Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-22 / 40. szám
1934 május 22. SZ.\K4P ISOUlAn 5 Az MDP Központi Vezetőségének ülése Minden dolgos kéz fogjon kapát a termelőszövetkezetekben! A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége ülést tartott 3. A Szervezeti Szabályzat tervezetéhez érkezett módosítások. Tapasztalatok a nagyoroszi Úttörő tsz-ben a következő napirenddel: 1. Az MDP Közbonti Vezetősége kongresszusi beszámolójának irányelvei. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs. 2. Az államigazgatás és tanácsok feladatairól szóló beszámoló irányelvei. Előadó: Nagy Imre elvtárs. Előadó: Acs Lajos elvtárs. A Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyta a Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak által előterjesztett irányelveket s tudomásul vette Acs Lajos elvtárs beszámolóját a párt Szervezeti Szabályzatának tervezetéhez érkezett módosításokról. Negyedmillió forint kulák-tartozás a községi tanács „jószívűsége“ miatt Népünk a mezőgazdasági Programm végrehajtásán, a népjólét megteremtésén munkálkodik. Előrehaladásunkat a jólét felé az osztályellenség nem nézi tétlenül — egyre inkább fokozza ellentámadását. A kulákok — a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság legvadabb ellenségei — ahol és ahogyan tehetik aljas, fondorlatos módon kijátsszák és számos helyen lábbal tiporják a nép államának törvényeit. A kulákok államellenes tevékenységét számos községi, s járási tanács elnézi. Ez történt Karancskesziben is. A kulákok kihasználva a községi tanácstagok „jószívűségét“ kerek-perec megtagadták az adófizetést, többen a beadás teljesítését is annakellenére, hogy lett volna miből fizetniük. A tanácstagok „osztálybéke politikája“ csak táplálta azt a gyökeréig hazug kulákpropa- gandát, hogy „ne fizess, úgy is ad még kedvezményt a kormány“, vagy „nem baj, ha nem fizetünk, úgy sem lesz bajunk érte“. A kulákérvnek különösen a dolgozó parasztok elmaradottabb rétegei dőltek be. Dehát „addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik“. S ha végkép nem törne el, meg lehet találni a módját a korsó eltűrésének: Az „osztálybéke politika“ gazdasági „eredménye“, hogy csak a község hat kulákjának (van több kulák is, csak ezeket nagyobbrészt a volt községi tanácselnök „középparasz- tosította“) a multév adóhátraléka majdnem meghaladja a negyedmillió forintot! Csak egyedül Zsidai István bander 29 kh-s kulák multévi adóhátraléka 33.534 forinttot tesz ki. 1954. félévi adókötelezettsége 5985 forint. E kulák egyetlen egy fillért sem fizetett adóssága törlesztésére, pedig van többek között két lova is, s így feltehető, hogy fuvarozással havonta többezer forint jövedelemhez jut. íme, így károsították meg államunkat, népünket a karancskeszi kulákok. Az említett adóhátralékokon semmivel sem kevesebbet, mint három napköziotthont, vagy egy új gépállomást, vagy pedig öt modem családiházzt lehetne építeni. Miért történhetett ez meg? Azért, mert a községi tanács vezetői, a tanácstagok elferdítették pártunk politikáját. Tehát nem ismerik és így nem is érthetik a párt irányvonalát, a legfőbb állami célkitűzéseket. Ebből ered az „osztálybéke politika“, az állampolgári fegyelem lazasága, s minden megalkuvás. A tanácsvezetők az irodai utasítások csodatevő erejében bíztak, s mégis az adófizetést és beadást szabotáló kulákokon nem érvényesítették következetesen a törvény erejét. A tanácstagok ezt a lépést már népszerűtlen feladatnak tekintik. Pintér Sándor, a pénzügyi á’landó bizottság elnöke is ezek közé tartozik. így nem csoda, ha azt mondja: semmi közöm a ku- lákproblémához. A tanácsvezetők és tanácstagok — mivel népszerűtlen feladatnak tekintik a kulákelszámol tatás végrehajtását — azt várják, hogy a járási tanács funkcionáriusai oldják meg helyettük ezt a feladatot. Az utóbbi napokban úgy adódott, hogy a karancskeszi kulákok korsója is eltörött: megkezdődött az elszámoltatás. A kulákoknak most kamatostól kell megfizetniük államellenes tevékenységükért! A járási tanács pedig hasson oda, hogy a karancskeszi tanácstagokban, a végrehajtó bizottság tagjaiban és a hivatali apparátus dolgozóiban egyaránt megszilárduljon az állami fegyelem, hogy felszámoljanak minden lazaságot, minden megalkuvást, s gyáva magatartást! Elérkezett a szorgos tavaszi munkák ideje. Nagy gondot jelent ez a nagyoroszi Úttörő tsz-nél is, hiszen a 978 kh földet 96 tag műveli. Igaz, ez nem mind kapásnövény, de az 54 női tagból sem jár mindenki dolgozni. Mindössze 30-35 azoknak az asszonyoknak a száma. akik rendszeresen kiveszik részüket a munkából. De ezek aztán dolgoznak is rendesen. 9 kh cukorrépát saraboltak meg, 2 kh-n dohányt palántái- tak. de a 36.000 káposzta-, paradicsom, paprikapalánta ültetését is az asszonyok végezték. Alaposan meg kell fogni a munka végét. Ügy kell dolgoz- niok, hogy már messziről meglássák a járókelők: ezen a táblán tsz-tagok dolgoztak Már pedig ha nincs elegendő munkaerő, ellepi a földet a gaz és ez szégyen, nemcsak a nagyoroszi Úttörő tsz tagjaira, de nehezítik ezzel az egész termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését is. Maguk az asszonyok igyekeztek segíteni ezen a bajon. A kongresszus tiszteletére egymásután születtek meg a vállalások: 200 munkaegységet teljesítek ezávben. Kucsa Istvánná 260. Magyar Sándorné 250, mig Kovács Károlyné és újhelyi Józsefné 200 munkaegységet vállalt. A félévi értékelésnél Kovácsné 120, Magyar- né 150. Ujheíyiné 116, Kucsá- né pedig már 145 munkaegységnél járt. Bizony, az asszonyok nagyon sokat segíthetnek a tsz-nek, csak meg kell találni a módot, hogy valamennyit bevonják a munkába. Tavaly még ennyien sem jártak dolgozni. Az idén azonban, aki komolyan bekapcsolódott a munkába, szép eredményt ért el. Nagy segítség ez a tsz-nek. Keressük csak az okát. miért nem dolgozik rendszeresen még most sem minden asszony? Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezen a téren a férfiak sokkal előnyösebb helyzetben vannak. Hiszen a tsz-ben végzett munka mellett az asszonyra hárul a háztartás minden gondja és a gyermeknevelés is. Tsz-el- nökeinknek nem szabad mereven kezelni ezt a kérdést. Elegendő, ha az asszonyok 4—5 napot dolgoznak a közös gazdaságban. De ezt a 4—5 napot aztán alaposan használják ki. így egykét nap marad arra is, hogy elvégezzék a házkörüli munkát. Meg aztán legtöbbjüknek háztáji földje is van. Ezen is dolgozni kell, hogy termést hozzon. De ezzel nincs is komolyabb baj a nagyoroszi Úttörő tsz-ben. Az asszonyok maguk mondják el, nem követelik tőlük, hogy a hét minden munkanapján a közösben dolgozzanak. Nagy Istvánné- nak az a véleménye, hogy például szombaton minden asz- szony otthon maradhatna, ki1 vétel nélkül, ha mind az 54 rendszeresen járna hétközben dolgozni. Tavaly megtörtént az is. hogy vasárnap is dolgoztak. A községnek napközi otthona is van. Tehát a kisgyermekes anyáknak sem okoz már gondot, hol hagyják gyermekeiket, mig ők dolgoznak. Miért nem járnak akkor mégis? De hadd mondják el maguk, az asszonyok. Kucsa Istvánná vezetésével hat asszony ülteti a dohányt. Egy kh volna még hátra, de az is az idő miatt. Nagyon puha a föld, mert mindig esik és nem tudnak belemenni. Ku- csáné szeret dolgozni, bízik abban is, hogy a vállalt 260 munkaegység helyett sikerül a 300-at teljesítenie. Ö mondja el a következőket: — Az a legnagyobb hiba nálunk, hogy nem becslilik meg az asszonyok munkáját — mindjárt el is mond egy történetet, amely még a tavaszon történt, hogy bebizonyítsa igazát. — Szóltam Hoffer Istvánnak, a fogatosok brigádvezetőjének, küldjön egy fogatot, mert szántani szeretnénk. Meg is ígérte, hogy másnap reggel itt lesz. Én azonban hiába vártam másnao. sőt hamadnan sem lőtt foynt. Elmentem és megkérdeztem, hogy mi van? Kisült, hogy a nekem ígért fogatot már máshová irányították. A fogato- soknak elsőbb a szántás. Az asszonyok ráérnek később is! Ez volt a véleményük. Lovas Gáborné már 60 éves. /le meg kell hagyni, hogy a legszorgalmasabbak egyike Jelenleg már 150 körül van a munkaegvsége. de az elmúlt évben is 250-et téliesített. Dolgozott a télen is. Kora tavasz- szal a trágyarakodásnál segített. A tavaszi vetéseknél is részt kért a munkából. Most a szecskavágóknál van. Lovas Gáborné arról beszélt, megtörtént az is. hogy a munkák elosztásánál. nem vették figyelembe el tudja-e végezni az illető, amit kiosztottak rá vagy nem. — A tavaszi vetésnél a vetőgéphez jelöltek ki. Én nem bírok a vetőgép után járni, hisz már nem vagyok fiatal. Amikor ezt megmondtam, a szememre vetették a prémiumként kapott malacot. Megdolgoztam én azért tavaly, még arattam is. Most is megteszek minden tőlem telhetőt, de amit nem bírok, nem tehetem. A kukoricavetésnél vezettem a lovat, most is ott vagyok, majdnem minden nap a közösben. Csábi Miklósné úgy 80 körüli munkaegységet szerzet! eddig. Igaz nem ő, hanem az anyósa tagja a tsz-nek, de az már öreg és Csábi Miklósné jár helyette dolgozni. Mert ha már tagok, necsak papíron legyenek azok. hanem dolgozzanak is. ö is arról beszélt, hogy sokszor igazságtalanság történik az asszonyokkal, sőt bevallja azt is, hogy azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy az ősszel már nem megy a tsz-be dolgozni, bár még hivatalosan nem tett semmit. Az elszámolást várja. — Nem félek a munkától I bármilyen is az, de nem becsülik meg az asszonyt. A trágyahordásnál segítettünk a fogatosoknak. A trágya any- nyira le volt taposva, hogy a villát úgy kellett leszúrni, mjntha ásnánk. Nehéz volt. Hát Sógor Jani bácsi meg ott méltatlankodott, hogy ennyire akkor is vitte volna, ha egyedül van, nem pedig az asszonyokkal. Az asszonyok tehát arról panaszkodnak, hogy nem becsülik meg munkájukat, hiába végzik el azt rendesen. A tsz vezetősége ne vegye kicsinyességnek az elmondottakat. Az asszonyok is szeretik az igazságot és dolgozni is szeretnek, hiszen a tsz agronómusa is a legjobb véleménnyel van munkájukról Gondolkozzon ezen a tsz vezetősége, s igyekezzen változtatni a jelenlegi helyzeten. Gondoljon arra, hogy nem egy asszony talán azért nem jár dolgozni, mert valamiképpen kedvét szegték. Pedig az asszonyok munkájára nagy szüksége van a tsz-nek. Persze aztán akadnak olyanok is, mint például Varga Já- nosné, akinek mindössze 35 munkaegysége van. mivel hogy „idegei nem bírják” a közös munkát. Azonban ha a közösből osztozkodni kell. ő az első. aki követeli a magáét. Tóth Miklósnát is azért zárták ki a tagok sorából, mert még azután sem volt hajlandó dolgozni a tsz-ben. miután leváltották őt a tanácselnökségről. Úgy látszik, az a véleménye, hogy tekintélyén esne csorba, ha ezekután dolgozna a tsz- ben. Az ilyen tagokra aztán valóban nincs szükség. Pedig hogy mennyire érdemes a tsz-ben dolgozni, azt Kovács Károlyné tudja legjobban. 14 borjut gondoz most is. Reggel már fél 5-kor kel és 8-ig tart a munka. Délután meg fél négytől este 7-ig. Közben segít a növényápolásban is. Tavaly 255 munkaegysége volt. 1785 forint készpénzt, 7 mázsa 65 kg búzát, 122.5 kg árpát, 3 mázsa 82 kg burgonyát, 122.5 kg kukoricát, 33.25 kg cukrot, 51 liter olajat. 25 és fél kg szappant, meg aztán almát, borsót és különböző zöldségfélét kapott. A férje is tsz-tag, de azért jól jött az ő jövedelme is. Mióta összekerültek, most sikerült még csak tűzhelyet vennie és az embernek is teljesült régi vágya: a kerékpár. Még eddig nem tudták elérni azt sem. hogy a két gyereknek egy-egy pár cipőnél több legyen. Most egynek négy pár is van. Az asszonyok ne szégyeljék, hanem váljék dicsőségükre, hogy a tsz-ben dolgoznak. És elsősorban is ők maguk látják hasznát munkájuknak. Bizonyítja ezt Kovácsné példája. Nem úgy van már, mint a múltban. hogy a parasztasszonyoknak még akkor is el kellett menniök éhbérért dolgozni, ha a föld végében is hagyta a gyermekét. Ma már ezek az asszonyok maguknak dolgoznak, közösen osztják el a közösen végzett munka eredményét. A közös eredmény meg annál jobb lesz. ha minél több kéz dolgozik a tsz földjein és minél jobban végzik el a munkát. Erre gondoljon Csábi Miklósné is. Meg aztán emberség, becsület dolga is, hogy mindenki, aki dolgozni tud, kivegye részét a munkából. Honfi Gizella. MEGJELENT A „Pártépítés“ c. folyóirat májusi száma, melynek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: A III. pártkongresszus elől. Borbándi János: Kongresszusi verseny a Lenin Kohászati Művekben. Varga Béla: a budapesti X. kerület üzemeinek tapasz-a'o- tai az önköltség csökkentésében. Szecsődi Márton: A termelés pártellenőrzéséről. Böhm József: A somogyme- gyei termelőszövetkezetek megszilárdításáért. A személyi kultusz kérdéséhez. A kecskeméti és a kiskőrösi járási instruktorok munkájáról. E fontos cikkek mellett még számos más cikket közöl a Központi Vezetőség folyóirata. Lendítsük fel az úg siómozgalmat, a termelékenység emelésének fontos eszközét Pártunk és kormányunk az utóbbi időben rendkívül nagy figyelemmel kíséri népgazdaságunk fejlődésének mutatóit, a termelékenység növekedését, az önköltségcsökkentés alakulását, a tervteljesítést, de minden olyan tényezőt, amely elősegítheti dolgozó népünk élet- színvonalának fokozottabb növekedését. A Központi Vezetőség határozatai megmutatták a jobb élethez vezető utat, a kormányhatározatok pedig széleskörű lehetőséget biztosítanak a nép jólétének emeléséhez, szociális és kulturális életünk megjavításához, a jobb munka- feltételek megteremtéséhez. Most rajtunk, dolgozókon a sor; erős akarattal, lelkiismeretes munkával arra kell törekednünk, hogy a nép jólétének emelését célzó határozatok megvalósuljanak, közös, nagyszerű programmunk testet öltsön. Harcolnunk kell azért, hogy az áruk termelési értéke csökkenjen, újításokkal, észsze- rűsítésekkel, a munka jobb megszervezésével arra kell törekedni, hogy munkánk termelékenysége fokozódjon. Sztálin elvtárs egyértelműen leszögezi: „Csakis olyan iparra van szükségünk, amely tervszerűen csökkenti az áru árát, amely a termékek önköltségének tervszerű, rendszeres csökkentésére épül tel, amely ilyenformán tervszerűen, rendszeresen javítja a termelést, a munka technikáját és szervezését, a gazdasági igazgatást, módszereit és formáit — mert csak az ilyen ipar haladhat előre és csak az ilyen ipar hozhatja meg a teljes győzelmet a proletariátus számára." A felszabadulástól eltelt időszakban megyénk ipari üzemeinek dolgozóiban is gyökeret vert az újításra, észszerű munkára, jobb munkaszervezésre való törekvés. Ezer és ezer olyan újítási javaslat valósult meg, amelyek elősegítették a termelés fokozását, a termelékenység növelését. Most azonban, amikor az életszínvonal fokozottabb növelését és a közszükségleti cikkek árainak tervszerű csökkentését tűztük ki célul, különösen fontos az újító mozgalom további elterjesztése. A vállalatok igazgatóinak, üzemvezetőknek minden segítséget meg kell adniok, hogv az újítók javaslatai megvalósuljanak, gazdasági életünkben gyümölcsözzenek. Követendő az Acélárugyár sodronyüzeme műszaki és gazdasági bizottságának példája, amely a technológiai osztály bevonásával az elmúlt negyedévben öt újításhoz adott segítséget a rajzok tökéletesítésével, elkészítésével. A rónai és zagyvái bányavállalatoknál azonban ez a segítség nem tapasztalható. így természetesen a szénbányászati tröszthöz tartozó vállalatok közül ennél a két vállalatnál van a legkevesebb _ újítási javaslat. Pedig ezeknél a vállalatoknál is rendkívül fontos lenne a termelés önköltségének kedvezőbb alakulása. A szénbányászat területén viszonylag a mizserfai vállalatnál törődnek a legjobban az újítómozgalommal. Itt az elmúlt negyedévben 39 javaslatot nyújtottak be, s a munka termelékenységének fokozását előseg’tő újítási javaslatokra több mint 14.000 forint újítási díjat fizettek ki. A Salgótarjáni Acélárugyárban az első negyedévben 328 javaslat futott be, amelyből 163-at be is vezettek. Az elfogadott javaslatok előkalkulált gazdasági eredménye 1,387.000 forint. Ez a megtakarított érték nagy mértékben elősegíti a termelt áru önköltségének csökkentését, s így természetesen módot t' “ t arra, ho"- olcsóbban kerüljön a fölvásárlókhoz. Igen örvendetes, hogy az első negyedévben benyújtott javaslatok közül 46 a munka- védelem megjavítását és a baleseti erőforrások csökkenését segíti elő. Ez igen komoly javulás, mert a megelőző negyedévekben átlagosan 20—25 javaslat irányult csak a kedvezőbb munkakörülmények és biztonságosabb termelés elősegítésére. Igen sok értékes újítás van a Salgótarjáni Üveggyárban is. Sínk József a korsógyártásnál előforduló selejt- csökkentésre nyújtott be javaslatot, amelynek várható gazdasági eredménye mintegy 14.000 forint. Ennél az üzemnél április 5-től 10-ig újítási hetet szerveztek, s ezalatt az idő alatt 117 javaslat került az újító bizottság elé. Ez a tény hűen igazolja, hogy dolgozóinkban megváltozott a munkához való viszony, s minden törekvésük arra irányult, hogy a termékek előállítási költségének csökkentésével elősegítsék az életszínvonal emelésének tervét. Hiba azonban az üveggyárban, hogy egy-egy újítást a javaslat bevezetése után ugyan alkalmaznak, de amikor újból gyártás alá kerül az a cikksorozat, az új módszerről már megfeledkeznek és a régi elgondolások szerint dolgoznak. Fel kell figyelni erre a vállalat igazgatóságának, a szakszervezetnek is, és a már egyszer bevált újítást ne csak kísérletképpen, hanem rendszeresen alkalmazzák. Az újítómozgalom szélesítése alkalmával gondot kell fordítani a külföldről behozott importanyagok gazdaságosabb felhasználására, is. Bár több olyan kezdeményezéssel lehet találkozni, mint az Acélárugyár galvanikus horganyozóiában, ahol régebben az amónlemez hulladékát nem használták fel. az utóbbi időben ezeket a hulladékokat újból beöntik és felhasználják — de e téren még mindig sok a javítanivaló. A sztahanovisták, technikusok és mérnökök példamutatásukkal lendítsék eiőre a termelékenység emelkedését elősegítő újítómozgalmat. Kutassanak fel egyre újabb és újabb tartalékokat a munka termelékenységének emelésére, az önköltségcsökkentésre. Ezzel a nagyszerű mozgalommal kapcsolatban természetesen nagy feladatok hárulnak az üzemi szakszervezet» bizottságokra. Az a feladat, hogy ebbe a mozgalomba vonják be az üzem összes dolgozóit. Karolják fel merészen az újítók kezdeményezését és segítsenek az üzemvezetőségnek abban, hogy szakadatlanul tökéletesítsék a technológiai folyamatokat, észszerű sítsék a termelés folyamatát. vezessék be és alkalmazzák az új technikát. Egy pillanatra sem szabad megtűrni az olyan jelenséget, ami több bányavállalatunknál tapasztalható, hogy a vállalat dolgozói által benyújtott javaslatok egyszemélyi elbírálója hetekig, sőt hónapokig tartogatja fiókjában elintézetlenül az újítási javaslatokat. Az ilyen eset természetesen nem lendíti előre az újítók mozgalmát, ellenkezőleg elkedvetleníti még azokat is, akik lelkiismeretességből hosz- szú időn keresztül törték fejüket egy-egy észszerű munka- módszer bevezetésének lehetőségén. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az újítási mozgalom egyik legfontosabb alapja a termelékenység növelésének és a termékek előállítási ára csökkentésének. Most, amikor azért folvik a küzdelem, hogy gazdagabb és szebb életet biztosítsunk minden dolgozó számára. hogy tovább csökkentsük a közszükségleti cikkek árait, pártunk és kormányunk mindenkitől elvárja, hogy ezt a célt a tőle telhető módon segítse elő. Rácz Vince SZMT-titkár
