Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-19 / 15. szám
PART ES PÁRTÉP'lTÉS Kommunisták a népfrontban KARANCSALJAI TAPASZTALATOK EGY TANÁCSTAGI FOGADÓNAPON A községi tanácson tanácstagi fogadónap van ma. Zsélyi Károly járási tanácstag mai napját arra áldozza, hogy meghallgassa azok panaszait, akik őt a járási tanácsba képviselőjükül küldték, tanácsot adjon a hozzáfordulók problémáira, megvizsgálja a panaszok jogosságát, vagy jogtalanságát, továbbítsa azokat az illetékes szervekhez és kérje a sérelmek orvoslását —, hogy tőle telhetőén segítséget adjon„ Zsélyi Károly új tanácstag. Múlt év decembere óta nem sok tapasztalatot gyűjthetett. Ezért is érthető és indokolt, hogy nem kis izgalommal jött első fogadó napjára. El tudja-e majd látni feladatát, ki tudja-e ismerni az egyes panaszok helyénvalóságát, vagy jogtalanságát, a rendeletek, a paragrafusok hiányos ismeretében. Hiszen ő sohasem foglalkozott még ilyen dolgokkal, olyan egyszerű dolgozó ő is, mint akik most sorba elmondják neki panaszaikat. De nem kell félteni Zsélyi elvtársat. Elég értelmes, eléggé tapasztalt ember, lelkiismeretessége, segíleniakarása átsegíti őt a kezdet nehézségein. A különbözőbbnél különbözőbb problémákban is hamar kiismeri magát és mindjárt tudja, kihez kell fordulni a községi tanácson, ha valamit nem lát tisztán. Szarvas György az első látogatója azt panaszolja, hogy sok adót kell fizetnie. Zsélyi elv- társ figyelmesen végighallgatja, majd megnézi Szarvas bácsi magával hozott iratait és már kész is a válasszal, máris megtudja magyarázni, hogy miért sok az adó —, mert az előző években Szarvas György elmulasztotta adóját befizetni és most nemcsak az ez évi, de a múlt évi, kamatokkal megnövekedett adóját is követelik tőle. Zsélyi elvtárs magyarázata nyomán Szarvas György nemcsak azt érti meg, hogy panasza nem jogos, hanem azt is, hogy a pontatlan adófizetés egyaránt kárára van neki is és az államnak is. Azt is sérelmezi Szarvas György, hogy bár kicsi, lakhatatlan szobában (szükség lakásban) lakik és mégis a rendes lakás után járó adót fizeti érte. Zsélyi elvtárs, a községi tanács adóügyekkel foglalkozó dolgozójával együtt megállapítja, hogy ez a panasz jogos és megígérik, hogy a jövő adófizetésnél elintézik. Gregus Ferenc 63 éves nyugdíjas bányász- szál beszélget ezután. Tőle a hadirokkantsági segélyt vonták meg. Zsélyi elvtárs itt is segítségül hívja a községi tanács ebben az ügyben illetékes dolgozóját, aki aztán részletes tanácsot ad Gregus Ferencnek. Zsélyi Károly részletesen jegyzi füzetében az egymásután elhangzó panaszokat, kérelmeket, akinek tud azonnal válaszol, a többinek megígéri, hogy írásban kapnak majd tőle megnyugtató választ. Nagyon vigyáz arra, hogy ne tegyen elhamarkodott ígéretet, mert nem a saját személye iránti, de a tanács iránti bizalmat félti elsősorban. Es vigyáz arra is, hogy bármilyen kicsinek tűnő is egy-egy dolog, úgy foglalkozzon vele, amennyire azt panasztevői elvárják tőle. Földi Jánosné annak az elintézését kéri tőle, hogy hasznavehetetlen földje után ne fizettessenek vele adót. Zsélyi Károly azt a választ adja, hogy ha a föld tényleg hasznavehetetlen, a következő hónapban a földrendező bizottság a megvizsgálás után eltörli mind az utána járó adót, mind pedig a beszolgáltatást. Lukács Károly, a háza mellett lévő patak szabályozását, a patakmeder kibővítését kéri tőle. Zsélyi elvtárs erre is megszerzi a választ. A községpolitikai tervben szerepel a patak- szabályozás, egyelőre még csak a szükséges munkaerő hiányzik. Es így mondják el sorban különböző ügyeiket Bakos József, Tóth János, Id. Barna József és a többiek. Ügy fordulnak hozzá, hogy már előre bíznak benne, hogy megfelelő ember kezébe adják ügyeiket, aki mindent megtesz azért, hogy a lehető legigazságosabban és a lehető leggyorsabban intézze azt el. S joggal bízhatnak Zsélyi Károlyban. Nem hivatali kötelességből, de jóbaráti érzésből végzi munkáját és ez a legnagyobb biztosíték. T. 1. Aki már a második negyedévben jár A szocialiamus építésének jelenlegi szakaszában céljaink megvalósításához egyre inkább szükséges a magyar nép teljes összefogása, alkotó erejének kibontakoztatása. Ezek megvalósításához hatalmas lehetőséget biztosít ■a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront a tömegszervezeteket tudományos, társadalmi és kulturális egyesületeket átfogó, a munkás-paraszt szövetségen alapuló széles tömegmozgalom, amely a nemzeti egység megteremtése, a népjólét emelése, a béke fenntartása érdekében tömöríti a demokratikus erőket. A Hazafias Népfrontnak sok, széleskörű feladata van. Ezek közül az első és legfontosabb bevonni a dolgozókat a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet irányításába, felszínre hozni a néptömegek véleményét, javaslatát, aktivitásra nevelni őket, s bevonni az államhatalom gyakorlásába, a feladatok végrehajtásába, mely a proletárdiktatúra erősödésével jár. Megyénkben sok helyen még nem eléggé veszik igénybe e lehetőségeket, ami leginkább abból adódik, hogy egyes községekben a népfront-bizottságok, de még a községi párttitkárok sem ismerik a Hazafias Népfront-bizottság feladatait. Zacskó József pedagógus, a ka- rancsaljai Hazafias Népfront- bizottság elnöke például elmondotta, hogy vele még senki nem beszélt a mozgalom feladatairól — s nem is ismeri. Mindössze egyszer kapott komolyabb segítséget az 1955. évi akcióprogram elkészítésénél. Hasonlóképpen nyilatkozott Simon Mihály, a karancsaljai pártszervezet titkára is. így nem is csoda, ha a népfrontbizottság, és az itt élő kommunisták nem tevékenykednek. Hiányzik a pártvezetés, a kommunisták széleskörű Kezdeményezése, a pártonkívüliek nevelése. Mindössze csak két kommunista az, aki aktívan dolgozik a Hazafias Népfront-mozgalom ki- szélesítésén, megerősítésén. Az egyik Juhász János középparaszt, kinek kezdeményezésére megalakult a gazdakör, mely már január 15-én határozatot hozott az összes földutak megjavítására. A gazdakör munkájának eredménye, hogy a gabonatermelés és a talaj termő- erejének fokozása érdekében az istállótrágyát szakszerűen kezelik a község dolgozó parasztjai és legnagyobb részét már kihordták a földre. Juhász elvtárs javaslatot tett még mezőgazdasági szaktanfolyamok beindítására, melynek vezetését ő vállalta. A községi tanáccsal megbeszélte a szakanyagok beszerzésének lehetőségeit és idáig már 500 forint értékben vásároltak mezőgazdasági szakkönyveket. Kozik Ferenc elvtárs — ki a község legjobb gyümölcsészeti szakembere — a Hazafias Népfront-bizottság ülésén elmondotta, hogy a község gyümölcsfái a hiányos kezelés miatt eléggé tönkrementek és javaslatot tett a község valamennyi gyümölcsfájának lemetszésére és permetezésére. A népfrontbizottság jónak látta a kezdeményezést, programjába foglalta és Kozik Ferenc elvtársat bízta meg e feladatok megoldásával. Kozik elvtárs elmondotta még: „Arra kell törekedni, hogy községünk a gyümölcs- és húsellátást saját erejéből oldja meg. Az eddigieknél sokkal jobban ki kell használni községünk lehetőségeit és azokra alapozva mozgósítsuk a község dolgozóit a párt- határozatok végrehajtására." Ez az igazság, s ha ez az elv vezérelte volna a karancsaljai Hazafias Népfront bizottságát, az akcióprogramtervezet összeállításánál nem másolták volna le a községpolitikai tervet — mint például a tanácsház felépítése titkárlakással —, hanem többet foglalkoztak volna azzal, hogy a községpolitikai terv végrehajtásához hogyan biztosítsák a falu egy( ségét. Milyen feladatok vannak a dolgozók problémáinak elintézése körül, mint a kenyérprobléma, mely igen helyesen belekerült az akció- programba. Ebben a kérdésben jogosan érvelnek a dolgozók, mivel a község lakói túlsúlyban ipari dolgozók. A kenyeret úgyis megvásárolják, csak azzal a különbséggel, hogy Salgótarjánban. s hónuk alatt, olajos, szénporos munkásruhájukhoz szorítva viszik haza, ami nem egészséges dolog. Tehát szükséges, hegy Karancsalja községben az ipari dolgozók meg tudják vásárolni a kellő ken vérmenny iséget. A karancsaljai népfrontbizottság munkájánál az a baj — mint Zacskó elvtárs mondotta —, hogy csak a nagy feladatokat tartják szem előtt, a kisebb problémák felett elsiklanak. Pedig a kis ügyek mögött is élő emberek vannak, kiknek része van a községpo- lilikai és gazdasági tervek végrehajtásában. Ezeket az embereket a kis ügyek elintézésével is meg lehet nyerni, be lehet vonni a párt- és kormányhatáEgyre több falusi DI3Z-szer- vezetről hallunk már, amelyek valóban DISZ-szervezethez méltóm végzik munkájukat, sokat tesznek az ifjúság neveléséért, segítik falujuk mezőgazdaságának fellendítését. Ezek közül mutatunk be hármat a szécsényi járásból annak bizonyítására, hogy ahol megfelelő lehetőségeket, megfelelő támogatást kapnak a DISZ- fiatalok, ott a jó munka sem marad el. IPGLYTaRNÖCON fellendült a kulturális élet. A DISZ- tagok fáradságot nem isméivé dolgoznak, hogy minél színvonalasabb szórakozást biztosítsanak községük dolgozóinak. Komoly segítői a DlSZ-szerve- zetnek Ocskó Tibor és Gonda Lajos gazdakör-vezetők. Támogatja és segíti a fiatalokat a községi tanács. A DISZ küldöttválasztó gyűlésen sokan jelentek meg a szülők közül is, akik kíváncsiak voltak, hogyan nevelődnek, hogyan tanulnak és szórakoznak gyermekeik a DISZ-ben. Felajánlották segítségüket az ifjúság nevelésében és a szervezet anyagi támogatásában. Ma már eltűnőben van az az idegenkedés, amely eddig a lányok körében tapasztalható volt. Egyre többet lehet látni őket a DISZ-gyűléseken, számarányuk napról napra növekszik. Jelenleg még a pedagógusok hatványozottabb segítségadására van szükség, LITKE DISZ-szervezete is nagy lendülettel törekszik a szécsényi járás legjobb DISZ- szervezete cím elérésére. E nemes törekvésüket nagyban elősegíti a várva-várt kultúrház újjáépítése. A DISZ küldött- gyűlésen örömmel hallhatták a DISZ-fiatalok Lőrincsik László DISZ-titkár beszámolóját, hogy községük új kultúr- házat épít a megyei tanács támogatásával. Ez a támogatás azonban csak társadalmi munka hozzáadásával fedezi a Ilikéi fiatalok igényeinek kielégítését, Ezért a DISZ-tagok szüleikkel együtt vállalták, hogy a társadalmi munkából méltóan ki fogják venni részüket. A DISZ-élet fellendülésére Szabó János dolgozó paraszt is felfigyelt és megígérte, hogy a Hazafias Népfrontbizottság is mindenben segíti a DISZ-munkát. A litkei DISZ- tagok nagy lendülettel látnak most a kultúrmunkához. A téli esték nagy részét eddig is színdarab tanulással töltötték. Codálatot keltő, akadályt nem ismerő szorgalommal készülnek még a fűtetlen, huzatos, kultúrotthonban is, hogy községük dolgozóit komoly, szép műsorral szórakoztathassák. A MIHÁLYGERGEI DISZrozatok végrehajtásába, közelebb lehet hozni a párthoz, melyen keresztül a párt tömegbázisa erősödik. A karancsaljai pártszervezet vezetőségének feladata legyen a közeljövőbenadjon több segítséget a Hazafias Népfront-bizottság munkájához, állandóan tájékoztassa a legfontosabb feladatokról, adjon pártmegbiza- tásokat a Hazafias Népfront bizottságában dolgozó kommunistáknak. azokat számoltassa is be. A Hazafias Népfront-bizottság pedig a párt irányítása alapján a nevelés és meggyőzés módszerével — a Hazafias Népfront-bizottság által tervezett előadásos esték rendszeres megtartásával — munkálkodjon a község dolgozói között a hazafias érzések kibontakoztatásán. Ennek érdekében szervezzenek népnevelő-hálózatot főleg az élenjáró pártonkí- vüli dolgozókból, s ezek magyarázzák meg. hogy jövőnk, I további életkörülményeink népünk kezébe van letéve, mi csináljuk saját történelmünket, s vetjük meg egy szebb, jobb élet alapját, a béke, munka, jólét, függetlenség jelszava alatt. Kökényes! Béla szervezet vezetősége bebizonyította, hogy tudnak jó munkát végezni. A kultúrháznak nevezett romépület javítására hőnapok óta kérték a támogatást, de minden fáradságuk eredménytelen volt A fiatalok azonban nem nyugodtak. Társadalmi munkávcl rendbehozták a kultúrházat. László János DISZ-titkár, Lenkó Albert, László László, Pál Irénke, Zsélyi Erzsébet és Oravecz Irénke több napot dolgoztak, hogy a kultúrházat barátsága helyiséggé varázsolják. Géczi Andris, Szécsényi Járási DISZ- bizottság A Tűzhelygyár csiszoló műhelyében a csiszológépek mellett ülő dolgozók kezéből káprázatos gyorsasággal kerülnek ki a szép, fényesre csiszolt tűzhely-alkatrészek. Az első gépnél ülő derék embert, úgy emlegetik a dolgozók, mint a gyár egyik büszkeségét, aki már nosszú évekkel ezelőtt írta fel Először nevét az üzem dicsőségtáblájára és azóta sem tudja letörölni onnan sem az idő, Sem egyéb körülmény. Molnár István csiszoló, aki a két sztahanovista jelvény után 1954. augusztus havában a kiváló dolgozó jelvényt is megszerezte. Molnár elvtárs jó munkájára főképpen az jellemző, hogy nem kampányszerű. A felszabadulási versenyben is azok között találjuk, akik ^.Hatásaikat jóval határidő előtt teljesítik. A jelenlegi versenyszakaszban az Acélárugyár szeráru- üzemének dolgozóit hívta ki versenyre. Ezt a párosversenyt biztosan nyerte meg, mivel április 4-ig esedékes tervét már február 12-én befejezte. A kiváló csiszoló ezzel nem tekintette befejezettnek munkáját Űj vállalásában arra tett fogadalmat, hogy Gallovics István új dolgozót — aki jelenleg 87— 99 százalékra teljesíti napi előirányzatát — május 1-re szta- nanovistává neveli, munkamódszerének átadásával. A pásztói járás Heves megye nyugati szegélye és a régi sziráki járás egyesüléséből 1950-ben született meg. A járás a Mátra-hegység nyugati oldalától a Cserhát-hegységig terjed $ déli része belenyúlik az Alföldbe. A felszabadulás tette lehetővé, hogy a Zagyva völgyében új járás, s vele együtt új élet, új arculatú nép alakuljon ki. Fia a vidék régi képét elevenítjük fel, hegyekhez lapuló, apró falvakat látunk, melyek fölött ott őrködött a főúri kastély. A járásban talán nem is találunk olyan községet, amelyben kastély ne lett volna. Mindezek a régi feudális rend képét vetítik elénk: a fellegvárszerű kastélyokban tíölyfös főúr, s alant a bogártetejü apró házakban robotoló jobbágy. A régi öregek gyakran emlegetik a múlt sanyarú életét. Emlegetik, mint valami elmúlt rossz álmot, mint valami rég’ elhangzott rémmesét. A járás mai székhelyének, Pásztónak sem volt különb az élete, a többi falvakénál. A központi fekvésű község fejlődését gátolták a? Almássy grófok, az Orczy bárók. A felszabadulás előtt a járás területén kevés számú munkás élt, akik főleg a selypi, zagyvapálfalvi, salgótarjáni gyárakban, vagy a kisterenyei, nagybátonyi bányákban dolgoztak. Ezek az üzemek a tőkések magántulajdonai voltak. A munkás napi 12 órát dolgozott. A fizetést, fillérekbe mérték. Ezek a munkások sem voltak különbek az ország többi gyáraiban, bányáiban dolgozó munkásoktól. A népbetegségek réme, a tüdőbaj tizedelte őket. Az üzemekben nem ismerték az orvosi rendelőt, a betegellátást. R lakosság zömét azonban a dolgozó ■■ parasztok alkották. A parasztság 80 százaléka földnélküli agrárproletár volt. A nagybirtokokon és nagygazdáknál, mint gazdasági cselédek, napszámosok, vagy mint summások dolgoztak. A kommencióból nagyon nehezen éltek. Táplálékuk silány és egyoldalú volt. Nem lakhattak emberhez méltó lakásban. Szomorú éle'üket a gazdatisztek, a kaSzná- rok, tiszttartók és botos-ispánok embertelen bánásmódja még inkább megnehezítette. Teljes mértékben nélkülözték az orvosi gyógykezelést. Legtöbbjük sem írni, sem olvasni nem tudott. Többnyire uradalmi pusztákon, majorokban nőttek Újjászülető járás fel s már kiskorukban munkát kellett vállalniok, hogy megélhessenek. Iskolába nem járhattak. De ki törődött akkor azzal, hogy a béresgyerek, vagy a libapásztor lány tanul-e? A parasztot, sokszor emberszámba sem vették. KI ne emlékezne gróf Keglevich Istvánra, a bélahalmi-puszta földesurára, aki sohasem szólította cselédjeit nevükön, hanem csak fütyült nekik, mint ahogy a kutyákat szokás hívni. Nem volt sokkal különb az akkori értelmiség helyzete sem. Életüket nemcsak a kevés fizetés és a bizonytalan jövő, hanem az uralkodó kasztszellem is megkeserítette. A főjegyző lenézte a kisebb beosztású írnokot. A pap szolgájának tekintette és ahol csak tudta, megalázta a keze alatt dolgozó tanítókat. A bankigazgató nemcsak embertelenül megdolgoztatta a könyvelőt, hanem éppúgy kizsákmányolta azt, mint a hitelért folyamodó szegény parasztot, vagy kisiparost. Az értelmiségi dolgozók iskoláik elvégzése után hosszú évekig állástalanul tengették életüket. Nem becsülte munkájukat a tőkés társadalom sem. A tőkések éppea úgy munkaeszköznek tekintették az értelmiségit, mint szolgáikat, munkásaikat, vagy inasaikat. A parasztság iskolázatlansága és a műveltségtől távoltartása eredményezte a babonák széleskörű elterjedését. Majdnem minden községben volt javasasz- szony, vagy kuruzsló. Nagy divat volt a ráolvasással való „gyógyítás”. Soha nem látott méreteket öltött a gyermekhalandóság. Az ifjúság nevelésével egyáltalán nem törődtek. Nem is törődhettek, mert a fiataloknak már 10—12 éves korban kenyeret kellett keresniök. A serdülő lányok 50 százaléka 14—16 éves korban mint cseléd dolgozott a nagykereskedők, nagyiparosok, főtisztviselők konyháin. Látástól, vakulásig dolgoztak havi 8—10 pengőért. A fiúk libapásztorként, vagy disznópásztorként dolgoztak valamelyik nagygazdánál, vagy inasnak állottak be egy-egy iparoshoz. Az inast rendszerint házicselédnek alkalmazták. Ritka esetben tanulhatott szakmát. Súlyosbodott a járás népének helyzete a második világháború idején. Most már nemcsak az uralkodó osztályt kellett el- tartaniok, hanem viselni kellett a háború nehézségeit, a kettőzött nyomort. A ifé- met megszállás, a fasiszta terror, az üldöztetések, aláásták a lakosság nyugalmát. Mindenki nagyon várta már a szov™ .iet csapatok bevonulását, a háború végét. A járás 1944. decemberében szabadult fel. Pásztón már december 17-én megkezdődött az új élet. Az emberek előjöttek rejtekhelyükről, hogy hozzálássanak, a számukra új, szabad ország felépítéséhez. A pásztói járás népe a szovjet katonák segítségével kiűzte a német . fasisztákat, s hozzákezdett ahhoz, hogy lerakja egy szabad, egy boldogabb élet alapjait. A meggyötört, megkínzott, agyonhajszolt emberek arca felderült. Megkezdődött a barátkozás a lakosság és a szovjet katonák között. Akkor sokan még azt gondolták, hogy ez a barátkozás csak ideiglenes. Az életben oly sokat csalódott nép, nem hitt a hirtelen jött szabadságban. Néhány nap múlva azonban meggyőződhettek arról, hogy nemcsak a fasizmusnak, hanem a régi urak világának is örökre vége. (Folytatjuk.) Három falusi DiSZ-szervezet jó munkájáról
