Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-17 / 30. szám
1954 április 17. SZABAD KÓCR.in 3 A Salgótarjáni Acélárugyár kollektívája 281 dolgozót javasolt a sztahanovista cím viselésére (Tudósítónktól) eddiginél fokozottabb mérték- vista büszke cím viselésére felA Salgótarjáni Acélárugyárban az elmúlt évek alatt 399-en nyerték el a sztahanovista oklevelet. 108-an az első fokú sztahanovista jelvényt, 7-en a másodfokút. Ezenkívül még 49 dolgozó a kormány különböző kitüntetéseit érdemelte ki. Annak ellenére, hogy 1950 óta ennyi kitüntetést kaptak dolgozóink, a munkaverseny fejlődése mégsem volt egyenletes, ellaposodott a „szakma legjobb dolgozója“ címért folyó verseny, amely csak egyes dolgozók versenyévé vált. Kormányprogrammunk népünk életszínvonalának gyorsabb emelését tűzte ki célul. Ezt azonban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha iparunk, köztük vállalatunk is minden részletében, és jó minőségű áruval túlteljesíti előirányzatát. E cél elérésének elengedhetetlen feltétele a munkaverseny továbbfejlesztése. Az ben figyelembe kell venni a dolgozók kezdeményezéseit, biztosítani kell a verseny társadalmi ellenőrzését. A minisztertanács és a SZOT határozata a Sztahanov-mozgal- mat március 1-től új alapokra helyezte, amely szerint szakmánként kell megállapítani az átlagon felüli szint mértékét és annak teljesítése esetén az üzemek kollektívája fogadja el és vitatja meg a sztahanovista büszke cím elnyerését. A Salgótarjáni Acélárugyárban március 1-re a miniszter- tanács és a SZOT határozata értelmében átdolgoztuk a sztahanovista szinteket, amelyet dolgozóinkkal ismertettünk. Április 8-án üzemeinkben termelési értekezleteket tartottunk, ahol a márciusi eredmények alapján értékelték a sztahanovista javaslatokat. Ezek szerint vállalatunknál 281 dolgozót javasoltak sztahanovistának, akiket az üzemek kollektívája a szta'nanojogosított. így a huzalműnél 68, a gazdaságiszeráru gyárrészlegnél 97, az öntödéknél 24, a hideghengerműnél 53, a karbantartó részlegnél pedig 39 dolgozót fogadtak el sztahanovistának. A termelési értekezleten a dolgozók foglalkoztak azzal is, amikor ugyan a dolgozó teljesítette a sztahanovista szintet, de a munkafegyelemben nem feleltek meg a követelményeknek. Ilyen volt Szabó Gyula sajtoló és Angyal Gyula patkósarokhegyező. Ezeket a munkatársai, a termelési értekezlet részvevői hanyagságukért, felelőtlenségükért megbírálták és nem méltatták arra, hogy elnyerjék a sztahanovista büszke címet. A szocializmus építésében a sztahanovistának a tervek túlteljesítése mellett példát kell mutatni a munkafegyelemben, £ selejtcsökkentésben és az áruk minőségének megjavításában. Új, jól előkészített munkahelyen kezdte meg működését kedden a Donbassz-komhájn Az elmúlt évben az a kitüntetés érte a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Katalin II., lejtősakna üzemének dolgozóit, hogy egy Donbassz-kom- bájnt kaptak. Mintegy 4 hónapig dolgozott a kombájn egy 30 méteres fronton, amikor a szénlelep elvékonyodása és a kedvezőtlen fejtési viszonyok miatt új munkahelyet kellett keresni a gépnek. Április 13-án örömmel jelentették Katalin II-lejtősakna bányászai, hogy befejezték a kombájn részére kijelölt új 70 méteres front előkészítését. Még kedden kora délután munkához látott a kombájn és egy óra múlva már 34. csillét töltött teli szénnel. Az új munkahelyen az eddigieknél sokkal kedvezőbb viszonyok között dolgozhat a kombájn. A széntelep vastagsága most 80—85 centiméter, de 200 méternyi előrehaladás után a vastagság mór az 1 métert is meghaladja. A főte kemény, a nyomás kisebb, így nem fenyeget az a veszély, hogy a nyomás miatt a főte „ráül“ a kombájnra. A dolgozók reményei és a vezetők „ígéretei a Nógrádkövesdi Kőbányában Megyénk kőbányászaira az utóbbi időkben nagy feladat hárult. A nagyobb méretű építkezésekhez nagyobb mennyiségű követ kellett fejteni. Munkájuk elé sok akadály gördült. A kedvezőtlen időjárás ellenére is biztosítani kellett az építőipar egyik alapanyagát, «V követ. Ennek a feladatnak kőbá-í nyászaink nagyobb részben eleget tettek. A múlt év őszén előreláthatólag tartalékra is termeltek, de kisebb ütemben a téli hónapokban is végezték a kőfejtést. A tavasz beköszöntése után már fokozottabb mértékben folyik a kőtermelés s erre már előzőleg felkészültek az üzemvezetők. A munka- területeket, munkahelyeket előre elkészítették. De nem minden bányaüzemnél gondoskodtak előrelátóan. Ezt tartalmazza a Nógrádkövesdi Kőbánya berceli üzemegységétől Klebniczki László szerkesztőségünkhöz küldött levele is. A többi között ezeket írja: „Március 11-én bányaüzemünknél folyamatosan megindult a termelés. Miértünk, cserhátapátiakért is megjött a gépkocsi, amelyen hamarosan a bányában termettünk. A bányamesterek már vártak. Rövid idő alatt megtörtént a brigádok szervezése, majd Ada- mecz Gusztáv főbányamester elvégezte a munkahelyek telepítését. Brigádunk ugyancsak rosszul járt, mert egy elhanyagolt munkahelyet kapott. De nem szóltunk egy szót sem. Szorgalmasan hozzáláttunk munkaterületünk rendbehozásához. De kő helyett csak földet szállítottunk. így a napi keresetünk 10—15 forintnál nem volt több. Ezzel szemben a többi brigádok 40—50 forintot is kerestek. Teltek a napok, s munkahelyünk is egyre jobban javult. Reményünk egyre jobban nőtt, hogy termelési eredményeinkkel a közeljövőben felzárkózhatunk az elsők közé. Április 1-én azonban nagyot csalódtunk. A főbányamester új munkahelyre, az előzőtől még elhanyagoltabbra osztotta be brigádunkat.“ A levélírónak — amint később meggyőződtünk róla — teljes mértékben igaza volt. A folyamatos termelés valóban március 11-én indult meg. De már ezelőtt is végeztek termelőmunkát a nógrádkövesdi kőbányáknál. Igaz, nem nagy eredménnyel. Az áramkorlátozás, a vagonhiány itt is fékező- jévé vált a terv teljesítésének. Januárban, februárban alig 12 —16 százalékos teljesítményt értek el. De annál nagyobb méretű volt a béralaptúllépés. Januárban 133.000, februárban 151.000, márciusban 61.000 forinttal lépték túl a béralapot, mert a kőbányászok az üzemfenntartási i munkálatokat vér gezték. így az első negyedévben több mint 4000 vagon kővel kevesebbet termeltek, mint amennyit a terv előír. Ennek törlesztése nagy követelmények elé állítja a fizikai és műszaki dolgozókat. A műszaki vezetők jó munkájára talán sohasem volt olyan szükség, mint ezbber. a küzdelemben. A dolgozók lelkesedése nagyot nőtt a kongresszusi verseny során. Határozott céljuk, havi tervüket túlteljesítve, hogy az adósságból a legtöbbet törleszthessék. Ehhez kérik a vállalat, az üzem- vezetőség támogatását. A március 26-i termelési értekezleten a brigádvezetők nyíltan, őszintén feltárták a munkájukat akadályozó körülményeket. Szerszámkészletük kiegészítését kérték. Javasolták az éjjeli világítás tökéletesítését. Követelték, hogy a munkafeltételeket is biztosítsák a számukra. A műszaki vezetők erre ígéretet tettek, majd a közös megbeszélés alapján versenyre léptek a tájai kőbányászokkal. A jelenlegi vagonhiányok ellenére is április 9-ig tervüket 93 százalékra teljesítették. S egyes brigádok már 150-200 százalékos teljesítményt is elértek. Sajnos azonban erről az igazgatóság faliújsága nem emlékezik meg. Ha idegen szemléli a Nógrádkövesdi Kőbánya igazgatósága „Versenyfaliujsá- gát“, talán azt gondolná, hogy az üzemegységeknél a kőtermelés 1953. év végén befejeződött, mert az öt sztahanovista kőbányász fényképe alatt is a multévi eredmények „díszelegnek“. A magasban feszülő kötélpályán egyre gyorsabb ütemben érkező, kővel rakott csillék azonban azt árulják el, hogy a termelés frontján ío lyik a küzdelem. Csak annak nyomát a versenytáblák nem tükrözik vissza. Egyszóval a versenynyilvánosság három hónapon keresztül szünetelt. A szakszervezeti vezetők sem figyeltek fel erre a hiányosságra, annál többet foglalkoztatja a dolgozókat. Az április 9-i termelési értekezleten is sok bíráló szó hangzott el a mulasztásokért. A szerszámok nem megfelelőek, Jßet9ef (Va nyárévá A TANÁCS ÉS A TSZ KAPCSOLATÁRÓL életlenek, az új fúrógép meghibásodott. A fúrókalapács rossz, az egy óra alatt elvégezhető munka a rossz géppel órát is igénybe vesz. Az éjszakai világítás megjavítását ugyan megígérték, de nem végezték el. Jelenleg is orra lehet bukni, a sötét siklókban. A szerszámok elhanyagoltságára Molnár Imre üzemi kovács felszólalásában nyílt és érthető választ adott: „A vállalat és az üzemvezetőség értesülésem szerint már a multévi kollektív szerződésben egy új műhely építését vállalta. Azóta is sok ígéret hangzott el részükről, mi pedig annál többet panaszkodtunk és kértünk. Ennek ellenére a mai nap is kis, szűk, füstös műhelyben dolgozunk és a gyomormérgezés veszélye továbbra is fennáll. Munkánkat nem tudjuk kellőképpen elvégezni. A szerszámok élezésére február 22-től mindösz- sze 30 kilogramm szenet kaptunk. Az illetékesek még ennek a beszerzését is elhanyagolják. Nem megfelelően foglalkoznak a dolgozókkal. Javaslataikat, kéréseiket sok esetben figyelembe sem veszik. A mi esetünk is ezt bizonyítja. Naponta többször kell az oszlopra felmásznunk, hogy az üzemzavarokat minél előbb megszüntessük. Ezért bakancsot és ruhát kértünk, de még ezidáig nem kaptunk.“ Ehhez hasonló panasz, bírálat sok elhangzott az értekezleten. S nem alaptalanul. A hiányosságok tömegei lelhetők a Nógrádkövesdi Kőbányánál, melyek felszámolása halaszthatatlan. A vállalat és üzemvezetőségeknek szakítaniok kell az eddigi helytelen módszerrel. Kötelességük meghallgatni a dolgozók javaslatait, s azok megvalósításában gyors intézkedésre van szükség. ígéretüket pedig minél előbb váltsák valóra, mert a kőbányászoknak nem sokat ér az, ha a hiányosságok felszámolására csak ígéretet kapnak, közben a termelést gátló körülmények egyre jobban tömörülnek és mind súlyosabbá válnak. A hibák felszámolása mellett irányítsák és vezessék a kőbányászokat a kongresz- szusi munkaverseny győzelmére, hogy törlesszék első negyedévi adósságukat, Kedves Elvtársak! V any arcon már mindenki tudja — én is megtudtam — hogy a tanács és a Béke tsz vezetői úgy „bírják“ egymást, mint a kutya meg a macska. (Elnézést az összehasonlításért.) Marakodnak, mintha egyéb más dolguk sem lenne. Az egész vita személyi ellentéten alapul, nem beszélve arról, hogy ez túlnőtte az utóbbi határait káros nézeteket szülve. A tanácsiak azt mondják: rossz emberek kezében van a Béke vezetése“. A Béke vezetői így kontráznak: „megfojtanák őket egy kanál vízben.“ Mi az igazság? A tanács vezetőinek — ma még inkább, mint az elmúlt évben — minden előfeltételt meg kellene teremteniük ahhoz, hogy a Béke valóban eredményesebben gazdálkodhasson, s hogy a Békében valóban béke legyen. Tehát se gíteni, ápolni kellene a szocializmus fiatal hajtását. E helyett mit csináltok ti, tanácsvezetők? Úgy korholjátok a tsz-t, a benne élő, s dolgozó embereket, mint a kulákokat. Talán még azt sem gyűlölitek jobban, mint a tsz-t. Hogy erős a kifejezés? Erős. A ti szavaitokból merítettem. Hogy a tsz-ért ti éltek, haltok? Érdekes ... A tsz-t, mint a gazdálkodás szocialista formáját imádjátok — de csak szavak ban! A. tsz-ben élő embereket nem szeretitek. Hogy sok hibát követnek el? Az igaz Akik dolgoznak, hibát is követnek el. Nem az az okos ember, aki nem követ el hibát, hanem az, aki ha hibát is követ el, megtalálja a hiba kijavításának leggyorsabb, leghe lyesebb módját is. Ve a/ion fi hogyan segítettétek a tsz-tagokat hibáik kijavításában? Nézzünk meg egy példát. Szemet hunytatok afelett, hogy a tsz az istálló építésére, szánt állami kölcsönt más célra használta fel. Mit tettetek a vezetés megszilárdítása érdekében? Semmit! Mit tettetek annak érdekében. hogy a tsz ne felibe vágattassa az erdőt idegen munkaerőkkel, hanem saját erőből? Semmit! De a hátuk mögött így beszéltek: „Na, kipusztítják az erdőt. Fele jövedelmet mások zsebébe rakják, ahelyett, hogy tagjaiknak adnák.“ Vagy más esetben: „Elinnák ezek még a felhőt is. még reggel 9-kor is a kocsmában vannak, míg az egyéniek reggel 6-kor a határban dolgoznak.“ Előszeretettel hangoztatjátok azt is: Nem kell ezeknek állat, hiszen kiáöglesztik.“ Mondani sem kell, hogy ezek a szavak rosszindulatúságból fakadnak, mert nézzük meg. kit terhel a felelősség az anyasertések rossz elhelyezéséért? A tsz valóban kért anyasertésállományt. A járás ezt idő előtt lediszponálta, holott még nem is volt biztosítva az elhelyezési lehetőség. Az állományt a tsz olyan helyiségbe tette, amilyenbe tudta. Nem hagyhatta a szabad ég alatt. De itt nem a tsz-t terheli a felelősség, hanem a já rási és a községi tanácsot, mert nem vizsgálta felül, hogy valóban megfelelő hely áll-e az anyasertések rendelkezésére. Ti ezt a mulasztást a tsz-re kentétek, éppúgy, mint a lóesetet. Ott is azt beszéltétek: A jó lovat kicserélték egy rosszabbért, az árkülönbözetet meg clitták.“ Itt sem volt igazatok: a lovat azért cserélték ki, mert rúgott, életveszélyes volt. Ti mindezt fölnagyítottátok annyira, hogy már a tsz és az egyéniek között rossz viszony alakult ki. D/lí pedig „e,n akarjuk, hogy a gazdaságnak ez két formája szemben álljon egymással, hanem azt, hogy összefogjanak egymással, hogy a tsz ennek az összefogásnak keretében segítséget nyújtson az egyénileg gazdálkodó pa rasztoknak termelési színvonaluk emeléséhez. Hogy ez megvalósuljon, az titőletek is függ. Ez pedig csak úgy lehet séges, ha segítséget nyújtotok a tsz vezetés megszilárdításához, az alapszabály szerinti működés biztosításához, a termelés színvonalának emelésé hez. A tanácsvezetők feladata egyébként is az, hogy a hibák ra. a hibák okaira bátran rá mutassanak és építő kritikái gyakoroljanak. Ez a kritika le gyen tanulságos s érezzék tsz-tagok, hogy ez segíteniaka rás, ami az ő javukat szolgái ja. Nem szabad megengedni azt sem, hogy a vezetők fele lőtlenül, rosszul gazdálkodja nak, prédálják a tsz vagyonát, s helytelenül használják fel államunk támogatását. zen a téren még hiba van a tsz-ben. hisz a mostani elnök nem érti a vezetést, nem tanulta senkitől. Sokat kell még tanulnia. Nem tudta kialakítani még a munkaszervezetet sem, amely a gazdálkodás egyik legfontosabb alapja. Ti, tanácsvezetők tanítsátok arra Jakus tsz-elnököt, hogy csak a politikailag és szakmailag fejlett, tapasztalatokkal bíró, bátran kezdeményezni tudó, fegyelmet tartani tudó elnökön múlik, hogy a termelőszövetkezet hogyan teljesíti mezőgazdasági pro- grammját, milyen terméseredményeket ér el, s hogyan alakul a tagság jövedelme. Hisz csak az a termelőszövetkezet képes nagy eredményeket elérni, a gyors felvirágzás útjára lépni, amelynek széleslátókörű vezetői vannak, akik vállalják a felelősséget az általuk kiadott rendelkezésekért, akik olyan rendelkezéseket adnak ki, amelyek a tagok érdekeivel szorosan megegyeznek. Akik határozottak és a kiadott rendelkezéseket nem vonják vissza háromszor, négyszer, hanem keményen kiállnak az állami rendeletek, valamint a közgyűlés határozatainak végrehajtása mellett. Ha majd Jakus elnök is mindezt megtanulja, akkor a személyes felelősséget nem úgy érti, hogy joga van kiskirályoskodni, parancsolgatni, hanem támaszkodik a termelőszövetkezet tagságára, rendszeresen ösz- szehívja a közgyűlést, beszámol a munkájáról, kikéri a tagok véleményét a szövetkezeti tervekhez, ismerteti minden elgondolását a tagsággal és ügyel arra, hogy a tagok tájékozottak legyenek a szövetkezet minden ügyében. Ilyen vezetés láttán a szövetkezet\ tagok magukénak érzik a közös vagyont, a sertéseket, c szarvasmarhákat, a juhokat, c búza, árpa, burgonya, kukorica vetéseket, a gyümölcsöst, a rétet, a szőlőt, magukénak éreznek minden talpalatnyi földet. N ektek, tanácsi dolgozóknak e feladatok megvalósításához kell nagy segítséget nyújtanotok. Ekkor majd nem lesz baj a Békében. Üdvözlettel: L. L. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA: OSZTROZSIC JÁNOSNÉ FEJŐGULYÁSNŐ A szügyi tangazdaságban Osztrozsic Jánosné fejőguiyásnő március havi tervét 122 százalékra teljesítette. 3410 liter tej helyett 4165 litert ért el. A sötétkék ég lassan szürkébe megy át, dereng. A virradat már talpon találja Osztrozsicnét. 12 tehénre visel gondot. Fél 4-kor már megkezdi a munkát. Eltakarítja a trágyát, egy zsák lucernalisztet szór az állatok elé. Ezután kapják az abrakot: zabdarát, olajpogácsát és korpát. Később minden két tehén egy-egy kosár pácot kap, ami siló- kukoricából, törekből, répaszeletből és burgonyából áll. Amikor letisztította az állatokat, rendet teremt az istállóban az ő területén, és hozzálát a fejőshez. A 12 tehénből tízet fej. Megmossa a tehenek tőgyét és puha ronggyal megtörli. Ezután jön a tőgymasszázs. — A tehén így jól leengedi a tejet. Természetesen ügyelni kell a fejősnél, hogy ne idegeskedjünk, mert az kihat a tej mennyiségére. Nyugodtan, gondosan kell végezni ezt a munkát. A tejkezelésnél nagyon vigyáznak a tisztaságra. A fejőnők fehér ruhában és sapkában fejnek. Osztrozsicné tehenei 70—72 litert adnak reggelenként. Legjobban tejel a 33. sz. Marcsa és a 16. sz. Rózsa. Az előbbi 21— 22, az utóbbi pedig 22—23 liter tejet ad naponta. A reggeli munkát körülbelül 7 órakor fejezik be. Akkor Osztrozsicné hazaindul, mert otthon is van dolog a három gyerek után. 11 órakor ismét hozzálát, de most már kevesebb a munka mint reggel vagy este. Leengedi a vá- júból a vizet, amit nem ittak meg az állatok. Minden tehén megkapja a pácot és Osztrozsicné a szokásos módon fej. Az igaz, délben csak azokat feji, amelyek naponta tíz literen felül adnak. Neki hét ilyen tehene van, amelyektől 32—34 litert fej ilyenkor. Fél egy-egy óra felé aztán ismét tisztán hagyja ott a maga kis gazdaságát, mert hát úgy van ezekkel az állatokkal, úgy ragaszkodik hozzájuk, mintha sajátja lenne. Szeret velük dolgozni. 1953 elején került a gazdaságba, mint fejőgulyásnő, azóta is itt dolgozik, Délután fél 4>kor fog munkához és csak az alkonyat veti haza őt. Kitisztítja a jászolt, friss alomszalmát tesz az állatok alá. Ugyanúgy eteti őket mint reggel, lucernalisztet, abrakot és pácot kapnak. Majd ismét a fejőshez készülődik. Este már mind a tíz tehenet feji. Úgy negyven liter körül adnak. — A tejhozamot nagyban befolyásolja a takarmány minősége. Ha jó a takarmány, több a tej, Ezért úgy igyekszem a pácot elosztani, hogy a jótejelő teheneknek gondosabban válogatom meg. Egyik üszőt most apasztom, folyamatosan elvonom tőle az abrakot, és olyan tehénnek adom, amely ezt több tejben hasznosítja. Fontos az is, hogy időben etessük és itassuk az állatokat — mondja. Osztrozsicné a párt- kongresszus tiszteletére vállalta, hogy minden tehén után a 2600 liter tej helyett 3000 litert ér el, valamennyitől egy egészséges borjút nevel fel. Osztrozsicné bízik a teljesítésében. Hiszen szépen adnak tejet az állatok, a gondozás meg még fokozza azt; Április havi normája 3410 liter tej. Tíz nap alatt 1403 litert ért el. És egy hónapban háromszor tíz nap van. így számítja Osztrozsicné is, amikor azt mondja, hogy nem lesz baj a teljesítéssel, mert a havi tervek teljesítésén keresztül jut el a vállaláshoz Ezzel nemcsak több tej jut dolgozóinknak, hanem Osztro- zsicék jóléte is növekszik. A múlt hónapban például 1120 forintot és 75 liter tejet kapott, miután a 12 tehén mindegyike elérte a nyolc literen felüli napi átlagot. Sőt, ha tervét valóra váltja, a tejért 1000, a borjakért pedig egy másik 1000 forint prémiumot kap. Osztrozsicné úgy dolgozik, hogy teljesítse, sőt túlteljesítse a vállalását. Hiszen ez becsületbeli kötelesség, mert ő maga ajánlotta ezt pártunk III. kongresszusának tiszteletére. A becsületbeli kötelesség teljesítésével pedig nem akar szégyent vallani. Ha továbbra is ilyen lelkiismeretesen, oda- adóan végzi a munkáját, nem is vall szégyent, ez a szorgalom még jobb, még nagyszerűbb eredményekhez vezet. <H. G.)
