Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-24 / 32. szám

2 SZABAD AÓGR'ÍD 1954 április 24. Eredmények és feladatok a kongresszusi versenyben A párt II. kongresszusa óta alig volt példa arra, hogy ilyen nagyarányú verseny bontako­zott ki, mint most a III. párt- kongresszus tiszteletére. Szám- szerűségét ítélve akár az ipart, akár a mezőgazdaságot néz­zük. jelentős eredmények szü­lettek. A pártszervezetek, a szakszervezet szorgalmas mun. kájának eredményeképpen az üzemekben a dolgozók több­sége tett vállalást a kongresz szus tiszteletére. De falun is az eddiginél sokkal többen léDtek egymással versenybe, amelynek eredménye különö­sen a tavaszi munkák elvég­zésénél mutatkozott meg. Az iparban akár a gyárakat, vagy a bányát nézzük, a kongresz- szusi verseny eddigi szakaszá­ban is sok kiváló teljesítmény született. A vállalást tett dolgozók több­sége teljesítette felajánlását, különösen a gyárüzemeknél és már igen sok újabb vállalást tettek. Igen sok helyen az üze­mek vezetői és a pártszerve­zetek helyes előrelátása foly­tán az újabb vállalások, első sorban a tervlemaradás beho­zására irányulnak. Az Acélárugyárban, de más üzemekben, számtalan válla­lás történt, amelyben megfo­gadták, hogy május 1-ig, illet­ve a kongresszusig pótolják a lemaradást. Az eredmények­hez tartozik, hogy széles teret hódított a megye bányászai között a kongresszusi verseny­ben született egyesülés moz­galom, amelyhez eddig több mint 2500 bányász csatlako­zott. A bányavállalatok köz a megyei vártbizottság kon­gresszusi versenyzászlójának elnyeréséhez legközelebb je­lenleg a Mizserfai Szénbányák Vállalat áll. A vasas üzemek között a Zagyvapálfalvi Bá- nyagépgyár, az építőipar­ban a 63/6. vállalat áll az első helyen. A mezőgazdaságban, a be­gyűjtési terv teljesítésében a salgótarjáni járás vezet, má­sodik a balassagyarmati és a sereghajtó, utolsó ezen a té­ren a szécsényi járás. A köz­ségek közötti versenyben pél­dás eredményt ért el a már hosszabb idő óta élenjáró Nád­újfalu. A négyhavi beadási tervét sertésből 350, vágómar­hából 165, baromfiból 490. tej­ből 89, tojásból 159 százalékra teljesítette. A második helyen van Szügy, a harmadik helyen Szécsény község, ahol szintén kiváló eredmények születtek. A termelőszövetkezetek között első helyen az erdőtarcsai Sza­badság tsz halad, második a szurdokpüspöki Béke termelő- szövetkezet. Ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy az üzemek, bá­nyák dologzói, a tsz-ek, gép­állomások munkásai, de nem kevésbbé megyénk öntud u is dolgozó parasztjai között mélv visszhangra talált a pártfel­hívás. hogy jobb és eredmé­nyesebb munkával, az állnm iránti kötelességek pontos i ei- jesítésével készüljenek pár­tunk III. kongresszusára és ezzel is segítsék elő az egész n -o életét jobbátevő kormány- programm eredményes végre­hajtását. Éppen ezért különösen fur­csa, hogy az utóbbi hónapok­ban máris i«en nagy lemara­dás van a legfontosabb terüle­teken, például a széntermelés tervének,' vagy a falun a be­adás és adófizetés teljesítésé­ben. Igaz, hogy a bányánál a terv teljesítését gátolta az a súlyos mulasztás, melyet a szénbányák vezetői a feltárá­si és fenntartási tervek nem­teljesítésével elkövettek. Az el. múlt negyedévben nem keve­sebb. mint 30—35 százalék le­maradás van e tekintetben. A hibákat a tröszt és a vállala­tok vezetői még tetőzik azzal, hogy nem állanak ki nyíltan és nem mondják meg a dolgo­zóknak; a hibát ők követték el, például az új bérezési rend­szer helytelen magyarázásá­val és alkalmazásával. Ezek a hibák arra is mutat­nak, hogy rendkívül gyenge ai üzemeknél a termelés pártellenőrzése, valamint a tervek és vállalá­sok teljesítése érdekében vég­zett politikai felvilágosító­munka. A bajok fő forrósa — nem kétséges — ezekből szár­mazik. A pártszervezetek ve­zetőségei még sok helyen nem értik a termelés pártellenőrzé­sének a lényegét, legtöbb he­lyen azt csak az igazgatók, az aknavezetők beszámoltatásá­ban látják, bár egy sor he­lyen még ezt sem csinálják. Nem értik azt. hogy a töme­gek véleményének meghallga­tása, hangulatának állandó ta­nulmányozása. a problémáikra való válaszadás nélkülözhetet­len része a párt ellenőrző és irányító munkájának. Ezekből is adódik, hogy nagyon ala­csony színvonalon folyik a ter­vek és vállalások teljesítése, a hibák, a nehézségek leküz­dése érdekében a politikai fel­világosítómunka. A gyenge agitáció következ­tében nem tud megfelelően ki­bontakozni a dolgozók ver­senylendülete. vetélkedése. Ennek okát a kongresszusi agitáció tartalmában, érvsze­génységében kell keresni. Az üzemekben az agitációt sok helyen elcsépelt, frázisszerű jelszavak hangoztatása helyet­tesíti. amelynek alig van moz­gósító ereje. A fő feladat itt az. hogy a kongresszusi agitá­ció tartalmának és érvelésé­nek megjavításával adjanak a oártszervezetek segítséget a népnevelőknek. A fő dolog 'tt annak a helyes és reális jel­szónak az érvényesítése, hogy 2 kongresszusig behozni a meglévő lemaradást. Ennek érdekében igen fontos, hogy az eddigieknél sokkal jobban megértessük a dolgo­zókkal a pártkongresszus ösz- szehívásának jelentőségét. Ma sok vezető van az üze­meknél. akik úgy gondolják, ha őelőttük természetes pél­dául az, hogy a tervek telje­sítése, a jobb minőségű mun­ka nélkül az életszínvonal emelése csak üres frázist je­lent, akkor azt például min­őén bányász érti és tudja. Ezek a vezetők nagyon téved­nek, mert a dolgozó tömege­ket nem elég egyszer meg­győzni a párt és a kormány politikájának helyességéről, hanem minden újabb feladat­nál újra és újra meg kell őket győzni. így van ez a kongresz- SíUs összehívása jelentőségé­nek megértetésével is. Itt azt kell megmagyarázni, hogy a kongresszus összehívása nem cgj szerűen egynéhányszáz párttag tanácskozását jelenti, hanem itt sokkal többről van szó. A kongresszus azt jelenti, hogy ott olyan határozatok születnek, amelyek meggyor­sítják, elősegíti a nép életszín­vonala emelését meghatározó júniusi határozat végrehaj­tását. Az új szakasz politikája igen népszerű a tömegek eiőtt. A nép életszínvonalának emelé­se, a dolgozók igényeinek fo­kozott kielégítése olyan jelszó, amit minden dolgozó ember magáének érez. Ahhoz, hogy a dolgozó tömegek megértsék a kongresszus tiszteletére indí­tott verseny jelentőségét, az szükséges, hogy maguk a párt­ét gazdasági vezetők nagyobb szeretettel és többet beszélje­nek a kongresszusi versenyről. A becsületes pártonkívüli dol­gozók is nagyra értékelik a kongresszus összehívását. Fo­kozottabban így van és így kell lenni a párttagoknál. A pa; ttagok helytállása, példa­mutatása a munkaversenyben már fél győzelmet jelent. A becsületes pártonkívüü dolgo­zók még sohasem hagyták estiben a pártot, még mindig szívvel és lélekkel követték és a kommunistákon múlik, hogy -z jövőben is így legyen. A kongresszusi versenyagi- tació másik fontos feladata 1 minőség javítása érdekében folyó munka. A kormányprogramm jó vég­rehajtása egyszerűen megkö­veteli. hogy iparunk minden területén jobb minőségű árut, t< rrrelvényt adjon a dolgozók­nak. Ez. ha lehet mondani, különösen vonatkozik a bá­nyászatra. mivel ha az alap­anyag. a szén termelésénél nem tudjuk a minőséget javí- j nn ez nehezíteni fogja vég4g I 3 jobb és az olcsóbb áruk tér- | r> e'ését. A népnevelők mond­ják el: a bányász is joggal el-1 ­varja, hogy jobb minőségű élelmet, ruhát, cipőt tudjon vásárolni a családnak, aztán meg azért sem lelkesedik na- svt n. ha véletlenül palás szén­ből kapja meg szénjárandósá­gát. Ebből következik, hogy a több minőségű és olcsóbb köz­szükségleti cikkek termelésé­hez jobb és olcsóbb szénre van szükség, meg a lakások fűtéséhez is szén. nem pedig pala kell. Csak egy példát er­re: az elmúlt negyedév egy hó- rvpjában 6,5 százalékos pala- tartalom mellett 1300 vagon ki vet adtak el a nógrádi bá­nyászok államunknak szén he­lyért. Ha az önköltségi árat nézzük, több mint másfélmil­lió forintot fizetett ki álla­munk a bányászoknak a szén­nek elkeresztelt kőmennyisé­gé11. Agitációnk fontos feladata a mennyiségi és a minőségi vállalások teljesítése mellett a versenyzők és a verseny eredményeinek népszerűsítése. Igen sok hiba van ezen a té­ren. pedig aki versenyez, tud­ni akarja — üzemben és fa­lun egyaránt — megelőzte-e versenytársát, aki jó ered­ményt ér el a versenyben az elvárja, hogy azt elismerjék, hogy az üzem. a járás, vagy a megye megismerje nevét, eredményeit. Sajnos, ezt igen sok helyen nem teszik, törne gével lehetne erre példát fel­sorolni. Például Margittárón két-három hétig nem cserélik a táblákról a verseny eredmé­nyeit, vagy a város főterén lévő, különben szép faliújsá­gon lévő cikkek még ma is az 1953. évi terv végrehajtására „mozgósítanak“. Azokban az üzemekben is, ahol törődnek a verseny érté­kelésével. ott is legtöbb helyen háttérbe szorul a minőség és a takarékosságra tett vállalás értékelése. Már pedig igen fontos feladat, hogy a száza­lékos eredmények mellett nyilvántartva és értékelve le­gyen, hogy ki. milyen tiszta szenet, vagy jóminöségű árut termel, vagy hogyan takaré­koskodik a nép vagyonával. Erre igen nagy lehetőség van minden üzemnél, mert annyi a versenytábla, hogy már az összes hirdetményeket azon teszik közzé. Egyes bányáknál ar.nvi tábla van. hogy alig fér a felolvasóba. Csak azokat a valódi célra kell felhasználni, hogy valóban kongresszusi versenytábla legyen. Sokkal jobban fel kell használni erre % célra az üzemi hangoshír adókat, valamint az elmúlt években is igen jól bevált Kul­turális rendezvényeket. A kongresszusi versenyagi- táció jó alkalom arra. hogy az elkövetkezendő napokban job­ban ismertessük agitációnkban május 1. megünneplésének je­lentőségét. Ez újabb lehetősé­get nyújt, hogy felszítsuk a dolgozók versenylendületét an­nak megmagyarázásával, hogy a kiváló munkával való felké­szülés hogyan segíti elő az új szakasz feladatának végrehaj­tását. hogyan erősíti a béka tábort és hogyan ad újabb erőt a mi sikereink, az elnyo­mott népek harcához. Fon‘os kihangsúlyozni, különösen üze­mekben és városokban, hogy a kapitalista országok dolgo­zói mHyen nehéz életkörül­mények között, a reakció min­den terrorjával dacolva ké­szülnek e nagy nap megünnep­lésére. A kongresszusi versenyagi- táciö javitásának előfeltétele, hogy teremtsünk rendet a nép­nevelőértekezleteknél. kiilö lö­sen a bányáknál. Több helyen előfordul, hogy hónap )kig nem tájékoztatják a népneve­lőket a feladatokról. Itt ^ fc indok az szokott lenni, hogy nem várja meg az értekezle­ten lévő népnevelőket az autó. Ez azért is különös, mert meg­várja őket az autó a termelési értekezleten, a szakszervezeti napon, a pártgvű'.ésen is. Egy­ről van itt szó! Szakítani azzal a tehetetlenséggel, ami ezen a téren sok helyen megnyilvá­nul. Biztosítani kell a rend­szeres népnevelőértekezlete­ket. a néonevelük jó félkész! tését és állandó segítését. Ha a kongresszusi verseny­mozgalmat a falun nézzük azt látjuk, hogy a megyében több mint 10.000 dolgozó paraszt tett felajánlást, örvendetes ennél a versenynél, hogy ezek között igen sok egyéni­leg’ dolgozó paraszt van külö­nösen a balassagyarmati já­rásban. Ez az érdeklődés a versenymozgalom iránt a dol­gozó parasztok termelési ked­véről, a kormányprogrammba vetett bizalomról, a párt irán­ti tiszteletről tanúskodik. Mi vei magyarázható mégis, hogy ennek ellenére nagy lemaradás van a beadás és az adófizetés terén. Itt az új szakasz megnemérté- séről van szó, amelyből az összes hibák is következnek, köztük a versenyagitáció elha­nyagolása is. Sok helyen az a hibás nézet uralkodik a pártszervezetek­nél. hogy a begyűjtéssel, az adófizetéssel való foglalkozás a tanács feladata, hogy nem lehet senkit a kötelezettség teljesítésére felszólítani, mert az zaklatást jelent. Az állami fegyelemről, a kötelezettségek teljesítéséről a vezetők között is az utóbbi időben kevés szó esik. A laza­ságra mutat, hogy sok helyen a tanácsok jobban várták a begyűjtési hivatalok megala­kulását, mint annakidején várták „Krisztus születését“, hogy végre egy nyűggel keve­sebb, a begyűjtéstől is meg­szabadultak. Az ilyen elvtelen magatartásból adódik, hogy a dolgozó parasztokhoz senki nem szól és egyesek lassan úgy érzik, nem is fontos adót fizetni, teljesíteni a be­adást. Nem folyik az agitá- cióban annak megértetése, hogy a mezőgazdaság fejlesz­téséből hozott határozat végre­hajtása — amelyet a dolgozó parasztok oly örömmel és lel­kesedéssel fogadtak — adófize­tés. a beadás pontos teljesítése nélkül lehetetlen. A népneve­lők mondják el: mit szólnának azok a dolgozó parasztok, akik sertésbeadási kötelezettségüket csak ez év decemberében akar­ják teljesíteni, ha például a ruhaipar csak az utolsó ne­gyedévben termelne, ha sót, vagy cukrot, vagy mezőgazda- sági eszközöket, meszet, ce­mentet, vagy építőanyagot csak decemberben kapnának. Kormányunk a hús és zsír árának leszállításánál joggal számított a dolgozó parasztok kötelességérzetére, arra, hogy a dolgozó parasztok örömmel élnek azokkal a lehetőségek­kel kedvezményekkel, amelyet például a sertésbeadásnál ku­koricából kap a dolgozó pa­raszt. Amelyik dolgozó pa­raszt megismeri ezeket az elő­nyöket, az él is vele s idejé­ben teljesíti beadását. Ezt számtalan példa bizonyítja, számtalan dolgozó paraszt van a megyében, aki idejében teljesítette sertésbeadását és ezzel eleget tett kukoricabe­adási kötelezettségének is, mert annyi kukoricabeadási kedvezményt kapott utána, amennyi a kukorica beadása lett volna. A falusi politikai munkának sokkal jobban kell irányulni a munkás-paraszt szövetségen alapuló állam megváltozott jel­legének megmagyarázására, hogy a nép államának erősí­tése a dolgozó parasztnak is érdeke, másrészt annak a meg­magyarázása, hogy az állam iránti kötelezettségek teljesí­tése törvény, amelynek elmu­lasztása felelősségrevonást von maga után. Elterjedt hangu­lattá vált, hogy az jár jól, aki nem teljesíti kötelezettségét — mondván — „úgyis elengedik“. A népnevelőmunka mellett az állam iránti kötelezettségek teljesítésénél fontos feltétel a becsületes, kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasztok megnyerése, a hanyagok, a nemteljesítők ellen. A falu be­csületes többségének hangula­tát kell a hanyagok, a lusták ellen fordítani. Az a régi jel szó, hogy alakítsunk ki olyan légkört, amelyben szégyen és ^valázat az állam iránti köte­lezettség nemteljesítése — ma is érvényes. A becsületes dol­gozó parasztok elítélik és nem szeretik a hanyagokat, akik ki­bújnak kötelezettségeik alól. A beadás és az adófizetés nemteljesítésében élen járnak a kulákok, tőlük indulnak ki az állami fegyelmet rontó kü­lönböző rémhírek. A kulák osztálybékét hirdet, arról be­szél. hogy „mindnyájan ma­gyarok vagyunk, ne bántsuk egymást, meg aztán Nagy Im­re is mondta, hogy nem volt helyes, ahogy a kulákokkal bántak.“ Igyekszik érdekkö zösséget magyarázni a közép­parasztokkal. hogy még job­ban álcázza magát. Éppen ezért szakítani kell azzal s helytelen magat mássá., amely sok falusi pártszerve­zetnél és funkcionáriusa i! uralkodik, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást az el­lenségről. A kulák pedig tren­den faluban ott van. rémhí e- ket terjeszt, nem fizet adót, nem teljesíti a beadást, vagy szabotálja a mezőgazdasági munkát. Ezért a kulákot lelep­lező agitációs munkában e népellenes magatartásuk mel­lett fel kell idézni az »lmult évek és a felszabadulás élj ti időkben folytatott tevékenysé­güket, amikor igen sok do1 gozó parasztnak keserítették meg a: életét. E mellett nyiltan meg kell mondani, hogy a zakla:ás megszüntetése nem a nép t1- lenségeire vonatkozik, nem vo­natkozik arra, aki szabjak nem vonatkozik arra, aki le ­rúgja az állam törvényeit, vagy ellenséges agitációt vé­gez. Ezzel szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépni. A mezőgazdasági területen is a verseny állandósításának alapja a párosverseny, az egyének, a községek ás a különböző szektorok között és annak rendszeres értékelése és nyilvánosságának biztosítá­sa. A falu, a mezőgazdaság te­rületére is vonatkoznak azok a feladatok, amelyeket az üzemeknél elmondottunk. Nem ritka falun sem. hogy a meglévő versenytáblákat a kongresszusi versenyzők n ép szerűsítése helyett mozi és fut­ballmérkőzések meghirdetésé­re használják. A tanács és fa­lusi pártszervezeteink so trail többet törődjenek azzal, hogy a község apraja-nagyja állan­dóan ismerje a verseny íÍrá­sát, ki jár az élen, ki m.ir td el ebben a nagy küzdelemben. A járási tanácsok és a oi.’f- bizottságok a járás területén gondoskodjanak arról, hogy a megyei pártbizottság zászla­jáért folyó verseny még job­ban elősegítse a KV zászla­jáért kibontakozott nagy ve­télkedés sikerét, hogy a III. pártkongresszus megnyitásá­nak napján Nógrád megye jelenthesse a pártnak: behoz­tuk a lemaradást, amit vállal­tunk, teljesítettük. Nádasdi András a megyei pártbizottság imitációs- és propaganda- osztályának vezetője A Salgótarján! Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében megnyílt a tejivw Rákórzí-út 35. szám alatt (Városi tanáccsal szemben). Forró kávé, tej, tejtermékek konzervek, befőttek, sütemények nagy választékban kaphatók. Május 1-én kiállítás nyílik Mikszáth Kálmán korpácsi házábsn A balassagyarmati Palóc Mú­zeum és Petőfi Sándor Irodal­mi Múzeum több évig tartó szorgalmas kutatómunkával gyűjtötte össze Nógrád megye nagy szülöttjének, Mikszáth Kálmánnak emlékét őrző kü­lönböző használati tárgyait, bútorait, könyveit, hogy a ren­delkezésükre álló gazdag anyagból saját környezetében ábrázolja Nógrád megye nagy íróját. Az író lakóhelyén örökítik meg Mikszáthot, a nógrádi embert, aki a palócokat annyira szerette, mint a „Jó palócokéban is írja} „Büszkeséggel szólok palóc vé­reimről, akik mind oly rebili- sek, királyokat nem tisztelők, mint jómagam“. Mikszáth Hor- pácson akarta öregkorát leélni, azon a vidéken, ahol először tanulta meg a nép ajkán élő meséket, amelyeket írói mun­kásságában olyan nagy sikerrel tudott felhasználni. Ezen a föl­dön látta meg a társadalmi el­lentéteket is, amelyek talán se- holsem voltak olyan nagyok az országban, mint éppen Nóg- rádban. Mikszáth hírneve felé vezető útjának jó részét már megtette, amikor 1905-ben Horpácsra költözött. Itt akart családja környezetében dolgozni és ezért 1908-ban megépítette sa­ját elképzelése szerint a horpá- csi kúriát, amelynek előcsar­nokában és egyik szobájában összegyűjtötték Mikszáth egy­kori berendezési tárgyait. Az előcsarnokban fényké­pek. illusztrációk, feliratok emlékeztetnek Mikszátbra. Egykori dolgozószobájában pedig bútorai, könyvei, em­léktárgyai vannak elhelyez­ve. Az állandójellegű kiállítást május 1-én nyitják meg. A megnyitóünnepség egyik érde­kessége lesz, hogy résztvesz- nek és elmondják emlékeiket azok az idős horpácsi dolgozó parasztok, akik naponta talál­koztak és beszélgettek Mik­száth Kálmánnal, a palóc nép nagy írójával. Szépítsék meg Balassagyarmatot is! Q/zámos városunkban par* ^ kosítanak, tereket épí­tenek, tisztítják az út mentén lévő virágoskerteket, a lige­tekben lévő fákat stb. Nem ez tapasztalható azon­ban Balassagyarmat városá­ban, ahol igen kevés gondot fordítanak a város szépítésére, a parkok rendbentartására. A balassagyarmati liget takari- tatlan, papírdarabok, szaraz gallyak hevernek jobbra-balra, a gyenge fű pedig a gaz közt próbál fejlődni, utat törni ma­gának a világosság felé. A ren­detlenség azonban nemcsak a város ligetében, hanem a mel­lékutcákon és Fő-utcán is megtalálható. Az elmúlt héten is a Fő-utca úgy nézett ki, mintha szeméttel akarná aka­dályozni a forgalmat. A Palóc­múzeum jobb oldalán lévő lépcsőkön ott található a még a tél folyamán odaszórt hamu, ami lehetővé tette annakide­jén a lépcsőkön a járást-kelést. Erre azonban ma már nincs szükség, s úgy gondolom illő volna, ha végre valaki már letakarítaná. Én úgy látom, hogy ezek a hiányosságok, mu­lasztások nem megengedhetők és jó lenne, ha minél előbb felfigyelne a városi tanács is ezen hiányosságokra, és azt mielőbb megszüntetné. 1 Murányi László /Omáxáa

Next

/
Thumbnails
Contents