Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-23 / 24. szám

1655 március 23. StABAB \8<,rT|í 5 A Szabod Nógród téli pályázatára érkezett Az iskolai fegyelem a tanulás kezdete i­JUHÁLLOMÁNYUNK FEJLESZTÉSÉÉRT Megyénk kimondottan juh­tenyésztő megye. Államunk célkitűzései adottságaink domborzati viszonyaink arra intenek, hogy komolyan fog­lalkozzunk ezzel az igen lené­zett állattal. Nélkülözhetetlen kincset termel az országnak: tejet, gyapjút, trágyát, bá­rányt, húst, prémet. Szocialis­ta szektorainkban (állami gazdaságnál és tsz-nél) továb­bá dolgozó parasztságunk gazdaságaiban sok millióra rúg a tej. gyapjú, trágva, bá­rány, bor és prém haszna. Különösen tudja a pilinyi Dózsa termelőszövetkezet ve­zetősége és tagsága, hogy ér­demes juhtenyésztéssel fog­lalkozni. Mit kell tudni a juhokrol ? A juh akármilyen fajtához tartozzon is: erőteljesen fej­lődött, szügy ben, farban szé­les, törzsben hosszú legyen. Lábai oszlopszerűen álljanak. Mozgása élénk legyen. A gyenge testalkatú juhot bár­milyen betegség hamar elvi­szi. Különösen reagál a TBC- re. A juh fajtáját a testré­nom, de rövid, 3 centiméter gyapjút termel. 2. Szövetgyap­jas merinó: 4—5 centiméter magas finom gyapjút termel. 3. Fésűs gyapjas merinó: ez a legértékesebb, ennek tenyész­tésére kell mind nagyobb súlyt helyezni. Gyapjának hossza 6—10 centiméter. Tömött gyapjút termel és elég finom minőségű. A kívánatos minő­ség az „A”. Jó hústermelő, jó tejtermelő. Szapora, körülbe­lül 30 százalék ikerellő. Eze­ket a tulajdonságokat figye- lembevéve a kiválogatás az állattenyésztő szakemberek feladata. Mi a gyapjú ? A gyapjúszál egymásba fo gódzott eiszarúsodott felhám- sejtekből képződik. Ezek a sejtek úgy fekszenek egymás­ra, mint a háztető cserepei. Ezt azért kell tudnunk, hogy juhainkat minden időben, te­hát az év minden szakában jól kell táplálnunk, mert a gyap­jú nemcsak hosszúságban, ha­nem szélességben is növek­szik. A koplalásnál úgyneve­zett éhfínom lesz és a textil­ipar számára értéktelen gyap­jút termel. Az éhfínom gyap­jú kétnövésű is lesz és erőt­ivar Okos, anya), 2. fajta (me­rinó, cigája. stb.), 3. kor (hány éves). 4. egyed (sajátos fejlő­dés). 5. benőttség, 6. tömöttség, 7. szálhosszúság, A bundát ki­egyenlítettnek mondjuk ak­kor. ha annak részei szoros értékfokozatúak. A gyapjú értékelésénél sze­repet játszik: 1. a gyapjú­szál hossza (fürtmagasság), 2. súlya (lenyírt bunda), 3. a gyapjúszál vastagsága, 4. a gyapjúszál fénye, 5. a gyapjú­szál erőssége, 6. a gyapjúszál nyújthatósága, 7. a gyapjú zsírtartalma (10 százalék fe­lett zsírosabb már kisebb ér­tékű), 8. a gyapjú színe (fe­hér a legértékesebb). Minél sárgább, vagy barnább (a zsírtól és piszoktól), annál ki­sebb értékű. A sárgás szánt a hodályban lévő amóniáktól kapja, illetve az roncsolja meg a gyapjút és így értékte­lenebb lesz. A gyapjú osztályozása és kezelése A fentiek összevetéséből határozzák meg a gyapjú ér­tékosztályzatát (fokozatát). A gyapjút minőség szerinti osz­Bármilyen pályára készül­nek gyermekeink, bárhová vi­szi is őket az élet útja, a fe­gyelem követelményeivel min­denhol találkozni fognak. A fegyelem megtartása az élet minden területén egyformán szükséges. A tudatos és önkéntes fe­gyelem az iskolában nem csu­pán azt követeli, hogy az is­kolás gyermek he rosszalkod­jék, ne veszekedjen társaival, hanem azt is, hogy kitartó, önmagával szemben szigorú és pontos legyen. Az iskolában az oktatási munka a fő útja a tudatos fegyelemre való ne­velésnek. Minden jó megtar­tott óra — amely új ismere­tekkel gazdagítja a tanulókat — fokozza tudatosságukat és fegyelmezett magatartásra szoktatja őket. A tanulók megszokják, hogy az osztály­ban csendben üljenek, figyel­mesen hallgassák nevelőiket és ne zavarják társaikat. A gyermekek tudatos fegyelem­re való növelésében azonban óriási szerepet játszik az út­törő szervezet is. Minden út­törő csapat. minden úttörő raj és őrs munkájának fon­tos feladata, hogy szüntelenül segítse az iskolát, a nevelő­ket az alapos tudásért és a példás nevelésért folytatott harcban. Az úttörők segítenek nevelőiknek, osztályfőnökeik­nek és az igazgatóknak ab­ban, hogy a tanulók minél alaposabban felkészülhesse­nek az órákra. Iskolánkban e téren a VIII. osztályos jeles­rendű leánytanulók értek el igen szép eredményeket: a gyengébb tanulókat rendsze­resen segítették tanulmányi eredményeik megjavításában. Ha az úttörő szereti a kol­lektívát, becsüli annak köve- telményeit és mindenképpen teljesíti is azokat. Ezért azok­ban a csapatokban, ahol ér­tékes gyűléseket tartanak, ki­rándulásokat rendeznek, ahol jól szervezett a nevelőmunka, ott természetesen a fegyelem is magasabb fokú lesz, mint máshol. Ahhoz, hogy a paj­tások eleget tudjanak tenni a követelményeknek fontos, ho«v megtanulják, hogyan készüljenek fel helyesen az Iskolai órákra. Ebben nagy segítséget nyújt a napirend elkészítése. A pajtások az őr­sökön belül is megvitatják, hogy az őrs tagjai közül ki tanul helyes módszerrel és ho­gyan ér el jó osztályzatot. A rosszul tanulóknál pedig meg­vizsgálják, hogy azok miért maradtak le a többiek mögött és a jól tanuló őrsi tagok foglalkoznak velük. Nálunk óriási nevelő ereje van a dicséretnek és jutalma­zásnak. A mi iskolánkban be­vezettük azt, hogy minden ötös osztályzatért, példás ma­gatartásért és jó úttörő mun­káért jutalomjegyet adunk; Valóságos versengés indult a. rajok között, hogy melyik raj­nak van több jutalom jegye. Tíz jutalomjegyet minden hét szombatján oklevélre váltunk be, s év végén azokat a pajtá­sokat küldjük majd táborba, vagy részesítjük egvéb jutal­mazásban, akiknek több okle­velük lesz. Az őrsökön és rajo­kon belül lehetőség nyílik ar­ra, hogy a gyermekek nevelő­ik segítségével megbeszéljék: hogyan kell tanulni, hogyan lehet az időt helyesen beosz­tani, hogyan és mikor célsze­rű a házifeladatot elkészíteni, a versek, vagy elbeszélések tartalmát megtanulni. Fegyelmezett emberré ter­mészetesen senkit sem lehet csupán szóíögadás gyakorlásá­val nevelni, mint ahogyan nem lehet csupán meggyőzés útján sem. A tudatos fegye­lem sokoldalú nevelés ered­ménye. Tudatos fegyelemre: az egész iskolai élet, a pe«* gógus mindennapi iskolai munkája és az úttörő szerve­zet következetes segítsége szükséges. Visnovszky Zoltán a Baglyasaljai Ált. Iskola csapatvezetője KULTURÁLIS ÉLETÜNKBŐL szék alakjából, a bunda mély­ségéből, színéből állapítjuk meg. Természetesen ezen té­nyezőkből még megállapítható a juh szaporasága, fejlődési erélye. ellenálló képessége, továbbá gyapjú, tej és húster­melésének nagysága is. A juh külleme A juh testsúlyának növeke­dése arányában csökken a gyapjú finomsága, de viszont nö a fürt nagysága, melyet textiliparunk nagyon kedvel. Nem engedjük meg a nyak ráncoltságát, mivel a ráncok- bdfl. kevés gyapjút találunk. Kontos továbbá a has benött- sége, mivel a törzskönyvezés egyik alapkövetelménye a has gyapjas volta. Már túlhala­dott álláspont a fej benőttsé- ge, mivel találunk nagy gyap­júhozamú egyedeket, melynek a fej arci részén kevés a gyapjú. A lábak benőttsége viszont fontos körülmény. Ki­egyenlített legyen a gyapjú az egyes testtájakon, mert ha az egyes tájak közt nagy a különbség, finomság tekinte­tében. akkor kiegyenlítetlen a gyapjú. Ez vonatkozzon egész nyájra. Ezt a szakember bo- nítálússal, szelekcióval végez­heti eL Milyen fajtát tenyésszünk? Megyénkben a merinó faj­tát tenyésztik. A tsz felismer­te e nagyszerű lehetőségeket és állományát felfejlesztette. Állománya magyar fésűsme- rinó fajtájú. 150 darabból álló anyajuh nyáját rövid pár év alatt 700 darab anyára szaporítottta fel. Gyapjúból 30 mázsa felett kapott, ame­lyet kilogramonként 36 forint­tal adott át s így 108 000 fo­rint jövedelmet vett be csak a gyapjúból, s azon felül a szaporulat trágya és a tejtiől, melyet gomolyának dolgoztak fel. Élelmességüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a savóban maradt tej­zsírt pedig vajnak köpülték meg. A savót a malacokkal és kocákkal etették meg. Persze még sok hibát követnek el, de biztató az a megmozdulá­suk. amelyben felismerték a juh nagyszerű értékét. Ha az idén nem is, de jövőre si­kerül a mesterséges termé­kenyítést és a kaloda fejét is bevezetni, akkor a legmoder­nebb iuhászata lesz az egész megyében A törzsnyájat is kiválogat­ták a szakemberek, amelyhez az országos mezőgazdasági ki­állításon vásároltak szép for­májú, nagytestű, nagy gyap­júhozamú tenyész kosokat, amellyel az állományt még értékesebbé fogják tenni. A merinói juhnál a gvap.ia minősége szerint három fajtát különböztetünk meg: t. Posz­tógyapjas merinó: igen fi­ién. Juhainkat évente csak egy­szer nyírjuk. A nyírás ideje május és június eleje. Csak száraz, enyhe időben nyírjuk és csak akkor, ha a nyáj ki­jár, mert a bundának száraz­nak kell lennie. Nyírásra tiszta, tágas lehetőleg pad­lózott helyiséget használjunk. A nyírást nyugodtan kell vé­gezni. A kapkodás mindig bajt okoz. Megázott, vagy fürdetett juhokat nem szabad megnyir- ni. Várni kell vele addig, míg a gyapjú a juh testén megszárad tökéletesen. A nedves gyapjú könnyen be­gyullad. t'ermertálódik. A nyírásnál ügyelni kell, hogy a bőrt meg ne sértsük. A seb helyén nem nő többé gyapjú, csak szőr, a szőr pedig érték­telen. A nyírás akkor ió, ha alacsony a „tarló“, ha a bun­da összefüggő, nem kuszáit, nincs elaprózva (szecskázva) és a juh bőre ép. A sebhe­lyeket karbolinos vízzel kell mosni. A jó fésűs nyájtól átlagosan darabonként 4—6 kg gyapjú nyírható. A nyírósúly függ I. Tomi fekete szemében hun­cut fény csillant fel, amikor lopva kivett egy kockacukrot a cukortartóból és anyja kávéjá­ba csúsztatta. Apja szemben ült vele, fel sem nézett, hisz úgyis látott mindent, csak csendesen mo­solygott. — Mit csináltál megint? — Egyszer úgyis észreveszi. — Ügyesen csinálom apu­kám, hogy ne vegye észre. Úgyis tudom, hogy anya éde­sen szereti a kávét, de annyira takarékoskodik a cukorral, így legalább a takarékosság jó ér­zése is megmarad és a kávéja is édes lesz. Nevettek és vidáman regge­liztek. Ennek a jölelkű, csillogó szemű, kócoshajó kisfiúnak nagyon különös és szomorú története van. Egy szürke hajnalon az édesanya a szokottnál koráb­ban ébresztette fel a mélyen alvó, hathónapos kisfiút. A csöppség nem tudta mire vélni ezt a korai ébresztést, ásított, kis ökleit magasan a feje fölé nyújtotta és fekete szemeivel hunyorogova nézett a villany fényébe. Aztán megnyugodott, amikor érezte azt az ismerős mozdulatot, amivel anyja őt karjára tette és gombolni kezdte ruháját. Kis szája szé­lét nyalogatta és arcát anyja kebléhez fordította. Csörgött az édes anyatej a pici baba szájába és folytak a keserű könnyek az anyja szeméből. Egy kövér, forró könnycsepp tályba sorolják. 1. posztógyap­jú. Szálai 2—2,5 cm hosszú­ak, és igen vékonyak, azaz finomak. 2. szövet gyapjú. Szálai 2,5—3,5 cm hosszúak. 3. fésülhető szövetgyapjú. Szálai átlagosan 4 cm hosszú­ak. 4. Fésűsgyapjú. Szálai átlagosan 6 cm hosszúak. Ezt szereti a textil ipar és erre kell törekednünk, hogy minél hosszabb legyen a gyapjú. Minél kisebb a szál átmérője, annál finomabb a gyapjú. A szál-átmérőt ezredmilliméter- rel mérjük (mikron). A juhon lévő bundát, ami­kor bíráljuk, figyelembevesz- szük a fest" behőtfségét, (a has csupaszságát sehol ne tűrjük meg), a bundatelő zártságát* Ez lehet jól zárt. laza és nyi­tott. Figyelembe vesszük to­vábbá a bunda kiegyenlített­ségét (a különböző testtájak gyapja minél közelebb álljon egymáshoz finomság és szer­kezet tekintetében). A lenyírt bundát osztályoz­zuk. (Folytatjuk.) Caál Dénes járási törzs könyvvezető Rétság végiggördült a sápadt, keskeny arcon és a kisbaba kezére esett. A kis csöppség hirtelen elengedte anyja mellét és cso­dálkozva nézte a kezén csillo­gó, melegítő könnycseppet. Anyja lecsókolta kezéről a könnyet és sokáig tartotta szá­ján a puha, rózsás kis tenyér- két. A kisfiú tovább szopott. Boldogan, jóízűen és nyugod­tan. Vajon ki irigyelte ennek a kis ártatlan csöppségnek a bol­dogságát? Az apja még vem is látta, elvitték munkaszolgálat­ra, még mielőtt fia megszüle­tett. Ki irigyelte tőle az anyját és az anyjától a gyermekéi? Kit bántottak ezek a rózsás kis kezek, kinek nem tetszett az édes gőgicsélése? ő nem tudta, semmit sem tudott, any­ja mellén édes álomba merült. Szája sarkában ott rengett egy tejcsepp. amikor anyja óvato­sa betakargatta és karjára vette. Körülnézett a kis szobá­ban, aztán elfojtott zokogással kiment az udvarra. A többiek már várták, mert mennie kel­lett... Nem búcsúztak senkitől, mert mindannyian mentek. Hanem mégis! Egy asszony odament a pici babát tartó asszonyhoz, csendesen megcsó­kolták egymást, aztán óvato­san. hogy a kisfiú fel ne éb­redjen, csókot lehelt kövér kis arcára, megsimogatta és sietve elment, hogy ne lássák köny- nyeit... A szomszédasszony volt, egy fiatal, szőke asszony. Jöttek értük, megszámlálták Sokszor esett már szó la­punk hasábjain is arról, hogy megyénk kulturális életét meg kell élénkíteni, javítani kell mai kulturális helyzetün­kön. Végre Salgótarján is ren­delkezik már kultúrházzal, bár ez a jelen pillanatban és mai formájában csak szükség­megoldás, de mégis egy lépés előre. Lakosságunknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy szórakozva tanulhasson. Örömmel vesszük tudomásul, hogy dolgozóink egyre na­gyobb számban élnek is ezzel a lehetőséggel. Kultúrforra- dalmunk örvendetes eredmé­nye az. hogy a lakosság egyre nagyobb számban igényli az ismeretek bővítésének, a tu­dásnak megszerzését. A Tár­sadalom és Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) elsőrangú feladata, hogy ezeket az igényeket ki­elégítse •ir Már hetek óta folyik vasár­nap délelőttönként a TTIT rendezésében a városi kullúr- házban egy, a zeneirodalom­őke t és egy hórihorgas ember csak ennyit mondott a kísérő­nek: — A nyolcas lágerbe vigye őket! A fiatal, szőke asszony el­gondolkozva nézett a nagy porcelánbabára. Akkora baba volt, mint egy féléves gyer­mek. Ott ült az ágy közepén, fodros rózsaszínű ruhában. Málnámé gyerektelen volt. de nagyon szerette a gyerekeket. Megfogta a baba hideg, merev kezét, majd a karjára vette, felültette, lefektette, belené­zett lélektelen, merev szemébe. Ahogy nézte a baba kék sze­mét. egyszer csak úgy érezte, hogy két kis fekete szempár mosolyog feléje. A merev ba­bakezek helyett puha, meleg kis karok integetnek neki. Hirtelen gondolattal a nagy babát egy vastag takaróba cso­magolta. Nem tűnt fel az őrnek, hogy a szemerkélő esőben, annyira betakargatva viszi karján kis­babáját az a fiatal szőke asz- szony. aki eljött meglátogatni a láger lakóit. Este már tovább viszik őket. délig még lehet lá­togatni. A sűrűn húzott, szeges drót­kerítés mögött karján tartotta kisfiái a szomorú édesanya. — Jó. hogy eljött megláto­gatni. már nem sokáig leszünk itt. de... mi van a kezében? Kié az a pici? — Ez? A ... baba. A porce­lánbaba. mai foglalkozó előadássorozat, Horváth László, budapesti fő­iskolai tanár nagy lelkesedés­sel és kiváló szakmai hozzá­értéssel foglalkozott eddig Er­kel, Liszt, Bartók, Kodály, Beethoven, Mozart és Schu­bert életével és ezek életmű­veivel, halhatatlan alkotásai­val. Az előadásokon elhang­zottak alátámasztására minden alkalommal számos hanglemez lejátszása szolgált. Például teljes egészében hallható volt Beethoven V. Szimfóniája mikrobarázdás hanglemezről és e IX. Szimfónia utolsó grandiózus tétele. A Mozartról tartott előadást — a hangle­mezek felhasználása melleit még egy kellemes és élvezetes meglepetés is kisérte, amennyi­ben a megyei tanács vonósné­gyese Mozart „Kis éji zene“ című bájos művét adta elő megérdemelt tapsorkántól kí­sérve. Kivétel nélkül minden eddigi előadás tartalmas és le­bilincselő volt. Horváth László elvtársnak igen nagy érdeme az. hagy sikerült a laikusok előtt eléggé nehezen érthető zenei szaknyelvet, a speciális A két asszony egymás sze­mébe nézett és szavak nélkül is megértették egymást. — Nem... nem tudom meg­tenni. Minden vigasztalásom ez a kisfiú — mondta a drót­kerítés mögött az édesanya és sírva borult a karján alvó kis­fiúra. — Ne magára gondoljon, hanem a gyerekére. Megértem magát, segíteni akarok, higgye el, könnyebb lesz mindent el­viselni, ha kisfiát jó helyen tudja. Anyja helyett anyja le­szek, nagyon fogom szeretni higgye el! így cserélt anyát egy kisfiú a magas drótkerítésen át, ami­kor az őr éppen hátat fordított. Néma, fájdalomtól fásult arc­cal figyelték a többiek. Mol­nárné óvatosan karjára vette a kisfiút, aztán az édesanyára nézett. Az csak állt, tartotta karján a hideg, merev babát, majd hirtelen megfordult és a tömegbe fúrta magát. Előtört belőle az elfojtott sírás és kö­rülötte mindenki könnyezett. Az édesanya elbúcsúzott kis­fiától. .4 kisfiú családjából senki sem tért vissza. Tomikának van édesanyja, apja és ottho­na. de sok kis társának ke­gyetlen sors és halál jutott, a szülőknek kínzó fájdalom. Megérti és átérzi ezt min­den édesanya, és az anyák a erjermekeikért kiáltják a vi­lágnak: ..Békét, békét aka­runk!” BE DECI JÓZSEFNÉ zenei kifejezéseket és fogal­makat megértetni. Nem vé­letlen tehát, hogy az előadá­sok hallgatóinak száma hét­ről hétre emelkedőben van. Legközelebb Verdi alkotásai kerülnek méltatásra. Feltehető, hogy ezen az előadáson még többen fognak megjelenni. De meg kell jegyezni, hogy néha az örömbe üröm is csöp­pent. Sajnos az egyébként ki­tűnően sikerült Beethoven előadón — hibás intézkedések követ: zztében — igen megza- varta a szomszédos teremben egyidejűleg tartott sportrendez­vény. A közmondás szerint: csak egyszer volt Budán ku­tya vásár! Reméljük, hogy a jövőben a városi kultúr ház­ban inkább mégis csak Beethovent hallgathatunk, a sportrendezvényeket pedig megfelelőbb helyen fogják le­bonyolítani. • Ugyancsak a TTIT rendezi meg kéthetenként — minden­kor szerda délután — egész­ségügyi előadássorozatát, szin­tén a városi kultúrházban. A meghirdetett népszerű előadá­sok közül eddig két előadás zajlott le. Mindkettő nagy si­kerrel. Dr. Bartha Elemér kórházi főorvos szólalt meg elsőnek. A szem megbetegedéseiről tar­tott előadást végig igen nagy érdeklődés kísérte. Dr. Adám Imre állami köz­egészségügyi felügyelő tartotta meg a sorozat második előadá­sát, „Suggestio és hypnozis a gyógyászat szolgálatában“ cím­mel. A nagy tetszéssel fogadott előadás után igen sok felszó­lalás, kérdés és érdeklődés hangzott el. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül és nem is tartjuk he­lyes dolognak, hogy az eddigi előadásokon orvos alig-alig vett részt. Távolmaradásukat a leg­különfélébb kifogásokkal igye­keznek magyarázni. Pedig a TTIT egészségügyi szakosztá­lya célul tűzte ki, hogy az egészségügyi felvilágosító mun­káját a szakemberekkel, az orvosokkal végezteti el. Orvo­saink saját magukat becsülik le, ha azt vélik, hogy a nép­szerű előadás meghallgatás-a, vagy pláne megtartása egy­szerű és könnyű feladat, s va­lami olyan magától értetődő valami, amit csak úgy ki lehet rázni a laibizsebből. Pedig a népszerű előadásokra való feV készülés talán még több gon1 dot okoz az előadónak, miri egy szakmai előadás megtartó1 sa, kizórólan szakemberen előtt, arról már nem is szólva, hogy a szakember is tanulhat minden előadásból. Dr. Szálkái Géza TTIT egészségüiyi szakosztály elnöke EGY SZOMORÚ TÖRTÉNET

Next

/
Thumbnails
Contents