Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-09 / 12. szám
1955. február 9. SZABAD \Ó(.«ín 5 A Szabad Nógrád téli pályázatára érkezett: A harmadik zászlóért A több húsért, a több zsírért, a több tejért termelőszövetkezeti állattenyésztés fejlődésének egyik igen nagy akadálya az abraktakarmány hiánya. Meg kell állapítanunk, hogy megyénkben a termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta még egy évben sem sikerült annyi takarmánygabonát termelnünk, amennyi az állat- állomány részére elegendő lett volna. A hiányokat más megyékben való felvásárlások útján enyhítették. Azért írom ezt, hogy enyhítették, mert általában csak annyi abraktakarmányt vásároltak termelőszövetkezeteink, amennyi a szűkös átteleltetéshez volt szükséges, mert még így is komoly megterhelést jelentett számukra. Ezt nem nevezhetjük állattenyésztésnek — legfeljebb állattartásnak —. mert ezzel csak egyik évről a másikra átmentik állataikat és nem fejlesztik. Tudvalévő, hogy jó takarmány és abraknélküli állattenyésztést gazdaságosan folytatni neon lehet. Itt különösen fontos a fehérjedús takarmányok nagy tömegben való termelése, mert ezzel igen sok abraktakarmányt tudunk megtakarítani. De itt meg kell említeni, hogy az abraktakarmányt az állatnevelésből teljesen kiszorítani nem lehet. Évről évre ilyen gyenge át- teleltetés után az állatok sok — ősszel magukra szedett — húst és zsírt veszítenek és a következő évben legtöbbször éppen, hogy vissza tudják szedni magukra a télen elvesztett súlyt. A gyarapodás igen kevés és így ez egy helyben topogássá válik. fJa megnézzük a termelő- szövetkezetek zárszámadásait, könnyen meg lehet állapítani, hogy egynéhány kivétellel azokban a termelőszövetkezetekben volt komolyabb jövedelemelosztás, ahol az állattenyésztés részér,, némileg •biztosították az'előfeltételeket. Termelőszövetkezeteink amilyen mérvben fordítottak gondot a pillangós és az abraktakarmány termelése fokozására — ami sokkal olcsóbba kerül, mintha készpénzért vásárolnák fel — olyan mértékben tudják azt hasznosítani. A több és jobb takarmány és abrak etetésével állatállományukat nemcsak súlyban és minőségileg tudják fokozni, hanem a szervestrágya termelésüket is megsokszorozhatják. A több és tápanyagban gazdagabb trágyahasználattal kenyérgabona-átlagtermésüket is fokozni tudják. Hiszen köztudomású, hogy a kevés takarmány, abrak nélkül vagy szalmán tartott állatok után gyűjtött trágya csökkentett tápértékű. Hozzá tehetem még azt, hogy a rossz takarmányozással az állatok meddőségét is fokozzák. Megyénk mennyiségileg teljesítette a silózási tervét. A silógödrökbe minden anyagot bevágtak. Volt abban minden, jó, több rossz. Csalamádé szárazán, megfagyva, kiázva, sokszor félig romlottan stb. Mikor hogy engedte a munkaerő. a gép, az idő. A silógödörbe pedig csak akkor lesz jó siló, ha az anyag megfelelő, az elkészítése megfelel a kívánalmaknak és az időpontnak. Tisztelem és becsülöm a jól elkészített be- silózott savanyú takarmányt, mert ezzel minden időben nagyban tudjuk segíteni állattenyésztésünk fejlesztését, de meg kell mondanom, hogy még e két szóval azt kiegészíteném, „tápértékben gazdag“. Hogy ilyen tápértékben is gazdag silótakarmánya legyen termelőszövetkezeteinknek, a következőket javaslom: Minden termelőszövetkezetben — a munkaerő, a terület és az állatállomány figyelem- bevételével — megfelelő nagyságú területen silókukoricát kell vetni június hó folyamán az erre a célra tartalékolt területen, vagy az ilyenkor lekerülő őszi takarmánykeverék tarlójában azért, mert a júniusban elvetett silókukorica olyan időpontban (augusztus Vége) lesz silóérett, mikor a cséolési munkák befejeződtek és elegendő munkaerő, gép áll rendelkezésre annak betakarítására, besilózására. Az így előállított silókukoricánál nemcsak azt érjük el, hogy a viaszérett kukorica, a zöld állapotban levágott tel- jeslevélzetű és jó rétiszéna tápértékű szára is bekerül a silógödörbe. Ha a munkálatokat megfelelő ütemben, szakszerűen el is végzik, úgy megtalálták a módját annak, hogyan tudnak „tápanyagban is gazdag“, nagymennyiségű silótakarmányt úgy készíteni, hop' az különösebb megterhelést ne jelentene, mert így a vetés és betakarítási idő jó megválasztásával minden különösebb egyéb befektetés nélkül a szarvasmarha, juh és még a sertések részére is az abraktakarmány nagyrészét biztosítani tudják. Ez évben a felhasználandó területeket vetés előtt alaposan le kell műtrágyázni. A következőkben pedig ajánlatos az őszi takarmánykeverék alá a nyár folyamán bőséges istállótrágyázást adni, a jövő évi nagyobb silókukoricatermés érdekében. Azért nem ajánlatos a siló- kukoricát korábban vetni (április, május) mert így a silóérettsége júliusban következik be, munkaerő, gép nem áll rendelkezésre, befog az teljesen érni és akkor már csak a szára kerül a silógödörbe. Egyszerű számítással ki lehet számítani, hogy megyénk 83 termelőszövetkezetében átlagosan 6 kh-at számítva, mintegy 500 kh-on 100 q-ás silókukorica átlagtermés esetén is 50 000 q kitűnő, tápanyagban gazdag, s abraktakarmányt helyettesítő silót tudunk állatállományunk részére biztosítani ezen egyszerű módszer alkalmazásával. ]yMiután a termelékenység 1 határtalan a végrehajtás mikénti alkalmazásával ezt az eredményt nagyban fokozni is lehet. Termelőszövetkezeteink, tan- és állami gazdaságaink keljenek — a cél elérése érdekében — versenyre és mint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előbástyái a minőségi silózással mutassanak utat dolgozó parasztságunknak a több hús-, tej-, zsírelőállítás előfeltételeinek megteremtésében. G. H. Salgótarján BIZONYÍTVÁNYOSZTÁS Izgalmas várakozás tükröződik a kis ötödikesek arcán, amikor az osztályfőnök bizonyítványokkal a hóna alatt az osztályba lép a bocsárlapujtöi iskolában. Ez látszik már a kis Lantos Pistán is, oki izgatottan jelenti: „... változás nincs”. Horváth Sarolta kitűnő tanuló Mi megy most végbe a kis diákok lelkében — az arcuk, a szemük csak valamicskét árul el ebből, no de majd megtudjuk később tőlük. Most mindenki az osztályfőnökre figyel. Csöndben ülnek, hátul összekulcsolt kezekkel, figyelmes arccal, fürkésző szemmel lányok és fiúk egyaránt. „Tanulnotok kell még jobban — ez a legfőbb feladat számotokra, tanulni, hogy hasznos tagjai legyetek az országnak — úgy tanulni, mint Horváth Sarolta, vagy mint Lacz- kó Iván” — mondja a tanár. Feláll a két gyerek. Tiszta, okos, értelmes tekintet néz rám mind a kettő szeméből. Tizenegy évesek, de már most komolyan veszik az életet. Első a munka, a tanulás. Nincs is náluk baj a fegyelemmel, a magatartással, a szorgalommal — egész félévben egyetlen napot sem mulasztottak. Valóságos kis hősök... él- tanulók... kitűnőrendűek. Vannak sokan, még rajtuk kívül is becsületes, rendes tanulók, de nem mindenki. Itt van például Tőzsér Sándor. Nem buta gyerek, tudna tanulni, csak hiányzik nála az akarat, a fegyelem, a szorgalom. Huszonöt napot hiányzott igazolatlanul — meg is látszik az eredményén. Mit fognak szólni majd szülei, mikor meglátják, hogy megbukott, mit szól majd úttörőőrse, mit szól majd az osztály? — Bizony az ilyen munkáért nem jár elismerés. Nagyon meg kell változnod, Tőzsér Sanyi, „Helyesebb és sokkal okosabb a jók útján járni — bár ez nehezebb út, mint a Tőzsér Sándoré, sok mindenről le kell mondani, játékról és egyebekről, de ez a sok kis lemondás nagy gyümölcsöt érlel, sok kis apró hősiességből születik a nagy eredmény” — így szól osztályához Jászberényi elvtárs. \ És most elhatározások érlelődnek a gyerekekben — holnaptól már jobban tanulok. Most aztán a legnagyobb az izgalom. Kezdődik a bizonyítványok kiosztása. Sokan félve fogják meg értesítőjüket, sokan nem mernek belenézni, sok gyerek arca mosolygóssá válik, sok elszomorodik. Még olyanok is vannak, akik szemébe könny szökik, bár már ez késő bánat. Az is kiderül, hogy a „Be- csület”-őrs tanult a legjobban, ök lesznek a vándorzászló boldog és büszke tulajdonosai. A kis Hollandi Juli, az őrs vezetője azzal az ígérettel veszi át a zászlót: „ ... a következő negyedévben is megtartjuk és jól fogunk tanulni”. Ezután a kisiskolások egyenként mondják el érzéseiket, gondolataikat a bizonyítványról. Nagyon örül Horváth Sárika — azt is elmondj j, hogyan érte el jó eredményét — menynyit tanul, hogyan tanul? Rozgonyi Irénke is nagyon örül. Meglepetés érte. Jobb jegyet kapott magyarból, mint amilyent várt. Hives Margitka annak örül, hogy javított az eredményén és bebizonyította: igenis tud tanulni. A kis Tőzsér fiú is megígéri, hogy jobban tanul évvégére — „nem évvégére, hanem már holnapra jobban kell tanulnod” — javítja ki osztályfőnöke. A kis Cseh Laci egészen belesápadt, mikor meglátja rossz bizonyítványát. Nem az otthoni verés valószínűsége fáj neki elsősorban, hanem az „egyes”. De mi bízunk benne, év végére elkerüli ezt a kellemetlenséget, megmutatja, hogy van esze és van szorgalma is. Ugyanígy Lantos Barna, aki egy kis jóakarattal jórendű is lehetne és most mégis Laczkó Iván kitűnő tanuló elégtelen bizonyítványt vitt haza. Előre hát kispajtások, legyetek a jövő félévben még szorgalmasabbak! Horváth Sárika és Laczkó Iván példája mindig buzdítson benneteket. Bírjátok jobb belátásra az olyan pajtásokat, mint Tőzsér Sándor és segítsetek a gyengébben tanulóknak. T, Jubilálunk. Az ország dolgozói, közöttük megyénk dolgozói is, felszabadulásunk 10. évfordulójának megünneplésére készülnek. Az elmúlt 10 esztendő — bár sok nehézséggel volt tele — eredményes volt. Eredményeinket különösen akkor tudjuk felmérni, ha visszagondolunk azokra a napokra, ahonnan 10 évvel ezelőtt elindultunk. Nagyok, szépek, elismerésre méltóak az eredményeink. A régi, egészségtelen öntöde helyett ma az ország egyik legmodernebb öntödéjével rendelkeznek a tűzhelygyáriak. Régen mindössze 50-—60 tűzhelyet gyártottak ebben az üzemben naponta, míg ma két és fél—három percenként készül el egy tűzhely. Ezenkívül az emberek is másképp gondolkoznak most a gyárban, mint a felszabadulás előtti időkben. A munka tempója most különösen élénk, mert felszabadulásunk 10. évfordulójának megünneplésére készülnek. Fizikai- és műszaki dolgozók lelkes vetélkedésbe kezdtek, hogy április 4-e tiszteletére a tervezettnél több es jobb minőségű tűzhelyet tudjanak forgalomba hozni. A tűzhelygyártásnak egyik legfontosabb üzemrésze az öntöde. Az itteni dolgozók nagy részben elősegítették, hogy február 7-ig 133 kályhával és 458 tűzhellyel több hagyja el a szereidét az előírt mennyiségnél. A bejáratnál hatalmas betűk hirdetik, hogy a felszabadulási versenyben Kovács László és Kakuk József formázok 247, Bendik Ferenc kéziformázó pedig 231 százalékot ért el. Az üzemvezetői irodában két zászlót őriznek, az egyik a legjobb kongresszusi üzemrész feliratú, a másik a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tömegcikkipari Igazgatóságának versenyzászlaja. Most a felszabadulási versenyben egy újabb versenyzászlót akarnak megszerezni. Lipták elvtórs. mint üzemvezető a legelsők között volt, amikor a felszabadulás tiszteletére szocialista kötelezettséget vállalt. Fogadalma között szerepel, hogy eddigi selejtjüket 10 százalékkal csökkentik és hogy a hidegüzemek részére a szükséges mennyiségi és minőségi öntvényt biztosítják. Lipták elvtárs a felszabadulási verseny eddigi időszakában becsülettel állta adott szavát. Állandóan ellenőrzi a teimelés folyamatát és azon- nai intézkedik, ha akár meny- nyiségi, akár minőségi vállalásuk végrehajtása veszélyben forog. A szenes vasaló elkészített magjaival nem volt megelégedve, és azonnal intézkedett a magkészítő üzemben, hogy a munka minőségének megfelelő magokkal tudjanak formázni. Különös súlyt helyez a kulcsöntvényekre is, mert az előző időkben ennél az öntvénynél 30—35 százalékos volt a selejt. Most jobb p lenőrző munkával sikerült elérni, hogy a kulcsöntvényeknél is 20 százalék alá essen a selejtszázalék. A szürkeöntvénynél is egyre jobb eredmé- nj eket érnek el. Február első napjaiban mindössze 3—4 százalék között mozgott a selejtes szürkeöntvényük. Lipták e'vtárs nemcsak a dolgozóktól követeli meg a technológiai fegyelem betartását, a vállalt kötelezettségek teljesítését, hanem ő maga is példamutatóan harcol azért, hogy a felszabadulási verseny alkalmával adott szavuk valóra váljon. A kistérenyei gépállomás példája Azelőtt ritkán emlegették a jól dolgozó gépállomások között a kisterenyei gépállomást. A kisterenyeiek sokszor nem teljesítették tervüket, munkájuk minősége sem volt mindig kielégítő. A téli gépjavítási terv teljesítésében azonban kitűnő eredményt értek el. Gépjavítási tervüket több mint 20 nappal a határidő előtt teljesítették. A már megszokottá vált gyenge eredmények után sokaknak bizonyára meglepetésnek számít a kisterenyei gépállomás előretörése, s csupán a véletlennek tulajdonítják azt. Valójában azonban nem a véletlen, hanem a kemény, céltudatos munka eredményezte a gépállomás munkájának megjavulását. ♦ A kisterenyeiek 1954-benX őszi tervüket mindössze 66 í százalékra teljesítették. Aj gépjavítási kampányt is rósz-* szül kezdték. Traktoraik de-* cember közepéig szántottak, s! ez azt eredményezte, hogy a* november havi gépjavítási tér-} vüket csupán 44 százalékban* végezték el. Elsősorban a pártszervezet-? re hárult az a feladat, hogy} kiköszörüljék a csorbát, sí hogy — ha már az őszi mun-t kákban nem is sikerült, de —« a gépjavításban jó eredményt! érjenek el. ! 1954. december 11-én terme-* lési értekezletet tartottak, ahol* ismertették a dolgozókkal a* gépjavítási munkák terén élőt-1 tűk álló legfontosabb felada-| tokát. Hat javítást végző bri-t gádot szerveztek. ? Minden brigádba beosztottak egy-két párttagot és egy népnevelőt. Igyekeztek jó versenyszellemet kialakítani. A gépállomás elfogadta a berceli gépállomás kihívását s megszervezték a brigádok közötti ver-! senyt. A versenymozgalom* nagy ösztönző erőt jelentett a* gépjavítási tervek túlteljesí-} tésében. Mint ahogy mondani! szokás, „teljes gőzzel“ megin-í dúlt a javítási munka. Nap-* ról napra, dekádról, dekádra! teljesítették a tervet. Pótolták! a november havi lemaradást! is. December 31-re ütemtervü-l két 104 százalékra teljesítet-f ték. } A kisterenyeiek azonban nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel. Elsők között akartak a gépjavítást befejezAz új esztendő első napjai-* ban még nagyobb lendülettel} láttak munkához. A pártszervezet állandóan ♦ ellenőrizte a munka mene- | tét. ? A pártvezetőség hetenként! tartott üléseket, s az üléseken! a vezetőség minden tagja! rendszeresen beszámolt a vég-# zet munkájáról. A brigádveze-! tők és népnevelők kétheten-í ként jöttek össze értekezletre.} A gépállomás pártszerveze-* te és vezetősége együttes erővel indult harcba a munkafegyelem megszilárdításáért. A legtöbb baj a fiatalokkal volt. A DISZ-szervezet újjáalakítása után azonban megváltozott a fiatalok magatartása is. Fegyelmezettebbek lettek, jobban dolgoztak. Orosz János, Hegyi Mihály és a többiek mind-mind megállták a helyüket a munkában. A párttagok közül elsősorban Tóth d. István minőségi ellenőr és Al- mási János mutatott jó példát. Lelkes, odaadó munkájuk magával ragadta a többi dolgozókat is. A Rákos, Nyerges, Csépe brigádok versenye lázbahozott mindenkit, s a dolgozókat nagyobb eredmények elérésére ösztönözte. A politikai oktatást is megszervezték. A dolgozók szak* mai képzésének fejlesztéséért szakoktatást indítottak be és az itt tanultakat már a gépjavításban is jól felhasználták. Sikeres munkájukhoz nagymértékben járult hozzá az is, hogy a kisterenyei gépállomás vezetői szívesen foglalkoztak a dolgozók „apró“ ügyeivel is. Meghallgatásra, orvoslásra talált mindenkinek a kérése, panasza. Sikerült a gépállomáson olyan kollektívát kialakítani, amely egységesen, szíwel-lélekkel küzdött a közös célért. Ez volt a „titka“ a kisterenyei gépállomás előretörésének. Kosik Ferenc a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa Az igaz szó jogán... „Minden néven nevezendő tettemért, amelyet a proletárdiktatúra alatt elkövettem, nyugodt lélekkel vállalom a felelősséget és eszem ágában sincs a magam szerepét bármiféle irányban kisebbíteni. Amit én tettem, kizárólag meggyőződésemtől vezettetve tettem, nem is kívánok ezért semmiféle védekezést előhozni, csak azt mondom, hogy az akkori véleményemet, mind a mai napig megtartottam és semmi okom sincs azt megbánni, annak dacára, hogy tiz évet börtönben töltöttem.” Húsz évvel ezelőtt, 1935. február 7-én hangzottak el ezek a szavak győzelmes pártunk nagy vezetőjének, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság népbiztosának a szájából. A Horthy ellenforradalom bírósága előtt „az utolsó szó jogán”. Bátran és nem védekezőén. Az utolsó szó jogán? — Igen úgy tűnt ez Horthy bíróinak, akik már „döntöttek" Rákosi elvtárs sorsa felett. Ök voltak a hatalom, az ő szavuk volt a szent, a másít- hatatlan. Az ő igazságtalan vádjuk volt az „igaz”. Rákosi elvtárs pedig a fegyveres őrökkel körülvett vádlott. De már akkor is elmondták és az azóta eltelt évek még- inkább bizonyították, hogy Rákosi elvtárs oldalán volt a hatalom — mellette a jövő diadalmas hadseregének, az egész világ forradalmi proletariátusának már akkor letörhetetlen erejével. A munkásosztály nem hagyta magára azokat, akik saját sorsukkal nem törődve is felszabadításán munkálkodtak. „... büszke vagyok, hogy világszerte óriási az érdeklődés az ügy iránt és a munkások utolsó filléreiket is odaadják, hogy a védelem, úgy külföldön, mint belföldön megfelelő legyen” — mondotta ekkor. ö volt a hatalom, a kizsákmányoltakért vállalt és vitt ügy igazságának és győzelmének biztos tudatával. Nem törte meg a börtön, amelyet az igaz ügyért szenvedett, — hanem megacélozta; meggyőződését nem gyengítette, hanem sziklaszilárddá tette. Nem mentő beszéd volt ez, hanem vádbeszéd. Olyan ember mondta, aki a bíróság előtt is a magyar munkásság vezetője tudott maradni, aki a proletariátus ügyét még akkor is a saját sorsa fölé tudta emelni, amikor az életéről volt szó. „Bármi legyen az én egyéni sorsom, az ügy, amelyért én harcolok, győzni fog.” Rákosi elvtárs szavában, a születő új mondott leleplező, könyörtelen bírálatot, a pusztulásra érett, az elmúló régi felett. És ma már az idő bebizonyította az ügyész vádját cáfoló Rákosi elvtárs szavait. „A bolsevizmus nem rombol, hanem épít“ — ennek a bizonyítását nyugodtan rábízhatjuk az eltelt tíz szabad esztendő fényeire. Nem a kommunizmus a civilizáció, a kultúra ellensége, hanem éppen a kapitalizmus. — Mikor volt kevesebb analfabéta és több egyetemi hallgató, mikor volt nagyobb a nép művelődésével való törődés, a múltban, vagy most? Az utolsó szó jogán elmemdott beszéd, ma már nem szorul magyarázatra. Az azóta eltelt évek megmagyaráztak mindent. A Rákosi elvtárs elvesztésén spekuláló bírákat elnyelte az idő — soha nem támadnak fel többé. És ma a munkásosztály nem kizsákmányolt proletár már, hanem a hatalom birtokosa — az ország vezetője. És ma a munkásosztály, pártja vezetésével, a dolgozó parasztsággal szoros szövetségben az életszínvonal emelésén dolgozik. a boldog, gazdag, szabad Magyarországot — a szocializmust építi.
