Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-05 / 19. szám

19» nrk«*«s 5. SZABAD rvSsRAD 5 Tegyük közüggyé a nevelést! A nevelés fő területe a ■r*‘ család és az iskola. A kisgyermek az első benyomá­sait a családban kapja, ame­lyek több, kevesebb ideig él­nek is benne. Vannak olyan gyermekkori emlékek, ame­lyek több-kevesebb ideig él- az embert. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy a gyermekkori, családi ráhatá­sok és a családi nevelés for­málják kizárólagosan a gyer­mek jellemét, tulajdonságai­nak kialakulását. Az iskolai nevelés az, amely tudományo­san és következetes módsze­rekkel neveli a gyermeket és ad legtöbbet ezen a téren. A komoly munkához való vi­szony kialakítása, a munka tervszerű felépítése, a gondol­kodás logikájának kialakítá­sa, a testi tulajdonságok fej­lesztése, mind-mind részei az iskolai nevelésnek. Pedagógu­saink évről évre eredménye­sebben munkálkodnak, s mun­kájukat a nevelés legújabb eredményeinek felhasználása teszi mindinkább tökélete­sebbé. Az iskolai évek elteltével azonban nem szűnik meg a fiatalok nevelése, mert azon túl nevel a társadalom. Igen fontos tehát, hogy milyen kör­nyezetben nőnek fel gyerme­keink, milyen környezetben válnak férfivá, felnőtté if- jaink. Ha a társadalom, a fel­nőttek összessége gondol er­re, akkor az iskolai nevelés és a társadalom nevelése szeren­csésen találkozik és közös, szép eredményeket hoz. Ha azonban a nevelés kétirányú, akkor nem várhatunk ered­ményeket, A pedagógusok, a hivatott nevelők minden igye­kezetét tönkre tudja tenni az utca, a község, vagy a város rossz példája. Gyermekeink nevelése tehát nem egyes emberek, hanem az egész társadalom feladata. Közügynek kell tekintenünk. Nem lehet senki számára sem közömbös, hogy felnövő ifjú­ságunk milyenné válik. Azt akarjuk, hogy fiaink, lányaink talpig becsületes, munkaszere­tő, bátor és képzett felnőttek­ké váljanak. Hogy ezt elérjük, éhhez a mi viselkedésünkre, példamutató magatartásunk­ra is szükség van. Tudnunk kell, hogy egy rossz példa, egy felelőtlen viselkedés, könnyel­mű hánvavetiség, tömegesen talál követőkre. Nagyon meg­gondolandó, hogy mit és ho­gyan cselekszünk, s hogyan hagyunk cselekedni másokat. TV ézzünk néhány példát. ' hogyan is állunk me­gyénkben az ifjúság nevelésé­vel. Az új bérház eternit csator­náját bottal veri egy fiú. Mé­regbe gurul, mert a csatorna állja az első ütéseket Négy felnőtt megy el mellette, s a fiút egyik sem szólítja meg. A fiúnak végre sikerült a „mű­velet“’, s egy 30 centiméteres darabot letört a csatornából. Nézzünk egy másik példát Magyarnándorban a volt DISZ-titkár azt hitte, hogy a fiatalságot csak mulatságokra lehet összehívni, s engedély nélkül mulatságot rendezett. Beszerezte a jegytömböket, de nem volt mivel lebélyegezni. Sebaj, — gondolta — s fel­törte a járlatlevél-kezeiő fiók­ját. s kivette az ottlévő járlat- levél-bélyegzőt. Ezzel pecsétel­te le a jegyeket. Az egyik községben a fia­talok farsangi mulatságán a felnőttek egy része többet ivott a kelleténél. Leszaggatták a függönyöket, összetörték a szín­padot, amit a fiatalok hetekig építettek, s aztán mindent a DISZ-fiatalokra fogtak, gyakori eset, hogy iskolás " fiatalokat színfalfestés­sel bíznak meg, bevonják őket a falu, vagy a város kultúr- csoportjába, sportkörébe, s így elvonják őket a tanulástól Csak egy-két kiragadott Pél­da ez a sok közül. Ezek a pél­dák is azt bizonyítják, hogy megyénkben a nevelés még nem közügy. Nem közügy, de azzá kell tennünk. A balassagyarmati járási DISZ-iskola titkára nem ré­gen megbeszélést tartott az ifjúság neveléséről a felnőtt lakossággal és a fiatalokkal. Ezt máshol is meg kell tenni, mert a közös munka, a közös elhatározás hamarosan meg­tenni első gyümölcsét. A ta­nácsoknak határozottan fel kell venni a harcot az olyan jelenségek ellen, amelyek a DISZ-fiatalok tekintélyének lejáratására irányulnak, s me­lyek elveszik az ifjúság kedvét a további lelkes munkától. If­júságunk fejlődése érdekében mindenkinek egységesen kell cselekednie. A kultúrotthonok a színjátszás, díszletfestés, s egyéb ürügyek alapján ne vonják el az iskolás gyermeke­ket a tanulástól. Ne legyen hajlandó a felnőtt iskolásgye­rek megbízásából mozijegyet venni, mert ezzel bűnpártoló­vá válik. Ne engedje be a jegyszedő az iskolás gyerme­keket a tiltott, vagy a késő es­ti előadásra, mert ezzel utat enged a rendelkezések kiját­szására. Nem akkor segítjük a' gyermek nevelését, ha eltus­soljuk hibáit, bűneit, hanem ha hozzásegítjük ahhoz, hogy na kövesse el azokat. A fentiek a tapasztalt fo- 'c%' gyatékosságokból csak kiragadott esetek. Minden vá­ros, minden község, legyen az Salgótarján, vagy Terény, Nagybátony vagy Szécsény, a saját életéből vehet példákat ezekhez a kiragadott esetek­hez és megláthatja, hogy Nóg- rád megyében a nevelést még nem nevezhetjük közügynek. Vannak már ugyan kezdeti lépések, határozatok arra vo­natkozóan, hogy azzá váljon, de mégcsak a kezdet kezdetén tartunk. Sokkal nagyobb fele­lősséggel kell kezelni ezt a kér­dést mindenkinek, mert ebben az ügyben mindenki „illeté­kes“. Ne nézzük tétlenül, hogy milyen irányban és milyen mértékben fejlődik ifjúságunk, hanem legyünk mindannyian aktív résztvevői ennek a ne­héz, de felemelő társadalmi munkának. Molnár Lajos ERŐSEK VAGYUNK MERT ANYÁK VAGYUNK A békekoisgregsziis után Hárman ülünk a konyhában az asztal körül. Beszélgetünk. Nem nehéz elindítani a beszéd fonalát, hisz a békéről van szó. A békéről, amiről manap­ság oly sők szó esik szerte a világon. Somoskői Lajos Árpád a salgói bányászok íkongresz- szusi iküldötte „viszi“ a szót. — Olyan volt a kongresszus, mint egy nagy család, össze­jöttünk, hogy elmondjuk egy­másnak eredményeinket, meg­beszéljük a békeharc sororikö- veükező legfontosabb felada­tait. Sokan azt mondják, hogy a háború tőlünk, egyszerű em­berektől nem függ, s az akikor is lesz, akár akarjuk, akár nem. Ez bizony nem így van. ügy ez. Az újságdk nem írtaik meg, a rádió nem mondta be. De ilyen ,Jkis ügyék“ teszik naggyá, hatalmassá, megingat- hatatlanná a b&ketábort. Ilyen Jkis ügyek“ győzik le a hábo­rút és aratnak diadalt a bé­kének, az életnek. Nem csak akaratunk — erőnk is óriási Gondolatok a békekongresszusról Független, szabad hazában békében élni — ezt szimboli­zálta a háromszínű nemzeti lobogónknak a béke kékszínű lobogóival váltakozó serege a budapesti sportcsarnokhoz ve­zető úton a IV. országos ma­gyar békekongresszus napjain. Egy nemzet ült össze a kongresszuson, hogy tiltakoz­zék az igazság nevében, az ér­telem, a szeretet, a becsület nevében a kitörni készülő go­noszság ellen. Élni alcarunk — dolgozni akarunk — jobbítani akarjuk az életet — ezzel az üzenettel jött el a kongresszusra kétezer küldött — ezt fejezte ki a Csongrád megyéből küld.ött pirosra sült, fehérbélű alföldi kenyér, a Heves megyei bor, az emberi kéz alkotta ipari termékek miniatűrjei. Békét akarunk, mert sajnál­juk fegyverek gyártására for­dítani munkánkat — mert a munka építésre való és nem rombolásra. Egy nagy bizonyítékot szol­gáltatott ez a kongresszus mindnyájunk számára — meg- bonthatatlanul egyek vagyunk a béke- megvédéséért folyta­tott harcban. Sztahanovista munkások, élenjáró dolgozó parasztok, ki­váló művészek, Kossuth-díjas tudósok tettek ígéretet: több­termeléssel, „a szép szó hatal­mával”, a tudományok fejlesz­tésével is hirdetjük a békét Nem csak az akaratunk nagy — erőnk is óriási. Földünk la­kosságának majdnem felét kitevő kilencszázmilliója olyan egységesen áll a béke ügye mellett, mint a tízmillió ma­gyar. És ezenkívül is milliók és milliók. Elmondják az im«. perialisták igáját nyögő népek küldöttei. Mellettünk áll a há­ború és béke kérdésében hat­millió nyugatnémet munkás. Ezer és ezer amerikai dolgozó vallja velünk együtt, hogy „a népeknek, ha szükséges, ki is kell kényszeríteni a békét”. Békét akarnak India százmil­liói, angololc, franciák, japá­nok. A harc a béke megőrzé­séért ma már a világ minden részén folyik. Ügy száll a békét akarók hangja a világban, mint a Hi­rosimában, az atombomba krátere felett épült béke-temp­lom mindennap negyedórán át zúgó harangjainak zúgása. Nyugodtan mondhatjuk mi is az osztrák békeharcossal: „Szí­vós harcunkban a Kelet és Nyugat hatalmas békeerejébe vetett hit, az emberi értelem­be vetett bizalom és a népek kimeríthetetlen élniakarásá- nak tudata erősít bennünkeU Ezért fogunk mi győzni.” Igen, mi győzni fogunk. Az élet erősebb a halálnál, az al­kotás erősebb a rombolásnál. A jövőnek, a fejlődésnek az útját elrekeszteni nem lehet. Az atom felszabadított ener­giájával építeni fogunk és nem pusztítani. Még hó ül a földeken és a hegyek hátán, jég fedi a fo­lyók vizét, de a felhő nélküli tiszta, kék ég keleti horizoi ján egyre nagyobb erővei, egyre pirosabban kel fel az új tavaszi nap. Kipattanásra vár­nak a fák rügyei, hogy gyümölcsöt hozzanak és új lászok érlelésére készülne; a hótakaró alatt búvá búz“-e- lek. {Tihanyi re ssahangnái Eoy kiránduló: Kedves visszhang, mi a véleményed arról, hogy takarékbetétkönyvet váltott fiam. Domokos? A visszhang: .... o k o s 1 ERRE EZ A GYÓGYSZER — Az én zsebiá. zamra semmiféle cUJ. receptkönyvb* se re — tudnának orvossá­got írni, — Nem recept- könyv kéne ahhoz, hanem takarékbe­tétkönyv. Eddig sem hittem ezt, a kong­resszuson pedig még inkább meggyőződtem ennek ellenke­zőjéről. Igenis tőlünk, munkás emberektől függ, hogy tovább­ra is béke marad-e, vagy há­ború lesz. — Elmondja-e bányász tár­sainak azt, amit a kongresz- szuson hallott? — Igen. feltétlen elmondom. Hiszem, hogy beszámolóm még nagyobb erőt ad valameny- nyiülk munkájához, s megérti minden bányásztársam. hogy rajtunk, egyszerű embereken múlik a béke megőrzése. Nem felejtettük el az elmúlt há­ború borzalmait. ‘— Mit tart Somoskői elvtárs a salgói bányászok legfonto­sabb feladatának a bé'keharc- ban? t— Legfontosabb feladatunk a termelés növelése. Nagy kedvvel, nagy alzarattal kell megfognunk a munka végét. Brigádom az elmúlt hónapban 100 csille szenet adott terven felül az országnak. Célunk, hogy a jövőben ezen eredmé­nyünket túlszárnyaljuk. Egyszerű munkás ember­nek, egyszerű szavai ezek a bé­kéről. Olyan szavak, amelyék­hez tették is párosulnák. Somosíkői Lajos Árpád bé kéküldött aznap, amikor haza­tért a kongresszusról, a dél- utános műszakban társával együtt tíz csille szén helyett ti­zennégyet termelt. Nem nagy A SZABAD NÓGRÁD TÉLI PÁLYÁZATÁRA ÉRKEZETT A gabonatermelés néhány problémájáról A MAGAS GABONATER­MÉS elérésének egyik tényező, je az idejében és helyesen vég­zett talajelőkészítés. Az őszi vetéseknél úgy helyes az elő- veteményt megválasztani, hogy augusztus második felében el­végezhessük a nyári mélyszán­tást, legalább 20, de ha a talaj minősége megengedi 25 centi­méter mélységben. A szántás elvégzése után haladéktalanul munkáljuk el a talajt simító- val, fogassal, hengerrel és ve­tés előtt (ami szeptember 20 és október 20 közötti időben a legalkalmasabb) 8—10 nappal végezzük el a szükséges talaj­munkát, hogy vetésig a talaj megülepedjen. Ezzel a munká­val dolgozzuk be a szükséges 100—150 kg szuperfoszfátot, és ha a talaj nitrogén tápanyag­ban is szegény, akkor pétisóból 40 kg-ot használunk az ősz fo­lyamán. Ezt a munkát követi a vetés, amit meg kell előzni a vető­mag megválasztásának, tisztí­tásának és csávázásának. Ezen a téren azonban még sok a tennivalónk. A vetőmag meg­választása különösen'az egyéni dolgozóknál, de még a tsz-ek- nél sem volt eddig céltudatos. A jóminőségű vetőmagot ak­kor kapjuk meg — ami a to­vábbi vetésre alkalmas —, ha aratás előtt kijelöljük azt a parcellát, területet, amely a legtisztább (gyomtól és elfaj- zástól), és a legfejlettebb sze­meket tartalmazza. Az így ki­jelölt területen teljes érés előtt végezzük e] az aratást, külön asztagba rakjuk, külön csépel­jük és ugyanígy járjunk el a raktározásnál is. Ha ezt a mód­szert széles körben alkalmazni fogjuk, kh-anként legkevesebb 100 kg terméstöbblet fog je­lenteni. ENNEK A MÓDSZERNEK a bevezetése egyéni gazdaságok­ban is lehetséges, és megszív­lelendő dolog, mert saját, és népgazdasági érdekek fűződ­nek hozzá. Gondol; mk csak vissza az 1954. évi aratásra, il­letve közvetlen, az aratás előtti hetekre. A búza vetések mint­egy 75 százalékában idegen kulim mag és a rozs is jelen volt, u . zi árpában is. A búza < s őszi árpa között felnövekvő rozstövek nemcsak azon keresztül okoznak kárt, hogy különböző igényüknél, te- r.yészterületükuél, bokrosodó képességüknél fogva a termelt növénytől eltérően fejlődnek, és azt elnyomják, hanem az­által is, hogy nem egyidőben érve, az aratásnál is szemvesz- tességet okoznak és végered­ményben a termelés mennyisé­gét csökkentik. Ezen túlme­nően komoly kártétel jelent­kezik azáltal is, hogy lesrontják a termelt fajáru értékét, külö­nösen búzánál a liszt minősé­gét. A másik nagy veszélyt a ve­tőmagvakban a gyommagvak jelentik, melyek a vetésben ki­kelve elnyomják a kultúrnövé­nyeket. A vizet, a tápanyagot elszívják a növények elől. Ezért a jó vetőmag előállításá­nak a tisztítás a legelemibb feltétele. A fertőző üszökkár leküzdése érdekében minden termelőnek ű kell végezni a csávázási. Előbb ki kell tisztítani a vető­magot és utána csávázni. A jó vetőmag előállításához hozzá­járul még a vetés előtt vég- sendő napon melegítés. Ahhoz, hogy jó csíraképességű vető­magot kapjunk, aratás után utóérési folyamaton kell át- mennie még akkor is, ha ara­tása teljes érésben történik. Olyan területen, ahol a vető­magot még annak az évnek ászén kell elvetni, amelyik év nyarán learattuk, és így az aratás és a vetés között ren­delkezésre álló idő nem teszi lehetővé a szükséges utóérés lefolyását, a vetőmag csírázó­képessége gyengébb. Ez a je­lenség megyénk területén is fennáll, még a tsz-eknél is, de döntően az egyéni gazdálkodás vonalán. Ilyen esetben nincs idő arra, hogy az aratás után a mag magától megérjen. Te­hát meg kell gyorsítani az utó­érést, mert a vetési idővel nem késlekedhetünk, mivel azzal a terméshozamot csökkentenénk. AZ ILYEN VETŐMAGVAK csírázóképességének fokozásá­ra dolgozta ki Liszenko akadé­mikus azt az egyszerű mód­szert, amely abból áll, hogy a kicsépelt és megtisztított ma­got 5—8 napon keresztül attól függően, hogy milyen érési fo­kon történt az aratás, a napon melegítjük, és ezzel az utóérési folyamatot lerövidítjük. Ez az agrotechnikai eljárás javítja a vetőmag minőségét, növeli a csírázóképességeket és fokozza a csírázás! eréiyt. Az - It vetőmagból egészsége hajtá­sok és erős növények fejlőd­nek. Az ilyen e’iárás is kh-an- ként legalá b egy mázsa több­lettermést eredményez. Ezek után Kezdünk a ve­téshez úgy, hogy jó előkészí­tett tr. iajon 4—5 centiméteres mélységbe egyenletesen ke­rüljenek a magok. A vetés idő. pontja befolyást gyakorol a tenyészidő hosszára, ami szoros összefüggésben vám a termés nagyságával. A mi viszonyaink között a korai érésre, tehát a tenyészidő megrövidítésére tö­rekszünk. Ennek, az a magya­rázata, hogy gabonáink beéré- se szakaszán a legtöbb esetben a nagy meleg és szárazság fej­lődési zavarokat idéz elő a nö­vénynél és ennek következté­ben a szemek teljes fejlődését gátolják, ami a szorult szeme­ket eredményezi. Tehát úgy az őszi, mint a ta­vaszi gabonáknál a vetési idő­vel befolyást gyakorolhatunk a korábbi érésié. A. megfigyelé­sek alapján a korábban vetett gabonák hamarább be is ér­nek. Ezért arra kell törekedni, hogy amikor a talaj állapota megengedi, azonnal kezdjük meg a tavaszi vetések talaj­előkészítését, és ezt követően a vetést. Különösen fontos a ko­rai vetés tavaszi búzánál me­gyénk egész területén ahhoz, hogy megfelelő termést tud­junk betakarítani. ÖSSZEFOGLALVA: nincs fontosabb feladata a növény- termelésnek, mint a legjobb termelési értékkel rendelkező vetőmag előállítása, és a ve­téshez való előkészítése. A korszerű agrotechnikai eljárá­sok mellett ez a legnagyobb biztosítéka a további biztos és magas terméshozamok elérésé­nek. Ehhez kérem a mező- gazdasági szakemberek további véleményét. Nyissunk felette vitát és gondolkozzunk vala­mennyien azon, milyen mód­szerekkel tudnánk különösebb befektetés nélkül termésátla­gainkat fokozni. Ezen módsze­rek bevezetésére hívom fel a mezőgazdaság} szakemberek' ígyelinék. Indítsunk széles­körű versenymozgalmat szo­cialista szektorainknál a 10 elérésiért ZÍ yÜZa átlaStermes ' Miklós János, főagronómus. Pásztó, 1 / h

Next

/
Thumbnails
Contents