Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-16 / 22. szám
2 SZABAD KÓCRAD 1955 március 16. Minden erőnkkel küzdjünk a pártegység megszilárdításáért A. Aógrád mvggoi kommunisták naggaklíra ülésen vitatták meg a Központi Vezetőség határozatát Március 12-én, szombaton Salgótarjánban a városi kultúrotthon helyiségében Nógrád megye pártaktivái értekezletet tartottak, melyen megtárgyalták a Központi Vezetőség 1955. március 2—4-i ülésének határozatát. Az aktioaülésen Hajdú József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára ismertette a végrehajtó bizottság beszámolóját. Felszólalt Mekis József elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, jelen volt Molnár Erik elvtárs, a Központi Vezetőség tagja. Hajdú elvtúr«, a megyei párt-végrehajtó bizottság első titkárának beszámolója Tisztelt pártaktíva értekezlet! Pártunk Központi Vezetősége március 2—1-ig tartó ülésén egyhangú határozatot hozott a politikai helyzetről és a párt feladatairól. A KV. megállapította, hogy az elmúlt 10 év alatt olyan hatalmas, történelmi jelentőségű sikereket értünk el, ■»melyre ezt megelőzően még jiem volt példa a magyar történelemben. Az elmúlt évtized alatt a munkásosztály pártunk vezetésével kezébe vette a hatalmat és szövetségben a dolgozó parasztsággal megkezdte a szocializmus alapjainak a lerakását hazánkban. A sikerek elérésében tevékeny része volt dolgozó népünkhöz hű értelmiségünknek is. Nagy sikereket értünk el a szocialista ipar, ezen belül a nehézipar és a gépipar fejlesztése terén. A mezőgazdaságban a dolgozó parasztság egy része rálépett a számára előnyösebb nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útjára. Dolgozó népünk, s mindenekelőtt hős munkás- osztályunk munkája eredményeként gyökeresen megváltozott a magyar dolgozó nép helyzete. Munkánkban, a munkaközben felmerült nehézségek leküzdésében állandóan éreztük a nagy Szovjetunió önzetlen, baráti segítségét. A Szovjetuniónak nem egy kiváló tudósa. mérnöke, esztergályosa, bányásza, vagy építőipari dolgozója sietett tanácsaival, munkamódszerének átadásával segítségünkre. Lehetővé tette, hogy parasztdelegációk tanulmányozzák a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságának élenjáró módszereit. Az elmúlt 10 év alatt hazánk fejlődésében elért eredményeink híven tükröződnek megyénk életében is. Gyárainkat bővítettük, korszerűsítettük. bányászaink munkáját kaparószalagok. fúrógépek, fejtőkalapácsok tették könnyebbé és eredményesebbé. A vidékről járó gyári- és bányamunkások fárasztó, többórás napi gyaloglását felváltották az autóbuszok, a régi barakklakók életét pedig a konyhákkal ellátott munkás-szállók. Százával épültek új munkáslakások Salgótarjánban, Nagybá- tonyban. Kisterenyén és még számos más községben. Megyénk dolgozó parasztsága megszabadult a földbirtokosok igája alól. amely egyre jobban súlyosodott vállára a felszabadulás előtti években. Dolgozó parasztságunk egy része rálépett a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára és ma már a termelőszövetkezeteink többsége megerősödött, tagjai előtt kézzel foghatóvá vált. hogy nagyobb jövedelmet biztosít számára, mint az egyéni parasztgazdaság. Ma már 8 gépállomás gépei könnyítik a mezőgazdasági munkák végzését és a terméshozam emelését. A dolgozók gyermekeinek százai tanulnak az egyetemeken, főiskolákon és középiskolákban. Jelentősen megjavult megyénk kulturális és szociális ellátottsága is. Most, amikor hazánk fel- szabadulásának 10. évfordulója megünneplésére készülünk, büszkén tekinthetünk vissza a felszabadulás óta eltelt időre, mert munkánk sikeres volt, a szocializmus alapjainak lerakásáért folyó harcban. És ezek a sikerek igazolják, hogy pártunk politikája helyes volt, amit dolgozó népünk magáénak érzett és teljes odaadással támogatott. Azok mellett a hatalmas eredmények mellett, amelyeket az elmúlt 10 év alatt elértünk. munka közben követtünk el hibákat is. Ezek közé a hibák közé tartozik, hogy 1951- től kezdve a szocialista iparnak olyan ütemű fejlesztésére vettünk irányt, amely meghaladta lehetőségeinket, gazdasági adottságunkat. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésénél egyes esetekben nem tartottuk eléggé tiszteletben az önkéntesség elvét és nem fordítottunk elég gondot az egyénileg dolgozó parasztság termelési tartalékainak mozgósítására, a terméshozam és jövedelme növelése érdekében. Mint ismeretes az elvtársak előtt, pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi ülése ezeket a hibákat bátran és őszintén feltárta és kidolgozta azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak a hibák kijavítására. Pártunk helyes politikájának végrehajtása folytán jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági gépek, felszerelések gyártása, növekedett a közszükségleti cikkek mennyisége és számos területen javult a minősége. 1953-hoz viszonyítva 15 százalékkal növekedett a munkások és alkalmazottak reálbére és ennél hagyobb mértékben emelkedett a parasztság reál- jövedelme. Megyénk dolgozói 28 százalékkal több gyapjúszövetet, 18 százalékkal több selyemszövetet, 12,5 százalékkal több vegyes iparcikket vásároltak 1954-ben, mint az előző évben. A Központi Vezetőség ez év március 2—4-e között megtartott ülése leszögezte, hogy a júniusi határozatok helyesek voltak, mint ahogy helyesek a III. kongresszus irányelvei is és továbbra is pártunk politikájának alapját képezik. De ugyanakkor a KV. megállapította, hogy a helyes határozatok végrehajtásáért folyó harc mellett voltak komoly hibák is a határozat végrehajtásában. Ezeknek a hibáknak az alapja az, hogy egyesek antimarxista módon eltorzították a helyes határozatot, ami jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ezek a jobboldali nézetek károsan hatottak ki a népgazdaságra, a termelés alakulására. Az ipar termelése az elmúlt évben lényegében egy helyben topogott, vagyis nem emelkedett az előző évhez viszonyítva. Az országos átlagnál még valamivel rosszabb a helyzet, ha Nógrád megye iparának termelését vizsgáljuk Bár a megye ipara múlt évi teíjes termelési tervét 100.8 százalékra teljesítette (ezen belül a minisztériumi ipar 99,8 százalékra), mégis 1953- hoz viszonyítva nem emelkedett, hanem 0,2 százalékkal, a minisztériumi ipar termelése pedig 2,3 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a munkások létszáma 2,9 százalékkal növekedett. Ugyanakkor, amikor a munkások és alkalmazottak reálkeresete egy év alatt 15 százalékkal növekedett, a munka termelékenysége 3,1 százalékkal. a minisztériumi iparban pedig még ennél is súlyosabban, 5,3 százalékkal csökkent, az önköltség pedig tovább növekedett. Tehát az életszínvonal emelkedése nem a termelékenység állandó emelkedésén és az önköltség csökkenésén, hanem az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkenésén alapult. A mezőgazdaságban a főbb növényféleségek termésátlaga alacsonyabb volt, mint az előző évben. Búzából pl. egy mázsával, őszi árpából 0,6 mázsáMiben vannak a fenti hibák okai? A KV. legutóbbi ülése rámutatott, hogy népgazdaságunkban mutatkozó nehézségek okai mindenekelőtt abban vannak, hogy 1953. júniusa óta olyan jobboldali, antimarxista, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban és más területeken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, meglazult az állam- és állampolgári fegyelem. Miben mutatkoztak meg ezek a jobboldali, antimarxista nézetek és hogyan hatottak ki megyénk gazdasági és politikai életére? Ezek a hibás jobboldali nézetek mindenekelőtt kifejezésre jutottak a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. a nehézipar szerepének lebecsülésében, a termelékenység állandó emelésének és az önköltség csökkentésének lebecsülésében. Pártunk Központi Vezetőségének júniusi, valamint a III. Pártkongresszus határozata világosan kimondja, hogy Hogyan hatottak ki ezek az antimarxista. jobboldali nézetek megyénk területére? Mindenekelőtt úgy. hogy zavart idéztek nehézipari üzemeink fejlesztésére és termelésére vonatkozóan. A szénbányászat területén pl. hosszú időn keresztül még a fontos beosztásban lévő vezetőket is az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon a széntermelésre, a bányák fejlesztésére ugyanolyan szükség van-e még, mint volt 1953. júniusa előtt és végső soron a bányák fejlesztésének, a feltárások. a kutatások bizonyos fokú elhanyagolásához vezetett. Meglazult a munka- és a tervfegyelem. Sokan úgy gondolták, hogy a népgazdaságnak talán most már nincs szüksége úgy a szénre és nem okoz különösebb problémát, ha rendszeresen. napról napra, dekádról dekádra. hónapról hónapra nem teljesítik a tervet. E káros nézetek folytán hosszabb időn át nem teljesítette szén- bányászatunk a tervét. A jobboldali nézetek káros kihatása megmutatkozott abban is, hogy csökkent a politikai fel- világosító munka, a verseny lendülete nehézipari üzemeinkben. Azok. akik a szocialista ipar fejlesztésének szerepét, a nehézipar elsődlegességét tagadják, eltérnek a marxizmus— leninizmus megdönthetetlen elveitől, a párt helyes politikájától. A népgazdaság arányos fejlődésének törvényét nemcsak úgy lehet megsérteni, hogy a szocialista ipar és a nehézipar túl gyorsan fejlődik a népgazdaság más ágaihoz viszonyítva, hanem úgy is, ha a szocialista ipar és ezen belül a nehézioar fejlődése nem kielégítő. Ha az előrehaladást* a szocializmus sikeres építését, a dolgozó nép életszínvonala emelésének szilárd és tartós alapokra való helyezését az ipar termelésének egyhelyben való topogása. a nehézipar termelésének visszaesése fenyegeti. Súlyosan téved az, aki a szocialista ipar. a nehézipar fejlesztését elválasztja az élet- színvonal emelésétől. Márpedig meg kell mondani, elvtársak, hogy ezt sokan szétválasztották és még most, a KV. határozatának a megjelenése után is szétválasztják. Többen úgy teszik fel a kérdést, hogy most újra háttérbe szorul az életszínvonal kérdése, ha a val, kukoricából 2 mázsával alacsonyabb volt a termésátlag. mint 1953-ban. Az állat- állomány — a ló és juh kivételével — nem növekedett. Megyénk begyűjtési tervét 1954- ben csak vágómarhából és tejből teljesítette. a szocializmus építésének fő eszköze továbbra is a szocialista iparosítás és hogy a termelőeszközök termelésének, a nehéziparnak gyorsabban kell fejlődnie, mint a. fogyasztási eszközökének. Senki sem tagadja, hogy a júniusi határozat alapján szükséges volt a népgazdaság erőinek és eszközeinek az átcsoportosítása abból a célból, hogy a keletkezett aránytalanságot, a mezőgazdaság elmaradottságának megszüntetésével, a könnyű- és élelmiszeripar fokozottabb fejlesztésével megszüntessük. És ezen a területen az elmúlt 2 év alatt értünk is el jelentős eredményeket. De ez egyátalán nem azt jelentette, amit a jobboldali nézetek hirdettek, hogy a nehézipar fejlesztése háttérbe szorulhat. hogy a nehézipar fejlesztését le kell venni a napirendről. Márpedig ezekben a jobboldali nézetekben olyan törekvések mutatkoztak, amelyek a szocialista iparosítás meghiúsítására, a nehézipar háttérbe szorítására vonatkoztak. nehézipar fejlesztésére nagyobb gondot fordítunk' Persze hozzá kell itt mindjárt tenni, hogy az ellenség sem alszik. A dolgozók félrevezetése érdekében igyekszik azt hí- resztelni, hogy vége az élet- színvonal emelésének, mert megint a nehézipar kerül előtérbe. Pártunk politikájában ‘nemcsak most szerepel első helyen a nehézipar fejlesztésének szükségessége az egész szocialista iparon belül, hanem első helyen szerepelt mindig. Világosan látni kell, hogy , a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság terméshozamának emelése csakis a gépesítésen keresztül valósulhat meg. A könnyűipar, az élelmiszeripar csak úgy tud fejlődni, csak úgy tud több fogyasztási cikket a dolgozók rendelkezésére bocsátani, ha állandóan korszerű gépet és felszerelést kap. Ez pedig a nehézipar, a gépipar fejlődésétől, annak fejlettségi fokától függ. Mindebből az következik, hogy a dolgozók anyagi jólétének növelése, alapjainak megszilárdítása nincs ellentétben a szocialista ipar és ezen belül a nehézipar fejlesztésével, hanem szó-' ros összefüggés van közöttük. Az életszínvonal emelésének és megszilárdításának alapját is a szocialista ipar és ezen belül a nehézipar fejlesztésének elsődlegessége képezi. Azok, akik a nehézipar elsődlegességének lepini—-sztálini elvét tagadják, tagadják a munkásosztály vezetőszerepét is, mert ismeretes, hogy a munkásosztály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar. a nehézipar fejlődésével együtt. És azok, akik tagadják a nehézipar elsődlegességének szerepét, akarva vagy akaratlanul aláássák a népgazdaság továbbfejlődését, hazánk védelmi képességét. Pártunk politikájának nemcsak azt kell biztosítani, hogy dolgozó népünk anyagi, kulturális és szociális ellátottsága jobb legyen. hanem biztosítania kell az elért eredmények, népünk szabadságának és függetlenségének védelmét. Figyelembe véve az éleződő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot kell fordítanunk hazánk védelmi képességének fokozására, ami lehetetlen a nehézipar állandó fejlesztése nélkül. Van egy magyar közmondás, amely azt mondja, hogy mi sem köny- nyebb, mint egy védtelen embert megtámadni. Hát mi nem Ezek a jobboldali nézetek nemcsak a nehézipar elsődlegességének kérdését vetik el, hanem lebecsülik a termelés, a termelékenység állandó emelésének. az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét. Nagy Imre elvtárs gyakran elkövette azt a hibát, hogy megfeledkezett a termelékenység állandó emelésének és az önköltség csökkentésének fontosságáról, ugyanakkor beszélt az életszínvonal emeléséről, megszilárdításáról. Ezen a területen elég sok hibás, káros nézettel találkoztunk megyénk területén is az elmúlt — nem egészen két év alatt. Sokan az életszínvonal emelésének feltételeit csak az üzlethálózat fejlesztésében, a több, jobb minőségű és olcsóbb áruban, fogyasztási cikkben ■látták. Azt már nem nézték, hogy a több, jobb minőségű áru legfontosabb feltétele az, hogy többet, jobb minőségben és olcsóbban termeljünk. Egyik komoly fogyatékossága volt a politikai munkánknak, hogy előadások százaiban, újságcikkekben és más helyen állandóan foglalkoztunk az életszínvonal emelésének kérdéseivel, de nem magyaráztuk meg eléggé a legfontosabbat, azt, hogy az életszinvonal emelése csak akkor nyugodhat szilárd alapon, ha állandóan emelkedik a termelés, ha állandóan nő a termelékenység és csökken az önköltség. akarjuk és nem is fogjuk a védtelen ember szerepét betölteni. Ezért nem tudtuk mozgósítani sem megfelelően a dolgozókat ezeknek a legfontosabb feladatoknak a megvalósítására. Azt mindenkinek világosan meg kell éreznie, hogy kevesebb szénből nem lesz több villamosenergia, hogy kevesebb acélból nem lesz több gép és más szükséges felszerelés. És azt is világosan látnia kell, hogy drágábban kitermelt szénből nem lehet olcsóbban előállítani villamosenergiát. hogy drágábban előállított acélból nem lesznek olcsóbb gépek, hogy drágábban előállított textilanyagot s egyéb más közszükségleti cikkeket nem lehet olcsóbban forgalomba hozni. Az életszínvonal emelésének, megszilárdításának kulcsa tehát maguknak a dolgozóknak a kezébe van letéve. Az életszínvonal alapjának a megszilárdítása a dolgozók szorgalmas munkájára van lefektetve, arra, hogy többet, jobb minőségben és olcsóbban termeljenek* Ez a dolgozók jólétének egyedüli szilárd alapja. Aki erről megfeledkezik, aki ezt elhallgatja, az megvalósíthatatlan illúziókkal ringatja a dolgozókat, leszereli aktivitásukat, magyarul mondva, félrevezeti őket. Aki erről megfeledkezik, az saját maga ássa alá az élet- színvonal emelésének alapját, mert megfeledkezik azok gazdasági feltételeinek a megteremtéséről. Ezért a legszigorúbban szembe kell szállni azokkal, akik úgy beszélnek az életszínvonal emeléséről, hogy megfeledkeznek a termelékenység emeléséről, az önköltség csökkentéséről. Pártnnk parasztpolitikája Különösen károsak voltak azok a jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikája egyes kérdéseinek eltorzítására irányultak. Pártunk júniusi, majd a kongresszus határozatai alapján dolgozó parasztságunk egy egész sor kedvezményt kapott, ami hozzájárult ahhoz, hogy nyugodtabb helyzetben érezze magát, hogy emelje terméshozamát és ezen keresztül jövedelmét. Pártunk és kormányunk továbbra is minden támogatást megad a dolgozó parasztságnak ahhoz, hogy fejlessze növénytermesztését és állatállományát. Továbbra is biztosítja a szabadpiac lehetőségeit, azon dolgozó parasztok számára, akik teljesítik kötelezettségeiket. De ugyanakkor a legszigorúbban fellép azok ellen a jobboldali nézetek ellen, amelyek a termelőszövetkezeti mozgalom háttérbeszorításával, az egyéni parasztgazdaságok szűk korlátainak figyelmen kívül hagyásával igyekeznek magát a dolgozó parasztságot is becsapni. Az elmúlt évek alatt újra lábra kaptak a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári némtek, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra a népi demokrácia viszonyai között a bővített újratermelés a jellemző. Ebből a hamis tételből kiindulva egyesek tagadni kezdjék a mezőgazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét és ebből adódóan a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének megakadályozására törekedtek. Ezek a nézetek elterjedtek és zavart okoztak megyénk területén is, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt 2 évben nem fejlődött kielégítően a termelőszövetkezeti mozgalom. Mi is komoly hibát követtünk el, mert a mezőgazdaság fejlesztéséről csak általában beszéltünk és ezalatt funkcionáriusaink, párttagjaink jelentős része csak az egyénileg dolgozó paraszti gazdaságok segítését értette, így történt meg azután az, hogy a párt. állami és tömegszervezeti funkcionáriusok 3— 4-szer is meglátogattak egy falut, amíg egy termelőszövetkezetet egyszer sem. Még a pártfunkcionáriusok egy részénél is olyan helytelen nézet alakult ki, hogy a gyengébb termelőszövetkezeteket fel kell oszlatni. Én azt hiszem, nem kell külön kihangsúlyozni. hogy ebben ? nézetben mennyire benne vo a tsz mozgalom szerepének lebecsülése. A termelőszövetkezet: mozgalom megszilárdítását elválasztottuk a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztésétől, holott ez szoros egységet képez. A meglévő termelőszövetkezeteknél még a legutóbbi időben is megmutatkozott a szektáns- ság. az egyénileg dolgozó parasztoktól való elzárkózás. Olyan nézet alakult ki, hogy elegen vagyunk és ha többen leszünk, ha újabb belépők lesznek, csökkenni fog a jövedelmünk. Ezek miatt a helytelen nézetek miatt még azok a termelőszövetkezetek sem tudtak megfelelően új tagokkal szaporodni, amelyek tagjainak jövedelme kézzelfoghatóan magasabb. mint az egyénileg dolgozó középparasztoké. Nem folytattuk kielégítően a felvilágosító munkát az egygnileg dolgozó parasztságnál arról, hogy milyen előnyei vannak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak a kisparaszti gazdasággal szemben. Bár termelőszövetkezeteink az elmúlt évek alatt megerősödtek és a termelőszövetkezeti parasztok többségének magasabb a jövedelme az egyénileg dolgozó középparasztok átlag- jövedelménél, mégsem ismertettük ezeknek a szövetkezeteknek az eredményeit, a tagok jövedelmét, hogy az egyénileg dolgozó parasztok példákon keresztül, kézzelfoghatóan lássák a nagyüzemi gazdaság előnyét. Nem segítettük hozzá kielégítően az egyénileg dolgozó parasztságot ahhoz, hogy rálépjen a számára is előnyöA hibák okai A jobboldali nézetek hatása megyénkben Az. életszínvonal emelése a dolgozók kezében van