Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-07 / 35. szám
1955 MÁJUS 7. SZABAD KÓGRXd 7 FRIEDRICH SCHILLER hírek Május 8: Anyák napja 150 évvel ezelőtt, 1805. május | 9-én halt meg Friedrich Schil- | ler, a legnagyobb német drámaíró, kiváló költő, nagy hazafi és szabadságharcos. Schiller 1759. november 10- én született Marbachban, a Württemberg-hercegség egyik városkájában kispolgári családból. Németország ebben az időben nem kevesebb, mint 300 feudális kisfejedelemségre és grófságra szakadt szét. A XVI. században még virágzó ipar és kereskedelem Németországban a fejedelmek garázdálkodásai folytán hanyatlásnak indult, a polgárság elszegényedett. A feudális urak kegyetlenül kizsákmányolták a városok birtokain élő parasztokat, a városok iparos és kereskedő népét és kerékkötői voltak a történelmi fejlődésnek: a polgári társadalom kialakulásának. Schiller a „Haramiák“ és az „Ármány és szerelem“ lánglelkű költője hadat üzent a „német nyom!orűság“-nak és hozzálátott, hogy felvilágosítsa, forradalmi öntudatra ébressze osztályát. A fiatal iró már pályája kezdetén merészhangú drámával ejti bámulatba a német színházi közönséget. Shakespeare tanítványa. Nem fárasztja a nézőket a szereplők cselekedeteinek aprólékoskodó indokolásával, hanem bátran vág bele a cselekménybe. A dráma vonala nyílegyenesen emelkedik fölfelé, és az író az első jelenettől az utolsóig rabul tudja ejteni a hallgatóság figyelmét. Már első drámájával, a „Hara- miák"-kal nagy sikert arat. A darab főhőse Moór Károly, szakít osztályával és rablóbandát szervez a nemesek ellen és mikor azok egy papot küldtek tárgyalni vele, szenvedélyes szavakkal bizonyítja be, hogy inkább neki van joga ítéletet tartani a fölött a „rend“ fölött, amely életükre tört. A darabban Schiller bemutatja a feudális erkölcs embertelen voltát. A „Haramiák“ valójában nem elvetemült emberek, hanem a feudális társadalom ellen lázadó hazafiak, akik egy emberibb és igazabb rendszer, a polgári köztársaság megteremtéséről álmodnak. pajtása birtokán lel pihenőre, ahol megírja legnagyobb hatású drámáját, az első német politikai iránydrámát, az „Ármány és szerelmet“. Az „Ármány és szerelem“-ben az osztályharc polgár és nemes között már teljes leplezetlenségé- ben mutatkozik meg. A drámában a költő egy ifjú emberpár, Ferdinand, a nagyhatalmú kancellár lázadó fia, és Lujza, egyszerű és tiszta polgárlány minden erőszakon, gonoszságon és ármányon diadalmaskodó nagy szerelmét viszi a nézők elé. Ferdinand és Lujza egymásba szeretnek, szerelmük elé azonban az egész feudális társadalmi rend állít sorompót. — És a két szerelmes felkészül a harcra, amely rövidesen teljes erővel tombol. Ferdinánd és Lujza inkább a halált választják, mintsem, hogy behódoljanak a zsarnok önkényének. A két szép fiatal szerelmes holtteste fölött azonban az ördögi kancellárt is eléri méltó büntetése. Ferdinánd és Lujza szerelmének tragikus győzelme a jövő felé mutat. A nézők megértik, hogy ez a szerelem annyira ellent mond az adott feudális körülményeknek, hogy csak abban az esetben teljesedhet be, ha a régi világ összeomlik. Az „Ármány és szerelem“ nagy sikere után Schiller az irodalmi remekművek egész sorát hozta létre (Don Carlos, Teli Vilmos, Az élősködő, a Fiasco stb.) számos drámáját és lírai költeményét megzenésítették (Don Carlos, Teli Vilmos) — az „Örömhöz“ című nagyszerű lírai költeménye Beethowen IX. szimfóniájának utolsó tételében nyert méltó zenei feldolgozást. Mikor a nagy német író egész munkásságáról emlékezünk meg, fogyatékosságait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Schiller fiíozófiailag idealista volt és ez megmutatkozott műveiben is. Azonban mint minden igazán nagy író, Schiller idealizmusán is a legtöbbször győzelmesen tör át a realista ábrázolásmód. Műveiben él a nagy költő ereje, lángoló ha- zafisága, hite az emberben és mindez halhatatlan kulturális örökséggé teszi őket számunkra. Schiller az imperializmus korszakában megszűnt a polgárság költője lenni. Életművének napjainkban a munkás- osztály az igazi örököse. Franz Mehring, a kiváló német kritikus így írt erről már 1905- ben: „Halálának 100 éves évfordulóját elborító lármán át csak a munkásosztály hallja tisztán Schiller költészetének alaphangját: csak a munkás- osztály érti meg nemes, belső tartását, amely győzelmesen emelkedik a rabszolgaság mindenféle fajtája fölé.“ Nem véletlen, hogy a fiatal Német Demokratikus Köztársaság legnépszerűbb klasszikus drámaírója éppen Friedrich Schiller. A mai magyar közönség szereti Schillert. Az „Ármány és szerelem“ az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi sikere. Schiller ma már az egész haladó emberiségé. Gondolatai ma is haragra gyújtanak mindenféle zsarnokság és elnyomás ellen, szenvedélyes szabadságvágya ma is reményt és bátorságot önt az imperializmus igájában szenvedő népek millióiba. Borszéki Ferenc A Guruló Könyvesbolt megyénkben „Állíts egy hadsereg, egy magamfajta fickókból toborzott sereg élére, és olyan köztársaságot kanyaritok Németországból, hogy Rómát és Spártai zárdának nézed mellette.“ Nem csoda, hogy a dráma egyszerre híressé tette Schiller nevét és a forradalmi német ifjúság egyik szellemi vezérévé lett. Schiller a kor feltörekvő osztálya, a polgárság vágyainak adott hű kifejezést. A „Haramiák“ bemutatója után hamarosan tarthatatlanná válik Schiller helyzete a Württemberg-hercegségben. A herceg örökre eltiltja a ,,komédia Írástól“, ö pedig megszökik a hercegségből. A herceg keze azonban messzire elér, és ezért egyik városból a másikba vándorol, hogy az elfogás elől elmeneküljön. Vé- gülis Bauerbachban egy iskolaKedves és ritka vendég érkezett megyénkbe az elmúlt héten: az Állami Könyvterjesztő Vállalat „Guruló Köny- vesbolt”-ja látogatott el a nógrádi községekbe, hogy elvigye a legújabban megjelent szép- irodalmi műveket és mező- gazdasági szakkönyveket a legkisebb falvakba is. A kis falvak csendjét felverte a „Guruló" nagy zenegépe. amely szebbnél szebb magyar nótákkal szórakoztatta az egy-kettőre összegyűlt falusi dolgozókat. Mindenki örült, de legjobban a gyerekek, akik faluhosszat kisérték a kocsit és együtt énekelték a jól ismert dalokat, a „Guruló“ zenéjére. A pusztaszántói Servenál- telepre vacsoraidőben értünk és a vezetőség kérésére „szív küldi’’-lemezeket közvetítettünk az élenjáró dolgozóknak. Alig töltöttünk itt egy órát, ez alatt máris több, mint 50 könyvet vásároltak a Sernevál dolgozói — meséli tovább emlékeit Berendi elvtárs. Aztán elmondja, hogy Somoskőújfaluban vasárnap a mozi előtt rendeztek vásárt. A falu dolgozói egymás kezéből kapkodták a szépirodalmi. ifjúsági és mezőgazdasági szakkönyveket és 223 könyvet vásároltak. Bokor községben a kultúrcsoport. rendezője. Peti Julianna és Mihalik Gyula vásároltak új műsorfüzeteket a csoport részére. Hénuelvusztán az állami gazdaság könyvtárát egészítették ki. Nógrádon rövid idő alatt 120. Cserhátszentivá- non 50 könyv talált új gazdára a ,guruló“ könyvvásáron. Új tipasá tűzhely mintapéldánya készült el A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói a válasz, ték növelése érdekében többhónapos kísérleti munka után elkészítették egy újfajta tűzhely mintapéldányát Az új típus abban különbözik az eddig ismert „LUNA‘‘ tűzhelyektől, hogy a két kisebbik oldalfalát csempéből készítették. Az új típusú tűzhelyt május végén mutatják be a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a kereskedelem képviselőinek. ★ Megyénk gépállomásai április 30-ig 25 aratógéipet, 220 cséplőgépet és 3 darab kombájnt javítottak íki. ★ A PÁSZTÓ ÉS VIDÉKE Körzeti Földművesszövetkezet április 30-án kultúrházat avatott. A kultúrházat raktárhelyiségből alakították át 29 000 forintos költséggel. Az ünnepélyes megnyitás alkalmával a szövetkezet kultúrcsoportja szórakoztatta az egybegyűlt szövetkezeti tagokat, szövetkezeti dolgozókat. ★ TIZENNYOLCHÖNAPI BÖRTÖNRE, 1000 forint pénzbüntetésre és választójogának öt évre való eltiltására ítélte a szécsényi járásbíróság Mrav- csik Mihály nagylóci kulákot, mert kötelező cukorrépa vetési kötelezettségének nem tett eleget. * A SALGÓTARJÁNI acél- árugyári Petőfi színjátszó-kör Moliére „Fösvény“ című vígjátékának bemutatóját a tervezett 7-e helyett május 13-án, pénteken tartja. ★ Balassagyarmaton és Szé- csényben holnap rendezik meg a kulturális seregszemle járási bemutatóját, míg a salgótarjáni kultúrcsoporlok bemutatója ma este lesz, az Acélárugyár kultúrotthonában tartják meg. * A cserhátsurányi Szabadság TSZ befejezte 15 kh étkezési borsó fogasolását. ★ 1593 nomiálholdon végzett megyénk nyolc gépállomása április 30-ig, amely 230,9 százalékos tervteljesitésnek felel meg. ★ A szovjet sajtó napja alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetsége május 5-én ünnepséget rendezett székházában. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a MUOSZ elnöke megnyitó szavai után Nánási László, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Milyen nagy szó is ez: édesanya. Milyen boldogan ejti ki a gyermek, és milyen gyönyörűséggel hallgatja, akinek szól. Van-e annál nagyobb öröm, amikor először halljuk gyermekünk hangját. Mennyi öröm — s néha gond — az osztályrésze az anyának, amíg gyermeke az első szót, az első lépést megteszi, elindul az iskolába, aztán az életbe. Közben rettegés gyermeke életéért, ha beteg. Ki tudná számon tartani az átvirrasztott éjszakákat, gyermekének kiságya mellett. Nagy hősök az édesanyák. Az élet hősei. S e hősöket ünnepeljük május 8-án: az anyák napján. Az anyákat ünnepli e napon az ország: fiatalokat és idősebbeket, azokat, akik a bölcsőt ringatják, de azokat is, akik körül unolkák futkároz- naik. Köszöntjük az édesanyákat, akik oly áldozatkészséggel nevelik gyermekeiket, akik soha nem fáradnak el, még nagymama-korúkban sem. Köszönet a magyar anyáknak azért, hogy gyermekeik nevelése mellett ott állnak a munkapadoknál, ott vannak a földeken, s az ő munkájuknak is része van abban, hogy a pusztulás helyén új élet sarjadt Magyarországon. Milyen jó dolog békében élni és békében gyermekeket nevelni. Ez a legforróbb kívánsága minden anyának. S mert a háború fenevadjai egy újabb vérengzést akarnak, ez ellen a világ valamennyi édesanyjának együttesen kell fellépni. Azt, hogy újabb háború fenyegeti békés otthonainkat, nem nézheti tétlenül egyetlen hazáját, gyermekét szerető ember sem. Az anyáknak különösen ki kell venni részüket a békeharcból. Anyák, édesanyák, kiáltsátok szerte a világba: nem akarjuk, hogy újabb apáttan, anyátlan árvák járjanak utcáinkon! Ha iskolából hazatérő gyermekeitek mosolygós arcát látjátok, gondoljatok arra, ti is felelősek vagytok további boldog életükért. Megyénkben április 23-án rendezték meg az anyáik megyei konferenciáját. A konferencia részvevőinek harcos kiállása a béke mellett, tanúbizonyságot tett arról, hogy az anyáknak van erejük megvédeni gyermekeik életét. „Cselekedjünk együtt, hogy megvéd- jük az életet a halál ellen, a barátságot a gyűlölet, a békét a háború ellen, mert semmi sem tudja megállítani harcunkat, gyermékeiük boldogságáért és jövőjéért“ — hangzik a konferencia felhívása megyénk anyáihoz, asszonyaihoz. Az anyák országos konferenciáját május 7—8-án tartják Budapesten, amely megmutatja majd azt, hogy a magyar anyák is mindenütt ott alkarnak lenni, ahol a béke nagy ügyéért dolgozni és harcolni kell. Minden évben május első tmsárnapján ünnepeljük a hagyományos anyák napját. Tegyük most is széppé május 8-át minden édesanya számára. Érezzék, hogy ezen a napon az egész ország hálával és szeretettel fordul feléjük. A gyermekek erre a napra jó tanulással, szép szavalatokkal, műsorral (készüljenek, és üdvözöljék virággal az édesanyákat. Az úttörők keressék fel ezen a napon otthonukban is az édesanyákat és köszöntsék őket. Fogadják meg a gyermekek ezen a napon, hogy szófogadób- bak, jobbak lesznek, és még jobb tanulással szereznek örömet any jvlknak. Az édesanyáknak pedig még jobban kell ezeíkután érezni, hogy milyen nagy szükség van rájuk a békeharcban, a szocializmus építésében. Békés, boldog, szabad életünknek sök- millió harcosa van. Ezek között sok az édesanya, ákik már számtalanszor bebizonyították, hogy készek áldozatot hozni a békéért, a szabad, boldog életért. Egy példa a sok ‘közül: a nem régiben lezajlott francia nőkongresszuson részt vett egy szenegáli (afrikai, francia gyarmat) asszony kéthónapos gyermekével. Bújva, titokban 'kelt útra. mert a hivatalos szervek nem engedélyezték, hogy részt vegyen a találkozón. Ez az asz- szony mégis eljött, kockáztatva életét, és nem félve attól, hogy letartóztatják. Mennyivel \könnyebb a harcuk a szabad országok asszonyainak. Kormányuk mellettük áll, támogatja béketörekvéseiket. S ők békét akarnak, mert csak békés munkával válthatják valóra országépítő terveiket. Békét akarnak, hogy egészségesek és boldogok legyenek gyermekeik. Békét ákarnák, de nem azért mert gyengék. Ellenkezőleg: a történelem folyamán soha nem voltak ilyen erősek. Erősek a magyar anyák is, mert nincsenek egyedül, mert a Szovjetunió vezette (kilencszázmilliós béketáborhoz tartoznak, mert az egész világ édesanyáival, becsületes, haladó embereivel egysorban (küzdenek az új háború fenyegető veszélye ellen. Azok a munkásasszonyok, ákik az üzemeikben (kevesebb selejtet gyártanák, csatlakoznak a „Nők a tervért“-mozgalomhoz, azok a parasztasszo- nyök, ákik többet termelnek földjeiken, s eleget tesznek állam iránti kötelezettségüknek, azdk a tsz-asszónydk, ákik elérik a 200 munkaegységet, es szilárdítják csoportjukban a munkafegyelmet, azok az édesanyák, ákik forró hazaszeretetre nevelik gyermekeiket — tetteikkel bizonyítják be, hogy mennyire szeretik családjukat, hogy mennyire segítik a békeharcot, támogatják pártunk és államunk béketörekvéseit. Május 8-án, ezen a gyönyörű ünnepen, amikor az anyákat ünnepeljük, szeretettel Iköszöntjük megyénk valamennyi becsületes, dolgozó asszonyát. Családi boldogságot, s még soksok boldog, békés, munkás esztendőt kívánunk nekik. A KULTÚRA ÚJ ERŐDJE — Kultúrotthon-avatás Jánosaknán — A tekintélyes külsejű épületet a dombtetőn messzebbről valóságos kastélynak nézi az idegen. Közelről aztán kiderül, hogy a kastélyszerű ház — Jánosa Jena új kultúr otthona. Ablakain, ajtóin még frissen ragyog a festék, teremnek is beillő, tágas szobáiban még csak ideiglenes helyen, elrendezet- lenül állnak a bútorok, de már mozogni is alig lehet a helyiségekben, annyian járnak szobáról szobára, hogy személyesen is birtokukba vegyék, valóban felavassák a kultúrott- hont. A vidám ünnepség java ugyanis most, este 8 óra tájban kezdődik. Az újjáépített színházteremben —r azelőtt kicsiny, vetítésre is alig alkalmas helyiség volt ez, később ebből és főleg ekörül kerekedett ki az egész hatalmas épület — már izgatottan, dobogó szívvel kukucskálnak ki a függöny mögül a jánosaknai kul- túrgárda tagjai, akik most lép- hek első ízben a közönség elé Csizmarek Mátyás: „Bociboci tarka*< című darabjának szerepeiben. Elfogódottak kissé az újsütetű színészek. De hogyne lennének azok, amikor a úézőtéren nemcsak jánosak- naiak ülnek, hanem Mizserfá- ról, Homokterenyéről. Mátra- novákról, Mindszentről, Kiste- renyéről, sőt Baglyasaljáról is szép számmal érkeztek vendégek az érdekes esemény hírére. Szeretnénk mi is bejutni a színházterembe, erről azonban szó sem lehet. Háromszázharminc ülőhely van a teremben, ezekre már tegnapelőtt elfogyott minden jegy. Ha már bemenni nem tudunk, jó volna legalább elbeszélgetni valakivel arról, hogyan is épült fel ez az otthon, milyen volt a délelőtti avató ünnepség. Ám igen nehéz most ráérő embert találni a helybeliek között. Mindenkinek megvan a maga szerepe, beosztása. Böze László tanító például ma pénztáros, műsormondó és rendező egysze- mélyben. Végülis Rozgonyi Máté gondnökot és Csontos János elvtársat, a helyi pártszervezet titkárát vonjuk félre egy kicsit a leendő olvasószobába. Mindketten most pihennek meg először néhány percre az egésznapos jövés-menés után. Pihenés !közben elmondják, hogyan is született ez a szép ház. A megfelelő kultúrhelyiség hiánya régi, fájó sebe volt Já- nosakna dolgozóinak. Eveken át Mizserfára, Terenyére kellett járniok a szórakoznivá- gyóknak, mert odahaza semmilyen lehetőséget sem találtak. A meglévő kis terem bővítésére azonban sokáig nem kerülhetett sor, mert számos fontosabb, sürgősebb építeni- valója akadt a telepnek. Tavaly augusztusban azután a kommunisták kezdeményezésére megkezdődött az új kultúrotthon építése is. Az anyagot a bányaüzem adta: túlnyomórészt a feleslegessé vált és ezért lebontott kisteleki gépház tégláit, továbbá a bányákból kirabolt fa egy részét használták fel a jánosak- naiak. A szakmunkát természetesen kőművesekre bízták, de a földmunkát és a kőművesek kiszolgálását, a tégla- tisztítást, malterkeverést stb. Jánosakna lakói, az iskolásgyermekek és az asszonyok végezték társadalmi munkában. Április utolsó napjaiban a bá- nyatrösat és a szakszervezet jóvoltából biliárdasztal, 300 szék, 10 kerekasztal került az új szobákba, de nagyon kellene még egy könyvszekrény is, meg egy íróasztal a pártszervezetnek, mivel eddig csupán közönséges szobaasztala volt. Május 1 reggelén már készen állottak a helyiségek a vendégek fogadására. Az új kultúrotthon volt az ünnepi felvonulás végcélja. Amikor a felvonulók — közöttük csaknem száz mizserfai, akik együtt ünnepeltek a jános- aknaiakkal — az otthon udvarára érkeztek, a szabadtéri színpad dobogójáról Torják János elvtárs, a járási pártbizottság másodtitkára üdvözölte őket, majd Sándor Béla elvtárs, a bányaüzem igazgatója mondott szép ünnepi beszédet. Ezután dr. Hunvári Györgyné elvágta a kerítést elzáró szalagot. Megnyílt a kapu.:. Délelőtt sok kedves esemény történt még a kultúr- otthonban: úttörőavatás, tarka műsorbemutató stb. A legemlékezetesebb pillanat azonban az volt, amikor a mizserfaiak átadták ünnepi ajándékukat, egy nagyméretű festményt, amely Tatabányát ábrázolja. Az ajándék átadása és az azt követő meghatott taps megkapó bizonyítéka volt a két szomszédos telep barátságának. Ahogyan Csontos és Rozgonyi elvtársakkal a délelőtti eseményekről beszélgetünk, a nagyteremből minduntalan áthalló tszik a közönség lelkes tetszésnyilvánítása. Ügy látszik, sikerrel jár a kultúrcso- port bemutatkozása! Erről beszél Poprádi Gyula elvtárs, a bánya üzemi bizottságának kultúrfelelőse, a mizserfai csoport vezetője is. aki néhány pillanatra bejön a szobába egy kis pihenésre. De talán nem is annyira pihenni jön, mint inkább azért, hogy megbeszélje a további teendőket. Mi már búcsúznánk, most mégis hallgatózunk egy kicsit, hiszen igen érdekes témáról van szó. Poprádi elvtárs sorra veszi, mit tehetnek ők a közeljövőben a jánosaknai kultúráiét fellendítéséért. Először is, még az éjjel, az előadás utáni tikion, a mizserfai zenekar felváltva muzsikál majd a helyi zenészekkel. Egy-két napon belül teljes felszerelést adnak kölcsön a biliárdasztalhoz. Minden héten átjönnek és foglalkoznak az otthonban a jánosaknai gyermekekkel. Meghívják vendégszereplésre a kultúrgárdát, hogy az továbbra is együttmaradjon és műsoron tartsa a „Boci, boci tarká“-t. Szóval segítenek mindenben, amiben csak tudnak, ahogyan ez az „idősebb testvérhez“, a hosszú évek tapasztalataival felvértezett mizserfai kultúr csoporthoz illik. Kell is ez a baráti, testvéri segítség! Jánosaknán most kezdődik igazán a harc a kultúra terjesztéséért. A gyönyörű, új kultúrotthon akkor felel meg hivatásának, ha legyőzi a korcsmát — amely egyébként, sajnos, ugyanebben az épületben van — ha nemcsak egy- egy nagyobb ünnepen, hanem hétköznap estéken is megtelik művelődnie ágy ö dolgozókkal, akik valóban épülnek, nemesednek az otthon falai között Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a helyi kultúrmunká- sok türelmes, áldozatos, szívós és hozzáértő munkája szükséges. Reméljük, hogy amikor legközelebb Jánosaknára látogatunk, beszámolhatunk rp dr olvasóinknak az ottani kultúr- munka első jelentős sikereiről. (miklós)
