Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-26 / 25. szám

1955. március 26. SZABAD 1VOGHAD 3 A gépek karbantartása a termelés alapja A gépek szakszerű karban­tartása védi a gépek épségét, növeli élettartamát, csökken­ti a javítási költséget, ezenkí­vül nagy segítséget ad a ter­vek maradéktalan teljesítésé­hez is. Különösen fontos a karbantartás, bányaüzemeink­ben, amelyekben hónapról hó­napra egyre több és több kor­szerű bányagépet állítanak be. A berendezések rossz állapota, helytelen karbantartása csök­kenti a termelékenységet, a dolgozóknak pedig többszáz forint veszteséget okoz. Ezért rendkívül nagy jelentősége van a bányagépek kifogásta­lan, tervszerű, megelőző kar­bantartásának. Kányás-üzemet a felszaba­dulás utáni időkben nyitották meg. Modern bányaként emle­getik, részben azért, mert fő­vágata inkább gyönyörűen ki­világított csarnokhoz, mint bá­nyához hasonló. Magas, tágas és száraz. Az üzemben több kaparószalag, rázócsúszda, fej­tőkalapács és fúrógépek köny- nyítik meg a bányászok mun­káját. A gépi berendezések nagy segítséget adtak és ad­nak a dolgozóknak termelésük növelésében. Ennek eredmé­nyeként Kányás-üzem dolgo­zói már több hónapja elsők között állnak az üzemek kö­zötti versenyben. Közös erővel Mint ismeretes, az üzem so­káig nem teljesítette tervét, mert sorozatosak voltak a gép- hibásodások, nem volt megfe­lelő műszaki irányítás és meg­felelő szakember. Az üzemve­zetőség látva a hiányosságo­kat és ismerve a dolgozók el­keseredését. a gépészeti cso­porttal együtt fáradhatatlanul dolgozott a gépek' üzemképes állapotáért. _ A közös együtt­működés eredménnyel járt. Januárban még 320 tonna szénvesztesége volt az üzem­nek a géphibásodásból. Feb­ruárban azonban a kieső időt több mint felére csökkentet­ték. Márciusban elenyésző volt a géphibásodás, ami lényeges kiesést nem okozott a terme­lésben. A sikerek titka: a megelőző karbantartások lelkiismeretes elvégzése. Az üzemvezetőség okulva az elmúlt évi hibákból, minden frontfejtésen, min­den szakban egy-egy iparost állított be. A bányát, körletek­re osztották. így minden kör­letnek bányaiparosa van. A kéziszerszámok, fejtőkalapá­csok és fúrógépek javítását közvetlenül a bányában lévő műhelyben végzik el. A TMK dolgozói lelkiisme­retesen látják el munkájukat. Tudják, hogy elsősorban tő­lük függ az elromlott gépek mielőbbi kijavítása. Minden tudásukat, ötletüket latbave- tették, hogy a gépek javítási idejét a legrövidebb időn be­lül biztosítsák. Különösen nagy felelősséget éreznek nap­jainkban, mert felszabadulá­sunk 10 éves évfordulója tisz­teletére fogadalmat tettek, hogy a tervezett munkák mel­lett megakadályozzák a gépek meghibásodását. Vállalásaikat részben valóra váltották. Kija­vítottak két szivattyút, amely­ből egy 3500, a másik 1600 li­ter vizet szív percenként. Ezenkívül két B-kaparót, két darab több mint 100 lóerős légüzemű vitlát. üzembehe­lyezték az I-es sikló végtelen kötél-vitláját. A nyugati eresz­kében biztosították a végleges csőhálózat és a szivattyúk be­építését. Alkatrész hiány A megelőző karbantartást nagy mértékben akadályozza, — ami egyben kerékkötője is a javításnak — a gépalkatré szék hiánya. Az új gépek szá­ma az utóbbi időben egyre nőtt, de szükséges alkatré­szeket nem tudnak beszerezni. Az üzem vezetősége hiába ren­delt alkatrészeket, nem kap­ták meg. Különösen nagy hiány mutatkozik a fejtőkala­pácshoz és fúrógéphez szüksé­ges alkatrészekből. Az alkat­rész hiánya gátolja a csilleváz javítását is. A csillekapocs- horgokat kénytelenek házilag készíteni, ami nem kifizető. Négy mester nyolc óra alatt mindössze 20 párat tud elké­szíteni, melyet másfél óra alatt csillére szerelnek. A ne­hézségik ellenére is derekasan megállják helyüket a dolgo­zók. Három nap alatt közel 90 darab csillét javítottak ki. Feladatok Ahhoz azonban, hogy a TMK dolgozói későbbi idők folyamán is becsülettel helyt­álljanak a munkában, szüksé­ges, hogy a műszaki vezetők nagyobb gondot fordítsanak a láncpálya alatti rész tisztán­tartására, mert a felgyülem­lett szén könnyen szakadást okozhat, amit a másfél héttel ezelőtti láncszakadás is igazol. A műszaki vezetők hassanak oda, hogy a bányában szétdo­bált csúszdateknők és fékbe­rendezések, melyek kisebb- nagyobb javításra szorulnak, mielőbb kikerüljenek a bányá­ból, hogy szükség esetén fel­használhassák. Ellenőrizzék jobban a fro.nt- szerelő-brigád munkáját, hogy azok a csúszdateknők összecsa- varozását, a görgőzsámolyok lerögzítését minden esetben megfelelően végezzék, hogy ezáltal túlterhelést ne okozza­nak a motornak. 1 újság a termelőszövetkezetekben? ftégy katasztrális hold árpát vetettek Március 19-én a kisterenyei Vörös Október TSZ Zója-bri- gádja 4 kh. tavaszi árpát ve­tett. A talajt az ősszel mélyszán­tották, vetés előtt simítózták. s műtrágyázták. Még 6 kh. föl­det készítettek elő árpavetés alá. Mikor a talaj állapota en­gedi, elvetik az árpát. A jóminőségű vetöh '*''anyáért A pilinyi Dózsa TSZ ez év­ben 15 kh. földön fog szerződé­ses vetőburgonyát termelni. Tejhozsmemelkedés A balassagyarmati Előre TSZ 79-es számú Szekfű nevű tehenének napi 20 kilogram­mos tejtermése a gondos, és szakszerű ápolás következtében napi 22 kilogrammra növeke­dett. Sertéstenyésztés A dejtári József Attila TSZ 20 darab mangalica anyakocá­ja 140 darab malacot fialt. A fialási átlag 7 darab. 162 darab bárány Dósa Márton a tereskei Zal­ka Máté juhásza 150 darab anyajuh után 162 darab bá­rányt nevelt. A bárányok egészségesek. Küzdelem a több húsért Az állatforgalmi vállalat gazdaságai szarvasmarha hizla­lással foglalkoznak. A vadas­kerti és a nógrádimarcali gaz­daságok közös termelési érte­kezleten határozták el, hogy a kötelező napi 0,83 dkg-os rá- hízlaláson túl naponta 0,05 dekagrammal többet hizlalnak rá egy-egy szarvasmarhára. A gazdaságok közötti ver­senyt március 17-én értékelte a vállalat. A versenyben a va­daskerti gazdaság dolgozói ve­zetnek, akik felajánlásukat túl­teljesítve 96 dekagrammos napi ráhízlalást értek el. A nógrád- marcali gazdaság több mint 83 dekagrammos napi hízlalási eredményt ért el. A majlátgár- donyi gazdaság még nem telje­sítette felajánlását. A gazdaság dolgozói most el­határozták, hogy az abrak fi­nom, lisztszerű darálásával, a szecskatakarmány még ap­róbbra való darálásával, az ete­tés előtti füllesztéssel. vala­mint az etetési és itatási idő pontos betartásával felajánlá sukat március végére teljesítik. akikről keveset beszélünk Az újságokban nap, mint nap olvashatunk a bányászok nehéz, küzdelmes munkájáról, a kohászok szép eredményei­ről. Gyakran hallunk a rádió­ban az építőipar legjobbjairól, vagy a vasút dolgozóinak hő­sies helytállásáról. Gyakran szerzünk tudomást olyan hí­rekről, amelyek a parasztság, vagy a gyárak dolgozóinak munkájáról, mindennapi éle­iéről számolnak be. Hazánkban azonban él né­hány ezer — s megyénkben is néhány száz — olyan ember, akikről bizony keveset hallot­tunk eddig, akikről még nem sokat írtak az újságok. Pedig az 6 munkájuk is éppen úgy hozzájárul a szocializmus mi­előbbi felépítéséhez, szebb, boldogabb életünk kialakítá­sához, mint a vasutasok, mar­tinászok, vagy a bányászok munkája. Adjuk át most nekik a szót. Beszéljenek most azok képvi­selői, akikről eddig keveset hallottunk. Szóljon önmagáról, eddigi munkájáról és a jövő terveiről a postás, a pincér, a tanítónő és az óvónő. sétálni kell. Nem így igaz, megértést várok a vendégek- mert bizony fárasztó munka tői és a konyha dolgozóitól. ez. Sietni, sokszor futni is kell. Sok vendég azonban nem érti ezt. Ha nem szolgáljuk ki azonnal, hangoskodik, szid bennünket. Nem egyszer a konyha hibája miatt is minket okolnak. A konyhán gyenge az irányítás, nincs szakember. Csak akkor dolgozhatok — s dolgozhatunk, mi, pincérek va­lamennyien — jól, s elégíthet­jük ki a vendégek kívánságait, ha értékelik, megbecsülik munkánkat. Párkányi Bertalannak igaza Előfordul, hogy este nyolckor van. Ne várjon az másoktól jó már nem vacsorázhat senki, munkát és megértést, ha saját mert a konyhán minden elfő- maga sem megértő másokkal gyott. Több megbecsülést, több szemben. A TANÍTÓNŐ Gyakran halljuk a vendég­lőkben (s nem éppen barátsá­gos hangon), hogy „pincér, ne aludjon!" „Mi az, még most sem hozza a levest?!“ vagy „Úgy mozog, mint a csiga“. S mindebből nem nehéz levonni a szomorú következtetést: saj­nos, nem kevés azoknak a szá­ma, akik nem becsülik a pin­cérek munkáját barátságtala­nul, sőt durván szólnak hozzá­juk. Erről beszél Párkányi Bertalan, a balassagyarmati Vörös Csillag Étterem 50 éves pincére. — Harminc éve vagyok pin­cér — mondja. — Nagyon sze­AZ OVONO Jt**. wíu M r retem ezt a szakmát. Célo'm eddig is az volt, s ez lesz ez­után is, hogy a vendég kíván­ságát a legmesszebbmenőkig teljesítsem, gyorsan és ponto­san kiszolgáljak mindenkit. So­kan azt mondják, hogy könnyű a mi mesterségünk, hisz csak Gyermekzsivajtól hangos a homokterenyei óvoda. A sima parketten hancuroznak, sok­sok játékkal, vidáman játsza­nak a kis óvodások, s velük együtt játszik boldogan, jóked­vűen az „óvónéni“ is. aki mindössze 19 éves. Sándor Zol- tánnénak hívják. — Régi vágyam vált valóra, amikor az elmúlt esztendő augusztusában óvónő lettem és ide kerültem Homokterenyére — mondja. — Nagyon szere­tem a gyermekeket. Eddigi munkámról nem sokat beszél­hetek. A terveimről annál töb­bet. Szeretnék minél több ver­set, éneket, táncot tanítani a kicsiknek. Azt akarom, hogy nagyon jól érezzék magukat az óvodában. Bízom abban, hogy azok a gyerekek, akik az óvodából kerülnek majd az is­kolába, sokkal többet tudnak majd, mint azok, akik nem jártak óvodába. Az újonnan bekerült gyerekeket nem könnyű hozzászoktatni a fe­gyelemhez, nem könnyű fel­adat nevelni tanítani a kicsi­nyeket, de szép és lelkesítő. Kiss Gy. János Eredményesen zárta az elmúlt évet a Ruházati KTSZ Bednár József elnök beszámolóját tartja. Szabó Illés jelvényes sztahanovista átveszi 1611.30 forint nyereségről szóló betétkönyvét. Bablena Lászlóné. a leendő anya átveszi 1575.79 forint nyereségrészesedésről szóló betétkönyvét. Az elmúlt napokban ünne­pélyes keretek között tartotta meg a Salgótarjáni Ruházati KTSZ 1954 mérlegzáró köz­gyűlését. A szövetkezet az 1954-es évet 446 741 58 forint nyereséggel zárta. Ez nagy eredmény, mert 1953-ban a szövetkezetnek 85 154,45 forint vesztesége volt. Az eredmény az új vezetőség és tagságának gyümölcse. A kollektív szel­lem, amely a vezetőség iránt érzett bizalom folytán a szö­vetkezeten belül kialakult, magával hozta, hogy a szö­vetkezet minden dolgozója az előírt célkitűzéseket magáévá tette. Műszakiak, adminisztra­tív dolgozók és termelők együttes fáradozásának ered­ményeképpen sikerült az évi tfervet túlteljesíteni. Lénye­gesen csökkentették az önkölt­séget. A szövetkezetben pár­tunk FII. kongresszusának tiszteletére indított munka­verseny időszakában, 13-an nyerték el a sztahanovista ok­levelet. A tagság jó munkájá­nak jutalma sem maradt eL Év végén részesedés formájá­ban 69 741 forint került kiosz­tásra. Átlagban minden tag egyhavi átlagkeresetét kapta. Jó együttműködéssel a felszabadulási műszak sikeréért Az elmúlt napokban Salgó­tarján külső állomáson a fu­varoz ató vállalatok dolgozói az állomás vezetőivel komp­lex-brigád értekezletet tartot­tak. Az értekezlet célja az volt, hogy a felszabadulási műszak nagy szállítási fel­adatait megbeszéljék. A fuvaroztató vállalatok szállítási előadói az értekez­leten bírálták a vasutas dol­gozók munkáját és rámutat­tak azokra a hiányosságokra, amelyek nagymértékben aka­dályozták a kocsik idejében való kirakását. A bírálatot az állomásfőnök elvtárs elismerte és határo­zott ígéretet tett annak kija­vítására. Egyben kérte, hogy a fuvaroztató vállalatok se­gítsék az állomás dolgozóit. Kifogásolta, hogy a meghí­vott vállalatok közül többen nem jelentek meg, pedig az értekezletnek nagy jelentősé­ge volt. Hiányzott az Acél­árugyár. Vasötvözetgyár, Ál­latforgalmi Vállalat, FŰ­SZERT, MÉH Nógrád megyei Tatarozó Vállalat, valamint a Nógrád megyei Anyagellátó Vállalat. A komplex-brigád elhatá­rozta: kéz a kézben, igazi szocialista együttműködéssel azon lesznek, hogy a felsza­badulási műszak nagy szállí­tási feladatait megoldiák, e így közösen ünnepelhessék hazánk felszabadulásának 10; évfordulóját. Bakó János Igazgatóság IV. Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents