Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)
1955-06-11 / 45. szám
4 SZABAD NÖGRAB 1955. JtJNIUS 11. (Folytatás a 2. oldalról) VIII. §zarva§marhateiiyésztés Állattenyésztésünk egyes ágai — a sertéstenyésztés és a baromfitenyésztés — az 1953 decemberi határozat óta jelentősen fejlődtek. A juhállomány korábbi egészséges fejlődése azonban az elmúlt évben megrekedt. Az 1953 decemberi határozat a fő figyelmet a szarvasmarhatenyésztésre irányította, mégis az állattenyésztésnek ebben a legfontosabb ágában nincs fejlődés. A szarvasmarhaállomány kedvezőtlen alakulásának egyik oka, hogy a begyűjtési és felvásárló szervek a vágómarha-begyűjtési terv maradéktalan teljesítésére, a megengedettnél nagyobb számban vásárolnak fel levágás céljára teheneket és alacsony súlyú, főleg nőivarú növendék állatokat. A Központi Vezetőség ismételten leszögezi, hogy a lakosságnak tejjel és hússal való jobb ellátása, valamint egész mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében az állattenyésztésen belül elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fellendítése a következő 2—3 év legfontosabb feladata. 1. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítésének fő kérdésévé a tehénállomány növelését és a tejhozam erőteljes fokozását kell tenni, Ennek elősegítésére: o) A tenyésztés fejlesztése érdekében 1955/56-ban 20 000, felerészben vemhes — elsősorban törzskönyvezett, tehéntől származó — üsző felnevelésére kell szerződést kötni, 12—18 hónapos nevelési időtartammal, nagyobbrészt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal. Az üszőket — a minőségtől függően — kilónkint 9—11 forintos áron kell átvenni. A felnevelés ideje alatt minden üsző után — három részletben — 1500 forint előleget kell adni. A héthónapos vemhes állapotban átadott üszők után az átadáskor 1000 forint vemhességi pótlékot kell fizetni. b) Az üszőnevelés elősegítésére minden, hathónapos korig 160 kilós súlyra felnevelt üszőborjú után a tenyésztőket az eddigi 400 forintos adó- kedvezmény helyett 600 forintos adókedvezményben kell részesíteni. 2. Különös gonddal kell fejleszteni a szarvasmarhatenyésztést a termelőszövetkezetek közös gazdaságában. Mindenekelőtt az állomány minőségét kell javítani, főként az ápolás és takarmányozás gondos megszervezésével. Egykét éven belül el kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben a tehenek évi tejhozama 1 mindenütt meghaladja a 2000 litert. 3. Véget kell vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy az Élelmiszeripari Minisztérium a tehénállomány rovására teljesítse vágási tervét. Törekedni kell a levágásra kerülő állatok átlagsúlyának növelésére és 1955—1956-ban legfeljebb 100 000—100 000 tehenet szabad levágni. Az Élelmiszeripari Minisztérium a levágásra kerülő tehenek közül 50 000 feljavítására kössön szerződést. A tehenekre legalább 100 kiló súlyt kell ráhízlalni és a rá- hízlalt súlyért kilónként 14 forintos árat kell fizetni. Emellett a húsellátás javítása érdekében törekedni kell nagyobb átlagsúlyú javított tinók és ökrök nagyobbszámú felvásárlására. Ki kell szélesíteni a bikabor jú-hízlalási szerződések kötését, s a jelenleg érvényben levő szerződési feltételek mellett, ez évben további 100 000 bikaborjú hizlalására kell szerződést kötni. 4. A tehénállomány megfelelő utánpótlásának biztosítása és minőségének javítása érdekében fordítsanak a termelők nagyobb gondot az üszők takarmányozására és gondozására. Azokat az üszőborjúkat, amelyek betegség, vagy egyéb ok miatt mégis csököttek, tenyésztésre alkalmatlanok, legfeljebb évi 30 000 darabos keretben vágás céljára fel kell vásárolni. A Központi Vezetőség kötelezi az illetékes állami szerveket, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel a feketevágások ellen. 5. A Földművelésügyi Minisztérium és a tanácsok gondoskodjanak a törzskönyvezés és a mesterséges termékenyítő állomások munkájának, valamint az apaállat-ellátásnak megjavításáról. A számszerű eredmények egyoldalú hajhászása helyett, a legjobb egyedek gondos kiválasztásával, a hozamok rendszeres ellenőrzésével a törzskönyvezést a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének egyik legfontosabb eszközévé kell tenni. A Központi Vezetőség felhívja a termelőszövetkezetek tagjait, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat és az állami Gazdaságok vezetőit, dolgozóit, hogy a tehenek befedeztetésé- vel. a borjak gondos felnevelésével, az elhullás csökkentésével növeljék szarvasmarhaállományukat és növeljék mindenekelőtt a tehenek tej hozamát. IX. Zöldség*, burgonya-, gyumölcs- és szőlőtermelés 1. Zöldség- és burgonyatermelés. Dolgozó népünk zöldséggel való bőséges ellátása érdekében a zöldségtermelést úgy kell fokozni, hogy az egy főre eső zöldségfogyasztás az 1954. évi 100 kilóról 1956-ra legalább 132 kilóra emelkedjék.' Tovább kell fejleszteni a zöldségtermelést, a nagyvárosok közül főként Budapest, Győr. Miskolc és Ózd környékén, valamint a Balaton mellett. A városellátó övezetekben már 1956-ban meg kell kezdeni a gépállomások könnyű traktorokkal, kultivátorokkal való ellátását és néhány gépállomás ez évi tapasztalata alanián mea kell kezdeni a zöldség vetésének és sorközi művelésének gépesítését is. Állami hitelek nyújtásával elő kell segíteni növényházak és melegágyi telepek létesítését a termelőszövetkezetekben, főként a hőforrások és ipari elfolyó vizek felhasználásával. A korai zöldség termelésének fokozása és a termésátlagok emelése érdekében el kell terjeszteni a Szovjetunióban bevált tőzeges-tápkockás palántanevelést. Ezért 1955 végéig ki kell alakítani a Szovjetunióban bevált kézi tőzeg- kockakészítő gép hazai mintapéldányát és legkésőbb 1956- ban meg kell kezdeni ennek sorozatgyártását. A Központi Vezetőség ismételten felhívja a figyelmet a burgonya terméshozama gyors fokozásának fontosságára. Meg kell javítani a jóminőségű vetőgumóval való ellátást és a termelőszövetkezetekben, s állami gazdaságokban a második ötéves terv végéig ,a burgonyatermelés legfontosabb folyamatait gépesíteni kell, 2. Gyümölcstermelés Az elmúlt évben nagyobb mértékben indult meg a gyümölcsfák telepítése.. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok gondosabban ápolják a fákat, javult a kártevők elleni védekezés. A házikertek gyümölcsfaállományának erőteljes növelése mellett, folytatni kell az új, üzemi gyümölcsösök telepítését. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az árutermelő gyümölcsösök területét 10—15 éven belül 300—320 ezer ka- tasztrális holdra kell növelni. Uj gyümölcsösöket elsősorban a szántóföldi művelésre nem alkalmas homokterületeken és kopárokon kell telepíteni. A Földművelésügyi Minisztérium 1956 végéig állítsa össze az egyes termőtájakon telepíthető gyümölcsfajták jegyzékét. Növelni kell a legjobban keresett és legértékesebb gyümölcsfajták, különösen a Jonatán-alma oltványainak előállítását. A faiskolai termelés fejlesztése érdekében az állami faiskolák felszerelését 3 év alatt be kell fejezni. 3. Szőlőtermelés. A jelenlegi szőlőterület növelése nélkül 20 év alatt mintegy 118 000 katasztrális hold oltványszőlőt és 192 000 katasztrális hold homoki szőlőt kell telepítéssel felújítani; ezen belül 1960-ig 65 000 katasztrális hold homoki és 8500 katasztrális hold oltványszőlőt. A szőlő-anyatelepek területét 1960-ig 2500 katasztrális holddal — ebből az állami gazdaságokban 1800 katasztrális holddal kell növelni. Az anyatelepek támberendezései- nek létesítését a termelőszövetkezetekben katasztrális holdankint 10 000 forint hitellel segítse az állam, amelyet a termőre fordulást követő tíz év alatt kell visszafizetni. A szőlőoltvány termelését 1960-ig évi 12 millió darabra, a gyökeres európai vesszőét 1956-ban 35 millió, 1960-ig pedig évi 40 íjiillió darabra kell növelni. Tokaj-Hegyalja kormánybiztosa és a Borsod megyei tanács gondoskodjék arról, hogy Tokaj-Hegyalján 1959-ig mintegy 3200 katasztrális holdon telepítsék újra a szőlőt. A Veszprém, Heves és Győr megyei tanácsok készítsék el a badacsonyi, az egri és a soproni borvidék szőlőtermelésének fejlesztési tervét. X. A mezőgazdasági termékek begyűjtéséről, felvásárlásáról és szabadpiaci forgalmáról A beadási kötelezettséget több évre előre meghatározó begyűjtési rendszer, a termelési és hízlalási szerződések kiszélesítése és a szabadpiaci forgalom lehetősége hozzájárult dolgozó parasztságunk termelési biztonságának megszilárdításához, termelési kedvének növeléséhez. Dolgozó parasztságunk többsége becsülettel tesz eleget állampolgári kötelezettségének. Az elmúlt másfél évben lábra- kapott jobboldali nézetek azonban ezen a téren is éreztették hatásukat. A többéves begyűjtési rendszerben csökkentett kötelezettséget a ku- lákok többsége és a dolgozó parasztok egy része nem teljesíti. A piacon nagy mértékben elburjánzott az üzérek tevékenysége, akik felhajtják az árakat és mind a termelők, mind a bérből és fizetésből élők_ rovására jogtalanul jelentős hasznot szereznek. 1. Dolgozó népünk állandóan növekvő élelmiszerszükségletének kielégítése megköveteli a begyűjtési rendszer fenntartását, a begyűjtési tervek maradéktalan teljesítését, az állami és szövetkezeti szervek fel- vásárlási tevékenységének, valamint a szerződéses termelési és hízlalási rendszer ki- szélesítését. 2. A beadási kötelezettséget a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára a jövőben is állandó jelleggel, több évre előre kell meghatározni; A dolgozók ellátása érdekében biztosítani kell. hogy a termelők maradéktalanul teljesítsék az állam iránti kötelezettségüket. A törvény teljes szigorával kell fellépni azokkal szemben, akik kötelezettségüket nem teljesítik és ki kell őket zárni a szabadpiaci értékesítés lehetőségéből. Azokban a községekben, amelyek beadási tervüket a fő terményekből még nem teljesítették, annak teljesítéséig csak az illetékes állami szervek folytathatnak szabad felvásárlást) 3. Az 1954—55. évi szerződéses termelés és hizlalás feltételeinek számottevő változtatása nélkül haladéktalanul ki kell dolgozni a szerződéses termelés és hizlalás kiterjesztésének módszereit. Ennek alapján az 1955—58. gazdasági évre szóló szerződések kötését úgy kell megkezdeni, hogy az legkésőbb ez év november 30-ig befejeződjék. 4. Tovább kell fokozni az állami és a szövetkezeti kereskedelem tevékenységét a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok szabad készleteinek felvásárlására. A dolgozók élelmiszerekkel való bőségesebb ellátása érdekében egyes — nem közvetlenül fogyasztási és termelési célt szolgáló — iparcikkek eladását a falun részben mező- gazdasági termékek szerződéses szállításához, illetve eladásához lehet kötni. Egyben biztosítani kell, hogy a városi dolgozók — elsősorban a munkások — ezekhez az iparcikkekhez hozzájussanak. 5. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára, beadási kötelezettségük teljesítése után, továbbra is biztosítani kell a szabadpiaci értékesítés lehetőségét. A földművesszövetkezetek adjanak a jelenleginél nagyobb segítséget a termelő- szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak szabadpiacra kerülő mezőgazdasági termékeik bizományi értékesítéséhez. Fokozatosan ki kell kapcsolni a szabadpiacon a közvetítő magánkereskedelmet és meg kell akadályozni az üzérkedő elemek árfelhajtó tevékenységét. Teljes szigorra] kell érvényt szerezni azoknak a rendeleteknek, amelyek megtiltják mezőgazdasági termékek továbbadás céljára történő felvásárlását. azaz a mezőgazda- sági termékekkel való üzérkedést) XI. A mezőgazdaság állami irányításának megjavításáról Az 1953. decemberi párt- és kormányhatározat óta lényeges változások történtek a mezőgazdaság állami irányításának szervezetében. Már nem oly nagyfokú a központosítás, növekedett a tanácsok és a mezőgazdasági igazgatási szervek hatásköre, sok szakember került a termelést közvetlenül irányító beosztásba. A központosítás megszüntetésére tett szervezési és egyéb intézkedések azonban nem voltak elégségesek és még nem hoztak megfelelő eredményeket. A mezőgazdasági irányító szervek munkájában számos helyen tért nyertek a jobboldali nézetek, amelyek különösen a termelőszövetkezetek jelentőségének lebecsülésében, az állami fegyelem megsértésének eltűrésében nyilvánultak meg. 1. A Földművelésügyi Minisztériumnak, az Állami Gazdaságok Minisztériumának, valamint a tanácsok mezőgazda- sági szerveinek legfőbb feladata a gazdasági szervező- munka megjavítása és az élen- I járó módszerek elterjesztése. A mezőgazdasági szerveket fo- I kozott felelősség terheli az irányításukra bízott területen a termelőszövetkezetek gazdasági. szervezeti megerősítéséért. a hozamok emeléséért, valamint az önköltség csökkentéséért; 2. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése és megszilárdítása, továbbá a termelési szinv^-M emelése "'bekében, elsősorban a termelő- szövetkezetek termelését közvetlenül irányító szervek, a já_ rási mezőgazdasági osztályok és a gépállomások mezőgazdászi szervezetének munkáját kell megjavítani. 3. A mezőgazdasági szak- igazgatási szerveken kívül, elsősorban a tanácsok és vég- rehajtóbizotfságaik felelősek a termelőszövetkezetek megszilárdításáért. fejlesztéséért és termelési színvonaluk emeléséért. A megyei tanácsok végrehajtóbizottságai kiemelten és rendszeresen foglalkozzanak a gépállomások munkájával. ellenőrizzék működésüket, adjanak meg számukra minI den anyagi és szervezeti segítséget. 4. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben olyan tervezési rendszert kell bevezetni, amely a jelenleginél egyszerűbb, elősegíti a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását, s főként az árutermelés jelentős növelését. A mezőgazdasági tervezés módosított rendszerére az Országos Tervhivatal, a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Gazdaságok Minisztériuma 1955. szeptember 1-ig terjesszen javaslatot a Miniszter- tanács elé. 5. A Földművelésügyi Minisztérium és a mezőgazdasági igazgatási szervek jelentősen javítsák meg a szakpropagandát és tegyék azt a mezőgazdaság irányításának egyik főeszközévé. A mezőgazdasági szakigazgatás minden dolgozójának, minden mezőgazdasági szakembernek szakadatlanul harcolnia kell az új és fejlett módszerek széleskörű ismerte* téséért és bevezetéséért Szorosabban együtt kell mű* ködniök a mezőgazdasági tu* domány és a gyakorlat dolgozóinak. A mezőgazdasági termelés fő kérdéseire kell irányítani a tudományos és kutatómunkát. A tudósok és kutatók feladata mindenekelőtt, hogy tudományosan megoldják a termelés és a nagyüzemi gazdálkodás gyakorlatában felmerülő agrotechnikai, zootechni- kai és üzemszervezési kérdéseket. Az 1953 decemberi párt- és kormányhatározat rendelkezésének megfelelően ez évben és a következő években is meg kell rendezni az országos mezőgazdasági kiállítást, s évről évre több helyi kiállítást kell rendezni, elsősorban a járá* sokban. XII. / A párt- és a tömegszervezetek feladatairól A pártszervezetek, a kommunisták sikeresen vezették a harcot a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mező- gazdasági termelés fellendítéséért. Munkájuk nélkül nem szilárdulhatott volna meg a munkás-paraszt szövetség, nem jöhetett volna létre erőteljes szövetkezeti mozgalom és nem folyhatna sikeres harc a kulá- kok gazdasági korlátozásáért, politikai befolyásuk megszüntetéséért. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fellendítésének jelenlegi feladatait csak a párt irányításával, a pártszervezetek, a kommunisták mozgósításával, a Központi Vezetőségnek a falusi pártmunka megjavítására vonatkozó, ez év februári határozatának következetes végrehajtásával lehet megoldani. 1. A Központi Vezetőség felhívja a párt minden tagját, mindenekelőtt a falusi kommunistákat, hogy céltudatosan és kitartóan küzdjenek a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért, az egész mező- gazdasági termelés színvonalának emeléséért. Erőfeszítéseiket a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítására, a gépállomások és állami gazdaságok munkájának megjavítására, s ezzel együtt a dolgozó kis- és középparaszti tömegek meggyőzésére kell irányítani, hogy azok megértsék a mező- gazdasági termelés fellendítésének feladatait és elvégezzék az ebből rájuk háruló részt; mind többen magukévá tegyék a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ügyét, önként, saját elhatározásukból, meggyőződésből lépjenek be a termelő- szövetkezetbe. A Központi Vezetőség felhívja a falusi kommunistákat, hogy példamutatásukkal és harcos kiállásukkal járjanak élen a terméshozamok növeléséért. az új .módszerek elterjesztéséért. a termelőszövetkezetek fejlesztéséért és az állampolgári fegyelem megszilárdításáért folyó harcban. 2. A falusi pártszervezetek a dolgozók körében folytatott politikai munkájuk közben támaszkodjanak a tömegszervezetekre és tömegmozgalmakra. A Központi Vezetőség utasítja a falusi pártszervezeteket. a párt járási bizottságait, hogy segítsék a Dolgozó Ifjúság Szövetségének falusi szer- v°-°teit és vonják be a mező- gazdaság szocialista átszervezésével és a mezőgazdasági termelés fellendítésével kapcsolatos feladatok elvégzésébe; A gépállomások és állami gazdaságok munkájának megjavításában fontos feladatok várnak a MEDOSZ szervezeteire. A MEDOSZ Központi Vezetősége gondoskodjék arról, hogy a MEDOSZ-szerve- zetek a munkaverseny szervezésével s a dolgozók mozgósításával járuljanak hozzá a termelékenység fokozásához és az önköltség csökkentéséhez. A falusi pártszervezetek a népfront-bizottságokban, termelési bizottságokban, gazdakörökben, földművesszövetJke- zetekben és más falusi tömeg- sszervezetokben népszerűsítsék a szövetkezeti gazdálkodást) E szervezetekben működő MDP-csoportokon keresztül érjék el, hogy ezek a széles paraszti tömegeket mag-’kban foglaló szervezetek, illetve mozgalmak cselekvőén támogassák pártunk szövetkezeti politikáját, egyben szolgálják a termelőszövetkezeti parasztság és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közötti barátság elmélyítését és váljanak a mezőgazdaság élenjáró termelési módszerei elterjesztésének szerveivé. 3. A Központi Vezetőség felhívja a városi és üzemi párt- szervezeteket: politikai munkájukkal érjék el. hogy egész munkásosztályunk tekintse saját ügyének a pártnak és a kormánynak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről és a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről hozott határozatainak végrehajtását. Fokozzák a munkásosztály felelősségérzetét. kiváltképpen azt a tudatot, hogy a párt céltudatos irányításával csakis a munkásosztály képes rávezetni az egyénileg dolgozó parasztságot a szocializmus útjára. A városi és üzemi pártszervezetek szervezzék meg, hogy az üzemek adjanak sokoldalú támogatást a falunak. Vállaljanak védnökséget a termelő- szövetkezetek. a gépállomások és az állami gazdaságok munkájának megjavítására, fejlesszék tovább a patronázs- mozaalom különböző formáit, adják át a termelőszövetkezeteknek a termelés, a munkaverseny szervezésében szerzett tapasztalataikat. 4. A Központi Vezetőség a falusi munka megjavítására további jelentős káderátcsoportosítást tart szükségesnek; Még 1955, év folyamán 1200 vezetésben jártas, szervezőképes, politikailag szilárd, tehetséges elvtársat kell küldeni városból a falusi párt- és gazdasági munka megjavítására a legfontosabb területekre: termelőszövetkezetekbe, gépállomásokra és állami gazdaságokba. A Központi Vezetőség felhívja a minisztériumokban, központi hivatalokban, üzemekben, megyei és járási központokban dolgozó kommunistákat, hogy vállalják a falusi munkát. Azok a kommunisták, akik falura mennek, fontos pártmegbizatást teljesítenek; A Központi Vezetőség nagyra becsüli ezeket az elvtársakat, mint olyanokat, akik önként vesznek részt abban a forradalmi harcban, amelyet dolgozó népünk — élén dicső pártunkkal — a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért, a szocializmus szent ügyének győzelméért vív; A Központi Vezetőség felhívja a kommunistákat — városiakat és falusiakat egyaránt—, a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hű értelmiségieket, hogy ki-ki a maga munkaterületén, képességeihez és erejéhez mérten vegye ki részét a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó munkából, amely hatalmas lépéssel viszi előre a szocializmus építésének, a népjólét emelésének, hazánk további erősítésének nagy ügyét. (MTI) (A határozat rövidített szövegét közöltük.)
