Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-02 / 10. szám

7 SZABA® xSgRAO 1935 február 2. Eredményes DISZ-munkát csak a pártvezetés segítségével lehet végezni Csak a jól tartott szarvasmarha-állomány ad nagy hasznot termelőszövetkezeteinknek Irta: Schartái József Kossuth-díjas akadémikus, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója A DISZ-szervezeteink mun­káját üzemben és falun egy­aránt sok körülmény befolyá­solta: a DISZ-vezetőség, helyi­ség, az üzem és község veze­tőinek támogatása és ami a legfontosabb, a pártvezetés. A pártvezetés a DISZ munká­jának az éltető oxigénje. Pártvezetés nélkül nem tudtuk volna elérni a meglé­vő eredményeket az ifjúság nevelése . és a szocializmus építésének feladatában. Ha ez így van, akkor világos, hogy alapszervezeteink munkáját nem kis mértékben befolyá­solja az üzemek és falusi pártvezetőségek segítése. A gyakorlati tapasztalat azt iga­zolja. hogy ahol a párt­vezetőség helyesen foglalkozik az ifjúság vezetőivel és meg­adja a megfelelő segítséget, az alapszervezet jól dolgozik. Erre példa a dorogházi párt- vezetőség munkája. mely rendszeresen segíti a DlSZ-ve- zetőket. Nemcsak beszámoltat­ja. hanem a gyakorlati vég­rehajtásnál is megad minden segítséget.. Maga a párttitíkár elvtárs is rendszeresen részt- vesz a fiatalok összejövete­lén. Ennek eredménye az. hogy rövid idő alatt megja­vult a DISZ munkája a köz­ségben és szélesedett a DISZ tömegbefolyása az if juság kö­zött. Sajnos, az ilyen tapasztala­tok még nem általánosak és nem egy olyan párttitkár van. mint például Ceteden, vagy Mátraszelén, akik bele­merülnek saját munkájukba és nem veszik észre, hogy a DISZ-szarvezet milyen ne­hézségekkel küzd. Olyanok is vannak, akik még a helyisé­get sem merik odaadni a fia­taloknak szereptanuláshoz, vagy egyéb összejövetelre. Nem hiszem, hogy ezek az elvtársak éreznének felelőssé­get az ifjúság nevelése iránt. Nem mindig a pártvezeté­sé gén. a D ISZ-vezetősege n is múlik a hiba. Egyes DISZ-ve- zetők gyakran nem igényelik a párt vezetőség segítségét. Egyet azonban itt látni kell, még pedig azt, hogy ez sem az ő hibájuk. Véleményem szerint ennek a hibának a gyökere abban rejlik, amit Kassai elvtárs felvetett a Sza­bad Ifjúság január 27-i szá­mában. Azt, hogy nenj hajtot­ták végre pártszervezeteink megfelelően a párt Központi Vezefósegenek azon határoza­tát, mely kimondja, hogy a 24 éven aluli párttagok a Dísz­ben végezzék pártmunkájukat. Sőt nem egy helyen elszip­kázzák a DISZ-től a fiatal párttagokat. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem erősítik a DISZ pártvezetését az alapszervezeteknél, hanem ellenkezőleg, gyengítik. Az ilyen munka odavezet, hogy alapszervezeteink élén fiatal 17—18 éves pártonkívüli fia­talok állnak, akik korúinál fogva nem elég érettek még az ifjúság vezetésére. Meg kell, hogy értsék végié párt- szervezeteink, hogy a Dísz­be küldött kommunisták munkája sokszorosan gyümöl­csözni fog az ifjúság szo­cialista szellemű nevelése te­rén. Ezért ne sajnálják oda­adni a fiatal párttagokat a DISZ élére. Ezzel van kapcsolatban az üzem. község, hivatal, vagy bármilyen intézmény kommu­nista vezetőinek segítségadá­sa is. Azt hiszem ,ezen a téren hibák vannak- Hibák mégpe­dig ott, hogy ezek az elvtár- sak (tisztelet a kivételnek) ke­vés gondot fordítanak a saját üzemükben, községükben vagy hivatalukban dolgozó fiatalok nevelésére. Kevés példát lehet­ne arra felhozni, hogy egy üzem. község' vagy hivatal vezetője összehívta volna a fiatalokat és elbeszélgetett volna velük a DISZ-ben végzett munkájukról. Nem egy olyan tapasztalatunk van most a küldött választó ifjú­sági gyűlések alkalmával, hogy a különböző hivata­lokban és a földműves­szövetkezetekben dolgozó fia­talok azok, akik elsősorban nem jönnek el a gyűlésre, sőt nem is vesznek részt a DISZ munkájában. Nem azt mondom, hogy hi­vatalból kötelezzék a fiatalo­kat a DISZ-tagságra. de segít­sék elő, hogy a fiatalokat megfelelően be lehessen vonni a DISZ munkájába. Véleményem szerint. ha ezeket az alapokat biztosítot­tuk a űlSZ-nek. akkor a töb­bi kérdés is folyamatosan megoldódik és a DISZ képes lesz arra, hogy az üzem, köz­ség, vagy hivatal területén befolyása alá rendelje az ifjúság nagy többségét. Juhász Sándor, s Xögrád megyei DISZ- bizottság ágit.-prop. titkára A tervgazdálkodás beve­** zetése óta szinte nem re­mélt gyorsasággal emelkedett a sertéstenyésztés színvonala, kielégítően fejlődik a juh- és a lótenyésztés, de nem ta­pasztalhatunk haladást legfon­tosabb állattenyészési ágaza­tunkban: a szarvasmarha-te­nyésztésben. Kétségtelen, hogy a szarvas­marha-tenyésztés több befek­tetést, áldozat- és munkakész­séget követel, amelyek nem azonnal, sőt nem is pár hó­nap múlva gyümölcsöznek. A búza, a rozs, a cukorrépa, a kender már az aratás után azonnal terményt és pénzt je­lentenek, viszont a takar­mánynövények a téli tartás sikerén át jelentenek piaci árut, sőt a növendékek pár­éves munka, anyagi áldozat, kockázatvállalás után adnak csak termelő alanyokat. Nem lehet tagadni azt sem, hogy a szarvasmarha-tenyésztés költ­séges épületeket és egyéb be­ruházásokat igényel. De vajon ez jogot ad-e a népgazdaságnak olyan jelen­tős állattenyésztés elhanya­golására? És vajon a szarvas­marha-tenyésztés a kitartóan, rendszeresen doigozo tenyész­tőnek nein nvújt-e — szaksze­rű táplálás és ápolás melleit — végül is megfelelő hasznot? Ha nem nyújtana, akkor az egyénileg gazdálkodók nem iparkodnának 8—10 holdas földjeiken két tehenet, egy­két növendéket tartani. Ak­kor nem törekedne minden szövetkezeti tag' arra. hogy tarthasson háztáji tehenet. A jövedelmező tejtermelés­re ugyanis az értékesítési fel­tételek megvannak. A magyar szarvasmarha-te­nyésztésnek nagy hagyomá­nyai vannak. A magyar-tarka világhírű fajta, amely nem­csak testalkatra szép. hanem jól is tejel. A világhírű Dá­ma például annakidején egy év alatt 19 664 kiló tejet adott, vagy hi v atkozhatom a mostaniak közül a Hercegha­lomi Kísérleti Gazdaság Pi­ros nevű tehenére, amelytől egy év alatt 10 000 liter tejet fejtek. Termelőszövetkeze­teinkben is több olyan ma­gyar-tarka tehén van, amely kiválóan tejel: a sarkadi Dó­zsa TSZ Bimbó nevű tehene például 6038, a pestszentim- rei Szabadság TSZ Komtesz ; nevű tehene 6034, a magyar- aíádi Búzákalász TSZ Dajka nevű tehene pedig 5263 kiló tejet adott egy év alatt. Ta­lálkozunk azonban némely termelőszövetkezetben ama felfogással, hogy ilyen terme­lőképesség az ő tehénállomá­nyuknál „elérhetetlen álom". Hogy ez mennyire nem így van. talán legjobban igazolja az Állattenyésztési Kutató In­tézet nemrég végzett kísérle­te, amelynek során a hitet- lenkedők előtt bebizonyította, hogy a magyar-tarka fajtában szinte óli alános a 3000—4000 literes évi termelőképesség. Válogatás nélkül vettek át te­heneket az Állatforgalmi Vál­lalattól és azokat „előkészí­tették", majd a herceghalomi istállókban szokásos módon takarmányozták és ápolták. Az így bevezetett első laktá- cióban a tíz tehén átlagfejése már 4200 kiló volt, s a legjobb tehén 5086 kiló tejet termelt. Ezek a számok — úgy vé­" lem — alapos cáfolatául szolgálnak annak a hiede­lemnek, hogy csak azokban a termelőszövetkezetekben érde­mes jó eredményekre töreked­ni, amelyek valamilyen sze­rencse folytán kiváló tehene­ket válogathattak össze. Nem szerencse kell a szarvasmar­ha-tenyésztéshez, hanem meg­felelő takarmányozás és szak­szerű ápolás! így eljutottunk termelőszö­vetkezeteink szarvasmarha­tenyésztésében uralkodó stag­nálás két fő okához. A teheneknek sok helyen csak búzaszalma és kukorica­szár a téli eleségük: jobb esetben kukoricaszárból ké­szült szilázs, vagy némi han­sági széna. Nem jobb a fiata­labb borjak ellátása sem, mert az esetleg betakarított lucer- r.aszénáí a lovak eszik meg. A tehenek és növendékek ápolására pedig gyakran nem fordítanak elég gondot. Foglalkozzunk tehát az or­voslás módszereinek keresé­sével. Most, amikor a termelőszö­vetkezetekben a termelési tervet készítik, ne feledjék, hogy a kellő takarmánybázis megteremtése az állatten.vész- tés sikerének alapja, mert et­től függ a tejelőállatok hoza­ma, s általában az állatok ter­melékenysége. „Az állatte­nyésztés takarmány nélkül olyan, mint a halgazdaság víz nélkül.” A takarmánytermesztés problémái közül a szövetke­zeti vezetőségek két nehézsé­get szoktak emlegetni. Az egyik, hogy a beszolgáltatan­dó termények megtermelése földjeiket annyira igénybe veszi, hogy takarmány terme­lésre alig marad terület; a másik pedig, hogy az ő tala­juk és szárazságra hajló ég­hajlatuk alatt nyáron megsül a takarmány és így nem tud­nak eleséget termelni tehe­neiknek. Egyik ellenvetésbe sem szabad belenyugodnunk. A felületesen gondolkodók úgy oldanák meg a takar- mánytermelés problémáját, hogy kétszerakkora területen termelnék azt. Nem szabad azonban minden reményünket a termőterület növelésére ala­poznunk. Be kell látnunk, hogy a népgazdaság más igé­nyeinek kielégítése sem ke­vésbé fontos. Tervünket tehát arra kell alapozni, hogy ugyanazon a területen több takarmány teremjen. Erre a jobb földművelés, különösen pedig a takarmányféléknek trágyázott földben való ter­melése nyújt nagy reményt. Utalok itt több dunántúli: so­mogyi, Vas megyéi paraszt példájára, aki 8—14 holdas földjének harmadrészében száiastakarmányt termel, két- három tehenet tart. bikát ne­vel. s így szép eredményeket ér el nemcsak az állattenyész­tésben. hanem a növénvter- mesztében is. Nagy állatállo­mányuk bőséges trágyát jut­tat a földekre, s így kétszer­akkora lesz egy-egy holdon a gabonafélék és az ipari nö­vények termetese is. Ezzel szemben tűrhetetlen az a helyzet, amely a talaj­erő fenntartása tekintetében ma több termelőszövetkezet­ben uralkodik, és ami kataszt­rofális circulus vitiosusra ve­zetett: kevés takarmány — kevés állat — kevés trágya — kevés termés stb. Ezt fel kell váltania a kedvező circulus- nak: több takarmány — több állat — több trágya — általá­nosan jobb termés. Helytelen dolog, hogy termelőszövetke­zeteink eladnak alomszalmát, ahelveit. hogy abból istálló­trágyát készítenének. Még ke­vésbé tűrhető az, hogy a szö­vetkezet földién termelt ta­karmányon élő háztáji tehe­nek trágyája idegen területre jusson. Az ilyen eljárással minden termelőszövetkezet maga alatt vágná a fát! U a talajunk nem elsőran­* * gú, azért nem szabad elkedvetlenedni a takarmány­termeléstől. Ma már ismerünk több igénytelen növényt, amely a gyengébb talajokon és kedvezőtlen időjárás esetén is kielégítő termést, illetve ki­elégítő állati tápanyagmeny- nyiséget nyújt. Csak nem kell konzervatívnak lenni és a lu­cernára meg a kukoricacsala- mádéra szűkíteni a takar­mánytermelést. A választék már elég bő. Talán nem is említem a válj'og- és agyagta­lajok növényeit. De termelhe- tők a termősziken és száraz­ságra hajló időben a szudáni cirokfű, a cukorcirok-csala- mádé. Meszes homokon a som- kóró, baltacím, fehérmustár, pohánka, nyúlszapuka; sovány savanyú homokon a takar- mány-csillagfürt, homoki bor­só, csibehúr, napraforgó-csa- larnádé; takarmánytök és ta­karmánydinnye; táptalajon a fehérmustár, a szudáni cirok­fű, a cukorcirok-csalamádé, pohánka, takarmánykáposzta. Mindezekből kitűnik, hogy ma már sok takarmánynö­vény közt válogathatunk. Emlitsem-e takarmányozá­si gondjaink enyhítésére a kettős termesztés és a másod­növénytermesztés elvét, amelynek alkalmazásával ugyanakkora területen ugyan­annyi idő alatt lényegesen több takarmányt termelhe­tünk. Némelyek szerint ugj'an ez a módszer nem sikeres. Én nem hiszem, hogy akkor is kedvezőtlen eredményre ju­tunk, ha korán lekerülő ta­karmányok — például keszt­helyi keverék, bíborhere, őszi takarmánykeverékek és őszi bükkönyfélék — után vetünk kapálható csalamádet, vagy szárazságtűrő cukorcirkot, szudáni cirokfüvet, silónap­raforgót, takarmány-csillag- íürtöt, csumizt, takarmánytö­köt, kölest, muhart, pohánkát. Ezek a növények a száraz jú­liusig annyira megerősödnek, hogy nem kell kiszáradásuk­tól tartani. Általában a somkóró. a ta- karmány-csillagíürt, a napra- forgó-csalamádé, a csicsóka és más, kevésbé termelt ta­karmányok vetéséhez is bát­rabban kellene nyúlni, mert a változatosság nagyobb bizton­ságot adna arra, hogy min­den talaj- és minden időjárá­si viszonyok között is lesz elég eleség állataink számára. Termelőszövetkezeteink már tavaly többet silóztak, mint az előző években, de a siló­zott takarmány még mindig rendkívül kevés, pedig a ta­karmánygazdálkodásban a si- lózas elterjesztése igen nagy haladást jelentene. Fontos elv, hogy . minden tápanyag, melyet földjeinken megtermeltünk, á'lehető leg­kisebb veszteséggel jusson ál­lataink jászolába. Sajnos, ez az elv különösen pillangósszé­náinknál talán sohasem érvé­nyesül. Az eső okozta kilúgo­zás, főképp pedig a levelek le- töredezése miatt a tápanya­goknak 50. sőt sokszor 80 szá­zalékát is elveszítjük. A gya­korlatban meggyőződhetünk arról, hogy a petrencézés, a boglyarakás. a kazalozás, a szérűskertből az istállóba való fuvarozás közben a levelek legtöbbször annyira lepereg­nek, hogy csak a szalmaérté­kű szárak jutnak állataink jászolába. Ha a szárítás he­lyett silózással tartósítjuk szá­lastakarmányainkat, elkerül­jük mind a kilúgozás, mind a levélpergés veszteségeit, tehát majdnem kétszerannyi táplá­lékot biztosíthatunk teheneink téli táplálására. Ha pedig valaki mindezek után arra a gondolatra jutna, hogy ennyiféle gondot és munkát meg tudnak-e majd teheneink hálálni, akkor fon­tolja meg azt a régi megálla­pítást, hogy „a haszonállat koplaltatása a legnagyobb pa­zarlás, jóltartása pedig a leg­nagyobb takarékosság”. Mi haszna van a tenyésztőnek abból, hogy az állatok csak annyi takarmányt kapnak, amelyből életüket tengetik és öregszenek, de nem képesek tejet vagy húst termelni? A tehenészet termelékeny­ségének második feltételeként említettem a szakszerű ápo­lást. T ermelőszövetkezeteink gyakran itt is a legol­csóbb megoldást keresik. Nem egyszer tapasztalatlan egyé­nekre vagy csökkent munka- képességű emberekre bízzák teheneiket, borjaikat, holott a szövetkezetek vezetőinek gon- dolniok kellene arra, hogy az állattenyésztésben dolgozók munkája, figyelme nem kor­látozódik nyolc órára. A régi közmondás is azt tartja: „a gazda szeme hizlalja a jószá­got". Az ápolóknak kell ész- revenniök a tehén betegségét, a borjú étvágytalanságát és gyakran még éjjel is akad munkájuk. Ezért elsősorban az állatgondozóknak kell az is­tálló közelében lakást adni. Meg kell becsülni a fejők és más állatgondozók évtizedes tapasztalatait, sőt érdemes el­gondolásaikat, újításaikat meg kell valósitani. így növekszik munkakedvük, amely a siker egyik feltétele. Sok haszonról mondunk le azzal is, ha csak a régi mód­szerek szerint gazdálkodunk és nem vagyunk hajlandók újabbakat meghonosítani. En­nek igazolására csak egy pél­dát hozok fel: az itatásos bor- juneveiést. Ennek két elő­nyén (a borjú nem kapja el anyjától a gumókért és simán átesik az elválasztáson) kívül hivatkozom olyanokra, ame­lyek pénzben is kifejezhe- tőek: Ha nincs fölözőgépünk, ki­fejjük a tehén tőgyét, és a ki­fejt tejből a borjúnak kimé­rünk naponta az első hónap­ban 8—10, a másodikban 6—9, a harmadikban 3—5 litert. Ez a borjú gazdaságos fejlődésé­hez teljesen elegendő. Ha te­henünk többet: adna, a borjú kiszopja a többletet, amelyet azonban nem tud megfelelően értékesíteni, sót tálán megbe­tegszik tőle. Minthogy minden valamirevaló tehén a friss íe- jőség idején 12—16 liter tejet is ad, így jelentős mennyiség pazarlásba megy. A tehén te- jelóképessége szerint így na­ponta 3—4 liter, az egész szoptatás alatt pedig 2-10—40® liter tej pazarlódik el. A tehenet a borjú kímélet­len lökdösése zaklatja, más­részt a legtöbb tehén a szop­tatás után már nem adja le # megmaradt tejet. Mindkét ok­ból romlik a tehén tőgye. Már világszerte ismert és nálunk is beigazolódott tény, hogy a szoptató tehenek a tejelési idényben átlagosan 500 liter­rel kevesebb tejet termelnek, mint azok, amelyeket az ellés- től kezdve azonnal fejnek. Ha íölözőgépünk van, * borjú nevelésére 400 liter tel­jestejen kívül 500—600 liter lefölözött tej is elegendő lesz. így 20—24 kiló vajat nyerünk anélkül, hogy ennek a borjú kárát vallaná. Összegezve a felsoroltakat, az itatásos borjúnevelés bor­ianként 20—24 kiló vajat, 50# liter tejtöbbletet jelent. Igaz, hogy az itatásos módszer na­gyon tiszta és pontos ápolást kíván, de a lelkiismeretes, hozzáértő állatgondozók ezt úgyszólván minden termelő- szövetkezetben megvalósíthat­ják. Termelőszövetkezeteink ve­zetői és tagjai ne feledjék, hogy fejlett szarvasmarha­tenyésztés hiányában nem gyarapodhat földjeik termő­ereje, s istállótrágya nélkül nincs haladó növénytermesz­tés. A gondosan takarmányo- zott és jólápolt tehenészet az egész gazdálkodás színvonalát fokozza, s nemcsak a közvet­len haszonnal, hanem a talaj­erő pótlásával is növeli a ter­melőszövetkezetek jövedelmét; A PÁRTOKTATAS HÍREI A Z ALSÖ- ÉS KÖZÉP­FOKÚ propagandista sze­mináriumok vezetőinek feb­I második hét anyagából elő­ruár 10 én, csütörtökön dél­előtt 9 órakor konferenciájuk lesz a PH-ban (a háromhóna­pos pártiskola helyén. Felsza­badulási út 49.) A konferencia anyaga a 111. téma második része. A magyar párttörténet első évfolyamán február 10-én dél­előtt 9 órakor, a filozófiai tan­folyamon február 10-én reggel 8 órakor és az SZKP története tanfolyamán február 10-én dél­előtt 9 órakor lesznek a konfe­renciák. Az önálló tanulók konferen­ciáját a megye párt-végrehai- tóbizottságai tartják. A konfe­renciákról való távolmaradást előre kell közölni, mert utóla­gos igazolást nem vesznek fi­gyelembe. A Z ELLENŐRZÉS során több helyen tapasztalható, hogy egyes szemináriumok már előbb tartanak, mások pedig le vannak maradva az anyag át­vételében. A helyes időbeosz­tással tanuló alsófpkú tanfolya­mokon a legközelebbi foglalko­záson — február 8-án a III-as téma első kétheti anyagából kell szemináriumot tartani és a Tanulnak a gazdák Január hó folyamán a váro­si pártbizottság kezdeményezé­sére a Salgótarjáni Városi Ta­nács mezőgazdasági osztálya szakelőadásokat szervezett a város gazdái részére. Az elő­adások célja a gazdák szakis­meretének gyarapítása, vala­mint a mezőgazdaság fejlesztő­iéről szóló párt- és kormány- határozat ismertetése. Az első Hőadást Lítay Jenő okleveles gazda tartotta, a talajvédelem­től, a talaj termőerejének fo­adást. A középfokú szeminá­riumokon február 8-án a Il-es téma 5—6. heti anyagból kell szemináriumnak lennie és be­vezető előadásnak a 7—8. heti anyagból. A pronagandista elvtársak a fenti tájékoztatót vegyék figye­lembe. A MEGYEI PÁRTBIZOTT- SAG ágit.-prop, osztálya Magyar József üveggyári prop.- szem. vezetőt, mivel propa­gandamunkáját leDküsmeret- lenül végezte, felmentette prop. szem. megbízatása alól. Egy­ben megtette javaslatát az alapszervezet vezetőségének, hogy Magyar elvtársat vonja felelősségre. U ELYTELEN, hogy a bá- nyász propagandisták kö­zül egyesek vázlat nélkül veze­tik a foglalkozásokat. Ebből adódik azután, hogy a kötelező tananyagtól eltérnek és a leg­fontosabb kérdések megvita­tására mér nem kerül sor. TLTELYES az a kezdeménye, zés az alsóbbfokú tanfo­lyamokon, hogy a propagandis­ta a bevezető előadást a vita megnyitása előtt tartja meg, hogy ezzel is elősegítse a na­gyobb aktivitást. kozásáról, a gabonatermesztés fejlesztéséről, valamint az ipa­ri növények termesztésének módjairól. A baglyasaljai Rákosi TSZ-nél ugyanezen tárgykörről Kazareczky József osztályvezető tartott előadáso­kat. A gazdák fokozott érdeklő­dést tanúsítanak az ismeretter­jesztő előadások iránt. Míg az első előadáson 18, addig a leg­utóbbi előadáson 30 gazda je­lent meg; MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖKET ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETI VÁLLALAT értesíti a lakosságot, hogy LÓSZERSZÁM és lósserssámalkatréss szükségleteiket a helyi földmüvesssövet- kszeli boltokon keresztül rendelhetik meg ♦ Lószerszám díszes kivitelben is kapható

Next

/
Thumbnails
Contents