Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-22 / 7. szám
2 SZABAD NkfiXn 1955 január 23. Ha mindenki egy úton halad Amikor a községi tanácselnökök és titkárok összevont értekezletet tartottak Salgótarjánban, hogy megbeszéljék a községpolitikai tervek elkészítésével járó feladatokat, Molnár Sándor a somoskőújfalusi tanács- titkár felszólalásában az aggodalom és bizakodás vegyes érzésével telített hangon mondta: — Sok tennivaló van most a községünkben. Nem győzünk foglalkozni a dolgozóktól beérkezett javaslatokkal, mert azok szinte egymást érik Bevallom a javaslatok jobbnál jobbak. És ami igaz, az igaz, pezseg az élet Somoskőújfalun. Még az Őszben történt, hogy a népfrontbizottság tagjai ellentmondást nem tűrő hangon álltak a tanács elé, hogy nincs tovább halogatás, a „Túlsósornak“ — ez a neve a falu egy mellékutcájának — járda kell. Egyelőre ennyit kértek. Ez azonban távolságban egy jó félkilométer. Mivel a tanácson számokkal dolgozó emberek is vannak, gyorsan kimutatták, hogy ez nehezen fog menni, mert van ugyan a községnek ilyen célra 60 ezer forintja, de ennek az elgondolásnak a megvalósításához több mint 100 ezer forint kell. Azt hinné, aki nem ismeri a falusi embert, hogy ennek hallatára menten lelohadt a kezdeményezőkedv. De nem ez történt. Alig múlt el egy hét — ami csak arra kellett, hogy az utcabeliekkel mindent megbeszéljenek — megmozdultak a lovas gazdák és naponta kitértek a közeli kőbányába egy-két fuvarra. Aki fogattal neon bírt, csákányt, lapátot ragadott és egyengette a járda helyét. A kőműves szakemberek pedig a járdaszélet készítették. Mindenkinek jutott munka. Készen is a járda. Már nem dagasztanak az utcabeliek a sárban. De most jön az érdekese. Hozzányúltak ugyan az erre a célra fordított 60 ezer forinthoz, de még sem került 100 ezer forintba a járda, hanem még a 60 ezer forintból is megtakarítottak 15 ezer forintot. Most pedig a község új településének egyik bekötő útját készítik hasonló módon, A nepfrontbizottsag és a tanács vezetői ismét összedugták a fejüket, aminek eredménye az lett, hogy keményfába vágták a fejszét: kultúrházat akarnak' építeni Eddig már 136 ezer forint értékű társadalmi munkát írtak össze az építkezéshez. Nem kétséges, a kultúr- házat fel is fogják építeni. Űj erők álltak most a falun sorba. Nemcsak Somoskőújfaluban van ez így, hanem kevés kivétellel majd minden községben. Somoskőújfalu után merítsünk példát Nagyoroszi községből arra, kik képezik azt az erőt, amellyel ilyen bátran mennek neki a falut átformáló feladatok megvalósításának. Ebben a községben él Újhelyi József 12 holdas középparaszt többi becsületes paraszttársával. Újhelyi Józsefet szorgalma, termelésben elért kiváló eredményei, szerénysége, józan gondolkodása, békés családi élete példaképpé tette a többi dolgozó előtt. Amerre ő hajlik a többiek is arra hajlanak. Azelőtt nem sok köze volt a közügyekhez. A község akkori vezetői távol tartották ettől. Jómaga meg nemigen tolakodott. De példás munkája nem engedte elhomályosítani. A dolgozók megválasztották a népfront elnökévé. Azóta megkönnyült a községi tanács munkája is. Együtt beszélik meg a falut érdeklő dolgokat. És ha a szükség úgy kívánja Újhelyi kérésére a dolgozó parasztok nem zárkóznak el a segítségadástól. Már így javították meg a vásárterüket felosztó korlátokat, megtakarítva egypár ezer forintot, amit a napközi otthon felszerelésének bővítésére fordítottak. Az előtt a tett előtt pedig egyenesen meg kell hajtania magát mindenkinek, ami az erdőkürö„„ községi tanács és népfrontbizottság jó együttműködéséből szüléteti. aitÓí van szó, hogy ez a község távol esik mind a főútvonaltól, mind a vasúttól. Sokat kellett gyalogolni a falu népének, amíg valamilyen hosszabb távot járó közlekedésre leltek. A MÁVAUT nagy utánjárásra belement már abba, hogy végállomást létesít a községben, ha éjszakai férőhelyet biztosítanak az autóbusznak. No, de ez nem megy olyan könnyen Erdőkürtön. Nem ásítoznak üresen garázsnak alkalmas épületek. Építeni kell, döntötték el végül. A tanács taposni kezdett utána, mert annyira kellett a közlekedés a falunak, akár egy darab kenyér. Hogy hol — hol nem, sikerült kicsikarnia 65 ezer forintot az építkezéshez. A meglepetés itt is a végén jött, amit az hozott, hogy az építésből a falu java részt kért. Elkészítették a garázst és amikor számolásra került a sor kiderült, hogy csak 15 ezer forintot kell a garázsért fizetni, mert 50 ezer forint értéket társadalmi munkával végeztek el. De nemcsak ai építésben tud a községi tanács munkájában előrehaladni, ha a közös szándék jóakaratra bírja a népfrontot és a tanácsot, hanem olyan állampolgári feladatokban is. mint az adófizetés. Ez Kálló községben, a pásztói járás délnyugati csücskében történt. Aki az adófizetésben jártas, tudja, hogy kényes időpont az évvége az adófizetés szemszögéből nézve. A népfront és a tanács tagjai éppen azt akarják, hogy ne legyen az. — Elvégre a be nem fizetett pénz, decemberben is csorbítja a község hírnevét — mondta Hartmann Lajos tanácstag. Hogy ne essen csorba a falu tekintélyén, a tanácstagok és népfrontbizottsági tagok az évvége ellenére felkeresték a hátralékosokat. Ment, még maga a népfront elnöke is. És három nap alatt 15 ezer forintot fizettek be az adósok. Körülbelül ez az összeg volt, ami veszélyeztette a jó hírnevet. De ami a legérdekesebb, a hátralékosak nem is vették rossz néven a látogatást, mert belátták, hogy ezzel maguknak tesznek szolgálatot. Bobál Gyula A város szebbétételéről, a dolgozók javaslatairól tárgyal a tanács A Salgótarjáni Városi Tanács kistanácstermének ablakaiból mostanában a késő esti órákban is fény szűrődik az elnéptelenedett utcára. Ezekben a napokban tartják üléseiket a tanács állandó bizottságai. A városgazdálkodási állandó bizottság tagjai a napi munka után friss erővel ülnek össze, hogy amíg a város apraja- nagyja nyugovóra tér, vagy éppen kultúrigényét elégíti ki — ők a város szebbétételéről — a hétköznapok gondjainak eloszlatásáról tanácskozzanak. Kudela Aladár elvtárs, az állandó bizottság elnöke az egyes választókerületekben megtartott gyűléseken felmerült panaszokat, javaslatokat ismerteti a megjelentek előtt. A beszámoló után élénk vita keletkezik, s olyan dolgokon vitatkoznak, hogy a Molotov úti dolgozók éjszakai csendjét megoldják és a bányák légsűrítőire hangtompítót szereljenek fel. A Dimitrov úti választókerületi gyűlésen két kisfiú arra kérte a gyűlést tartó tanácstagot, hogy a játszótéren szolgálatot végző nénit távolítsák el, mert rossz viselkedésével az ott játszó gyermekeket is megbotránkoztatja. Sok a panasz a szemétszállítás miatt, igen sok választó- kerületből pedig járdajavítást, útépítést és közvilágítást kérnek. A dolgozók azonban ezt nem ingyen kívánják államunktól, hanem sokan társadalmi munkával segítenék elő az építkezést. Több kerület dolgozói a vezetékes rádió bevezetését kérik. A vállalati illetékesek arról beszélnek, hogy a dolgozók véleménye, javaslata, bírálata nagyban segíteni fogja munkájukat és örömmel mennek egy-egy ilyen értekezletre. A bánya képviselője többek között vállalta, hogy nemsokára felszerelik a hangtompítót és így a Dimitrov útiak nyugodtan alhatnak. A Városgazdálkodási, Vállalat vezetője pedig ígéri, hogy a gyermekek kérésének eleget tesz. A TÜZÉP küldötte az építési anyagok ellátásáról ad számot. A Kéményseprő Vállalat vezetője I saját munkaterületük hiányos-1 ságainak megszüntetésére tesz ígéretet, mindjárt már az előfeltételeket is felsorolja. Az Ingatlankezelő Vállalat a jelenlevőkkel azt latolgatja, hogy ebben az évben mennyi bádoglemezt tud beszerezni, hogy a Rákóczi úton rendes kiépített csatornát csináltasson. Már este 10-et ütött a kisterem órája, a város közügyeinek irányítói azonban nehezen indulnak el családjukhoz. Itt is a családok között voltak, hiszen az egész város dolgozóiról kell gondoskodniok és szeretnének sokkal, nagyon sokkal kedveskedni nekik. Hiszen sok még a baj: sárosak, piszkosak az utcák, bitu- menezni kellene, régi, elavult a közművesítés. Nincs Tar- jánnak kultúrháza és ami a legégetőbb, kevés a lakás. Nincs azonban mitől tartani: az 1954 november 28-án megválasztott tanácstagok az egész város dolgozóival együtI tesen teszik majd napról napra szebbé városunkat. Másnap a kereskedelmi állandó bizottság tartott ülést, így folynak az ülések napnap után. Nem üres szalma- cséplés, nem fölösleges ülésezés ez, hiszen az illetékes személyek itt beszélik meg a felvetett problémákat és itt intézik a város szépítését. Az állandó bizottságok nemcsak a választók által felszínre hozott kérdéseket vitatják meg, hanem terveznek is. Kikerül az asztalra a város térképe. Ez a térkép mutatja az egyes választókerületek határait és egyben azt is, hogy a dolgozók majd hol vásároljanak, hová kell menniök burgonyáért, kenyérért, gyermekük hová fog menni játszani stb. Ezek a számítgatások azt mutatják, hogy az állandóbizottsági tagok szívükön viselik választóiknak panaszait, észrevételeit. És igyekeznek ezeket a panaszokat minél előbb orvosolni. Berkes József VE-Iá kár „Nem akarunk újabb háborút" A megyei tanács egészségügyi osztályának dolgozói a kő- vetkező levelet küldték a Párizsi Szent Anna Kórház dolgozóihoz: Kedves munkatársaink, szaktársaink! Mi, akik itt Magyarországon, Salgótarján városban egy kőszénbányavidék központjában irányítjuk szakmai vonalon megyénk egészségügyét és egészségügyi dolgozóinkat, nagy megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy az Önök kormánya ratifikálni szándékozik azt a szörnyű törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné azt, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyver- zésével megint a már múltban kiállott borzalmak rémképei váljanak valóra, mi, egészségügyi dolgozók hivatásszerűen mindenlcor arra törekszünk, hogy az élet érdekében harcoljunk a halálthozó betegségekkel szemben. A nyugatnémet hadsereg felállítása, az erről szóló törvényjavaslat ratifikálása a nyugati imperialistáknak olyan törekvése, amely nemcsak a mi, de az egész világ dolgozó népének akaratával ellenkezik. Akkor, amikor Önök kormánya a francia nép akarata ellenére és a francia nép félrevezetésével törvénybe akarja iktatni Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, olyan tűzzel játszik, amely az egész világot lángba boríthatja. Kérjük önöket, hogy a francia kormány ezen törekvését akadályozzák meg, harcoljanak a törvényjavaslat elfogadása ellen és ezen harcban adjon erőt az a tudat, hogy nincs egyedül a francia nép. Vele együtt harcolunk mindnyájan, Salgótarján. 1955 január 15. A megyei tanács végrehajtó bizottsága XI, egészségügyi osztálya dolgozói. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS fr A helyi tanácsok pórfirányításáróí, párt ellenőrzését ől A régi közigazgatást, s annak képviselő testületi formáját — melynek nem az volt a célja, és rendeltetése, hogy a dolgozók érdekében tevékenykedjen — 1950 októberében a tanácsok megválasztásával végleg felszámoltuk. A tanácsok megválasztásával megteremtettük azt a valóban demokratikus államrendszert, amely csak olyan országban lehetséges, ahol a dolgozó nép van hatalmon, ahol a dolgozó nép és az állam egységes egészet alkotnak. Négy év nem nagy idő. Azonban négy év munkájának nyomán is le lehet mérni valaminek az életrevalóságát. Ezt tette dolgozó népünk nem egész két hónappal ezelőtt akkor, amikor mérlegre tette a tanácsok négyéves munkájának eredményeit és hiányosságait Hogy mit mutatott a mérleg, azt a november 28-i választás mindent elsöprő győzelme bizonyítja legjobban. Tanácsaink az elmúlt négy év alatt bebizonyították azt, hogy nemcsak feledtetni tudják a régi „községháza“, „városháza“ korrupt, szennyes életét, hanem a népi erők kibontakozásának eddig nem látott értékes forrásaivá váltak. Tanácstagjaink nagy része igyekszik eleget tenni a választók iránti kötelezettségének. Széles körben magyarázzák a kormányrendeleteket, igyekeznek orvosoltatni a dolgozók által felvetett jogos sérelmeket, kezdeményezéseikkel viszik előre a falvak, városok gazdasági és kulturális fejlődését. Mindezek mellett — mint ahogy pártunk III. kongresszusa is feltárta — komoly fogyatékosságok jellemzik még tanácsaink munkáját. Pártunk III. kongresszusa világosan leszögezte, hogy a tanácsok munkájában meglévő hibák, hiányosságok kiküszöbölése érdekében: - „Gyökeresen meg kell változtatni a párt- szervezetek munkáját a tanácsok irányítása és ellenőrzése terén egyaránt.“ Ez annyit jelent, hogy a tanácsok csak akkor dolgozhatnak jól, ha a pártbizottságoktól, pártszervezetektől kellő irányítást és ellenőrzést kapnak. Ezen a téren még sok a hiányosság pártszervezeteink munkájában. Leggyakoribb hiba még mindig az, hogy összekeverik az irányítást az utasítással. Különösen azokon a helyeken fordul ez elő, ahol a tanácsot egy személyen, a VB elnökön keresztül igyekeznek irányítani. Hogyan jelentkezik ez a gyakorlatban? Úgy, hogy a pártszervezetek vezetősége nem a tanácsba beválasztott kommunistákon keresztül igyekszik a párt politikáját érvényre juttatni a tanácsok munkájában, hanem egyedül az elnök beszámoltatásával igyekszik ezt pótolni, így adódhatott elő az, hogy amikor megkérdezték az egyik alapszervezeti titkárunkat, hogy az alapszervezet hogyan foglalkozik a tanács munkájával, azt válaszolta, hogy ha nem megy a begyűjtés vagy a mezőgazdasági munka, meghívjuk az elnököt a pártvezetőségi ülésre és jól megmossuk a fejét. így nem szabad a mi pártszervezeteinknek dol- gozniok. Az ilyen módszer nem vezethet a tanácsok munkájának megjavulásához. A párt úgy valósítja meg a tanácsok politikai irányítását, hogy az állami munka minden fontos kérdésében az ipar, a mezőgazdaság, kereskedelem és a kulturális építőmunkában kidolgozza az elvi útmutatást, vagyis kijelöli azt a politikai irányvonalat, amelyen a tanácsoknak haladniok kell. Minden kormányrendelet. minden felsőbb utasítás a tanácsnál a párt által meghatározott politikai irányelvek szellemében születik meg. A párt politikája szellemében hozott kormányhatározatok, miniszteri utasítások végrehajtását a helyi pártszervezetek a tanácsok politikai irányítása útján biztosítják. A helyi pártszervezetek politikai irányítása a tanácsokban azáltal valósul meg, hogy a pártszervezet tagjainak legjobbjai mint választott tanácstagok bent vannak a tanácsban, ahol egységes csoportot alkotnak. A módosított szervezeti szabályzat — mely kimondja, hogy „a tömegszervezetekben létre kell hozni az MDP csoportokat“ — rendkívül nagy segítséget ad a tanácsok politikai irányításának megjavításához. Az MDP csoportok a tanácsok többségében már megalakultak, s eddigi működésük is azt bizonyítja, helyes volt létrehozásuk. Az MDP csoportok működésével azonban még több alapszervezetünk nincs tisztában. Sokan még úgy gondolják, hogy egy új alapszervezet létrehozásáról van szó, mások viszont az aiapszervezeteken belül működő pártcsoportokkal tévesztik össze. Mondanunk sem kell, hogy mind a két elképzelés helytelen. Az MDP csoport a kommunista tanácstagok olyan csoportját alkotja. melynek hivatása, hogy egységes állás- foglalásával biztosítsa a párt politikájának érvényesülését a tanácsok munkájában. Ugyanakkor példamutatásukkal mozgósítják a pártonkívüli tanácstagokat a határozatok végrehajtására. Az MDP csoportok munkáját egy háromtagú vezetőség fogja össze, melyet a területileg illetékes pártszervezet irányít Pártunk III. kongresszusa a következőkben foglalta össze az MDP csoportok munkájának jelentőségét. „Az MDP csoportok létesítésének nagy politikai jelentősége van a tanácsok egész jövendő munkájára ... Elő fogja mozdítani a tanácsok — mint hatalmi és tömegszervezetek kifejlődését, növeli a tanácsban dolgozó kommunisták aktivitását és felelősségét, serkentőleg hat az állandó bizottságok munkájára, erősíteni fogja a tanácsokban a bírálatot és az önbírálatot.“ Azokon a helyeken, ahol már az alakuló tanácsülésekre megalakították az MDP csoportokat, ott már jobb, színvonalasabb és eredményesebb tanácsülések voltak. Ezeken a legjobb, legrátermettebb tagokat választották a végrehajtóbizottságokba. A pártszervezetek tikai irányító munkája az MDP csoportokon tpl abban jut kifejezésre, hogy időnként megvizsgálja a tanácsok munkáját, segít a hibák kijavításában és a döntések helyes kialakításában. Biztosítja a helyes döntések megvalósításához a dolgozók támogatását azáltal, hogy a helyes döntések megmagyarázására széleskörű politikai. felvilágosító munkát indít. Pártszervezeteink legfontosabb feladata a tanácsok irányítása terén: állandóan és rendszeresen segíteni a tanácsokat abban, hogy napról napra alkalmasabbak legyenek az új szakasz politikájának megvalósítására. Az új szakasz politikája megköveteli, hogy tanácsaink elsősorban államhatalmi és tömegszervezeti funkcióiknak tegyenek eleget. Eddig a legnagyobb hiányosság éppen az volt, hogy pártszervezeteink a tanácsokat csak mint adminisztratív szerveket kezelték. Így aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a tanács funkcionáriusok abban látták feladataikat csak, hogy a begyűjtésre, betakarításra, adófizetésre szó- lingassák a dolgozókat. Pedig a tanácsnak más feladata is van. Elsősorban azon a téren, hogy gondját viselje a falunak és városnak, tanulmányozza a dolgozók hangulatát, tegye megfontolás tárgyává az alulról jövő bírálatot, hasznosítsa azt munkájában. Sajnos, tanácsaink egyrésze még nem ezt teszi. Ezekután persze jogosan vetik fel a dolgozók: miért van az, hogy Salgótarjánban bokáig érő sárban kell gázolníok, ha végig mennek a főutcán. S ugyanakkor Balassagyarmaton tiszták az utcák, rendben van a város. Miért van az, hogy a Salgótarjánhoz tartozó Baglyasalján összedűlőfélben van a környék egyik legszebb kultúrotthona? Akkor, amikor Vanyarcon, Erdőkürtön és még egy sor helyen a tanács szerető gondoskodása, a nép alkotó ereje újakat hoz létre. Miért van az, hogy a már említett Baglyasalján az egyik bányatelepen ihatatlanságig szennyezett vizet kell fogyasztani a dolgozóknak? Amikor szerte a megyében a betegségek megelőzése érdekében új kutakat ásatnak, furatnak a tanácsok. Talán a tanács nemtörődömsége az oka ennek? Igen. Ott van a hiba, hogy elfelejtik azt, hogy a tanácsapparátus elsőrendű kötelessége hogy szüntelenül gondoskodjon a lakosság igényeinek maximális kielégítéséről, panaszainak orvoslásáról. Ha a tanácsok törődnek a dolgozók problémáival, ha magukévá teszik azt, ha megszűntetik a még munkájukban található bürokratizmust, akkor maguk mellé tudják állítani a dolgozók széles rétegeit. A tömegkapcsolat kiszélesítésének egyik akadálya még az a nagyfokú bürokratizmus, ami tanácsszerveink munkájában megtalálható. Nem mentesek ez alól megyei, járási tanácsaink sem. A dolgozók azt szeretik, ha ügyüket gyorsan, minden húza-vona nélkül intézik el. Ha nem küldözik őket ügyükkel egyik szervtől a másikig. A dolgozók zöme, ha nem jogos kéréssel fordult a tanácshoz, amennyiben helyesen megmagyarázzák neki, miért jogtalan a kérése, megérti azt és megnyugodva távozik a tanácsházról. De helytelen az olyan bánásmód, amikor még egészen kis községben is — bár személyesen ismernek minden dolgozót —, csak akkor adnak ki például együttélési igazolványt, hogyha két tanúval aláíratott tanúsítványt visz a dolgozó. Az ilyen, úgynevezett „szőrszál- hasogatás‘< nagyon sokat árt a tanács és a tömegek, de tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy a párt és a tömegek közötti viszony alakulásának is. Az utóbbi időben egyre növekszik az elintézetlen, panaszos levelek száma is. Pedig a jogos panaszok gyors elintézése fontos politikai kérdés, s ezért pártszervezeteink, pártbizottságaink ne tűrjék a tanács- apparátus ilyenirányú hanyag munkáját. Pártszervezeteinknek állandóan harcolni kell a tanácsokban meglévő bürokrácia ellen. A bürokrácia a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének egyik legveszedelmesebb ellensége. A kongresz- szus főfeladatként jelölte meg
