Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)
1954-06-09 / 45. szám
1954 június 9. SZABAD NOGRAÜf 5 A nevelő ma a társadalom megbecsült tagja Egy hold cseresznyés a bürokrácia útvesztőjében — Ünnepségek a pedagógusnap alkalmából _ Nn Cy szeretettel ünnepelték pedagógusainkat a harmadik pedagógusnap alkalmával. Megyénk minden községében bensőséges ünnepségek keretében adták át a pedagógusoknak a jutalmakat. Megyénk három pedagógusának Budapesten, az Országházban Dobi István, az elnöki tanács elnöke nyújtotta át a kitüntetést és az ezzel járó pénzjutalmat. Balogh Gyulánénak a salgótarjáni Rákóczi-úti iskola tanárának a „Szocialista Munkáért Érdemérem“-et. Szigeti Bélának, az alsótoldi általános iskola igazgatójának a „Kiváló tanító“ jelvényt és Szálkái Zoltánnak a balassagyarmati általános gimnázium igazgatójának a „Kiváló tanár“ jelvényt. Salgótarjánban szombaton a megyei tanács kultúrtermében a megye minden részéből összegyűlt pedagógusokat a párt, a tanács és a tömegszervezetek küldöttei köszöntötték. Laukó György elvtárs, a megyei tanács elnöke ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogyan éltek a pedagógusok hazánkban a fel- szabadulás előtt. „A nevelői lelkesedést nagyon hamar ösz- szetörte a sok megaláztatás, bármilyen hittel, tetterővel indult is neki pályájának, célkitűzései, elgondolásai hamar semmivé foszlottak.“ — mondotta többek között Laukó elvtárs. Majd arról beszélt, hogy ma már nálunk ismeretlen fogalom az állástalan pedagógus. A kapitalista országokban azonban a számuk magasabb, mint valaha, erről tanúskodik többek között a francia középiskolai tanárok és egyetemi professzorok sztrájkja is. Elmondotta Laukó elvtárs, hogy gyökerében más a helyzet népi demokráciánkban, hogy a magyar pedagógus nem a nemzet sanyarú sorsú, megalázott napszámosa többé, hanem szocializmust építő társadalmunk megbecsült dolgozója. É’- en ezért a nevelők többsége ereje, tudása legjavát adja, hogy ifjúságunkból dolgos, hazáját szerető, öntudatos, képzett dolgozókat neveljenek. Nagy részük van abban, hogy népünk felemelkedett a múlt rendszer okozta elmaradottságból és birtokába vette a tudományt, amelytől a múltban az uralkodó osztály megfosztotta. Kudela elvtárs, a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a pedagógusokat. „Páliunk III. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szocialista nevelő munkának — mondotta — ezzel is aláhúzva annak fontosságát és megmutatva, hogy pártunk bízik a sok tízezer pedagógus hazafias helytállásában s támogatja szocialista nevelő munkájukat. Ezután sorban köszöntötték a nevelőket a tömegszervezetek küldöttei. Utána igen kedves és megható jelenet következett. Úttörők vonultak he dobpergéssel és Tóth Márta VIII. osztályos úttörő meleg és meghatott szavakkal mondott köszönetét azért a fáradságos munkáért, amivel egész évben és velük nyolc évig foglalkoztak. Ezután az állami operaház ének- és táncművészeiből alakult együttes és a bányai szimfonikus zenekar szórakoztatta a nevelőket. Az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója“ jelvénnyel és az ezzel járó 800—1000 forint pénzjutalommal az alábbi dolgozókat tüntették ki: Hernádi Konrád, a megye' tanács oktatási osztály vezetí>- je, Danisovszki Imre, a megyei tanács oktatási osztálya továbbképzési csoportvezető, Csorna Vilmos, a megyei tanács oktatási osztálya alsó tagozati előadó, Tóth Imre, járási oktatási csoportvezető, Salgótarján, Harsányi Elemér, általános iskolai igazgató, Tereske, Schmidt Ádámné, általános iskolai nevelő Kistere- nyei-bányatelep, Alaxay Béla általános iskolai igazgató, Nagy bátony bányaváros, Radics Aladár általános iskolai igazgató Varsány, Nagy Béláné általános iskolai nevelő Salgótarján, Montskó László általános iskolai igazgató h. Dré- gelypalánk, Provaznik Tiva- darné általános iskolai igazgató, Kálló, Kovács József általános iskolai tanár, Balassagyarmat. DR. SZÁLKÁI ZOLTÁN BALOGH GYULANÉ HARSÁNYI ELEMÉR általános gimnáziumi igazgató Rákóczi-úti iskolai tanár, Sál- általánosiskolai igazgató Te- Balassagyarmat .útiváló tanár“, gótarján. A „Szocialista mun- reske. „Az oktatásügy kiváló káért" érdemérem tulajdonosa. dolgozója.“ A gyapjútermelés néhány kérdése A megyei tanács népművelési osztályának pártfogásában központi szlnjátszócsoport alakult. A csoport B. Jonson szatírájával, a „Volpone”- val mutatkozik be. Az előadások a Pártoktatók Házában lesznek június 12, 13, 19 és 20-án. „A bürokratizmus elleni harcban a párt- és állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyintézés eauszerűsítése, az igazgatás rendszerének összehangolása népgazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés az államapparátussal szemben támaszt”. (Nagy Imre elv társ kongresszuson mondott beszámolójából.) ★ „Sok szó esett már a bürokrácia elleni harcról; de ezidáig vajmi kevés eredményt értünk el ezen a téren. Még mindig fennáll a bürokratikus ügyintézés, amely megnehezíti, megkeseríti az emberek életét, akadályozza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődését” — írja levelében Miklós János pásztói agronómus, majd másutt így folytatja: „Egy tanácsi dolgozónak, ha az aktát megkapja elintézés végett, komolyan kell foglalkoznia azzal, hogyan lehetne azt eredményesen, hosszú huza-vona nélkül, rövid idő alatt elintézni. Ezt azért tartom szükségesnek megírni, mert még mindig vannak olyan lélektelen bürokraták, akik aktatologatással próbálnak elintézni egyes dolgokat, mint például Pásztó községben is. Ugyanis az történt, hogy a Minőségi Ellenőrző Vállalat Budapestről írásban közölte a községi tanáccsal, hogy a Muzsla-pusztán lévő üdülő mellett fekvő egy hold gyümölcsöst nem hajlandók visszaadni a pásztói Béke tsz-nek. A gyümölcsös a Béke tsz tulajdonában volt és nem is mondtak le arról, sőt jogosan kérik vísz- sza a gyümölcsöst, mert a községi tanács nekik adta, mint tartalékterületet az üdülő környékével együtt. Ezt az aktát a községi tanács május 6-án megkapta és intézkedés végett május 11-én megküldte a járási tanács igazgatási osztályának. A járási tanács igazgatási osztálya május 27-én (16 nap múlva) átiratban csatoltan megküldte intézkedés végett a járási tanács VB mezőgazdasági osztályvezetőjének — a szomszéd épületbe. Jelenleg nem tudom, hogy mi lett az akta sorsa, csak egy bizonyos, hogy érdemleges intézkedés nem történt az ügyben. Az a véleményem, hogy ezek a vezetők félnek, amikor egy- egy ügyben határozott álláspontot kell foglal- niok. Azért tolták át az aktát a mezőgazdasági osztályra, holott az osztályt nem kérdezték meg, hogy mi a véleményük a gyümölcsösről, kit is illet meg a tulajdonjog. Jó lehet, ezzel elkerülhető lett volna a már több, mint egy hónapja folyó aktatologatás. Persze, ha az ügy elintézése így halad továbbra is, akkor a Béke tsz tagsága hiába várja a cseresznye érését, mert még a levél is lehull a fáról, mire az illetékesek megállapítják, hogy az egy kh. cseresznyésnek ki lesz a Jogos tulajdonosa. Arra kérem az illetékeseket, tegyék magukévá Nagy Imre elvtárs beszámolóját, melyet a III. pártkongresszus elfogadott, s annak szellemében intézzék a dolgozók, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ügyes-bajos dolgait”. Több figyelmességet a bölcsődékben a gyermekek iránt Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta: Államunkban legfőbb érték az ember. Ennek érdekében kormányunk sok gondot fordít arra, hogy a dolgozók életét megkönnyítse, boldogabbá tegye. Az új lakóházak, üdülők és iskolák mellett ezt a célt szolgálják a bölcsődék is. A bölcsődéket azért létesítette államunk, hogy a szülők gond nélkül dolgozhassanak. Ehhez azonban nem elég az állam gondoskodása. Ehhez az is kell, hogy minden bölcsődében, minden egyes gondozónő nagy szeretettel foglalkozzon a gyerekekkel. Csak az a szülő tud nyugodtan dolgozni, aki tudja, hogy gyerekének második otthona a bölcsőde. Nem így van ez a salgótarjáni fürdő- utcai bölcsődében. Ott a gondozónők inkább a saját gyermekükkel foglalkoznak és a többire nem vigyáznak eléggé. így történhetik meg, hogy az egyik kisfiú fejére ráesett az ablak és megsebesítette. A gondatlanság „eredménye” az is, hogy az én kislányomnak már az első napon elveszett a kisruhája és azóta eltelt másfél hónap és még mindig nem került elő. Ilyen és ehhez hasonló példák után a gyermekek szülei bizony nem tudnak nyugodtan dolgozni, hisz mindenkinek legdrágább kincse a gyermek és csak úgy nyugodt, ha szerető kezekben tudja őket. Kérem a bölcsőde gondozónőit, hogy szeressék gyermekeinket és vigyázzanak rájuk jobban. Mező Sándor Salgótarján, Karancs-u. 13. * Mi is csatlakozunk a levél írójához és arra kérjük a gondozónőket, hogy sokkal nagyobb szeretettel gondozzák a gyermekeket. Aki a nehéz és fáradságos, de gyönyörű gondozónői munkára vállalkozik, az egyben azt is vállalja, hogy a kicsik számára az anyai szeretetet, gyöngédséget is pótolja azalatt az idő alatt, amíg a bölcsődében vannak. A levélírónak igaza van. Ez nem így van a- fürdőutcai bölcsődében. Magunk is meggyőződtünk róla, hogy egyetlen kedveskedő szavuk sincs a kicsinyekhez. A szülők elmondják, hogy reggel, mikor a gyerekeket viszik, azok még nyűgösek és sírnak, ök megértik, hogy únv nem tudnak velük foglalkozni, mint az anya, akinek egy-két gyermeke van. De azért ők nem tudnák megállni, hogy legalább egy-két kedveskedő, csillapító szót ne szóljanak hozzájuk. Hisz a gyerek hamar megszereti azt, aki kedves hozzá. A bölcsődében lévő dadusok pedig úgy veszik át és vetkőztetik a gyerekeket, mintha fadarabok lennének. A mamák közös megállapítása, hogy ez alól csak Pats Anna, a bölcsőde vezetője kivétel. Neki minden gyermek számára van egy-két kedves szava, amivel megnyugtatja. Azt tanácsoljuk a gondozónőknek, hogy tanuljanak tőle, hallgassanak tanácsaira, hisz ő már nagy tapasztalattal rendelkezik, már hat éve van a bölcsődében és a gyermekek és szülők egyaránt szeretik. Azon kívül az öthónapos iskolában is sokat tanult. A városi egészségügyi csoport szalmára csak annyit, hogy nagyobb gondot fordítsanak a bölcsődékre. Ha a vezetők valami hiba kijavítását kérik, vizsgálják felül, jogos-e és ha igen intézkedjenek. A fürdőutcai bölcsődében például régen hiányzik a kerítés egyrésze. Ott bejárnak a nagyobb gyerekek labdázni. A gondozónők nem győzik őket elküldeni és a kicsik épségére vigyázni és arra, hogy a bátrabbak ki ne szökjenek. Régen rossz már a nagy ketrec is, kilazultak a fenékdeszkák. Ott a kicsik lába könnyen beszorulhat, vagy a szögekben megsérthetik magukat. A vezető mindezt már régebben jelentette és nem küldenek senkit, aki kijavítsa. Az ilyen és hasonló dolgok nagyon megnehezítik a gondozónők munkáját. BUJÁK1 KÉPESLAP Kobalev juhász több mint 15 éve dolgozik a Proletárij kolhoz juhtenyésztésében. Többéves tapasztalata alapján, megállapította, hogy a juhokat nemcsak egyes időszakokban kell jól ta- ka'rmányozni, hanem az év minden napján. Száz anyától 120 darab bárányt nevelt - fel. Hét kilogrammos nyírósúlyt ért el. A gyapjúszál hossza 12 centimétert is elérte. Anyajuhainak élősúlya pedig megközelítette a 90 kilogrammot. A gyapjú a szövőipar nyersanyaga. Szép, tartós, könnyű, meleg szövetek készülnek belőle. Azonban nem minden gyajú- ból lehet jóminőségű szövetet készíteni. Például a rosszul ta- karmányozott juhoknál a gyapjú úgynevezett éhfinom, szakadé- kony. A gyapjúba belehullott tö- rek, valamint növényi rész, ugyancsak rontják a gyapjú minőségét- Ezeket a gyapjúból fel- dolgözása előtt, el kell távolítani, illetőleg eiszenesíteni, (kar- bonizálni), ami költséges és csökkenti a gyapjú minőségét. A juhokat kátrányos, olajos festékkel nem szabad megjelölni, mert így az iparnak az egész bünda értéktelen lesz. A juhokat vagy fülkrotáliával, vagy „ovilla” juh jelző festékkel jelöljük meg. Vásárolni lehet a háztartási bolt 502-es fiókjánál, Budapest, V., Királyi Pál-utca 20. Hazánkban általában a tavasz utolsó hónapjában szokták a juhokat nyírni, évente egyszer. Helytelen egyes juhászoknak az a felfogása, amikor a nyírást a nagy melegekig elhúzza, hogy nagyobb súlyú gyapjút kapjon. Ez a felfogás káros, mert rontja az anyák közérzetét, csökkenti a tejtermelést, esetleg az üzetést is zavarja és rontja a gyapjú minőségét is. A juhok nyírása enyhe, száraz időben történjék. Megázott juhok nyírását csak teljes száradás után lehet megkezdeni. A nyíróhely tiszta legyen, a nyírás padlózott helyiségben, ponyván történjék- Önmagát csapja be az a juhász, aki homokkal, vizezéssel második nyírás előtti szellőzetlen istállóban való megizzasztás útján akarja gyapjúját növelni. A gyapjúátvevő csak a tiszta gyapjú értékét fizeti meg. Nálunk a felszabadulásig csak kézzel történt a juhok nyírása. Azóta a Szovjetunióból behozott nyírógépek munkáját is megismerték juhászaink. A gépi nyírás előnye az, hogy egy gyakorlott nyíró 40—48 darabot tud megnyírni, azonkívül juhonként 10—16 dekával több gyapjút nyerünk, mert nem hagy nagy „tarlót” a gép. A nyírásnál a bundát a testről egyszeri ollóvágással kell elválasztani, mert a szecs- kázással csökken a gyapjú értéke. A gyapjúár megállapításának egyik tényezője a szálhosszúság. A bundát a vágott, úgynevezett tarlós felével kifelé hajtva göngyölítsük össze. A lenyírt bundát felzsákolás előtt száraz helyen, legalább 48 óráig szellőztetni kell, mert egyébként bemelegszik és így károsodás éri a gyapjút. A gyapjúfajtákat külön kell zsákolni, tehát külön a me- rinói, külön a cigája és külön a rackaféleségeket. A színgyapjútól elkülönítve zsákoljuk fel a has- és lábgyapjút, valamint a kimosott kotoncot. Ha színes gyapjúnk van, akkor a zsák szájába rakjuk. Külön zsákoljuk a bőr- és döggyapjút is. Egy zsákba 80 kilogrammnál többet ne tömjünk. Az esetleges megázás ellen a gyapjú szállításakor szereljünk kocsinkra ponyvát. Gaál Dénes főállattenyésztő Rója a kilométereket a gépkocsi a nógrádi országutakon. Szárbaszökkenő búzatáblák kapaszkodnak a domboldalon. A hegytetőt az erdők vették birtokukba. A kőris, a bükk onnan figyeli a zajló életet. A tavaszi szellő előtt engedelmesen meghajlik. Ringásukat átveszi a zöldelő vetés. A völgyben a templomtorony magasan kiemelkedik a zsupp- födeles házak közül. Bujákra értünk. Egy-egy elkésett ember meggyorsítja lépteit. A falu apraja-nagyja kint van a vadászkastélynál — a várhegy alatti réten — a falu napon. ★ A Cserhát déli nyúlványánál sziklafalak néznek alá a mélybe. A hajdani vár maradványai dacolnak az idővel. A homokkő nem hagyja magát. Az eső, a szél belevájt testébe, de hiába. Gyakran kapaszkodnak föl a sziklán a kirándulók, hogy a Cserhát erdőit, a Sasbércet, a Mátra ormait megcsodálják, de a leggyakoribb vendégek a bu- jákiak és a környező falvak lakói. Népviseletbe öltözött nagylányok barangolnak a fák között, de feljönnek a gyerekek is. Bujákiak, bériek, bokoriak. A véletlen három ilyen legénykét küldött erre. Mint Kolombusz nézhette az új földrészt. únv tekingetnek ők is a mélybe. Nagyot szippantanak a friss levegőből. Haladnának útjukon, ha nem kérném őket, hogy maradjanak. Könnyen rászánják magukat. Barátságos, pufókarcú fiúcskák, iskolások. — Tudjátok-e miféle várrom közepén álltok? Pár pillanatnyi csönd. A borostyán erősebben kapaszkodik a sziklába. A tölgy is ide figyel, mert nemrég kerülhetett erre a vidékre. — Azt tudom, hogy 1552- ben a törökök elfoglalták — jelentette ki az egyik. — És mást tudnál-e mondani? A kérdésemre valahonnan a Sasbércről a kakukk felelőiig faggattam a legényeket, azt vettem észre, hogy történelem órának is beillő disputa alakult ki köztünk. Hogy nem ismerik a történelmet azt nem mondom. Olvasták az „Egri csillagokat“. Az volt ám a jó könyv — de a várról bizony csak félfüllel hallottak. Meg annyit tudnak, hogy van a községben valami régi könyv, ebben minden faluról szó esik. A XIV. század, Csák Máté. E szavakat nem ismerik. Báthory István, Verbőczy István után már maguk éredklőd- nek. Hálásan néznek, hogy elmondom ezek mind urai voltak a várnak. A vár múltjához fűződik Ali budai basa. Hasz- szán aga és Murturán aga, hatvani bég neve. Ök is parancsolgattak és adóztatták a falut. 28 adóköteles házat — tart nyilván a török kincstár adólajstroma. Míg merengünk a múlton a Gereiek, az Eszterházyak ideje felelevenedik képzeletünkben és eljutunk a vár utolsó uráig, Pappenheim Szigfriednéig. Nincsenek már itt. A nagy vihar elsöpörte őket, de emléküket őrzi a harmincnyi zsuppfedeles és szalmatetős ház Bujákon. ★ Mintha óriási bagoly szeme nézne a völgybe, úgy tűnik, a zsupptetőből kibukkanó kastély ablakai. Majd hatalmas szarvasok néznek ránk. A vén tölgy alatt nyugágyak, pihenő emberek. Nem is figyelnek a látogatóra. Titokzatos csönd van. A faragott oszlopok barna fénye, a fehér falak óvatosságra intenek. így olvasom a kastély homlokáról. „1910“. Alatta szerényen meghúzódó betűit. „Konzervgyári dolgozók üdülője“. Ahogy belépek az ajtón, Pappenheim Szig- friedné fogadótermének faláról a vaddisznó sanda szemekkel figyel. Jobbról az üres kandalló ásít felém. Hirtelen nyílik a nehéz, faragott ajtó. Barátságos arcú ember fogad. Törő József, az üdülő gondnoka. Vele járjuk a termeket. Az egykori fogadó ablakát csipkefüggöny díszíti. Most ebédlő, ötvenkét élelmezési dolgozó fogyasztja ebédjét. Bakodi Gyuláné — a grófék volt szobalánya — a konyhavezető, gondoskodik a jó ha- rapnivalóról. A nyársaló előtt fiatalok verik a ping-pong labdát. A nyársaló érintetlenül őrzi a múltat. Erre Törő bácsi vigyáz. Úgy óvja a faragott székeket, bútorokat, mintha a sajátja volna, tudja, hogy ezek múzeális értékek. Ismerője a kastélynak. Még a grófkisasszony bűvös, faragott íróasztalának titkát is elárulja. Egy gombnyomás és kitárul az ajtó. Ide rejtette el azokat a leveleket a kisasz- szony, amelyeket szerelmes szive annyira féltett az avatatlan kezektől. Nem állhatom meg szó nélkül, hogy meg ne dicsérjem az üdülő gondnokát és lakóit azért, hogy annyira vigyáznak mindenre, a faragott székekre, a kovácsolt cirádás hasított üveglapú csillárra. Ahogy kilépünk az ajtón, mégegyszer arról beszélgetünk, jó kezekben van a kastély. Nem dőzsölnek itt többé a német, a francia és a holland főúri vendégek, hanem az élelmezési dolgozók esténként vidáman szórakoznak. ★ A réten tarka virágként ülnek a féketős bujáki asz- szonyok. A legkisebbek nyakát is gyöngykoszorú ékesíti. Ott a nagy fa alatt szokatlan látványban van részem. Apró legények, nagylányok hódolnak a könyvnek. A járási könyvtár rendezett kiállítást. Négy-öt, tizenhat, tizennyolc éves lány letelepszik a fűre és a „Legszebb Grimm-mesék“-et olvassa. Van olyan látogató, ki alig éri fel az asztalt, de nem tágít. Honnan a könyvéhség Bujákon? Azt hiszem felel a következő adat: háromezer lelket számlál a község. A népkönyvtár vagyona alig háromszáz könyv. Nem nyugodhatunk meg, hogy Bujákon hadat üzent az új a réginek. Az ötven új ház, mely épül és cseréptetős lesz, nem pótolja a falusiak könyvéhségének kielégítését. Könyvtár- helyiség, könyvek is kellenek a bujákiaknak ... Szakái Imre
