Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)

1955-06-08 / 44. szám

2 szabad xocnXn 1955 JÚNIUS 8. PART ES PÁRTÉPITÉS A pártoktaíásí év előkészítésének fontos feladata: a hallgatók kiválogatása Az eddigi tapasztalatok már bebizonyították, hogy csak az a párttag vagy pártonkívüli tudja biztosítani a párt poli­tikai irányvonalának végre­hajtását, aki rendszeresen fog­lalkozik elméleti ismereteinek fejlesztésével, politikai látókö­rének szélesítésével. Az elmé­let elhanyagolása elvtelenségre vezet a gyakorlati tevékeny­ségben, komoly hibákat, meg­torpanásokat okoz a munká­ban. E fontos követelmény minden évben visszatérő fel­adatként állítja elénk, hogy előkészítsük a pártoktatási évet, hogy minél több párt­tag és becsületes pártonkívüli dolgozó tanulmányozhassa a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak tanításait. Most. amikor az 1954—55-ös pártoktatási évet befejeztük, pártbizottságaink, alapszerve­zeteink hozzáfogtak a jövő pártoktatási év előkészítésé­hez. A legtöbb helyen már biztosították a propagandistá­kat és megindult a pártokta­tási év előkészítésének továb­bi és egyben legnagyobb feladata, a hallgatók kiválogatása. A hallgatók kiválasztása ez év­ben az elmúlt évhez viszo­nyítva sokkal nehezebb, bo­nyolultabb és éppen ezért jobb és tökéletesebb munkát is kö­vetel meg. Nehezebb azért, mert a következő oktatási év­ben az oktatási formák szerte­ágazóbbak és nemcsak egy tananyagot tanítunk a külön­böző oktatási formákon, mint pl. az elmúlt évben a kong­resszus anyagát, hanem más témát a politikai iskolákon, a ►.Marxizmus—leninizmus alap­jai’1 tanfolyamon és a többi szakosított tanfolyamokon. A hallgatók kiválogatásánál figyelembe kell venni, hogy az elmúlt pártoktatási évben milyen hiányosságokat is kö­vettünk el. Nem egy helyen még a pártoktatási év befeje­zése előtt szemináriumokat kellett összevonni azért, mert egyes elvtársak időközben ab­bahagyták politikai továbbkép­zésüket. Más tanfolyamokon nagyfokú volt a lemorzsoló­dás. A hiányosság két döntő ok­ra vezethető vissza. Az első ilyen ok. hogy nem volt ki­elégítő az egyes propagandis­ták felkészülése, az előadá­sok módja és vitavezetése. A másik ok, hogy a pártoktatási év előkészítésénél egyes alap- szervezeteknél félreértelmez­ték az önkéntesség elvét és ezt két irányban eltorzították. Először is az önkéntesség el­vét úgy értelmezték, hogy csak azokat kell bevonni a pártoktatásba, akik ténylege­sen önként jelentkeznek, má­sodszor pedig a bürokratikus adminisztratív módszereket al­kalmazták és minden elbe­szélgetés nélkül osztották be az elvtársakat a különböző tanfolyamokra. A jövő pártoktatási év si­keres megindításánál első és egyben legfontosabb feladat tehát, hogy a hallgatók kiválo­gatásánál betartsuk az önkén­tesség elvét és minden egyes hallgatót meggyőzzünk az ok­tatás jelentőségéről, a tanulás fontosságáról. Mit Jelent az önkéiatesscj» elvének betartása a pártoktatási év előkészítése során? Az önkéntesség elvé­nek betartása először is azt jelenti, hogy nem helyes felül­ről megállapított keretszámot adni az alapszervezeteknek, hogy milyen tanfolyamokat indítsanak és hány főt vonja­nak be egy-egy tanfolyamra. A pártoktatás létszámát az egyes pártszervezetek erejéhez kell mérni. Az erőt elsősorban is az jelenti, hogy hány meg­felelő propagandistával ren­delkezik az alapszervezet. Nem értük el célunkat akkor, ha egyes oktatási formákra nem tudunk megfelelő propagan­distákat biztosítani. A kiin­dulópont tehát, hogy van-e megfelelően képzett propagan­dista. Ott, ahol nincs jó, vagy elegendő számú propagandis­tánk, ott kevesebb tanfolya­mot indítsunk és helyette szervezzünk előadásos propa­gandát. Az természetes, hogy az alapszervezetek a felsőbb pártbizottságtól keretszámot nem kapnak, nem jelentheti azt, hogy a párt számára kö­zömbös legyen, hány párttag tanul. Szívósan kell dolgozni továbbra is a hallgatók bevo­násáért. persze nem erősza­kos módszerekkel, nem admi­nisztratív eszközökkel, hanem a pártoktatás népszerűsítésé­nek útján, az oktatás vonzó­erejének növelése, színvonalá­nak emelése jó, népszerű pro­pagandisták beállítása útján. Az elmúlt években előszere­tettel használtuk azokat a szó­lamokat, hogy „hol akar ta­nulni“, „beosztottunk pártok- taíásba“, „járj el, mert fon­tos" stb. Ezekkel a nem elég­gé meggyőző érvekkel az új pártoktatási év előkészítése során már nem szabad meg- békülni. Tartalmas, színvona­las oktatási agitációt kell foly­tatni. Világosan kell látni, a kényszerítés eszközével úgy­sem lehet elérni, hogy a rész­vevők ténylegesen tanuljanak, a marxizmust—Ieninizmust el is sajátítsák, önmagunkat ál­tatnánk, ha továbbra is nem reális számszerűséget tűznénk magunk elé és nem a meg­győzésen alapuló munkával vonnánk be az elvtársakat az oktatás egyes formáira. Az önkéntesség elve és an­nak betartása másképpen ve­tődik fel párt-, állami és gazdasági funkcionáriusoknál. Pártszervezeteinknek elsősor­ban is ezeknél az elvtársaknál kell fokozni a propaganda munkát és arra kell töreked­niük,' hogy a párt- és állami funkcióban lévő káderek alko­tó módon tanulmányozzák a marxista—leninista elméletet. Ez mindenekelőtt attól függ, hogy a pártbizottságok hogyan irányítják az itt dolgozó kom­munisták politikai oktatását. Ezeknél az elvtársaknál az ön­kéntesség elve már azt jelen­ti, hogy miijén oktatási formán akarnak tanulni és nem pedig azt, hogy ákar- nak-e. vagy nem akarnak ta­nulni. Éppen ezért a hallga­tók kiválogatásánál elsősorban is ezekkel az elvtársakkal kell elbeszélgetni és beosztani őket a pártoktatás egyes tanfolya­maira. Meg kell azonban jegyezni, hogy az önkéntesség elve nem jelentheti azt, hogy a párt- szervezetek ne avatkozza­nak be a kommunisták politi­kai képzésébe. A Központi Vezetőség határozata az isko­lán kívüli pártoktatás rend­szerének megváltoztatására az 1955—56-os tanévtől kimond­ja, hogy „a politikai gazdaság­tan oktatása érdekében tett eddigi lépések nem bizonyul­tak elegendőnek annak a tart­hatatlan helyzetnek a meg­szüntetésére, hogy a párt. ál­lami. gazdasági és tömegszer­vezeti funkcionáriusok zöme még a legszükségesebb köz- gazdasági ismeretekkel sem rendelkeznek. Az 1955—56-os oktatási évben és az azt kö­vető években jelentősen széle­síteni kell a politikai gazda­ságtan oktatását“. Ez tehát azt jelenti, hogy az elbeszélgetést úgy kell irányítani, hogy minél több hallgatót osszunk b«> politikai gazdaságtanra és minden vezető funkcioná­rius ott tanuljon, ahol a tanult anyagot a gyakorlati munká­jában a legjobban tudja hasz­nosítani. Az önkéntesség elve a párt­oktatásban tehát azt jelenti, hogy a kommunistát meghall­gatjuk. milyen oktatási for­mán akar tanulni, milyen mó­don akarja teljesíteni a Szer­vezeti Szabályzatban foglalt idevonatkozó kötelességét. De jelenti azt is, hogy a pártszer­vezet egyes elvtársak tanulá­sát és az elbeszélgetést úgy irányítsák, hogy minden kom­munista ténylegesen a neki megfelelő oktatási formában tanuljon. Az ilyen irányú ön­kéntességnek figyelmen kívül hagyásával nem lehet meg­szervezni a kommunisták ok­tatásához nyújtandó segítsé­get, de nem szabad megbírál­ni sem azokat, akik ez okból elhanyagolják a tanulást. Az önkéntesség elvének 'kö­vetkezetes megvalósítása nem szűkíthető le csak a pártokta­tási év előkészítésére, hanem megköveteli az alapszerveze­tektől. a pártbizottságoktól, hogy maximálisan fokozzák a pártoktatás irányítását és hogy ezt az irányítást az egész párt- oktatási év során színvonalas­sá is tegyék. A pártoktatást vezetni azt jelenti, hogy mélyen behato­lunk a prona"anda eszmei, el­méleti tartalmába, hogy szün­telenül, állhatatos ideológiai munkát folytatunk a kommu­nisták között és kifejlesztjük bennük a marxista—leninista elmélet iránti élénk érdeklő­dést. A pártoktatás előkészítése, fokozottabb irányítása, a pro­paganda munka eszmei szín­vonalának további emelése — az alapszervezetek és pártbi­zottságok egyik legfontosabb kötelessége. . Hegedűs László A ísz-ok legközvetlenebb munkaerőtartaléka a családtagok bevonása — DEJTÁRI TAPASZTALATOK ­Falusi pártmunkánk közép­pontjába most termelőszö­vetkezeti mozgalmunk gazda­sági megerősítésének, szám­szerű fejlesztésének nagy és fontos feladata került. Ez szükségszerű is — a jelenlegi körülmények között — mert a szocializmus építése elképzel­hetetlen a szocialista gazdasá­gi alap fejlesztése nélkül. Ez valamennyi termelőszövetkeze­tünk munkájának megszabja irányát. Az ő munkájuk ered­ményei nagyban hozzájárul­nak e történelmi fontosságú feladat megvalósításához, a szövetkezeti mozgalom élén- kebb. gyorsabb fejlesztéséhez. Nagy munka vár ebben a ter­melőszövetkezetek pártszerve­zeteire és tagságára. Nagy munka vár azért, mert a leg­több termelőszövetkezetnél még bőven akadnak hibák, s ha ezekkel a hibákkal meg nem birkózunk, nem beszélhe­tünk tsz-eink vonzó hatásá­ról. Egyik ilyen megoldásra váró probléma, hogy termelő- szövetkezeteink legtöbbje sok földdel rendelkezik, amellyel nem áll arányban a tagok szá­ma. Ezért fokozottabb gondot kell fordítani a családtagok bevonására. Ez olyan erőfor­rás, mely kiapadhatatlan, s ha a pártszervezetek ennek érde­kében dolgoznak, az eredmény nem maradhat el. Nem kell kívülállókat dolgoztatni, gyor­sabbak lesznek a munkafolya­matok, időben végzik el azo­kat, így a terméseredmények nagyobbak lesznek, a tagság többet tud elosztani, mely a jobb életet biztosítja s a tsz vonzóhatásúvá válik. A családtagok bevonásának az első és legfontosabb fel­tétele, hogy valamennyi ter­melőszövetkezetben az alap­szabály szerint rendezzék a háztáji földeket. Ezt bizonyít­ja a dejtéri József Attila ter­melőszövetkezet példája is, ahol az elmúlt év óta jelen­tős fejlődést tapasztalhatunk a ta^ok bevonása terén. S ha minden oknak megvan az okozója, nézzük meg e fej­lődés feltételeit is. Elsőnek kell megemlítenünk, hogy ez évben minden család az alapszabály szerint kapta meg a háztáji földjét. A pártszervezet sokat harcolt ezért, nem volt köny- nyű a munkája.. Az a család, ahonnan két tag dolgozott — s egyes tagok is — több ház­táji földet követeltek a meg­engedettnél. E hangulat meg­változtatását az aktívák, a párt és DISZ népnevelők mun­kád eredményének lehet te­kinteni. Azóta is népnevelő­értekezleten rendszeresen fog­lalkoznak a családtagok bevo­násával. Vajon elég eredményesen? Erről akartam meggyőződni, amikor június harmadikén, pénteken az egyik dűlőbe mentem, hogy a dejtári Jó­zsef Attila termelőszövetkezet dolgozói hogyan és hányán munkálkodnak a káposzta palántázásánál. Szép, lapos te­rület ez ' a vasút mellett, ahol húsz ember nagy buzgalom­mal dolgozott. Közég)en a párt. titkár, mellette egy pirosru- hás fiatal nő. Liliom Rudolf­né, aki a ■férje-helyett dolgo­zik. A sorok , eleien három fiatal, Aritól aos, Gaál Fe­renc, Beim juk, 'dór haladtak .idáman. Tioha iU mii: ég nem ter­melőszövetaz “‘p tagok. Rajtuk kívür méj, ci.a-om családtag szorgosát- /it ott a palántá­zásban. • Mint a párttitkár elvtárs mondotta: — Hiba van még az ilyen közös munkáknál, kevés csa­ládtagot tudtunk bevonni. Ügy látszik, nem volt elég meggyőző e téren az agitá- ciónk. E tény újabb feladato­kat is jelent. A tapasztalatok azt mutatják: még mindig nem eléggé jó a közösségi szellem, habár jelentős lépést tettünk előre a kollektív szel­lem kialakulásában, mert. mi­után e földterületeket kioszt­ják, azok megmunkálásába va­lamennyi családtagot, még a rokonokat is bevonják. Azért én minden igyekezetemmel azon dolgozom, hogy az elülte­tett vagy a növényekkel bete­lepített földeket minél előbb felosztjuk. A közelmúltban történt, hogy a felosztott cukorrépa egyelésénél 54 családból 72-en do’goztak, míg a kísérleti te­rületen, ahol éppen a jövő­évi burgonya növényápolási munkálatai folytak, csak 16-an vettek részt. A termelő- szövetkezet jelenleg 600 hold földön gazdálkodik. Ez még fokozottabban állítja az 54 szövetkezeti tag elé, hogy csa­ládtagjaikat bevonják a szö­vetkezeti munkákba. Sürget még az a tény i?, hogy 32 hold kukoricaföld — bár még csak most kel — de kapálatlanul van, pedig a kapálás eg’be­esik a többi fontos munkafo­lyamatokkal. A tsz-nek hatha­tós segítséget nyújt n gépállo­más, elvi irányítást kap a megalakult községi párt veze­tőségétől, de fokozottabb se­gítséget kell hogy adjon a ta­nács is. Bár a dejtári József Attila tsz ért el eredményeket a családtagok bevonása terén, de ezek az eredmények még fokozhatok, sőt fokozni is kell ahhoz, hogy szövetkezeti moz­galmunk győzedelmeskedhes­sen. Ehhez legfontosabb fel­adat, hogy a tsz pártvezetősé­ge állandó napirenden tartsa minden taggyűlésen, népne­velőértekezleten, aktívaérte­kezleten, közgyűlésen a csa­ládtagok bevonásának fon­tosságát, eredményeit s főleg a vezetők, a kommunisták járjanak elől jó példával, mert idáig ez még nem volt tapasztalható. E fontos fel­adat végrehajtása nélkül nem beszélhetünk kellő súllyal a szövetkezeti mozgalom fejlődé­séről, amely szorosan össze­függésben áll a tsz-ek minő­ségi munkájával a jó eredmé­nyek biztosításával, a tsz-ek jobb hírnevével. Tíz éves a Magyar—Szovjet Társaság Június 9-én ünnepeljük a Magyar-Szovjet Társaság fenn­állásának tizedik évfordulóját. A dolgozók kezdeményezésére 1945. június 9-én alakult meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság. Nemes és szép célok- lcal indult. Ápolni és erősíteni azt a nagy barátságot, amely a két nép között már hosszú idő óta, őszintén és elevenen élt, amely tovább erősödött az első világháborút követő idők pro­letár forradalmaiban, az ellen- forradalmi korszak munkás­harcaiban, amely sokszorosára haiványozódott, amikor a szov­jet katonák végleg felszabadí­tották népünket és megterem­tették számára, a boldog, sza­bad élet lehetőségét. A társa­ság legfontosabb feladatának tartotta, hogy megismertesse népünket a világ leghaladóbb országának kultúrájával, ha­talmas fejlődésével, majd ké­sőbb országépítő munkánk sikeresebbé, gyorsabbátétele érdekében, megismertessen bennünket azokkal a módsze­rekkel, amelyek a Szovjet­uniót a világ egyik legelmara­dottabb országából a legel­a Magyar Dolgo­zók Pártja vezetésével azért tud újabb sikereket el­érni a szocializmus építéséért vívott harcban, mert minde­nekelőtt betartja a pártvezetés és a pártélet lenini elveit és A kollektív vezetésről — Levél a szerkesztőséghez — lések beszámolóit, közösen be­szélik meg egy-egy fontosabb határozat végrehajtását. Nagy­szabályait. A pártszervezetek- mértékben megnövekedett a nek és a pártnak, mint egész­nek normális tevékenysége — mint Lenin tanítja — csak úgy lehetséges, ha szigorúan betart­ják a vezetés kollektivitásának párttagság aktivitása, bírálata, amely elősegítette a pártveze­tés jobbá tételét, a vezetés színvonalának emelését, nem utolsósorban fokozta a vezetők elvét, ámely megóvja a pártot felelősségét a párttagság előtt. attól, hogy munkájába beke­rüljenek a véletlen és az egy­oldalúság elemei. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata megmutatta a pártmunkában tapasztalható hiányosságokat, amelyek a kol­lektív vezetés elhanyagolásá­ban, az egyszemélyi vezetésben, s esetenként a kiskirálykodás­ban jutottak kifejezésre, s azt, hogy a hiányosságokat hogyan, milyen módszerekkel tudjuk kiküszöbölni. A határozat megjelenése után a tűzhelygyári kommu­nisták megtárgyalták a tenni­valókat, megszabták a felada­tokat. Az elmúlt 22 hónap alatt jelentős javulás mutatkozott a vezetés színvonalában. Az alap- szervezetek vezetőségi tagjai kollektíván készítik a taggyű­Sikerült elérnünk, hogy a ve­zetőségi ülésekre rendszeresen eljárnak a vezetőségek tagjai és hozzászólásaikkal, javasla­taikkal segítik a pártmunka megjavítását. Ma már bátrab- alkalmazása ban mondják el az üzem prob- meg. lémáit, s mindazokat a hiá­nyosságokat. melyek a vezetés munkájában megmutatkoznak. De nemcsak a vezetők mun­kájában, hanem a párttagság aktivitásában is jelentős javu­lás állott be. A taggyűlésekre, pártrendezvényekre eljárnak. A pártoktat ásnál a beszerve­zettek 90 százaléka eredménye­sen végzett. Megnövekedett a kommunista példamutatás és főleg a termelésben, melynek nem kis része van abban, hogy 1954. negyedik negyedévében, de ez év első negyedévében is elnyertük a büszke címet. A kollektív vezetés elvének betartása egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy to­vább erősítsük a párttagság eszmei és szervezeti összefor- rottságát, még jobban fokozzuk pártszervezetünk harcképessé­gét. A munka fogyatékosságait, a párt helyes politikájának el­torzítását csak akkor tárhatjuk fel, és küszöbölhetjük ki. ha idejében leleplezzük a párt és a nép ellenségeit, ha a kérdése­ket a pártban kollektíván — o bírálat és önbírálat helyes útján vitatjuk Elért eredményeink mellett feltétlenül meg kell mutatni azokat a hiányosságokat is, melyeket még a júniusi hatá­rozat megjelenése óta nem tud­tunk kiküszöbölni. Még mindig adódik olyan jelenség, mint az öntödei alapszervezetnél Spa- gina elvtárs részéről, aki ese­tenként úgy vélekedik, hogy hiába bízza meg a vezetőség valamely tagját feladattal, nem tudja végrehajtani. Ez pedig nem más. mint a káderek ké- élüzem pességének lebecsülése. Hiá- ntfosság van a végrehajtó bi­zottság munkájában is abban az irányban, hogy az ellenőr­zést még nem tudta kollektívvá tenni. Pártunk 111. kongresszusá­nak határozata, továbbá a Köz­ponti Vezetőség 1955. márciusi határozata világosan megszab­ták az előttünk álló feladato­kat, amelyeknek sikeres végre­hajtása érdekében szükséges a vezetés színvonalának javítása, az ellenőrzés állandósítása, szé­lesítése, a párttagság fokozot­tabb aktivitása, a kollektív ve­zetés elvének szigorú betartá­sa. Egyre fokozottabb felelősség­gel kell előkészíteni a párt­végrehajtóbizottságnak a be­számolóját a pártbizottság előtt, hogy ezáltal rendszeresen tá­jékoztassuk a pártbizottság tagjait az egyes leiadatok vég­rehajtásáról. Biztosítani kell azt is, hogy a pártbizottság minden egyes tagja egyenran­gúnak érezze magát, s ezek szerint dolgozzon. A kollektiv vezetés szélesí­tésében jelentős szerepe van a pártaktiva-gyűlések rendszeres megtartásának, mint a párt legjobb erőinek a pártvezetés­be való bevonásának. Marczinek István a Salgótarjáni Tűzhelygyár pártbizottságának titkára 1 sőbb, legfejlettebb országává emelték. 1945-től megyénkben is egy­másután alakultak meg, min­den városban és községben az MSZT-szervezetek. Ma már az MSZT megyénkben is a la­kosság nagy tömegét soraiba záró tömegszervezetté nőtt és ezzel együtt erősödött a két nép közötti barátság is. A dol­gozók szinte napról napra győződhettek meg a Szovjet­unió segítőkészségéről. Az elvi segítségnyújtáson túl szemé­lyesen látogattak el megyénk­be, megyénk üzemeibe szovjet emberek és gyakorlatban ad­ták át tapasztaiatailcat, mód­szereiket. így például három éve a Salgótarjáni Acéláru­gyárban Paskov elvtárs sze­mélyes látogatása után vezet­ték be a gyorshúzási mozgal­mat, amellyel a termelés dup­lájára nőtt. De érezhető vált ez a segítségadás minden üzemben, minden üzemrész­ben. Jó munkát végeztek me­gyénk MSZT-szervezetei a magyar-szovjet barátsági hó­napok megszervezésében. A szovjet filmek, színdarabok, irodalmi alkotások megszeret­tetésében. Az MSZT hívására látogattak el hazánkba, így megyénkbe is szovjet kultu­rális küldöttségek. A legutóbbi barátsági hónap időszakában 18 képkiállitást rendeztek me­gyénk MSZT-szervezetei. Sal­gótarjánban is megtartották az „Élenjáró Szovjet Technika Napját“, amelyen 250 dolgozó vett részt. Az MSZT kezdemé­nyezésére indult meg me­gyénkben is a levelezési moz­galom magyar és szovjet dol­gozók között. Szécsényböl pél­dául 15 levelet küldtek a dol­gozók szovjet barátainknak. Jó munkát végzett az MSZT az orosz nyelvtanfolyamok meg­szervezésében is. Nógrád me­gyében jelenleg 16 iskolai és 8 felnőtt tanfolyam működik, amely az Országos MSZT Köz­pont értékelése szerint az el­sők közé tartozik. De sorol­hatnánk a példákat tovább. Mindezek a tények jelentős szerepet játszottak abban, hogy a magyar népben a Szov­jetunió iránti érdeklődés, sze­retet és barátság a mai fokra emelkedett. A magyar nép büszke arra, hogy a szocializ­mus építésében, a béke védel­mében a nagy Szovjetunió mellett állhat és a Magyar- Szovjet Társaság is hálás és büszke, hogy e barátsághoz a maga munkájával is hozzá­járulhat.

Next

/
Thumbnails
Contents