Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-15 / 5. szám

JL SZABAD AÓtBÁD 1955 január 15. Tervkészítés a jobbágyi Új Otthon TSZ-ben Mint számos más termelő- szövetkezetben, úgy a jobbágyi Uj Otthon TSZ-ben is elké­szült már az 1954—55-ös gazda­sági év termelési, valamint pénzügyi terve. Köztudomású, hogy a terv- készítés komoly, felelősségtel­jes munkát igényel, hisz első­sorban a tervtől függ az, hogy eredményes vagy eredményte­len lesz-e a tsz egy évi mun­kája, hogy gazdaságilag, szer­vezetileg, politikailag erősö­dik-e a szövetkezet. Jó tervet csak ott készíthetnek, ahol a tervezési munkába bevonják a legilletékesebbsket: a szövetkezet tagjait Ahol a vezetőség figyelembe veszi a tagság javaslatait, elképzelé­seit — s ahol a tagok, akik sokéves, gazdag tapasztalattal, széleskörű helyi ismeretekkel rendelkeznek, élnek is ezzel a lehetőséggel — ott fejlődést elősegítő, a tagság közös aka­ratát, közös szándékát kifeje­zésre juttató tervet készíte­nek. Akadnak azonban olyan szö­vetkezetek is, ahol a tervké­szítésnél nem támaszkodnak a tagok javaslataira, s ahol a szövetkezet tagjai sem igen bánják azt, hogy az ő bele­szólásukkal, vagy pedig anél­kül készül-e a terv. Az ilyen szövetkezetek közé sorolható a jobbágyi Uj Otthon TSZ is. Mint ahogy Mézner elvtárs, a tsz elnöke elmondja, a tervet négyen készítették (az elnök, a könyvelő, az agronómus, és a pártszervezet részéről a titkár­helyettes). Nem fér kétség ahhoz, hogy az ilyen terv nem szolgálhat­ja a termelőszövetkezet meg­szilárdítását, gazdasági meg­erősítését. — Tartottunk ugyan köz­gyűlést, amelynek az volt a célja, hogy a tagság javaslato­kat tegyen egy jó terv elké­szítésére — mondja Mézner elvtárs — azonban csupán azt javasolták, hogy adjunk el két lovat, s vegyünk helyette egy pár ökröt, mert azok jobban húznak. A tsz pártszervezete is fe­lelős azért, hogy ilyen közöm­bösen viselkednek az Uj Ott­hon tagjai a tervkészítés iránt. El kellett volna beszélgetni valamennyi taggal, s kikérni véleményüket, feljegyezni ja­vaslataikat, s figyelembe kel­lett volna venni azokat a terv- készítésnél. Nem kétséges ugyanis, hogy — mivel a ter­vet a tagság hivatott végre­hajtani — a tervezésnél is érvényesülni kell a kollektív munkának. Mindebből természetesen az következik, hogy a jobbágyi Uj Otthon TSZ termelési terve — mint ahogyan mondani szo­kás — sok kívánnivalót hagy maga után. Nézzük, hol szük­séges feltétlen módosítani a terven? A terv szerint a 14 kh őszi­árpa területükön 12 mázsás holdankénti átlagtermést vár­nak, holott 1954-ben 13.6 má­zsát takarítottak be egy hold­ról. Ez évben őszibúzából 10, cukorrépából 150, tavaszi ár­pából 7, burgonyából pedig 60 mázsás átlagot számítanak Detakarítani. Akár az utolsó három esz­tendei átlagot, akár a terme­lőszövetkezet földjeinek minő­ségét vesszük is alapul, meg­állapíthatjuk, hogy ezek a ter­mésátlag tervek rendkívül ala­csonyak. A jobbágyiaknak meg van a lehetőségük arra, hogy jóval magasabb termésátla­got is elérjenek, tehát maga­sabb termésátlagtervet is ké­szíthetnek. Nem megfelelő a sertéshizla­lási terv sem. A terv így szól 1954. XI. 1-én 19 darab sertés van hízóban, amit tízzel még szaporítanak. A 29 hízóból hat darab a kötelező beszolgálta­tást képezi, 18 darabot pedig eladásra szánnak. 1955. XI. 31-én a hízottsertés létszáma tehát öt darab lesz. A terv szerződéses sertésnevelést nem ír elő, holott a szerződéses sertésnevelésDől származó jö­vedelem a rendszeres pénzelő­leg nagyrészét biztosítaná. A tsz tagjai azt mondják, hogy azért néni kötnek sertéshizla­lási szerződést, mert nincs hizlalásra alkalmas süldőjük. A szövetkezet elnöke viszont úgy véli, hogy ez évben is — épp úgy, mint az elmúlt esz­tendőben — eladhatnak majd legalább 120 darab süldőt. Vajon nem juthatnának-e na­gyobb jövedelemhez, ha az el­adott malacokat hizlalásra fog­nák és leszerződnék? Ehhez azonban természetesen az len­ne szükséges, hogy növeljék a kukorica vetésterületét. A terv azonban 1955-re is csupán 10 kh heterózis kukorica vetését írja elő, 15 mázsás várható hol­dankénti átlaggal. Pedig ha nagyobD kukorica területet ter­veznének a jobbágyiak, a so­ványállat értékesítést, a sokkal jövedelmezőbb hizlalással vált­hatnák fel. Általában az jellemző a job­bágyi Uj Otthon növényterme­lési tervére, hogy kevés területen termelnek munkaigényes növényeket, holott ezek termesztése a nö­vénytermesztésből származó jövedelem zömét adná. Ezt mutatja az is, hogy burgonyá­ból például két kh-t, cukorré­pából pedig hat kh-at irányoz­tak elő. A tervnek a hibák mellett vannak jól átgondolt, megala­pozott pontjai is, melyeknek megvalósítása hozzájárul majd a szövetkezet gazdasági meg­erősítéséhez. Nézzünk né­hányat. 4.5 kh öntözésnélküli és 4 kh öntözéses kertészetet léte­sítenek. ZöldségtermelésDŐl 108.295 forint jövedelemre szá­mítanak. Nagy súlyt fordíta­nak a gyümölcstermelésre is. A terv szerint a szövetkezetnek 1955-ben a gyümölcstermelés 16.130 forint jövedelmet hoz. A tehénállományuk tej hoza­mának fokozását is célul tűz­ték. A fejési átlagot 5 literről 7 literre kívánják emelni. En­nek megvalósítása érdekében nagyobb területen termeszte­nek pillangós növényeket, át­térnek az egyedi takarmányo­zásra és bevezetik a napi há­romszori fejést. Úgy tervezik, hogy az állati termékek érté­kesítése 32.440 forint jövedel­met eredményez ebben az esz­tendőben. Igen helyes, hogy tervbe vettek egy darálóhelyi­ség építését, mert ez is nagy­mértékben növeli a szövetkezet jövedelmezőségét. 10.800 forin­tot hoz ez évben a daráló a tsz-nek. A jobbágyi Uj Otthon terve nem került még a közgyűlés elé. A termelőszövetkezet tag­jai még megvitathatják, kija­víthatják az elkövetett hiDá- kat. Mi megemlítettük a terv­nek néhány hibáját, melyeket az eredményes gazdálkodás ér­dekében feltétlen ki kell javí­tani. A szövetkezet tagjai ne viselkedjenek közömbösen, nemtörődöm módon a tervvel szemben. A közgyűlésen vi­tassák meg alaposan, szóljon hozzá mindenki, s tegyenek va­lamennyien javaslatot a terv elkészítésére. Érezzék, hogy olyan tervet kell elkészíte- niök, megvitatniok, ami vala­mennyi ' tsz-tag boldogulásá­nak, szebb életének terve is. A járási tanács és a járási párt- bizottság adjon meg minden támogatást a jobbágyiaknak ahhoz, hogy olyan tervet ké- szíthessenk, amely biztosítja a szövetkezeti gazdaság erősödé­sét, a nagyobb jövedelmezősé­get és a nagyobb részesedést. — K. gy. j. — Leveleink nyomában A Szabad Nógrád 1954. de­cember 4-i számában közölt „A mérőléc, az iránytű, avagy mi kell a gyermekeknek“ című cikkre következőket írta az Oktatásügyi Minisztérium: „A fenti cikken keresztül ér­tesültünk, a zagyvapálfalvi üveggyári óvónő túlkapásairól. A cikkben felsorolt hibák nem az óvoda tematikájából, nem az óvodai nevelés jelenleg előírt módszereiből fakadnak, hanem az óvónő helytelen munkájá­ból. Hibáztatjuk az óvónőt, mert nem tartja be a „Mód­szertani levél“ követelményeit. Egyúttal felhívjuk a Megyei Tanács oktatási osztályának fi­gyelmét, az óvodák, az óvónők nagyobbfokú elenőrzésére.“ Ipolytarnócon is megalakult a gazdakör Január 7-én este Ipolytamó- con is megalakult a gazdakör. A dolgozó parasztok Gcmda Lajost választották a kör elnö­kévé. A gazdakör ének- és zene­kart, színjátszócsoportot fog szervezni. Beindítják a mező- gazdasági szaktanfolyamot, s megalakítják a sportkört is. A helyi tanács minden segít­séget megad a gazdakör ter­veinek megvalósításához. Halasi György agronómus HÍREK A KERESKEDELEMBŐL A Kelet-Nógrád megyei Népbo't kezelésében lévő kishartyáni 97-es árudát korszerűsítették. E korszerűsített árud»januáir 13-án már megkezdte működését. * * * A Nógrádi Szövetkezetek Szö­vetsége jelenti: Minden földmű­vesszövetkezet rendelkezik már műtrágyával és azok a dolgozók, akiknek szükségük van erre, keressék fel az árudákat és a kért árut m’nden további nélkül megkaphatják. * * * * A lakosság jobb ellá'álsa meg­kívánta, hogy egyes mezőgazda- sági részeken a népbolt árudát j földművesszövetkezet vegye át. A földmüvesszövetkezetnek az a terve, hogy ezen üz'etrendezés- sel kielégítsék kisgépekkel és székárukkal a lakosság igényeit. » * * Ersekvadkerten és Bercelen is ki lehet már váltani a babakelen­gyéket. Nem kell tehát a dolgo­zóknak ezek után Balassagyar­matra menni a babakelengyé­kért. • * • Szuháin december 12-én a föld­művesszövetkezet kezelésében új italbolt nyílt. Az italbolt már megkezdte működését. • » • Vanyarcon a Kálló felöti ré­szen új vegyesfiókbott nyílt a dolgozók jobb ellátása érdekében. MEGJEGYZÉSEK Ha van csille — nincs mozdony, ha van mozdony — nincs csille Csörög a telefon, ma talán vagy huszadszor. Gépies moz­dulatokkal felveszik a kagylót: — Halló, itt vontatás. — Itt Királytáró. Elvtárs kérünk nyolc darab üres csil­lét — hallatszik a megszokott kérés. — Ha lesz mozdonyunk kap­nak — hangzik a megszokott válasz, de intézkedés nem tör­ténik. Előfordult, hogy volt gép és ürescsille, de nem volt, aki szállítson, nem volt személy­zet. Előfordult, hogy minden szükséges eszköz megvolt, de ürescsille hiányzott. Naponta így három-négy óra kiesik a termelésből. Ki ezért a fele­lős?... Királytárón, egyik most épü­lő bányában nem tudják a dol­gozók a tervüket teljesíteni. Nincs idomkő, nem tudnak fa­lazni, Az István rakodónak na­ponta tíz ürescsillét keltené Királytáróra küldeni, hogy ele­gendő idomkövet tudjanak szállítani. Eddig 50 helyett, összesen 20 csillét kaptak Ki­rálytáró és lnászó-akna mé­lyítő dolgozói. A helyzet tűr­hetetlen. Az aknamélyítő vál­lalat is akarja tervét teljesíteni. Ha viszont nem segítik őket, nem készülnek el az új bánya munkálataival. Napjaiméban az ország szénszükségletének kielégítésére sokat pótolna a Királytáró is. Jó lenne, ha a von tatás dol­gozói belátnák, hogy szüksé­günk van az új bányára is és nemcsak a meglévőkre. Lelki­ismeretesebb munkát kérünk a vontatás dolgozóitól. Ha Ki­rálytáró nem készül el határ* időre, ki lesz ezért a felelős? DOMOSZLAY JANOS Királytárói Aknamélyítő Vál­lalat aknásza. KI A BŰNÖS? Rossz kedve van most a ma- gyarnándori állami gazdaság igazgatójának. Hogyisne! Egy millió forint értékre emelke­dett a gazdaság géppatkja, s a megfelelő gépszín építéséről meg nem történt gondoskodás! Lám a helytelen beruházási politika következménye ... Mit csináljon most télvíz ide­jén? Szabad ég alatt tárolja a gépeket? Ha ezt teszi: a csép­lőgépek és kombájnok elhasz­nálódási ideje felére csökken, öt év helyett csak három évig tartanak a gépek. A traktor és egyéb gépek éllettartama 25 százalékkal csökken. Mindez összevetve 180—200.000 forin­tos kár! Ezért is tartani kell valakinek a hátát. Mit csinál­jon? Felhívta telefonon az igaz­gatóság építészmérnökét. Kér­te, engedélyezzék a gépszín felépítését, tekintettel arra, hogy bontási és egyéb anya­gokkal, s munkaerővel is ren­delkezik a gazdaság. A vá­lasz: készítsék el a költségve­tést, s hozzá lehet fogni az építkezéshez, a pénz biztosít­va lesz. A dolgozók a 71.000 forintos költségvetés alapján 210 munkaórával előbb építet­ték fel a gépszínt. Míg a gépszín építése folyt, többször kapott ellenőrzést az ügyészség részéről. Felelősség­re vonták, miért áznak kint a gépek, miért épített „feketén“ gépszint? Hogy mer egy igaz- gató ilyesmit csinálni? Az ügyészség után a rendőrség kö­vetkezett. Vizsgálatot foly­tattak ellene a népi tulajdon helytelen kezelése, tárolása és a „fekete“ gépszín építése miatt. Azt kérdezi az igazgató: ho­gyan okozott volna nagyobb kárt a népgazdaságnak: ha a gépeit a szabad ég alatt tart­ja, s az időjárás viszontagsága rongálja, vagy úgy, hogy hi­vatalos úton kérte a gépszín felépítésének engedélyezését, s költségvetés szerint felépítette azt? (Habár az ígért pénzt még mindig nem kapta meg.) Hol maradt az ígért pénz? Vagy ez amolyan felelőtlen ígérgetés volt? Ki a bűnös? KÓRHAZAINKRÓL \l 1950 BV nyarán, amikor a salgótarjáni bá­nyai és acélárugyári kór­házat felsőbb rendeletre összevonták és államosí­tották, úgy az acéláru­gyári, mint a bányamun­kások egyrésze bizonyos sajnálkozással „vált meg“ kórházától. Akkor még nem látták meg he­lyesen az összevonásban rejlő előnyök lehetősé­geit, amelyek a későbbi évek folyamán bebizo­nyosodtak ... Mindkét kórház rendelkezett ab­ban az időben belgyó­gyászati, sebészeti, vala­mint, nőgyógyászati osz­tályrésszel. Az acélgyári részen elkülönített fer­tőző rész is volt. A két kórház betegei a bányai és acélgyári dolgozókból tevődtek össze. A lakos­ság jórészét kitévő volt OTI-alkalmazottak vi­szont hely híján Pászto­ra, Balassagyarmatra, Budapestre kényszerül­tek, ha kórházi kezelés­re volt szükségük, elte­kintve egy pár sürgős esettől. A kórház-össze­vonás ezt az áldatlan ál­lapotot megszüntette. A megyét felosztották a há­rom kórház között, s mindenki a hozzá legkö­zelebb eső kórházba ke­rülhetett betegsége ese­tén. Az 1952-es év folyamán megalakult a kórház rendelőintézeti egység ugyancsak a betegellátás megjavítására. A volt SZTK rendelőintézetbe jólképzett. szak- és kór­házi orvosok kerültek, kialakult a közvetlen kapcsolat a kórház és a rendelőintézet között. A már meglévő sebészeti, belgyógyászati, fogászati, valamint röntgen szak- rendelésen túl szemésze­ti, testegyenészeti, csont tbc. ideg gyógytorna, physico-therapiai, uroló­giai és onkológiai szak- rendelés' létesült. A felsorolt tények kü­lön méltatásra nem szo­rulnak, de az újonnan lé­tesített szakrendelések létrehozatala és megfele­lő jó szakorvosokkal való ellátása a két kicsi, kü­lönálló kórház fennállá­sa esetén nehezen lett volna keresztülvihető. Ugyanez idő alatt ki­bővült a szülészet-nőgyó­gyászati osztály. Műtőjét korszerűsítették, s külön gyermekosztály létesült. A kórházi laboratóriu­mot, a megye legkorsze­rűbb laboratóriumává fejlesztették. A sebészeti osztály műtőinek száma egyről háromra szaporo­dott. A legújabb időkben pedig elkészültek a kora­szülöttek korszerű keze­lését biztosító koraszü­lött fülkék is. A kórház ágyszáma ma 272. A biz­tosítottak számának nö­vekedésével természete­sen megnövekedett a kórházban fekvő, vagy a szakrendeléseken vizs­gált és kezelt betegek száma is. Csak a szemlél­tető példa kedvéért kell megemlíteni itt, hogy például a kórház rendelő­intézeti egységében az 1954. év folyamán 209.475 beteget vizsgáltak, illetve kezeltek. A kórházi mű­tőkben végzett műtétek száma 2427, a kórházi szülések száma az elmúlt évben 1282. A kórház osztályai jó kapcsolatban állnak kü­lönböző fővárosi klini­kákkal. ezért az esetle­gesen szükséges különle­ges betegesetek ottani fölvétele egyszerűbben, simábban megy. A klini­kák és a kórház orvosai között olyan egészséges viszony alakult ki, hogy az egymásközti, megha­tározott időre szóló orvos tapasztalatcsere is ke­resztülvihetővé vált. En­nek a jó viszonynak a hasznát pedig a megbe­tegedett dolgozók látják elsősorban. A kórház és rendelőintézet orvosi és középkáderi kara a leg­jobb tudását igyekszik adni a betegek gyó­gyulása érdekében. A kórház rendelőintézeti egység dolgozói, de a körzeti kezelőorvosok is rendszeres tudományos továbbképzésben része­sülnek. A továbbképzés megkönnyítése végett, szovjet, svájci, német és amerikai szaklapok ér­keznek rendszeresen. Több orvos tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szak­lapokban. A közeljövő­ben kerül remélhetőleg kiadásra dr. Jusztus György röntgen főorvos­nak „Traumatológiai röntgen diagnosztika“ című munkája könyv­alakban. Nem kis eredményként sorolható még fel, hogy az elkerülhetetlenül elve­szített betegeink száma aránylag kevés és az or­szágos átlag alatt van. Mindezek az eredmé­nyek különös értékelést nyernek, ha számításba vesszük azt. hogy 1945- ben majdnem csak az üres szobák fogadták a betegeket, különösen szé­pek ezek az eredmények annak ismeretében, hogy két különálló, régi, több­évtizedes épület birto­kában jelentősebb hozzá­építés nélkül kellett me­gyei kórházat létesíteni. gondnoksága a megyei tanács egészségügyi osz­tályának segítésével és anyagi. hozzájárulásával több átalakítást, renová­lást és festést végeztetett úgy, hogy jelenleg a meglévő régi rész is csi­nosan néz ki. A kórházi műszerállo­mány, textília és gyógy­szerellátás jó. Igen szép eredményes­sége az elmúlt évnek a kórház gazdaságában lé­tesített sertéshizlalda, ahol állandóan 150 darab körüli sertésállomány biztosítja a betegek hús­ellátását. A közellátástól a kórház nem von el egyetlen gramm sertés­húst és zsírt sem. Az eredmények szépek, de természetesen megáll­ni nem szabad. A kórház jórésze ma már nem elé­gíti ki egy korszerű kór­ház igényeit. Az épüle­teik a sebészeti osztály kivételével, régiek, folyo­sói szűkek, fürdőszoba és WC több helyen nem elegendő, a falak málla- nak, a beépített vízveze­ték és gőzcsövek gyakran megrepednek. A kórház ige. nyékét azonban nehezen tudja kielégíteni a kór­ház konyhája. A régi bá­nyakórházhoz méretezett konyha most az acélgyári részt is ellátja, s ezenkí­vül az alkalmazottak nagy részét. Nap mint nap előfordul, hogy 10— I4-féle különböző ételt kell készíteni, mert a korszerű gyógyítás a leg­különbözőbb étrendet ír­ja elő egyes betegeknek. A volt bányakórházhoz méretezett mosoda a megnövekedett ágylét­szám miatt nagy forgal­mat bonyolít le. Gépei azonban elavultak, helyi­sége kicsi, korszerűsítés­re szorulna. Nemrégen az acélgyári kórházi rész­legbe szamaraskocsi szál­lította fel a napi ételt, ma öt személygépkocsi áll rendelkezésre a kór­házi helyi forgalom, a felülvizsgáló orvosok ki­szállásának, valamint az egészségügyi szolgálat ellátásának lebonyolítá­sára. A kórház azonban nem rendelkezik garázs- zsal és a meglévő szerelő­helyiségben is legfeljebb két-három kiskocsi fér csak be. Hiányossága még a kórháznak, hogy nincs prosecturája.:; A meg­felelő boncterem mielőb­bi megépítése pedig ége­tően sürgős. Nagy hiányossága még a kórháznak, hogy a fer­tőzőosztálynak szánt és hosszú hónapok munká­jával átalakított régi sze­mélyzeti épület fertőző­osztállyá való beindítása még nem történhetett meg. Hosszú időn át el­húzódott a melegítöbe- rendezés és a vízvezeték­csövek elkészítése, illet­ve kijavítása. A hosszú időn át elhú­zódó munka elemezte a gyermekgyógyászati szakrendelés átalakítási munkálatainak elvégzését is. Az itt emelt falak egyrésze máris átnedve­sedett, a várószoba szel­lőzésének kérdése sincs megoldva, s a fűtőtestek, is rosszak. Már az előbbiekben említett szakrendelések számának szaporítása miatt a rendelőintézeti folyosók sokszor zsúfol­tak, az ajtók előtt sokat kell várni, s ez sokszor türelmetlenné teszi a szakvizsgálatra beküldött beteget. A jobb betegel­látás pedig, amikoris az a cél, hogy a legtöbb be­teget szakorvos is lássa, elengedhetetlenné teszi a laboratóriumi röntgen, ÉKG, stb. vizsgálatok el­végzését is. Nem helyt­álló tehát egyes türel­metlenebb betegek néha hangos kifakadása az úgynevezett „küldözgeté­sek“ ellen, mert a mo­dern orvostudomány ma már nem nélkülözheti ezeket a kisegítő vizsgá­latokat. Az anyagi és egyéb ne­hézségeken túl örökös problémája az itteni egészségügyi dolgozók­nak a lakáshiány. A kór­házi orvosok és közép­káderek egyrésze már évek óta szükségférőhe­lyeken, alagsorban lakik, sokszor többedmagával. Sokan közülük családot alapítottak és itt állnak lakás nélkül. Pihenésre, kikapcsolódásra, nyugodt otthonra pedig különösen nagy szüksége lenne az erős, idegmunkában ki­fáradt egészségügyi dol­gozónak is. A lakáskiuta­lások alkalmával ezideig igen mostoha elbírálás­ban részesültek, mert a nagyüzemek építettek ugyan lakásokat, az egészségügyi dolgozók számára azonban neun Az egészségügyi dolgo­zók közül legfeljebb csak a nagyüzemek jóindula­tából juthatott valaki lakáshoz. A város és a megye dolgozóinak azon­ban nem lehet közöm­bös, hogy itt telepednek- e le a megfelelő képzett­ségű felső- és középká­derek, vagy megunva a lakástalanságot, tovább állnak. A felsorolt hiányossá­gok ellenére is — mint már az az előzőekből ki­tűnt — jólvégzett, lelkes, öuzdító munka folyik a kórház rendelőintézeté­ben. A kórház és ren­delőintézet kicsisége a megnövekedett igények, a fokozottab követelmé­nyek, a városi lakók és a dolgozók számának növe­kedése elkerülhetetlenül szükségessé teszi a Salgó­tarjánban tervezett új kórház megépítését. Előreláthatólag a jelen­legi kórház közvetlen környezetének felhasz­nálásával új, nyolceme­letes toronyépület, új rendelőintézet és külön­böző kiszolgáló helyisé­gek építésével számolha­tunk. A tervek elkészül­tek, de csak tervek. A kórház megosztottsága, a konyha és mosoda cse­kély teherbíróképessége, az épületek elárvultsága miatt az építés mielőbbi megkezdése nagyon idő­szerű feladat.

Next

/
Thumbnails
Contents