Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-26 / 41. szám

tőkés országok tudják, hogy az amerikai gazdasági hanyatlás rájuk is kihat, hogy az ameri­kai tőkések igyekeznek a nehéz helyzetből az ő rovásukra ki­utat találni: ez növeli az impe- •ialista tábor belső ellentéteit, napvilágra hozza az Egyesült Mlamok és szövetségeseik kö- •ött folyó versengést, mely egy- nás piacainak, gyarmatainak el- íódításáért folyik. Az egymással marakodó kapi- alista államok tömbjével szem- •en egyre nagyobb vonzóerőt ryakorol a gazdaságilag, politi­kailag, kulturálisan gyorsan erősödő, fejlődő szocialista világ néldája. a Szovjetunió és a népi lemokráciák harmonikus, egy­más megbecsülésén és kölcsönös segítésén alapuló viszonya. Ebben a helyzetben egyre nő ;s erősödik a Szovjetuniónak, mint a világbéke őrének s szi- árd bástyájának jelentősége, lefolyása, tekintélye. Nemcsak a szocializmust építő százmil- 'iók, de az egész haladó emberi­ség benne látja biztonságának, óbb jövőjének zálogát. A Szovjetunió, növekvő erejé­nek tudatában minden külpoliti­kai erőfeszítését arra irányítja, 'mgy megakadályozza az újabb láborút, minden tette azt a célt szolgálja, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy az összes népeket a béke és barát­ság politikája hassa át. A szovjet kormány ismételten ki­nyilatkoztatta. hogy nincs olyan vitáis nemzetközi kérdés, melvet ne lehetne békés úton megolda­ni. A Szovjetunióval vállvetve egymást kölcsönösen segítve és ‘ámogatva testvéri egységben küzdenek a békéért Európában és Ázsiában a népi demokráciák országai, köztük a hatalmas erő­vé vált Kínai Népköztársaság. A népi demokratikus országok gazdasági és politikai megerő­södése . fontos béketényező is. Mindenki megérti. • hogy ha a Szovjetunió egyedül szocialista szövetségesek nélkül győzelme­sen verte vissza az imperialis­ták minden támadásait, akkor ma, mikor szövetséges, baráti népi demokráciák veszik körül, még erősebb, még legvőzhetetlenebb. E népi demokráciák viszonya felszabadítójukhoz, a nagy Szov­jetunióhoz egyre szorosabb, egy­re bensőségesebb. Ez a testvéri, barátság nemeseik halalmás erő-, forrása a demokratikus -tábor-' hak. de a nemzetközi béke egyik legfontosabb támasza és bizto-i sitéka. A Szovjetunió és a béketábor erősödésének céltudatos harcá­nak eredményeképpen a hideg­háború hosszú esztendei utátn először érezhető a nemzetközi légkör valamelyes enyhülése. (Folytatás az első oldalról.) Hozzájárul ehhez a viszonyla­gos enyhüléshez az a tény. hogy a Szovjetunió is, tudósai munkájának eredményeként ren­delkezik atom- és hidrogénbom­bával. ami végetveteít az atom­zsarolásnak és megnehezíti „az erő politikáját”, melvet az ame­rikai imperialisták űznek. Ugyanakkor azonban a nemzet­közi légkör javulásának legki­sebb megnyilvánulására az amerikai agresszivitás fokozó­dása a válasz. Bátran el lehet mondani, hogy hatalmas új erő jelentkezett a világpolitika porondján: a népek békeakarata, korunk százmillió­kat mozgató, ellenállhatatlan mozgalma. Mint Malenkov, elv­társ mondotta, a legutóbbi évek legfontosabb eseménye, korunk jellegzetessége, hogy a1 béke és a népek biztonsága védelmének ügyét különböző társadalmi cso­portokhoz tartozó, különböző po­litikai nézetű és vallású emberek milliói veszik kezükbe. A béke nagy ügyének erősö­dését jellemzi a genfi konferen­cia, melyen, mint az öt nagy­hatalom egyike, résztvesz a Kí­nai Népköztársaság is. A kon­ferencián kezdettől fogva két vo­nal jelentkezett. Az egyik az amerikai, mely nem akar szá- motvetni azokkal a történelmi eseményekkel, melyek megvál­toztatták Ázsia erőviszonyait, és mindenáron fenn akarja tarta­ni az imperialista gyarmatosí­tást. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy minden népnek joga van nemzeti függetlenségére és ar­ra. hogv maga döntsön sorsa felett. Az amerikai imperialis­ták süketek és vakok a válto­zásokkal szemben. melyek Ázsiában lefolynak, nem vonták le a tanulságokat Korea és Viet­nam népeinek hősi szabadság- harcaiból. Az Egyesült Államok kormánya „nem ismeri el" a Kínai Népköztársaságot, egy­szerűen nem akar tudomást ven­ni erről a hatalmas országról, mely egyre, növekvő tényező a béke megőrzésében és az el­nyomott népek szabadságharcá­ban. Az amerikai imperialisták szemethun.vnak az olyan tények előtt, mint a másik hatalmas ázsiai ország. India megjelené­se a világpolitika porondján. Indonézia és Burma fellépése a gyarmati politika ellen. Ilyen viszonyok között eddig "nem járt eredménnyel az ame- frk'ái,:' imperialistáknak az a görcsös’igyekezete, Hogy kiszé­lesítsék a vietnami háborút. Az amerikai imperlalisták a béke és a haladás erőinek elő­nyomulására kétségkívül a há­borús hisztéria úiabb felszításá­val. a javuló nemzetközi lég­kör úiabb megmérgezésével igyekeznek válaszolni. A béke híveinek ezért sz/Aadatianul éberen kell őrködniük, résen kell lenniök, hogy minden téren ide­jekorán szembeszálljanak az im­perialista agresszióval, hogy visszaszorítsák s a háborús ter­veik elodázására kényszerítsék A mi népünk, saját jól felfo­gott érdekében és a béketábor hű tagjaként, szilárdan követi a béke külpolitikáját, mert ez fe!e! meg minden tekintetben létérde­keinek. Jövő fejlődésünk legfőbb biztosítéka a béke. s ezért min­dent meg kell tennünk, hogv a magvar népi demokrácia kül­politikája is hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés ki- szélesítéséhez. Országunk kül­politika }a arra irányul, hogy minden más országgal az,egyen­jogúság és a kölcsönös érde­kek tiszfeletbentartása alapján együttműködjön. A mi országunk. amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, béke- szerződés ellenére, mindmáig nem tették lehetővé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben résztvegyen és álláspontját ott kifejthesse, aktiv részese akar lenni a nemzetközi feszült­ség enyhítésére es a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszíté­seknek. Ezért minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektiv biztonsági szerződés létrehozása tárgyában előterjesz­tett javaslatát, mely a Magyar Népköztársaság számára is le­hetővé tenné, hogv valamennyi — nagy és kis — európai állam­mal együtt, mint egyenrangú fél. aktivan résztvegyen a nem­zetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép he­lyesli a Szovjetunió javaslatát, mely reális biztosítékokat te­remt a német militarizmus újjá­születésével és bármilyen újabb agresziós kísérletével szemben Európában. A magyar népi demokrácia külpolitikája teljes erővel tá­mogat minden olyan tervet, mely az egységes, demokratikus, békeszerető Németország meg­teremtését célozza, mert ebben látja az európai béke legbizto­sabb zálogát Végül a magyar nép szükségesnek tartja, hogv országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, — ami­re a békeszerződés aláírásakor a nyugati nagyhatalmak is kö­telezték magukat. — hogy ott is hallathassa szavát a béke biztosítása, a nemzetközi feszült­ség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek elti'tása érdekében. A1 épköztársaságunk külpoliti­kája a béke és a nemzetek kö­zötti megértés politikája, s min­dent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy e politika győzelmét biztosítsuk. (Lelkes taps.) III. Á magyar népgazdaság fejlődése Pártunk II kongresszusa óta népgazdaságunk erőteljesen to­vábbfejlődött Különösen gyors ütemben emelkedett az ipari A pari II. kongresszusa óta eltelt három év alatt — az 1951—1953-as években — ipari termelésünk 73 százalékkal emel­kedett. Az ipari termelés értéké­nek emelkedése a három év le­forgása alatt 37 milliárd forint volt. Ez az összeg — azonos árakon számítva — 22.5 száza­lékkal nagyobb, mint amekkora volt az egész magyarországi ipari termelés értéke 1938-ban. Nehéziparunk (ermelése a má­sodik kongresszus óta eltelt há­rom év alatt — tehát ugyancsak 1951—1953-ban — 118.8 száza­lékkal. könnyűiparunké 40.7 szá­zalékkal, élelmiszeriparunké pe­dig 63.2’ százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége gyáriparunkban 27 százalékkal nőtt meg. (Egy munkásra eső termelési érték, változatlan áron.) A termelés ön­költsége viszont csak 8 száza­lékkal csökkent. Hasonló a kép, ha népgazda­ságunk fejlődését nem a II. kon­gresszus óta eltelt három esz­tendő alatt, hanem a hároméves tervidőszakot követő ötéves ter­vünk időszakában vizsgáljuk; Ismeretes, hogv az ötéves nép­gazdasági tervünk megvalósítá­sát 1950-ben kezdtük el és az idén fejezzük be. Gyáriparunk termelése hároméves tervünk be­fejezésekor ötéves népgazdasági tervünk elindításakor már 37.5 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. öi év alatt 65 új nagyipari üzem létesült hazánkban és 84, nagyobb arányú üzembövités. újjáalakítás került végrehajtás­ra. Uj szocialista városok kelet­keztek. mint Sztálinváros, Kom­ló, Kazincbarcika, Oroszlány. Várpalota. termelés és ezen belül mégin- kább a nehézipar, illetve a ter­melőeszközöket előállító ipar termelése. Amikor azonban rámutatunk an a, hogy milyen hatalmas eredményt ért el pártunk veze­tésével a magyar dolgozó nép. ugyanakkor semmiképpen nem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat és hiányossá­gokat, amelyek gazdasági építő- munkánkban megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar és a mezőgazdaság viszonylatá­ban jelentkezik. Ugyanis mialall az ipari termelés gyorsan fejlő­dött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természete­den gátolta a dolgozók életszín­vonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását. Ha mezőgazdaságunk helyze­tét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képest háromszorosára emelke­dett. addig legfőbb növényeink­nek egy kh-ra esö< termelése alig 5—10 százalékkal! mindenesetre nem lényegesen haladia meg a háború előtti átlagot Nem mu­tat kedvezőbb képet állattenyész­tésünk alakulása sem. Mi ennek az elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogy népgazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül ielen- tős mértékben elmaradt mező- gazdasági termelésünk ipari ter­melésünkhöz képest? A népgazdaságban az arány­talanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a felemelt öt­éves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kanta meg beruházásokban, termelési segítségben stb. még azt sem. amit a felemelt ötéves terv sze­rint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gé­pet. műtrágyát juttattunk a me­zőgazdaságnak mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgazda­ság számára előirányzott beru­házások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek vol­na. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához ve­zetett. s ugyanekkor hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb szo­ciális jellegű beruházások meg­valósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges élelmisze­rekkel és iparcikkekkel. A központi vezetőség múlt év júniusában hozott határozata valamint az ezt kiegészítő to­vábbi határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek párfvezetőségünk hiba iából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlő­désünk útjából Júniusi, októberi és decemberi határozataival pár­tunk központi vezetősége az úi helyzetnek megfelelően megala­pozza gazdaságilag a munkás- paraszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gazdasági alapi át. Ezzel pártunk központi vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyarországon. A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is. központi kérdése a munkás­osztály államhatalmának, és e hatalom alaDjának, a munkás­paraszt szövetségnek további következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gaz­dasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek meg­felelően a nép:olét állandó eme­lés«, a mezőgazdasági termelés gyors felendítése. és a fogyasz­tási javak termelésének fokozd sa. Ipar A munkásosztály államhatal-.. ma további megszilárdításánál;, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítanának. a széles nemzeti összefogásnak s általá­ban a szocializmus építése új szakasza megvalósításának fel­tétele. hogv államunkat, né­pünket erős, egységes marxista- leninista pari vezesse. Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tö- megkapcsola'ainak megerősíté­se, továbbá a vezetés elvi ala­pokon nvugvó teljes egységének és kollektiv jellegének biztosítá­sa az egész pártban, de különö­sen a vezető pártszervekben! A szocializmus építésének új szakaszát országunkban gazda­sági szempontból főleg a követ­kezők jellemzik: 1. Népgazdaságunkban a ter­melőerők fejlesztését a legszoro­sabban egybekapcsoljuk a mun kásosztály. az egész nép élet- színvonalának állandó emelésé­vel. Előtérbe kerül a lakosság növekvő ellátása élelmiszerrel, valamint a könnyű- és élelmi­szeripar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparcikkekkel és kulturális-szo­ciális szükségleteinek fokozott kielégítése. 2. A keletkezett aránytalansá­gok kiküszöbölése, újak keletke­zésének meggátlása. 3. A szocialista iparosítás po­litikája. mint országunkban a szocializmus építésének fő esz­köze s általában a szocialista gazdaság építése, fokozottabb mértékben támaszkodik a szo­cialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre. 4 A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egy- idöben történő, erőteljes kifej­lesztése: a mezőgazdaságnak szakemberekkel, korszerű gépek­kel, műtrágyával és egyéb ter­melőeszközökkel. valamint szál­lítóeszközökkel. s ugyanakkor fogyasztási iparcikkekkel való ellátásának olyan mértékű növe­lése. amely az előző szakaszhoz képest minőségi változást ké­pez. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a mun­kásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szö­vetségben. Megszilárdul a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma. Azalatt a jó tíz hónap alatt, amely központi vezetőségünk múlt év júniusi történelmi hatá­rozata óta eltelt, az intézkedé­sek egész sora történt .annak ér­dekében. hogv gazdaságpoliti­kánkban valóraváltsuk a köz­ponti vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmények, bár még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. Mindenekelőtt lényegesen meg­javult az egész lakosság, az ösz- szes dolgozók, s ném utolsó sorban a munkások és alkalma­zottak anyagi helyzete. Az 1953. második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús- és zsíráraknak ez év márciusában történt leszállítása következté­ben a lakosság egy évre számít­va 2100 millió forintot takarít meg. Ennek a hatalmas összeg­nek nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét nö­veli. Uj lendületet vett orszá­gunkban a lakásépítés, mely ez- évben mintegy kétszerese a múlt évinek. Erőteljesen megindult a lakóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fo­kozott gondot fordítanak a mun­kavédelemre a balesetelháritás- ra. az üzemi egészségvédelemre. \ Munka Törvénykönyvének re­formja megnövelte a dolgozók iogait, emelte számos szociális szolgáltatás mértékét. A legne­hezebb testi munkát végző dol­gozók és a fizetésben legelma­radottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalmazottak­nak közel fele, fizetésemelésben részesültek, illetve részesülnek az év folyamán. Emelkedett a munkásnvugdíiasok nagyrészé­nek nyugdíja is. 1954 első felében a lakosság 3.6 milliárd forinttal több árut kap fogyasztásra és fog tényle­gesen elfogyasztani. mint amennyit kaoott és fogyasztott 1953 első felében. Ez azt jelen­ti. hogv hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is. 1954 első felében 375 forint ér­tékkel több árut fogyaszthat, mint amennyit fogyasztott a múlt év első fe'ében. Érezhető a javulás a termelés­ben, a munkások, a műszaki ér­telmiség magatartásában, han­gulatában is. Munkásosztályunk, s vele kéz a kézben műszaki értelmiségünk hitet tett vártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokrá­ciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munka­lendülettel behozta a januári és a februárt lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi ver- ( seny során újabb győzelmek so­rozatát aratta a termelés front­ján. (Taps.) Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk patro- názsmozgalma a gépállomások és a termelőszövetkezetek mű­szaki. gazdasági megsegítésére, amely mozgalom központi veze­tőségünk már említett határoza­tai nyomán bontakozott ki. fel­emelő s egyben rendkívül hat­hatós megnyilvánulása a mun­kás-paraszt szövetségnek és e szövetségen belül a munkásosz­tály vezető szerepének. Ugyanekkor azonban azt is meg kelt állapítani, hogv az ipari termelés terén még távol­ról sincsen nálunk minden rend­ben. Az első és legfontosabb kér­dés. a munka termelékenységé­nek s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés * legszorosabban ösz- széfügg egymással. A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszín­vonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árle­szállítás lesz. Az árakat azon­ban csak akkor tehet leszállíta­ni, ha előzőleg nőtt a termelé­kenység és csökkent az önkölt- ség. A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az. hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyiségi telje­sítésével törődik, de elhanya­golja a gazdaságosság kérdését s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyel­met teremteni üzemeink nagy ré szében. pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideie végetvetnl e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kom­munisták. s általában a gazda­sági vezetők — nagyok és kicsi­nyek egyaránt — a dolgozók tö­megére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunk­ra egyébként is nehezen biztosít­ható anyagok megengedhetetlen oocsékoláisa és a gyártási seleit magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazda­sági vezetők és a műszakiak, va­lamint az összes dolgozók leg­sajátosabb érdeke, valamint a gyártási seleit lényeges csök­kentése alapvető feltétele annak, hogv megvalósítsuk következete­sen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jó­létének növelése. A következő években népgaz­daságunk fejlődésének üteme attól is függ. hogv milyen mér­tékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgo­zók közvetlen anyagi érdekeltsé­gét még nem tudtuk fejlődésünk emelőiévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyak­ran többet keres, ha nagymenv- nviségü seleitet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész orémiumban része­sülő személyzete gyakran jobban iár. ha a vállalat túlteljesíti ter­vét olvan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb terme­lést tud csak elérni a népgazda­ság szamára fontos, vagy nélkü­lözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsó sorban, ipari termelésünknek egyik alap­vető hiányossága, hogy az utób­bi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségé­re. Most. amikor lényegesen csökkentettük a termelés emel­kedésének ütemét, amikor meg­szűnt a terv túlfeszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termé­keink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan minden reális lehetőség. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap. mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertés­húsban és nem teljesen kielé­gítő a tejellátás. Kevés a la­kosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, no­ha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségé­nek emelésére irányuló erő­feszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakás­építésünk, növekvő üteme elle­nére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különö­sen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent, meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. Mezőgazdaság Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következ­tek be múlt év júniusa óta. Min­denekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a meg­valósított határozatok és intéz­kedések eredményeképpen meg­növekedett a parasztság jöve­delme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsé­kelte és évekre előre megállapí­totta a parasztság beadási köte­lezettségét és fokozott kedvez­ményeket biztosított a beadás­nál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket, amelyek kor­látozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termé­keit szabadon értékesíthesse. Ugyancsak pártunk kezdeménye­zésére, a kormány felemelte a termelési szerződéssel termeit növénvek árát, megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötésnél a teljes önkéntességet. Tekintet­tel az 1952. évi rendkívül aszá­lyos esztendőre a kormány nagymértékben elengedte a dol­gozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási- és gépállomási díjtar­tozásait. A mezőgazdaság beru­házásai. az előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruhá­zott összeg az előző évhez ké­pest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és a párt és a kormány egész po Etikájának eredményeként, ame­lyet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság termelési kedve. Az elhagyott ..tartalékföldek'’ egész területét bérbevette a paraszt­ság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az ál­lami és szövetkezeti kereskede­lem árueladása a falun, a pa­rasztság felé. mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugvanekkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti áru­felhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási- cikk­nél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helves politikáiénak következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, követ­kezetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a mun­kásosztály vezetése! Megnőtt pártunk és a munkásosztály te­kintélye. Megszilárdult, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.) ' Ami pártunk paraszipontika- iát illeti, az váHozatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alap­szik. A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fon­tos feladata. A paraszti gazda­ságok több mint fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelke­zik. Ahhoz, hogv a mezögazda- sáíg fejlesztéséből a kisparasztr ság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden mó­don támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorá- va! szemben olymódon, hogv a gépállomások, állami gazdasá­gok segítsék vontatóerövel. Az ilyen támogatás szorosabbra fű­zi a szegénvparasztság viszo­nyát a falu szocialista szektorá­hoz. erősíti a munkás-paraszt szövetséget. A mezőgazdaság fejlesztésé­ben. de a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésében és ezzei a szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középparaszt­ság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilár­duljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondos­kodnunk keli arról, hogy a kö­zépparasztság élhessen a kapott lehetőségekkel s hogy a terme­lés emelésére irányuló szándé­kát. melynek az utolsó hónapok­ban annyi jelét adta. akadály­talanul meg is tudja valósítani. Meg kell követelni tőle. hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be, hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, de elő keli segíteni azt is. houy a tehető legtöbbet termelhesse, hogy ter­ményeit a beadás teljesítése után szabadon, könnven értéke­síthesse s ígv jövedelmét fokoz­za. hogv megkaoia mindazt az árut. ami termeléséhez és fo­gyasztásához szükséges. A kúlákok az utolsó évekbeli egyre inkább igyekeztek meg­bújni a középpgraszfság sorai* (Folytatás a harmadik otdatonf

Next

/
Thumbnails
Contents