Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

ÉLJEN H A ZANK SZOCIALISTA ÉPÍTÉSÉNEK VEZETŐ EREJE, A NÉPJÓLÉT MEGTEREMTÉSÉNEK ÉLHARCOSA,

A PSCSŐ MAGYAR MUNKÁSOSZTÁLY!

Hírek

A BALASSAGYARMATI lakosság jobb vízellátása érdekében kitisztítják a meglévő kutakat és három közkutat zárt szerkezettel látnak el. A Nyirjes-pusztán lévő forrásvíz kútját betonlappal elzárják és kifolyóval látják el. A kutak rendbehozására 62 000 forintot fordít ebben az évben a városi tanács.

★

AZ ACÉLÁRUGYÁRI kultúrotthon „Petőfi“ színjátszó szakosztálya Moliere: Fösvény című darabját május 7-én mutatja be először az acélárugyári kultúrotthonban.

★

MA DÉLELŐTT 10 órakor nyitja meg Bognár József, a belkereskedelmi miniszter az első sztálinvárosi májusi vásárt. A vásár megnyitása után déli 12 órakor kerül sor a kiállítás megnyitására a Bartók Béla kultúrházban.

★

A KISTERENYE ÉS VIDÉKI KÖRZETI FÖLDMÜ- VESSZÖVETKEZET az eltelt másfél esztendő alatt baromfikeltető állomást, egy daráló üzemet, két húsüzletet, egy tűzifafelvásárlót, egy sertéshizlaldát és egy építőlera- katot kapott.

l *

KISTERENYE BÁNYATELEP dolgozói kulturális igényeik nagyobb kielégítésére keskeny mozit kaptak. A mozit a jelenlegi bányatelepi kultúrotthonban helyezték el.

500 sertés hízik a Nógrád megyei föidmiívessiövetkezetek sertéshizlaldáiban

A falusi dolgozók jobb húsellátásának biztosítására Nógrád megyében 17 körzeti földművesszövetkezetnek van kisegítő üzemágként sertéshizlaldája. Ezekben a hizlaldákban folyamatosan mintegy 500 sertés hízik. Bercelen és Palotáson nemrégiben húsüzemet is létesítettek a hizlalda mellett és ma már a körzetükbe tartozó földműves- szövetkezeteket sajátkészítésű töltelékáruval, füstölthússaJ és szalonnával látja el. Most a dolgozók ellátásának további javítása érdekében Salgótarjánban, Litkén és Dré- gelypalánkon létesítenek sertéshizlaldát a földművesszövetkezetek.

Hogyan gondoskodtak a dolgozókról

A MÚLTBA Ní

„Csak megvetéssel tudok visszagondolni a felszabadulás előtti időkre .. . Vad, kegyetlen terror... Évről évre megismétlődő munkanélküliség volt életünk, akárcsak a többi magyar munkásoké” — mondja id. Dupák Lajos, a Salgótarjáni Üveggyár kétszeres sztahanovista üvegfúvója.

— A dicsőséges Tanácsköztársaság leverése után — folytatja — a gyár urai, akik főleg külföldi származásúak voltak, rövid üzemeltetés után a gyárat leállították, majd amikor a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat a palackgyár részvényét megvásárolta, 1926-ban megindították a gyárat. Addig a bányánál, kőműveseknél dolgoztunk és különböző napszámosmunkákat végeztünk, hogy szűkös, mindennapi betevő falatunkat magunk és családunk részére biztosítani tudjuk. Keserves 25 év volt. A palack- gyártás 1927-ben kéziüzem volt. Ekkor kezdték gépesíteni némileg a gyárat. Abban sem volt köszönet, ha a gyár megindult, mert nyolchónapi munka után ismét szélnek eresztettek. Ez csaknem évről évre megismétlődött. A gyárban mint üvegfúvó 1935—1938. évig tartó időben hetenként 15—20 pengőt keresgettem ... Koldus alamizsna. A kemencék előtti csarnokok alacsonyak, sötétek voltak. Ha a nyár túlságosan meleg volt, a csarnokokban 60—70 fokos melegben dolgoztunk, azért a pár pengőért, amelyet a kapitalista tőkés könyöradományként részünkre kidobott.

Hasonló sorsban élt a gyár többi munkása is. Azl üvegfúvósok, kikósok és egyéb szakemberek nemcsak az ország üveggyáraiban, de Németországban, Romániában, Bulgáriában és Csehország gyáraiban is megfordultak, remélve azt, hogy talán máshol a tőkések emberségesebben bánnak a dolgozókkal.

De reményük szertefoszlott. Angyal Kálmán üvegfúvós, aki több éven keresztül volt Romániában, arról beszél, hogy a kapitalizmus ugyan úgy, mint nálunk, külföldön is sorvasztotta a munkásokat. A munkások védelmére keveset adtak. S a Salgótarjáni Üveggyárban még annyit sem. A meleg, gázos üvegfúvó munka tüdőbajba döntötte a dolgozókat. Fájón beszélnek ma arról, hogy a régi üvegfúvók közül alig hatan-heten élnek, mert a többi fiatalon, tüdőbajban pusztult el.

A gyár irattárában őrzött megmaradt adatok tanúskodnak arról, hogy a dolgozók szociális körülményei érdekében a felépített családi viskón kívül a kolonizált dolgozók részére mindössze egy artézikutat fúrattak. Egyebet semmit. A kereseti adatok is azt igazolják, hogy a háborús időszakban, amely a gyár életében bizonyos fellendülést hozott, 40—45-ig nem volt több a havi kereset 60—80 pengőnél. A német műszaki vezetőség 1944 decemberében a kemencéket kioltatta és a gépi berendezésekből, amit csak tudott leszereltetett. De az 1919-es kommunisták áldozatos munkája nyomán néhány motort megmentettek az elhurcolástól.

NAPJAINKBAN

A felszabadulás után a párt vezetésével helyreállították üzemüket és újjáépítették a gyárat. A felszabadulást követő napokban megalakították az üzemi bizottságot. Március elejére a gyárat üzemképes állapotba helyezték. Az éhező családok részére a kommunisták éleim.et szállítottak. Az MNDSZ asszonyok felállították a gyár napközi otthonát. A 3 éves terv feladatainak a gyár dolgozói 103.2 százalékban eleget tettek. 1948. áprilisában a gyárat államosították. Az 5 éves terv időszakában a termelékenység fokozása, a dolgozók egészségvédelmének biztosítása érdekében a gyár csarnokait korszerűsítették. 1950-ig több mint 225 ezer forintot fordítottak gépekre és a dolgozók védelmére. 1950-től 1955. év elejéig felépítették az üvegipari központi laboratóriumot, felszerelték a nagyteljesítményű generátort 1 millió 980 ezer forintos költséggel. Az elmúlt évben fel- épitették a minden követelményeknek megfelelő négyes kád. íkemencecsarnokát, anyagraktárt, keverőházat és tízkarú modern pa- laőkgyártó automatát, közel 10 és félmillió forintos költséggel.

A dolgozók lakásellátásának biztosításáért átalakították a feleslegessé vált élelemtárat, több mint 1 milliós költséggel 1 emeletes női és legényszállót építettek, több mint 2 milliós költséggel 39 dolgozó családnak biztosítottak modern fürdőszobás lakást.

A dolgozók egészségvédelme érdekében minden kemencénél ventilátorokat szereltettek fel. Az utolsó öt év alatt >3bb mint 4 millió forintot fordítottak munkaruhára, védőételre és italra. Aligha lehetne érzékeltetni azt a változást, ami a gyár és a dolgozók életében végbement. Nem kell már rettegni a dolgozóknak a kakastollas csendőrök szuronyaitól, nem kell már a gyár kapuja előtt napokon és hónapokon keresztül ácsorogni, amíg munkát kapnak. Nem kell attól tartania Dupák Lajosnak, Angyal Kálmánnak és Márkus Istvánnak, hogy év közben a gyárat leállítják. A hárommillió koldus országa megszűnt. A gyár dolgozóinak létszáma az 1929 és 1930-as évekhez viszonyítva csaknem 40 százalékkal emelkedett. Nem kell már attól tartani a dolgozóknak, hogy munkájukért csak éhbért fizetnek, mert a nép állama az elvégzett munka arányában fizeti a munkásokat. Amíg 1945. előtti időkben egy dolgozó évente 1200 pengőt keresett, addig 1947-ben 12 879 forintot, 1954-ben viszont 213 százalékkal emelkedett a dolgozók keresete.

Sokat kaptak az Üveggyár dolgozói a nép államától, de ők sem maradtak adósak. A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt több alkalommal elnyerték az „Élüzem” címet. 1955. első negyedévében 119,5 százalékra teljesítették tervüket. Az Üveggyár dolgozóinak lelkes munkáját igazolja az egy munkásra eső termelési érték növekedése is. 1947-ben az egy munkásra eső termelési érték mindössze 13 000 forint volt. 1954. évben pedig már 42 580 forintra növekedett.

A legjobb elővájócsapatnál...

— Üre_scsillehiány, és ma már vagy harmadszor —, mondja Zsidai elvtárs társának. — Ez hiányzott csak — és karbitlámpáját ideges mozdulattal felakasztja az ácsolat- ra. Majd zsebébe nyúl, és előhalász egy cigarettavéget.

— Nem baj komám, — szól társa mosolyogva, — lesz ez még így sem, — s közben tűzzel kínálja meg vájárját.

— Nem baj, nem baj, most fújhatjuk megint a füstöt és nézhetjük a kék eget — felelt rá dühösen az idős vájár. Mindig akkor van ürescsillehiány, amikor legjobban menne a termelés.

A csapat tagjai azonban

nem ülnek le.

Nem nézik tétlenül a halom szenet, amit nemrégen fejtettek le az „orton”. Gyorsan elszívják cigarettájukat és folytatják tovább a munkát. Ügyesen ellapátolják a szenet, egész közel a vasúthoz, hogy később, amikor majd megjön az ürescsille, könnyebben tudjanak rakodni. Aztán arra is jó ez a munka, hogy tovább tudjanak a munkahelyen dolgozni. Néhány pillanat, néhány perc és ezzel a munkával is készen lettek. A munka ezután is csak néhány percig szünetel. Verejtékes homlokukat letörlik és máris fát készítenek az ácsoláshoz. Még megjön az ürescsille, beácsolnak és előkészítenek mindent a robbantáshoz, így a műszak további részében folyamatosan tudnak rakodni, szállítani.

Zsidai elvtárs, a harmadvezető, jól megállja helyét. Csapatvezetője Gergely elvtárs, délután jár műszakba. A csapatban mind szakmailag fejlett munkás dolgozik és

mindenki tudja, mi a feladata.

Ezért jó az összhang, pedig csak egy éve, hogy együtt dolgoznak.

Gergely elvtérs csapatában példás a munkafegyelem és nincs lógós.

A 6-os csapat elővájó-csapat. Az elmúlt negyedévben a nógrádi szénmedencében a legjobb eredményt érték el. Elnyerték a Nógrádi Szénbányászati Tröszt által kitűzött célprémium első díját, 153,8 szá- zalékos eredménnyel, vagyis 76.6 méterrel teljesítették túl tervüket. S ez nem kis dolog. Ehhez sok munkát kellett elvégezni. Jelenleg is 133,8 százalékra teljesítik kötelességüket. Közel

25 méterrel

többet hajtottak ki,

mint amennyit tervünk előírj

A csapat tagjai jól szervezik meg a munkát. Minden percet gazdaságosan használnak fel. Nem ülnek le. ha valamilyen akadály zavarja a termelés menetét, hanem dolgoznak. Mindig találnak valamilyen hasznos munkát. Munkahelyük tiszta, pedig most három is van belőle. A délelőttös műszakban Seszták György társával egyszerre, két munkahelyen dolgozik. A harmadvezető Zsidai elvtárs pedig, új munkahelyet készíti elő. Úgy osztják be a munkát, hogy szénkészletük soha el ne fogy- gyon. Igv haladunk előre méterről méterre.

Folyamatosan termelnek és ez a titka, hogy kimagasló eredményeket érnek el. Ezenkívül a csapat valamennyi tagja. tudatában van az elővájés, feltárási munka fontosságának Tudják, hogy az üzemük csak akkor tud eredményeket elérni, ha állandóan elegendő és megfelelő szénmunkahely áll a dolgozók rendelkezésére.

A csapat tagjai

„kézre" dolgoznak.

Felváltó szakjuknak mindig annyi szenet robbantanak, hogy az rögtön megkezdheti a munkát. Ha vasútat kell fektetni, vasútat fektetnek. Ha nincs fa a környéken, fát kerítenek. Soha nem várják azt, hogy majd a délutános. vagy az éjszakás műszak meacsi- nálja. Egyszóval: törődnek egymás munkájával.

A szorospataki Északi-tárón a Gergely elővájási csapat tagjai nem művelnek csodákat, amikor naponta három- nagy méterrel haladnak előre szénben. Csak becsületesen dolgoznak és mindent megtesznek, hogy kimagasló eredményeikkel saját, valamint dolgozó népünk életszínvonalát emeljék.

Miért a termelőszövetkezet a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen lehetséges útja?

E kérdés szoros kapcsolatban van mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolásával, sőt egész szocialista népgazdaságunk fejlődésének megszilárdításával. A szocializmus építése nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész ország valamennyi dolgozójának, így a parasztságnak is kell, hogy biztosítsa politikai, gazdasági, kulturális és szociális felemelkedését. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, hogy dolgozó parasztságunk egésze valóban a felemelkedés útján járjon, elengedhetetlen tövényszerűség a szigorú önkéntesség elvén alapuló szövetkezeti gazdálkodás megvalósítása.

A szövetkezeti út nem új már dolgozó parasztságunk számára. Százezrek járják már ezt az utat hazánkban, százezrek győződtek már meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás minden előnyéről. A mély gyökereket eresztett szövetkezeti mozgalmunk eredményeire büszkék vagyunk, azonban ezek az eredmények jóval nagyobbak lehetnének, ha pártunkban nem terjedt volna el a jobboldali antimar- xi-sta demagógia, melyet pártunk Központi Vezetősége március 2—4-i határozata tárt fel és ítélt el.

A párt helyes politikáját elferdítő nézetek mérhetetlen kárt okoztak szövetkezeti mozgalmunk fejlődésében — fékezték, sőt helyenként teljesen megállították előrehaladását. Azt állították ezek a marxizmustól—leninizmustól idegen

jobboldali politikusok, hogy a kisárutermelő kisparcellás paraszti gazdaságok is a szocializmus felé haladnak, hogy fel lehet építeni falun a szocializmust kisárutermelő gazdaságokkal is.

Ez a dolgozó parasztok félrevezetését jelenti, mert a kisparcellás gazdaság nem képes arra, hogy felhalmozzon, tartalékokat gyűjtsön és bővített újratermelést valósítson meg. Sztálin elvtárs a következőket tanítja erről: „Kisparaszti gaz. daságunk a maga zömében nemcsak hogy nem valósítja meg évről évre a bővített újratermelést, hanem ellenkezőleg, igen ritkán van módja arra, hogy legalább az egyszerű újratermelést megvalósítsa. Ebből következik, hogy a szocialista építést nem lehet többé- kevésbé hosszú időn át két különböző alapra fektetni — a legnagyobb üzemű és egyesített szocialista ipar alapjaira és a legelanrózottabb és legelmaradottabb kisárutermelő parasztgazdaság alapjaira“.

Ebből következik, hogy a kisárutermelő gazdaság zöme, noha a párt és kormány jelentős segítséget nyújt a rendelkezésükre álló lehetőségek legjobb kihasználásához, mégsem képesek arra (kevés kivételtől eltekintve), ho"v növeljék terméshozamukat, szilárd állat- tenyésztést valósítsanak meg, mert a kisárutermelő gazdaság jellegénél fogva lehetetlenné teszi ezt. A kisparcellás, elaprózott gazdaságokban nem lehet a korszerű agrotechnikát, mezőgazdasági nagygépeket úgy alkalmazni, mint a nagyüzemekben. Igaz ugyan, hogy a gépállomás dolgozik a kisgazdaságokban is, azonban a kisparcellák korlátái miatt nem tud a gép olyan minőségű munkát végezni, mint a nagyüzemben és ez a munka sokkal költségesebb is.

A kisparcellás gazdaságok, mivel többségében csak elavult módszerekkel képesek gazdálkodni, igen alacsony termelékenységet érnek el. Megyénk arról híres, hogy többségében olyan kisparcellák (nadrágszíj- ^arcellák) vannak, amelyeket géppel lehetetlen művelni. Ezeken a parcellákon csak fo- aatos ekével, nagyrészt ökrös fogattal tudnak csak talajmunkát végezni a dolgozó parasztok. Az így végzett talajművelés viszont még inkább csökkenti a termelékenységet és elképesztően magas az így termelt mezőgazdasági termékek előállítási költsége. Még a nagyüzem viszonyai között egy métermázsa búza termeléséhez nyolc és fél órai munka szükséges, addig a kisgazdaságokban 17 és fél óra munka szükséges egy mázsa gabona megtermeléséhez. A burgonya termeléséhez háromszor annyi munka szükséges a kisüzem viszonyai között, mint a nagyüzemben.

A sertéstenyésztésben 100 kg súlygyarapodás eléréséhez kisüzemben 200—300 munkaóra kell, míg a nagyüzem viszonyai között mindössze 20 munkaóra szükséges. A cukorrépa termelésben a nagyüzemek 150—280 mázsa átlagtermést érnek el, a kisüzemek átlagtermése 70—-120 mázsa között mozog.

Mint a számadatok mutatják, a nagyüzem viszonyai között a lehetőségek kihasználása, noha ez még minden termelőszövetkezetnél koránt sincs meg, többszörösen túlszárnyalják a kisgazdaság termelékenységének színvonalát. Mindezekből következik, hogy a kisüzemi gazdaságok képtelenek szilárd tartalékalapot biztosítani gazdaságuknak.

Az esetleges természeti csapások — árvíz, jégeső, fagy, aszály stb. — vagy egymás után megismétlődő néhány rossz termést hozó év, esetleg betegségek a családban, teljesen tönkre tehetik a kisárutermelő gazdaságot. A szövetkezeti gazdálkodásban nem tudnak ilyen károkat okozni az esetleges elemi csapások. Egyrészt széles lehetőségei vannak a tudományos gazdálkodás megvalósításának, tehát részben tudnak védekezni az elemi csapások ellen, másrészt a szövetkezetben tervszerű gazdálkodás folyik, megfelelő tártaié, kokkal rendelkeznek. Ezen túl a szövetkezeti gazdálkodás viszonyai között nincs magára- utalság', elhagyottság, mint a kisárutermelő gazdaságokban, hanem a szövetkezeti tagság a közeledő veszély elhárítására össze tudja fogni és egységesíteni tudja erejét, mely a különböző elemi csapások hatását lényegesen csökkenti. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a kisárutermelő paraszt a kisárutermelés szűk korlátái miatt képtelen rendszeresen növelni gazdasági és kulturális jólétét, mert képtelen arra, hogy egyidejűleg bővitetten új. ratermeljen és életszínvonalát is növelje. Már napjainkban is, de a továbbiakban még inkább messze alatta marad a kisárutermelő paraszt életszínvonala a termelőszövetkezeti tagságénak, mert képtelen olyan olcsón és annyit termelni, mint a termelőszövetkezeti nagyüzem.

Lenin azt tanítja, hogy a kisárutermelés napról napra szüli a kapitalizmust. Míg kisárutermelés van. mindig fennál a ve. szélye annak, hogy egyes kisparasztiak elszegényednek, mások, akik értenek a spekulációhoz, a kisparasztok rovására meggazdagodnak, illetve kulá- kökká válnak. Erre számtalan példát lehetne felsorolni, főleg a közelmúltból, amikor eluralkodtak a különböző jolloldali opportunista nézetek a pártban. E politika láttán felbátorodott kulákok és a kulákok által befolyásolt középparasztok egy része ismét hozzálátott a földdel való spekulációhoz. A megszorult kisparcellás gazdaságokat ismét ostromolni kezdték a spekulánsok. Az igauzsorán keresztül egyes kisparasz- tokat ismét az eladósodás fenyegette, megindult a kölcsön adott igáért való gyalogmunka igénybevétele, ami végső fokon egy sor kisparaszt tönkre- menését eredményezte volna, másrészt megindult volna a kulákosodás és kizsákmányolás falun. Hogy ez nem így történt, az elsősorban annak köszönhető, hogy pártunk, államunk következetes osztálypolitikát folytat. Korlátokat állít a föld adásvétele és a bérmunka alkalmazása elé. Ezt azért teszi államunk, hogy gátat vessen a spekulációnak, hogy megvédelmezze dolgozó parasztságunkat az elszegényesedéstől, a kulákok, kupecek, kizsákmányolásától. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy népi demokratikus államunk teljes egészében meg tudja gátolni falun a kizsákmányolás, a ka- pitalizálódás veszélyét. Ezt elr érni nem lehet addig, amíg mezőgazdaságunk zömében a kisárutermelő gazdaságokból áll. Ennek a veszélynek lehető-