Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-30 / 26. szám

2 SZABAD AOC.r'ÍD 1955 MÁRCIUS 30. A kommunisták példamutatása biztosítja^ hogy a dolgozók milliói követik a pártot /fis jWIÍP tétriási ntírthinnálsáíruti Pénteken reggel az Ország­ház kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Dol­gozók Pártja járási pártbizott­ságai titkárainak kétnapos or­szágos tanácskozása. A tanácskozást Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének titkára nyitotta meg, majd Acs hajós, az MDP politikai bizottságá­nak tagja, a Központi Vezető­ség titkára emelkedett szó­lásra. Ács Lajos elvtárs beszéde — A III. pártkongresszus határozatainak végrehajtására, a Központi Vezetőség márciu­si ülésének határozata harci program pártunk, munkásosz­tályunk, egész népünk szá­mára. A határozat világos cél­kitűzései nagy lelkesedést kel­tettek pártunkban, munkásosz­tályunkban, egész népünkben, — A Központi Vezetőség újból leszögezte, hogy a szo­cializmus sikeres építését mindenek előtt a szocialis­ta iparosítási politikának következetes végrehajtása biz­tosítja. Ez azt jelenti, hogy gazdasági adottságainkkal össz­hangban szakadatlanul növel­ni: njj kell a nehézipar terme­lését, biztosítanunk kell a ne­hézipar elsőbbségét az ipar s a népgazdaság más ágai előtt. A nehézipar, s a nehézipar szíve, a gépipar teremti meg a szocializmus anyagi alapjait; a nehézipar látja el az egész ipart alapanyagokkal, gépek­kel, a nehézipar látja el a mezőgazdaságot mindenféle géppel és felszereléssel, a ne­hézipar látja el a közlekedést vasúti szerelvénnyel, teher­autóval, motorkerékpárral stb. Az ipar — s benne a nehéz­ipar — fejlesztése biztosíthatja csak a közszükségleti cikkek termelésének fokozását A ne­hézipar fejlesztése elengedhe­tetlenül szükséges a mezőgaz­daság szocialista átszervezése szempontjából, mert a fejlődő nagyüzemi útra lépő mezőgaz­daságot a nehézipar látja el traktorral, kombájnnal, arató­géppel. vetőgéppel, műtrágyá­val, építőipari anyagokkal, vil­lannyal, ami a falu jobb, kul­turáltabb életéhez mindenkép­pen szükséges. Az ipar s min­denekelőtt a nehézipar látja el minden szükséges eszközzel, felszereléssel az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt gazdaságát is. A nehézipar s általában az ipar fejlődése erősíti nemzetünk vezétó osz­tályát, a munkásosztályt, nö­veli politikai súlyát, kultúrá­ját. A nehézipar fejlesztését megköveteli honvédelmünk is, hogy dolgozó népünket — testvéri szövetségben a nagy Szovjetunióval s a népi de­mokratikus államokkal — megvédj ük minden külső tá­madástól. — Ily módon a nehézipar az alapja a dolgozó nép anya­gi. kulturális, szociális ellá­tottságának következetes eme­lésére irányuló politikánknak. — Pártunk politikájának célja, hogy a mezőgazdaság­ban a termelőszövetkezetek útján, a dolgozó parasztság önkéntes szövetkezése révén megteremtse a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. En­nek érdekében pártunk nagy felvilágosító, nevelő, szervező munkát végez a falun. Pár­tunk változatomul támogatja az egyéni parasztgazdaságo­kat, hogy fokozhassák gazda­ságuk termelését, mozgósíthas­sák gazdaságuk termelési tar­talékait. Mindezzel biztosítani kívánja pártunk a mezőgazda- sági termelés növekedését, amely politikánk egyik kulcs­kérdése. — Pártunk politikájának szilárd alapja a munkások és a dolgozó parasztok testvéri szövetsége. Pártunk harcot folytat azért, hogy e szövetsé­get folytonosan erősítse. A munkások és a dolgozó pa­rasztok szövetsége a szocializ­mus építésére irányuló szövet­ség, vezető ereje a munkás- osztály. A munkások és dol­gozó parasztok testvéri szö­vetségének, megbonthatatlan barátságának biztosítása válto- ■zatiariul pártunk politikájának sarkköve marad, mert a mun­kások és dolgozó parasztok osztáéyszövetségén nyugszik egész népi demokratikus rend­szerünk, népi demokratikus államunk, ezen múlik hazánk szocialista jövője. Fordulatot minden iparágban és üzemben A következőikben elmondot­ta, hogy milyen nagy felada­tok várnák pártszervezeteink­re a KV márciusi határozatá­nak végrehajtása során. — A bányaipart. s részben az építőipart is az jellemzi — folytatta —, hogy ezekben az iparágakban alacsony a mun­ka termelékenysége, s igen magas az önköltség. A bánya­iparban például tavaly nyolc százalékkal növekedett az egy tonnára eső szén önköltsége; januárban és februárban az önköltség növekedése folyta­tódott. Ez annál inkább hely­telen, mert a legtöbb iparág­ban némi javulás tapasztalha­tó az év első két hónapjában. — Bizonyos, hogy ezekért az állapotokért komolyan felelős a Szénbányászati és az Épí­tésügyi Minisztérium is. Ezen az értekezleten azonban első­sorban a járási pártbizottságok A mezőgazdaság szociai — Mint említettem, a me­zőgazdasági termelés fellendí­tése változatlanul a párt és a kormány figyelmének közép­pontjában áll. A mezőgazda- sági termelés jelentős és tar­tós fellendítése elválasztha­tatlanul összefügg a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével, a mezőgazdasági ter­melés jelentékeny növelése csak a mezőgazdaság , szocia­lista átszervezése révén ér­hető eL — A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének fő útja hazánkban is a termelőszövet­kezeti mozgalom, a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, nz úgynevezett III. típuső ter­melőszövetkezetek létrehozó­ra. a termelőszövetkezetek nö­vekedése, fejlődése. Hazánk­ban a III. típusú termelőszö­vetkezet a legalkalmasabb forma, amely a mezőgazdaság­ban elvezet a szocializmushoz. munkájáról van szó. s nem kétséges, hogy a járási párt- bizottságokat is elsőrendű fe­lelősség terheli az ezekben az iparágakban kialakult hely­zetért. A bányászat, az építő­ipar gyenge munkájában meg­mutatkozik az is, hogy a járási pártbizottságok nem foglalkoz­nak megfelelően az iparral, ezekkel a döntő iparágakkal sem. s hogy a pártmunka, a DISZ- és szakszervezeti mun­ka, általában a politikai mun­ka csaknem mindenütt rend­kívül gyenge ezekben az ipar­ágakban. Felhívta az értekezlet figyel­mét, hogy fordulatot kell el­érni minden iparágban és üzemben, be kell tartani a munka- és technológiai fe­gyelmet, csökkenteni kell az önköltséget, s mindenütt har­cot kell indítani az anyagtaka­rékosságért. ista átszervezésének útja Természetesen az alacsonyabb termelőszövetkezeti formák­nak is megvan a maguk je­lentősége, szerepe. Elősegítik a dolgozó parasztság bizonyos rétegei számára, hogy megba­rátkozzanak a szövetkezéssel, saját tapasztalatukból lássák a szövetkezés anyagi előnyeit, s rövidebb, hosszabb idő után elfogadják, megértsék a III. típusú termelőszövetkezetek je­lentőségét. — Termelőszövetkezeti moz­galmunk perspektívájának tisztázása mellett le kell azon­ban szögezni, hogy ma ter­melőszövetkezeti mozgalmunk változatlanul legfőbb feladata a meglévő termelőszövetkeze­tek gazdasági megszilárdítása, megerősítése. Elmondotta, hogy a termelő­szövetkezetek termelési szín­vonala túlszárnyalja a közép- paraszti gazdaság termelési színvonalát, — Éppen ezért — mondotta — erélyesen fel "kell lépni an­nak érdekében, hogy a háztáji gazdaságok körül tapasztalha­tó visszaéléseket megszüntes­sük. Biztosítani kell. hogy a termelőszövetkezet közös mun­kájában lehetőleg az egész család résztvegyen. Fel keli lépni a munkaegység körül mutatkozó liberalizmus, s visz- szaélések ellen. Termelőszö­vetkezeteinknek jobban igény­be kell venniük a gépállomás agronómusát, s tanácsai alap­ján biztosítaniok keil a be­vált, fejlett növénytermelési módszerek bevezetését. — Jelentkékeny változásra van szükség a termelőszövet­kezetek állattartó, állatte­nyésztő munkájában. Minde­nekelőtt a szarvasmarha-állo­mányt, s a tehénállományt kell növelni. Biztosítani kell a ma­gas tejhozamot, el kell érni, hogy a termelőszövetkezetek megfelelő mennyiségű trágyá­hoz jussanak, amely a talajerő fokozásának égjük legnagyobb lehetőségét jelenti. Növelni kell a termelőszövetkezetek sertésállományát is, meg kell javítani a fialási átlagot. Mindennek érdekében nagy gondot keil fordítani arra, hogy az állattenyésztésben megfelelő munkaerők dolgoz­zanak. A következőkben a termelő­szövetkezeti demokrácia, a tsz-ek eredményeinek nép­szerűsítése fontosságáról be­szélt. Hangsúlyozta: a termelőszö­vetkezetek pártszervezetei, a termelőszövetkezetek kommu­nistái állandó felvilágosító munkát folytassanak mind­azokért a feladatokért, ame­lyek a termelőszövetkezetek megerősödését szolgálják, mint pl. a munkafegyelemért, a csa­ládtagok bevonásáért, az álla­tok gondos ápolásáért, a szö­vetkezeti demokrácia biztosí­tásáért stb. A termelőszövetkezetek kom­munistáinak fokozottabban kell résztvemniök a falu éle­tében is; segíteniük kell a falusi egyénileg gazdálkodó kommunista párttagokat, a községi pártszervezetet az egyénileg dolgozó parasztok körében végzett felvilágosító munkában és minden más fel­adatban. A járási pártbizott­ságoknak az az alapvető fel­adatuk, hogy ezeknek a cé­loknak érdekében mozgósítsák a termelőszövetkezetek kom­munistáit, DISZ-tagjait lésüket. Ismeretes azonban, hogy az állami gazdaságok termelése nem kielégítő, hogy az állami gazdaságok jelentékeny része deficites, hogy az állami gazdaságok­ban igen magas a termékek önköltsége, nagy a fegyelme­zetlenség s különösen súlyos a társadalmi vagyon herdálása, sőt fosztogatása. Elmondotta, hogy az állami gazdaságok rassz eredményei­ben az ellenség munkája is közrejátszik. A miniszté­riumi, az állami irányí­tás megjavítása mellett min­denekelőtt gyökeresen meg kell javítani az állami gazda­ságokban a pártmunkát. Fej­lett, harcos, kulturált a politi­kai és a gazdasági munkához értő élettapasztalattal rendel­kező pártmunkást kell küldeni legalább a száz leggyengébben dolgozó állami gazdaságba, s feladatukká kell tenni a párt­élet megszervezését, a párt­tagok, a DISZ-tagok, a leg­jobb pártonkívüli dolgozók kollektívájának kikovácsolá­sát, e kollektíva harcának megszervezését a hanyagság, a mulasztás, a felületesség, a fegyelmezetlenség ellen, A pártszervezetnek az állami gazdaságokban sürgősen fel Gépállomásaink, állami gazdaságaink feladatai — A termelőszövetkezet ré­szére a gépi technikát, a nagy­üzemi gazdálkodás e döntő feltételét a gépállomás szol­gáltatja. Ez ma megmutatja a gépállomás hatalmas politi­kai jelentőségét. figyelmet fordítottak az állami gazdaságokra. Az állami gaz­daságok némileg megjavították munkájukat, növelték terme­ken lépnie a gyakran elha­nyagolt szociális, kulturális viszonyok megjavítása érde­kében is. A mezőgazdasági termelés növeléséért — A gépállomások munká­jának döntő fogyatékossága abban áll, hogy magas önkölt­séggel dolgoznak. Ez arra inti . járási pártbizottságainkat, hogy a gépállomások kommu­nistáinak, DISZ-tagjainak, szakszervezeti tagjainak, leg­jobb dolgozóinak közreműkö­désével, segítésével harcot kell kezdeményezniük a gépállomá­sokon az önköltség csökkenté­séért. Mindenekelőtt biztosjf tani kell, hogy ebben az év­ben általában és részleteiben — Járási pártbizottságaink­nak, falusi pártszervezeteink­nek, falusi kommunistáinknak politikai munkájukat, a töme­gek körében végzett politikai szervező, nevelő, felvilágosító tevékenységüket mindenek­előtt a termelés növelésére keli összpontosííaniök. Ennek a népgazdaságunk további fej­lődése száméra döntő feladat­nak a megoldása az egysze­rű, szürke hétköznapok min­dennapi szívós munkáján mú­lik. Kár lenne azt hinni, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének megtörténtéig semmit sem tehetünk a ter­melés növeléséért. Ellenkező­leg; elsősorban a mezőgazda­ság szocialista szektoraiban, I de a kisárutermelő szektorban I is napról napra küzdelmet, harcot kell folytatni azért, hogy folytonosan kihasznál­junk minden napot, mindazo­kat a lehetőségeket, amelyek ma megvannak és holnapra megteremtődnek. is a gépállomások elvégezzék A falusi osztályellenség aknamunkája minden előírt feladatukat. De különösen fontos éppen a ter­melőszövetkezetek termésho­zamainak emelése érdekében, hogy időben elvégezzenek minden munkát az alapvetően fontos szántás biztosítása mel­lett. El kell érni azt is, hogy a munka minősége kifogásta­lan legyen. Ezután a gépállomások és a tsz-ek közötti kapcsolat fon­tosságáról szólt, majd rátért az állami gazdaságok kérdé­seire: — A járási pártbizottságok az utóbbi egy-két évben több A továbbiakban Ács elvtárs a beadás kérdéseiről szólt. — 1955-ös tervünk biztosít­ja a dolgozók életszínvonalá­nak emelkedését, de csak ab­ban az esetben, ha a terv minden előírását pontosan tel­jesítjük. Ezért az egész nép érdeke, hogy a falun pontosan teljesítsék a beadási kötele­zettséget — mondottaj A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy jelenleg elsősor­ban a sertésbeadásban van­nak súlyos hibák. Elmondotta, hogy a beadási fegyelmet rendkívüli mértékben rontja az elharapódzott spekuláció. Ez pedig a kulákságnak, a kupe- ceknek biztosít anyagi előnyö­ket. A következőkben a ku- lákság aknamunkájáról beszélt, majd meghatározta a falusi osztályellenség tevékenységé­nek főbb formáit: — Ma a kulákság a kupe- cek, a falusi kizsákmányolok és segítőik legelterjedtebb te­vékenysége a spekuláció. A kulákság összejátszva á városi osztályidegen elemekkel, egész gazdasági erejét, tartalékait, eldugott értékeit mozgósította, hogy a szabadpiacon a dol­gozó parasztoktól felvásárolt áruval üzérkedjék, Elmondotta, hogy a kulák- ság tevékenységének másik formája az uzsora. Ide tarto­zik az igauzsora is. Ez is új­ra virágzani kezd többhelyütt, A kulák emellett a legszemér- metlenebbül szabotálja a be­adási és az adófizetési kötele­zettségét. — A tanácsnak — folytatta beszédét — biztosítani kell, hogy a kulákok eleget tegye­nek beadási, adófizetési köte­lezettségüknek. Ügyelni kell arra, hogy a kulákság törvé­nyes kötelezettségüknek eleget téve, gazdasági tevékenységét elvégezhesse, termelhessen. Óvakodni kell mindenféle tör­vénytelenségtől a kulákokkal szemben, mert ez is megenged­hetetlen. Rendkívül ügyelni kell arra, különösen a múlt tapasztalatain okulva, hogy a középparasztokat ne keverjük össze a kulákokkal. A kulák­ság máris igyekszik azzal ré­míteni a középparasztot, hogy a kulák elleni intézkedések a középparaszt ellen is irányul­nak. Ez hazugság. Változalta- nul pártunk legfőbb feladatai közé tartozik a középparaszt­sággal való szövetség biztosí­tása. A falu minden vezetője segítse a DISZ-t A következőkben ifjúsági szövetségünkről szólott. Fel­hívta a járási titkárok fi­gyelmét, hogy több segítséget kell nyújtani a falusi DISZ- szervezeteknek: — A falusi párttitkár, a ta­nácselnök, az állami gazdaság igazgatója, az agronómus je­lenjen meg a DISZ rendezvé­nyein, vállaljon védnökséget a DISZ munkájának egy-egy te­rülete felett. A falu minden vezetője legyen szoros kap­csolatban a falu ifjúságával, tekintélyüket befolyásukat vessék latba a DISZ megerő­sítése, az ifjúság jobb neve­lése érdekében. Ezután a járási pártbizott­ságok munkájáról beszélt Ács elvtárs, s befejezésül ezeket mondotta: — Mozgósítsák járási párt- bizottságaink a falusi kommu­nisták és DISZ-tagok több mint háromszázezres hadsere­gét, a járási és falusi aktíva sokszázezres tömegét. Ez a já­rási pártbizottság fő feladatai A párttagság, s az aktíva millió szállal köti össze pár­tunkat a széles tömegekkel! A párttagság s az aktíva jó mun­kája, személyes példamutatá­sa, politikai felvilágosító mun­kája biztosítja, hogy a dolgo­zók százezrei, milliói követik pártunkat, aktívan küzdenek pártunk politikája végrehajtá­sáért, a szocializmus győzel­méért. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása Rákosi Mátyás elvtárs a szocialista iparosítás és a ne­hézipar fejlesztésének jelentő­ségéről beszélt, majd rátért a mezőgazdaság kérdéseire. — Az elvtársak ne felejtsék el — mondotta többi között — a föld hetven százaléka egyénileg dolgozó parasztok birtokában van és mert szigo­rúan az önkéntesség alapján kívánjuk fejleszteni a terme­lőszövetkezeteket — még hosz- szú esztendőkön keresztül tíz- és százezrével lesznek egyéni­leg dolgozó parasztok. Ha er­ről elfeledkezünk munkánk­ban, Olyan benyomás ke­letkezhet, hogy a part és a kormány most kevésbé törődik az egyénileg dol­gozó parasztokkal. Az ilyen helytelen vélemény elterjedé­se nagyon komoly károkat okozna a népi demokráciának és természetesen magának a parasztságnak is. Ezt a tévhitet feltétlen ú el kel! oszlatnunk. Ragaszkodunk és ragaszkodni fogunk a Köz­ponti Vezetőség határozatá­hoz, amely világosan meg­mondotta, hogy változatlanul támogatjuk az egyéni paraszt­ságot, úgy, ahogy ezt az 1953 júniusi határozatban és pá"- tunk III. kongresszusán kifej­tettük. A párt mindig azt hir­dette, hogy a dolgozó paraszt­ság felemelkedésének útja a szövetkezés. Amíg azonban az egyénileg dolgozó paraszt ön­ként, a szövetkezetek vonzó példájának hatására el nem határozza magát a belépésre, addig mindenben a kezére já­runk, hogy a lehető legtöbbet termelhesse. Ebből a célból rendelkezésére bocsátjuk mind­azokat a gépeket, termelőesz­közöket és árucikkeket, ame­lyek több termelésre serkentik, termelését elősegítik, s ezzel életszínvonalát emelik. Az elmúllt másfél esztendő alatt — mondotta a továbbiak­ban Rákosi elvtárs — az egyé­nileg dolgozó parasztság egy- részében az a nézet alakult ki, hogy mi tulajdonképpen le­mondtunk a termelőszövetke­zet fejlesztéséről, vagy leg­alább is hosszú évekre elna­poltuk. Ezért ha valóban egészségesen, az önkéntesség szigorú betartásával akarjuk a szövetkezeteket növelni — és c«ak ezen a módon lehet —, akkor az elvtársaknak nagyon alapos politikai meggyőző munkát kell folytatniok a ter­melőszövetkezetek érdekében. Rákosi elvtárs rámutatott arra is, hogy nem elég csak a szövetkezetek számszerű nö­veléséről beszélni, rendkívül fontos feladat a már meglévő szövetkezetek további javítása. — Kevés szó esett arról a tanácskozáson, hogy még sok a fegyelmezetlenség a szövet­kezeteken belül, ami az egyénileg dolgozó parasztságot taszítja és nem vonzza. Nem beszéltek eleget arról, hogy sok helyen baj van a háztáji gazdaságok körül és nem tart­ják be az idevágó szabályo­kat. Az állatállomány fejlesz­tésének kérdése nem merült fel fontosságának megfelelően. Már pedig • az állatállomány fejlődése szorosan összefügg a szövetkezet jövedelmezőségé­vel és — ami ezzel párhuza­mos — a szövetkezet vonzó­erejével. Keveset hallottunk a családtagok beléptetéséről, holott ismeretes, hogy egy sor szövetkezetben sok a föld és kevés hozzá a munkaerő, mert a családtagok jelentékeny része nem dolgozik a termelő- szövetkezetben. A mi feladatunk a meglévő szövetkezetek további erősí­tése, hogy vonzó példájuk meggyőzze az egyénileg dolgo­zó parasztságot. Még egyszer ismétlem: óva­kodni kell attól, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztságnak az legyen most az érzése, hogy a termelőszövetkezetek fej­lesztése miatt nem kapja meg I mindazt a támogatást, ami termelésének — és ami ezzel jár — jövedelmének fokozá­sához szükséges. Az elvtársak ezt ne tévesszék szem elől, s gondoskodjanak továbbra is, hogy az egyéni gazdasá­gok termelését is elősegítsék. Befejezésül Rákosi elvtárs többi között — a következő­ket mondotta: Megállapíthat i;k hogy va- lamennyi hozzászóló helyeselte és örömmel fogadó; a Közpon­ti Vezetőség máidusi hatá­rozatait. Mi is tudtuk, éreztük, hogy nemcsak pártunk, de az egész dolgozó nép várta e határozatokat, melyek meg­világítják a gazdasági és poé­tikai munkában a követendő utat. Az idei jó tervteljesítés, a legközelebbi hónapok jó poli­tikai és gazdasági munkája veti meg az alapját az új Öt­éves tervnek. Meg vagyok győ­ződve róla: ha az elvtársak mélyen tanulmányozzák a Központi Vezetőség határoza­tát és annak minden részle­tét lelkiismeretes n végre­hajtják, akkor az eredmény nem marad el, s csakhamar a jól végzett munka eredmé­nyeiről, új sikerekről és győ­zelmekről számolhatunk be. (Hosszantartó, lelkes taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents