Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-14 / 37. szám

1955 május 14, SZABAD XOf.KÍn 3 Eikásiíilt a tökéletesített pernyeleválasztó berendezés a Salgótarjáni Erőműben A Salgótarjáni Erőmű VII. számú porszéntűzelésű kazán­jának kéményén eltávozó füst­tel óránként félvagon pernye szállt a szabadba és több kilo­méteres körzetben beszennyez­te a levegőt. A kazán mellett működött ugyan egy elektro­mos pernyeleválasztó berende­zés, de ezzel több baj volt, mint haszon. Az erőmű dolgo­zói három hónapig tartó gon­dos kísérletezés után tökélete­sítették a berendezést. Több ezer új alkatrészt készítettek és megjavították az elkopott szerkezeti részeket is. Most örömmel jelentették, hogy el­készült a pernyeleválasztó, amelyen keresztül óránként már csak egy kiló pernye — az eddiginek alig egynegyed ezre­léke — távozhat a szabadba; A kísérletek során szerzett ta­pasztalatok alapján gz Erőmű dolgozói rövidesen hozzáfog­nak a másik porszéntüzelésű kazán pemyeleválasztójának átalakításához is, Már csak 1.4 százalék hiányzik a 100 százalékhoz Az üzemegységek közül Nagybátony 115 százalékos, Szorospatak 109,2, Mátrano- vák 108,3. Tiribes 105,7 és Csipkés 101 százalékos ered­ménnyel jár az élen. A töb­bi üzemek lemaradtak a terv­teljesítésben. Kazár Mizserfa Róna Üjlak Ménkes Zagyva Kisterenye Kányás 99.6 százalék 98.6 százalék 96.0 százalék 89.8 százalék 84,2 százalék 83.8 százalék 82.9 százalék 79.1 százalék A Nógrádi Szénbányászati Tröszt jelenleg 1093 tonna szénnel adósa népgazdaságunk­nak. Másodszor is élüzem a Nógrád megyei Nyomdavállalat A felszabadulási munkaver- sény eredményeképpen a Nóg­rád megyei Nyomdavállalat dolgozói 1955. I. negyedévi jó munkájukkal ismét elnyerték a kitüntető élüzem címet. A felszabadulási munkaver­seny során megszerezték a Nógrád megyei Tanács Ipari osztályának vándorzászlajft. Április 4-én Molnár Ferenc gépmester, Karai Károly, Schriffel József és Iványi László kéziszedők elnyerték a ,.Szakma kiváló dolgozója“ cí­met és jelvényt. Gregor János üzemvezető pedig a „Kiváló dolgozó“ címet és jelvényt. A vállalat 1955. I. negyed­évi tervteljesítése 115,4 száza­lék volt, míg önköltségi elő­irányzatát 99,7 százalékra tel­jesítette. A Vasötvözetgyár dolgozói már majdnem teljesítették éves vállalásukat A Vasötvözetgyár dolgozói az élüzem cím elnyerése után nem pihentek babérjai­kon, folytatták a sikeres mun­kát. A gyár éves vállalásában többek között az szerepel, hogy ez év végéig 180 tonna fémszi- liciummal termelnek többet, hogy 2 millió kilowattóra ára­mot takarítanak meg és, hogy 500 ezer forint értékben, az országban eddig még nem ké­szített ötvözőanyagot gyárta­nak. Eddig mit teljesítettek a Vasötvözetgyár dolgozói a vállalásukból? Fémsziliciumból a felét, vagyis 90 tonnával termeltek többet, 1 millió 600 ezer kilo­wattórát takarítottak meg és 420 ezer forint értékben új öt­vözőanyagot gyártottak. Ez a teljesítés dicséretre méltó. A Vasötvözetgyár dolgozói most elhatározták, hogy még ebben a hónapban megkezdik a szilikummangánalumínium, valamint a szilikóalumínium ötvözőanyagok kikísérletezését. A Vasötvözetgyár dolgozói májusban első dekád tervüket 104,9 százalékra teljesítették. Az ötéves terv nyomában két munkáscsaládnál | A JO HÍRT | csak nehezen tudja magá­ban tartani az ember. Sze­retné mindenkinek tovább adni, mindenkivel megbeszélni, mert valahogyan az öröm akkor esik igazán jól, ha érezzük, hogy mások is osztoznak benne. Még a szűk családi körből eredő híreket is szívesen elmondjuk mások­nak, noha azok bizony kevés embert érdekel­nek. Hogyne kívánnánk hát megosztani azt a nagy-nagy örömöt, amely az ötéves terv sike­res megvalósulásával ért mindannyiunkat! Olvassuk az újságban a nagyszerű, káprázatos számokat, a csodálatos eredményeket és mire a Statisztikai Hivatal szűkszavú jelentésének a végére érünk, úgy érezzük, nem bírunk to­vább magányosan ülni. Ki, csak ki az utcára, az emberek közé, s ismerőstől, ismeretlentől megkérdezni: „Olvastad? Mit szólsz hozzá? Hát neked hogyan sikerült az ötéves terv?“ Így a közös öröm varázsára vágyva, talá­lomra bekopogtattunk néhány lakásba, hogy elbeszélgessünk, közös számvetést készítsünk az ottlakókkal. Eszünkbe sem jutott, hogy esetleg idegen családok nyugalmát zavarjuk, minden előzetes bejelentés nélkül. Az öröm ereje, heve szétfeszíti a merev illemszabályo­kat; testvérekké, barátokká forrasztja mind­azokat. akiknek részük volt abban, hogy a ri­deg tervszámok élő, boldogító valósággá vál­toztak! | SZÉP, ÜJ ÉPÜLET \ a 44-es bérház. Csengetünk itt is, ott is, de hiába. Késő délután van, bizonyára moziba, vagy sétálni, látogatóba mentek a la­kások gazdái. Végül az első emeleten kinyílik előttünk egy ajtói Fiatal férfi lép elő, mögötte kacagó, selymes-szőkehajú kisfiú rángatja a nadrágját: „Apu, apu! Gyele, apu...”A kis­fiú jelenleg kettesben van a lakásban apuká­val, Molnár Ferenccel, a tűzhelygyár tisztító munkásával. Játszanak. Az „anyu” délutános, most még javában dolgozik a tűzhelygyári le­mezlakatosok mellett a szállításnál. Leülünk a tiszta, barátságos kis konyhában; Nehezen, akadozva indul meg a beszélgetés. Aztán elhangzik egy-két adat az ipar orszá­gos fejlődéséről és már meg is van a közös téma. Molnár elvtársnak felderül az arca. — Nálunk, a tűzhelygyárban is ki lehet ám mu­tatni ezt a fejlődést — mondja, s elgondol­kozva, lassan sorolni kezdi, milyen változás is történt öt év alatt. Szinte valamennyi mű­hely bővült, átalakult... Űj öntöde épült, ahol szalag viszi odébb a formázószekrényeket, nem kell a dolgozóknak cipekedniök... öltö­zőt kaptak, korszerű fürdővel.;. szerelik a ventillátorokat a tisztítóműhelyben, hogy ezentúl kevesebb legyen "ott a por, szabadab­ban, egészségesebben lélegezzenek a tüdők.. -. Ahogyan megnagyobbodott és csinosodott az üzem, úgy szaporodott évről évre az onnan kikerülő tűzhelyek mennyisége is. Több ki­tüntető oklevél és egy sztahanovista érem bi­zonyítja, hogy Molnár elvtársnak is része volt ebben. De vajon a többiek hogyan, mivel já­rultak hozzá a tűzhelygyár kiváló eredményei­hez? Erre a kérdésre Molnár elvtárs nehezen tud válaszolni. — Őszintén szólva, nem igen fordulok én meg a többi műhelyben, nem lá­tom, hogy mit csinálnak másutt. Tudják, ha én ilyenkor este odaállok a munkapad mellé, reggel 6-ig el sem mozdulok onnan — men­tegetőzik, mintha ez szégyen lenne. Pedig de­hogy szégyen. Hiszen éppen azért születhettek kiváló eredmények a gyárban, mert Molnár Ferenc és sok-sok társa sétálás, ácsorgás nél­kül, a munkaidő minden percét kihasználva végzi munkáját napi nyolc órán keresztül; Dolgos kezével, emyedetlen szorgalmával Molnár elvtárs 1500—1600 forintot keres ha­vonta, felesége is hazahoz 700—800 forintot. Hallgassuk csak meg, mi tellett ki ebből a pénzből az utóbbi években! — 1950-ben háza­sodtunk össze — emlékezik vissza kissé meg- illetődve a fiatal férfi Amíg beszél, szeme gyakran téved a sarokban játszadozó kisfiúra, aki minduntalan fordítva akar felülni a hinta­lóra. Azért nézi-e a gyereket, nehogy az vala­mi rosszat tegyen, vagy talán valami másért is? Ki tudja... Lassanként elmondja, hogy jóformán semmi nélkül indultak neki az új életnek. Apránként vásároltak meg mindent: először konyhabútort 2500 forintért, majd 11 000 forintból a szobát rendezték be. Illetve berendezték volna, de egyelőre még nem volt lakásuk. Évekig az anyósnál húzták össze ma­gukat, míg aztán tavaly — óh, micsoda bol­dogság! — beköltözhettek végre ide ebből a két szobából, konyhából, előszobából, fürdő­szobából és kamrából álló új lakásba. Ha va­laki azt mondja: „ötéves terv”, Molnár elvtárs első pillanatban bizony erre a szép, kényel­mes otthonra gondol. Senki 6em veheti ezt rossznéven tőle .; s A bútorvásárlás mellett ruházkodásra nem sok pénz jutott. Erre majd ezután kerül sor, de közben persze az idén is hizlalnak disznót, mint ahogy tavaly, meg korábban is tették. Módjukban van, hiszen a fizetésén kívül sok olyan kedvezményekben is részesülnek, amelyet hivatalosan „közvetett juttatás­nak“ neveznek. Molnárék nyelvén ez annyit jelent, hogy a kisfiú napköz­ben a bölcsődében van, ahol a helyért, gondo­zásért semmit, a gyerek kosztjáért pedig csu­pán 2 forintot kell fizetni, A szülők az üzemi konyhán étkeznek: 3 forintért bőséges. ízletes ebédet hoznak eléjük porcelán tányérban, hó­fehér abroszra a kiszolgálók. Molnár elvtárs védőétel gyanánt tejet is kap minden nap az üzemben. Jutalom formájában az oklevelek­kel esetenként 150—200 forint, az éremmel pe­dig ízléses cigarettatárca és öngyújtó került a házba. De megemlíti itt Molnár elvtárs az üzem kultúrotthonát is. ahol sok szórakozási lehetőséget, jó kölcsönkönyvtárat talál, termé­szetesen díjmentesen. Nyolc óra körül jár az idő, búcsúzkodni il­lik. Molnár elvtárs munkába készül — a kis­fiú ágyba kívánkozik. Jó éjszakát, Molnár­család! Legyenek a következő évek is olyan boldogok, eredményesek, mint amilyenek a terv esztendei voltak! odébb otthonia­san öltözött fia­| NÉHÁNY LAKÁSSAL \ talasszony nyit ajtót. Férje, Kiss Béla, még nem jött haza. Hetenként háromszor iskolába jár, ma is ott van. De Kissné azért mosolyogva tessékel bennünket beljebb, a konyhába: — Az ötéves tervről akarnak beszélgetni? Lehet. Arról én is tudok sok mindent mondani. — El is kezdi mindjárt, s mi már első szavai után meglepődünk a véletlen különös játékán. Mintha csak Molnárék története ismétlődne meg, szinte pontosan egyezik minden. Kiderül, hogy Kissék is a tűzhelygyárban dolgoznak: a férfi művezető a kályhaszerelő-műhelyben, az asszony pedig adminisztrátor a MEO-nál. ök is 1950 óta házasok, nekik is kétéves a kis­fiúk. (— Jól terveztünk! — jegyzi meg ra­gyogó arccal Kissné. Fiút akartunk és az lett. —) Kissék is tavaly, Molnárékkal egyidó- ben kapták ezt a szoba, konyha, összkomfor­tos lakást. De ezt már talán ne tulajdonítsuk a véletlen játékának! Hiszen nem véletlen az, hogy egyre több fiatal, dolgozó házaspár jut modern, kényelmes lakáshoz, hanem a terv­szerű lakóházépítések törvényszerű következ­ménye; Kissék körülbelül ugyanannyit keresnek, mint Molnárék. A férfi 1400 forintot, — ehhez legtöbbször jön még némi prémium — az asz- szony 780 forintot. Ök kissé könnyebben in­dultak neki az életnek, mint Molnárék, mert a szobabútoruk megvolt, amikor összekerül­tek. No, de azért ők is szereztek még bútort! Fotelokat, székeket, meg egy nagyon szép, 2400 forintos konyhaszekrényt. Hamarosan ki­derül, hogy egyebet is hozott ez a néhány esz­tendő. Amikor arról beszélgetünk, hogy közel félmillió rádiót vásárolt a lakosság a terv idő­szakában. Kissné nevetve mutat a hatalmas világvevő rádióra: — A félmillióban ez is ben­ne van. 1930 forintba került. — A közel 50 000 motorkerékpár közül pedig, amelyet az utóbbi években a dolgozók vásároltak, az egyik for­más, 125-ös Csepel Kiss Béla tulajdona. 4600 forintot adott érte, de megérte, mert sok gyö­nyörű vidékre eljutottak vasárnaponként a motor hátán. Most egyelőre kevesebbet jár­nak kirándulni, amióta a kicsi megszületett; A kicsi;;: Édes, nagyszemű, göndörhajú kis lurkó, ahogyan fényképeiről megállapít­hatjuk. Személyesen nem láthatjuk, mert most éppen a nagymamánál tartózkodik. Ha min­den sikerül, az idén már ö is üdülni fog a pa­pával és a mamával. A szülőknek nem újság az üdülés, ők többször voltak Balatonlellén, Siófokon, de most magukkal szeretnék vinni a gyereket is, hadd élvezze már korán a nép államának szerető gondoskodását. Valahol a Mecsekben van egy olyan üdülő, ahol együtt lehetnek a szülők és a gyermekek — ide sze­retnének eljutni az idén. De még előtte fel- mennénck az üzemmel Pestre, a Csárdás­királynőt megnézni. Kissné ugyanis nagyon szereti a színházat, el is megy az előadásokra, amikor teheti, de amióta férje iskolába jár, nem sok alkalma van erre. Elégedett, kiegyensúlyozott családi életről beszélt itt minden: a gondosan kifényesített bútorok, az esküvői kép a falon, a frissen vasalt gyerekruhácskák az asztalon. Dehát a gondok, problémák.;. ? — Apróságok — legyint mo­solyogva az asszony. — Néha nagynak látsza­nak, de ahhoz képest, amit elértünk, ahogyan élünk, lényegtelenek. — Búcsúzóul a család további terveiről érdeklődünk. — Hát... nem tudok semmi pontosat mondani — válaszolja kissé elgondolkozva Kissné. — Mindenesetre sok mindent szeretnénk még vásárolni. Hiába, nőnek az igények. | IGEN, NŐNEK, | Ez is az ötéves terv eredménye, hiszen az korábbiak beteljesülése családot látogattunk új igények mind a nyomán fakadtak. Két meg, mindkettő életében szemmellátható vál­tozást, fejlődést jelentett ez a néhány év. De gyarapodtak, mindenképpen magasabb szín­vonalra emelkedtek azok a családok is, ame­lyek még nem kaptak új lakást, nem vásárol­tak bútort, mint Molnárék, vagy Kissék, akik­nek példája fényesen bizonyltja, hogy a mun­kásosztály, a dolgozó nép kimeríthetetlen al­kotóereje valóra tudta váltani a jobb élet el­érésére vonatkozó terveket. És ha fokozottabb mértékben, szíwel-lélekkel veszünk részt mindannyian a közös munkában, akkor nyu­godtan nőhetnek az igények ezután is. Nem maradnak kielégítetlenül! (miklós) H I R E K Termelőszövetkezetek megyei tanácskozása Megyénk legkiválóbb szövetkezeti parasztjai május 22-én, vasárnap egésznapos tanácskozást tartanak Salgótarjánban. A tanácskozás útmutatást ad a termelőszövetkezetek gaz­dasági és számszerű továbbfejlesztéséhez, a legidőszerűbb ta­vaszi mezőgazdasági munkák helyes végrehajtásához. A tanácskozás részvevőit közgyűlésen választja a szövet* kezeti parasztság. A KISTERENYEI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN befejezték az 50 kg vörösesenkesz első ka­pálását. A munkában a Baks- brigád járt az élen. Napi át­lagteljesítményük 180 százalék volt. ★ KIÁLLÍTÁST RENDEZNEK az elfekvő anyagokból Salgó­tarjánban. A kiállítás meg­rendezését a Hazafias Nép­front Nógrád megyei bizottsá­ga javasolta, a szervezést a megye nagyüzemének legjobb műszaki vezetői irányítják. A Salgótarjáni Acélárugyár több mint másfél millió forint ér­tékű anyagot, szerszámot és munkagépet visz a kiállításra. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemei mintegy 700 kü­lönféle elfekvő anyagot és munkaeszközt kutattak fel. A tíz nagyüzem és több tanácsi vállalat elfekvő anyagaiból rendezett kiállítást május 28-án nyitják meg a városi kultúrház nagytermében. ★ MEGYÉNK IFJÚ TRAK- TORISTÁI szép munkaered­ményekkel vesznék részt az or­szágos versenyben. Megyei vo­natkozásban a legjobb ered­ményt a pásztói gépállomás Üttörő-brigádja érte el, Eddig 22,5 százalékra teljesítették éves tervüket. Utánuk követ­keznek a berceli és a szécsé- nyi állomások fiataljai. ★ A SZÖVOSZ MEGYEI KÖZ­PONTJA ez évben 380 000 fo­rintot fordít építkezési beruhá­zásokra, 620 000 forintot pedig felújításokra. 150 000 forintból alapításokat, átszervezéseket hajtanak végre, ezenkívül 200 000 forintot egyéb beruhá­zásokra használnak fel. ★ A FÖLDMŰVÉSSZÖVET­KEZETEK keretén belül 14 méhész szakcsoport 257 tag­gal és 2339 méhcsaláddal küzd a magasabb mézhozamért. ★ ÁPRILIS HÓBAN a megyei értékelés szerint a szécsényi járás lett az első a begyűjtési versenyben. Sertésből 608, to­jásból 223, vágómarhából 91 mázsát adtak be. A második helyen a salgótarjáni járás van, amely csak egy tizeddel maradt el az első helytől. Az utolsó helyen a rétsági és ba­lassagyarmati járások vannak. Ezekben a járásokban még mindig gyengén halad a be­gyűjtés. ★ MEGKEZDTÉK DIÓSJE- NÖN az új, nyolc tantermes iskola építését. Az alapodat már lerakták. A körülbélül 600 000 forintos építkezés meg­valósításához a helybeli lakos­ság 150 000 forint értékű tár­sadalmi munkával járul hoz­zá. Az iskola földszinti része még ebben az évben elkészül. Vanyarcon már befejezés előtt áll az új, 50 személyes óvoda építkezése. A megyei tanács oktatási osztálya nemrégiben vette át az új sóshartyáni és szandai iskolákat. Nagyoroszi­ban a kastélyt alakították át a közelmúltban öt tantermes is­kolává. Élesen két tanterem­mel, Taron egy tanteremmel bővül még ebben az évben az iskola. Patakon, Salgótar­jánban pedig tanító-lakások épülnek. ★ A TOLMÁCSI GÉPÁLLO­MÁS április 30-ig 155,8 száza­lékra teljesítette tavaszi ter­vét. A traktoristák többek kö­zött 486 normálholdnyi szán­tást végeztek a körzetükhöz tartozó dolgozó parasztoknak. * ÖRHALOMBAN ÉS DEJTÄ­RON megkezdték a burgonya kapálását. Eddig 50 kh terüle­ten végezték el a munkát. ÉRETTSÉGIZŐK, FIGYELEM! Az MTH műszaki iskoláiba és műszaki osztályaiba már megkezdődött az érettségizők jelentkezése. Jelentkezni az Oktatásügyi Minisztérium je­lentkezési lapjával lehet, a gimnáziumok igazgatóinál. — Csak azok az érettségizettek jelentkezhetnek, akik 19. élet­évüket 1955. december 31-ig még nem töltik be. ★ ÁPRILIS 15-TÖL május 11-ig 1354 mázsa vasat és 88 mázsa fémet szállítottak le a MÉH megyei gyűjtőhelyeire. Ebből a mennyiségből a szö­vetkezetek 445 mázsa ixisat gyűjtöttek. Mind nagyobb len­dülettel kapcsolódik bele a fia­talság is a vas- és fémgyűjtés munkájába. Május 11-én a ba­lassagyarmati MTH-iskolások versenyre hívták a megye ösz- szes MTH iskoláját; a balassa­gyarmati úttörők pedig a szé­csényi és a rétsági járás ösz- szes úttörőit szólították vetél­kedésre, a vas- és fémgyűjtés eredményesebbé tétele érde­kében. •k 100 000 FORINTOS BERU­HÁZÁSSAL új vegyesboltot kap Varsány köziség. A boltot előreláthatólag júniusban ad­ják át rendeltetésének. ★ ÚJFAJTA ÉPÍTŐANYAG­GAL segíti a családiházépí­tést a Nógrádmegyeri Bánya- és Építőipari Vállalat. Az új építőanyagot a vállalat dolgo­zói — hosszas kísérletezés után — a Salgótarjáni Erőmű salakjából állították elő. Az első négy mintadarabot a szi­lárdsági vizsgálatok elvégzése céljából felküldték az Építés- tudományi Kutató Intézet la­boratóriumába. A hónap vé­gére megérkezik a mérések eredménye és ezek alapján az erőmű mellett létesítendő építőanyag gyártó üzemben rö­videsen megkezdik a legjobb­nak talált építőelem sorozat- gyártását. ★ A SALGÓTARJÁNI „No­vember 7“ mozi május 17-én és 18-án mutatja be az „Ernst Thällmann“ című német fil­met. A film Thällmann elv­társnak, a német munkásmoz­galom nagyszerű harcosának és vezetőjének életéről szól, annak első része a német spartakisták diadalmas harcát dolgozza fel. A forgatókönyvet Willi Bredel írta. ★ MEGYÉNK TERÜLETÉN 1171 kh-on végzi el a vegy­szeres gyomirtást a Gyöngyösi Növényvédelmi Állomás. Ed­dig a pásztói járásban 110. a salgótarjáni járásban 80, a ba­lassagyarmati és szécsényi já­rásban 60 és a rétsági járás­ban 12 kh területen végezték el a vegyszeres gyomirtást. ★ 111 HOLDON VETETTEK négyzetesen kukoricát április 10-ig megyénk gépállomásai. ★ A OEREDI BŰZAKALÁSZ Termelőszövetkezet befejezte a 10 kh mák és a 4 kh cukor­répa sarabolását. ★ A MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT május 15—31 között tartják meg az iskolákban. Ebből az alkalomból egész- napos kirándulást rendeznek az iskolák s itt ünnepély ke­retében emlékeznek meg a madarak és fák hasznáról, a kártevők ellem védekezésről. Az ünnepséget az illetékes szaktanácsok segítségével az úttörőcsapatok szervezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents