Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-12 / 13. szám

S>

1953 február 12. SZABAD nScrTd

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése

N. A. Bulganyin beszédet mondott a Legfelső Tanács ülésén

n 11 MalpnLnv a S/íiiifitiin in minisíffirfilniiííhfilvfiUcse. C K. /siiltnv honvédelmi miniszter

Február 8-án, 13 órakor a Naqy Kreml-palotában eqyüt- tes ülést tartott a Szövetséqi Tanács és a Nemzetiséqi Tanács. Az ülésen meqtárqyal- ták G. M. Malenkov elvtárs nyilatkozatát, majd Molotov eivtárs mondott beszédet a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Molotov elvtárs beszédét.

I. Változások a nemzetközi helyzetben.

Küldött elvtársak!

Tíz esztendő telt el a második világháború befejezése óta. Most minden eddiginél világosabban meghatározódtak a nemzetközi helyzetben történt változások, h'a a mostani helyzetet a háború előttivel hasonlítjuk össze.

A második világháború előtt a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista állam. Kapitalista környezet gyűrűje vette körül. Több mint negyedszázadon át ez volt a helyzet.

A háború után a helyzet, elmondhatjuk, gyökeresen megváltozott.

Most már nem lehet a Szovjetunióról olyan értelemben beszélni, ahogyan a háború előtt beszéltünk. Ha ezt tennék, ez azt jelentené, hogy nem vesszük észre, vagy legalábbis lebecsüljük az egész nemzetközi helyzetben történt legfontosabb változásokat. Pedig nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások is történtek.

Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama, A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté.

A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely a következő 12 államat tömöríti: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, az Albán Népköz- társaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

Tudjuk, hogy az általam felsorolt államok a fejlődés különböző fokozataiban, társadalmi átalakulásuknak különböző fokozataiban vannak. A Szovjetunió mellett, ahol már felépültek a szocialista társadalom alapjai, vannak olyan néfJi demokratikus országok is, amelyek még csak az első, de igen fontos lépéseket tették meg a szocializmus felé.

A demokratikus tábor valamennyi országa szempontjából azonban az a döntő tényező, hogy ezek az országok végleg kiszakadtak az imperialista rendszerből, amelyben a hatalom a földesurak és a kapitalisták kezében van. Ezek az országok új utat választottak maguknak és megkezdték mélyreható demokratikus és szocialista átalakításuk sikeres megvalósítását arra törekedve, hogy ehhez az egész új, nagy építőmunkához biztosítsák a békét és a biztonságot.

Ez azért vált lehetővé, mert itt a munkások és a parasztok minden dolgozóval és a demokratikus erőkkel együtt szilárd politikai szövetséget teremtettek a munkásosztály általános vezetése alatt. Éppen a munkásoknak és a parasztoknak ez a forradalmi szövetsége, amely egyesített valamennyi dolgozót, éppen ez tette lehetővé a földesúri gazdálkodás felszámolását és a föld átadását a parasztoknak, biztosította továbbá, hogy a gyárak, üzemek, vasutak, bankok az új. igazi demokratikus államhatalom kezébe mentek át.

A kapitalizmus bilincseit most nem egy helyen szakították szét, hanem egy nagy fronton. Országunk nyomában, amely 1917-ben hajtotta végre győzelmes szocialista forradalmát, a kapitalizmus a második világháború eredményeként egész sor más országban is vereséget szenvedett.

Az új, népi demokratikus típusú országok sikerei, amelyeket a tőke elnyomó uralma alól felszabadult népek erőfeszítései biztosítottak, mind a szovjet hadseregnek a fasiszta agresszorok fölött aratott győzelmére, mind pedig a Szovjetuniónak arra az állandó támogatására támaszkodnak, amelyet ezeknek az országoknak a szocializmus irányában végrehajtott politikai, gazdasági és szociális átalakításaihoz nyújt. Jelenleg pedig a Szovjetunió minden jelentősége és különleges szerepe mellett, annak a Szovjetuniónak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is.

Egészen természetes, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben, határozottan a szocializmus javára változnak meg.

Vajon hasonlít-e a mai Európa a háború előttihez?

• Vajon elmehetünk-e szó nélkül azok mellett az óriási változások mellett, amelyek a legutóbbi világháború következtében itt is történtek? Vajon nem világos-e azok előtt, akik tárgyilagosan és elfogultság nélkül tudnak ítéletet alkotni, az is, hogy a Szovjetunióval együtt egész sor más állam is a kapitalista útról határozottan rátért a szocialista fellendülés és újjászületés útjára és ezek közül az országok közül egyetlenegy sem akar visszatérni a kapitalizmushoz? Ha pedig megvizsgáljuk a konkrét adatokat, akkor kitűnik, hogy Európa egész 600 milliónyi lakosságának körülbelül a fele, nem sokkal kevesebb, mint 300 millió, már szilárdan a szocializmus és a demokrácia táborába lépett.

Ez azt jelenti, hogy ma már korántsem a háború előtti Európával van dolgunk.

A mai, új Európában a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy szocialista táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül. de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét.

Űj helyzet alakult ki Ázsiában is. Ázsia lakossága mintegy 1400 millió, ami, az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb mint a fele népi demokratikus országokban él. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célúkul tűzték ki a szocializmus építését.

Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háborúutáni fejlődését jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új, fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye.

India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Reméljük, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez.

Nem kis változások történtek a Közel- és Közép-Keleten.

Afrika népei többségükben még gyarmati elnyomás körülményei között élnek. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy Afrika népeinek nemzeti-felszabadító mozgalmát nem sokáig lehet már büntetlenül elfojtani, ahogy ezt ma még az afrikai területeket rabságban tartó imperialista államok teszik.

Mondhatják, hogy Észak- és Dél-Amerika még mindig távol áll attól a nagy történelmi úttól, amelyen sikeresen haladtak előre Európa és Ázsia népei. A „vasfüggöny” azonban, amellyel az észak-amerikai imperializmus el szeretné választani Amerikát a világ más részeitől, egyáltalán nem olyan szilárd, mint látszik. Hiába számítanak a kapitalista monopóliumok „vaspatájára” is. Mindenesetre, ha a második világháború utáni időszakról beszélünk, akkor egyelőre az amerikai szárazföldön végbemenő változások észlelhetők a legkevésbé, jóllehet itt is napról napra mindjobban megnyilvánul a népek életének mélységeiben lappangva növekvő haladó áramlatok jelentősége. Ez a helyzet nem az amerikai „vasfüggöny” szilárdságáról és nem annak a „vas- patánaik“ a különös megbízhatóságáról tanúskodik, amellyel az amerikai monopolisták elnyomják a munkásokat és a parasztokat is, hanem azt bizonyítja, hogy Amerikának még le kell küzdenie a politikai fejlődésében mutatkozó elmaradását és be kell hoznia azt a fejlődést, amelyet a politikai élet néhány más országban ért el.

Ha egészében összehasonlítjuk a mai nemzetközi helyzetet a háború előttivel, látjuk, milyen fontos változások történtek az utóbbi 10—15 év alatt. Nem nekünk kell panaszkodni e változások miatt.

Tehát, ha egészében értékeljük a mai nemzetközi helyzetet, akkor ebből a szempontból nagyjelentőségű az a körülmény, hogyan alakul a világ alapvető erőinek viszonya. Ezzel kapcsolatban nem szabad sem eltúlozni, sem kisebbíteni azt, ami történt, sem pedig azt, milyen irányban fejlődnek az események: Semmiesetre sem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagy történelmi korszakról van szó, amelyből napjainkig 37 évnél csak alig valamivel több telt el.

Vajon lehet-e tagadni, hogy a háború előtti időkhöz képest komolyan meggyöngültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai? Nem, nem lehet. Hasonlóképpen világos az is, hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre jutott abban hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világtábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, amely, élén a Szovjetunióval, a szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem.

Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szembenálló világpiac van.

Ilymódon a második világháború után kialakult két politikai tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyült.

Azt hinné az ember, hogy a világhelyzetben végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így.

A kapitalizmus kénytelen volt meghátrálni a néptömegek nyomósa alatt. A néptömegek egész sor államban megdöntötték a tőkéseket és nagy- birtokosokat és a saját embereiket — a munkásosztály és a parasztság, a városi és falusi demokrácia képviselőit állította a kormányrúdhoz. Az imperializmus országainak uralkodó osztályai azonban nem akarnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült

Moszkva február 9.

(TASZSZ)

Február 9-én délután a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszédet mondott. A küldöttek viharos, hosszantartó tapssal fogadták Bulganyint.

N. A. Bulganyin megköszönte a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek az őt ért megtiszteltetést, azt, hogy kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé, majd kijelentette, minden erejével azon lesz, hogy igazolja az iránta megnyilvánult bizalmat.

N, A, Bulganyin beszédében

a Szovjetunió Minisztertanácsa jövőbeni tevékenységének fő kérdéseivel foglalkozott.

N. A. Bulganyin kijelentette, hogy a Szovjetunió Miniszter- tanácsa továbbra is következetesen azt a politikát folytatja, amelyet a kommunista párt dolgozott ki és a szovjet nép melegen helyesli, a kommunista társadalom felépítésének politikáját. Bulganyin részletesen foglalkozott azokkal a főfeladatokkal, amelyek most az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a külpolitika és az állam védelmi erejének fokozása terén az ország előtt állnak.

★

Azzal kapcsolatban, hogy N. A, Bulganyint a Szovjetunió

Minisztertanácsának elnökévé nevezték ki, határozatot fogadtak el, amelynek értelmében N; A. Bulganyint saját kérésére felmentették a Szovjetunió honvédelmi miniszterének

tisztsége alól. A Szovjetunió honvédelmi miniszterévé G. K. Zsukovot, a Szovjetunió mar* sáliját nevezték ki.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa G. M. Malenikovot kinevezte a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesévé és a Szovjetunió, villamoserő- műveinék miniszterévé, ugyanakkor A. Sz. Pavlankót felmentette a Szovjetunió villamoserőművei miniszterének tisztsége alól.

Véget ért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa mindkét házának — a Szövetségi Tanácsnak és a Nemzetiségi Tanácsnak — február 9-i délelőtti ülésén megkezdődött a vita ama beszámoló fölött, amelyet V. M; Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról tartott.

A szovjet emberek milliói nevében felszólaló küldöttek kijelentették, hogy a Szovjetunió kormányának politikáját helyes politikának tartják, amely megfelel a béke ügyének és kifejezi az összes szovjet emberek létfontosságú érdekeit és akaratát.

A Szovjetunió — mondta Alekszandr Puzanov küldött, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke — következetes harcot vív a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Az Amerikai Egyesült Államok politikájával, amely Európa egységének megbontására és agresszív katonai tömbök létrehozására irányul, a szovjet kormány az európai kollektív biztonsági rendszert állítja szembe. Ez a politika a szovjet ország minden népének lelkes támogatását élvezi.

Nyina Popova küldött, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának titkára a szovjet nők nevében állást foglalt a béke megszilárdítására irányuló szovjet külpolitika jóváhagyása mellett.

Szerdán este befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka.

Az ülésszakon elfogadták a Szovjetunió 1955. évi állami költségvetéséről szóló törvényt,

meghallgatták V. M. Molotov- nemzetközi helyzetről és a nalk, a Szovjetunió Miniszter- szovjet kormány külpolitikájá- tanácsa első elnökhelyettesé- ról, megerősítették a Legfelső nek és a Szovjetunió külügy- Tanács Elnökségének törvényminiszterének beszámolóját a erejű rendeletéit.

A. Tcgfelsá Tanács cl®klar áriája

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa deklarációban fordult minden állam népeihez és parlamentjéhez. A deklaráció a többi között hangoztatja:

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa kötelességének tartja felhívni valamennyi állam népeinek és parlamentjeinek figyelmét az Európában, Ázsiában, valamint a világ más körzeteiben kialakuló helyzetre, amely sok tekintetben fokozza a nemzetközi feszültséget és a népek biztonságát fenyegető veszélyt.

Európában egyes államok katonai csoportosulásai alakulnak. Ezek más európai államok ellen irányulnak. A német militarizmus helyreállításának veszélyes politikáját folytatják, pedig a német militarizmus nemrégiben a népeknek mérhetetlen nyomorúságot hozó háborút robbantott ki.

Az ázsiai és távolkeleti helyzet szintén feltétlenül felkelti a béke sorsáért érzett aggodalmat. Minden nép kötelessége, hogy ott is megakadályozza a háborút, megoltalmazza Ázsia népeinek nemzeti jogait, függetlenségüket és szuverenitásukat.

A Szovjetunió, népeinek rendíthetetlen egységére, kimeríthetetlen erőforrásaira támaszkodva eltökélte, hogy biztosítja állampolgárainak békés munkáját és megóvja őket minden kívülről jövő merénylettől. Más népek a békéért és haladásért folyó harcban, mint azelőtt is, szilárd, rendíthetetlen támaszt találnak a szovjet államban.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa megállapítja, hogy a parlamentek nagy felelősséggel tartoznak a béke megóvásáért és megszilárdításáért.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa úgy véli, hogy a parlamentek közti közvetlen kapcsolatok megteremtése, a parlamenti küldöttségek cseréje, az egyik ország parlamenti küldöttségének más állam parlamentjében elhangzó megnyilatkozásai megfelelnek a népek azon törekvéseinek, hogy fejlesszék a baráti kapcsolatokat és együttműködjenek.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa őszintén üdvözölni fog a más államok parlamentjei részéről megnyilvánuló minden olyan lépest, amely a népek közti béke megszilárdítására irányul.

Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más imperialista országokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában. Nem nehéz kitalálni, hogy mit szeretnének ők.

Ök minden országot, amely lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialista államok folytatnak, köztük olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, stb.

Nem nehéz meggyőződni arról, hogy például az Egyesült Államok kormánykörei külpolitikai irányvonaluk nyílt főcélkitűzéseként nem hirdetnek sem többet, sem kevesebbet, mint azoknak az országoknak az úgynevezett „felszabadítását”, ahol a munkások és parasztok győzedelmeskedtek, ahol maguk a dolgozók kerültek hatalomra. Sőt, ők egyenesen kifejtik, hogy ez az enge- delemmel szólva — „felszabadítás“ jóformán azt jelentené, hogy ezek az országok visz- szatérnének a kapitalista paradicsomba, vagy — amint ők szokták mondani — a „szabad világba“. Ámde ezen a „szabad világon” ők a kapitalista rendszert értik, amelyben a kizsákmányoló urak olyan „szabadon“ érzik magukat és az uralkodó osztályok „szabadon“

és közvetlenül „a végsőkig“ kizsákmányolhatják a dolgozókat.

Az agresszív imperialista körök étvágya és sötét reakciós ábrándozásaik nem korlátozódnak csupán a népi demokratikus országokra. Szeretnék a mi országunkat is visszajuttatni a kapitalizmusba.

Erről nem gyakran beszélnek nyíltan, de mégis csak beszélnek.

Churchill már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azt rikoltozza, hogy bölcsőjében „kell megfojtani“ ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak ad hangot, azo- kénak, akik igazában csak egyet akarnak: a világuralmat.

Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha maguk a népek már új utat választottak maguknak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrá cia útjára léptek?

Erre a kérdésre a válasz az amerikai, valamint az angol imperializmus külpolitikai irányzata: az „erőpolitika“. Ezeknek az országoknak a kor- mányférfiai kifejezve a leg- agresszívabb kapitalista körök törekvését, még mindig nem akarnak belenyugodni a kész tényékbe. Nem akarják elismerni, hogy a népeknek joguk van arra, hogy maguk döntsék el sorsukat, azaz joguk van arra, hogy eldobják a régit, megszüntessék a kapitalista

rendet és megteremtsék új, szocialista rendjüket.

Mindez azt jelenti, hogy az áj a régi ellen vívott elkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet másképp, csak úgy, ha visszaveri és le- küzdi az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenállását.

Ilyen a háború utáni nemzetközi helyzet, amely meghatározza a legutóbbi évek fő eseményeinek jellegét.

II. Két irányzat a nemzetközi politikában

Mind a Szovjetunió, mind pedig a szocialista tábor más országai szilárdan és biztosan védelmezik a népek kivívta hadállásokat, arra törekszenek, hogy minél inkább megszilárdítsák e hadállásokat és biztosítsák szocialista építésük nyugodt. békés körülményeit. A demokrácia és a szocializmus tábora a béke tábora. Ezért rendszerint a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának nevezik.

A Szovjetunió a béke és a szocializmus érdekeit védelmezi, külpolitikájában a nemzetközi feszültség enyhítése mellett foglal állást.

A Szovjetunióval együtt a nemzetközi feszültség enyhítésének ezt az irányzatát védelmezi a demokratikus tábor valamennyi országa. A Szovjet-