Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-12 / 4. szám

6 1955 január 12. SZAB AI» AGGRA» VIDÁM CSILLAGOK A most bemutatásra 'kerülő színes szovjet film új mű­fajjal ismertet meg bennünket. A filmen szovjet eszlrád- művészek vidám műsorait láthatjuk. A Literaturnaja Gazeta 1954 július 22-i számában többele között így ír a szovjet filmművészek új kezdeményezéséről: „Nagyon helyes ez a célkitűzés és megérdemel minden elisme­rést. Az új film lehetőséget nyújt arra. hogy a népszerű eszt- rád-müvészeket hazánk minden részében láthassák„ A magyar közönség körében is igen népszerűek az esztrád- műsorok. Az egyes színházak és a rádió vidám tarka műsorai­nak számos nézője és hallgatója van. Éppen ezért bizonyos, hogy mozilátogatóink körében a ..Vidám csillagok“ című film sikerre számíthat, annál is inkább, mire/ az ötletes, szellemes és nem egyszer szatirikus műsorszámokat két fiatal esztrád- müv ész kalandjainak története kovácsolja egységes film- történetté. Két fiatalember utazásával kezdődik a film, akik azért utaznak Moszkvába, hogy résztvegyenek az esztrád-színhás varsenyén. Vidám műsoruk tetszik a bírálóbizottság tagjai­nak. A döntő szót kimondó híres konferanszié azonban, aki féltékeny a feltörekvő tehetséges fiatalokra, elveszi a két fia­tal művész kedvét a további szerepléstől. Egy véletlen folytán azgnban újból alkalmuk nyílik a szereplésre és tehetségük be­bizonyítására. Az egyik színházban éppen annak a konferan­sziénak helyettesítésére kérték fel őket. aki oly lesújtó véle­ményt mondott tehetségükről. A közönségnek tetsző, hálás tap­sokat kiváltó, kacagtató és szatirikus jeleneteikkel itt tesznek végül is bizonyságot, hogy minden elítélő vélemény ellenére is megvan bennük a rátermettség, a tehetség. A filmet 13-tól 15-ig Salgótarjánban és Szécsényben, 16— 17-ig a zagyvapálfalvai kultúrotthonban és 16—18-ig Balassa­gyarmaton játsszák. Rendel«! a budapesti letelepedésekkel kapcsolatban A belügyminiszternek a Magyar Közlöny 1955. évi 1. számában közölt rendelete értelmében azok­tól a személyektől, akik az 1954. év október hó 13. napja után budapesti állandó lakásukból vi­dékre költöznek és későbbi idő­pontban Budapestre állandó la­kosként visszatérnek, a ki- és be­jelentkezéskor letelepedési enge­dély felmutatását megkövetelni nem kell. A ki- és bejelentkezés­kor a személyi igazolvánnyal, vagy lakbizonylattal igazolni kell. hogy a Budapestre állandó lakosként visszatérő személv 1954. év október hó 13. napián. vagv azt követően Budapesten állandó lakos volt. A rendelkezé­seket 1954. év október hó 13. napjától kell alkalmazni. (MTI) Egy örvendetes példa, amely igazolja: mennyire meg­változott a dolgozók egymás­hoz való viszonya, egymás iránt való figyelmessége: De­cember 19-én a salgótarjáni nagyállomás felől haza igye­kezett Zagy vápái falvára Zéti János gazdálkodó. Az esti szürkületben útközben egy gaz­dátlan kecskét talált, ame­lyet megőrzés céljából zagyva- pálfalvi lakására hajtott. Elhatározta, mindaddig meg­őrzi, amíg gazdája nem jelent­kezik elveszettnek vélt kecs- kéjéért. BÍRÓSÁGI itelet A balassagyarmati járásbíró­ság 1954 december 14-én tar­tott tárgyaláson Völayesi (Vo- celka) Árpád vádlottat, akit előző munkaihelyéről is — hiány miatt — fegyelmi'eg bocsátot­tak el. mert mint a becskei Cipész KTSZ részlegvezetője, a kezéhez befolyt javítási dí­jakból 5940 forintot elsikkasz­tott, társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntette miatt két­évi börtönbüntetésre ítélte, a választójogának gyakorlásától ötévi időtartamra eltiltotta. Mit látunk film színházainkban ? Salgótarján, November 7: 13— 15-ig: Vidám csillagok, 1(5— 19-ig: Kék vércsék erdejében. Előadások kezdete: 4, 6, 8 óra­kor. Kistérén ve: 12—14-ig: El­veszett melódiák, 15—17-ig: Egy nyáron át táncolt. Előadások kez­dete: 5. 7 órakor. Kazár: 15— 17-ig: Hűtlen asszonyok. Előadá­sok kezdete 5, 7 órakor. Zagyva pálfalva K: 18—14 vg: Kékvér^sék erdejében, lő — 16-i.g: Ernst Thäl­mann. Előadások kezdete: 5. 7 órakor. Balassagyarmat: 18— 14-ig: Rákóczi hadnagya, 16— 18 ig: Vidám csillagok. Előadások kezdete hétköznap: 5, 7. vasár­ijai?: 3. 5 és 7 órakor. Díósjenő: lő —16-ig: Emberrablók. Előadá­sok kezdete 5, 7 órakor. Szé- csétiy: 13 — 15-jg: Vidám csilla­gok, 16—13-ig: Két hektár föld. Előadások kezdete: 5, 7 órakor. Nagylóc: 12—13-ig: Veszélyes fu­var, lő—17-ig: Simon Menyhért születése. Endrefalva: 14 —17 ig: Anna a férje nyakán. De.jtár: lő — 17-ig: Mexikói lány. Pásztó: 12—14-ig: Kémek a vonaton, lő — 17-ig: Kaland Marienstadtban. Kétség: 15—16-ig: Szerzője isme­retlen, Nógrádszakál: 15 — 16-ig: Kávéház a főúton. Karancsság: 15 — 16-ig: Rágalom tüzében. Nagyoroszi: 15— 16;ig: Civil a pá­lyán. Nó gr cicim egyet*: 14 —16-ig: Vidám vásár. Szendehely: 14— 16-ig: Királylány a feleségem. A Salgótarjáni Gépipari Tech­nikum keres azonnali belépésre vizsgázott kazánfűtőt. Jelentkezni lehet az intézet vezetőgondnoká­nál. Felhívjuk mindazokat, akik földmüvesszövetkezeteknek álló­eszközöket (bolti, kocsmai beren­dezést stb.) adtak át — 1954 ok­tóber* 1. előtti időben — és annak ellenértékét még nem kapták meg, közöljék január 15-ig a Földmüvesszövetkezetek Járási Központjával. A megyei béketanács ianuár 14-én délelőtt 10 órakor békebi­zottsági értekezletet tart. Néhány szó a helyes téli táplálkozásról A ■»2 emberi szervezet igen sok, különféle összetételű anyagból épül fel. Az élet során a szervezet nő. fejlődik, kopik. Szükségessé válik a fejlődés elősegítése, a kopások pót­lása, Segítségünkre van ebben a táplálkozás, amely kellő változatosság mellett ellátja a szervezetet mindazokkal az anyaaokkal. ame­lyek a sejtek fejlődéséhez, a kopás pótlásához szükségesek. A megfelelő, változatos táplálkozás biztosí­tása télen jelenti a legnagyobb gondot, ami­kor szűkében vagyunk a gyümölcsnek, friss Zöldfözeléknek. Ma már tudjuk, hogy táplálékaink főbb anyagai — vegyileg vizsgálva — fehérjék, zsírok és szénhidrátok: továbbá a víz, a sók és végül kisebb mennyiségben mész, vas és a vitaminok. Ha pzek közül a tápanyagok kö­zül táplálkozásunkból bármelyik tartósan hi­ányzik. feltétlenül kárára van egészségünk­nek, csökkenti ellenállóképességünket, testi gyöngeséget, sőt betegséget is okoz. A téli táplálkozás változatosságához bizo­nyos szabályok betartása szükséges. Először is fontos a lej és tejtermékek fo­gyasztása. A tejben minden szükséges táp­anyag megtalálható és könnyen emészthető. Ehhez hasonlóan a tojás is sok könnyen emészthető értékes tápanyagot tartalmaz, fő­leg különleges fehérjéket és ásványt anya­gokat is. püre, stb. Magyar tudós nevéhez fűződik az az igen értékes felfedezés, hogy a paradi­csom és a paprika is gazdag C vitaminforrá­sunk. Legújabb kutatásaink szerint a burgonya is tartalmaz vitamint. Ahhoz, hogy a szerveset számára ezeket a feltétlenül szükséges tápanyagokat biztosít­hassuk, fontos, hogy az elkészítés módját is ismerjük. A hosszú áztatás, valamint főzés, — de a többszöri felmelegítés is — csökkenti az étel értékét. Az állott, vagy többször me­legített étel elveszti vitamintartalmát, ugyan­akkor elszaporodnak benne a kórokozó bak­tériumok. Ezért fogyasszuk lehetőleg frissen az ételt, vagy ha eltesszük, tároljuk hideg helyen. A főzelék főzővizét soha se öntsük ki, ha­nem használjuk fel az ételek elkészítésénél, hogy vitamintartalma ne vesszék kárba, A burgonyát héjában főzzük meg, egyrészt, mert így a legízletesebb, másrészt, mert így tartja meg a legfőbb tápanyagot. K, A salátának, zöldség és főzelékféléknek, valamint a gyümölcsöknek vas és vitamin­tartalmuk miatt van nagy szerepük szerve­zetünk felépítésében. A vashiány vérszegény­séget, a vitaminhiány többek között fáradé­konyságot okoz. Fogyasszunk tehát minél több sa'áiát, főzelékfélét, friss gyümölcsöt. Té­len a friss gyümölcs pótlására rendelkezé­sünkre állnak a különféle gyümölcslevek és a C vitaminban igen gazdag csipkebogyó tea, "evesen tudják, hogy a fűszer semmilyen tápanyagot nem tartalmaz — egyetlen kivé­tel a paprika. Kerüljük tehát az ételek túl­ságos fűszerezését, mert ez különösen gyer­mekeknek — ártalmas lehet. A téli hónapokban, főleg vidéken sok sült és főtt tésztát, disznóölés esetén szalonnát, húst esznek. Ezekre is szüksége van a .szerve­zetnek, de tudnunk kell azt, hogy az egyol­dalú táplálkozás emésztési zavarokat, hiány­betegséget, vagy rossz közérzetet okozhat. A változatos táplálkozás tervszerű étrendbe iktatása egy háziasszony számára sem jelent különösebb gondot, de előfordulhat, hogy a családtagok idegenkedését — főleg a zöld­főzelékektől — okos szóval, türelemmel le kell győznie. A család egészségért ennyi fá­radtságot azonban — azt hisszük — szívesen vállal minden háziasszony. A szécsényi járás legjobban dolgozó falusi sportkörei: a Nagylóci Falusi SK és a Karancssági Falusi SK Évekkel ezelőtt, amikor Nagy- lócon is megalakult a sportkör, nem tartottak semmi mást sport­nak, csak a labdarúgást. Egy-egy barátságos, vagy bajnoki labda­rúgó mérkőzés alkalmával a pá­lya köré gyűlt a község apraja, nagyja — mert itt bizony na­gyon szeretik a sportot — s lel­kes biztatásukkal segítették ki­harcolni a község sportolóinak a győzelmet. Bizony akkoriban — ahogy most visszaemléke­zünk — voltak még a szurkolók között olyanok is, akik azt val­lották, hogy könnyebb úgy.elérni a győzelmet, ha a játékvezetőt megfélemlítik, no meg az ellen­fél játékosait is. Persze az ilyen nézetet vallók csak igen kis számban voltak. A sportszerelők hatalmas tábora diadalmaskodott felettük, akik azután sportsze­rűen buzdították a csapatot, ezek láttán lassan elfogytak a sportszerűtlenségre hajlamos szurkolók. Majd ahogy az idő múlt és a község fiai, lányai is egyre jobban megértették a sport fontosságát, úgy alakult lassanként egy-egy sportszakosz- túly a labdarúgás mellé. így kez­ded kialakulni az egyre egész­ségesebb sport Nagylócon. Sze­les Boldizsár, a község párttit­kára vette kezébe a sport irá­nyítását, ki talán még egy fok­kal jobban szerette e^t a nemes szórakozást, mint a község bár­mely tagja. Szeles Boldizsár nem sajttálja az időt, fáradságot a község sportjánál: előbbre- vitele érdekében. Mindent elkö­vetett. hogy Nagylóc fiataljai egyre jobb körülmények között és egyre nagyobb számban ve­gyék ki részüket a sportból. Nagyon jó segítőtársat talált a párttitkár Sztrahó bácsi és a köz­ség többi lakóinak személyében, így azután egyre erősödött a sportélet Nagylócon. 1953-ban a falusi szpartakiádon már Nagy­lóc röplabda és atléta csapattal vett részt a versenyen. Ez a ver­seny igen nagy sikert hozott a községnek, hiszen két nagylóci sportoló feljutott az országos bajnokságig. 1954-ben a sportköri vezetőség újraválasztásakor Szeles elvtárs lemondott az elnöki tisztségről — na persze nem azért, hogy visszavonuljon — a sok munka nem engedte meg, hogy betöltse ezt a funkciót is. De ezután is lelkes vezetőségi tag maradt, aki a községi sporj előbbrevitelének érdekében még ma is mindent megtesz. Szeles Bertalan lett a sportkör elnöke. Az új elnök igen nagy ambícióval kezdett munkához. Ezt a fáradozását siker koronáz­ta. Elérte azt, amit senki sem remélt Nagylócon. megnyerte a sport számára a lányokat. Kel­lett is sokat harcolni ez ügyben a hajthatatlan mamákkal, de né­hol még a papákat is meg kel­lett győzni, hogy a községben megindulhasson a röplabdázás a női vonalon. Azonban hamar el­hódította a lányokat a röplabdá­tól az atlétika, s így már együtt futottak, ugrottak, gyalogoltak a férfi sportolókkal a nagylóci leá nyok. De együtt készültek a sport új katonái a férfiakkal a szpartakiád versenyekre is. Szin­te öröm volt nézni egy-egy ilyen edzést, ahol a földekről, a trak­toroktól és a gyárakból hazatért dolgos falusi fiatalok nagy szor­galommal sportoltak. Nehéz volt a kezdet. Az idő­sebb nénik szája kikezdte a fia­tal, tisztalelkű, sportolni vágyó lányokat. Szeles elvtárs a sport­kör vezetőségének minden tag­jával igen nagy munkát végzett itt. hogy azután megérthesse ezekkel a nénikkel, hogy a sport­ruhába öltözött parasztiányt nem szabad elítélni, hanem meg kell dicsérni, mert ezekből lesznek az erős, edzett, bátor és jó haza­fiak és idősebb korukban sem fognak majd négyrét görnyedni a munkától, hanem egyenes test­tartásukkal fogják hirdetni a sport előnyösségét. Végre is si­kerrel járt ez a meggyőző mun­ka. A későbbi versenyeken már ott láttuk azokat a néniket is, akik még nemrég ellenezték a lányok sportját. Persze ők nem mint sportolók szerepeltek, ha­nem mint szurkolók segítettek a jobb eredmények elérésében. Egy*egy jó eredmény után mond­ták is, milyen ügyes az ö lá­nyuk. A továbbiakban aztán bebizo­nyult, hogy nem volt hiábavaló, a rendszeres edzés, mert többen közülük a megye színeit kép­viselve versenyezhettek az or­szágos döntőkön. A jó sportveze­tés jutalmául pedig a község el­nyerte a sportfejlesztés legjobb sportkörének járó versenyzász­lót. Ma már minősített verseny­zőik vannak a nagylóciaknak. De meg kell állapítanunk azt is, hogy az MHK tervüket is túltel­jesítették. A szpartakiád verse­nyeken pedig nem kis részese! voltak annak, bogy a szécsényi járás elnyerte az első helyezést SZABAD NOGRAD Az MDP Nógrádmeqyel Párt- bizottsáqának lapja Felelős kiadó: Hajdú ’őzs?f Szerkesztőséé es kiadóhivatal- Salgótarján, Rákóczl-u. 92. Telefon- felelős szerkesztő 14—4] Ipar» rovat 14—40 Mezőeazdasáei rovat 14—42 Belpolitikai rovat 14—48 Kiadóhivatal-vezető 17—21 Kiadóhivatal 16—21 Szikra Lapnyomda K idaoest.. Vili Rökk Szilárd-ti ő Felelős vezető: Kulcsár Mihály Az elkövetkezendő időkben azt kérjük a nagylóci sportolóktól, hogy még nagyobb odaadással végezzék munkájukat, különösen pedig a tanfolyamról kikerült társadalmi edzők révén fokozzák továbbra tudásukat, hogy még jobb eredményekkel örvendeztes­sék meg nemcsak a járásuk, ha­nem Nógrád megye falusi sport­tolói jó hírnevét. * Van a szécsényi járásnak egy másik falusi sportköre is. melyre jogosan büszkék. Fiatal ez a sportkör. 1954-ben alakult. Karancsságon A község fiataljai eddig a szomszédos község bányász sportkörében sportoltak. De mim ilyenkor lenni szokott, nem igen szívlelték őket a háziak. így az­után megérlelődött bennük az a gondolat, hogy megalakítják a karancssági falusi sportkört. Ko­vács L.ajos vette kezébe a sport kör irányítását, s lelkes társai­val komoly munkát fejtettek ki. Demény, Vasas és a többi sport- társak a DISZ-szervezettel vet­ték fel a kapcsolatot és igyekez­tek a legjobbak közé felhozni a sportkört. Az egész község fia­taljai. mint egy család, úgy dol­goztak falujuk sportfejlődése ér­dekében. Amikor még az jdő nem engedte a szabadban való edzéseket, a DISZ helyiségét bo esátották a sportolók rendelkeze séie. Ennek azután meg is lelt az eredménye, mert a Falusi Kupa asztalitenisz versenyen ők lettek az elsők a járás területén. A megyei versenyen pedig a fia­tal karancssági sportolók a má­sodik helyen végeztek. Ha éppen nem sportoltak ezek a fiúk, akkor színdarabot ren­deztek és adtak elő, melynek a bevételeiből biztosították a sport- felszerelést a tavaszi sportokra. Kovács elvtárs, hogy munkáját még jobban el tudja látni, tan­folyamra jelentkezett, s a sport­vezetői iskolát sikeresén el is végezte. Az MHK versenyeken mozgó­sítva lett a község apraja, nagy­ja. s éppúgy, mint a községi szpartakiád verseny, igen nagy sikert ért el. így a járás terüle­tén az MHK tervüket öl: teljesí­tették a legjobban. A sportkör elenöke a tatai sportvezető isko­lán volt, több karancssági fiatal pedig a megyei TSB által rende­zett tanfolyamon vett részt, mely most már lehetővé teszi, hogy a mennyiségi sport mellett a köz­ségben kifejlődhessen a minő­ségi sport is, hiszen vannak Ka rancsságon tehetséges fiú és leány sportolók, kik kellő okta­tás mellett komoly eredmények­kel örvendeztethetik meg a köz­ség sporttársadalmát. Nem sza­bad megfeledkezni olyan tehetsé­ges sportolókról, mint a Demény Piroska is, ki kellő szakirányítás mellett komoly eredményeket tudna eléírni. Fel. tehát a tov ábbi jó munká­ra. a szécsényi járás és a m*- gye sportjának fellendítése ér­dekében. Vegyék példaképül a falusi sportköreink az Itt felem­lített két falusi sportkör jó mun­káját és igyekezzenek azon, hogy megyénk területén sok ilyen jó eredményeket elérő és jól dol­gozó falusi sportkörrel dicse­kedhessünk az elkövetkezendő időkben. Néhány szó az „En és a nagyapám“ c. film sportvonatkozású részeiről Vasárnap délután mutatta be először Salgótarjánban a Novem­ber 7 filmszínház a legújabb magyar színes filmet „Én és a nagyapám”* címmel. Mint ez ilyenkor lenni szokott, hosszú sorokban áll a közönség a film­színház pénztára előtt, hogy je­gyet váltson a filmhez. Aki az­után jegyhez jut, nem is csaló­dik várakozásában, ha azzal a szándékkal ül be a nézőtérre, hogy kedves, vidám filmen üdüljön fel. Ennél többet nyil­ván a film alkotói sem akartak elérni: vidám, könnyed szóra­koztatást nyújtani másfélórán keresztül. Gyerekekről, kis úttörőkről szól a film és ezen a területen Palotai Boriskának a forgató­könyv írójának elismert neve van. Ismeri és szereti a nebuló­kat az írónő, az meglátszik a cselekményen és a párbeszéde­ken egyaránt. Meg kell állapí­tanunk azt is, hogy helyesen látja az írónő azt is, hogy a sport milyen fontos része az ilyenkorú kisfiúk és kislányok életének. Nem az írónő hibája, de mégis így van: a film sport­szempontból nem szakszerű és ez különösen azért bántó, mert igen sok sportvonatkozása van. Nem az a kifogásunk, hogy a kis színészek egy-egy sportmoz­dulatot nem hajtanak végre kifo­gástalanul, mertj, a túlságosan ügyes sportmozdblatok a film hi­telét, valóságszerüségét rontanák. Annál nagyobb hiba azonban az, ahogyan a gyerekeket és a fel­nőtteket is beszéltetik a sport­ról. Aligha van ma már hazánk­ban sportrajongó, aki kedven­ceit ..tempó!! szóval bíztatná a magyaros „hajrá” helyett. Ha ilyen még akad is, legfeljebb az idősebb nemzedék egy-két konok tagja bíztathat így, de nem a legfiatalabb sportolók és szur­kolók tábora, amely ezt a biz- tatási módot egyszerűen nem ismeri. Ennek ellenére a film kisdiákjai „tempó hetedik*' „tempó nyolcadik” kiáltásokkal szurkolnak a két osztály labda- rúqó mérkőzésén. Nem nagy öröm a „drukkol­ni” szót sem hallani a szép magyar „szurkolni” helyett. A sportnyelv magyarításával kap­csolatban elég sok támadás ért® egyik-másik merészebb magya­rítást, a „szurkolni” szóval azonban már Arany János Aris- tophanes-fordításaiban is talál­kozhatunk a ma is használatos értelemben. De vizsgáljuk meg a filmnek sport- és nevelési szempontból legsúlyosabb hibáját. A film kis hősét, Tóth Bercit, az úttörő raj sokáig nem akarja befogadni, még a labdarúgó edzésről is elkerqetik a többiek, aztán azon­ban szent lesz a béke és Ber­cit megválasztják a raj csapatá­nak középcsatárává. Tóth Berci csak a második félidő derekán érkezik meg a sorsdöntő mérkő­zésre, ott azonban fordulatot hoz és csapata megnyeri a mér­kőzést. Tegyük fel — bár nehéz el­képzelni —. hogy ilyen kivéte­les eset előfordul és egy kis­fiú, akinek heteken, hónapokon keresztül nem volt módjában labdát rúgni, hosszú kerékpáro­zás után beáll a csapatba és jól játszik. Ez volna a követendő példa? Semmi esetre sem! Emlékezzünk csak a Mi ut­cánk csapata” c. szovjet filmre, amely — nagyon helyesen — úgy vetette fel a kérdést, hogy csak az számíthat a sportban sikerre, aki megfelelő edzéseket folytat a verseny, a mérkőzés előtt. Vajon a szovjet film alkotói miért foqták meg helyesen ezt a kérdést és miért hibásan a miénk? Egyszerű a magyarázat: a szovjet filmhez kikérték egy sportszakértő véleményét, s az ő tanácsai és útmutatásai után foglalkoztak a sportbeli kérdé­sekkel. Nevelési szempontból igen helytelen az a beállítás, amely­nek értelmében a siker önma­gától pottyan le az égből, nem szükséges hozzá szorgalmas, kitartó, előzetes munka, nem kell leküzdeni semmiféle nehézséget, vagy talán ez csak a sportbell sikerre vonatkozik a film készí­tői szerint? Igazán sajnálatos, hogy ezt a sok tehetséggel, jószándékkal, ügyszeretettel elkészített filmet ilyen hibák teszik érdeménél kisebb értékűvé Egy kis kellemetlenség Január 6-án történt. A hideg igazán beköszöntött. Balassa­gyarmatra több társammal akartam utazni. A busz meg is érkezett, körülbelül fél kilenc felé, de sajnos, a kalauz kijelen­tette, hogy csak bérleteseiket vesz fel. Megnyugtatta a vára­kozókat, legyünk türelemmel, pár perc múlva itt a másik busz. Az ígért busz azonban nem jött meg, mi meg ott áll­tunk télvíz idején, majdnem megfagyva a zagyvapálfalvi MÁV AÜT-meg állónál és vártunk. Várakozásunkban nem sok örömünk telt. Fél tíz is elmúlt már. amikor végre feltűnt egy járat, s mikor leintettük, s megkérdeztük, hová mennek, elmondották, hogy Nógrádmegye- ren keresztül Szécsénybe. Mindegy — gondoltuk — csak már vigyenek valahová. El is jutottunk Szécsényig. Érdeklődtünk, kérdezősködtünk, mikor megy Gyarmat felé busz. A válasz mindenhol az volt: „majd ha lesz kocsi“. így kénytelen-kellet­len legyalogoltunk a szécsényi MÁV állomásra, s vonattal mentünk Balassagyarmatra. Szeretném most a MÁVAUT dolgozóitól megkérdezni, va­jon utaztak-e már ennyire „kényelmesen“ és ha igen. mi volt a véleményük, ügy gondolom, sokkal helyesebb lett volna, ha az első busz kalauza felvilágosítja a dolgozókat, hogy nem jön több kocsi, hogy a dolgozók ne lógjanak naphosszat az utca közepén. — Molnár —

Next

/
Thumbnails
Contents