Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)
1955-06-01 / 42. szám
1653 június 1. SZABAD xikRAlü 3 A műszaki feltételek megteremtése a zavartalan termelés legfőbb biztosítéka A széntermelés emelésének nélkülözhetetlen eszköze a műszaki feltételek biztosítása, amelyek elősegítik a dolgozók lelkesedését, a szocialista verseny kiszélesítését. Több és jobb minőségű szén kitermeléséhez bányászainknak és műszaki vezetőinknek alapvető feladatuk, hogy a termelés zavartalanságát biztosítsák. A ménkesi üzemegység dolgozói május havi esedékes tervüket 24-ig 90,6 százalékra teljesítették. Az eredmény annak ellenére, hogy nem kielégítő, mégis fejlődést jelent, mert a május hónapot 65 százalékkal kezdték. Egyik napról a másikra fokozatosan növelték termelésüket. A 14-i nagy termelési napon 105 százalékra teljesítették napi előírt tervüket. Az ezt követő napokon átlagosan 90 százalékos eredményt értek el. Bagos László parti 163,8, Bakos István k János DISZ-csa- pata 158,3, Kis János csitári 131,1, Kukucska Miklós 115, Kun János csaba 106, és Kovács János kurta 102 százalékra teljesítették 20-ig esedékes tervüket. Az első és második dekád százalékos kiértékelése alapján 5 csapat, vagyis 36 dolgozó mindössze 65 és 85 százalék közt teljesítette május hóra esedékes tervét. Vajon mi az oka annak, hogy a ménkesi üzemegység az első negyedévre megígért több ezer tonna terven felüli szén helyett, közel 1860 tonna szénnel maradt adósa népgazdaságunknak, amely nem hogy csökkenne, hanem »'-'gkétszereződöít. Mi az oka annak, hogy azok a csapatok, amelyeket az. elmúlt hónapban még az élenjárók közt emlegettek, most száz százalékon alul termelnek. Lassult volna a munka üteme? Vagy tán nem használták ki a munkaidőt? Alig ha hinné valaki. Hisz a dolgozok valamennyien tudják, hogy a kisebb teljesítmény alacsonyabb bért és kevesebb prémiumot jelent. A csapatok lemaradását és a többezer tonna szén adósság okait Szabó igazgató elvtárs, a következőképpen indokolja. — Állandó nehézséget okoz, hogy az első körzet ötös ereszkéjében dolgozó csapatokat március hónapban fenntartáshoz kellett beosztani. A szállító folyosó a nagy nyomás miatt, állandóan duzzad, ami akadályozta a szállítást. A terv nem teljesítésének részben a gépek meghibásodása, de a csapatok munkalendülete is oka. A tervteljesítésben mutatkozó lemaradások fő oka a bánya rossz állapota. A műszaki vezetőség, akárcsak egyes üzemeknél a terv mindenáron való teljesítésének biztosítása közben lehetetlennek tartotta a tervszerű fenntartásnak a termelési tervekkel párhuzamos elvégzését. Úgy vélték, hogy a tervet csak akkor teljesíhetik, ha csökkentik a fenntartáson dolgozók számát, s a dolgozókat szénre telepítik. E rövidlátással maguk alatt vágták ki a fát. A fenntartás elhanyagolása megbosszulta magát. Az ötös ereszke elhanyagolt szállító folyosóján márciusban már nem tudták a száilítást végezni. Az ereszke annyira leromlott, hogy a szene'öcsa pútokat kellett a fenntartó munkára beosztani, mert csak így akadályozhatták meg az ereszke teljes tönkremenését. Jelenleg a szállítást folyamatostul végezhetnék, de mivel a munkahelyeken a légkeringés biztosítva nincs, így a csapatok a tervüket nem is teljesíthetik. A légkerin.yés hiánya nem csak hogy rontja a bányászok egészségét. hanem csökkenti a dolgozók kedvét is. Nagy András János többszörös sztahanovista vájár arról panaszkodik, hogy műszakonként két órát kell várni amíg a füst a munkahelyről kihúzódik. Ez nem kevesebb, mint 8—10 csille veszteséget okoz csapatának. A vezetőség nem akarja észrevenni, hogy a levegő hiánya mennyire megnehezíti a dolgozók munkáját. Ahelyett, hogy komoly intézkedéseket tenne a légjáratok mielőbbi kihajlásáért, amely egyúttal veszély esetén a dolgozók menekülését is biztosítaná. azzal érvel, hogy egykét hónap alatt, amíg a légvágatot kihajtják, a csapatok nem mennek tönkre. Ilyen körülmények,.között nem véletlen, hogy a dolgozók, egy része elkedvetlenedik. A műszaki vezetők felelősek a bányászoknak és az országnak, a gondjaikra bízott bányákért, Ezért javasoljuk, hogy állapítsák meg a fenntartó munkahelyek fontossági sorrendjét és a rendelkezésükre álló létszámot — amennyiben a lég járat gyors ki hajtását biztosítani nem tudják — az ötös ereszkei munkahelyekre telepítsék, hogy ezáltal a szén kitermelése mielőbb biztosítva legyen. Helytelennek találjuk, hogy a műszaki vezetőség a terv szerint jövő hónapban már csökkenteni akarja a fenntartáson dolgozók számát. Minden esetre nekik látniok kell, hogy az ő feladatuk gondosan tervezni a termelési tervekkel együtt a fenntartást is és ügyelni annak végrehajtására is. Több gondot kell fordíta- niok a fenntartó bányászok munkájára is. Nem szabad megengedniük, hogy a főszállító pályákon (mint az ötös ereszkében is fennáll) vékony fenyőfákkal ácsoljanak, mert az csökkenti a folyosók állóképességét. A műszaki vezetőségnek oda kell hatni, hogy a fenntartók mindenkor eieget tegyenek kötelezettségüknek. Necsak a szenein csapatok termelését kérjék számon, hanem a fenntartók munkáját is. Hiába versenyezik a szénen dolgozó, ha a fenntartók nem használják ki munkaidejüket, ha műszakonként csak egy vagy két darab talpfát cserélnek ki, melyből üzemük adottságaihoz mérten legalább hat-nyolc darabot cserélhetnének ki. A műszaki vezetőségnek látni kell, hogy az elhanyagolt bányában nehezen fejlődhet ki a verseny is. Az üzemegység pártszervezetének, a szakszervezetnek és műszaki vezetőinek legfontosabb teendői most, hogy a munkálatok fellendítésével zavartalanabbá tegyék a termelést. Az a közös cél vezesse őket, hogy a karbantartás, és a műszaki feltételek biztosításával eleget tegyenek az évű ten.’ük teljesítésének. Bélíc-üsgyiimk a megyében A varsói értekezlet anyagából megyénkben már több mint 150 béke-kisgyűlést tartottak. Különösen szép eredményekről számolhat be a Salgótarjáni Üveggyár békebizottsága, ahol már eddig 27 kisgyú- lést tartottak és az Acélárugyár béke.bizottsáca. ahol 17 béke-kisgyúlés volt már. De szép eredményeket jelentettek balassagyarmatról és Szécsénvből is. A nagy érdeklődés, a sok hozzászólás mind azt bizonyítja, hogy a dolgozók látják a varsói értekezlet, a varsói szerződés fontosságát, jelentőségét a béke megszilárdítása, a baráti kapcsolatok megerősítése érdekében, látják és tudják azt, hogy békénk, or- szágépitö munkánk biztosítása érdekében mindent m.eg kell tennünk. teljesítik beadási kötelezettségeiket és azokat a feladatokat hajtják végre, amelyeket pártunk jelöl meg dolgozó népünk előtt. Különös tekintettel kell lennünk azokra a kislétszámú falusi pártszervezetekre, ahol rendkívül alacsony 5—7 tagú a taglétszám, mint például Ga- ráb, Csesztve, Szátok, Ösagárd községekben. Látni kell. hogy ilyen kislétszámú pártszervezetekkel rendkívül nehéz a párt és a tömegek közötti kapcsolatot megjavítani, nehéz a párt politikáját érvényre juttatni. Nagy gondot kell fordítani pártszervezeteinknek a tagjelölt felvétel számszerű emelése mellett az életkor összetételének alakulására is. Indokolttá teszi ezt. hogy megyénk területén különösen a falusi és tsz pártszervezetekben meg van a párttagok elöregedésének a ve- sélye, ha nem vesznek fel fokozatosan. középkorú, többségében a 25—35 év közötti korosztályokból tagjelölteket. Megyénk tag_ és tagjelölt felvételi munkájában mutatkozó súlyos hiányosságok közé tartozik, hogy nem folyik tervszerű. kitartó nevelőmunka a párt építés e fontos területén, a párttagság megtisztelő fogalmának a tudatosítására. A dolgozók legjobbjaival, tagjelöltfelvételük céljából nem foglalkozunk türelmesen, hamar, az első nehézségek után lemondunk róluk. Azon tűi, hogy a még kívül állók legjobbjaival nem, vagy nem megfelelően foglalkozunk, súlyosan vetődik fel a felelősség azért is, hogy jelentős még ma is azoknak a tagjelölteknek a száma, akiknek tagjelöltségi idejük meghaladja az egy, sőt nem egy esetben a két-három évet is. Nem beszélhetünk a legjobb Dártonkívüliek tagjelöltté való neveléséről addig, amíg a meglévő hosszú ide.ű tagjelöltek, taggá való nevelésével nem foglalkozunk megfelelően, nem kísérjük figyelemmel azok fejlődését, nem bízzuk meg őket pártmunkával, hogy mikorra tagielöltségi idejük letelik, alkalmasak legyenek a párttagságra. Az e területen mutatkozó súlyos hiányosságokat mutatja, hogy jelenleg is 165 egy évnél idősebb tagjelöltséget tartanak nyilván megyénk pártszervezetei. Vannak olyan párt- szervezetek, mint például a magyarnándori állami gazdasági, a pásztói I. körzeti, a szécsényi és a felsőpetényi, ahol már évek óta, többszöri fi?velmeztetés ellenére sem rendezik ezeknek a hosszú idő óta meglévő tagjelölteknek az ügyét. Fontos feladat, hogy a júniusi taggyűléseken vigyék pártszervezeteink a tagság elé, az .alapszervezgteknél meglévő, egy évnél idősebb tagjelöltségek ügyét döntés végett A továbbiakban érvényt kell szerezni a Szervezeti Szabályzatban rögzített követelménynek, amely kimondja, hogy a „tag- jelöltségi idő kezdetétől számított egy év elteltével a pártszervezet köteles taggyűlésen dönteni a tagjelölt, tagfelvételi kérelméről". Megyénk tag- és tagjelölt felvételi munkájában, a meglévő tagjelöltek nevelésében mutatkozó hibák rendkívül súlyosak, amelyért a felelősséget valamennyi pártbizottságnak, pártszervezetnek éreznie kell. De ezek a hibák nem ki- javíthatatlanok, éppen ezért a főfigyelmet a már meglévő párttagok aktivizálásán, nevelésén túl arra kell irányítani, hogy pártunk szakadatlanul erősödjék a termelésben ma is részvevő munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek legjobbjaival. Csak így lehet a párt igazán erős! Pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek következetesen keil harcolniok azért, hogy érvényt szerezzenek és végrehajtsák a III. pártkongresszus és a KV. határozatában megjelölt feladatokat. í falusi pártszervezeteknél az eddiginél fokozottabban kell foglalkozniok, tagjelölt felvétel szempontjaiból, a jól dolgozó egyénileg gazdálkodó parasztokkal, különösen azokkal. akik az utóbbi időben résztvesznek a tsz. előkészítő bizottságok munkájában. Kiss Sándor megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának főelőadója BELÉPÜNK... M ostoha tavasz volt. Az emberek komorak voltak, mert a határban nem nőtt a növény, csak a gyom. Egy férfi és egy asszony hajlongott a búzában, Hol guggolva, hol térdelve, vagy hajolva szedték a gyomot. Volt benne bőven acat, vadrepce ..., de nem volt különb a szomszédoké sem. A fürge lány- és asszonykezeknek volt mit tisztítani. Sándor felállt. Kinyújtóztatta, megropogtatta a derekát. Körülnézett. Nem messze, alig két-háromszáz lépésre a Szabadság TSZ búzatáblája hullámzott a szélben. Szép volt így távolról is a hatalmas sötétzöld tábla. — Szép búza — mormogta Sándor — szebb, mint akármelyikünké. Jól megművelte ez alá a talajt ősszel a traktor. Egészen elábrándozoti. Az asszony hangja ébresztette fel. — Fogj hozzá, mert sose leszünk kész vele. Kelletlenül hajolt újra a munkának. Hiszen ez az, hogy sohase lesz kész. Sohasem fogy el a munlka. Hat hold földje van mindössze, s a feleségével együtt reggeltől estig gürcölnek benne. Ide a búzába is már három napja járnak ... mégis marad még holnapra is. A gyerekek nem segíthetnek. Iskolába járnak még. De különben sem nekik való még a munka. Tanuljanak, annak majd hasznát veszik. Eszébe jutott a gyerekkora, ö csak négy elemit járt. De tavasszal már akkor sem járhatott iskolába; őrizte a kislibákat a réten, később a teheneket vezette legelni és ha véletlenül eljátszották az időt s a teheneik bementek a tilosba, sokszor kikapott érte otthon. — A fene egye meg. Mi minden eszébe nem jut az embernek. De olyan unalmas munka ez a gyom látás. Nem is férfinak való. Az asszony nem szól semmit, szinte dühösen szedi a gyomot. Ezen elmosolyodott. — Ne olyan mérgesen anyjuk. Jövőre meg már olyan nagy táblában gyomlálunk — s fejével a tsz búzája felé intett. — Gyomlál az ördög, de nem én. — mér- geskeáeli az asszony. Sándor kedvet kapott, hogy ingerkedjék egy kicsit vele. •— Hát mér'ne gyomlálnál. Nem szebb dolog olyan nagy darabban gyomlálni. Kimegy a sok lány és asszony, aztan egy-kettőre elvégzi a munkát. Közben azt is megbeszélik, ki megy férjhez a jövő héten. — Hadd csinálják, ért csak magam csinálom ezután is. — Ne legyél mar olyan maradi anyjuk. Én pedig úgy számítom, hogy belépek... Komolyan mondta, de nem úgy gondoltai Ám az asszony mérgesen pattant fel. — Csak ne számíts te semmit, mert én abba soha bele nem egyezem — indulatos hang n elárulta, hogy már máskor is vitatkoztak ezem — Jól van, na, ne mérgelődj már. — Újra neki fogtak, szótlanul végezték a munkát. Traktordübörgés riasztotta fel őket. A nagy tábla mellett fürge Zetor haladt s az utána akasztott gépből valamit permeteztek a búzára. így járták körül mindaddig, míg az egészet be nem permetezték. — Azok talán megöntözik a búzát? — kiabálta az egyik szomszéd Sándornak. — Permeteznek — mondta Sándor. — Hát az mire jó? — Majd meglátjuk — felelte komoran. Olvasta az újságban a vegyszeres gyomirtást, de nem igen hitt benne. No most meggyőződhet majd a saját szemével. Estefelé el is ment a szomszéddal együtt, megnézni, mennyit ért a permetezés. Csodál- 'koztak is nagyon azon, amit láttak, mert a vadrepce, az acat, meg a többi gyom, fony- nyadtan hevert a földön, míg a búza üdém sötétzölden ringatózott a szélben: — Azt a gyönyörű istenit — vakart egyet a tarkóján — ez aztán munka. — Hát ez meg hogy lehet? — hápogott a szomszéd, ö nem szokott újságot olvasni. Szótlanul ballagtak hazafelé. Az asszony már otthon a malacokat etette, ő pedig a tehén elé dobott egy-egy villa szénát, majd megigazította az alját. Az istállót is kiseperte, mire az asszony fejni jött, — No milyen? — kérdezte, miközben elhelyezkedett a fejöszéhben. Sándor tudta, mit kérdez a felesége. — Nem maradt abban egy szál gyom sem. A búza meg olyan, mint volt. Nem is beszéltek többet. Csak este, vacsora után jegyezte meg Sándor lassan, alig hallhatóan: — Én mégis belépek: Az asszony szembenézett vele, de Sándor olyan dacosan nézett vissza, hogy inkább nem szólt egy szót sem. Csak később, mikor az ember már feküdni készült, mondta határozottan: — Nem belépsz, belépünk — és meg mosolygott is. Odakint lassan esni kezdett az életet hozó májusi eső. T. J, Gépi kapálás — magasabb kukoricatermés! Napjainkban igen sok szó esik növényápolásról — kapálásról. Ez természetes is. mert igen fontos feladat, amit nemcsak egyszer, hanem ahányszor azt a talaj állapota a gyomosodas mérve és a növények fejlődése megkívánja — el kell végezni. Bár értünk el eredményt a kukorica termelés terén, azonban termésátlagaink mcgköíelitöen sem érik el azt a szintet, amire a megfelelő vetőmag használatával, jó agrotechnika alkalmazásával, talajaink helyes táperővel való tartásával, időben és minden esetben alkalmazott növényápolással, gépi kapálással képesek volnánk és kellene elérni minden különösebb megerőltetés nélkül. Tudjuk, hogy a kukoricát kalászosaink után mint második főterményt termesztjük. Éppen ezért a kukoricater- meíés agrotechnikájának javítása, olcsóbbá tétele elsőrendű népgazdasági érdek. A kukorica munkaigényes növény, többszöri kapálása, megművelése, betakarítása sok munkáskezet igényel. Ezért indokolt a kukorica ápolásának gépesítése. E téren jelentős előrehaladást jelent a kukorica négyzetes gépi művelése, illetve annak lehetősegét biztosító nésjv/des vetés alkabaiása. Bár sok termelőszövetkezetünk felismerte a négyzetes ültetések jelentőségét, de még mindig vannak TSZ-ek, mint például a berkenyéi Petőfi TSZ, aki a betervezett területtől eltérően más területre ültétte a kukoricát, ahol a gépi művelés már eleve nem lehetséges. Pedig a termelőszövetkezet munkaerőhiánya és a magas termés elérésének lehetősége indokolttá tette volna, hogy négyzetesen ültessenek és géppel kapáljanak. Sok termelőszövetkezetünk már rátért a fogatos kapálásra, ami kétségtelenül tekintélyes kézierőt szabadít fel. A kukoricatermesztés gépesítését azonban, ez nem oldja meg kielégítően. A sorokat és a sorok melletti földsávot sorközi művelés esetén, kézzel kell megkapálni. Ha a sortávolság 70 centiméter, a megművelet- len sáv pedig a sortól jobbra is balra is 10—10 centiméter. úgy 50 centiméter széles ekekapát kell használni és 20 centiméter széles a kézi kapálásra váró terület. Ez azt jelenti, hogv a fogatos művelésnél 1 kh vetésterület 70 százalékát, tehát 1120 négyszögöl területei tudunk ekekapával megművelni és 30 százaléka, vagyis 480 négyszögöl marad kézi kapára. A kukoricatermesztés teljes gépesítésének, gépi kapálásának alapja a gépi négyzetes vetés. Ezzel a kukoricának tarral be-hossiába való gépi kapálását tesszük lehetővé. A négyzetes vetés esetén 70 centiméteres sor és tőtávolságot alapulvéve 11 745 tő kerül 1 kh-ra. A töveket minden oldalról 10 eentimé- ternyire megközelítő művelés esetén 1 kh-on csak 128 négyszögöl marad kapálatlan. Ez az egész területnek mindösz- sze 8 százaléka. Szemben a fogatos művelésnél kimaradt 30 százalékkal. Ha pedig különféle eszközökkel végzett növényápolás kézi munkaerő szükségletét összehasonlítjuk azt látjuk, hogy teljes kézi kapálásnál 1600 négyszögölön, egyirányú kapálásnál 480 négyszögölön, keresztsoros kapálásnál pedig 128 négyszögölön kell kapálni. A háromszori kapálást figye- lembevéve a kézikapálás munkabér költsége kh-ként 302.40 forint, az egyirányú fogatos kapálás költsége 153,56 forint, a keresztbe-hosszába történő gépi kapálás 119,36 forint. Ennek alapján 16 mázsás (májusi morzsolt) kh-kénti kukorica termést figyelembevé- ve 1 mázsa kukoricára, kézi munka esetén 18,87 forint, fogatos kapálásnál 9,59 forint, gépi kapálásnál 7,45 forint kapálási költség esik. Tehát a viszonylag igen olcsó gépi kapálás előnye olymódon is jelentkezik. hogy mindaddig, míg a kukorica a gép alól.ki nem női, gyakrabban kapálhatunk. A kísérleti adatok azt bizonyítják, hogy a többszöri kapálással és az alkalmazott pótbeporzással kh-ként 3 5-4 maisa többleUermést tudunk elérni. Ma már minden gépállomáson van korszerű univerzális növényápoló kapálógép, ami nemcsak a nehéz munkától szabadítja meg a mezőgazdaság dolgozóit, hanem a termelékenység emelésével csökken a termelendő növény előállító mun ka bérköltsége, tehát olcsóbban termelünk. Arra kell minden mezőgazdásznak. TSZ-elnöknek és a mezőgazdaságban dolgozóknak törekedni, hogy az univerzális gépek alkalmazása minél általánosabbá váljék; Remélem és bízom abban, hogy megyénk szakemberei, a gépállomások mezőgazdászai és mezőgazdaságunkat irányító szerveink fontos feladatuknak tekintik az említett univerzális gépek alkalmazását és leszerelik a még szórványosan észlelhető gépe’lenes hangulatot. melyet az osztályelienseg táplál. Remélem, hogy a fentiekből okulni fog a bujáki termelő- szövetkezet is, ahol oiyan helytelen intézkedést kívánnak megvalósítani (és ez nem megengedhető), hogy a .9 kh kukorica művelését telesbe akarják kiadni. Az ilyen cselekedet sérti a nagyüzemi gazdálkodás alapelvét, és ellentétben áll a termelőszövetkezet alapszabályzatával és károsítja a termelőszövetkezetet. Váljék gyakorlattá, hogy minél többet kapálnak géppel, annál több kukoricát tudunk termelni állatállományunk és általában a népgazdaság számára. Czencz Imre gépállomások megyei főmező» gazdásza.
