Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-19 / 6. szám

4 SZABAD XOGRAD 1955 Január 19. A Szovjetunió tudományos-technikai és termelési segítséget nyújt más államoknak a; atomerő békés célokra való felhasználását szolgáló kutatás fejlesztésében A SZOVJET KORMÁNY HATÁROZATA A szovjet kormány nagy jelentőséget tulaj­donít az atomerő békés célokra való felhasz­nálásának. Ezért elhatározta, hogy tudomá­nyos-technikai és termelési segítséget nyújt más államoknak az atommag-fizikai kutatások fejlesztését szolgáló tudományos kísérleti te­lepek létesítésében és az atomerő békés célokra való felhasználásában. A szovjet kormány felajánlotta a Kínai Nép- köztársaságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Csehszlovák Népköztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy mindenre kiterjedő se­gítséget nyújt nekik egyenként mintegy 5000 kilowattos teljesítményű kísérleti atommág­lyák és elemi részecske-gyorsítók tervezésé­ben, az ezekhez szükséges berendezések szál­lításában és megépítésében. Előirányozza to­vábbá, hogy az említett országok rendelkezé­sére bocsátja az atommáglyák és a tudomá­nyos kutatómunkálatok céljaira szükséges hasadóanyag-mennyiséget. E téren tekintetbe veszik azt a körülményt, hogy az említett or­szágok megfelelő nyersanyagokat szállítanak 9, Szovjetuniónak. Ezen országok tudósainak és mérnökeinek lehetőséget nyújtanak, hogy megismerkedje­nek a Szovjetunióban az atomerő békés fel- használása terén folyó tudományos kutató­munkálatokkal és a kísérleti atommáglyák munkájával. Az említett tudományos-kísérleti telepek létesítése lehetőséget nyújt ezeknek az országoknak arra, hogy széles körben ki­bontakoztassák a tudományos kutatómunkát az atommag-fizika terén, elegendő mennyi­ségű rádióaktív izotópot nyerjenek a kísérleti atommáglyákban az orvostudományi, bioló­giai, valamint a tudomány és a technika kü­lönböző területein való felhasználás céljaira, továbbá tudományos és mérnökkádereket ké­pezzenek az atomerő békés felhasználását szolgáló munkálatok további fejlesztésére. Elbírálás alatt van azon országok körének kiszélesítése, amelyeknek a Szovjetunió ugyancsak hozzájárulást és segítséget nyújt­hat az atomerő békés célokra való felhaszná­lását szolgáló tudományos-kísérleti munkála­tok fejlesztésében. EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... A német kérdéssel kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozat visszhangja . Választási gyűlések a Szovjetunióban — Szkobelcin New Yorkba érkezett NYUGATI HÍRÜGYNÖK­SÉGEK és politikusok beha­tóan foglalkoznak a német kér­désről szóló legutóbbi szovjet kormánynyilatkozattal. Egyes sajtóorgánumok és politikusok persze igyekeznek csökkenteni a nyilatkozat jelentőségét. Azt kürtölik világgá, hogy a nyi­latkozat „propagandisztikus“ lépés és a Szovjetunió újabb kísérlete a „nyugati egység“ megbontására. A nyugati poli­tikusok egy része a szovjet nyilatkozat világos megfogal­mazása ellenére azt igyekszik bizonygatni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után is lehet négyhatalmi tárgyalá­sokat folytatni a német kérdés­ről. így például a bonni kor­mány sajtóhivatala a szovjet nyilatkozathoz fűzött kommen­tárjában teljesen értelmetle­nül kijelenti: „Minden jel azt mutatja, hogy a Szovjetunió a párizsi szerződések ratifikáció­ja után is kész lesz tárgyal­ni .:.“ Mindazonáltal számos kom­mentátor és politikai személyi­ség kénytelen elismerni a szov­jet nyilatkozat óriási jelentő­ségét. A londoni rádió szerint „fejlődés következett be a Szovjetunió Németországgal kapcsolatos politikájában, minthogy a nyilatkozat han­goztatja: megegyezés érhető el a választások nemzetközi el­lenőrzésének kérdésében. Von Brentano, az Adenauer-párt szövetségi gyűlési csoportjának elnöke kijelentette, hogy a nyilatkozatot „komolyan meg kell vizsgálni". Az Oslóból visszaérkezett Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Az a tény, hogy a szovjet kormány kész a szabad össznémet vá­lasztások nemzetközi ellen­őrzéséről tárgyalni, világosan bizonyítja: a Szovjetunió teljes komolysággal törekszik a nem­zetközi légkör megjavítására." Dehler, a Szabad Demokrata Párt országos elnöke szerint „nagy könnyelműség lenne ki­használatlanul hagyni a Szov- jetunió-nyújtotta lehetősége­ket“. A sajtó, valamint a rádió közleményei megerősítik azt az állítási, amely szerint az új szovjet nyilatkozat a nyu­gatnémet politikai élet közép­pontjába került. A Német Demokratikus Köz­társaság közvéleménye nagy lelkesedéssel fogadta a Szov­jetuniónak a német kérdéssel kapcsolatos nyilatkozatát. A nyilatkozat alkalmából Schwe- rinben népgyűlést tartottak, amelyen több mint 40.000 em­ber vett részt. A gyűlésen Walter Ulbricht miniszter­elnökhelyettes, Németország Szocialista Egységpártja köz­ponti bizottságának első tit­kára kijelentette: „Teljesen egyetértünk a Szovjetunió nyi­latkozatával. Egész Német­ország békeszerető erői üdvöz- lik a Szovjetunió javaslatát." A SZOVJETUNIÓBAN szom­baton tartották meg a Szövet­ségi Köztársaságok legfelső ta­nácsainak elkövetkező válasz­tásaival kapcsolatos gyűlése­ket. E gyűléseken a dolgozók kijelölték küldötteiket. A Szov­jetunió élelmiszeripari mi­nisztériumának dolgozói hatá­rozatot hoztak arról, hogy a Dzerzsinszkij körzet küldött­jeként- N. A. Bulganyint, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak első elnökhelyettesét, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterét jelölik. A sztálini vá­lasztókörzetben K. J. Vorosi- lovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét, a moszkvai állami egyetemen L. M. Kaganovicsot, a Szovjet­unió minisztertanácsának első elnökhelyettesét, a moszkvai gépgyárban G. M. Malenkovot, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökét, a moszkvai gyapjúfonógyárban A. I. Mi- kojant, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnökhelyette­sét, a Molotov-gépgyárban V. M. Molotovot, a Szovjetunió minisztertanácsának első el­nökhelyettesét, a Szovjetunió külügyminiszterét jelölték. A Kis Színház dolgozói M. G. Pervuhint, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tesét, a mezőgazdasági minisz­térium dolgozói M. Z. Szaburo- vot, a Szovjetunió miniszterta­nácsának elnökhelyettesét, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottságának elnökét, a moszk­vai vetítőgépgyárban pedig N. Sz. Hruscsovot, az SZKP köz­ponti bizottságának első titká­rát jelölték küldötté. D. V. SZKOBELCIN akadé­mikus január 15-én New York­ba érkezett. Szkobelcin akadé­mikus a Szovjetunió képviselő­jeként résztvesz annak a ta­nácskozóbizottságnak munká­jában, amelyet az ENSZ-köz- gyűlése bízott meg az atom­energia békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekez­let előkészítésével. AZ ATOMERÖ BÉKÉS FELHASZNALÄSAVAL kap­csolatos tapasztalatok ismerte­tését felajánló szovjet közle­mény továbbra is élénken fog­lalkoztatja a világsajtót. Az Otecsesztven Front című bol­gár lap szerint ez a szovjet lé­pés újabb példája a nemzetkö­zi feszültség enyhítését célzó vitathatatlan jóakaratnak. A Baskimi című tiránai lap meg­állapítja, ez a gesztus újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió erőfeszítéseket tesz az atomerőnek az emberi­ség javára való felhasználá­sáért; A Reynold's News című lon­doni lap szerkesztőségi cikkben üdvözli a szovjet javaslatot és levonja a következtetést: Angliának szintén az emberi­ség rendelkezésére kellene bo­csátania tapasztalatait. A ró­mai Avanti szerint az atom­erő békés felhasználásáról szó­ló egyezmény előfeltétel len­ne a leszerelés megoldásához. Az osztrák österreichische Volksstimme szintén örömmel üdvözli a Szovjetunió lépését. COSTA RICÁBAN foly­nak a heves harcok. La Cruz és Santa Rosa vidékén lelőt­ték a behatolók egyik szállító­repülőgépét. Az Amerikai Ál­lamok Szervezetének kiküldött bizottsága táviratot küldött Washingtonba, a szervezet ta­nácsához. A távirat kijelenti: Costa Rica nem rendelkezik repülőgépekkel és fegyverek­kel, hogy megvédje magát." A BÉKE VILÄGTANACS TITKÁRSÁGA közleményt adott ki, amely szerint a Béke Világtanács irodája január 18-án 15 órakor kibővített ülést tartott Bécsben. Az ülés napirendjén a kö­vetkező pontok szerepeltek: 1. a békemozgalom felada­tai a NATO tanácsának a nukleáris fegyverek alkalma­zására vonatkozó határozatá­val kapcsolatban; 2. az összes békeerők harcá­nak szakadatlan fejlesztése a német militarizmus feltámasz­tását célzó párizsi egyezmé­nyek ratifikálása és életbelép­tetése ellen. A NÉMET DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁG mi­niszterelnökének sajtóhivatala közli: Az 1954. december 2-án befejeződött moszkvai értekez­let után a Szovjetunió kormá­nya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya meg­beszélést folytatott a Szovjet­unió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kapcsolatai­nak további alakulásáról. Mindkét részről figyelembe vették azt a tényt, hogy bi­zonyos külföldi államok mind Nyugat-Németországra, mind pedig Franciaországra egyre nagyobb nyomást gyakorolnak, hogy meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ez­zel kapcsolatban Otto Grote­wohl. a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Walter Ulbricht miniszterel­nökhelyettes és Georg Handke, a külügyminiszter ideiglenes helyettese január 14-én fogad­ta Puskint, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Puskin szovjet nagykövet január 15-én Mosz­kvába utazott, hogy kormányá­nak jelentést tegyen. A szakszervezeti esti tanfolyamokról Pártunk Központi Vezetősé­gének határozatai dolgozó né­pünk életszínvonalának to­vábbi emelését tűzte ki célul. A határozatok megjelölik a párt-, az állami és tömegszer­vezetek feladatait, kimondják, hogy a kitűzött célok meg­valósítását a termelékenység emelésével, az önköltség csök­kentésével, az anyaggal való gondos takarékossággal tudjuk biztosítani. Ahhoz, hogy pártunk és kormányunk célkitűzéseit vég­re tudjuk hajtani, hogy harc­ba tudjuk állítani a dolgozó nép széles tömegeit, állandóan fejleszteni kell elméleti kép­zettségünket. A feladatok helyes végre­hajtása lent a bányákban, gyárakban, a munkapadok mellett dől el. Ezért nem mindegy, hogy a szakszerve­zeti aktívák hogyan végzik munkájukat, hogyan oldják meg a rájuk bízott feladato­kat a szakszervezeti élet kü­lönböző területein. A Szakszervezetek Országos Tanácsa határozata alapján az 1953—54-es oktatási évben megyénkben több mint kétezer szakszervezeti aktívát képez­tünk ki esti tanfolyamokon. Ezek közt több mint nyolc­száz bizalmi volt. A tanfolya­mokon lényeges fejlődés mu­tatkozott, bár a hiba az volt, hogy egy-egy területen későn kezdtek hozzá a szervezéshez. Több bányaüzemnél nem tar­tották be a munkaterv alap­ján készült határidőket. Ez hátráltatta a munkát. Az Acél­árugyárban csak márciusban kezdték meg az oktatást. Egyéb szakmák területén nem készítették el időre az okta­tási munkatervet és nem min­denhol konkrétizálták a meg­kapott anyagot a szakma sajá­tosságaira. Ebből az követke­zett, hogy a tanfolyam előadói csak általános kérdésekkel foglalkoztak. Ezek a hibák előidézték, hogy a szakmák te­rületi bizottságai az elvi irá­nyítás és segítés mellett elha­nyagolták az ellenőrzést. Az oktatás segítésére és ellenőrzé­sére nem volt megfelelően mozgósítva az üzemi bizottsá­gok mellett működő oktatási bizottság sem. Az 1954—55-ös oktatási év legfontosabb feladata, hogy minden területi bizottság ké­szítse el alaposan az oktatási munkatervét és harcoljon még következetesebben, jobban, mint az elmúlt évben annak végrehajtásáért. Az 1954-es évben nem volt szakszervezeti vezetőségválasz­tás. A kooptálás útján viszont sok új káder került a szak- szervezeti vezetés élére. Nem volna helyes, ha az új káde­reket elhanyagolnánk. Nekik tanulásra lenne szükségük hogy megszeressék a szakszer­vezeti munkát. Éppen ezért döntőfortosságú. Tehát fontos, hogy ezek az elvtársak meg­ismerkedjenek az alapfogal­makkal. Az esti tanfolyamokat az elmúlt évi tapasztalatok alap­ján az egymást követő napo­kon 3—4 előadás formájában tartsák meg. Íía a helyi viszo­nyok megengedik, hogy he­tenként egy vagy két foglal­kozást tartsanak, akkor vezes­sék be ezt a módszert. Igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy a szakmai köz­pontok által megadott útmuta­tót ne csak fölolvassák, ha­nem mindig a helyi adottsá­gokat, a helyi viszonyokat fi­gyelembe véve átdolgozzák; Erre azért van szükség, mert jobban leköti a hallgatók fi­gyelmét és a vita során ak­tívabbak lesznek az elvtársak; Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a területi bi­zottságok egy-két kivétellel megtették az első lépéseket. Például a bányász területi bi­zottság a szakmai központ ál­tal megadott keretszámot fel­bontotta vállalatokra. Az Acél­árugyár üzemi bizottsága, igen helyesen, megszabta az okta­tás megindulásának határidő­jét. Külön felelősöket neve­zett ki és három hónap alatt 263 szakszervezeti aktívát ok­tatnak ki. A Vasötvözetgyár- ban egy 16 fővel működő munkavédelmi tanfolyamot és egy négy fővel működő mun­kásellátási tanfolyamot be is fejeztek. Az 1954—55-ös oktatási év­ben fordítsanak különös nagy gondot a minőségi színvonal emelésére és igen helyes, ha azokat az elvtársakat ismét bevonják a munkába, akik az elmúlt évben is jól ellátták feladataikat; Az esti tanfolyamok célja, hogy elősegítsék az üzemi szakszervezeti munka megja­vítását. Az aktívák olyan ne­velésben részesüljenek, hogy azok még következetesebben álljanak ki a termelési muta­tók teljesítése, a dolgozók tör­vényes jogainak biztosítása ér­dekében. Sándor István, az SZMT munkatársa DlSZ-gyűlés Szarvasgedén 1/ ödös, havas januári este van. Az emberek türel­metlenül topognak a jobbágyi buszmegállónál, fázósan dug­ják be orrukat a télikabát gal­lérja mögé. Dohogva húz az autóbusz a hegynek kifelé, Szarvasgedére tartunk. Szarvas- gede nem nagy falu, és mivel hideg is van, már este fél hét­kor alig lehet az utcán embe­reket látni. Az autóbuszról le- szállva fürkészően keresem, melyik épületből szűrődik ki nagyobb fény. Megkérdezem az egyik siető nénit, nem tudja-e, hol tartják a DISZ-gyűlést? Kicsit tétovázik a váratlan megszólítás után .:. Ja igen, a fiatalok gyűlése.;; az az isko­lában van, az én lányomat is odahívták, maga a DISZ-titkár szólt neki; megindítják a Szabad Ifjúság előfizetőgyüjtést. A DISZ pén­zéből futball-felszerelést vesz­nek, mert az is hiba — mondja az egyik sportvágyó fiatal — hogy nincs felszerelés. Közös tervek, közös gondola­tok ezek, amely megvalósítá­sának a közös gondolat a biz­tosítéka. S most a taggyűlés legünnepélyesebb részéhez érünk, meg kell választani a já­rási DlSZ-értekezletre a kül­dötteket, akik majd megvá­lasztják járásuk vezetőit. Azt hiszem nem nehéz választani, a taggyűlés egyhangúlag java­solta Katona elvtársat és Jek-. ken Rozália elvtársnőt, akik­nek nagy részük volt a szarvas- gedei DISZ-szervezet újjászer­vezésében. A jövőben is sokat várnak tőlük a fiatalok. Fe­lejthetetlenül szép pillanatokat éltünk át mindannyian, akik ott résztvettünk, amikor a köz­ség úttörő-csapata nevében há­rom pajtás köszöntötte a meg­választott küldötteket és kér­ték. hogy az ő munkájukról is számoljanak be a járási DISZ- értekezleten. Márkus Erzsébet DISZ-felelős, szervező BESZTERCE OSTROMA Zsúfolásig megteltek az is­kola padjai. Halvány petró­leumlámpa fénye mellett ko­molyan gondolkozva ülnek az elnökség tagjai. Murcsik elv­társ koránál fogva elég fiatal, de annál nagyobb gonddal és hozzáértéssel végzi az alap­szervezet gazdasági munkáját, most is olyan bátran és szabá­lyosan vezeti le a taggyűlést, mintha legalább is mindig ez lett volna a dolga. A titkár a beszámolót tartja. Elég nehéz helyzetben van, hiszen alig egy hónapja került a szervezet élére, nem sokat tud beszélni munkájáról, azelőtt meg .;; már nagyon régen nem is fog­lalkozott a fiatalokkal senki. A pártszervezet és a tanács úgy vélekedett, nem lehet ezekkel a fiatalokkal semmit kezdeni. Katona elvtárs most szerelt le a honvédségtől, ott is foglalko­zott a fiatalokkal, nem akart tehát ezzel az állítással egyet­érteni. Ezért is választották meg titkárnak. A taggyűlés előtt össze is hívta a község ve­zetőit megbeszélésre és lám nem hiába, , most éppen a párt­titkár elvtárs tesz ígéretet a küldöttválasztó taggyűlés előtt, hogy ezekután sokkal jobban fog foglalkozni az ifjúság ne­velésével. A Hazafias Népfront­bizottság elnöke a helyi nép­front program megvalósításá­hoz kéri a fiatalok segítségét; elevenítsük fel a község népi táncait. Ebben a munkában a falu pedagógusaitól kérnek se­gítséget, hangzik a javaslat. Beszélgetés, számvetés az ó- évről, s tervezgetés az új évre, amit a fiatalok meg fognak valósítani. Társadalmi munká­val segítik a kultúrotthon rendbehozását, megszervezik a kultúrcsoportot, s ezzel együtt megrendezik a farsangi bált. Még ebben a hónapban meg­szervezik a Petőfi-iskolát és A mozilátogatóknak ritka, kedves meglepetést jelent a nagy sikert aratott „Beszterce ostroma” című magyar film fel­újítása. A film nemcsak érdekes mondanivalójával, sokszor komikus jeleneteivel kelti fel a közönség érdeklődését, hanem főszereplőivel is. Talán utolsó alkalom, hogy a filmben együtt látjuk Rátkai Mártont, Rózsahegyi Kálmánt, Vizváry Mariskát, Lehotay Ár­pádot, Tapolczay Gyulát, ott látjuk még Tolnay Klárit, Turay Idát, Ajtay Andort, Feleky Kamiit, Rajnai Gábort, Várkonyi Zoltánt és sok más közkedvelt művészünket is. A történet központi alakja Pongrácz István (Ajtay AndorJ, aki úgy élt Nedec várában, mint egy király. Mindenkinek pa­rancsolt, még az időnek is. Nem volt kedve a XIX. században élni, vissza ment hát a XVII-be. Ott aztán kedvére hadakoz­hatott. Ha kedve támadt egy kis háborúra, parancsot adott a nedecei békés parasztoknak, akiknek fegyveresen kellett gyü­lekezniük a várudvaron. Ha megharagudott valakire, csak megnyomta a süllyesztő gombját, s a bűnös máris a várbör­tönben találta magát. Számos furcsa tettét írhatnánk még le Pongrácz Istvánnak. Ajtay Andor várúri szerepében ismét ki­tűnő színészi képességeit bizonyítja. Kitűnő a két ellentétes női főszerepet megformáló Turay Ida és Tolnay Klári játéka is. Estellát, a cirkusz műlovarnőjét a későbbi „várúrnőt’' Turay Ida alakítja. „Várúrnővé” válása­kor^ leveti akkori könnyed modorát, s groteszk mozdulataival „előkelő” magatartásával sokszor visz mosolyt az arcokra. Apollkát Beszterce város túszát Tolnay Klári játssza. A film minden szereplője egy-egy jól megformált színészi alakítás, komikus figura, örülhetünk e mulatságos, de egyben tanulságos történet ismételt bemutatásának. Január 20-tól 26-ig játssza a salgótarjáni „November r* filmszínház,

Next

/
Thumbnails
Contents