Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-15 / 5. szám
19S5 január 15. SZABAD NÓGRAD 5 Télen is építsünk - előbb lesz lakás Cipészek a lakosságért Baksa Bélára büszkék választói » mellett, nem ________________messze a Salgótarjáni Acélárugyártól több magas, háromemeletes épület emelkedik ki a földből. Az óriási vöröstéglás lakóházak még nem készültek el, de nemsokára dolgozók költözködnek bele. Ha most az ember végig megy az építkezésen, az az érzése támad — a nagy csend és némaság miatt — hogy teljesen kihalt a terület, áll a munka. Pedig rájön, hogy csalódik, ha néhány percig figyelmesen hallgat, motorbúgásra lesz figyelmes. A magas daru, az építkezés büszkesége időközönként működésbe lép. Magas, hosszú, karcsú karjával félkört ír le. s anyagot szállít az első, vagy éppen a második emeletre. Embert sehol sem látni. Furcsa. Valahol pedig csak kell, hogy legyen va- ,aki, vagy valakik dolgoznak, mert magától nem indul el a daru, s ahol anyagot szállítanak. emberek is vannak. Bent az épületben folyik a munka. Télen, ha a hőmérő zérus fok alá süllyedt, ha hideg jeges szél söpri végig a házakat, kerteket, ha sáros, csúszós az úttest, folyik az építkezés városunkban. Ez hihetetlen, mert szakemberek véleménye szerint például az oltott mész a fagy következtében teljesen elveszti kötőképességét, s ilyen meszet habarcsban felhasználni tilos. Ezenkívül még számos más tényező játszik közre, amelyek télen majdnem hogy megbénítják az építkezést. Legalábbis így gondolták régen. 1945 után a szovjet munkamódszerek és újítások bevezetésével lehetővé vált hazánkban is, hogy télen építkezzünk. Ez szükségessé vált, mert rohamosan fejlődő iparunk, valamint a fennálló lakásproblémák megköve- Selték, hogy hidegben, fagyban is működjék építőiparunk. A LAKÓHÁZ pincéjében egész homok- és mészraktárt találunk. Az anyagot azért tárolják itt, mert így védett az esőtől, hótól, fagytól. Két idősebb dolgozó fűtéssel akadályozza a fehér ellenség, a fagy káros tevékenységét. Kellemes meleg árad a kályhákból. A pincéből a mész. homok csúszda segítségével a földszintre kerül a habarcskeverőgépbe. Itt szintén kellemes hőmérséklet uralkodik. A habarcs előkészítéséhez szükséges melegvizet a Boyler-féle kazán biztosítja. Télen csak meleg habarcsot készítenek, s az a cél, hogy a zöldes-barnás masz- sza minél rövidebb úton kerüljön rendeltetési helyére. Ezzel elkerülik, hogy az anyag megfagyjon. Nagy hidegben a munkahelyen álló habarcs-bunkereket hőszitgetelik és a japánereket (szállító talicskákat) szalmatakaróval burkolják le. Az első és második emeleten fiatal lányok, idősebb asszonyom a termeket fűtik, védik a hidegtől, s a kőműveseknek, akik már a vakolási munkákat végzik, anyagot, habarcsot szállítanak.. A téli vakolás helyes ütemezése a fal kiszáradásától függ. A köz- és lakóépületekben a vakolás nagyon érzékeny a nedvességre. Nemcsak a vakolás saját víztartalma, hanem a falakban rekedő nedvesség is káros hatással van az eredményes munkára. Ezért kell már a vakolás előtt, közben, de már utána is rendszeresen fűteni. Magas hőfokon történő szárítás folyamán azonban a szerkezet hőtágulása repedéseket okoz a falakban. Nagy körültekintést és jó szakembereket kíván a téli munka az építőiparban. A Sztahanov út menti lakóházépítkezéseken sincs hiány jó szakemberekben. A Zsélyi Béla-brigád, amely most szintén vakolási munkát végez, két-három éve dolgozik együtt. Azóta megismerkedtek a téli építkezés munkájával. Tökéletes munkát végeznek. A Zsélyi-brigád tagjai a brigádvezetőn kívül Kurisz Ferenc, Légrádi Jenő és Budai János. A hideg időjárás ellenére kiváló minőségi munkájuk mellett állandóan 164 százalék között teljesítenek. Gyorsan dolgoznak. Ügyes kézmozdulatokkal simítják el a habarcsot a mennyezeten, falakon. A Zsélyi- brigád mellett működik a Gu- gyela-brigád, amely a szükséges anyagot szállítja számukra. E brigád tagjai fiatal lányok, állandóan 100 százalékon felül teljesítik tervüket. Szeretik munkájukat és tudják hány családnak szereznek örömet, ha időre elkészül a lakóház. A terv szerint a tavasz végére kerül sor a lakóházak átadására. Most csak a dolgozókon és műszakiakon múlik, be tudják-e a munkálatokat fejezni. A TÉLI ÉPÍTKEZÉS nagy fejlődést jelent építőiparunknak. Az építőipari munkásokat télen is lehet alkalmazni, télen is lehet lakást építeni. Bár igaz, hogy ilyenkor megdrágul az építkezés. mert rengeteg tüzelőanyag fogy el a termek fűtésénél. Gépeket, kazánokat szerelnek fel a fagy leküzdésére. Erre nyáron nincs szükség és télen külön kiadást jelent ez az államnak. Mégis a dolgozók életszínvonalának állandó emelése érdekében nem ismer az állam olcsó, vagy drága lakásépítkezést. A dolgozók jólétét tartja szem előtt. Ez mindenek felett a legfőbb érdeke. HadusovszSky A Salgótarjáni Cipész Kisipari Termelőszövetkezet dolgozói is csatlakoztak a felszabadulásunk 10-ik évfordulója tiszteletére indított versenyhez. A cipész szövetkezet dolgozói a terv teljesítését, a minőségi munka megjavítását, anyagtakarékosságot és önköltség- csökkentést is vállalásukba foglalták. A cipész szövetkezet dolgozói közül Pálkerti Gyula jelvényes sztahanovista párosversenyre hívta Balázs Ferenc jelvényes sztahanovistát, Révai János, az ellenőrzőbizottság elnöke pedig Őrlik Lajost, Nagy Pétert és Halász Józsefet szólította versenyre. A cipész szövetkezet dolgozói a felszabadulási verseny ideje alatt minden igyekezetükkel a lakosság szükségleteinek kielégítését kívánják szolgálni. MÓKA AZ EGÉSZ A Fővárosi népszerű művészei, Kálmán Kossuth-díjas kiváló művész, Túróczi Gizi, Thury Éva, Fellegi Tamás, valamint Hajdú Júlia zeneszerző és zongoraművész és Rodolfó látogattak el Salgótarjánba, hogy vidám, mókás jelenetekkel, magánszámokkal, operettdalokkal, humoros énekszámokkal, bűvészmutatványokkal szórakoztassák, nevettessék meg a dolgozókat. Kedden és szerdán, összesen négyszer adták elő (telt nézőtér előtt) kétórás ösz- szeállításukat. Az igen változatos műsor Ha- csa turján: Kard táncával kezdődött, amelyet Hajdú Júlia adót! elő zongorán, Fellegi Tamás tréfás dalokat énekelt, ezt követte Latabár Kálmán kacagtató magánszáma, Thury Éva két operettdalt adott elő, majd két komikus jelenetet (A különös útitárs és az Osztálytréfa) láttuk. Latabár Kálmán, Fellegi Tamás, illetve Latabár Kálmán, Fellegi Tamás és Turóczi Gizi játszották. Megcsodálhattuk Rodolfó bűvészmutatványait. Nagy tetszést arattak Turóczi Gizi és Thury Éva kupléegyve- legükkel, sokakat nevettetett meg Thury Éva, Latabár Kálmán közös száma. A műsoros esten nagy sikere volt, mindenki legteljesebb tetszését váltotta ki a konferansz. Turóczi Gizi a műsor természetéhez illően, szépen csengő, tisztán érthető hangon konferált. Újszerű, szellemes adomái szinte nem is mint szünetpótló, hanem mint külön számok épültek bele a műsor egészébe. Hajdú Júlia nagyszerű, zongorajátékát és népszerű táncdal- szerzeményeit most hálálhatta meg közvetlenül Salgótarján dalszerető közönsége. Fellegi Tamás elsősorban jó mozgásával, arcjátékával nevettette meg a nézőket. A műsor egyik legszebb részét képezték Thury Éva énekszámai. Rodolfó új bűvészmutatványaival, ritka élményt szerzett. Szándékosan hagytuk utoljára legnagyobb komikusunkat, Latabár Kálmánt, akinek már a neve is elegendő, hogy megmosolyogtasson bennünket. Játékán látszott, hogy rendkívüli művésztehetség áll előttünk. Szinte színpadra lépésétől a jelenet végéig nem szünetelt a nevetés. Mégis sokaktól hallottuk, hogy szerették volna, ha valami komolyabb, igényesebb, több tanulságot adó számmal lepte volna meg őket a nagy I művész. Salgótarján lakosságának jórésze ma már többre vágyik az olcsó tréfánál. Operettszínház Latabár Egy liter bor 5000 Azt hiszi az ember, amikor e két fogalmat olvassa, hogy ez nem lehet valóság, ez vagy tévedés, vagy sajtóhiba. Sem sajtóhiba, sem tévedés, sajnos valóság. 1952 őszén lelkesedéssel jegyezték a Harmadik Békekölcsönt szerte az országban. Igaz, voltak, akik nem szívesen jegyeztek. Ilyen volt a kazánháznál György Ferenc generátorfűtő, aki megjegyezte a maga 800 forintját, nyomdafestéket nem tűrő zöngék mellett. Becsmérelte a békekölcsönt, hogy mit sem ér az. Nem sókra becsülte ő maga se, mert eladta az egész 800 forint értékű kötvényt egy liter borért. Akkor örült neki, hogy legalább értékesítette, most pedig átkozza a szomjas torkát. Ugyanis balul ütött ki az ügy, mert az eladott kötvényt december 30-án 5000 forinttal kihúzták. A jobban előrelátó Kérdi Józsefnek — aki a kötvényeket megvette — most jól kamatozott a befektetett összeg, jól kezdődött az új év. De nem úgy György Ferencnek, forint! akit ütöget most a lapos guta és mi lesz még akkor, ha a felesége is megtudja, arra még gondolni is rossz. Egy bizonyos, hogy olyan drága bort még senki sem ivott, mint György Ferenc. * Kérdi József elvtárs, a boldog nyertes nyereményéből könnyen kifizette György Ferencnek a kötvények árát, a 800 forintot. György Ferenc bizonyára megtanulta a saját kárán, hogy nagyon is érdemes bízni államunk minden intézkedésében és ígéretében. A karancskeszi Petőfi úton lévő 29-es választókörzet 1954 Szilveszterén kettős ünnepet ünnepelt. Az egyik ünnep az, hogy erőben és egészségben búcsúzhattunk az 1954-es évtől és fogadhattuk az újesztendőt, a másik az, hogy a Petőfi úton kigyulladt a villany. Várva várt napok voltak ezek. De végül elérkeztek. S ma már az egész utca lakásai fényben úsznak. Persze nem ment ez könnyen, mert voltak kételkedő egyének is, akik azt mondották, „nem lesz ebből semmi, nem ég az még jövőre sem“. Lám mégis csak ég. Ég, de hogyan? Sok fáradságos munkába került ez, a körzet dolgozóinak is meg Baksa Béla tanácstagnak is. De végre is a lelkiismeretes munka meghozta gyümölcsét, mert olyan emberek dolgozták itt mint Baksa Sándor, Snyuzäk János, Kovács József, Tóth István és még soilcán mások, akik lelkiismeretes munkájuk nyomán elősegítették, hogy a Petőfi utcában Szilveszterkor kigyulladhasson a villany. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a többi dolgozóról sem, mert azok is szorgalmasan dolgozták a villanyhálózat építkezésén. A körzet munkája azonban ezzel nem állt meg, mert másik terve az, hogy rendbehozzák az utat, szabályozzák a patakot. Most azon igyekszik minden körzeti dolgozó, hogy ezek a tervek is megvalósuljanak, mert ha ezek megvalósulnak. a körzet megelégedett lesz majd tanácstagjával. Persze büszke most is a körzet az ő választottjára, mert Karancs- kesziben még egyik körzetben sem volt olyan megmozdulás, mint a 29-esben. A megmozdulás azonban kevés lett volna, ha a felsőbb szervek támogatást nem nyújtanak. Továbbra is ilyen segítséget várunk és kérjük a felsőbb szerveket, hogy támogassák is a mi 19 éves tanácstagunkat, s a többi tanácstagnak is azt kívánjuk, hogy legyenek olyanok, mint Baksa Béla, aki fáradságot nem ismerve harcol a nép érdekeiért és nagy erővel, akarattal küzd a falu szebbé alakításáért. A vasutasok vállalják A Salgótarjáni Fűtőház dolgozói az elmúlt héten tervismertető értekezleten megvitatták a múltévi eredményeiket és elhatározták, ha a feltételeket biztosítják, jobb munkával ünnepük meg hazánk fel- szabadulásának tizedik évfordulóját. Vállalták, hogy szénmegtakarítási tervüket április 4-ig 106 százalékra, 100 kilométeres tervüket 135 százalékra, hasznos kilométer tervüket 108 százalékra, és egyéb kilométeres tervüket 103 százalékra teljesítik. Ezenkívül vállalták még, hogy a mozdonyok javítási költségét csökkentik, s jobban, gazdaságosabban használják ki mozdonyaikat. Csatlós a hármas sikló alatt Kedve felbuzog, mint viz a kútban: dala zeng és vele zeng a gép. Az aknásznak hetykén kiált: — No, meg lesz talán ma is a száztíz százalék! Gumicsizmája sárban süpped el, köpenyére sáros víz csepeg, mégis helytáll fütyörészve, rendületlenül, mint odakinn a hegyek. Kötél surlódik, csüle kizökken: feltenni azt csak egy pillanat. Körülötte napfényt érzek, pedig a bányában lent nem is süt a nap. Várszegi György A VALAKI bekukkantana a szobámba, bizonyára meg volna rólam a véleménye. Meg is érteném. Mert ki hallott már ilyet? Huszonnégyéves fiatalember vasárnap délután három órakor az ágyban lustálkodik. Az asztalomon ott hever a Szabad Nép, Népszava, Irodalmi Újság és még jónéhány hetilap és folyóirat költői rendetlenségben. Azt hiszem már mind elolvastam az utolsó betűig. Egy darabig hallgatom az ablakon keresztül az eső egyhangú kopogását, de mivel ezt is ugyanolyan unalmasnak találom, mint mindent a mai napon elkeseredetten fordulok hát a falnak. A kételkedők kedvéért elárulom, hogy alvási szándékkal tettem ezt. El is aludtam hamarosan, s valami szörnyű álmot láttam. Olyan szörnyűt, hogy mikor felébredtem sokáig elgondolkoztam rajta. Engedjék meg, hogy közöljem önökkel ezt a gonosz álmot, s talán lesznek még rajtam kívül is, akik elgondolkoznak ezen. Ez az álom kivételesen nem vitt a képzelet csapongó szárnyán messzi, egzotikus vidékekre. Szárnyaszegetten lezuhant velem szülőfalum, Kisterenye bokáig érő sarába. Az álommanóval (ő az én Luciferem) céltalanul eveztünk a sártengerben és szinte újjongtunk, ha minden sarkon felfedeztünk egy-egy „salak-zátonyt“. Többízben szemrehányást tettem neki, hogy egyáltalán minek is hozott az álmok birodalmába, ez se különb mint a valóság. Erre ő azt mondta, hogy olyan a jellemem, mint Ádámé, mindjárt kiábrándulok mindenből. A jóságos arcú álommanó rendkívül optimista volt. Váltig hangoztatta, hogy ebben a faluban lehet szórakozni. csak fel kell keresni azokat a helyeket, amelyektől és eddig ösztönszerűen óvakodtam. Itt van például mindjárt a sarkon a falu legnagyobb vendéglője. — Jó, menjünk oda — gondolfhm. Mikor a közelébe értünk kinyílt az ajtó és egy ember kacsázott le a lépcsőn. Az egyik lábával a híd mellé lépett és fejreállt az árokban. A LÁTOTTAK után már némi félelemmel léptem be a „duhajkedvek eldorádójába“. Amit bent láttam igazán leírhatnám ponyvaregény stílusban, mert ennek a helynek egyáltalán nincs semmi vendéglő formája, azonkívül, hogy vendégek ülnek a borral leöntött asztalok körül. De micsoda vendégek! Csupa fiatal fiú. jónéhánynak még nem is volna szabad szeszes italt kiszolgálni. Nem akarok sötét képet festeni, de azt hiszem egyikük sem volt józan. A cigány elkeÁLOM ÉS VALÓSÁG (Szatíra) seredetten húzza, s a fiatal vendégek üvöltenek a szó legszorosabb értelmében, mintha csak az volna a céljuk, hogy az utcán haladók is meghallják. (Lehet, hogy ez is volt, mert persze nagy dicsőség berúgva ilyen elbűvölő hangon énekelni.) Először azt hittem, valami nagy bánatuk, avagy örömük van, de az egyik félig még józan „álomkép“ felvilágosított, hogy mindezt csak merő unalomból csinálják, mivel semmi jobb „szórakozást“ nem találnak. Kiábrándultán hagytam ott őket, s az álommanó vitt új szórakozási lehetőségek felé, mint vitte hajdan Ádámot Lucifer. Leverten haladtam a falusi DISZ-szervezet épülete feli. Aki csak kívülről, azaz felületesen figyeli meg e helyet, romantikusnak és vonzónak találja. Kívülről valóban ilyen. Gyönyörű barokk-stílusban épített kastély, öreg fákkal, csendes ligettel. Sehol a környéken nincs szebb és jobb helye a fiatalságnak. És csodák-csodája a fiatalság mégis a kocsmába jár. Mi lehet ennek az oka? Az idegen, mint jómagam is meleg fogadtatást vár. gondoltam sakkozom is egyet-kettőt, egyszóval jó fogom érezni magamat a fiatalok között. S ehelyett bejutok egy hideg terembe, ahol olyan a környezet, hogy az ember nem megfiatalodik, hanem megöregszik és holmi barlanglakó remetének érzi magát. Egyetlen ember strázsál a rádió mellett, mint a pompeji hős katona, annyi különbséggel, hogy az vigyázban állva maradt, ez viszont hanyag testtartással fekszik az asztalon és egyedüli céljának tekinti, hogy a világ legvadabb bárzenéjét horogra kerítse. A por vastagon belep mindent, önkéntelenül is Madách szavai jutnak az eszembe, amikor a fáraók monumentális alkotásairól, a piramisokról filozofál: „Egy évben ez (a por) csak néhány vonálnyi, Egy évszázadban már néhány könyök. Pár évezred gúláidat elássa, Kéj-kertjeidben sakál üvölt, S a pusztán koldus, szolga nép tanyáz. ILYEN SZERENCSE, hogy Kisterenye közelében nincs sivatag és ez a szép épület nem juthat az egyiptomi piramisok sorsára! Én már tökéletesen kiábrándultam szülőfalum szórakozóhelyeiből, de az álommanó még nem adta fel a reményt. Biztatott, hogy menjek el a táncterembe, ott ugyanis táncmulatság van. Hiába szabadkoztam, hogy én még álmomban sem tudóik táncolni, nem tágított. Kedvetlenül mentem utána. A község egyetlen táncterme hatalmas hodály, melynek hidegsége és ridegsége vetekszik a jégvermek téli klímájával. Azonkívül olyan elhanyagolt, hogy a falak eredeti színét meg sem lehet állapítani a portól. Mert az van ám itt is bőven. Égy-egy viharos tánc után, amit itt gyakran járnak, olyan porfelleg borul az önfeledt párokra, hogy a gardimamák már sokszor aggódnak, mi történhet a porfüggöny mögött. A zenészekről és a pókokról kell meg beszélni. A zenészek nagyon vadul játszanak, olyan vadul, hogy egyes táncolok megfeledkeznék masok érzékeny lábairól és nem egyszer a jónevelésről is. Ezzel szemben a pókok (értem itt a falonlógókat) higgadtan szövik hálóikat és lassan behálózzák az egész meny- nyezetet. Egyik-másik kíváncsian leereszt egy szálat és leszalad rajta szétnézni. A látottak után azonban ijedve szalad vissza, de a szálat már elfelejti visszahúzni. Ott lógnak ezek a poros levegőben szerelmes sóhajoktól lengedezve. S MOST fordítsuk Ikomolyra a szót. Amit itt leírtam, nem a teljes valóság, de veszedelmesen megközelíti azt. A kisterenyei községi vezetők fordítsanak több figyelmet a fiatalság nevelésére, ne csak szóban, hanem tettekben is. Tarthatatlan állapot az, ami a szórakozóhelyeken történik. Ez kiváltkép vonatkozik a táncteremre, ahol egyúttal színielőadásokat is szoktak rendezni a helyi kultúrcsoportok. Azt nagyon jól tudjuk valamennyién, hogy a környezet mennyire befolyásolja az emberek ízlését és kulturális igényét. Éppen ezért ne legyen közömbös az erre hivatottak előtt, hogy a fiatalok milyen környezetben szórakoznak. Nem azt kell szem előtt tartani, hogy minél nagyobb legyen a bevétel, hanem azt, hogy az ifjúság erkölcsi neveléséről van szó Aki duhaj- 1kodni alkar, az menjen a kocsmába, semmi helye az ilyeneknek a tánctermekben. Mindezt fontolóra vehetnék nemcsak a község, hanem a megye vezető szervei is. (Kiss — Fodor)
