkal, kapákkal felszerelve készenlétben áll. Ezek az intézkedések bizonyítékok arra, hogy a községi pártszervezet, és a tanács jól dolgozik. A további eredményekbe vetett hitét fejezi ki Mravik János elvtárs, a községi tanács elnöke, amikor arról beszél, hogy az idén sem adják át senkinek az aratásban, csépIésben és a begyűjtésben az első helyet. Ez a cél lebeg a község dolgozó parasztjai előtt is. A pártszervezet ezek biztosítása érdekében legfontosabb feladatának tartja, hogy a munkákban a kommunista példamutatást biztosítsa. Ha valamelyik kommunistánál e fontos követelménynél hiba csúszik be, a pórtvezetőség azonnal behívja az illető elvtársat és elbeszélgetnek vele. Ezt tették a közelmúltban Skaku Gyula, Varga Gyula és Mladoniczki Ferencné párttagokkal is. A munkakedv és az aktivitás növelése érdekében, a példamutató dolgozókat rendszeresen megdicsérik. Sokan vannak ezek között pártonkívüiiek is, nagy hiba. hogv ezek tagjelöltté való felvételüket már elhanyagolják, Jól megy a munka Szirákon. Ha a pártszervezet a község problémáit továbbra is a község lakóinak közös iigyévc teszi, harcuk eredményes lesz. s mint idáig már annyiszor, -ez évben is elnyerhetik az aratásban, cséplésben és begyűjtésben a járás legjobb községe címet. Kökényesi Béla Miért rossz a javított rádió *? A salgótarjáni finommechanika munkájáról R ossz a rádiód, töltőtollad? Vidd el a finommechanikába, ott majd megjavítják — szól a „laikus“, de ő maga inkább maszekkel javíttatja meg készülékét, töltőtollát. Vajon miért? Talán jobban kedveli a maszekot, mint a tanács vállalatát? Nem, erről szó sincs. Az okot inkább abban kereshetnénk, hogy okos ember csak egyszer égeti meg a kezét, máskor jobban vigyáz rá és kerüli a tüzet. A finommechanikához ugyanis csak egyszer szokás valamit elvinni megjavíttatni’1. másodszor már nem ... Hossz a híre a finom- mechanikának az egész megyében. Nézzük meg közelebbről a rádiórészleget. Elöljáróban meg keli állapítanunk, hogy ez a részleg valóban rosszul dolgozik. Mi ennek az oka? Nemrégen a Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központ vezetősége az Orion-gyár egyik mérnökével megvizsgáltatta a finommechanikai részleg felkészültséget. Megállapították, hogy műszerekkel igen gyéren áll a vállalat, sőt a meglévő műszereik többsége is hibás. Ráadásul hiányos a részleg szakembereinek képzettsége is. A mi véleményünk szerint a műszerek nem tökéletesek ugyan, de általában megfelelnek a követelményeknek. A meglévő készlettel is lehetne jobb munkát végezni. A hibát abban látjuk, hogy a Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központ — bár helyesen, feltárta a finommechanika hiányosságait — megfeledkezett arról, hogy a rossz munkában ő is ludas. Ludas azért, mert nem küld elegendő és megfelelő rádióalkatrészt. Jó alkatrészek nélkül pedig nem lehet jól dolgozni! S úlyosabb hiba az, hogy a vállalat rádiójavítói valóban nem rendelkeznek megfelelő szaktudással. Ez bizony baj! Az idősebb szakemberek nem képezik magukat, meri azt gondolják, hogy ezt a szakmát elég volt egyszer megtanulni. így aztán ismeretlenek előttük a rádiótechnika legújabb eredményei. A fiatal dolgozók azt képzelik magukról. hogy nincs náluk jobb szakember, ezért nem tanul* nak tovább, holott éppen az állandóan fejlődő rádiós szakmában igen veszedelmes ez az önteltség. Előfordult a részlegnél “ olyasmi is, hogy a javításra váró készülékből kiszedték a jó alkatrészeket s rosz- szabbakat szereitek be helyettük. (Éppen nemrégiben kapták ezen rajta az egyik javítót.) Í4em általános jelenség ez, de ha csak ketten-hárman követik is el. máris lejáratják vele a vállalatot. A fő hiba azonban az. hogy rossz a viszony a vállalat dolgozói és az igazgató közötti Ennek okát a tervfelbontás aránytalanságában találtuk meg. Ismeretes, hogy a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalathoz három részleg tartozik: a Finommechanika, a Vastömegcikk és a dekorációs részleg; A három részleg tervei és bérezése között kirívó az aránytalanság. amiért elsősorban a vállalat igazgatója felelős. Ez az aránytalanság kölcsönös bizalmatlanságot eredményez az igazgató és a dolgozók között; A bizalmatlanság egyik következménye az, hogy mind a dolgozók. mind az igazgató, elhanyagolják a politikai és szakmai továbbképzést. Enélkül pedig — amint láthatjuk — nem javulhat meg a vállalat munkája. Hogyan lehetne a finommechanikai részleg munkáján változtatni? Elsősorban az igazgató elvtárs feladata, hogy megfelelő tervezéssel is segítse a vezetők és dolgozók, valamint az egyes részlegek közötti légkör kialakítását. A szakembereknek pedig arra kellene törekedniük, hogy saját maguk és vállalatuk érdekében mind politikailag, mind szakmailag továbbképezzék magukat. Természetesen emellett elengedhetetlen feltétel, hogy a Vas- és Műszaki Kereskedelmi Központ időben és megfelelő mennyiségben, minőségben szállítsa a szükséges rádióalkatrészeket a vállalatnak. H a ezek a feltételek teljesülnek, rövid idő alatt visszaszerezheti a vállalat a dolgozók bizalmát. — Hadu — Lánc, lánc, Antal-lánc Nem sok dolgom akadt eddig ama bizonyos Antallal, akit állítólagos jámborságáért és úgynevezc'1 „csodatétemé- nyeiért” halála után a „szent” címmel tüntettek ki. A Közelmúltban aztán akaratom ellenére kapcsolatba kerültem vele .. Ó jelentkezett először, mégpedig egy önmagát meg nem nevező levélíró útján. A szent ismeretlen földi tollnoka kereken felszólított arra, hogy legyek én is egy láncszeme a szent Antalról elnevezett és az ő legmagasabb égi pártfogását élvező láncnak. Feladatom nvndössze annyi, hogy másoljam le a levelet tizenhárom példányban és ezeket a másolatokat egyenként, tizenhárom napon keresztül küldjem el tizenhárom különböző embernek, akik majd szintén meghosszabbítják a láncot - fejenként tizenháromszor és így tovább, a végtelenségig. (Már ahogyan azt a bölcs levélíró elképzeli). Névtelen jóakaróm figyelmeztetett rá, hogy ha eleget teszek a felszólításnak, a tizenharmadik levél elküldése alkalmával nagy szerencse ér (tizenháromeze. forintos, váratlan jövedelemhez jutok), ha ellenben nem teljesítem láncszem-kötelezettségemet és nálam megszakad a levelezés, akkor úgy járok, mint az az ember, aki megpróbált kilépni a láncból, és erre a tizenharmadik napon elvesztette feleségét. anyját, gyermekét és mivel még ezután sem hitte, hogy mindezt megátalkodott hitetlenségének köszönheti, a kegyes szent Antalka végül egy jóságos mozdulattal a jobbkarjától is megfosztotta. Megmondom őszintén, nagyon felháborított a levélíró ál- ta. elrettentésképpen idézett példa. Az áldóját, szép kis szent! Ezzel összetéptem, majd a papírkosárba dobtam a levelet s kíváncsian vártam, mit tesz velem szent Antal. Nem tett semmit. Azóta tizenhat nap telt el — a levélben kitűzött időre ugyanis ráhagytam még háro x napot, hiszen hátha rosszul számolt ez az Antal, elvégre egy szent mégsem matematika professzor — ennek ellenére még ma is ragyogó egészségnek örvendik, valamennyi hozzátartozómmal együtt. Igaz, történt velem közben egy-két kellemetlen- lenség — leszakadt , kabát- gombom, lekéstem az autóbuszt, váratlanul grízestésztá- val örvendeztettek meg ebédre — de ezekért a bosszúságokért jólesően kárpótolt az a körülmény, hogy a levél megsemmisítésének, azaz szent Antal megsértésének 16. napján 500 forintos nyereménnyel kihúzták egyik békekölcsön kötvényemet. Ráadásul megtakarítottam a postaköltséget is, amit a 13 levél szétküldése jelentett volna. Ezek után kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy szent Antal nem állt kötélnek... Még arra sem tartott érdemesnek, hogy megmutassa rajtam bosszúálló hatalmát. Csak azért nem sértődöm meg méltatlan személyem semmibevevése miatt, mert megtudtam, hogy mások is úgy jártak, mint én. Eltépték a láncot és nem történt semmi bajuk, néha az általuk kapott levelek is tele voltak bősz fenyegetésekkel. Azokban is szerepelt az a bizonyos félkarú ember. Legalább az ő nevét tudnám, hogy felkereshetném és megkérdezhetném tője, mivel érdemelte ki azt, hogy egyedül őrá irányult a szent haragja. Dehát sajnos, a félkarú atyafi neve sehol sem szerepel. Bizonyára azért, mert nincs neki. Sőt, erős a gyanúm, hogy nemcsak neve, hanem egyebe sincs, ö egyszerűen nem létezik. Különben a dolog nem egészen úgy alakult, ahogyan a lánc púmmá n ú kezdeményezője elképzelte. Mert akik a leveleket megkapják, vagy nem hisznek Antal csodáiban, és akkor egyszerűen széttépik a levelet (amint tapasztalhattuk, minden káros következmény nélkül), vagy pedig pislákol még bennük némi reménység A mai szentségét illetően. Akik bíznak Antal létezésében és ajándékozó kezében, azok lemásolják és elküldik tizenháromszor a levelet, majd ájtatosan várják, hogy leteljen a tizenhárom nap és mégérkezzen a tizenháromezer forint. Aztán elmúlik egyszer, kétszer, háromszor tizenhárom nap, de a szent csak nem hajlandó kiutalni a hőn óhajtott összeget. A levél másolója és terjesztője vár, vár, később gondolkodni kezd ... Rájön, hogy a csodáknál többet ér a szorgalmas munka, meg néhány jó békekölcsön-kötvény. Végül már, ha „szent Antalról“ hall, csak bosszúsan legyint: „Ugyan kérem, maszlag az egész., (miklós)
