Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)
1955-04-16 / 30. szám
2 SZABAD XOfiRAI» 1955 április 16. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS JÓ TERVEK - KEVÉS TETT A KV március 4~i haiároaata rCfjrdt«/jt ttjainak tapasztalain Endre falcán A Központi Vezetőség március 2—4-i ülésén hozott határozatát párttagságunk nagy lelkesedéssel fogadta, amely már első hatásában is szilárdította pártunk elvi, ideológiai és szervezeti egységét, fokozta pártszervezeteink harci készségét. A tagság várta ezt a határozatot amely utat mutat az osztályellenség sok helyütt megerősödött befolyásának leküzdésében és új lendületet kell hogy adjon a szocializmus építése ügyének az iparban, a mezőgazdaságban és a társadalmi élet minden területén. Ezek a feladatok megkövetelik, hogy az alapszervezetek vezetőségei egyre jobban, világosabban ismerjék a Központi Vezetőség e határozatát. s ennek szellemében vezessék a község életét, vizsgálják a feladatokat Hogyan oldják ezt meg Endreíalván? A község pártvezetősége mit tett már eddig a márciusi -határozat végrehajtásáért? Jekker elvtáns a község alapszervezetének titkára március 28-án kibővített taggyűlésen ismertette a Központi Vezetőség határozatát, annak jelentőségét és az ebből következő feladatokat, amelyeket a községben végre kell hajtani. E feladatok: a község termelőszövetkezetének megszilárdítása, a pártvezetés biztosítása és az agitáció meg. javítása, állandósítása. Mivel a Központi Vezetőség is és a határozat ismertetésénél Jekker elvtárs is elsőnek említette a tsz fejlesztését — mint a legfontosabb feladatot — vizsgáljuk meg hát, hogy a pártvezetőség és az alap- szervezet hogyan munkálkodó a márciusi határozat e pontjának megvalósításán. A pártv rzetőség eddig még nem hozott határozatot a ht* lyi termelőszövetkezet megszilárdításával kapcsolatban, de már egy-két esetben összeültek és beszélteit arról: hogyan lehetne a tsz munkáját megjavítani. A termelőszövetkezet munkaerőhiánnyal küzd. különösen a férfi munkaerő hiányzik, mert mintegy 8—9 nő, ezzel szemben 1—2 férfi tagja van a tsz-nek. Ezért a Hazafias Népfront-bizottság azt a párt- megbízatást kapta, hogy szervezze a falu lakóit, a tömegszervezetek tagjait, hogy a fontosabb munkák elvégzésére segítsék a tsz-t, mert a javak megvédése, a termények betakarítása állami érdek is. Ezenkívül — mint Jekker elvtárs mondotta — a népnevelők bevonásával a korábban kilépett tagokat meggyőzik magatartásuk helytelenségéről, s lehetőséget adnak, hogy újra beléphessenek a tsz-be — mert már érdeklődtek. A tsz pártszervezetének és gazdasági életének megjavítását szolgálja az a terv is, amely szerint az Endrefalvá- ról kikerült munkáskáderekkel elbeszélgetnek és felvilágosító munkájukkal arra bírják őket, hogy jöjjenek visz- sza és lépjenek be a termelő- szövetkezetbe. Vajon hogyan valósulnak meg ezek a tervek? Vagy mit valósítottak már meg belőle. Ez nagyon komoly kérdés, de a felelet annál könnyebb. Könnyű azért, mert a feladatok végrehajtásánál hiányzott a pártvezetőség személyes példamutatása. A pártvezetőség a feladatokat főképpen a népnevelők bevonásával akarja megoldani, de mint özv. Bar- tus Lajosné. a községi alapi- szervezet népnevelője mondja — január óta talán nem is volt népnevelőértekezlet. Súlyos hiba az is, hogy a megtartott népnevelőértekezleteken nem adnak elég érvet a népnevelőknek, csak a feladatokat ismertetik. Ügy gondolják, hogy a felnőtt emberek gondolatmenetét, véleményét csak egyszerűen két-három száraz mondattal is meg lehet változtatni. Pedig a felvilágosító szó igen fontos a pártmunkában, mert minden feladat végrehajtása csak addig népszerűtlen, amíg annak előnyét, jelentőségét a dolgozókkal meg nem értetjük. lekkor elvtársnak, a község párttitkárának helyes volt az az elhatározása, hogy belépett a termelőszövetkezetbe. mivel a feleségének betegsége folytán ki kellett lépnie. Ez valóban példás és követendő. Annál helytelenebb volt azonban, hogy e változás alkalmával 1000 négyszögöl földet el akart adni a tsz tulajdonából. Ez ellentétes a tsz alapszabályzatával és {»ártunk politikájával. Jekker elvtárs jónak látta, hogy a tsz tulajdonából egy darab földet saját anyagi helyzetének megjavítása céljából eladjon. A tsz tagjai nem is érthettek ezzel egyet. A Szécsényi Járási Pártbizottság azonban megakadályozta e helytelen elgondolás végrehajtását. Bizonyosfokú liberalizmus is tapasztalható az endrefalvi pártvezetőség egyes tagjainál. Deák elvtárs, a pártvezetőség gazdasági vezetője — aki jelenleg tanácselnök — mint túl bizalmas ügyet említette meg, hogy a párttitkár a tsz földjéből el akar adni. Nem hogy helyes útra bírta volna Jekker elvtársat, ehelyett mások előtt is takargatta hibáit. Vagy a március 12-i elszámoltatásnál a végrehajtó bizottság határozata ellenére a hátralékosok védelmére kelt, ő akart értük garanciát Vállalni. Hát mi ez, ha nem a Központi Vezetőség márciusi határozatának megsértése. Nem is csoda, ha a legutóbbi kiértékelés szerint a járás 21 községe közül Endrefalva a cukorrépa szerződtetésben, a 1 egei őt i az t í t ás ban 14., a hús- és a tejbeadási versenyben p»edig 15. helyre került. Ezek a tények követelményként állítják a pártszervezet vezetősége elé, hogy még tovább javítsák a párt- szervezet életét. Fokozottabban támaszkodjanak a tömegszervezetekre. rendszeresebben tartsanak népnevelőértekezleteket, s adjanak érveket is a népnevelőknek. Ne védjék, hanem ha kell, a törvény szigorát is alkalmazzák azokkal szemben, akik az adófizetésben és a beadásban nem teljesítik állampolgári kötelezettségeiket. A kommunisták mindenben járjanak élen. Nevelőmunkával el kell érnünk, hogy elsőként lépjenek be a termelőszövetkezetekbe, s jó munkájukkal harcoljanak a tsz-j£igpknszá- mának kibővítéséért, a családtagok bevonásáért. így megoldódik majd a munkaerő probléma. A jobb munkának a bővebb termés lesz az eredménye s így a tsz az egyénileg gazdálkodók előtt vonzó hatásúvá válik, A pártvezetőség által készített tsz-fejlesztési tervek jók, csak a végrehajtás hiányzik. Az elvtársak Endreíalván se feledjék, hogy minden terv csak annyit ér, amennyit abból meg is valósítanak. Kökényest Béla KATONA JÓZSEF A baromfi- és tojásbegyúTők sikeres versenye A balassagyarmati földműr vesszővel kezet baromfi- és tojásbegyűjtője — mint azt már közöltük is lapunkban — versenyre hívta ki a megye valamennyi földművesszövetkezetének baromfibegyűjtőjét. A versenykihívás igen nagy visszhangra talált és a megye begyűjtői közül 118-an csatlakoztak a kihíváshoz. A baromfi- és tojásbegyűjtés versengése meghozta a várt eredményt és megvénk községei — nyolc-tíz község kivételével — 100 százalékra, vas?'" azon felül teljesítették negyedévi kötelezettségüket. A versenyt kezdeményező Aradi Pálnét dicséret illeti. Nemcsak a kezdeményezésért, hanem vállalása teljesítéséért is. Aradi Pálné ugyanis baromfiból 160, tojásból pedig 155 százalékos tervteljesítést ért el. De számos kiváló eredmény született megye szerte. Gólyán Andrásné Rimócon 260, Varga Gábor Magyar- nándorban 134, Bartus János Herenycsényben 125, Dobrocsi Ferenc Bercelen 203, Rácz István Szécsényben 260 százalékra teljesítette tervét. A Romhány községben újonnan beállított begyűjtő is 25 százalékkal teljesítette túl előirányzatát. Ez az eredmény igen nagyra becsülendő, ha figyelembe vesszük, hogy ez a község éveken keresztül az utolsók között kullogott, a baromfi és tojás begyűjtésében. Az MNDSZ asszonyok is nagy segítséget nyújtottak ahhoz, hogy számos szép eredmény születhessen a verseny alkalmával. Különösen szép eredményt ért el Zachár Já- nosné Nógrád községben. Ka- czinczi Pálné Mátraszelén, Szklenár Józsefné Rútságon, özv. Lengyel Jánosné Mátranovákon. Hajas B. Istvánné Mátra mindszenten, Fénysza- rusi Irén Karancskesziben. A verseny meghozta a vár- vavárt eredményt. A Baromfifeldolgozó Vállalat Nógrád- megyei Kirendeltsége baromfi- begyűjtési tervét 91,6, tojásbegyűjtési tervét pedig 115 százalékra teljesítette. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle most megjelent kettős száma vezércikkben foglalkozik a KV- márciusi határozatával, s szerkesztőségi cikkben emlékezik meg — felszabadulásunk tizedik évfordulója alkalmából — függetlenségünk oltalmazóiáról, a Szovjetunióról. Antos István az 1955. év népgazdasági tervről írt cikket. Nagy- Tamás a munkatermelékenység növekedésének jelentőségét és néhány jelenlegi problémáját elemzi. Gyenes Antal mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének néhány kérdését vizsgálja meg. Az új szám közli Pécsi Ferenc „A szak- szervezetek a párt fontos segítői a szocializmus építésében“ című cikkét. Erényi Tibor írását az első orosz forradalom és a magyar munkásmozgalom kapcsolatáról s Kerékgyártó Elemér tanulmányát a „népies-karácsonyista“ társadalomfelfogásról. Salgó László i Mao Ce-tung Válogatott mű- j veinek 4. kötetével, Nemes György az atomfegyverek el- j len vívott harc kérdéseivel. Kenyeres Júlia pedig a jobboldali szocialisták mai politikájával foglalkozik. Az új szám szemlét közöl a magyar—szovjet barátság ünnepi hónapiáról. Ugyancsak a 'zemlerovatban foglalkozik ifi. Barta Lajos a IV. magyar békekongresszussal és Sütő Ottó azzal a harccal, melyet Francia Észak-Afrika népei vívnak a gyarmatosítók ellen. A Könyvismertetések rova- tában Gyovai Gyula K. J. Vo- rosilov cikkek és beszédek c. kötetét. Ungvári Tamás Karinthy Ferenc: Hazai tudósítások c. riportkönyvét és Csabai Tibor Komlós Aladár Vajda Jánosról szóló monográfiáját elemzi. 125 évvel ezelőtt meghalt a legnagyobb magyar drámaíró, irodalmunk egyik legcsodálatosabb, leghalhatatlanabb remekének mestere: Katona József. Meghalt egy elismerő szó nélkül, meghallgattatlanul, magára hagyottan, ismeretlenül, fájdalmas sebbel a szivében. Meghalt fiatalon, még 40 éves sem volt, amikor sírba vitte zseniális alkotásának kudarca. Mi úgy tiszteljük őt, mint a Bánk bán íróját, annak a hatalmas irodalmi alkotásnak a szerzőjét, amely több, mint 120 év óta lelkesíti a magyar népet. 24 éves volt, amikor megírta ezt a művet. A magyar szabadság rendíthetetlen harcosaként, a társadalmi igazságérzet biztosságával szól hozzánk ebből a műből a költő. A legforróbb hazaszeretet hangját érezzük ebben a drámai költeményben. Ez buzdította a függetlenség kivívására, a szabadságharc meghar- colására, 1848-ban és 49-ben a forradalmi magyarságot, ihlette versírásra Petőfit, ihlette operaírásra Erkel Ferencet. A horthy-korszak hivatalos színházkultúrája nem merte játszani a művet. Az egyik képviselő azt mondta róla, hogy csak csendes magányban kell forgatni, mert ez nem való a széles tömegek elé. A félelem jogos is volt az uralkodó osztályok részéről, mert Tiborc nagy monológja hatalmas társadalmi szenvedélyeket tudott felkelteni. 1935-ben egy munkáselőadás alkalmával a jelenlévő dolgozók lelkes helyeslésüknek és együttérzésüknek adtak kifejezést Tiborc vádló szavaira: 1942-ben ismét munkásszín- játszók használták fel a nagy művet aktuális célra: a német fasizmus elleni küzdelem érdekében. Ma már fővárosi és vidéki színpadjainkon állandóan játsz- szák a Bánk bánt, hivatalos művészek és műkedvelők ajkáról egyaránt hallhatjuk a költőnek e hatalmas remekműbe öntött gondolatait, mondanivalóját, amelyek szóltak a korabeli társadalomnak, szólnak nekünk, de szóinak az utánuk jövőknek is. Bánk monológja az első felvonásból Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek Vakok, hogy e fülek dugulva nem Valának! — Egy királyné és — Melinda •— Oh, oh! Megint lehelhetek, megint. És érzem azt, hogy élek. A homály Eloszla — megvirradt — felébredek. Irtóztató kilátás a jövő Nappalra! — Vond ki, lelkem, most magad Azon setét ködből, mely elragatta Előled a világot s emberi Vak bizodalomba szőtt! — És ilyen asszony őriz meg, oh magyar hazám! Hah! egy Förtelmes asszony, kit hogy ördögi Érzésiben ne lephessen meg a Jobb ember, érthetetlenül beszéli Kétféleképpen gondolatjait. — De, hát Melinda! Oh! hát a haza! Itten Melindám, ottan a hazám — A pártütés kiáltoz, a szerelmem Tartóztat. — Énrám bíz a szunnyadó Gondatlan — énreám tévé le a Szegény paraszt elfáradt csontjait: Nem vélik ők a zendülést, mivel Bánk a király személye — esküszöm Meg is fogok felelni ennek, és Habár tulajdon síromon fog is A békességetek virágzani. — Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd Szét mindazon tündéri láncokat, Melyekkel a királyi székhez és A hitvesedhez, gyermekeidhez, oly Igen keményen, meg valál kötözve! Ügy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a — Midőn az alkotó szavára a Reszketve engedő káosz magából Kibocsájta. — Két fátyolt szakasztok el: Hazámról és becsületemről. A Bocsánatot hörgés közt is mosolygon, Ha ölettetésem ezekért lészen! — Egy Mennykőcsapás ugyan letépheti Rólam halandóságom köntösét; de Jóhíremet ki nem törölheti. SALGÓTARJÁN A hegyek mind a régiek: Pécsied, Karancs, Pilis, Salgó, Kínt láttak, semmi egyebet, Nem hallottak mást a jajtól. A hegyek mind a régiek: Ámulva nézik a várost megalázás, nyomor után emberkéz alkot csodát most. Ott kezdem, hol legjobban fájt: bent a városunk szívében szembeköpve a századot fészkelt a bús múlt kevélyen. Szilárdy-udvar... Ismerik keserűen a tarjániak: földbesüppedt cselédházak Fő-utcán tanya a múltból, sírtak a fukarság miatt, udvarház, magtár és akol, dörgő parancs és árva nép, mely hangos szóért meglakolt. A szomszédban kormos gyárak, füstölt hódítóan a tőke, itt egyhelyben állt az idő s hátrafordult nem előre. Vj kor kelt és friss erő. mely nem hord hályogot szemén: tanácsháza épül büszkén a szolgaság fülledt helyén. Tanácsházunk a miénk, hol nem áll hajdú el utat, értünk kap otthont a törvény, s nem odvas jogokra mutat. Körötte házak, házaink szűz földből nőnek, mint a gombák, piros téglák százezreit az ifjak dalukkal hordják. Mozog itt minden, bátran él! Kacagó szemekkel nézem: boldog házak, vidám lakók a volt marhavásártéren. Nagy volt nálunk a bölcsesség s bár lakásért sírt sok szegény itt éktelenkedett ez is c város kellős közepén. Ahol nemrég szomjas barmok bőgtek a hús vályú után, ott lesz legszebb a városunk emlék marad, a múlt csupán. Minek mondjam, hosszú lenne bármerre jársz, itt láthatod: nem lesz kuckó és homály, a földre húzzuk a Napot! Érte nyúlnak az állványok szédítő magasba, ahol boldog ifjak büszke ajkán már napfényes jövőnk dalol. Jövőnk dalol, új az ember, de azért még emlékeznek sötétben a sötét bányák átok vágta itt a szenet. Kisemmizett volt a bányász, lenézett, senki pária, nappal is az éjben élt csak mert nem volt szabad látnia. Befelé ömlött a szó is, horkolt a jog csak valahol... Aki nem bírt már nyelvével bánhatta — mindig meglakolt, 4 De sók rideg börtönceUa tudna még mesélni róla, hogy mit fizetett a bányász e korért drága adóba. Kora-vénség, vézna gyermek, kit a szellő is szárnyra kap, a vaksi konyhák tűzhelyén a nyomor forrt, kénes harag. Tárnák mélyén és erdőkön izzott csak pirosán a szó, hová nem látott vizsla szem, s nem ért el mindjárt a bakó. Tizeníkilencet idézték a régi vörös katonák, mikor kemény kezük fogta az ember elorzott jogát, mikor az ajkukra mézet csókolt a drága szabadság, fényben ragyogott a bánya, cserébe lelkűket adták, s életüket, mert nem szóval, fegyverrel védték ők e kort: fekete-fehérek kezén büszke mártírok vére folyt. Sötétbe hullott a bányász, az útját tövissel fonták, s a sók vasas és üveges osztotta keserű sorsát... Jogot durván elvehették tőlük, de soha a szívet: az emlék hideg éveken piros tűsként melegített. Lobban a tűzben a szalma, de keményebb lesz az acél: megedződik, s ha kikerül újra fegyver lesz, újra él. így lettél szilárd városon, fegyver s mikor végre jött ragyogó fényben a hajnal, készen talált már negyvenöt. Ú, alkotó, ó duzzadó embertformáló nagy idő: mint mesében varázsszóra nőtt az élet a semmiből. Tüzelt és feszült a város, folyóként áradt a munka s verítékünk nem bankba folyt, áldása visszahult magunkra. Hogy nőtt az ember, a proletár, bimbót hajtott az öntudat, a szem nem a múltba tévedt, bátran a jövőben kutat. Nem húz a sárba szürke gond, messzire tágult a határ: százmilliók, a jobb világ sorsa boldog jussunk ma már! Kezünkben sarjad az élet. ha kemény kezünkben, amely simogatja a holnapot, de ütni is tud, hogyha kell! Salgótarján! Hogy zeng a szó! Fénylik, mint Nap az ormokon frissült reggel Vj hajnal vagy büszlce, harcos, szép városom! MOLNÁR JENŐ
