Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-29 / 42. szám

1954 május 29. SZAKAI* >OGRtn 9 mmsmmwt un mwmu t i j m illp» Jobban akarnak élni a lőrincpusztai Dimitrovban is Dolgos, elégedett tsz-tagok munkája nyomában H LŐRINCPUSZTAI Di- " mitrov tsz 1949-ben ala­kult. Akkoriban kilenc család állt össze, hogy megpróbálják, mire mennek közösen. A multi ban csaknem valamennyi gaz­dasági cseléd volt. Rosszabbra már nem fordulhatott sorsuk. S hogy mindig jobb és jobb lett életük, mi sem bizonyítja jói ban, hogy ma már 35 csa­láddal dolgozik a tsz. A pusz­tán mindenki tjsz-tag. Egy épü­letet átengedtek az óvodának, ahol most 13 gyermek dalol, táncol addig, míg szüleik dol­goznak. A tennivalók közt most leg­fontosabb a növényápolás. A gépállomás segítségével az el­múlt őszön és az idei tavaszon mindent időben és jól előkészí­tett földbe vetettek. 15 kh. ár­pa, 5 kh. zab, 4 kh. zabosbük­köny, 15 kh. kukorica, 12 kh. burgonya, 4 kh. napraforgó és 5 kh. cukorrépa került a föld­be. Kipalántázták már 15 kh- ra a dohányt is. Az időjárás kedvez a vetés fejlődésének. Nagyon szép a határ. Az idei jövedelemosztás — látszik már előre — sikeresebb lesz, mint tavaly volt. A sok esőzés azonban nemcsak a termesz­tett növénvt segíti a fejlődés­ben. Lehetővé tette, hogy a gyomok is kikeljenek és buján fejlődjenek. A Dimitrov tsz azonban nem azért dolgozott eddig, hogy most egykönnyen odahagyják munkájukat. A cukorrépa sarabolását már el­végezték. Befejezték az egye- lését is, még mielőtt a répa felnyurgult volna, mert akkor már 20—30 mázsa terméscsök­kenést idéztek volna elő. Má­jus második felében már a napraforgó is kapát kíván. A négy katasztrális hold napra­forgón elvégezték azt is. Fo- gasolták a burgonyát és kuko­ricát. 4 kh. kukoricát meg is kapáltak. Uev tervezik, hogy a héten legalább egyszer min­den kapásnövényt, megkapál­nak. A tsz a jó munkaszerve­zés útján elindult újabb ered­mények elérése felé. Négy munkacsapat dolgozik a nö­vénytermelésben. A területet nem csak munkacsapatokra osztották el. A munkacsapaton belül megkapta mindenki a maga területét. Kukoricából 300, dohányból 800, burgonyá­ból 620, cukorrépából 260, nap­raforgóból pedig 240 négyszög­öl jut egy tagra. A legszorgal­masabb -sapat egyike az ifjú Saját Józsefné munkacsapata. Gálik Erzsébet, Rék Julianna, Rék Marcit, ic. Saját Józsefné, Toldi Jánosné, Gyurkovics Já- nosné, Cserődi Pálné és Dival Györgyné dolgoznak együtt. Segítettek a cukorrépa és nap­raforgó kapálásában is, de az ő területük a dohány, amely, ha csak 9 mázsát hoz holdan­ként, már ez is 30.000 forint jövedelmet biztosít és 15 hol­don termelnek. Ök ültették, most ők kapálják és ők is sze­dik majd. Reggel már 4-kor keltek, kiszedték a dohánypa­lántákat. aztán elindultak a földre. Gyurkovics János so­rolt, Dívái György, Verecki Mihály és Rék Margit öntöz­tek, a többiek pedig a palán­tát ültették. De befejezték. Most ebédelni jöttek, már úgy két óra felé indulnak vissza, mert amit előbb elültettek, ka­pálni kell. A Gálik Erzsiék háza előtt állnak, de hamaro­san feltűnik Erzsi, és elindul­nak. Gálik Erzsi az iparból jött vissza, elvetve azt a hely­telen nézetet, hogy a fiatalok falun nem tudnak dolgozni. Gyurkovics Jánosné 1950 óta tsz-tag. Jó munkája jutalmául az elmúlt évben két hetet töl­tött Lillafüreden. — Gyönyörű volt — mondja — hát hol volt ez a múltban? Ahol ezelőtt az urak dőzsöl­tek, most a dolgozók meríte­nek újabb erőt a további mun­kájukhoz. R ÉK JULIANNA öccsével dolgozik a tsz-ben. Az elmúlt évben 306 egységet ért el s nem járt rosszul. 7 má­zsa 34 kg búzát, 7 mázsa bur­gonyát, 3 mázsa szálastakar­mányt és 2380 forint készpénzt vitt haza. De kaptak még ro­zsot, árpát, kukoricát, cukrot és mákot is. Jelenleg is 160 e^vsége van. Minden vágya az, hogy végre ő is elmehessen Üdtllni. A 'Gyurkovics Jánosné példája bizonyítja, hogy ma már nem csupán álom a Rék Juliannák vágya. Dívái Györgynének 1400 négyszögöl háztáji földje is van. A tsz- ben úgy osztották ezt el, hogy minden t- 1200 négyszögölt kap. Ö a férjével dolgozik. Há­rom katasztrális holddal jöttek a csoportba, de nem bánták meg. Négy sertés, egy üsző és úgy 50 baromfi van már ház­táji gazdaságukban. De a cso­port valamennyi tagjának megvan a maga kis háztáji gazdasága. Például Cesznák Pál tavaly egy anyasertés után 2000 forintos jövedelemre tett szert. Most is van már 17 ma­laca. D E NÉZZÜNK csak szét az állattenyésztésben. 52 szarvasmarha, 550 juh, 100 ser­tés. 15 ló, 4 csikó, 350 baromfi alkotja a tsz állatálolmányát. Az állattenyésztésnek 14 dol­gozója van. A tehenészeiben Homut Mihály és Szépe Lajos dolgozik. 22 állat van gond­jaikra bízva. A 2,8 literes fe- jési átlagot 7 literre emelték. Naponta háromszor fejnek. Reggel 4-kor kezdik a munkát. Rendbeteszik az istállót, meg­etetik a teheneket, aztán fejni kezdenek. Most már zöldta­karmányt etetnek velük. Ami­kor végeztek, egyikük elindul a legelőre. Délben aztán me­gint fejnek, este pedig kezdik élőiről a reggeli munkát. Eb­ben a hónapban 450 liter tej volt a beadási kötelezettségük, de május 20-ig már 780 litert adtak be. Ezenkívül a tagok is kapnak tejet, persze, akinek szüksége van rá, hiszen csak­nem mindenkinek van tehene. Homut Mihály is azt szeretne a meglévő két borjú helyett. Medve Sándor valaha juhász- bojtár volt a grófi birtokon. Most Velli Péterrel az 550 juh számadója. A- pártkongresszus tiszteletére felajánlotta, hogy egy m-zsa sajtot állít elő. Csak 14-től fejik a juhokat, de 24-re teljesítette vállalását. Kész lett az egy mázsa sajt. Édesapja gazdasági cseléd volt a múlt­ban. A földosztáskor kapott 3 és fél hold földet. A régi vi­lágban Medve Sándorra sem várt Volna jobb sor. — 1949. őszén jöttem a tsz- be és megtaláltam számításo­mat. 13.32 mázsa búzát, 2.72 mázsa rozsot. 1,39 mázsa kuko­ricát, 1.39 mázsa árpát, 5.50 mázsa szálastakarmányt, 11.10 burgonyát, 33 kg mákot, 38 kg cukrot, 4317.90 forint kész­pénzt kaptak. Olyan a csoport, mint egy népes család. Hogy mi tartja össze őket. Az igazgságos jö­vedelemelosztás igen erős fegyver a csoport állandó erő­sítésében. Igen előnyös a jobb munkaszervezés, a munkafe­gyelem erősítse, s az eredmé­nyesebb gazdálkodás szem­pontjából. A lőrincpusztai Dimitrov tsz nemcsak tagjait igyekszik el­látni. de becsülettel eleget tesz az állammal szembeni kötele­zettségének is. Az első negyed­évre 22 k" baromfi volt be­ütemezve. 29 kg-ot adta be. Évi tojásbeadási kötelezettsé­gük 106 kg. 70 kg-ot már be­adtak, de még az első félév­ben teljesítik a többit is. Ser­tésből 907, szarvasmarhából pedig 1342 kg a beadási köte­lezettségük. Ennek már eleget tettek. így most már tervez­hetnek is. Nézzünk csak ezek­ből a tervekből egy párat. Egy régi épületből sertésfiaztatót énítenek 50.000 forint költség­gel. 10.000 forintiuk van egy sertéshízlalóra is. Mintegy másfél kilométer távolságra van a pusztától a Göröc-tanva. 12 család él ott és nincs vil­lany. 40.000 forintba kerülne a bevezetése, ezt a dohányból fedeznék. De a MEGYEVILL csak a következő évre tudja biztosítani -z anyagot. fl -IIKOR Gyurkovics Já­•* nosnét megkérdeztem, miért lépett a tsz-be, így vála­szolt: — Párttag vagyok és úgy látom, hogy a mi számunkra ez az egyedül helyes út. — Bár a lőrincpusztai Dimitrov tsz-ben is van még javítani­való, d~- a közös gazdaság eredménye máris megmutat­kozik. Soha nem éltek még ilyen jól a tagok. Azonban igényesebbek lettek ők is. Úgy dolgoznak, hogy az idén még nagyobb legyen a jövédelmük, mint tavaly volt... Honfi Gizella A Központi Vezetőség beszámolójából ........a széntermelés az 1949. évi 11.84 millió tonnáról. 1954 ben 22.«5 mi llió tonnára, a villamosenergia termelése megf-lelően. 2520 millió kilowatt- óráráról. 5.103 kilo .vatt 'rára', a nversvas termelése 398 ezer t urnáról, 861.400 tan­ára .. .. az ásványolaj termelése 497 ezer tonnáról 1.118 ezer tonnára..* emelkedik” ,.\ könnyű- és élelmiszeripar főbb termékeinél a helyzet a következőd képpen alakul: a pamutszövettermelés az 1949. évi 167 millió négyzetméter­ről 1954-ben 220 millió négyzetméterre, a cipőtermelés (nagyüzemi) megfele­lően 4.6 millió párról. 12.3 millió párra, a papírtermelés 71 ezer tonnáról, 106 ezer tonnára, a cukorrépatermeiés 144.4 ezer tonnáról 287 ezer tonnára emelkedik. ,, Az ötéves terv első négy esztendeiében (1950—1953) csaknem fOÖ.OOO kerékpárt, közel 50.000 motorkerékpárt, közel 600.000 rádióműsor vevőt, közel 100.000 varrógépet, mintegy 11.000 traktort. 2000 arató-cséplőgépet. 3000 autóbuszt stb termelt a magyar ipar.” XlOOCOOOOCOOOOOOCXXOOOCKXlOOOCOCKXOOOCOOŰOOOOCXXXXXttOOOC^^ A kormányprogramm nemcsak az anvagi jólét, hanem a kulturális ellátottság fokozá­sát is jelenti. Több derűt, több vidámságot színpadjainkon, a mozik vásznán, az esztrádműso- rokban, a műsorfüzetekben. — Ez a felirat köszöntötte az el­múlt vasárnap délelőtt a megyei tanácsház előadótermében ösz- szegyülteket. akik eljöttek, hogy meghallgassák a Falu Színház budapesti művészegyüttesének előadását. A tanácsházban ugyan már pár nap óta kifüg­gesztett hirdetmény hívta fel fi­gyelmüket az előadásra, mégis feltűnő volt az, hogy egész Sal­gótarjánban több plakátot nem sikerült felfedeznem. Azon is elcsodálkoztam kissé, hogv szo­katlan az városunkban, reggel 9 órakor rendezni színház? elő­adást. Mivel szeretem a színhá­zat és már volt alkalmam arról is meggyőződni, hogy a Falu Színház előadásainak megtekin­tése nem fog csalódást okozni, elhatároztam, hogy reggelire ugyan, de mégis megnézem az előadást bár még az odaúton is azon gondolkoztam, hogy ilyen szokatlan időben és a látszólag csekély propaganda ellenére váj­jon kiknek fognak itt előadást tartani? Kellemes meglepetésben volt részem, amikor láttam, hogv már háromnegyed kilenckor csaknem telve volt a terem* és még egyre jöttek az emberek: a legtöbb férfin csizma, a nőkön fejkendő, magukkal hozva 3 falu üdítő, szivef-lelket vidító, egész­séget árasztó levegőjét. Közvet­len az előadás megkezdése előtt tudtam meg, hogv ezt az elő­adást a salgótarjáni járási ta­nács rendezte meg a iáirás élen­járó dolgozó parasztjainak, a tsz-ek kiváló dolgozóinak, a kö- fetísségüket példásan teljesítő tanácselnökök és tanácstitkárok tiszteletére, a III. kongresszus alkalmából felajánlásokat tevők és azokat teFesitők és túlteljesi- tök megbecsülésére. A szinielöadást megelőzőleg BODZALIGET megtudhattuk Gembiczki elv­társ szavaiból, hogy a járásban körülbelül 3500 dolgozó paraszt tett felajánlást máijus 24-re és a felajánlások 95 százaléka tel­jesítve is Jett. Megtudhattuk azt is, hogy szép munkát végeztek a.z egyes községekben megala­kult termelési bizottságok, ezek a fiatal népi szervek. Külön di­cséretben részesült Nádujfalu község, ahol már az egész évi hús- és toiásbeadási kötelezett­ségnek teljes egészében eleget tettek. De megnőtt a falu dolgo­zóinak kereseti lehetősége is, amit bizonyít a hatalmasan megnövekedett vásárlási kedv és lehetőség, amit igazol a nagyobb érdeklődés a kultúra után. a könyvek utáln. a színházi előadá­sok után. (Nem véletlen az. hogv ebben a hónapban résztve- hettem Vanvarc községben új kultúrháza helyszíni szemléjén. Erdőkürt és Nógrád községek­ben pedig a már elészült kultúr* házak műszaki átvételénél!) Gyakorlatban, mint szemeink előtt végbemenő folyamatot, lát­hatjuk az új kormányprogramm egyik sarkalatos pontjának, a munkás-paraszt szövetségnek egvre szélesebb kibontakozását és megerősödését. De erősítette ezt a felhangzott taps is! A bevezető előndás után felgördült a függöny, a Falu Szín­ház művészei megkezdhették a Sztálin-díjas Kornejcsuk vígjá­tékénak, a .,Bodzaliget”-nek elő­adását. Nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság a szép és hangu­latos díszleteket és pár mondat után már érezhető volt. hogv a közönség és az előadóművészek között kialakult az a láthatatlan összekötő valami, ami biztos si­kert jelent az előadásnak. A ma­gyarázatot abban kapjuk meg. hogy a színészek, akiknek tudá­sát fokozta az, hogy ezt a dara­bot már országunk igen sok he­lyén eljátszották, érezték és tud­ták, hogy mai előadásukkal ju­talmat adnak a járás kitűnő dol­gozóinak és további munkára is serkentik őket és buzdítják azo­kat, akik még ma. nem tartanak ott, hogv megérthessék teljes egészében, mit jelent ez a szó: „közösségi”, de talán már hol­nap fel fogják ismerni az ebben rejlő, hatalmas erőt. Kitünően fe­jezi ki ezt a gondolatot a da­rabban az a jelenet, amikor cél­zás történik a kolhoz egyik nő­tagjának Lenin-rendjére, aki azt mondja: „Nem magamról beszé­lek! Az egész kolhoznak előre kell menni!" E darab szerzőjének másik színpadi alkotását is volt alkal­mam megnézni Budapesten, a Nemzeti Színházban — „Uk­rajna mezőin". Mondanom sem kell, hogy a Nemzeti Színház patinás művészi munkája ki tudta elégíteni az igényes szín­házi kritikusok követelményeit is. Ezt pedig azért tartom szük­ségszerűnek megállapítani, mert a mai Kornejcsuk-darab megné­zése után ioggal merem állítani, hogy a Falu Színház művész­együttese tempóban is, játékmo- dorában is méltóan közeledett Nemzeti Színháizunk művészi teljesítménvéhez. ami azt jelenti, hogv mentes volt a ripacskodás- tól. a vásáiri komédiázástól: úgy is mondhatnám, hogy egv dél­előttre elhozta magával Salgó­tarjánba az ország szivének, Bu­dapestnek egv részecskéjét! A szereplők mind, úgv igyekeztek, mintha csak bizonyítani akarták volna a nagv szovjet színpadi rendezőnek. Sztániszlavszkijnak a megállapítását, hogv nincse­nek „nagy "szerepek és „kis” szerepek, csak jó! megjátszott szerepek vannak. Gondolnunk kel! itt elsősorban Krim matróz alakítójára, aki kitünően szere­pelt abban a jelenetben, amikor a „Carmen" című operáiból a „Habanera” melódiáján át teszi nevetségessé a darabban sze­replő festőművész bajkeverő nő­vérének — találn az egyetlen szerep a darabban, amit alakí­tója kissé túljátszott — mester­kedéseit. Komoly jelentősége ennek a vígjátéknak az. hogv bátorság­gal mutat rá Bodza liget kolhoz tanácselnökének hibáira, a soro­zatos helytelenségekre, melyek a határtalan önteltség következ­ményei. A darab egyik legsike­rültebb alakja Natalia Vaszili. a látszólag mindig hangoskodó, ceroatvaroskodó. vastagnyelvű kolhoztag, aki mindenkinek lep­lezetlen és keresetlen szavakkal mondja meg a véleményét, ugyanakkor szerető édesanya, többszörösen kitüntetett szovjet- asszony, akinek igazán szívügye a kolhoz ügve. Egyébként a mű­vészegyüttes egyik legkiválóbb színésznője, akit jogosan illetett men a nviltszíni taps akkor, amikor azt mondja a szerepe, hogv „azokra a hogyishívjákok­ra. azokra az opportunistákra, bizottv kieresztem a hangomat!” De szinte ennivaló abban a jele­netben. amikor a festőművészt kritizálja, aki lefestett egv búza­táblát s odafestetíe a kék búza- virágol is. amit erősen kifogá­sol. mert szerinte „a búzában az gaz. irtsa ki onnan!”, de egyide­jűleg megkéri, hogv festene vagy ötven darab házassági le­velet, amelynek keretébe be'e- festheti a búzavirágot, a galam­bot, a pipacsot... ott nagyon szép lesz, már csak azért is. mert az a házasságlevél, amit hivatalosan kiadnak, majdnem olyan rideg-hideg, mini akár egv marhapasszus! És itt mondja az igazán megszívlelendő sza­vakat: . Boldog család — bol­dog állam!” A családi élet sze- retete és megbecsülése robban ki ezekből a szavakból, hogy meg­cáfolja a szovjet ellenségeinek azt a gálád állítását, melv sze­rint ,a Szovjelunióban a családi élet felszámolására törekednek! Van aztan még- egy fon­tos szereplő a darabban, az pedig egy szemüveg: a rövidlátó tanácselnök szemüvege. Ez tárgy lévén, persze beszélni nem tud, de a szereplők beszélnek róla, s gyakran történik célzás is erre. A „régi” szemüvegről van szó: a basáskodó tanácselnök ki­jelentésében, amit az üvegéről mond, van elég anyag még sok. nem a színpadon, hanem a való élet színpadján működő tanács­elnök számára is. amikor azt mondja: „A régit megszoktam már, az új meg bálntja a sze­memet!" De a szemüveg még- egyszer megjelenik a színpadon. Az utolsó felvonásban betegen fekszik az izgalomtól a kolhoz­elnök, aki a legutóbbi taggyűlé­sen megkapta a megérdemelt magáét! A leánynak félénken udvarló. a flotta egykori hőse. akit Badura, a híres író regénye főhősévé tett meg lett megvá­lasztva a kolhoz úi elnökének. Az újonnan megválasztott Karp. egyébként Badura író régi ba­rátja. akivel egv hajón teljesí­tettek szolgálatot — észreveszi a leváltott tanácselnök áerva melletti kis asztalon az úi. fém­tokban elhelyezett szemüveget: egyetlen mozdulatával köteteket fejez ki! Mert azért, ha nehe­zen is, a tanácselnök mégis csak tanult a bírálatból, amikor azt mondja, hogv: „Beállók a mun­kások közé, mint egyszerű köz­legény, nem is mint őrmester." (Ligyanis a darab elején van ar­ról is szó. hogy a tanácselnök őrmester volt a háborúban.) Az „új” szemüveg beszerzése átvitt értelemben az új szemlélet be­szerzését is jelenti! Az író pe­dig. aki új témáért, megírandó regényéhez új élményekért, új regénvhősökért jött el „Bodzali- get”-be. kijelenti, hogv: „...a mi hőseink itt élnek közöttünk! Olyat tanultam itt. amit könyv­ből megtanulni sohasem lehet!” Azt akarja ezzel kifejezni, hogy a való élet a legnagyobb regény­író ... A hallgatóság mindvégig me­leg érdeklődéssel kisérte e sok mondanivalót tartalmazó vígjá­tékot és jogosan osztotta, még pedig nagv mennyiségben, a megérdemelt tapsokat. Azt, hogy mennyire átérezték és magukévá tették a problémákat, legjobban jellemezte egy mögöttem ülő, má,r erősen őszülő dolgozó fél­hangos közbeszólása a nézőtér­ről a színpadnak szánva: „Jól van cimborám! Lesz termés, dol­gozni fogunk érte és malac is lesz!" Igazán Őszintén, szívből jövően hangzottak ezek az egy­szerű szavak. A III. kongresszus tiszteletére rengeteg felajánlás történt szerte az országban: va­lahogy az az érzésem, hogv a Falu Színház előadásán ennek az egyszerű embernek a szájából is elhangzott egv nem hivatalosan tett munkafelajánlás. amelynek azonban talán még több az ér­téke. A Falu Színház művé­szeinek talán ebben van a leg­nagyobb sikere és érdeme, hogy játékával ilyen ered­ményt tudott elérni. De a salgótarjáni járási tanács si­kerének kell azt betudni, hogy az előadás időpontjának dialek­tikus megválasztásával ponto­san a I IT. kongresszus délelőtt-- ién megrendezett, kiválóan jól sikerült előadással is hozzájá­rult az új kormányprogramm si­keréhez. Befejezésül szeretném még azt megjegyezni, hogy én az elő­adáson jegy nélkül vettem részt, egyszerűen azért, mert nem volt jegyeladás. Nem is lehetett, hi­szen azon csak a meghívottak és a vendégek vettek részt. Vendég­nek tekintettem tehát én is ma­gamat. hálás vendégnek azokért az élményekért, amelyeket egy­aránt kaptam a nézőtérről és a színpadról s ezért — ha meg­engedik — beléptidíjamat e kis beszámoló megírásával rovom le. Szálkái Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents