Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-23 / 16. szám
Qiz taes a Szakad iEgk LEVELEZŐINK Angyal Tibor a Salgótarjáni üveggyár dolgozója. Régi olvasója már a Szabad Nógrádnak. A megyei sajtót megszerette. Szerctete azonban nemcsak az az olvasásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy rendszeresen beszámol levelén keresztül gyáruk életéről, munkájáról. Márkus Erzsébet a DISZ megyei bizottságán dolgozik. Bátor, harcos kiállásával már számtalanszor bebizonyítota, hogy hű katonája a pártnak. Levelein keresztül nyújt szerkesztőségünknek nagy segítséget. írása figyelemre méltó. Igaz, nem régi levelezőnk még, de már így is bebizonyította, hogy ért az íráshoz s minden gondolata az, hogy segítse a lapot és nevelje a DlSZ-fiata- lokat az elkövetkezendő munkára. Lehoczky Lajos Pilinyben dolgozik. A mezőgazdasági roi- vat állandó levelezője. Szerkesztőségünkkel már régóta szimpatizál. Előtte mindig az a eél lebeg, hogy segítsen levelein keresztül szerkesztőségünknek, a sajtón keresztül pedig pedig a népnek. Jó levelező munkájáért szerkesztőségünk már könyvjutalomban is részesítette őt. Sok fiatal példát vehetne és tanulhatna tőle. Nagyfa’usi László a Zagyva- pálfalvi Téglagyárban dolgozik. Egy-két hónappal ezelőtt írta meg első levelét szerkesztőségünkhöz. Ma már állandóan tájékoztat bennünket a téglagyári dolgozók é'etéről, termelési eredményekről és ezzel nagy segítséget ad szerkesztőségünk munkájához. Mint levelező, munkájában is példát mutat és ennek köszönheti, hogy dolgozó társai ma már bíznak benne és szeretik is őt. Az újságkészítés egykor és ma 1945 január—február Szabad Salgótarján népe. A hosszú-hosszú évtizedek alatt oly sokat szenvedő gyári munkásoknak, bányászoknak, az egyszerű munkásemberek ezreinek a szovjet hadsereg elhozta a várva-várt szabadságot. Mindenki tudni szeretné, milyen lesz a holnap, milyen lesz a jövő. Két salgótarjáni munkás — Boros Antal és Reiner István — elhatározzák: újságot adunk a nép kezébe, kivezetjük őket a bizonytalanságból, s megmagyarázzuk, mit kell tennünk az új ország új népének szebb életéért. Blanár Sándor és Tímár József csatlakozik Boros és Reiner kezdeményezéséhez. A Végh- féle könyvnyomdát alkalmasnak találják az újság elkészítésére. Papírhiány azonban megakadályozza a lap megjelenését. Reiner hosszas keresés után egyik üzletben néhány tekercs csomagolásra szánt papírt talál, amit azonnal kocsira raknak s a nyomdába szállítanak! Végre van annyi papír, ami másfél hónapig biztosítja a lap megjelenését. Reiner lakásán gyülekeznek a lap szerkesztői. Magukkal hozták első cikkeiket is. örömtől csillogó szemmel olvasgatják egymás írásait. Valamennyit szívből, felszabadult lélekkel írták. igazság minden sora. Nem könnyű eldönteni, melyik maradjon ki az első számból. 1945. február 24. Lázas sietséggel folyik a munka a Végh nyomdában. Kézzel szedik a betűket, s kézzel nyomnak minden egyes újságot. Nehéz, fárasztó munka, de lelkesítő. Kész van az első példány! Megszületett a szabad Nógrád megye első újságja. Homlokán a: MUNKÁS szó olvasható. A lap elindul, hogy hitet, bátorságot öntsön a népbe, hogy megtanítsa ókét hinni a boldogabb életbe, teremteni a szebb életért. 1955 február Tíz év telt el azóta, hogy megjelent a Munkás első száma. Ez a tíz esztendő sokat jelentett a lap fejlődésében. A MUNKÁS utódjának, a Szabad Nógrádnak ma már állandó szerkesztősége van, ahová a dolgozók százai fordulnak panaszaikkal, kérdéseikkel, személyesen, vagy levelek útján. A lapot hivatásos újságírók írják, akiknek munkáját maguk az olvasók is elősegítik. A posta havonta 200—300 levelet hoz a szerkesztőség számára, melyekben a munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók írnak mindennapi munkájukról, eredményeikről. no levelezője és 30 tudósítója van lapunknak, akiknek a száma hétröl-hétre növekszik. A lap tudósítói nagymértékben megkönnyítik a szerkesztőség munkáját. Nftgy részük van abban, hogy az olvasók ma már mindazt megtalálják az újságban, mit keresnek, A MUNKÁS 1945-ben hetenként egyszer 4 Oldalon jelent meg, A Szabad Nógrád most hetedként kétszer hat oldal terjedelemben jut el az olvasókhoz. Az újság modern nyomdatechnikával készül, betűit géppel szedik, lapjait géppel nyomják. Az egyszeri megjelenés példányszáma mintegy 10 000. 1945-ben a Munkás első 300 példányszáma másfél óra alatt készült el. Ma a közel 10.000 darab újságot a gép 60—70 perc alatt kinyomja. Lapunk méltó utóda a MUNKÁS-nak, tanítja, neveli megyénk népét, segítséget nyújt munkájában. A lap a MUNKÁS által megkezdett úton halad tovább és célja azonos azzal, amit a MUNKÁS első számában célul tűzött ki: „Küzdeni az igazi szabadságért, a munka, a tanulás, a szellem szabadságáért“. Célunk: „Átnevelni, új gondolatokkal megismertetni olvasóinkat, hogy ne csak az agyukkal, hanem a szivükkel is igazat adjanak nekünk és ennek megfelelően cselekedjenek“. T. Tallózás a megyei lap hasábjain Az alábbiakban a MUNKÁS, a MUNKÁS SZŐ, a NÓGRÁDI ÚJSÁG és a SZABAD NÖGRÁD egyes számaiból szemelvényeket közlünk. „Húszonöt év keserű tapasztalatával vállainkon, lélekben megedzve, a szabadság szellemétől áthatva kezdjük meg harcunkat. Ebben a harcban egyik fegyverünk lesz lapunk is, melyet ma jelentetünk meg először. Természetesen tisztában vagyunk a számtalan nehézséggel, amellyel lépten- nyomon találkozunk majd. De nem fogunk csüggedni: törhe- tetlenül hiszünk abban, hogy amit cselekszünk az helyes”. (MUNKÁS, 1945. február 24.) Üjra füstöl az üveggyár kéménye! Soha magyar munkás nem kezdte a munkáját oly szép reményekkel, olyan szabad lehetőségekkel, a jövőre gondolva, mint ma. Verejté- kes munkánk gyümölcse nem a vezérigazgatók zsebeit fogja duzzasztani, hanem iskolák, kórházak, munkáslakások és üdülők fognak születni nyomán“. (MUNKÁS, 1945. március 10.) „Az elmúlt napokban a magyar dolgozók egyik régi vágya teljesedett be: a Kommunista Párt javaslata alapján kormányzatunk elfogadta és rövidesen törvényerőre emeli a bányák államosítását. A magyar nemzet és a magyar munkásság történetében új korszakott nyit rneg a bányák államosítása és ennek az új, boldogabb korszaknak küszöbéről bátran indulunk el a megteljesedés felé." (MUNKÁS SZÚ, 1945. december 15.) „öt kommunista miniszter van az új kormányban. Több, mint három hete döntött a magyar nép a demokrácia mellett. Több mint három hete szavazataival döntő többségben a koalíció választási szövetségét — és azon belül a Magyar Kommunista Pártot — támogatta." (NÓGRÁDI ÚJSÁG, 1947. szeptember 28.) „örömmel üdvözöljük az első Ízben megjelenő „Szabad Nógrád'’ hetilapunkat Salgótarján és a járás iparosai nevében, Kívánjuk, hogy munkájával segítse mindenben olvasóit a népi demokráciáért vívott küzdelmünkben. Sok szerencsét és eredményes munkát kívánunk minden elvtársinknak, akik a szocializmus eszméjéért, a betű fegyverével dolgoznak és harcolnak”. (SZABAD NÖGRÁD, 1948. május 1.) „A Szládik—Fekete nyomda annak ellenére, hogy anyagi nehézségekkel küzd, csak hosszas alkudozások után vállalta el a lap nyomását olyan áron, amelyből a rosszulmenő nyomda egész heti kiadásait fedezni tudja”. (SZABAD NÓGRÁD, 1948. május 8.) „Történelmi fordulópont volt Nógrád megye és Salgótarján dolgozó népének életében május 17. A két munkáspárt: a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt ráléptek az egység útjára." (SZABAD NÖGRÁD, 1948. május 22.) „Három gépállomást' kapott Nógrád. Az egyik a szé- csényi járásban lévő Zsuny- pusztán, a másik a rétsági járásban Tolmácson, a harmadik a sziráki járásban Erdőkürtön létesült." (SZABAD NÖGRÁD, 1948. október 14.) „Űjabb támogatásban részesültek a termelőszövetkezeti csoportok. A dejtári József Attila, a palotást Palóc és a rimóci Kossuth termelőcsoport sertéstörzset (20 koca, süldő, egy kan), a diósjenői Tolbuchin és a nagylóci Kossuth juh törzset (150 darab), 9 csoport épületjavításokra ösz- szesen 34 700 forintot, 11 termelőcsoport sertésfiaztató építésére 16 000, szekér és lószerszám vásárlásra pedig 31100 forintot kapott.” (SZABAD NÓGRÁD, 1950. május 13.) A szerkesztőségben történt Munkatárs: Elvtársnő! Diktálok... írja gyorsan! Gépírónő: Tessék, lehet. (Félóra szünet.) Munkatárs: Pont. (A gépírónő csodálkozik.) Munkatárs: Valami baj van? Gépírónő: Igen. Véletlenül kifelejtettük a pont elől a mondatok A szerkesztőség réme vagy az olvasó szerkesztő: Ez a mondat itt nagyon szép. Munkatárs: Igyekeztem. Rémes olvasó szerkesztő: Tehát akkor kihúzom. ★ Az ipari rovat vezetője lapzárta előtt félórával Olvasók — a lapról „Salgótarjánnak volt egy lapja, a «Munka» című hetilap. Ez ugyan Salgótarján és Nógrád megye életéről számolt be, de nem a dolgozók, hanem a kapitalisták lapja volt. Az ő kívánságuknak, érdekeiknek adott hangot. Az igazságot elhallgatva írta le az eseményeket. A felszabadulás után megszülető megyei lap valóban a megye lapja lett. A dolgozók tudják, hogy ez a lap, az övék, az ő érdeküket védi, értük száll síkra, az igazságot írja, a békét szilárdítja.“ — ezt írja Pálkerti Gyula, a Salgótarjáni Cipész KTSZ sztakanc :ta dolgozója. „Nagyon megkedveltem a Szabad Nógrádot és egyre jobban szeretik azt dolgozó társaim is. A lap foglalkozik gazdasági, politilcai, kulturális és sport dolgokkal, meghallgatja és elintézi a dolgozók kéréseit, problémáit. Tanácsot ad. Népszerűsíti élenjáró dolgozóinkat. Többet kellene foglalkoznia a lapnak a politikai oktatással, egyes elméleti kérdéseikkel. Jó volt például a múlthavi számok egyikében megjelent nagyobb anyag, a termelési módról ...” — írja Rideg János, a Zagyvapálfalvai Bányagépgyár időelemzője. Zagyvarónáról a Hazafias Népfront helyi bizottsága azt írja, hogy napilappá kellene átszervezni a Szabad Nógrádot, „mert úgy gondoljuk, hogy a megye dolgozóinak lelkesedése és szeretete a lap iránt ezt lehetővé is tudná tenni.“ Javasolják egy olyan rovat bevezetését, amely egy-két mondatban hírt adna vállalatok, intézmények és falvak eredményeiről és hiányosságairól. Ezzel két hasábon 15—20 rövid eseményről hallanának megyénk dolgozói. LEVELEZŐINK Vidovszky András Felsö- petényben tanácselnök. Szerkesztőségünket állandóan tájékoztatja a községben történt eseményekről és ha kell, segítséget is kér tőlünk. Mint fiatal tanácselnök, szükségét látja a sajtó segítségének, de kötelességének is tartja, hogy támogassa a sajtó dolgozóit, ö szerkesztőségünk egyik legkiválóbb levelezője, Urbán Béláné Maconkán lakik. Nemrégen kapcsolódott be a levelezői hálózatba. Legutóbbi levelében így ír: Ma- conka község első negyedévi sertésbeadási kötelezettségének 132 százalékban tett eleget. Ki kell emelni Kiss Pál János 11 holdas dolgozó parasztot, aki 1954-ben teljesítette 1955-ös sertésbeadását. Ez a kis rövid bír azt bizonyítja, hogy Urban elvtársnő jó meglátású levelező. Mező Sándor Salgótarjánban a Karancs utca 13. szám alatt lakik. Fiatal kora ellenére régi levelezője már lapunknak, írásai főleg kulturális dolgokra terjednek ki, bátran bírál, jó meglátású levelezőnk. Továbbra is ilyen lendületes munkát várunk tőle és bízunk benne, hogy Mező elvtárs levelezőink egyik legjobbjai közé fog tartozni. Szerkesztőségünk 10 éves fennállása napján szeretettel üdvözöljük Mező , elvtársat levelezőink táborában. Gömöri Henrik a meg: el tanács mezőgazdasági osztályának agronómusa. Szerkesztőségünkkel 1945 óta tartja kapcsolatát. Mint szakember, állandóan segíti dolgozó parasztságunkat értékes cikkeivel. Levelével azonban nagy segítséget ad szerliesztőségünk mezőgazdasági rovatának is, hiszen állandó tudósítja a ro4 vatnak.
