Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-07 / 27. szám
SZABAD NOGRAD 1954 április 7. A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez Lapunk legutóbbi számában részleteket közöltünk Kelemen Jenő elvtárs, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszer vezeti osztálya vezetőjének előadásából a módosított szervezeti szabályzat tervezetéről amelyet április 1-én a salgótarjáni pártoktatók házában tartott. Az előadás után számos elv társ hozzászólt, amelyekből az alábbiakban közlünk ismerte tést: KÁLMÁN PÁL elvtárs, a pártiskola hallgatója elsőnek szólalt fel, öt kérdést intézeti Kelemen elvtárshoz: mit jelent az objektív meghatározás a pártmunkában, megvan-e az alapszervezet önállósága a tagok kizárásánál, a fejlődési folyamat törvényszerűsége milyen időközökben követeli meg pártunk szervezeti szabályzata módosítását? Lesz-e új tagsági könyv a kongresszus után, a megyei, járási párt végrehajtó bizottságoknál lesz-e első-, másod- és harmadtitkár? Ezenkívül helyeslem — mondotta Kálmán elvtárs — az alapszervezet vezetőségének az évenkénti újjáválasz- tását, mert így új, friss erő is kerül a pártszervezet vezetőségébe, amelynek segítségével könnyebben lehet megoldani a feladatokat. A következő hozzászóló, SZÁLKÁI GÉZA elvtárs elmondotta, hogy rendkívüli jelentőséggel bír az értekezlet. A módosított szervezeti szabályzat tervezete után sokan érdeklődnek. Nemcsak a kommunisták, de a pártonkívüliek is felismerték a tervezet jelentőségét, s egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak iránta. Ebben a helyiségben is — mondotta Szálkái elvtárs — régen voltak ilyen sokan. Egy biztos, ez a szervezeti szabályzat tervezet az ország dolgozóinak az eredményét tükrözi vissza, akik a jövő munkáiban is, a feladatok végrehajtásában is részt akarnak venni. A harmadik — negyedik kongresszus közötti időben egységes akarattal fognak helytállni. STURMAN ELVTÁRS, a pártiskoláról a reviziós bizottság felépítése után érdeklődött. VÁRHELYI ELVTÁRS a Kiskereskedelmi Vállalat alapszervezetétől a tervezet 4fi. pontjával foglalkozott felszólalásában. Helyesnek találta, hogy az alapszervezet vezetősége a fegyelmi ügyet a taggyűlés elé terjeszti. A visszaminősítésnél azonban figyelembe kell venni — mondotta — a körülményeket, mert egyes párttagok például a koruknál fogva, nem tudnak eleget tenni kötelezettségüknek. Különösen előfordul ez az első körzetben. Ezeket később kizárták. De itt külön meg kell jegyezni, hogy ez nem pártbüntetés. KÖNNYŰ ELVTÁRS, az Acélárugyárból elmondotta: a megválasztott titkárok több esetben meg sem ismerhették a munkakörüket, előfordult, hogy két taggyűlés közötti időben leváltották őket. Ezért is helyes a vezetőséget évenként megválasztani. FALATI ELVTÁRS felszólalásában a következőket mondotta: „A párt és a tömegek közötti kapcsolat megjavítása fontos feladat, naponta köztük élünk, meghallgatjuk javaslatukat, de az eddiginél még komolyabb munkát kell végezniük a tömegszervezeteknek, hogy munkájukat megjavítva, a párt előisko- lájává válhassanak. Növelnünk kell a párt tekintélyét, fejlett tagokat és tagjelölteket kell nevelni. Ezért javaslom, hogy a pártszervezetek tagjelöltet csak úgy vegyenek fel, ha az előzőleg egy évig a tömegszervezetekben végzett munkát, ezt pedig a tömegszervezet vezetője igazolja. Ezután az értekezlet legidősebb részvevője, KAMARÁS PÁL elvtárs kért szót. Helytelennek tartotta — amely ezelőtt sok esetben megtörtént — hogy az idősebb elvtársaktól minden indok nélkül elvették a tagsági könyvet, csupán azért, mert megöregedett. Pedig fiatal korában a párt irányvonaláért lelkesen harcolt, magáévá tette Marx- Lenin eszméjét és azzal együtt ts akar meghalni. A kérés mindössze annyi, hogy a párttagsági könyvet hagyják meg az idősebb párttagoknál — fejezte be a beszédét Kamarás elvtárs. SUSÁN ELVTÁRS, Margit- táró bányaüzem pártszervezetétől javasolta az 1948-ban ki zárt párttagok ügyének felülvizsgálását. BOGNÁR ELV- TÁRS, a begyűjtési minisztei meghatalmazottja a tagjelöltség idejével foglalkozott. Egyben javasolta az idősebb párttagok tiszteletbeli tagként való nyilvántartását. PAPP ELV- TARS, a Salgótarjáni Üveggyár pártbizottságának titkára a tagdíjfizetéssel foglalkozott. Az értekezleten felszólalt Szabó elvtárs, az Acélárugyár pártszervezetétől, aki a tervezet 3 pontjának fontosságál vázolta a részvevők előtt. Védje a pártot minden ellenséggel szemben a kommunista — mondotta. — Mi megtanultunk küzdeni a 25 éves elnyomatás alatt, amikor azt sem volt szabad megmondani, hogy szervezett munkás valaki, mert ha megtudták, megvasalták. Egy alkalommal er.gemet Is elszakítottak 5 apró gyermekemtől, pedig mindössze annyit mondtam: a Horthy- hadsereg nem a miénk, a néphadsereg harcol az érdekeinkért. Nekünk utolsó csepp vérig harcolni kell a pár! Irányvonaláért. Az értekezleten ezenkívül még felszólalt: Marek János, a Salgótarjáni Üveggyár párt- szervezetétől és Fazekas József, a Zsírbegyüjtő Vállalattól. A hozzászólások után Kelemen elvtárs röviden összefoglalta az értekezleten felvetett kérdéseket, egyesekre azonnal meg is válaszolt, a többieket pedig továbbítják pártunk Központi Vezetőségéhez. Felhívta az előadás részvevőinek figyelmét, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel keressék fel a pártbizottságokat, a pártlapok szerkesztőségeit. A káderek neveléséről A módosított szervezeti szabályzat tervezete tükrözi pártunk erejét, fejlődését és szoros kapcsolatát a dolgozó néppel. E tervezet kidolgozását nagymértékben elősegítette az SZKP XIX kongresszusán elfogadott módosított szervezeti szabályzat. Rákosi elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének 1952 október 23-i ülésén, amikor beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusáról, az elfogadott szervezeti szabályzatról a következőket mondotta: „A Szovjetunió Kommunista Pártja új szervezeti szabályzatával nem foglalkozom részletesen, de már most felhívom a figyelmet, hogy ez a dokumentum a kongresszus egyik legfontosabb alkotása. E szabályzatot nekünk a legkisebb részletéig alaposan, gondosan kell tanulmányozni. Előre meg lehet mondani, hogy azoknak a változásoknak a jelentékeny részét, amelyet a kongresszus a régi szabályzaton foganatosított, a mi viszonyainkra is lehet alkalmazni és alkalmazni is fogjuk.” A tervezet pontjai igazolják Rákosi elvtárs megállapításának igazságát. Az új szervezeti szabályzat tervezete nagyobb kötelességet állít a párttagok és tagjelöltek elé. de ugyanakkor biztosítja jogaik korlátlan gyakorlását. Elért eredményeink, nagy célkitűzéseink valóraváltása — amit a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata szab meg — nagyobb felelősséget követel minden kommunistától. De nyilvánvaló, nem másolhatjuk le az SZKP szervezeti szabályzatát, mert a mi pártunk még nem érte el azt a fejlettségi fokot, amit a Szovjetunió Kommunista Pártja A mi pártunk tagjai nem éltek át olyan forradalmakat, ugyanak kor a politikai képzettség terén is sok tennivalónk van még annak érdekében, hogy elérjük azt a színvonalat, amelyen az SZKP tagjai állnak. Éppen ezéri a szervezeti szabályzat tervezete azokat a módosításokat javasolja, amelyek megvalósításának I Inegvannak a reális feltételei. 1 Szocialista társadalmunk építésének jelenlegi szakaszában nagy jelentősége van a tervezet 3. b) pontjának: „A tag és tagjelölt kötelessége, hogy fegyelmezetten hajtsa végre a párt- szervek, a pártszervezetek határozatait, harcoljon azok megvalósításáért”. A szabályzat e pontja azzal egészült az eddigitől, hogy: „harcoljon a határozat megvalósításáért”, amely mindig, de most az új szakaszban különösen nagy jelentőséggel bír. A júniusi, októberi és decemberi határozatok megvalósítása elősegíti pártunk politikájának megvalósítását. Ez azonban harci kérdés, nem megy magától. Harcolni kell a régi, megszokott ellen, az újért s munkánk homlokterében az ember a maga szükségletével kell hogy álljon. A határozatok feldolgozása, tudatosítása és gyakorlati megvalósításában nagy szerepük van a kádereknek. A 3. j) pont foglalkozik a káderek kiválasztásával. Javaslom azonban, egy új pontként bevenni a szervezeti szabályzatba: „Bármilyen helyen is dolgozik, foglalkozzon a káderék politikai és szakmai nevelésével. Segítse elő, hogy rövid időn belül területe gazdájává váljon.” E pontot a szervezeti szabályzatba azért is javaslom, mert a kádermunka terén komoly problémák vannak. Sok vezető nem teszi magáévá klasszikusaink tanítását a kádermunkáról. Ebből adódik aztán az, hogy a határozatok nincsenek vagy nem megfelelően vannak feldolgozva és végrehajtva, ami nyilván gyengíti pártunk harckészségét. De ugyanakkor az egyszerű párttagok sem minden esetben néznek úgy a vezetőkre, mint a nép képviselőjére, hanem sokan úgy gondolkodnak, hogy nekem jó volt eddig, jó lesz ezután is. Nem teszik meg javallatukat a káderek nevelése, eset leg leváltása érdekében. Szabó István, megyei háromhónanos pártiskok vezetője. A visszaminősítésről és a tagdíjfizetésről A tervezet 47. pontja kimondja: „Azt a párttagot, aki nem teljesíti, vagy elhanyagolja a párt iránti kötelességeit, pártbüntetésként egy évig terjedő határidőre tagjelöltté lehet visszaminősíteni. A visszaminősítésről az alapszervezet vezetőségének javaslata alapján a taggyűlés határoz, s ezt a határozatot a járási, a városi, a kerületi, illetve a Központi Vezetőség által erre felhatalmazott üzemi pártbizottság hagyja jóvá“. A tervezet e pontjához javaslom: „Azt a párttagot, aki nem teljesíti, vagy elhanyagolja a párt iránti kötelességeit tagjelöltté is vissza lehet minősíteni“. „Az a párttag vagy tagjelölt, aki három hőnapig indokolatlanul nem fizet tagsági díjat s ez idő eltelte után felszólítás ellenére sem teljesíti kötelességét megszűnik a párt tagja, illetve tag jelölt je lenni. A párttagság, illetve tagjelöltség megszűnéséről az alapszervezet vezetőségének előterjesztésére az alapszervezet taggyűlése dönt, de a döntést az illetékes felsőbb pártbizottság elé kell terjeszteni jóváhagyás végett“ — mondja ki a tervezet 9. pontja. Ehhez kiegészítésként javaslom: „Az a párttag, vagy tagjelölt, aki három hónapig indokolatlanul nem fizet tagsági díjat, megszűnik a párt tagja, illetve tagjelöltje lenni“. Szerintem a szervezeti szabályzat tervezetében a felszólítást a tagsági díj fizetésre vonatkozóan törölni kellene, annál is inkább, mivel ez a párttag kötelessége. A Szabad Nép 1954 márciur 25-i számában Földi Béla elvtárs a Szolnoki Járműjavító pártszervezetének tagja a tagdíjak megállapításánál a százalékos rendszert javasolta. Ezzel nem értek egyet, mert sok esetben a százalék kiszámításánál nézeteltérések keletkeznének. Helyesnek tartom a módosított szervezeti szabályzat terve~»tében a tagsági díjaknak a fizetés utáni besorolását. Nagy Sándor MDP-tag, Salgótarján. Újabb árleszállítás a Szovjetunióban A szovjet lapok közlik a szovjet kormány és az SZKP köz ponti bizottságának határozatát a közszükségleti cikkek nagyméretű árleszállításáról. A határozat 1954 április 1-én lépett érvénybe. Az árleszállítás 71 különböző iparcikk és élelmiszercsoporthoz tartozó árucikket érint. Ezek közé tartoznak a gabona, a liszt és tésztafélék, fűszeráruk, szövetek, lábbelik, divatáruk, szappan és illatszer- áruk, papír-írószer és játékáruk, porcelán-, fajánsz- és üvegkészítmények, háztartási cikkek, gyufa és ásványolajtermékek, sportszerek, gyógyszerek, stb. Mindezekben az árukban városokban és falun nagy a kereslet. Különösen nagy jelentősége van annak, hogy a falu nagy keresletnek örvendő építőanyagok, benzin, petróleum, kenőanyagok, lakatos-, kovács- és ácsszerszámok, villák, kaszák és melegágyi keretek árát is leszállították. A 71 árucsoportból 61 árucsoport cikkeinek árát 10—20 százalékkal, a többi tíz csoport cikkeinek árát pedig 5—8 százalékkal szállították le. Mit ad az újabb árleszállítás a népnek? A Szovjetunióban végrehajtott újabb árleszállítás nagy anyagi megtakarítást jelent a lakosságnak. A vásárlók előzetes számítások szerint, egy évben körülbelül 20 milliárd rubelt takarítanak meg, másszóval 20 milliárd értékű áruval többet vásárolhatnak, mint az árleszállítás előtt. Tehát az áruk olcsóbbodása növeli a néptömegek vásárlóerejét és ezzel hozzájárul anyagi jólétük emeléséhez. Megjegyezzük, hogy a Szov- etunióban az árak leszállítását nem kedvezőtlen piaci konjunktúra váltja ki, mint a kapitalista gazdasági rendszerben előfordul. Ellenkezőleg: a Szovjetunióban az árukereslet olyan nagy, hogy a termelés gyakran elmarad mögötte. Hasonló körülmények között a leleményes kereskedő egy percig sem habozna kihasználni a kedvező helyzetet, hogy emelje az áruk árát. Csakhogy a Szovjetunióban nincsenek kereskedők és egyáltalán nincsenek tőkések. Itt* mind az ipar, mind a kereskedelem az állam, a nép kezében van és ezek természetesen gondoskodnak róla, hogy a gazdaság eredményeinek a nép lássa hasznát. Ez eredményezi, hogy a szovjet állam leszállítja az árucikkek árát. A háború óta a Szovjetunióban már hétízben szállították le a közszükségleti cikkek árát. Az árleszállítások következtében — melyeket rendszerint az év első negyedében, márciusban, áprilisban hajtanak végre, — jelenleg közei két és félszer olcsóbbak az áruk. Ezzel kapcsolatban számításba kell venni .azt is, hogy ez alatt az idő alatt, a dolgozók pénzjővedetme egyszer sem csökkent, sőt emelkedett. Mi az árleszállítás forrása? az Az árleszállításnak az oka, hogy az ipar maga csökkenti a költségeket, az önköltséget. A kapitalizmusban az ebből eredő nyereséget a vállalkozók vágják zsebre., A Szov- etunióban ezt a jövedelemtöbbletet a nép szükségleteinek fedezésére, többek között az árucikkek árának leszállítására használják fel. Milyen módon csökkenti • szovjet állam a termelés költségeit, a termékek önköltségét? Ez a termelés szakadatlan tökéletesítése útján, azaz a termelés jobb megszervezésével, a tökéletesebb gépi felszereléssel, a munkafolyamatok gépesítésével stb. érik el. Ennek következtében a munka termelékenysége is gyorsan növekszik. Végeredményben a termelési önköltség csökkentésének, tehát az árleszállításnak is ez a legfőbb forrása. Perspektívák A tömegek megnövekedett vásárlóereje és a szüntelenül növekvő árukereslet hatalmas erővel lendíti előre a termelést a Szovjetunióban. Ez hívta életre a szovjet kormány és a kommunista párt legutóbbi határozatait a könnyű- és élelmiszer- ipar további gyors fejlesztéséről. amelyeknek az a célja, hogy biztosítsák az országban a közszükségleti cikkek bőségét. Erre a célra hatalmas ősz- szegeket ruháznak be. Egyedül a közszükségleti iparcikkek minisztériumának keretében körülbelül 6 milliárd rubelt költenek 1954-ben a termelés kiszélesítésére, tehát kétszer annyit, mint 1953-ban. A termelés továbbfejlesztése egyben forrása az újabb árleszállításoknak. A gazdasági építés nagy lendülete, a rendszeres árleszállítások világosan tükrözik a szovjet kormány békeszerető külpolitikáiét. fáradhatatlan és következetes harca a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, lehetővé teszi, hogy a szovjet nép minden erejét a békés alkotómunkának szentelje, állandóan emelie életszínvonalát, tökéletesebben elégítse kf növekvő anvagi és kulturális szükségleteit. Növekvő veszély fenyegeti Ausztria függetlenségét A zott bonni revansiszták foko propagandát evékenysé get fejtenek ki Ausztriában Gyakorta látogatnak el az or szág nyugati részébe, ott kap csolatot teremtenek ügynökeik kel, élénkítik tevékenységüket. Erre vall legújabban Kesselring volt hitlerista tábornagy ausztriai útja. A „Salzburger Nachrichten” emlékezteti olvasóit, hogy Kesselring volt a háború alatt „a déli hadseregcsoport fő- parancsnoka, s ebbe a hadseregbe zömmel osztrákokból álló csapattestek tartoztak”. Kesselring jel akarja éleszteni ..a régi fegyverbarátságot”. Az ..Österreichische Volksstimme” rámutat, hogy a re- vansiszta „Osztrák bajtársi szöveíség”-et irányitó nyugatnémet „Bajtársi Szövetség” egyik vezetője ugyanez a Kés- seiring. Senki sem hiszi el, írja a lap, hogy Kesselring ausztriai útja „személyes jellegű". Szemteút ez valójában — a nyugatnémet „Bajtársi Szövetség” megbízásából. A sajtóközlemények után Ítélve az osztrák hatóságok nagy figyelmet szenteltek Kes- selring látogatásának. A Weltpresse" közit, hogy Reu- gén karintiai város polgár- mestere hivatalos fogadást adott a volt hitlerista tábornagy tiszteletére. A fogadáson katonai indulókat játszottak és militarista beszédek hangzottak el. Az osztrák béketanács közölte, hogy március 25-én sok gyárban a munkások gyűléseiken felháborodva tiltakoztak, amiért a háborús bűnös Kesselringnek lehetőséget adtak, hogy akadálytalanul beutazza Ausztriát és a nyugatnémet militaristák megbízásából tárgyalásokat folytasson az osztrák bajtársi szervezetekkel. A nyugatnémet revansiszta körök más képviselői is készülnek Bécsbe. Az osztrák lapok közlik, hogy Erhard bonni gazdasági miniszter „Adenauer kancellár különmegbi- zottjaként a közeljövőben Bécsbe utazik. A közeljövőben várható az úgynevezett „európai szén-acélközösség” különbizottságának érkezése is. Erhard látogatásának céljait egue'őre titokban tartják. Nem kétséges azonban. hogy az Anschluss gazdasági előkészítéséről van szó. Erhard már 1952 augusztusában tárgyalt az osztrák kereskedelemügyi miniszterrel. Akkor megbeszélték. hogy milyen formában „képviselhetnék” a nyugatnémet monopóliumok az „osztrák kohászati ipar érdekeit az európai szén-acélközösség- ben”. A nyugatnémet militaristák „érdek-képviselet” alatt, mint tudíuk. azt értik, hogy saját érdekeiknek vetik alá az osztrák ipart. Ezek a tervek természetszerűleg veszélyezFelajánlások' májas 1. tiszteletére Mint a „Pravda” írja, a kuj- bisevi vizierőmű építkezésénél a hidrotechnikai komszomol- körzet kollektívája versenyfelhívással fordult a vizierőmű összes építőihez a dolgozók nagy nemzetközi ünnepe, május 1 tiszteletére. A kollektíva vállalta, hogy április 25-re teljesíti az építési és szerelési munkák négyhónapos tervét, 33.000 köbméter betont épít be, tíz százalékkal túlteljesíti a földmunkák tervét, két százalékkal csökkenti egy köbméter betonra és öt százalékkal a vasbetonkészítményekre jutó önköltséget. Az építkezés más körzetei is bekapcsolódtak a versenybe. A töltési körzet kollektívája, amely március 21-re teljesítette betonozási negyedévi tervét, vállalta, hogy áprilisban 50.000 köbméter betont épít be a tervben előirányzott 40.000 helyett Letartóztatták Cheddi Jagant Április 3-án letartóztatták Cheddi Jagant. Brit-Guyana elmozdított miniszterelnökét. Jatermeszetszermeg veszélyez- ■ azza' vádolják, hogy „meg- fetik Ausztria szabadságát és I sértette” a szabad mozgását kor- függetlenségét. * látozó intézkedéseket, Mi emelkedett az utóbbi években a Német Demokratikus Köztársaságban ? Az NDK áruforgalma az 1950. évit száznak véve, 1951-ben 124-re, 1952-ben és 1953-ban 165-re emelkedett. A tizenkétszeri árcsökkentés következtében lényegesen növekedett a D-márka vásárló- értéke. Ma ugyanazért az összegért egyes cikkekből 3—4-szer annyit lehet vásárolni, mint 4 évvel ezelőtt. Például: Nyugat-Németországbaní A megszállási költségek összege az 1949. évi 4.5 milliárd márkával szemben 1953-ban már 9.7 milliárdot tett ki. Az élelmiszerárak állandó emelkedése miatt egyre csökken a lakosság vásárlóképessége. A marhahús ára 1948 óta 80 százalékkal emelkedett. A legfontosabb élelmiszerek árának alakulása: (D-márkára átszámítva) cukor 1949 október 1953 7-én kenyér 1948-ban 0.39 M 1953-ban 0.70 M 533 g 3300 g tej 0.30 M 0.39 M vaj 250 g 1000 g vaj 5.12 M 6.12 M margarin 250 g 1000 g burgonya 0.16 M 0.22 M étolaj 500 g 1000 g kolbász 3.76 M 5.37 M kolbász 250 g 1500 g sertéshús 2.75 M 5.17 M sertéshús 500 g 2000 g A nyugatnémetországi munkanélküliek milliárd D-márkával növekedett. Az I—IV. bércsoportba tartozók fizetésemelése több mint egymillió dolgozót érintett, száma még szépített hivatalos adatok szerint is rohamosan növekszik. Decemberben naponta átlag 13.000 dolgozó vesztette el kenyerét.
