Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-01 / 1. szám

\ . X o n -­\G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÚGRÓ MDP NOGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA . ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. 1955. JANUAR 1. Köszöntjük az új éret Eltelt, a történelemé lett újra egy esztendő, az 1954-es. Mindi- ivájan öregebbek lettünk egy évvel — fiatal és öreg egyformán, aki kettesével szeretné számolni az éveket, éppenúgy, mint aki húzná, tartaná vissza a repülő időt. Éveink szálma ismét szaporodott eggyel, de azért az űj év be­köszöntőjén mégis úgy érezzük, hogy megfiatalodtunk. Az új évre kiszabott terveink, a hozzáfűzött új remények megfiatalítják az egészséges lelkű, bizakodó embert. És amennyire ez így van, annyira van rá szükség, hogy így is legyen. Kifáradtam új célok, új tervek, új remények nélkül, nem kezdhetnénk új munkát. Már pedig szükség van erre, jobbra, sokkal jobbra, az előző évinél. Az ó esztendő utolsó napján magába szállt minden ember, és elkészítette életének egy év egészére visszanyúló számvetését. Rengeteg kérdésre kell választ adnunk. Milyen volt az el­múlt év? Elégedettek lehetünk-e vele? Hová sorolhatnánk, a boldo­gabb. vagy a szomorúbb éveink közé? Miért volt olyan, amilyen volt? És mi végeztünk-e eleget — jól végeztük-e munkánkat? Meg­ragadtunk-e minden alkalmat? Megteltünk-e mindent, ami tőlünk tellett? Ha vissza lapozzuk az elmúlt naptári év lapjait, sok mindent találunk benne. Voltak egyszerű szürke napok — már nem emlé­kezünk rájuk. De voltak — bizonyára voltak, színes, érdekes, bol­dog szép napok, amelyeknek esetleg ezutáni életünkben mindig megünnepeljük az évfordulóját. Boldogan emlékezünk ráiuk, ki­törölhetetlenül íródtak szívünkbe. Voltak — bizonyára voltak szo­morú, fájó pillanatok, napok, amelyekhez egy tragikus esemény, egy csalódás egy sikertelenség, egv ballépés fűződik — és ezekre is emlékszünk majd. Voltak szép eredmények, amelyek nem múl­nak el az esztendővel. Az elmúlt évben felgyűlt emlékekkel gazdagodva, a szerzett tapasztalatokból, tanulságokból okulva friss kedvvel kezdjük el az új évet. 1955 január 1-én az űj naptár tiszta fehér lapokkal várja az űj évet. Nem tudjuk meg — sejtjük, tervezzük csupán, de raj­tunk múlik, hogy md kerül rá. Rajtunk múlik elsősorban, hogy a naptár egymás után következő lapjai — minden egyes nap — mind nagyobb eredményekről, munkasikerekről, mind boldogabb életről beszéljen majd nekünk, ha ennek az évnek is eljutunk a 365-ik napig. Bízunk, reménykedünk és fogadkozunk most mind­nyájan, de ezzel még nem sokra megyünk. Ezen a napon boldog újévet kívánnak egymásnak az embe- '-ek. A tisztelet; a szeretet, az illendőség elviszi okét egymás laka­íur. j * ! mm—uiRui <iv~ KWLNnnTOH- »■*-• 1—i—, [i ,r'»n, ^ -i ---<■« L»1. mosolygósra az arcok. Kedves és szép dolog ez. de ehhez még izitkséges, hogy amikor új tervekkel, elhatározásokkal, új erővel', > srerzett tapasztalatokkal, tanulságokkal, bizakodóan megindu­lunk 1955. napjain, amikor boldogságot, szerencsét és jó munkáit kivánunk embertársainknak, kell, szükséges, hogy akarjuk i.s ezt és úgy szabjuk életünk rendjét, úgy végezzük jövő munkánkat, olyan világos legyen célunk, olyan erős szándékunk, hogy már előre tudjuk, szebb lesz 1955, mint 1954 volt. Amikor egymásnak boldog újévet kivánunk, gondoljunk arra mindjárt, hogyan tudunk mi ehhez a kívánt boldogsághoz hozzá­járulni. _ Sóik mindent elmondhatnánk arról, hogyan. Ha maisok segíté­séiben készségesebbek leszünk, segítjük őket munkájukban jó ta­náccsal, munkájuk megbecsülésével, szándékainkban legyünk be­csületesebbek, beszédünkben őszintébbek, igazabbak. Mások, az egész haza boldog újévén munkálkodunk, ha saját munkánkban, a termelésben, a hivatalokban, szociális intézményekben lelkiismere­tesebben, alaposabban végezzük munkánkat. Ha a munkás iöbb traktort gyárt, megkönnyíti a paraszt munkáját. A paraszt többet tud termelni és több kenyér jut a munkás asztalára. Pártunk vezetésével nagy célunk felé tartunk. Most már sok­kal okosabban, nagyobb megfontolással. Ez évre szabott, a dol­gozók érdekeihez alakított tervünkkel, az új ötéves tervet kész't- jük elő 1955 folyamán. Szükséges tisztában lennünk azzal, hogyha ezt el akarjuk végezni, kell, hogy mindent megtegyünk, amely élelünk szépítését, boldogítáisát célzó nagyi munkánkban ránk vár. Az új évben bánjunk takarékosabban napjainkkal, használjuk ki az idő minden percét. Lehetőségeinkkel úgy gazdálkodjunk, hogy a kevés is sokra érjen. Kevesebb selejt legyen és több áru. N a gy óbb búzákat á sz. És amikor boldog, színes, szép jövönkrőt tervezgetünk. — beszéljünk még többet a békéről, mint ennek legfontosabb feltéte­léről. 1954 utolsó napjaiban különösen sokat beszélnek a nyugat­német felfegyverzésről. Az emberi életek és emberi értékek elpusz- títójának, a német fasiszta hadseregnek ismét kezébe ak-rjrik ed"i a fegyvert. Ezért vált most és lesz az előttünk álló évben legidő­szerűbb a békéért folytatott harc. A tiltakozásnak még él^r'ehV nek kell lennie. Még nagyobb erővel kell szétfeszíteni, a háborús veszélynek körénk fonódó gyűrűjét. Hisszük és valljuk, hogy a háború és a béke dolgában a né­pen van a döntés joga. Ha az egész világ becsületes emberei egy­ségesen kiállnak a béke mellett, nem kell tartanunk a nvineaíti nagyhatalmak háborún spekuláló urainak fenyegető tanács­kozásaitól. Novák József elvtárs a városi •pártbizottság első titkára ünnepi beszédét mondja A rónai bányászok ismét megtették kötelességüket A rónai üzemegység dolgozói december 30-ón este 8 órakor büszkén jelentették, hogy 1954. évben ismét megtették köteles­ségüket. Teljesítették éves ter­vüket s így terven felül 500 tonna szén kitermelését vállal­ták. A jól végzett munka fel­emelő érzése tölt el minden fi­zikai. műszaki dolgozót, mert jól tudja, hogy harcos munka- versenylendületük, szoros ösz- szedolgozásuk nem volt hiába­való. Az éves terv teljesítésében mindig jól kivették részüket: Rónán Kovács Gyula 142 szá­zalék, Kissimon András 130 szá­zalék, Saigon Somoskői László p. 124 százalék. Somoskői Lajos Árpád 123 százalék. Ezek a csapatok a legjobb szállítási dolgozókkal: Schmida Antal, Tajti Géza, Sallai Ignác, együtt mindig jó példát mutat­tak. A munkaversenyben leg­jobb eredményt elérő dolgo­zóinknak 1954-es évben össze­sen 68.460 forintot osztottunk ki jutalomképpen. A jó mun­káért dicséret illeti meg az üzem összes dolgozóit. Csatlakozunk a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenyfelhívásához 591 donnával túlteljesítjük első negyedévi tervünket Mi, a Salgótarjáni Acéláru­gyár dolgozói örömmel csatla­kozunk a Rákosi Mátyás Mű­vek dolgozóinak versenyfelhí­vásához, és ezzel kapcsolatosan az alábbi vállalásokat tesszük április 4 tiszteletére: 1. Vállaljuk, hogy az 1955 első negyedéves tervünket 591 tonnával túlteljesítjük, 2105 ezer forint értékben, amelyből január hóban 198 tonnát telje­sítünk 706 ezer forint értékben. reoruár hóban11«8 tonnát tel ~ kisméretű- -Villa jesítünk 654 ezer forint érték­ben. Március hóban 205 tonnát teljesítünk 745 ezer forint ér­tékben. 2. Csökkentjük gyártmánya­ink önköltségét, ezzel kapcsola­tosan vállaljuk, hogy az 1954 harmadik negyedévi átlaghoz viszonyítva 527 ezer forintos csökkenést érünk el, amelyből január hóban 175 ezer forintot, február hóban 175 ezer forin­tot, március hóban 177 ezer fo­rintot csökkentünk. 3. A minőség javítása érde­kében vállaljuk, hogy az 1954 negyedik negyedéves össz-se- lejtünket öt százalékkal csök­kentjük, amellyel 15 ezer fo­rintos megtakarítást érünk el. 4. Export, valamint hosszú- lejáratú exporttervünket 100 százalékosan teljesítjük. 5. Anyagtakarékosság terén 32 ezer forint megtakarítást érünk el olyformában, hogy szénből 15 vagont takarítunk meg, kb. tízezer forint érték­ben, és különböző lebontott és elfekvő anyagok felhasználásá­val 22 ezer forintot takarítunk meg. 6. Vállaljuk, hogy az 1954. negyedik negyedévi balesetek számát az 1955 első negyedév­ben 5 százalékkal csökkentjük. Ezenkívül ezer régi dolgozót balesetelhárítási elméleti ok­tatásban részesítünk. 7. Kooperációs tervünket ma­radéktalanul teljesítjük, vagyis a Vörös Csillag Traktorgyár részére az első negyedév folya­mán 25 ezer darab traktorka­paszkodót szállítunk le. 8. A terv és vállalás teljesí­tése érdekében az 1954. év át­lagos kiesett gépórákhoz viszo­nyítva, a kiesett gépórák szá­mát egy százalékkal csökkent­jük, amely negyedéves viszony­latban 150 órának felel meg. 9. A mezőgazdaság fokozot­tabb megsegítése céljából az első negyedévben 7500 darab ekefejet gyártunk le, ezenkívül a vagonokból történő nagyobb kötegű anyagok ki- és berako­dását könnyíti meg. A futó- t darupálya elkészítését szintén kormánylemezből 10 tonnával,! 1955 decemberig befejezzük, szántóvasból 50 tonnával, és 580 ezer forint értékben, cromwanadiumos kulcsból 51 Mi, az Acélárugyár dolgozói tonnával teljesítjük túl tervün- megfogadjuk, hogy április 4, , j A . , , „ , . . , . , ,. hazank felszabadulasanak 10. két; A jelenleg kísérlet alatt j évfordulója tiszteletére tett aao uj kapagyartási technolo-i vállalásainkat maradéktalanul giát az első negyedév végére | teljesítjük, mert tudatában va- nagyüzemi gyártásra fejleszt- ‘ jük fel. A Davida—Takács hengerünkön bevezetett villa­hengerlést továbbfejlesztjük úgy, hogy az első negyedév vé­gére a henger körzetében meg­gyártási ciklusát. 10. A lakosság fokozottabb ellátása érdekében az első ne­gyedév folyamán terven felül 35 tonna szeget gyártunk, a vegyes szegképződést pedig 10 százalékkal csökkentjük. 11. Beruházás vonalán a gaz­dasági üzem részére az 1955-ös év folyamán két darab gáztü­zelésű körkemencét építünk be 320 ezer forint értékben. Ezen­kívül, ugyancsak a gazdasági üzem részére egy darab futó­darupályát létesítünk, amely gyünk annak, hogy termelé­sünk fokozásával, önköltségünk csökkentésével és a minőség állandó javításával nagy mér­tékben elősegítjük életszínvo­nalunk további emelkedését. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozó' nevében: Soós János Mátrai István ÜB-rlnök nagyüzemi titkár Bérces Henrik Csernák Viktor váll. ig. nagyüz. DISZ-titk, Terven felül kétezer tűzhely A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatósági szo­bájában szerdán délelőtt az iák vcaatői- lést tartottak, amelyen a röp- gyűlésen elhangzottak alapján kiegészítették a vállalat dolgo­zóinak április 4-i felajánlását. A versenyvállalásban a gyár kollektívája bejelentette csat­lakozását a Rákosi Művek kez­deményezéséhez és megfogad­ta: az új esztendő első negyedé­ben kétezer tűzhelyet készíte­nek terven felül, dolgozó né­pünk részére. A negyedévi kályhatermelési tervük befeje­zését március 20-ra ígérték, hogy tíz nappal előbb meg­kezdhessék a kályhagyártó be­rendezések átadását a Vegyi­ipari Gép- és Radiátorgyárnak, amely a második negyedévben megkezdi a keresett salgótar­jáni kályhák készítését. A ter­melési KOrtsegeKXel is «azt. a- ságosabban akarnak bánni Felajánlották, hogy 1954 há rom negyedévének átlagához viszonyítva, hat százalékkal olcsóbban állítják elő gyártmá­nyaikat az első negyedévben, Csupán az öntők 110 ezer fo­rint önköltségcsökkentést akar­nak elérni a selejt 10 százalé­kos csökkentésével. A tűzhely­gyártól a jövő évben 200.000 tűzhelyet vár népgazdaságunk, s ezért a dolgozók azt is meg­fogadták, hogy már az első negyedévben átlag három szá­zalékkal növelik a termelé­kenységet. (MTI) Nagyszabású ünnepséggel köszöntötte Salgótarján népe felszabadulása 10. évfordulóját December 25-én zsúfolásig megtöltötték a Pártoktatók Házának nagytermét Salgótar­ján dolgozói. A város felsza­badulásának 10. évfordulóját ünnepelték. Arra a napra em­lékeznek, amelyen valóra vált Salgótarján népének régi vá­gya: véget ért a szolgaság kor­szaka. A hős szovjet katonák­ra emlékeztek, akik gyönyörű új élet felé nyitottak utat ezen a napon. A meleghangulatú ünnepi esten Somoskői István részle­tet adott elő Zelk Zoltán: „A hűség és hála éneke“ című művéből. Majd Galajda János a városi tanács vb. elnökének megnyitó szavai után Novák József a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Visszaemlékezett a 10 év előtti eseményekre, a fasiszták garázdálkodására, ke­gyetlenségeire, a szovjet csapa­tok hősies felszabadító har­cára. Az azóta eltelt 10 év esemé­nyeire visszatekintve, beszélt arról a sok-sok segítségről, amelyet a Szovjetuniótól, a szovjet néptől kaptunk minden munkánkhoz. Ök adtak segít­séget az élet megindulásához. Gabonát, burgonyát az éhező lakosságnak, üzemanyagot a gépek elindulásához, vetőma­got az első tavaszi vetéshez a felszabadult földeken. Az ö segítségükkel tudtunk helyre­állítani utakat, vasutakat, hi­dakat, megindítani az erőmü­veket. Volt tennivalónk bőven. Ilyen iramú fejlődés, mint amelyet tíz év alatt elértünk, csak pártunk körültekintő ve­zetése, a Szovjetunió állandó támogatása és a népi erők összefogása mellett volt lehet­séges. Salgótarján dolgozóinak jó munkájáról szólva megemlí­tette üzemeink eredményeit. Például a Salgótarjáni Erőmű még augusztus 3-án befejezte ötéves tervét. A Tűzhelygyár december 21-én fejezte be az 1954-es tervet, a Vasötvözet- gyár december 2-án. „Dolgozó népünk hősies erő­feszítéseinek köszönheti Salgó­tarján is fejlődését — mon­dotta Novák elvtárs. Fia vissza­tekintünk az 1944-es időre, szinte hihetetlennek tűnik ez a hatalmas változás, melyet városunk életében és fejlődésé­ben 10 év alatt elértünk. Eddig közel 700 összkomfortos lakás épült Salgótarjánban. A szi- lárdi udvarháznak csúfolt vis­kók eltűntek, helyükön gyö­nyörű épületek emelkedtek, szépítik városunkat. Gyáraink megnagyobbodtak, az üzemek­ben dolgozók száma közel dup­lájára emelkedett. Közel 100 kényelmes autóbusz szállítja be Salgótarján üzemeibe a vidékről bejáró dolgozókat.“ Nyilvánva'ó tehát hogy né pünk és köztük Salgótarján dolgozói is, akik a jelenleginél még sokkal gazdagabb él*i megteremtésén fáradoznak, mélyen felháborodva ítélnek el minden olyan törekvést, amely ismét háborúhoz vezet­hetne. „Mi magyar dolgozók Európa többi népével együtt örömmel üdvözöljük a Szov­jetunió kormányának kezde­ményezéseit a béke megőrzé­sére. Üdvözöljük az összeuró pai biztonsági szerződés mr kötésére vonatkozó javaslatéi a moszkvai értekezlet határo­zatait. Osztjuk a szovjet kor­mány állásfoglalását a béke megszilárdítására, az európai kollektív biztonság megterem­tésére irányuló törekvéseit. „Éljen munkásosztályunk él­csapata, népünk vezető ereje a Magyar Dolgozók Pártja. Éljen a magyar és a szovjet nép örök barátsága!“ — fejezte be beszédét Novák elvtárs a hall­gatóság nagy tapsa közben. A szabadságot hozó szovjet katonák nevében J. P. Szan- zsák elvtárs a budapesti nagy- követség másodtitkára üdvö­zölte a város dolgozóit, a hall­gatóság nagy lelkesedése köze­pette magyar nyelven. Ezekután Flajdu elvtárs a Népköztársaság elnöki tanácsa megbízásából átadta a kitün­tetéseket. Szünet után nívós kultúr­műsor szórakoztatta a város dolgozóit. 9a.Uo(

Next

/
Thumbnails
Contents