Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-11 / 36. szám
2 1955 májas 11. SZABAD MM.BAD PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS + A községi pártszervezet megerősítésének, a mezőgazdaság fejlesztésének kérdései a cs&sztvei taggyűlésen ÖT ÉV BIZONYÍT A helyi tanácsok megalakításáról szóló törvény megjelenésének ötödik évfordulójára Kerékpárral jártak május 6-án a pártaktívák: pártmeg- bizatást teljesítettek. Ellátogattak minden egyes párttaghoz, felhívták figyelmüket, hogy a munka hevében ne feledkezzenek meg a rendkívüli taggyűlésiéi. Kovács elvtársnő elmondta, hogy már április 28-án, a legutóbbi taggyűlésen is ismertették a községi vezetőségválasztó taggyűlés időpontját, s azóta is több esetben. E tény bizonyítja, hogy a kommunisták már jó előre tudtak a taggyűlésről, de a szervezési munka mégsem volt kielégítő, mert a taggyűlés időpontján kívül semmi mást nem mondtak a tagságnak. Nem mondták meg például, azt sem, hogy melyek lesznek* a taggyűlés napirendi pontjai. így folyt le a szervezés. De mi történt a taggyűlésen? A község és a termelőszövetkezet alapszervezetének 13 párttagja közül 10 jelen volt a vezetőségválasztó taggyűlésen. A tagság figyelmesen hallgatta a beszámolót. Gut elv- társ a párt Központi Vezetőségének a falusi pártmunka megjavításáról hozott határozatát és végrehajtásának fontosságát ismertette. A tagság csak azt nem hallotta, amit várt. A beszámoló ugyanis tele volt elvi megállapításokkal, mint például: „a mezőgazdaság fejlesztése fontos“, „erősíteni kell a parasztság érdekeltségét“, „ ... a munkás-paraszt szövetséget“, vagy „megfeledkeztünk a tsz-ek fejlesztéséről“. De már arról nem beszélt, hogy helyileg, — ott Csesztvén — a Központi Vezetőség e határozatával kapcsolatban milyen feladataik vannak és mit hajtottak már végre azok közül. Nem beszéltek arról sem, hogy miért hanyagolták el eddig a tsz mozgalmat. Különösen hiányzott a beszámolóból a személyhez szóló bírálat, sőt a két alapszervezet vezetőségének munkáját sem értékelte. Nem magyarázta meg kellőképpen, hogy a község pártvezetőségének milyen feladatai lesznek, hogyan áll az kapcsolatban a falusi pártmunka megerősítésével, és hogy a vezetőség megválasztása nem jelenti az alapszervezetek felelősségének csökkentését, jogainak csorbítását, hanem inkább még növeli azt. A községi pártvezetőség létrehozásával erősítjük, koncentráljuk a község kommunistáinak- erejét, megszüntetjük a szétforgácsolást, biztosítjuk a pártvezetést a község életének minden területén. A Központi Vezetőség határozata Csesztve községre is vonatkozik s e feladatok megoldásához okvetlenül szükséges volt a községi pártvezetőség megválasztása. A beszámoló hiányosságai, a hozzászólásokon is érezhetőek voltak. Vontatottan kezdődött, aminek egyik oka az volt, hogy a párttagság a taggyűlést megelőzően nem tudta milyen napirendi pontok lesznek, mit kell majd a taggyűlésen megbeszélni, s így bizonyos fokig tanácstalanok maradtak. Mátyás elvtárs közvetlensége szólásra bírta a tagságot, akik elmondták, hogy szükséges lenne Csesztvén is egy termelőszövetkezetet létrehozni, mivel az egyénileg dolgozó parasztság érdeklődése is egyre fokozódik a termelő- szövetkezetek iránt. Kellő irányítás mellett nem volna baj a kommunisták példamutatásával sem. A taggyűlésen részvevők többsége helyeselte egy új tsz létrehozását. Fijala Pálné kijelentette, hogy bár idős s ennélfogva képességei már nem bírják a komoly fizikai munkát, de belépne a tsz-be, még akkor is, ha csak csirkék etetésével és egyéb állatok őrzésével, terelgetésével bíznák meg. Sok szó esett arról, hogy Csesztve község pártszervezetének kevés tagja van s legtöbbje idős. Fennáll az elöregedés veszélye, ezért egyi-e fokozottabban áll a községi pártvezetőség előtt az a feladat, hogy új tagjelöltekkel bővítsék a pártszervezetet, s így nagyobb erőt tudjanak képviselni a határozatok végrehajtásánál. 13 kommunista ereje nagy — mondta Kelemen elvtárs a megyei pártbizottság párt és tömegszervezeti osztályának vezetője a taggyűlésen — de ha azt nézzük, hogy a község lakóinak száma mintegy 800— 900 ember, ehhez viszonyítva kevés. Nincsenek kellően képviselve a község különböző rétegei. Ez a 13 kommunista nem tudja elég hatásosan aktivizálni a községet. Találhatók itt becsületes, jól dolgozó parasztok, kiknek a pártban a helyük, csak nem tudnak elindulni a párt felé, nem találják meg az első lépést. Ezeknek az embereknek kell segíteni s megnyerni őket a párt számára. Prazsák Mihály elvtárs is arról beszélt, hogy kevés a községben a kommunista. Majd elmondotta, hogy áprilisban az állampolgári kötelezettség teljesítése igen kedvezően alakult, mert tojásból 120, baromfiból 90, vágómarhából 100, sertésből 85, tejből 90 százalékra teljesítette a község beadási tervét. E rendkívüli taggyűlés pozitívuma volt, hogy bár idős tagjai vannak az alapszervezetnek, megjelentek a taggyűlésen. Nem volt hiba a pártdemokrácia betartásánál sem, a választás is a szervezeti szabályzatnak megfelelően történt. A megválasztott községi pártvezetőség vegye figyelembe a taggyűlésen elhangzottakat és a kapott javaslatok és bírálatok felhasználásával valóban tegye erőssé Csesztve község pártszervezetét. Erősítse a pártegységet, hogy a Központi Vezetőség határozatát a lehető legjobban a község minden kommunistájának és becsületes dolgozójának részvételével hajtsák is végre. Az elvtársak ne feledjék soha el azt a lenini mondást: Ha a politika helyes — már pedig a pártunk politikája biztosan az — és ha a tömegek minden erejükkel készek ezt támogatni, akkor e politika eredményes megvalósítása döntő módon a szervező munkától függ. A párthatározatok sorsát az dönti el, hogy a gyakorlatban hogyan tudunk szervezni, vezetni. A vezetés és sz' rvezés színvonalát pedig noif? a vezetők jószándékán, az intézkedések mennyiségén kell femérnünk, hanem a gyakorlati eredmények, a munka gyakorlati megszervezése alapján. Kökény esi Béla KI A LUDAS? Micsoda nehéz munka kenyértésztát dagasztani... kézzel! Fáradságos munka, de ezt is kell valakinek csinálni. A Nagybátonyi 2-es számú Sütőd-e m dolgozói évek óta így co'goznak ... Idézzél! Keveset is tudnak feldolgozni, kevesebb kenyeret is sütnek. Ezért nem tudják Nagybátonyt és környékét teljes mértékben kenyérrel ellátni. A hiányt Pásztó pótolta és pótolja ma is. Még ez év januárjában a Pásztói Sütőipari Vállalat kiutalt Nagvbátony részére eg/ 80 ezer forint értékű 20 mázsás dagasztógépet. A gép még januárban megérkezett, örültek is a dolgozók, hogy ezután már nem dagasztanak kenyeret .. kézzel! Elmúlt azonban a hosszú tél. A lelet felváltotta a várvavárt tavas* lasan itt a nyár és a dagasztó gép még mindig ott áll a Nagybátonyi Sütőüzem műhelyében. All, mert nem megy. nem szerelték még fel. Szegény sütőüzem dolgozói immár lassan öt hónapot várnak, hogy a gépet beszereljék. Ki a ludas? A Pásztói Sütőipari Vállalat, ' agy az Áram- szolgáita'ó Vaílalat, hogy eddig kihasználatlanul „áll“ a dagasztógép? Ezt döntsék el az illetékesek. Mindenesetre ajánlatos lenne, hogy mielőbb felszereljék, s nem kellene Pásztóról kenyérét szállítani. Nagybátonyban jobb lenne a kenyér-ellátás, önköltséget is lehetne csökkenteni és a sütőüzem dolgozóinak nem kellene ... kézzel dagasztani. — Hadu — Munkás-parasít Követség jegyében Mátraszele község lakóinak május 1-i ünnepélye a munkás-paraszt szövetség jegyében folyt le. Reggel 15 tagú bányászzenekar zenés ébresztővel köszöntötte a község lakóit. Az ünnepélyes felvonuláson — amely tíz órakor kezdődött — 300 dolgozó vett részt. Az ünnepély kultúrműsorát az iskola és óvoda együttese rendezte. A műsor igen .nagy sikert aratott .Legkiemelkedőbb szám Szabó Ágika el- áft osztályod kislány orosz tánca volt. A délelőtti ünnepséget délután gazdag sportműsor követte, majd reggelig tartó bálon szórakozott Mátraszele népe. Bertha Dezső Mátraszele Dolgozó népünk öt esztendővel ezelőtt alkotta meg a demokratikus államszervezet legmagasabbrendű formáját: a tanácsok rendszerét. A tanácsok a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik és ellátják a társadalmi, gazdasági és kulturális vezetés feladatait. Miért vált szükségessé a tanácsrendszer létrehozása? A régi közigazgatási rendszerünk zűrzavaros és áttekinthetetlen volt. Benne /voltak még a földesúri és tőkés Magyarország közigazgatási rendszerének maradványai. Az ügyintézést a végtelen lassúság és bürokrácia jellemezte. A hivatalok rengetegét kellett bejárni egy-egy dolgozónak ügye, panasza elintézéséért. Egyik hivatal a másiknak „tologatta“ az ügyet, s bizony gyakran a hosszas huza-vona után sem intéződött az el. Tanácsrendszerünk életre- keltésével szétzúztuk a régi, földesúri és tőkés Magyarország közigazgatási rendszerének maradványait és olyan államszervezetet építettünk, amelyben a nép maga intézi ügyeit, a soraiból választott küldöttek útján. A tanácsrendszer gyökeres változást jelent államigazgatási szervezetünk felépítésében, rendszerében. A különböző szervek, hivatalok egész sora szűnt meg, ami nagymértékben csökkentette a bürokratikus huza-vona lehetőségeit. Míg azelőtt például a mező- gazdasági igazgatásban több, mint tíz, az adóügyekben a megyén belül kétféle különböző szerv járt el — ma mindezeket a tanács intézi. Sokkal egyszerűbbé vált tehát az ügyintézés. Tanácsaink munkájukban a legszélesebb dolgozó tömegek közreműködésére támaszkodnak. A tömegek részvétele az ügyek intézésében, a hatalom gyakorlásában — a helyi tanácsok éltető ereje — alapelve a tanácsrendszrgnek. A helyi tanácsok ötéves működésének tapasztalata ezer és ezer példáját adta annak, hogy dolgozó népünk az új szervezetben elevenen, alko- tóan intézi saját ügyeit. Nincs megyénknek olyan községe, ahol a tanács kezdeményezésére a Hazafias Népfront és a tömegszervezetek szóró* san együttműködve ne végeztek volna a falu lakóinak érdekében többezer forint értékű társadalmi munkát. A palotási tanács például a falu egész lakosságát mozgósította a község kisárvházár.ak mielőbbi felépítésére. Számos községi tanács mezőgazdasági állandó bizottságának kezdeményezésére végeztek fásítást, kút, vagy legelőtisztítást a falu lakói. Az oktatási állandó bizottságok — különösen a téli időszakban — mozgósították a községek parasztjait a különböző tanfolyamok elvégzésére, szakelőadások meghallgatására. A kulturális állandó bizottságok sem maradtak tétlenek. A kultúrmunkába bevonták a falu apraját-nagyját. A példák sokaságát sorolhatnánk fel annak szemléltetésére, hogy dolgozó népünk a tanácsok útján eleven alkotó erővel építi saját életét, városát, faluját. A tanácsok feladatkörök szerint tagjaikból állandó bizottságokat alakítanak. így például működik mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási, stb. állandó bizottság. E bizottságok a lakosság legszélesebb tömegeiből vonnak be munkájukba mind több és több dolgozót, kapcsolják be őket a közügyek intézésébe. Az elmúlt öt év alatt bebizonyosodott, hogy az állandó bizottságok nagymértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a tanács a lakosság javaslatainak, kezdeményezéseinek figyelembevételével végezze munkáját. A dolgozó tömegek bevonása az államigazgatásba és a demokratikus centralizmus — ez az a két legfőbb alapelv, melynek következetes érvényesítése biztosítja helyi tanácsaink és egész államigazgatásunk jó munkáját. A dolgozó tömegek bírálata, közvetlen közreműködése új állami gépezetünk legfőbb mozgató erőik közé tartozik. öt éve fennálló tanácsrendszerünk hozzá járult ahhoz, hogy társadalmunkból, köz- igazgatási rendszerünkből eltűntek a földbirtokosok, a gyártulajdonosok, s mind az állam, mind pedig a gazdasági élet irányító posztjain munkások, dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiségiek állnak és a nép javára igazgatják az országot. Visszapillantás egy kommunista harcára ÍRTA: BOB ÁL GYULA Megbeszélésre gyűltek a párt egyszerű katonái, akik ha valamilyen megbízatást kapnak — míg végre nem hajtják azt —. nem ismerik azt a szót: nem. Úgy nevezik őket: pártaktívák. Egy esztendeje lehetett. Nagy értekezlet volt, amelyet kifejezett az is, hogy külön emelvényt állítottak azok részére, akik nemcsak jelenlétükkel, hanem szóval is elősegítették a tanácskozást. A felszólalások már jól a délutánba nyúltak, amikor a tárgyalást vezető elnök bejelentette: „Kicsiny Péter következik szólásra.“ Senki sem figyelte a nagy zsongásban, hogy a piros térítővel bevont asztal mellé óvatosan, vigyázva — hogy a székkel se üssön zajt — felállt egy középtermetű ember, jegyzeteit rendezgetve és lassan az emelvény felé indult. Fejét leszegte, mintha lépteit nézné. Deres tarkóján megtört a már felgyújtott lámpák fénye. Az emelvényen miután még egyszer elrendezte papírjait, felemelte a fejét és kihúzta magát. Mellén megcsillant a sztahanovista jelvény és összekoccant a két munkaérdemrend aranyfokozata. Otthonosan nézett szét. 55 év tapasztalata volt szegletes arcán. Kutató tekintétévél végig simogatta az értekezlet több száz részvevőjét és beszélni kezdett. Először csendesen beszélt, majd egyre izzóbb lett szava. Szenvedélyesen ostorozta a hibákat. Néha meg-megbotlott a kiejtésekben, de meggondoltan, szívből és igazán beszélt. Beszéde a vége felé elhalkult, összerakta jegyzeteit és kutatva — mintha tudni akarná, megértették-e — szembe nézett az emberekkel. Végül így fejezte be: „A párt azt tanítja, ami ebben az országban történik, azért elsősorban mi, kommunisták vagyunk felelősek. Őrködjünk hazánk felett!“ — és lassan lelépett az emelvényről. Dörgő taps kísérte, ő pedig restelkedve, hogy észrevették, gyors léptekkel ment a helyére és beleveszett a sokaságba. ★ Kicsiny Péter egyszerű bányász ember. Famíliájának is minden tagja bányász volt. Ott formálódott, ott alakult ő is a föld gyomrában. A szerte kígyózó alagutakban, a tompán fénylő szénfal mellett, a kővel, a földdel, a vízzel és a gázzal való nehéz küzdelemben 'keményedéit igazi emberré. Edződött a bánattól, s az emberektől sokszor okozott keserűségtől. Az eljövendő jobb élet biztos tudata, a jobb életért való tenniakarás, határozott szándéka arra késztette, hogy még a veszély tudatának az utána szagláló kapók ellenére is, harcra buzdítsa munkástársait. A szénfal mellett a csákányok csattanásá- ból, a hazafelé ballagó bányász fáradt lépteiből, a korcsmák sötét szögletében összedugott fejek suttogásából kihallatszott a szava: „Rázzuk le magunkról az idegen kölöncöt, ne csüngjenek rajtunk.“ Szava ott élt már az emberekben szerte a bányavidékeken. Hosszú évek múltak el így. Tarkítva a napok, a csendőrőr- szobák kínjaival, a börtönök hideg leheletével, a munkanélküliséggel és mindennel, amit ez a kor a munkásnak tartogatott. De bízott és hitt. é Nem is érte váratlanul az a nevezetes januári nap, mely így vésődött örök dátumként: „1945. január 6, a szabadulás napja.“ Pedig hideg dermesztett mindent. Vékony füstcsík emelkedett a pusztítás helyéről, s a tárna üresen meredt. Sínpárjai felszaggatva álltak ki a földből. A csillék felborítgatva szanaszét süppedtek a sárban. A bejárat torka télig beomolva, hideg, élettelen volt. Az eresékén sínek vörösödtek a semmittevésben és leomlott gerendák szelték ketté öblös torkát. A fejtéseket ellepte a víz és vastagon rakodott le az iszap. De a kommunisták neki álltak a munkának. Vitte őket egy új erő. amelyről Kicsinyek már tudták, hogy ez a párt: a kommunisták pártja. Es visszahajlottak a meggörbült sínek, helyre zöttyentek a sárba süppedt csillék, megtisztult a beomlott bánya szája, kiszorult a vájatokat fojtogató víz, felszáradt az iszap — és megjeleni az első várva■ várt szén. Amikor a jenőaknai bányászok is elküldték első szénszállítmányukat, akkor hajtották le először édes fáradságtól a fejüket. Künn, a szántóföldeken kezdődött a tavasz. A terpeszkedő nagybirtok kevély száz- és ezer holdjait a földosztást jelző friss karók tarkították. Itt-ott már megcsillant az eke is a határban. Győzedelmesen tört előre az új, az igazi élet. ★ Az egyik tavaszi délutánon, amikor már teljes erővel folyt nap-nap után a munka a bányában, az üzemi bizottság elnökének megválasztására gyűltek össze a bányászok. Ki hangosan, ki szerényen, ki közömbösen. Alig állapodtak meg, sokszor, akár a forgószél, kax:argott a hangjuk. Ha az érzésük úgy 'kívánta harsogtak, túlkiabálták egymgst. Két csoport alakult ki, egy kicsiny a múltat visszavárok közül és egy nagyobb, az új életet vállaló és akarók közül, akik egybehangzóan követelték: „Kicsiny Péter! ö legyen az ÜB-elnäk!“ Kicsiny Péternek nehezen esett megválni a csákánytól, szénfaltól, csapattársaitól, de mégsem mondott ellent, vállalta az új feladatot. „így akartuk mindnyájan, így akarja a párt“ — mondták neki bányásztársai. Nehéz volt beleszokni — csákány helyett írószerszámmal dolgozni. Az első időben úgy markolta a ceruzát, akár a csákány nyelét. A papír is gyűrötté vált vastag ujjai között. De végül ezt is megszokta. Türelemmel figyelte, csitította a bányászokban feltörő évtizedek óta visszafojtott erőt. Maga is jól ismerte ezt az érzést. Nem visszafojtani akarta, hanem jó irányba terelni. Minél többet termelni, megmagyarázni a dolgozóknak a kezdeti nehézségeket, de ugyanakkor törekedni arra, hogy egyre kevesebb legyen a panasz, egyre jobban éljenek, a dolgozók, ezt tartotta feladatának. Nem egyszer földhöz vágták előtte is a csákányt, de ’kézbe vetette, hogy újabb erővel menjenek a szénfalnak, — nem hangos, parancsoló, hanem nyugodt, meggyőző szóval. Nem volt könnyű a munkája, vagy inkább mondjuk úgy, hogy nagyon nehéz volt. A nehézségeket nem lehetett könnyen megmagyarázni, annál is inkább, mert voltak, akik éppen azon dolgoztak, hogy ne is értsék meg a bányászok. — Adjál enni, mert nem dolgozunk...! — jöttek, egyre sűrűbben Kicsiny Péterhez a bányászok. De ő nem ijedt meg, tudta mit kell tenni, hogy meg kell keresni az ellenséget. „Ki az emberek közé!“ — ez lett a jelszó a kommunisták között. Ettől kezdve valamennyien ott voltak a vontatásnál, az ereszkén, az osztóban, a feltáráson, a hajtásban és biztatták az embereket: „Szenet kér az ország, termeljünk!“ Kicsiny Péter már a negyedik napja váltástól-váltásig járta a bányát. A délutános műszaknál volt, az egyik fejtés bejáratánál megállt és hallgatott. Nem hallotta a csákányok koppanását. Egy emberi hang egyhangú mormolását csupán, amelybe néha kiáltások vegyültek. Elindult a hang irányában. Csoportba verődve találta az embereket. A karbidlámpák sárgán világítottak meg a szénportól felet éllő, sovány arcokat. Rájuk szólt. — Gyűlést műszak után szoktak tartani! — Néhányon farkasszemet néztek vele, a többiek zavartan tekintettek rá. — Van itt kommunista? — kérdezte most már élesen. — Ez szociáldemokrata csoport — kiáltott feléje az eddig szónoklatot tartó Mátyás András és ellenséges tekintettel nézett rá. — Azért nem termeltek? — vonta kérdőre őt Kicsiny és szemrehányóan nézett a többiekre. — Enni adjatok, ne mindig a termelést fújjátok! Itt döglünk meg az éhségtől! — kiáltott Má,tyás és markolászta a csákány nyelét. Szava mintha jeladás lett volna, mert a többiek zavarosan kiabálni kezdtek: „Se kenyér, se szalonna! Hagymán élünk...! Könnyű nekik ...! Nem dolgozunk ...!“ Keményen szembe nézett velük. — Csend emberek! — kiáltotta élesen, amitől meghökkentek, de Mátyás, a szoedem még dühödten hadarta. — Sztrájkba lépünk...! — Kicsiny nem vitázott vele, hanem nyugodtságot erőltetve magára a többiekhez kezdett beszélni. — Éhesek vagytok? Sztrájkba léptek? Jól csináljátok! — Mindenki feszülten figyelte őt. — Kinek ártotok vele? Chori- nék, a földbirtokos Ürmösiék, a hajcsárok, a csendőrök éppen erre várnak. — Ne dolgozzatok, majd ők 'kényelmesen visszajönnek. — Cehet, — nézett most Mátyásra —, hogy az ő pártja ezt akarja, de a kommunisták, a munkások pártja nem! Mi azt akarjuk, hogy miénk legyen a bánya. De akkor dolgozni kell Ha. lesz szén. lesz ’kenyér, lesz szalonna, lesz pálinka, lasz ruha. — Válasszatok! Vagy hallgattok a kommunista párt szavára vagy mentek Mátyás után és akkor oda kerülünk, ahol voltunk) — Ne okosíts itt minket! — kiáltotta Mátyás és összeakaszkodott tekintete Kicsinyével. Kicsiny az emberekre nézett, akik szavaira egészen megváltoztak. — Munkára emberek és gyertek el estére a kommunisták gyűlésére. Mindent megtudhattok. Este a kommunisták gyűlésén zsúfolásig volt a terem. (Folytatása következik.)
