Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-12 / 4. szám
1955 j'annár 12. 5 SZABADABBRAD HELYIIPARI VÁLLALATOK ÉS KTSZ-EK A DOLGOZÓK JOBB ELLÁTÁSÁÉRT Az új, 1955-ös tervév első napjai, heteiben nemcsak a bányákban, gyárakban indult meg fokozottabb ütemben a termelés, hanem a helyiipari vállalások, és KSZ-ek műhelyeiben is. Az új esztendő: nagyobb követelmények elé állítja egyes üzemek, bányák fizikai és műszaki dolgozóit. Az életszínvonal állandó és fokozatos emelése érdekében szükségessé vált, hogy még több, még olcsóbb és jó minőségű árut bocsássanak a lakosság rendelkezésére. E munkában nagy ízerepe van a helyiipari vállalatoknak, valamint a különböző KSZ-eknek is. Már az év első napjaiban különböző át* szervezésekkel, új gépek beszerelésével javították egyes vállalatok munkáját. A tapasztalat eddig azt bizonyította, hogy a lakosság nem szívesen fordul: például a.finommechanikai vállalathoz, ha rádiót, írógépet, vagy éppen mást akar megjavíttatni. Az oka érthető. Gyakran több hónapot kellett várni, míg egy-egy rádiót kijavítottak. A minőség csapnivaló volt. A dolgozók nemigen törődtek a minőségi munkával, s részben hanyagságuk, részben anyaghiány miatt történt. Az elmúlt héten ellátogattunk több helyiipari vállalathoz és KSZ-hez, megnéztük, hogyan indultak az új tervévben, milyen ésszerűsítéssel, módosítással akarják a fennálló hibákat kiküszöbölni. Három kisebb vállalat egyesülésével jött létre ez év elején a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalat: a finommechanika, a vastömegcikk és a vegyesipari vállalatok egyesüléséből. Az összevonás célszerű, mert megköny- nyebbül az irányítás, s az improduktív munkaerő csökkent. Ez a vállalat a városi tanács hatáskörébe tartozik, s így érthető, hogy mindent megtesznek a mennyiségi és minőségi munka megjavítása érdekében. Látogatásunk során megnéztünk minden egyes részleget. A finommechanikai részleg sok mindennel foglalkozik: rádió, írógép, töltőtoll, óra, villanyfőző, motor, kerékpár, szakszerű javításával, valamint hó- és sárcipő vulkanizálásával. A műhelyben munkapadoknál, asztaloknál szakemberek szorgoskodnak. Szakszerűen javítanak rádiót. Búgás, recsegés hangzik innen is, onnan is. A rádió nagy öröm a háznál, s kellemetlen, ha elromlik. Ezért a szakemberek ebben az évben különös gondot fordítanak a minőségi javításukra. Egy másik asztalnál írógépet javítanak. A sarokban egy elvtársnő elromlott töltőtollat hoz rendbe. A finommechanikai részleg dolgozóinak nagy munkát kellett kifejteni az elmúlt esztendőben, ha tökéletes eredményt akartak felmutatni, mert gyakran előfordult, hogy az alkatrészeket szállító vállalatok rossz minőségű árut küldtek. Ez évben ez is megjavult. A Karancs utcai vastömegcikk részlege főleg hulladékanyagból állít elő hasznos dolgokat. Többek között állatka- parókat is készít, amely ma keresett cikk. Az elmúlt évben, valamint már ez évben is, nagy rendeléseknek kellett eleget tennie. Tavaly, amikor még mint önálló vállalat működtek, nagy eredményeket könyvelhettek el. Munkájuk eredményeként el is nyerték a megyei tanács által kitűzött vándorzászlót. Darázs elvtárs, a részlegvezető lelkiismeretes munkát végez. Célja, hogy a jövőben még többet tudjanak gyártani. Bajokkal küzd az asztalos- és mázolő-részleg (volt vegyesipari vállalat). Mindennemű bútorok javításával. s nyersbútorok mázolásával foglalkozik. A mázolás sok esetben nehézségekbe ütközik. Nincs megfelelő, tiszta helyiség, s így gyakran előfordul, hogy a por tönkreteszi a bemázolt bútorokat. Helyszűke miatt kint a sárban, fagyban hever az anyag az udvaron. Ott megy tönkre. Ajánlatos lenne, ha az illetékes szervek megfelelő helyiség után néznének, mert ez a részleg is nagy jeletőségű. Látogatásunk során betévedtünk a Salgótarjáni Lakáskarbantartó KTSZ játékműhelyébe. Kellemes festékszag csapta meg orrunkat, s a gépek egyhangú kattogása, zúgása kísérte végig útunkat. Fiatal lányok, idősebb asszonyok fürge kézzel festették a kis mozdonyokat, amelyeket előzőleg a belső teremben férfiak különböző gépek segítségével daraboltak, esztergályoztak, csiszoltak, s raktak össze. A polcokon egy más után sorakoznak a játékok. Ez a részleg tavaly kezdte működését. Azóta már sok apró gyermeknek hoztak örömet. A jövőben kis autók, dömperek, kuglijátékok is készülnek. A Lakáskarbantartó KTSZ asztalos részlege jelenleg a zenés cukrászda berendezésein dolgozik. Tavasszal, ha munkájukat befejezik, megkezdik a nagyon keresett konyhabútorok készítését. Ezel lényegesen hozzájárulnak, hogy helyi lakosságunk igényeit, szükségleteit nagy mértékben kielégítsék. A helyiipari vállalatok, KSZ-ek megkezdték a munkát. Most már az illetékes szerveken múlik, hogy biztosítsák számukra megfelelő helyiséget, eiegendő nyersanyagot. Hadusovszky József Január 31-ig pótlékmentesen fizethető a kötelező biztosítás 1953. évi díja Az Állami Biztosító a mező- gazdasági (tűz és jég) biztosi- Sára kötelezett termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdálkodóknak, továbbá a tűzbiztosításra kötelezett lakóépület-tulajdonosoknak, kisipari és földművesszövetkezeteknek az 1955. évre fizetendő díjat és az esetleges hátralékot feltüntető kötelező biztosítási kötvényt küldött. A minisztertanács 1064/1954. sz. határozata értelmében a kötelező biztosítás 1955. évi díja, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jégbiztosítási dijának kivételével — 1955 január 1-én esedékes és január 31-ig késedelmi pótlék nélkül fizethető. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jégbiztosítási díja 1955. III. negyedévben esedékes. Késedelmes fizetésnél a díjat az esedékességtől számított havi 1 százalék pótlék terheli, s az közadók módjára behajtható. A kivetett díj helyesbítését kérni lehet, ha a kötvényen feltüntetett lakóépületi és földterületi adatok a tényleges helyzettől eltérnek... A felszólamlást a helyi tanácsnál díjmentesen kapható „változásjelentési lapon”, vagy egyszerű levélben az Állami Biztosító járási felügyelőségéhez kell küldeni. A felszólamlás adataira a tanács igazolása szükséges. A kötelező biztosítás szükségességéről az elmúlt két év alatt többszázezer jég- és tűzkárosult saját tapasztalatai alapján győződött meg. Mindenkinek érdeke és kötelessége, hogy a kötelező biztosítás 1955. évi díját és esetleges hátralékát nyugta ellenében az adóügyi megbízottnál vagy a kötvényhez mellékelt befizetési lapon befizesse. Mint ismeretes, a tanács az 1955. évi hús- és zsírellátás biztosítása érdekében határozatot hozott, amely szerint termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, tszcs tagok, egyénileg dolgozó parasztok 1954. november 1-től 1955. július 31-ig sertéshizlalási szerződést köthetnek 40—100 kilogramm súlyú, jó csontozató, hizlalásra alkalmas süldőire. Hogy népgazdasági szempontból milyen jelentősége van e határozatnak, azt bizonyítja az a tény, hogy az ország hús- és zsírellátásának jelentős részét a szerződött sertésekből fedezzük. Azt gondolhatnék tehát, hogy a Nógrád megyei A’.latforga'.mi Vállalat — megértvén a szerződéskötés fontosságát — különös gonddal s nagy akarással szorgalmazza a szerződéskötést. Am nem így van. A vállalat mindössze 0,5 százalékos terv- teljesítési eredményt ért el. Mi okozta a lemaradást? Elsősorban az, hogy mind a Megyei Ál'.atforgalmi Vállalat, mind annak járási kirendeltségei másodrendű kérdésnek tekintik a szerződéskötést. Akadnak azonban, akik másként magyarázzák az eredménytelen munka okát. — Azért maradtunk el, mert a begyűjtési feladatok nagymértékben pátohák ezt a munkát — mondotta Szekeres elvtárs. a Megyei Aüatforgaimi Vállalat felválsárlási csoportjának vezetője — felvásárlóinknak nem volt idejük, hogv elbeszélgessenek a gazdálkodókkal, ho^v ismertessék • szerződéskötés feltételeit. Ez amolyan mentegetődzés akar lenni. Mert ki hiszi azt el, hogy annak a 22 felvásárlónak, akik a szerződéskötéseket végzik, novemberben és decemberben annyi elfoglaltságuk volt a begyűjtéssel, hogy erejükből csupán hat szerződéskötésre tellett. A hibát elsősorban a nemtörődömség. a szerződéskötés iránti közömbösség okozta. Nem vonták például felelősségre a járási kirendeltségek vezetőit azért, mert nem teljesítették szerződéskötési tervüket. Ebből az következik, hogy a felvásárlókat sem ösztönözte senki jobb munkára. Eredmény: a dolgozó parasztok sokhelyen tudomást sem szereztek a sertéshizlalási szerződéskötés lehetőségéről, feltételeiről. Lelkiismeretesebb munkát vár az ország a Nógrád megyei Allatforgalmi Vállalattól. Most — miután a begyűjtésben már C6ak az átveréssel kell foglalkozni a vállalatnak, a begyűjtési munka zömét ugyanis begyűjtési hivataiók végzik — bőven lesz idő behozni a lemaradást. Ne másodrendű munkának tartsák a sertéshizlalási szerződéskötést. Tudatosítsák széles körben a dogozó parasztokkal, termelőszövetkezetekkel a szerződéses sertéshiz- ialás lehetőségeit, feltételeit, előnye'!, A hanyagul, leikiisme- retlenül dogozó kirendeltség- vezetőnet, felvásárlókat pedig vonják felelősségre. Nem tűrheti tovább a Megyei Allatforgalmi Váüa'at ezt a súlyos lemaradást. Az ország Nógrád megyétől is több húst, több zsírt, több sertést vár s az Allatforgalmi Vállalat dogozóin a sor, hogy teljesítsék a haza kérését. SZÉGYENTELJES LEMARADÁS MiniszterFELVIRÁGOZTATÁSÁÉRT" Közös segítség — általános fellendülés! Lapunk január 8-i számában jelent meg először a „Mező- gezdaságunk felvirágoztatásáért“ című pályázat szövege. Pár nap alatt két szakember küldte el véleményét a pályázatra. Céljuk: elősegíteni a kenyérgabonatermelés fokozását, az állat- tenyésztés fejlesztését. Azt tartja a közmondás „Példát adni: jóság — venni: okosság“. Termelőszövetkezeti, s egyénileg dolgozó parasztjaink vitassák meg e pályázati cikkeket, s bátran, kendőzés nélkül írják meg véleményüket saját termelési, s tenyésztési módszereiket. Tegyük a Szabad Nógrádot az élenjáró termelési és tenyésztési módszerek átadójává, terjesztőjévé, a dolgozó parasztok mezőgazdaságfejlesztési harcának hű segítőtársává! Az alábbiakban közöljük a pályázatra beérkezett leveleket: CÖMÖRI HENRIK AGRONÓMUS: A magas búzatermés elérésének egyik fontos feltétele „MEZŐGAZDASÁGUNK Megyénkben igen elterjedt a vöröshere utáni búzavetés. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vöröshere után jó búzatermés szokott lenni. A gyakorlat azt is mutatja, hogy a módszer tökéletesítésével még magasabb termésátlagot is el tudnánk érni. Mi az akadály, mi rossz a módszerben? Ha a második ka- szálású vörösherét takarmánynak vágják le, vagy magnak hagyják meg, utána még legeltetik is, és az állatok úgy össze tapossák — különösen esős időben — hogy a szántás alkalmával szinte lófej nagyságú hantokat dob fel az eke, amit aztán nem is lehet egykönnyen elmunkálni. Ezen szántásokat, vetőszántásnak használják, tömörítés nélkül. A talaj üreges marad és a vetés után fogasolnak. Ez a módszer így helytelen és káros. Igaz, hogy a második kaszá- lású vörösherére, de különösen a magnak hagyott vörös- here kaszálása után sok időnk nincs a vetésig. Azonban minden körülmények között ragaszkodni kell a vöröshere területek vetés előtti kétszeri megmunkálásához. Ezen kétszeri megmunkálás két szántásból, vagy egy szántásból és egy tárcsázásból, vagy kulti- vátorozósból álljon, A szántásokat mindig dolgozzuk el és hengerrel tömörítsük. Különösen a tömörítetlen egyszántás- ba vetett búzánál fordul elő, hogy vetés után, kelés Közben a talaj megülepedik, s a gyenge gyökerek eközben megszakadnak. Az ilyen vetés a téli gyengébb fagyokra is rendkívül kényes és legtöbb esetben — a fagyás következtében — kiritkul. Ez a példa azt igazolja, hogy nem elég csak a pillangós elő- veteményről gondoskodni, mert ha a megfelelő talajmunka elmarad, a jó elővetemény egymagában nem elégséges a terméseredmény fokozásához. Ha a gazdák a búzatermelési gyakorlatból kiküszöbölik a rossz módszert, magasabb lesz a búzatermés, több jut a szabadpiacra és nagy mértékben növelni tudjuk a dolgozók kenyérrel való ellátását. HERENCSÉNYI JÓZSEF TERÜLETI ÁLLATTENYÉSZTŐ: Hogyan termelhetünk több tejet? Pártunk és kormányunk határozatának végrehajtásában egyik döntő láncszemként hárul ránk állattenyésztésünk termékhozamának állandó fokozása. Úgy érzem, biztosan mondhatom, hogy nincs egyetlen állattartó, állattenyésztő sem — bármely szektorhoz is tartozzon — kinek ne volna érdeke a többtermelés, a nagyobb jövedelem, mely elsősorban a saját maga és ezen keresztül egész dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mi is a nagyobb tejhozam titka? O Megfelelő takarmányozás, melynek első lépése az elegendő, jóminőségű, olcsó takarmánytermelés. Miből álljon ez? Fehérjében gazdag pillangós takarmánynövényekből, meíy a talajt is gazdagítja nitrogénben, továbbá takarmány- keverékekből, melyek kora tavasztól késő őszig nagytömegű zöldet biztosítanak, valamint elegendő jóminőségű silóból. Mindezek mellett nem feledkezhetünk meg az abrakszükségletről sem. A megfelelő takarmányozáshoz azonban nem elég csak megtermelni a szükséges takarmánymennyiséget, hanem azt kellő időben be is kell takarítani, mert a későn betakarított takarmány tápértékének nagyrésze elvesz és így az elveszett tápérték helyett nyersrostot nyerünk, amit állataink csak kényszerből fogyasztanak. A megfelelő takarmányozás következő lépése a veszteség- mentes tárolás. Sok helyen még mindig látható, hogy a kazlak rosszul vannak berakva, vagy nincsenek jól betetőzve, továbbá a takarmány- kazal alja nincs kellőleg megvédve a talaj nedvességétől és ezáltal rothadásnak van kitéve. A tárolás után beszélnünk kell a helyes takarmányfelhasználásról. Ez abból áll, hogy elsősorban felmérjük a takarmánykészletünket. Ezután a takarmányt adagolva (porciózva) adjuk annak szem előtt tartásával, hogy milyen állattal etetjük, mert tudnunk kell, hogy a növendék és a tejelő állatainknak kelj elsősorban a fehérjében gazdag takarmányt biztosítani. Etetésnél ügyeljünk a pontos időre, az etetési sorrend betartására, valamint a takarmány összeállítására. Nagy gondot kell fordítani az állatok itatására is. Télen ria- oonta háromszor, nyáron pedig ötször is itassunk, A takarmányozás mellett a tejtermelés növelése céljából alapfeltétel, hogy a vemhes tehén a borjazás előtt 60 nappal el legyen apasztva, vagyis szárazra kell állítani. Ekkor kezdődik a tehenek előkészítése a tejelési időszakra, melynek feladata, hogy termelő kondícióba hozzuk őket. Ezt a célnak megfelelően úgy végezzük, hogy mértékként a tehén termelőképességét vesszük alapul, mégpedig úgy, hogy ha a tehén 15 liter tej termelésére képes, akkor 20 liter tejre készítjük elő. A tejhozam emelésének további nélkülözhetetlen előfeltétele az egyedi takarmányozás, amely nem más, mint az érdemszerinti takarmányozás. Ezt látjuk az etesi Haladás termelőszövetkezet fejősénél, aki ily módon elérte azt, hogy a 4.9 kg-os istállóátlag 10.1 kg-ra emelkedett. A gazdaságosság fokozása céljából nem mulaszthatjuk el az ellés utáni előre etetést sem, amit szintén a tehén termelőképessége szab meg. Az előre etetés • ellés után körülbelül 8 hétig tart. A lelkiismeretes bánásmód. Minden háziállat meghálálja termékhozamának növekedésével a gondos bánásmódot, ellenkező esetben pedig megbosszulja magát. A jó gazda szereti állatát, igyekszik tulajdonságait megismerni és ahhoz alkalmazkodik is. A gondozásnál fő feladatként kell szem előtt tartani az állatok tisztántartását. Sajnos, még sok helyen látható kora tavasszal, kihajtás előtt, hogy a tehenek combjáról a trágya lemarta a szőrt. Az ilyen bánásmód nem hozhat jó eredményt. Törekedni kell az állatok természetszerű tartására is, mellyel elejét vehetjük a meddőségnek, az időelőtti kiselejtezésnek. Biztosítsuk állatain- nak a kellő mozgást nemcsak nyáron, hanem télen is. Törekedni kell arra is, hogy a tehéntől minden évben kapjunk egy borjút, mert ennek hiányában a hormonok kimerülnek és minimálisra csökken a tejtermelés. Ellés után három hónapon belül be kell fedeztetni a tehenet, mégpedig egy ivarzás alatt kétszer, olymódon, hogy az ívarzás észrevétele utón 4—5 óra múlva bikát engedünk a tehénre vagy üszőre, másodszor az első fedeztetést követően 10—12 óra múlva fedeztetünk. A fejést mindig pontos időben végezzük. További figyelemmel kell lenni a fejések közötti állandóan egyenlő időközre. Lehetőleg mindig egy fejő fejje a tehenet és a fejes ne tartson 5—6 percnél tovább, mivel a bőségesebb tejtermelés ennyi ideig tart. Fejés előtt 1—2 percig maszírozzuk meg a tőgyet alulról felfelé, mellyel elősegítjük a tőgy vérellátását és a mirigyek működését. Ezáltal előmozdítjuk a tejképződést. A munkák elvégzése után hagyjuk állatainkat pihenni. Megfelelő férőhely biztosítása. Ne zsúfoljuk ösz- sze az állatokat az állásban, hogy nyugodtan tudjanak lefeküdni, pihenésük biztosítva legyen. Egy fejős tehén részére 120—130 cm állásszélesség szükséges.' Gondoskodni kell az istálló jó szellőzéséről és tisztaságáról. Csak jól szellőztetett, portól, piszoktól, bélsártól, pókhálótól mentes istállóban érzi jól magát az állat is és csak ilyen istállóban lehet tiszta tejet fejni. Télen az istállók hőfokát ne engedjük 12—16 C foknál magasabbra emelkedni Az állat télen vastagabb szőrtakarót visel és az alacsonyabb hőmérséklettel szemben nem olyan érzékeny, mint az ember. Az ilyen hőmérséklettel biztosítjuk az istálló páramentességét is. Nyáron legyen az istálló legyektől mentes. A trágyát naponta háromszor is hordjuk ki az istállóból, így nincs trágyaszag. Helyezzünk súlyt a trágyalécsatorna és az álláshely tisztántartására. Ezáltal csökkentjük a trágyából képződő ammóniagázokat, amelyek egyébként a páraképződéshez is hozzájárulnak. Almozzunk bőségesen tiszta szalmával az állatok alá, ami által biztosítjuk az állatok egészséges, nyugodt pihenését. Biztosítsuk az állatok szabadon való mozgását, még télen is 2—3 órán át. Erre szolgálnak a karámok, kifutók, nyári fészerek. Az állattenyésztő feladata, hogy a legnagyobb termelőképességű és legjobb küllemű állatokat állandóan tökéletesítse kiválogatás által. A kiválogatás tehát az állatok javításának legfőbb módja, ehhez szükséges, hogy az állat értékmérő tulajdonságait nyilvántartsuk. mint a termelőképességet, termelékenységet (szaporaságot) a takarmányértékesítő képességet, az állati szervezet ellen álló képessegét, fejlődőképességét. a teljesítmény tartósságát, ivadék felnevelő képességét, a jó tulajdonságokat átörökítő képességét és a testalkati minőségét. A leírtak betartása az állat- állomány biztos minőségi fejlődéséhez vezet, ami a tej, tejtermékek, hús, bőr stb. értékes piaci termékek növelését eredményezi és ezáltal többet tudunk nyújtani dolgozó népünk életszínvonalának emelésére.
