Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-12 / 13. szám
2 SZABAD KOCKÁD 1955 február 12. Fokozott harcot a kulákság ellen Megyénk egyes községeiben durván megsértik pártunk parasztpolitikáját. Nem folyik kielégítően a harc a kulálcok, népi demokráciánk ellenségei ellen. Milyen jelenségek igazolják ezt? A kulákok az őszi gabona vetéstervüket még 50 százalékra sem teljesítették. Adóhátralékuk 3,2 millió forintra rúg. Érsekvadkerten a kulákok 128 mázsa sertéssel tartoznak az államnak. Ugyanitt történt meg a tanácstitkár Jóvoltából", hogy vágási engedélyt kapott az a kulák, akinek 40 ezer forint adóssága van az állammal szemben és most is öt hízója van. Sorolhatnánk még ezt más községek példáján, más változatokban. Ehelyett azonban vizsgáljuk meg ezek okait. A párt politikájának jobboldalt eltorzításában egyik döntő ok az a téves felfogás, hogy nálunk már lényegében nincs is kulák. amit kevés számuk is mutat, valamint az az állítás, hogy a kuláklista óta nincs is kulák. A másik döntő ok, hogy sok párt- és tanácsfunkcionárius nem érti a kulákság felé alkalmazott politikánkat. Ezt a fenti példák is igazolják, valamint olyan eset is, mint a szalmatercsi párttitkár példája, hogy kérte a kulák börtönbüntetésének elengedését azzal, hogy az mindig jól dolgozott. Kit nevezünk kuláikjnak? Rutáknak nevezzük azt a nagygazdát, akinek a földterülete eléri, vagy meghaladja a 25 kh-at és ezzel együtt a kataszteri tiszta jövedelme 350 aranykorona, vagy azt, akinek kevesebb földje, aranykoronája van. de egy. vagy egynél több alkalmazottat foglalkoztat. A kulákok mezőgazdasági fejlesztési járulékot fizetnek. Ne tévesszen meg egyeseket az, hogy akik földjüket leadták, szétírták — mezőgazda- sági járulékot nem fizetnek — azok akkor nem kulákok. Ezek attól továbbra is kulákok, nem vehetnek részt a falu politikai, gazdasági irányításában, Azért, hogy leadták, vagy szétiratták földjüket, nem változott meg magatartásuk népi demokráciánkkal szemben. A kulák meghatározásnál döntő az egyéni elbírálás. A faluban jobban tudják, ki hová húzott a múltban, hány emberrel dolgoztatott rendszeresen, kivel volt kapcsolata stb Ezeket mind vegyük figyelembe a kulák meghatározásnál. Ezek a hibák nem — vagy sokkal kevesebbet — fordulnának elő, ha a vezetők jobban tanulmányoznák a kongresszus, a KV fontos határozatait. Sajnos, ezt sokan elmulasztják, így nem, vagy neun jól alkalmazzák kulák - korlátozási politikánkat. Népi demokráciánk jelenlegi viszonyai között pártunk parasztpolitikája Lenin híres hármas, de egységes jelszaván nyugszik: „támaszkodj a szegényparasztságra, köss tartós szövetséget a középparaszttal, egy pillanatra sem hagyd abba a harcot a kulákság ellen.“ Az 1953. júniusa előtt a kulákság elleni harcban hibákat követtünk el. Nem egy helyen ön- kényeskedtek, jogtalanul zaklatták a kulákokat és főleg adminisztratív harc folyt ellenük. Pártunk Központi Vezetősége őszinte bírálatban feltárta az elkövetett hibákat és megjelölte a helyes utat. Parasztpolitikánk június után is a kulákság korlátozása, kiszorítása. Ez a korlátozó, kiszorító politika az új szakaszban bizonyos sajátosságokkal történik. Először is a kulákság korlátozása a mezőgazdaság fejlesztése közben megy végbe. Dolgozó népünk életszínvonala emeléséhez szükség van a kulákok által termelt mezőgazda- sági termékekre, nyersanyagokra. Ha több áru lesz a piacon, akkor az olcsóbb is lesz és a választék is bővülni fog. Éppen ezért ne féljenek egyes vezetők attól, hogy a kulák- ság bekapcsolódik a termelési és értékesítési munkába. Tegyen eleget az előírt beadási és más kötelezettségeknek, tartsa be a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeket alkalmazottjával (alkalmazottaival) szemben, akkor ő is kihasználhatja azokat a lehetőségeket, amit a termelési és értékesítési lehetőségek nyújtanak. Ha azonban nem tesz eleget kötelezettségének — ő csak azon spekulál, hogy tollasodjon, kizsákmányoljon — akkor alkalmazni kell vele szemben a törvényes rendelkezéseket. Adó, beszolgáltatás, vagy más tartozás fejében le kell foglalrti ingó vagy ingatlan tulajdonából megfelelő értéket. Ha nem vet vagy más úton szabotálja a termelést, eljárást kel indítani ellene. A kulák elleni harc azonban ne korlátozódjon csak adminisztratív tevékenységre. Politikai harcot is kell ellenük folytatni. Leplezzük le tevékenységükben: mivel, hogyan ártanak népünk felemelkedése, hazánk megerősödése ellen. A kulákkorlátozásnál soha sem tévesszük szem elől, hogy minden a dolgozó parasztsággal való szövetség erősítése közben történjen. Lenin hármas jelszava, egységes jelszó, annak három részét egyszerre kell alkalmazni. Ha nem ezt tesszük, hibákat követünk el, éppen ezért káros és veszélyes az a hibás gyakorlat, amit Dejtáron, Patakon és más helyen is csinálnak, hogy a középparasztokkal szemben túlzásokat követnek el. Ezek, akik így cselekszenek, gyengítik a munkásparaszt szövetséget és a kulák elleni harcot sem viszik ezzel előbbre. A kulákság most taktikát változtatott. Egyes helyeken nyíltan, szemtelenül támad. Izgat a tsz-ből való kilépésre, megjósolja a háború kirobbantásának napját is. Máshol alattomosan, csak megvásárolt, leitatott emberei útján. Ezekre nekünk figyelni kell. Ellenük való harcban sokat segít a dolgozó parasztság, amely mellettünk van, szövetségesünk, barátunk. A kulákság elleni harc a szocializmus építésében nem csökken, hanem élesedik. A szocializmus térhódítása kiszorítja a tőkésosztály maradványait. akik önként nem adják át helyüket. Létükért harcolnak és mindenre képesek. Éppen ezért párt- és gazdasági vezetőinknek javítani kell á politikai munkát, fokozni kel] éberségüket. Figyeljék az osztályellenség aljas, alattomos munkáját és időben sújtsanak le bűnös mesterkedésükre. A felelős vezetők a párt határozatainak szellemében vigyék a harcot, népi demokráciánk osztályellenségeivel szemben, mert ez is szorosan hozzátartozik az új szakasz politikájának végrehajtásához. A TWCSI SZABADSÁG TSZ ÉLETÉBŐL A tolmácsi Szabadság TSZ ez évben 10 kh fehérherét, 15 kh heterózis kukoricát, 5 kh bíborherét és 4 kh cukorrépát termel szerződéses alapoi,. * Már ez évben is szaporodott a szövetkezet taglétszáma. Kovács Lajos, ifj. Fodor Sándor és Medved Katalin lépett a közös gazdálkodás útjára. Kovács László pedig — aSki néhány hónappal ezelőtt elhagyta a szövetkezetei — most újra visszatért. • Szorgalmasan készülnek a tolmácsiaik a tavaszra. Most a télen felgyülemlett istállótrágya kihordását végzik. Eddig 8 kh-at trágyáztak meg. A trágya- kihordás mellett a tavaszi vetőmag előkészítésével foglalkoznak. A szerződéses alapon termelt fehérhere- és bíborhere- magot már beszerezték. Hogyan lehet elnyerni a sztahanovista címet Napjainkban több bányász fordul az illetékes szervekhez, szerkesztőségünkhöz, hogy jó eredményeik ellenére sem kapták meg a kitüntetéseket. A dolgozók kérésére röviden ismertetjük az erre vonatkozó intézkedéseket. I A dolgozók által elért eredményeket naponként, dekádonként és havonta értékelni kell. Ezért az üzem igazgatója s a körletek vezetői felelősek. Az élenjáró dolgozók eredményeik nyilvánosságra való hozataláért és népszerűsítéséért az üzemi bizottságok felelősek. O Mind a fizikai, mind a műszaki dolgozók részére sztahanovista feltételeket kell megállapítani, munkanemenként (feltárás, elővájás, fejtés stb.) és körletenként. 9 A sztahanovista feltéte- leket az alábbi irányelvek szerint állapítják meg: a) Fizikai dolgozóknál: a norma teljesítése, a megtűrt meddő csökkentése, bányafa, robbanóanyag, vagy egyéb anyag megtakarítása, élenjáró munkamódszer átadása (új dolgozók nevelése, millszekundu- mos robbantás bevezetésére), a munkafegyelem megszilárdítására. b) Műszaki dolgozóknál: az irányításuk alatt álló termelési egység havi termelési tervének, önköltségcsökkentési és termelékenységi előirányzatának teljesítése, illetve túlteljesítése. (Szakmai tervek betartása.) A technológiai utasítások betartása. Anyag-, szerszám- és energiamegtakarítás. Á gépek megelőző karbantartásának biztosítása. Kizáró feltétel: a vezetés hibájából történt súlyos baleset. A sztahanovista feltételeket teljesítő brigádok, csapatok tagjait egyenként kell kitüntetni és megjutalmazni. Azonban a brigád, vagy csapat döntése alapján megtagadható az arra érdemtelen dolgozótól. Nem tüntethető ki azon brigád, vagy csapat, amelynek valamelyik tagja vét a munka- fegyelem ellen. A sztahanovista szintek megállapításáért, annak helyességéért az üzemegységek igazgatói és üzemi bizottságok elnökei felelősek. A sztahanovista szintek megállapításának módja: A sztahanovista színt két részből tevődik össze: az átlag és a feszítési százalékokból. Az átlagszázalékot megkapjuk, ha a csapatok által előírt eredményeket munkanemenként külön-külön kiszámítjuk és a 100 százalék alatt és a 250 százalék felett teljesítő csapatok eredményeit mellőzzük. A feszítési százalékot, az igazgató, közösen az üzemi bizottságok elnökével állapítja megl és ennek legalább három hónapig érvényben kell marad-1 nia, ami 5—10—15, vagy 20 százaléknál nem lehet kisebb. Egy példát arra az esetre: ha január hóra, illetve az első negyedévre elővájáson 5 százalékos feszítést állapítottak meg. Mondjuk, az üzemnél van 17 elővéjási csapat és ebből két csapat 100 százalékon alul, egy csapat pedig 250 százalék felett teljesítette január havi normáját. Tehát 14.csapatnak az átlagszázalékát számítjuk ki: 1. csapat 118 százalék 2. n 115 99 3. ft 130 99 4. ft 145 99 5. tt 105 99 6. y» 102 ft 7. >i 101.5 99 8. w 120.1 99 9. 99 100.4 99 10. 99 101 99 11. 99 113.5 99 12. 99 108.5 99 13. 99 103 ft 14. 99 102 99 15. 99 95.5 99 16. 99 85.9 99 17. 99 260 99 Így a 15, 16 és 17-es számú csapatok eredményeit nem vesszük figyelembe, csak a többi csapat eredményeit átlagoljuk. Nyersen kiszámítva 1575 osztva 14 = 112.5 százalékkal. Ehhez hozzávesszük még a három hónapra meghatározott 5 százalékos feszítési százalékot, vagyis összesen 117.5 százalék jön ki. Azok a csapatok, amelyek a januári hóban elérték a 117.5 százalékot, teljesítették a sztahanovista szintet és jogosak a sztahanovista cím viselésére, a fenti példában 1, 3, 4, 8 és 17-es számú csapatok. Az eddigi művelet a fizikai dolgozóknál a norma túlteljesítésére vonatkozik. Az igazgató és az üzemi bizottság köteles a megtűrt meddő csökkentésére, anyagmegtakarításra stb. konkrétan megszabott százalékot, tonnát, vagy forintot stb. meghatározni. Teljesí- teniök kell az egyéb meghatározott feltételeket is. 1955 első negyedévében a Magyar Vöröskereszt tagságát új tagsági könyvekkel látják el. Éppen ezért a helyi csoport vezetősége és aktívái a február 20-ig történő összeírások során minden egyes tagot felkeresnek — még azokat is, akik hosszabb ideje nem rendezték tagdíjaikat. E beszélgetés során ismertetik a Vöröskereszt célját, feladatait. A jó vöröskeresztes munkára a mi megyénkben különösen nagy szükség van, ahol orI vos, védőnő tudvalevőleg igen kevés van és egy-egy orvosnak öt-hat község is jut. A sztahanovista szintek • teljesítése folytán a következőképpen részesülnek kitüntetésben dolgozóink: a) Sztahanovista címet nyer el az a dolgozó, aki a célul tűzött sztahanovista szintet teljesítette egy hónapra és az üzem kollektívája erre érdemesnek találta. b) A sztahanovista oklevelet az igazgató és az üzemi bizottság együttesen adományozza annak a dolgozónak, aki három hónapon keresztül elnyerte a sztahanovista címet. c) Kiváló dolgozó címet és jelvényt nyer el az a dolgozó, aki a sztahanovista oklevél megszerzése után még három hónapig folyamatosan teljesíti az előző feltételeket. d) A szakma kiváló dolgozója címet, jelvényt, díszoklevelet kap és félhavi keresetének megfelelő célprémiumban részesül az a sztahanovista, aki a kiváló dolgozó kitüntetés elnyerése után még hat hónapig teljesíti az előírt feltété* leket. e) Ha a szakma kiváló dolgozója kitüntetést elnyert sztahanovista, a kitüntetés után még hat hónapig teljesíti a feltételeket, ismételten ki kell tüntetni a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel és díszoklevéllel. Ezenkívül kormánykitüntetésre kell felterjeszteni és egy havi keresetének megfelelő pénzjutalomban kell részesíteni. C A kitüntetett fizikai és műszaki dolgozókról (oklevél, kiváló dolgozó, szakma kiváló dolgozója) a vállalat igazgatója köteles pontos, okmányszerű nyilvántartást vezetni, továbbá köteles az üzem dicsőségtábláján és az üzem dicsőségkönyvében azt ■ megörökíteni. Az üzemi bizottságok feladata az üzemvezetőség részéről a rendelkezésére bocsátott értékeléseket, nyilvántartásokat és az élenjáró dolgozók nevét megfelelőképpen nyilvánosságra hozni. Tóth Barna A hivatásos egészségügyi dolgozók és a vöröskeresztes aktívák a tagkönyvcserével kapcsolatos munkákat úgy végezzék, hogy azok egyben a most folyamatbáh lévő elsősegélynyújtó, Kisanyák iskolája tanfo’yamoknak a sikerét, felvilágosító egészségügyi előadások jó megszervezését is eredményezze, valamint az egészségvédelmi feladatok maradéktalan elvégzését és a nagy nyári mezőgazdasági munkák idején a vöröskeresztes munkára' való felkészülést biztosítsa. Tagkönyvcsere a Magyar Vöröskereszt szervezeteinél '»«•••»• ■■*■■■■ Miianiati «»•■■aaaar Emlékezés 1945február tizenkettedikére „... Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megs2tünt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki néked sírt ásott...“ (Petőfi Sándor: A szabadsághoz!) Elfakult fedőlapú, zsirfoltos, tintapacás füzet fekszik előttem. Tíz év óta van a birtokomban és jaj de sokat tud ez mesélni Buda, Krisztinaváros vészes napjairól... Rajta a felirat: „M. kir. 625/36. sz. munkásszázad“. Alatta pedig stilizált piros betűkkel megrajzolva és kékkel árnyékolva: „Gyengélkedő könyv"... Milyen szelíd megjelölés... gyengélkedő! Kívül, a címlapon igen! De belsejében a lapokon rengeteg vér, jaj, sóhaj, bánat, ha’álhörgés és enyészet, mert Budán 10 évvel ezelőtt olcsó volt a halál... Mészáros utca... Szilágyi leánygimnázium... Korona- herceg utca 3. szám alatti polgári iskola (ma Kosciusko Tádé utca)... ott a krisztinavárosi templom tövében, légvonalban száz egynéhány méterre az Alagút bejáratitól, ahová, a németek befészkelték tnagultat, hogy az Utolsó magyar vérig mentsék a saját bőrüket — a földre szállott pokoli jelentette. Itt bújtak meg, a polgári iskola romos épületében és annak pincéjében azok a munkaszolgálatosok, akiket tiszántúli hazájukból hajtottak nyugat felé. Parasztok, munkások, diákok, ki tudja honnan, ide összeverődött legények, akiket most egy munkásszázadba tömörítettek, akik sáncokat ástak, hadiszert cipeltek, temették a holtakat. De január utolsó napjaiban volt ebben a pincében német hadikórház, súlyos sebesültekkel, voltak itt magyar katonai alakulatok, rohamtüzérek. Hunyadi páncélosok stb. nagy összevisszaságban. Az iskola bejáratában lévő 3x4 méter nagyságú portásbódéban végeztem az orvosi rendelést, az egyre nagyobb számú sebesültek és légnyomásosak ellátását, miközben a kapubejáratba beszorított tábori sütőkemencében néha- néha kenyérke is sült, amiből fejenként 5—6 dekás darab jutott. A napok múlásával egyre töb' és több lett a sebesült. Még január 16-án beszállítottak hozzánk a közeli Gellert hegy utca 15. számú házból, amely telitalálatot kapott, három nőt — csak ezek maradlak életben. De a 48 éves Pálma Ferencné és a 41 éves Matulai Károlyné is rövidesen elmentek a többi lakótársak után. csak a 72 éves Baksa Róza maradt életben pár felületes karcolással... Ezek voltak az első halottaink — szegény civilek! Azután sor került a munkásszázadra; Pósa- laki Mihály távozott örökre január 21-én. Fiatalabb és éle- medett parasztok pusztultak el vízhordás közben, amelyre a többiek érdeliében vállalkoztak, na meg annak reményében ts. hogy az ígéretet tett követi s a vizhozónak dupla adag jár ki a lódögből és a zsírtalan, alig berántott bablevesből! Szörnyen veszélyes foglalkozás volt ez, mert az egyetlen vízadó-helyet igen erősen aknázták. Elesett Szőke Gábor, Csathó Sándorral a tüdőbaj végzett... És egyre forróbbak lettek a napok. A szovjet gépek állandóan bombázták a várat, voltak órák, amikor recsegett, ropogott minden, az egész környék. Február első napjaiban már teljesen lekényszerültünk a pincébe, csak a konyha maradt meg a földszinten: az egyik felében főztek, a másik részében sebesülteket kötöztem és fektettem. Itt halt meg a hozzánk eszméletlen állapotban beszállított, súlyosan sérült Horváth Ferenc esztergomi tüzérfőhadnagy, akit az iskola kertjében temettek el. Következő napon Dömötörfy József és Lipovits János. Rengeteg volt a sebesült, de ezeket már csak a pincében lehetett ellátni. Február 11-én, vasárnap aránylag kevesebb volt a munkám. Utoljára négy nap előtt kaptam kézmosási célokra fél lavór vizet és egy kulacsnyit az ájuldozók számára. Nekünk már ivásra sem jutott. Vasárnap este 10 óra tájban — ha még lehetett — agybom- lasztásig fokozódott a zaj, a recsegés, ropogás, lövöldözés, robbanás. Közelünkben lehetett elhelyezve egy német ágyú. amely egész idő alatt ugatott. Egyszerre csak nagy sürgés-forgás támadt a szobámban, katonák jöttek-anentek, összesúgtak. Majd egyre nyíltabban kezdtek beszélni... a pincéből elvitték a hadikórházat, majd később SS katonák a német sebesülteket szedték össze és eltűntek valahová, mint a kámfor. A gé- hás hadnagy is egyre ingerültebb lett s most már arról folyt a beszéd, hogy mi lehet az oka a kinti óriási zajnak. Kisvártatva újabb hírnök jött s azt újságolta, hogy pakkólnak a németek s felhúzódnak a Várba. Mi történt? Mi történhetett? Ekkor megjelent a szobában Pallós Lajos őrmester „úr“, aki eddig a parancsnokom utasítására szinte „személyi testőröm“ volt, és könyörgésre fogta a dolgot az egyik civil kabátom neki- ajándékozása ügyében — csak akkor eszméltem rá, hogy talán már egészen közel is van a szabadulás órája. Erre a jelenetre a géhások is felfigyeltek, annál is inkább, mert az előbbi rettenetes zaj — mintha csak elvágták volna — egyik percről a másikra megszűnt s az agyon fáradt fülekre, a végsőkig kimerült agyakra most ráterpeszkedett a — csend. Temetői néma csend és szinte hihetetlen, de mégis így volt, most ez a némaság volt az okg annak, hogy szinte páni félelem rajzolódott az arcokra: a két véglet, az előbbi rettenetes zaj, a mostani, szinte átmenet- nélküli vészes csend, szinte harapófogóba szorította az agyakat... Az órámra néztem, éjjel 3 óra volt. Beszédbe elegyedett velem a géhás hadnagy, lehetett vagy 20—21 éves fiatalember: Vajon él-e még a feleségem?! — mondotta tűnődve. Ez a szó fejbevágott; hát az én feleségem, az én gyerekem? Reggel fél hétig tartott a kísérteties csend. Egyszerre mozgolódás támad; kisirt szemű öreg parasztok és munkások, a munkásszázad tagjai jönnek át a „rendelőmbe“... Doktor úr vége, vége van, vége van a sok szenvedésnek: megszűnt a harc! Eltakarodtak a németek. Összeölelkeztünk, hiszen október óta együtt voltunk több rosszban, mint jóban s most végre mégis megértük a várvavárt napot. — Doktor úr, indulunk, megyünk haza, át a Dunán, ál a Tiszán, várnak az otthoniak, jöjjön maga is velünk, orvosunk lesz továbbra is! Egyszerre néma csend: belép három feltűzött szuronyú magyar katona. Jaj, mi lesz itt! De megszűnik a rémület, elszáll a félelem, hiszen ezeknek a katonáknak a zubbonyán vörös kokárda ékeskedik. Megnyugtató hangon iszó- lal meg a vezetőjük: „Sokat szenvedett magyar bajtársak! Ne féljetek tőlünk! Mi a Dál- noky hadsereg tagjai vagyunk. A Szovjet Vörös Hadsereg ma éjjel felszabadította ezt a városrészt és most előreküldött bennünket hozzátok, hogy ezt az édes anyanyelven adjuk tudtotokra! E perctől minden munkaszolgálatos visszanyerte a szabadságát! A katonai alakulatok tagjai adják le fegyvereiket és ne kíséreljenek meg holmi felesleges ellenke- zési próbálkozást. Rövidesen szovjet katonák is meg fognak jelenni s kiadják majd a további utasításokat. Aki azonban meggondolatlanul viselkedne. az vessen magára!“ így történt ez 1945. február 11-éről 12-érc virradólag. Hosz- szú idő után — kíséret nélkül
