Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-14 / 37. szám
1955 május 14. SZABAD AOCBÁD 5 NÖVÉNYVÉDELMI TANÁCSADÓ A szőlőben idejében védekezzünk a peronoszpóra kártétele ellen Csökkentsük a száz százalék alatt termelő bányászok számát A mizserfaiak eredményei az új bányászok nevelésében Szőlőink jól átteleltek, a téli fagyok általában kárt nem okoztak. A metszések is befejeződtek és a rügyek a legtöbb helyen egészségesen kihajtottak. A kedvezőtlen, hideg időjárás azonban a rügyek fakadá- sát hosszú ideig késleltette, aminek következtében fejlődésükben egy-két héttel elmaradtak. Ezt azért említem m^g, mert az elmúlt években a termelők közül sokan azért nem permeteztek idejében a peronoszpóra ellen, mert a szőlő hajtásai csak 5—10 centiméter hosszúak voltak, s azt gondolták, hogy a szőlő ilyenkor még nincs veszélyben. Pedig a peronoszpóra veszélye mégis fennállt, mert 13. C fok felett volt a középhőmérséklet és csapadék, illetve erős harmatok is voltak. Ennek következtében a peronoszpóra szaporító szerveiből kibújtak a rajzó spórák és a szőlő zöld részeit ellepve kicsíráztak. így az egészen zsenge hajtásokat, leveleket megfertőzték azáltal, hogy belsejükbe hatoltak. Azok a termelők, akik csak fertőzés után, vagyis elkésve permeteztek, szomorúan láthatták a peronoszpóra pusztítását, dacára annak, hogy permeteztek. Értsük meg végre a pero- poszpóra gombabetegséget gyógyítani nem lehet — hanem csak megelőzni és továbbterjedését megakadályozni. Ezt ellenben csak úgy érhetjük el, ha idejében, a fertőzés előtt végezzük el a permetezést. Sokan azt hiszik, hogy ráérnek akkor a permetezést elvégezni, amikor az úgynevezett olajfoltok megjelennek a levélen, vagy pedig a levél alsó lapján a kivirágzás láthatóvá lesz. Ekkor azonban a fertőzés már régen megtörtént. Elkéstek!, Árra kell törekedni tehát, hogy a permetlé a fertőzéskor és kivirágzáskor már a növényen. a szőlő levelein ott legyen é$ ne a hajtások fejlettségétől, hosszúságától tegyük függővé a permetezést, hanem a peronoszpóra fertőzésének fennállásától. Ez azt jelenti, hogy ha az éjjeli hőmérséklet 10 C. foknál nagyobb és a szőlő zöld részei, leveli másfél órán keresztül harmatosak, vagy esőtől, ködtől nedvesek, vizesek maradnak, akkor utána azonnal permetezni kell. Ha pedig a permetlevet az eső lemosta volna, úgy a permetezést minél előbb meg kell ismételni. Ha pedig eső nincs, úgy két hét múlva megismételjük a permetezést. A virágzás előtt szintén permetezzünk és rögtön az elvirágzás után is. Köd. eső esetén virágzás alatt is ajánlatos permetezni. Általában minden év május hó 20-ig kell az első permetezést elvégezni, félszázalékos bordóilével. A további permetezéseket egy százalékossal, az utolsókat pedig másfél százalékos bordói lével végezzük el. Ez évben is ügyeljünk arra, hogy ha meleg idő, harmat, köd és eső lesz, akkor permetezni ajánlatos még május 20-a előtt is, akármilyen kicsinyek is a hajtások. Ügyelni kell azonban, hogy a bordódé jól legyen közömbösítve. Ezt piros lakmuszpapírral ellenőrizhetjük legjobban, amit patikában olcsón be lehet szerezni, vagy csináltatni. A legfontosabb gyakorlati útmutatás az. hogy május 20- tól kezdve a virágzás után a szőlő hajtásai — főleg a levél alsó lapjai — a fiatal, friss zöldrészek mindig meg legyenek permetezve, még ha kell, négyszer is. Virágzás után pedig a bogyókat csak úgy védhet j ük meg a peronoszpóra kártételétől, ha permetezésen kívül még többször rézmész- porral porozunk. Higgyék el, hogy megéri, mert óriási terméstöbblet lesz így. A peronoszpóra leküzdésében nagy segítséget nyújtanak a peronoszpórajelző állomások, amelyek jelzik a veszélyt és közhírré teszik a környező községekben a permetezés idejét is. Ilyen állomás működik eddig Pásztón, Taron, Alsótold- bablevesen, Jobbágyin. Szirá- kon. Bercelen és Romhány- Világospusztán. Ahol oltványszőlő s európai gyökerű vagy othelló szőlő van, ott a földművesszövetkezet tartson állandóan megfelelő mennyiségű védekező szert (rézgálic, réz- mészpor, ventilált kénpor, rézkénpor, darzint stb.). Ha valahol nincs, úgy azonnal rendeljék meg. Hajtsuk végre a védekezési munkálatok mellett a gyomirtást is, mert a gyomok párologtatásukkal a peronoszpóra fertőzését nagyban elősegítik. Igen nagy érték forog kockán, ne hagyjuk tönkremenni szőlőinket, permetezzünk idejében. Soltz Gábor megyei kertészeti és szőlészeti felügyelő. Az elmúlt évek során sok új dolgozó került a nógrádi szénmedence bányáiba. A bányász- ság nagyobb része örömmel fogadta érkezésüket, mert bíztak abban, hogy egyre fejlődő nehéziparunk részére a szükséges szénmennyiséget ezáltal is biztosítani tudják. A mező- gazdaságból a bányákba bekerült új munkások közül sokan alig egy-két hét, vagy hónap eltelte után „vándormadárként” elhagyták az üzemet. A toborzottak közül legtöbben önkényesen távoztak el. Nagyrészben a távozók magukkal vitték a munkaruhát, lábbelit, de az órájuk eső tervet az üzem dolgozóira hagyták. Így tehát a becsületes bányászok idegenkedtek tőlük. Idegenkedésük csak addig tartott, amíg meg nem győződtek arról, hogy nem minden toborzott dolgozót Illet meg a „vándormadár’ jelző. Ma már ritka az olyan bánya, ahol több évet, vagy hónapot eltöltött toborzott dolgozó ne volna, A toborzott dolgozók távozása ennek ellenére még mindig elég magas. A mizserfai üzemegységtől ez év első negyedében 64-en távoztak el, részben mezőgazdasági munkákra, akik az idei gazdasági év befejeztével ismét visszatérnek az üzemhez. Önkényesen kilépők azonban ma már ritkábban fordulnak elő. Alig két-három évvel ezelőtt a Pálhegy I. lejtősében dolgozó Budavári Károly sztahanovista, aki azóta „Kossuth-díjas” vájár lett, elsőként csatlakozott a „Nevelj új bányászt”- mozgalomhoz. Példáját számosán követték. A mozgalom napjainkig komoly sikereket ért el. Ahhoz azonban, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozatában foglalt célkitűzéseket — amelynek egyik pontja a széntermelés 4 százalékos emelkedését írja elő — biztosítani tudjuk, szükség van arra, hogy bányászaink felelevenítsék az élenjáró dolgozók munkamódszerének elterjesztését, az új bányászokkal való fokozottabb törődést. A „Nevelj új bányászt”-moz- galom sikere érdekében következetesebb harcot kell folytatni üzemeinkben, mert az új dolgozók nevelésével növelhetjük a termelést, csökkenthetjük a 100 százalékon alul teljesítők számát is. Szerkesztőségünk ezúttal a mizserfai üzemegység Pálhegy I. lejtősébe látogatott el, hogy beszámoljon a medence bányászainak arról, hogyan foglalkoztak és foglalkoznak az új bányászok nevelésével. Pálhegy I. üzem közepes kiterjedésű bánya. Létszáma a többi üzemekhez viszonyítva jóval kevesebb. De termelésük komoly megbecsülést érdemel. Ez az üzem nemcsak a termelésben, de az új munkások nevelésében is legjobban kivette részét. Az üzem valamennyi sztahanovistája követte Budavári Károly elvtárs példáját. Pálhegy I. üzem sztahanovistái, vájárjai, műszaki vezetői a párt- és a szakszervezet irányításával helyesen ismerték fel a „Nevelj új bányászt”- mozgalom jelentőségét. A sztahanovisták, az idősebb bányászok, a műszakiak, mindenkor a legnagyobb készséggel adták át gazdag tapasztalataikat. Nem csupán arra szorítkoztak, hogy a csapatokra beosztott új dolgozókat megtanítsák a szén lapátolására. Egy pillanatra sem feledkezzünk meg arról, hogy az új dolgozókkal való törődés az egyenletes tervteljesítés fontos feltétele s egyben jelenti a bányamunkából kiöregedett dolgozók utánpótlását is. — Megszerettetni a bányát az új dolgozókkal, nem oly egyszerű. Különösen a mező- gazdaságból érkező dolgozókkal. Ahhoz, nem egy-két nap ra, hanem több hónapra van szükség. A bányához való ragaszkodást csak akkor lehet igazán az új dolgozókban felébreszteni, ha a munkával járó nehézségekkel is megismertetjük őket. Ha megtanítjuk őket helyesen ácsolni, ha mi, tapasztalt vájárok arra törekszünk, ! hogy az új dolgozót a sokoldalú munkára kiképezzük. Nekünk idősebb vájároknak is igen gyakran gondot okoz egy-egy szaktudást igénylő munka elvégzése. A kőzetet becsapni nem lehet. Ha megfelelően nem biztosítom a munkahelyet, akkor az megmegcsalhat, könnyen balesetet okozhat. Érdemes jó bányásznak lenni, hisz népi államunkban a jó bányász megtalálja a számítását — mondotta Óvári elvtórs, aki jelenleg lőmester. A régi tapasztalt vájárok, sztahanovisták mellett egyre erőteljesebben növekszik és fejlődik a toborzott dolgozókból lett vájárok, sőt sztahanovista bányászok száma. Ezidáig kilenc toborzott dolgozó lett sztahanovista. Ifjú Kopplányi Pál, Kávás György, Mika András, Repka János és még többen jóleső érzéssel beszélnek arról, hogy minden csapat a legnagyobb szeretettel tanította, nevelte őket. ók valamennyien Budavári Károly elvtárs „Kossuth-díjas” csapatában lettek sztahanovisták. De elismeréssel beszél Bakos Kőházi József elvtársról ifjú Csordás Pál sztahanovista is. Dicséret illeti az új bányászok neveléséért Földi Gábor elvtársat és az üzem valamennyi idősebb vájárát, mert amellett, hogy csapatukban felkarolták az új munkásokat, a legényszállóban is ellátogattak, hogy ezzel is erősítsék a régebbi és az új dolgozók kapcsolatát. A türelmes foglalkozás az új dolgozók felkarolásának eredménye a termelési terv teljesítésében is megmutatkozott. Az üzem csaknem két éven keresztül mindig jóval 100 százalékon felül termelt. Április hónapban igaz visszaesett teljesítményük, sőt jelenleg sem járnak a 100 százalékon. Azonban a csapatok eredményei — egy-két csapat kivételével — igazolja, hogy a hó végére a lemaradást behozzák és ha a tröszttől a beígért létszámot (amely jelenleg az üzemnek hiányzik) megkapják, akkor a múlt havi adósságukat is törlesztik. Bár Pálhegy I. üzem bányászai nagy sikereket értek el az egy főre eső termelés növelésében, valamint új bányáA bocsárlapújtői úttörő-csapatnál már többször felmerült a DISZ-szervezettel való szorosabb kapcsolat megteremtésének gondolata. Foglalkozott ezzel az áprilisi csapatgárda értekezlet is. ennek nyomán Jászberény Frigyes csapatvezető a VIII. osztályos úttörők nevében levelet küldött a salgótarjáni járási DISZ-bi- zottsághoz. E levélben valamennyi úttörő nevében kérte: tegyék lehetővé számukra, hogy a VIII. osztályos úttörőpajtások még a tanév befejezése előtt a DISZ II. kongresszusának tiszteletére beléphessenek a DISZ-szervezetbe. Fontos ez azért is — mondoszok nevelésében, de még bő? ven van tennivaló. A jelenlegi lemaradást elkerülhették volna, ha az új munkásokat sokoldalúan képzett vájárokká nevelik. A műszaki vezetőség, aki ismeri a hibákat, az utóbbi időben maga sem sokat foglalkozott az új _ munkások kellő szakképzettségének biztosításával. Gyakran előfordul, hogy egy-egy toborzott dolgozó, akit fejtésről egy nagyobb szaktudást igénylő meddőmunkára, vagy elővájásra helyeznek, nem állták meg helyüket, mert nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Ahhoz, hogy az új dolgozók minden munkában sikeresen harcolhassanak a terv maradéktalan teljesítéséért, szükséges, hogy az üzem 36 sztahanovistája, és kiváló dolgozója gazdag tapasztalataikat tovább terjesz- szék és az új dolgozót a bányamunka minden fortélyára tanítsák meg. Mutassák meg a fáradságos, nehéz bányamunka igazi szépségét. Odaadóbban magyarázzák meg, hogy mit miért kell tenni és hogyan kell a munkát végrehajtani, mert ezáltal az új dolgozók szakmai nevelését is erőteljesebben elősegítik. A tervteljesítés biztosítása érdekében helyes volna, ha Budavári elvtárs „Kossuth-díjas“ vájár 30 tagú kamrafejtő csapatából — melynek minden tagja sztahanovista — néhányat más csapatnak is átadna. Az a cél vezesse Pálhegy I. dolgozóit, hogy hecsak egy csapat, hanem a többi is kitűnjék a termelésben és a keresetben is megtalálják a számításukat, gatták a csapatgyűlésen — mert a múlt évben az iskolából kimaradt pajtások hosszú ideig nem találták meg a DISZ-szervezethez vezető utat, s egy ideig megszűnt számukra a szervezeti élet minden gyönyöre. A csapatvezető gyűlés végén egyöntetűen kijelentették, hogy bátran vállalják a DISZ-tagsággal járó feladatokat. A DISZ járási bizottsága elfogadta a pajtások kérését. Ezen túlmenően a járás valamennyi VIII. osztályos úttörőinek lehetőséget ad, hogy a DISZ II. Kongresszusa alkalmából DISZ-tagok lehessenek. »x<xxxxx>oooooooooooooc>ooociocoooooc»&cocpo<xra»ooooooooooooo^^ OOGOOOGOOOOOOOCXXSOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOCOOOCOOOOOOCOOOOOOOCOCXXXXXXíOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC DISZ-tagok lehetnek a nyolcadik osztályosok MUNKÁSOK ÉS DOLGOZÓ PARASZTOK BARÁTI TALÁLKOZÓJA VIÄJUS 7-ÉN a koradél1,1 utáni órákban autóbusz éllott meg Salgótarjánban a Tűzhelygyár előtt. Negyvenkét utas szállt ki az autóbuszból. Bocsárlapujtőről, Karancskeszi- ből és Mihálygergéről jöttek, valamennyien termelőszövetkezeti tagok és baráti találkozásra, látogatóba jöttek a csoportokat patronáló Tűzhelygyárhoz, a tűzhelygyári elv- társakhoZi Járnak a gyárban, a különböző üzemrészekben. Barátok, elvtársak kalauzolják, magyaráznak a vendégeknek. Egyébként kevés szó esik, a vendégeket lenyűgözi a nagy üzem, a fegyelmezett munka, a gyári dolgozók nyugalma, nagy szakértelme, mindenre kiterjedő figyelme. Sokan most vannak először nagyipari üzemben, sok az új benyomás, idő kell ezek feldolgozásához. Előrehaladt délután van már, amikor végeznek az üzemlátogatással és átmennek a kultúr- otthonba. A vendéglátó házigazdák mindenütt velük vannak. Itt van Oravecz elvtárs, a Tűzhelygyár igazgatója, Mar- czinek elvtárs, a párttitkár, művezetők, kiváló munkások, falujárók. Valamennyien régi ismerősei a vendégeknek, hiszen találkoztak ők már máskor is. csak éppen nem itt, hanem kint a termelőszövetkezetben. A vendégek nem tudnak elszakadni a gyári benyomásoktól, csak most találnak szavakat a látottak megfogalmazására. — Hatvanhat éves vagyok, de sohase láttam még ilyent — kezdi Sebestyén elvtárs, a mihálygergei Béke TSZ elnöke, A többiek rábólintanak, helyeselnek. — Hogy fogadtak itt bennünket! — tör ki az öröm a szintén mihálygergei Laukó elvtársból. — Mintha testvérek lennénk! — Többek vagyunk mi a testvéreknél is, János bácsi — szól közbe egy fiatal tűzhely- gyári munkás. — Elvtársak vagyunk! Egyetértenek ebben valamennyien. Itt is, ott is fejek hajolnak össze az asztalok fölött, máshol csoportok állnak, beszélgetnek. Dicsérik Oravecz elvtársat, a gyár igazgatóját, aki elvtársi közvetlenséggel beszélget hol az egyik, hol a másik csoportnál. — Nem is gondoltam, hogy ilyen is lehet egy igazgató — mondják. Emlékeket idézgetnek a múltból. Vannak itt idősebbek is, akiknek volt már találkozásuk a múltban is gyári vezetőkkel és ezeknek a találkozásoknak a keserű ízét ma is érzik, — Más emberek már a mai vezetők — mondják a fiatalabbak. Marczinek elvtárs a csoportok problémái felől érdeklődik. — Miben tudunk segíteni, Zsidai elvtárs? Zsidai Béla, a karancskeszi Szabadság TSZ elnöke kész a válasszal. — Csináljátok meg a kaszálógépet. Nagyon régtől húzódik már. DIZON’Y hosszú története van ennek a kaszálógépnek! A zagyvái rakodói gépműhelybe vitték először a gépet javítás végett. Hetek is elteltek, a gépet nem javították. A csoportnak kellett volna a kaszálógép. Zsidai elvtárs fölkereste a zagyvái rakodói gépműhelyt. — Alkatrészek kellenek a géphez — volt a válasz. — Hozassák meg, mert a csoport hamarabb megkapja. Mi aztán meg,. "Íjuk. — Rendben van — állt rá Zsidai elvtárs. — Írják le pontosan az elvtársak, hogy milyen alkatrészek kellenek, milyen méretűek, mi majd meghozatjuk. „Nem értek rá”, hogy akkor összeírják a hiányzó alkatrészeket, de nem értek rá később sem. Így volt ez akkor is, amikor a csoportot felkeresték a tűzhelygyári falujárók. Kakuk elvtársnak mondta el a fűkaszálógép szomorú sorsát. A kaszálógép ma már a Tűzhelygyárban van. — Meglesz a fűkaszálógép — mondják a tűzhelygyári munkások, Zsidai elvtárs komolyan veszi az ígéretet: — Eddig megtartották az elvtársak, amit ígértek. Biztos vagyok, hogy most is így lesz. Közben harmonika szól, Laukó elvtórs a vidám hangokra csárdás ütemét dobolja az ujjával az asztalon. A harmo- nikásdk átveszik a csárdás taktusát, dallamát. Bakó elvtárs középre perdül, felkéri a legközelebb ülő asszonyt a vendégek közül. Felcsillan mindenkinek a szeme, ők pedig pattogóan járják a csárdást. Többen is kedvet kapnak erre, hangos a terem. TJÉT ÖRA. Ünnepi est I enin elvtárs születésének B5. évfordulója alkalmából. Az est előadója Gyenes elvtárs, a Társadalmi Szemle szerkesztőségének tagja méltatja Lenin elvtárs világ- történelmi jelentőségét és részletesen ismerteti Lenin elvtárs tanítását a munkás-paraszt szövetségről. Színes kultúrműsor zárta be az ünnepi estet. Baráti vacsora következik. A Tűzhelygyár kiváló dolgozói elvegyülnek a vendégek között, közös problémáikat beszélik meg, hogy és mint tudnak segíteni a tűzhelygyáriak a csoportoknak. Oravecz elvtárs pohárköszöntőjében ismerteti a vendégekkel, hogy a gyár kétszeres zászlós élüzem. A tűzhelygyáriak kívánsága az, hogy az általuk patronált csoportok ugyanolyan eredményt érjenek el a mezőgazdaságban, mint ők az ipari munkában. A párt és a kormány minden segítséget megad ehhez, a tűzhelygyári dolgozók is készségesen segítséget nyújtanak bármikor, az eredmény a csoportok munkájától függ. — Mi azon leszünk, hogy meg legyenek velünk mindenütt elégedve! — hangzik itt is, ott is, Újra a kultúrteremben gyülekezik a társaság. A fiatalok táncolnak, az idősebbek nézik a táncosokat, beszélgetnek. Zsidai elvtárs, a karancskeszi Rákóczi TSZ könyvelője Fekete Imre elvtárssal, a tűzhelygyári DISZ-bizottság tagjával beszélget. Többen is köréjük gyűlnek. Egyik csoportban sincs DISZ-szervezet. Fekete elvtársnak nem tetszik ez. Tudja, hogy mit ér egy jó DISZ-brigád a termelésben, ígéri, hogy felkeresik a csoportokat a tűzhelygyári fiatalok. Nerócsak kultúrműsorral mennek, hanem azzal az elhatározással, hogy a csoportokban is megszervezik a DISZ-t és patronálják, segítik a kezdeti nehézségekben. A FALUJARÖK ott van- nak mindenütt. Látni rajtuk, hogy nemcsak névlegesen falujárók, hanem szívvel tesznek eleget a megbízatásuknak. Marczinek elvtárstól megtudom, hogy a falujárók nemcsak politikai oktatásban részesülnek, hanem mezőgazdasági oktatást is kapnak. Így aztán nem éri őket felkészületlenül a csoportokban felmerülő probléma. Serfőző Sándor elvtárstól tudom meg, hogy milyen komolyan végzik a tflzhelygyári falujárók a munkájukat. Nem kirándulni mennek a csoportba, hanem segíteni. Nemcsak a csoport vezetőségével tárgyalnak, hanem felkeresik a tagokat, megismerik a családok problémáit is. A nagy mezőgazdasági munkák idején nem várják, hogy segítséget kérjenek tőlük, hanem a falujárók kérdezik meg; mikor menjenek, hány emberrel és milyen munkára. Nehézségek most is lesznek; A kapáláshoz, aratáshoz segítség kell. Ezt a segítséget kérik a tűzhelygyáriaktól. Csak azt kérik, hogy úgy segítsék őket, mint az elmúlt évben. Komoly munka vár tehát mind a két félre, de ez a találkozó ígéret arra, hogy a munkákat elvégzik, ha probléma merül fel, együttesen megoldják. — öt éve tagja vagyok a csoportnak — mondja egy idősebb elvtárs. — Sokat hallottam már munkás-paraszt szövetségről, de itt egy délután töbet tanultam erről, jobban megértettem, mint eddig bármikor. T4/IUNKA VÁRJA MOST a csoportokat. A feladatot a falusi felszólalók határozták meg pontosan, mindenkivel egyetértésben: — Nem elégszünk meg azzal, hogy magunk csoporttagok vagyunk, hanem felvilágosító munkát végzünk az egyénileg gazdálkodók között, hogy megvalósítsuk célunkat, falun iÉ felépítsük a szocializmust.
