Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-18 / 38. szám
1955 május 18. SZABAD XÖGRAD 3 Csökkentsük a száz százalék alatt temelő bányászok számát A REND ÉS A FEGYELEM ALAPVETŐ KÖVETELMÉNY — Szégyeljük magunkat Jó eredményekkel készülnek a DlSZ-kongresszusra az üveggyári fiatalok A Központi Vezetőség márciusi határozata, a szénbányászat egyre növekvő feladatai a nógrádi szénmedence minden egyes vezetője és bányásza elé a tervfegyelem és a munkafegyelem megszilárdítását állítja. Ehhez az kell, hogy minden dolgozó következetes harcot folytasson ai- nak megvalósításáért. Nem tűrhetik az üzem becsületes dolgozói, hogy a tervek teljesítését egyes felelőtlen műszaki vezetők és igazolatlanul hiányzó dolgozók akadályozzák. Az utóbbi időben tapasztalható ugyan némi javulás a terv- és a munkafegyelemben, de ez korántsem (megnyugtató. A tervfegyelem megsértésén túl az eltelt négy hónap alatt 3081 volt az igazolatlanul mulasztók száma. Üzemeinkben még mindig kesztyűs kézzel bánnak az igazolatlan hiányzókkal. Nézzük meg ezúttal a szorospataki körletet, hogy mit tesznek a munkafegyelem és a tervfegyelem betartásáért. A szorospataki üzemegység három bányája közül az elmúlt hónapban Kossuth-lejtős és az Északi-táró dolgozói teljesítették a tervet. A szorospatakiak pedig csak 94,7 százalékos eredményt értek el. Ennek egyik olca, éppen a munkafegyelem nagyfokú megsértése volt. Az üzem statisztikai osztályának jelentése szerint az elmúlt hónapban 125 igazolatlan mulasztójuk volt, a hiányzók nagyobb része szállításon dolgozik. A szállítástól távolmaradó dolgozók helyébe a széntermeléstől kellett biztosítani a dolgozókat és csaknem 40 vagon szénveszteséget okozott az üzemnek. Ha a hiányzásokat megszüntették volna, három és fél százalékkal növelhették volna eredményüket, amely közel 10 000 forint prémiumot jelentett volna a dolgozóknak. Ha azonban megnézzük, hogy az üzem vezetősége mennyiben szerzett érvényt a törvényes rendelkezésnek azoknál a dolgozóknál, akiknél a pártvezetőség és a műszaki vezetőség meggyőző szava csak fairahányt borsó volt — megállapíthatjuk, hogy a vezetőség maga is elősegíti a fegyelmezetlenséget. A törvény kimondja, hogy azoktól a dolgozóktól, akik az üzemtől egy vagy több műszakban igazolatlanul távol maradnak, a mulasztásért mennyi fizetett szabadságot, szénjárandóságot hűségpénzt és munkaruha kedvezményt kell elvonni, ezzel azonban az üzem vezetősége mindössze 12 dolgozónál szerzett érvényt a törvényes rendelkezésnek. Mi teljesen egyetértünk Batki elvtárs, párttitkár megállapításával, aki szerint a munkafegyelemben mutatkozó lazaságok főleg abból származnak, hogy nem érvényesítik megfelelően a törvényes eljárást. Batki elvtárs és Setter üzemvezető elvtárs ugyan a dolgozókkal elbeszélget a hiányzások megszüntetése érdekében, de helyesebbnek tartanánk, ha előzetesen tennék meg ezt, mielőtt a hiányzást elkövetnék. Az üzem becsületes dolgozói nem szeretik és haragudnak érte, ha a vezetőség engedékeny. A bányászok a keménykezű műszaki vezetőket szeretik, akik igazságosan büntetik a fegyelmezetlenke- dőket. Hónapról hónapra visz- szatérő jelenségek közé kell sorolni az engedélyezett hiányzók szokatlanul nagy számát iSj Az engedélyezett hiányzások akadályozzák a terv teljesítését és ugyanakkor az igazolatlan hiányzások számát sem csökkentik. Például: Az elmúlt hónapban Séber Lászlónak 6 napot engedélyezett az üzemvezetőség, de ezenkívül 3 napot igazolatlanul is mulasztott. Hasonlóképpen Rung Márton is. Az elmúlt hónapban 135 engedélyezett hiányzás volt Ez a megalkuvó szellem a fegyelmezetlenség elkendőzése természetesen ebben a hónapban is érezteti hatását. Eddig 32 gz igazolatlanul hiányzók száma. A becsületes bányászok harcolnak a munkafegyelem meg- bontói ellen. Ezt bizonyítja Hideg István fejtési DISZ-bri- gádja is. Petrovanszki András csillést renyhe munkájáért kiközösítették maguk közül. Az üzemvezetőség most elhatározta, hogy őt és idős Horváth István fenntartó vájárt fegyelmi elé állítja és ha nem változtatnak munkájukon eltávolítják őket az üzemtől, akárcsak Nyilasi Lajosnét. Helytelen volna azonban, ha a fegyelem megszilárdítását csak az igazolatlan hiányzásokra, az önkényes kilépőkre korlátoznák. Ide tartozik a terv- és a bérfegyelem is. Annak ellenére, hogy a szorospataki üzem az elmúlt havi tervét mindössze csak 94,7 százalékra teljesítette, a béralapot mégis 20 ezer forinttal túllépték. A béralap túllépését Seffer aknavezető elvtárs azzal indokolja, hogy egyes vágatok, melyeknek eredetileg szénbe kellett volna haladnia, hónap közben elmeddültek. Ez az érvelés semmi esetre sem elfogadható. Inkább aázal magyarázható, hogy az el nem végzett munkáért is bért fizettek ki. A műszaki vezetőség sok helyes intézkedést tett a tervteljesítés érdekében. Például átszervezte Kapás Ferenc meddő elővájási csapatát, aki az elmúlt hónapban annak ellenére, hogy a tervteljesítéshez minden adottság biztosítva volt, kilenced magával egész hónapon keresztül mindössze 9,24 folyóméter vágatot hajtott ki. Kapás elvtárs két kiváló jelvénnyel kitüntetett bányász, ahelyett, hogy szorgalmazta volna csapatával a munkát, állandóan nehézségekre hivatkozott. Majd amikor a vezetőség megnézte a munkahelyét, a normázó értékelte a csapat munkáját, akkor vallotta be, hogy a csapat összetétele rossz. A műszaki vezetőség segítségére sietett. A munkafegyelmet sértő dolgozókat olyan munkahelyekre osztotta, ahol vagy dolgoznak becsületesen, vagy megszöknek a munkától. Az átszervezés eredménnyel járt. E hónapban Kapás Ferenc csapata ugyanolyan adottságokkal és műszaki feltételek biztosításával 10-ig riolit kőzetben hét métert haladt előre, így keresetük az első 10 napon 62 forinton felül van, a múlt havi 36 forinttal szemben, A bányászok túlnyomó többsége felelősséget érez a terv teljesítéséért. Erről tanúskodik Sőregi János és Horváth István csapatvezető esete is, akik a rendkívül nagy kőzetnyomás miatt nem tudják teljesíteni tervüket. — mondták Batki elvtársinak, mert a legnagyobb szorgalommal sem tudjuk tervünket teljesíteni. A két csapat részére a munkahelyüktől 100 méterrel lejjebb új munkahelyet készítettek elő, melyben felszereltek 50 folyóméter kaparószalagot és 40 folyóméter rázócsúszdát. A műszaki feltételek biztosításának eredményeként ebben a hónapban mindössze 8 csapat teljesít 100 százalékon alul. Legtöbbje jóval 100 százalékon felül termel. Dénes Vilmos gyenes csapata május havi esedékes tervét 150 százalékra, Gerdes István 9 tagú fejtőcsapata 132 százalékra és Tari Ferenc csapata, amely az elmúlt hónapban még 100 százalékon alul termelt, május havi esedékes tervét 174 százalékra teljesítette. A csapatok 100 százalékon felüli teljesítése eredményeként a szorospataki üzem 14-i esedékes tervét 105 százalékra teljesítette. Ahhoz azonban, hogy gyökeres változás álljon be a terv- és a munkafegyelemben, szükséges az is, hogy a műszaki vezetők saját maguk is rendet tartsanak. Kovács János mérnök elvtárs, a gépészeti csoport vezetője, annak ellenére, hogy több alkalommal is felhívták a figyelmét a szorosi lejtős-gépház fogaskereke meghibásodására, még a mai napig sem javíttatta ki. Úgyszintén az automata olajozót sem, amely két helyen lyukas. De változtatni kellene Demeter főmérnök elvtársnak is magatartásán, mert a Szorospatak és Kossuth-lejtős széntartály alatt lévő kilapátolt szenet többhónapi ígérgetés után sem lapátoltatta be. Természetes, ha a dolgozók azt látják, hogy a műszaki vezetőség maga sem tartja be a fegyelmet, akkor kedvüket vesztik és kevésbé törődnek azzal, hogy a fegyelmezetlen dolgozókat megneveljék. Ahol a vezetők megkövetelik a rendet és azon vannak, hogy a dolgozók munkalendületét apró műszaki hibák ne gátolják, ott az eredmény nem is maradhat el. Fodor Pál elvtársat, az üveggyári DISZ-bizottság titkárát, alig iehet megismerni ilyenkor, munka közben. Szemét védőszemüveg, arcát és száját fehér kendő takarja el. Aztán néhány percre megáll a gép. Fodor elvtárs leveszi a szemüveget és a kendőt. Igaz, nem szívesen, mert mostanában különösen ügyel arra, hogy a munkaidő egyetlen pillanata sem maradjon kihasználatlanul. Teljesíteni akarja felajánlását: azt, hogy a DlSZ-kong- resszus tiszteletére havi átlagtelj esitményét 135 százalékra emeli. Látszik, hogy a DISZ- titkár valóban készül a fiatalok nagy ünnepére. Hát vajon a gyár többi, közel 400 ifjú dolgozója tud-e a kongresszusról? Készülnek-e ők is? — Készülnek bizony — mondja Fodor elvtárs. — Értekezleteinken, gyűléseinken sokat beszélgettünk már arról, hogyan járulhatnánk mi is hozzá ahhoz, hogy szebb és eredményesebb legyen ez az országos találkozó. A beszélgetések eredményeként indult meg üzemeinkben a fiatalok kongresszusi munkaversenye. Először számos egyéni felajánlás született. Tegnap azután a fazekas I. üzemben röpgyűlést tartottak a diszisták és versenyre hívták ki a gyár valamennyi műhelyének ifjúságát. Az eredeti felhívásban először a termelés fokozását vették a verseny alapjának, de a hozzászólók javaslataira hamarosan a munkahelyek állandó tisztántartását, továbbá a munkafegyelem megszilárdítását, különösen pedig az igazolatlan mulasztások teljes megszüntetését is bevették a műhely fiataljai a versenyfeltételek közé. A felhívás máris nagy visszhangra talált a gyárban. Most, a legközelebbi napokban azt szeretnénk elérni, hogy minden fiatal résztvegyen a versenyben. Ebben a munkában igen sok segítséget kapunk a párttól és a szakszervezettől. A fazekas I. műhelyben például Somogyi János elvtárs, a műhely párt-alapszervezetének titkára, aki maga is fiatalember, szíwel-lélekkel támogatja az ifjúság kezdeményezéseit, megmozdulásait. Rövid beszélgetésünkben feltűnően sok szó esik a fazekas I. műhelyről. Ezek szerint ott dolgozik legjobban a DISZ-szervezet, Nézzünk el hát oda is néhány percre! A hatalmas kemence körül csupa fiatal fiú süiög-íorog. Meleg itt a levegő, de Szabad Sándor, a műhely DISZ-cso- portvezetője mégsem lép le a kemence dobogójáról, hogy legalább egy rövid beszélgetés idejéig hűsöijön, pihenjen* Csak úgy felülről lehajolva, szerszámmal a kezében számol be röviden a DISZ-csoport életéről: — Termelési felajánlásaink mellett elsősorban ifjúsági szervezetünk megszilárdítására használjuk fel a kongresszusig hátralévő időt Szeretnénk, hogy a műhelyben dolgozó fiatalok mindnyájan bekapcsolódjanak a DISZ-életbe. Hogy ezt elősegítsük, vasárnap kirándulást szervezünk. Már reggel kimegyünk Salgóra és egész nap ott leszünk. Számháborút, különféle játékokat rendezünk, délután pedig megnézzük az Üveggyár—Salgói Bányász labdarúgó-mérkőzést A kirándulásra már eddig 25 fő jelentkezett, de bízom benne, hogy végül még többen leszünk. Ennyit mond mindössze Szabad elvtárs, azután visszafordul a kemencéhez. De felesleges is a további szó, hiszen amit még nem tudunk, azt elmondja a kapunál álló nagy tábla; amelyen ott találjuk a legjobban termelő fiatalok előző napi eredményeit: Urbán Sándor 200, Bálint Sándor 161, Győri Ottó 158, Kovács János 145 százalék ... Szűkszavú, rideg számok ezek, de kiolvashatjuk belőlük, hogy az Üveggyár fiataljainak többsége felismerte már az ifjúsági szervezet szerepét, jelentőségét, s ehhez méltóan készül a DlSZ-kong- resszusra. A boldog Jövőről tanácskoznak Mint már közöltük, május 22-én a megye termelőszövetkezeteinek élenjáró dolgozói tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megvitassák a tsz-moz- gaiom — továbbá gazdasági szilárdításával és számszerű — fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Ez a tanácskozás olyan időszakban ül össze, amikor pártunk egységes fellépése nyomán vereséget szenvedett a jobboldali politika és kijavítva eddigi hibáinkat, helyes irányban tovább építjük falun is a szocializmust. Biztató eredmények, de nem adhatnak okot elbizakodottságraNapjainkban 93 termelőszövetkezet működik megyénkben, amelyekben 2421 család és 2820 tag dolgozik 26 141 kh földterületen. Bár a földterület, a holdak számát tekintve nem nagy, mégis az azon folyó közös, nagyüzemi gazdálkodás kiállta a próbát, a szövetkezetek mély gyökeret eresztettek a falu életébe. Ennek a 93 tsz-nek a közös vagyona egy év alatt — 1953- ról 1954-re — több mint ötmillió forinttal gyarapodott. Ugyanazon idő alatt közei félmillióval nőtt az az összeg, amit istállók építésére fordítottak ... És még tovább lehetne folytatni, sorakoztatni a tsz-mozgalom sikereiről, ma- gasabbrendűségéről szóló számokat. A tsz-tagok ma jobban élnek, mint tegnap, és holnap még jobban, mint ma. A számok mögött azonban emberek vannak. Egyszerű tsz-tagok. brigádvezetök, elnökök, párttitkárok, az egész szövetkezeti parasztság. A káros jobboldali nézetekkel dacolva a 2820 taglétszámú hadsereg magasra tartotta a szövetkezés zászlaját és fáradságot nem kímélve harcolt a tsz-ért. annak további fejlesztéséért. Ebben a harcban ko- vácsolódott tovább a tsz-tagság egysége, ntőt szilárdsága, állhatatossága. öntudata. Mindezek azonban kezdeti eredmények, biztatóak a tennivalók megoldásában, de egyáltalán nem lehetünk elbiza- kodottak. Termelőszövetkezeteink politikai, szervezeti és gazdasági fejlődése nem egyenletes. Ugyanakkor a korábban kilépett tagok közül még csak kevesen léptek vissza, elenyésző a működő előkészítő bizottságok száma is. Sőt még mindig tart a meglévő tsz-ek — és elsősorban a legjobbak — elzárkózottsága az egyéniekkel szemben. Nem eléggé honosodott meg az a gondolat, hogy a tsz-ek gazdasági megszilárdítása a számszerű fejlesztés alapja, hogy a kettőt egymástól elválasztani káros politikai hiba. Az időszerű munkák a gazdasági szilárdítás középpontjában. Mint a fenti számadatokból kitűnik, mindössze 401 azoknak a családoknak a száma, ahonnan ketten dolgoznak a tsz-ben, tehát a termelőszövetkezetben dolgozó összes családoknak még 17 százalékát sem éri el. Képzeljük el. ha csak minden második tsz-családból ketten rendszeresen dolgoznának a közös gazdaságban, az máris több. mint 1200 új munkáskezet jelentene. Annyi tsz-tag nem egészen 4 nap alatt egyszer megkapálná az összes tsz-ek kukoricavetését. Márpedig most az a legfontosabb teendő, hogy időben, jó minőségben végezzék el a növényápolást s ide minden dolgozó kezet mozgósítsanak A családtagok bevonása, a munkafegyelem megiavítása lényegesen növelheti tsz-eink termésátlagait, biztosíthatja az egyes növényféleségek olcsóbb termelését — s ez nem jelent egyebet, mint a szövetkezet szilárduiását, a tsz-tagok gyarapodását. jólétét. Egv másik ilyen fontos tennivaló az állattenyésztés fejlesztése. Jelenleg a termelőszövetkezetekben minden 4.5 holdra jut egy számos állat, ami meglehetősen alacsony. Nem kielégítő a tsz-ek állat- állományának létszáma sem. Mindez azt mutatja, hogv a mezőgazdaságnak ez az ága nincs fontosságának megfelelő helyre állítva a szövetkezetekben. A magasszínvonalú közös állattenyésztésben több fontos feltétel megteremtése szükséges. Ezek között is elsődleges, hogy hozzáértő, lelkiismeretes tsz-tagok kerüljenek az állat- tenyésztéshez. A tsz- és a pártszervezet vezetősége ne sajnálja a jó, kipróbált erőket, a legaktívabb kommunistákat oda- küldeni. Az ilyen áldozat (már amennyire lehet annak nevezni) többszörösen meghozza a maga hasznát az egész tsz. meg az egyes tagok számára is. A számszerű fejlesztés kérdései Az, hogy megyénkben minél több egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt lépjen a meglévő termelőszövetkezetekbe, hogy új tsz-ek alakuljanak, mindez megvalósítása elválaszthatatlan a gazdasági megszilárdítástól. A párt politikájának jobboldali elferdítő! igyekeztek minél jobban elhallgatni. hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődését a számszerű növekedéssel is kell mérni. s ezzel, hol nyiltan, hol burkoltan lemondtak a tsz-.ek gazdasági fejlesztéséről. Nem kevésbé veszélyes azonban az a nézet sem, amely napjainkban a mi megyénkben is ' felütötte a fejét. Nevezetesen az, hogy kettéválasztják a gazdasári megszilárdítást és a számszerű fejlesztést, csak az utóbbira helyezve súlyt. Nyilvánvaló. hogy ez a nézet nem segíti elő a számszerű fejlesztés alapjának, az erős, gazdag, vonzó tsz-ek megteremtését. Szövetkezeti mozgalmunk számszerű fejlesztésének megyénkben is megvannak a reális alapjai. A tsz-ek növekvő gazdasága, ennek nyomán az egyénileg gazdálkodók elismerő véleményének kialakulása, elsődleges feltételek. Ezen belül a fejlődés egy komoly akadályára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az összes tsz- tagöknak csak alig 10 százaléka középparaszt. Ez tehát azt jelenti, hogy elhanyagoltuk a falunak azt a rétegét, amely számszerűleg is a legnagyobb, amellett rengeteg termelési tapasztalattal, jó módszerekkel rendelkezik. A középparasztok elhanyagolása a mi részünkről tehát a szövetkezeti mozgalom gyengítését jelenti. De jelenti azt is. hogy a kulákság könnyebben tudja befolyását érvényesíteni, aminek már most is vannak jelei: például az a vélemény, hogy egy községen belül külön alakítsanak tsz-t a kisparasztok, külön a középparasztok. Azt hisszük, nem is kell külön magyarázni, milyen veszélyeket rejtene magában ennek gyakorlati megvalósulása a párt politikájának végrehajtása szempontjából. A szegény- és középparasztság érdekei és ellenségei közösek. Érdekeiket való- raváltani, ellenségeiket legyőzni csakis közös erővel lesznek képesek... Erős pártszervezetek — jó vezetés Még egy gondolatot szeretnénk felvetni a tanácskozásra készülő küldötteknek, ez pedig a tsz-ekben folyó pértmunka. Az összes tsz-ek és tszcs-k többségében már működik a pártszervezet, a III. típusúak közül mindössze egyben nincs még. Ez az előrehaladás a tsz-ek kommunistáinak, a járási párt-végrehajtóbizottsá- goknak erőfeszítését dicséri) Ez a fáradozás nem is maradt eredmény nélkül, erről tanúskodik a szövetkezetek gazdasági eredménye, egységük, szervezettségük szilárdu- lása. De ez mégsem elég ; : 9 Nem egy helyen lehet tapasztalni, hogy a tsz pártszervezetek nem töltik be hivatásukat és a járási párt-végrehajtóbizottságok is megnyugodtak, miután a tsz-ek többségében létrehozták a pártszervezeteket. Ha pedig a pártszervezet nem visz állandóan friss levegőt a tsz életébe, elhanyagolja a politikai munka állandó javítását. akkor nem várhatunk megfelelő eredményt a gazdasági vezetés javulásában sem: Emlékeztetni szeretnénk a tanácskozás részvevőit arra. hogy 1953-ban sokan éppen a szövetkezeti demokrácia, a vezetés hibái miatt léptek ki a szövetkezetekből. Aktív kommunisták. jól dolgozó pártszervezet a tsz-ekben — nélkülözhetetlen a gazdasági megszilárduláshoz, a számszerű fejlesztéshez. * Csak néhány gondolatot vetettünk fel elöljáróban a tanácskozás elé. A küldöttek, akik majd résztvesznek e tanácskozás munkáiéban, légy»« nek annak tudatában, hogy fontos hivatást töltenek be: tanácskoznak megyénk egész dolgozó parasztságának jövőjéről is.
