Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-06 / 18. szám
4 SZABAD A'OUR AD 1934 március •• TEGYÜK MÉRLEGRE flunbtaleseteii, növeftö nyomor ííyügat-Németorszá£liafl Nyugat-Németországban feltartóztathatatlanul növekszik a munkanélküliség. A Frankfurt am Mainban megjelenő ,Angestellte Ariz” című lap nemrég beismerte, hogy Nyugat-Németország- ban több mint 4000 állástalan orvos van és hamarosan további 19.000 orvos kerül abba a szörnyű. helyzetbe, hogy képtelen lesz megkeresni kenyerét. A növekvő nyomor legsiralmasabb hutásai az 'iskolásgyermekeken mutatkoznak. Az iskolásgyermekeknek csupán 19 százalékáról mondható ti. hogy egészsége kielégítő. A falusi iskolákban végzett orvosi vizsgálatok Eredményeiből kitűnik, hogy az elemi iskola Végzett tanulóinak több mint 50 százaléka nem rendelkezik megfelelő testsúllyal. A német dolgozók jól tudják, hol keressék a nyomor okát. A „Telegraf” című lap Nyugat- Németország költségvetését elemezve keserűen mutat rá, hogy a költségvetésben „minden második márka a fegyverkezést szolgálja”. Növekvő jólét a Német Demokratikus Köztársaságé A Német Demokratikus Köztársaság dolgözéi évről évre nagyobb jólétben élnek s ezt még a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen elismerni. Legutóbb még a reakciós „New York Times” fs elismerte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lakossága jobban él mint a múltban. 1954-ben a dolgozó tömegek megnövekedői igényeinek megfelelően tovább fokozódik a közszükségleti cikkek bősége. 1954-ben a Német Demokratikus Köztársaság ipara 222.535 négyzetméter pamuttextilt, 65,840.000 négyzetméter műselymet és hernyóselymet, 161,700.000 darab kötöttárut, 26,540.000 pár bőrcipőt, 213.780 vízmelegítőt, 220.000 varrógépet, 33.200 tonna zománcedényt, 11.400 sportautót, 56.000 motorkerékpárt, 841.400 kerékpárt, 9,570.000 autó- és kerékpárabroncsot. 60.000 televíziós vevőkészüléket, 216.000 fényképezőgépet, 1,870.000 karórát stb. biztosít a fogyasztóknak. Az egyre több közszükségleti cikk, élelmiszer és az épülő lakások százai megcáfolhatatlanul tanúskodnak a Német Demokratikus Köztársaság kormányának békeakaratáról. --------------------------------------- » ..Atlanti harmónia** Madridot egy idő óta gyanúsan érdekli Francia-Marokkó. A francóista hatóságok januárban megrendezték Spanyol- Marokkó törzsfőnökeinek és egyházi személyiségeinek gyűlését Tetuanban. A spanyolfasiszta sajtó egyidejűleg követelni kezdte, hogy Marokkó mindkét részét „egyesítsék“ spanyol fennhatóság alatt. Párizsban sürgős ellenintézkedéseket tettek. Hadihajókat irányítottak a Spanyol-Marokkó közelében lévő Mers cl-Ke- bir algíri kikötőbe. Madridnak erélyes tiltakozó jegyzéket küldtek. A francóista hatóságok ügyet sem vetettek minderre. Ellenkezőleg. Február elején Madridban megismételték a tetuani színjátékot. Ezúttal Franco lépett fel a főszerepben. A marokkói nép érdekei őrének pózában becsmérelte Franciaországot s félre nem érthetően igényt támasztott Francia-Marokkóra. Felháborodás Franciaországban X párizsi lapok a berlini értekezlethez fűzött kommentárjaikban elégedetlenül állapítják meg, hogy a francia küldöttség az értekezleten nem a francia közvélemény túlnyomó többségének álláspontját képviselte. Éppen azokban a napokban, amikor a francia külügyminiszter Berlinben az „európai védelmi közösség” védelmére kelt, vagy egymillió párizsi támogatta aláírásával azt a követelést, hogy a kormány mondjon le a nyugatnémet militarista erők ösztönzésének politikájáról. Saint Denisben, Párizs egyik elővárosában ugyanakkor tiltakozó népgyűlést tartottak. A népgyűlés részvevői egyöntetűen ellenezték Franciaország bevonását az „európai hadseregbe“; A legkülönbözőbb francia pártok és politikai csoportok képviselői ugyanitt erélyesen követelték a független, önálló francia külpolitikát. A volt deportáltak, internállak és ellenállók országos szövetsége levelet küldött Berlinbe a négy külügyminiszternek. A levélben ez állt: ,.A volt francia deportáltak, internáltak és ellenállók kötelességüknek tartják megmondani önöknek, hogy eleve jogtalannak tekintenek minden, a francia parlamentben még nem ratifikált bonni és párizsi szerződéseket törvényesítő tervezetet, még ha azt a írancia külügyminiszter is javasolja. Kijelentik, hogy a francia nép óriási többségével együtt sohasem ismerik el ezeket a szerződéseket.“ Számos francia politikai és közéleti személyiség, profesz- szor, újságiró, egyházi személyiség írta alá ezt a levelet, amely elitéli az „európai védelmi közösség“ híveinek a párizsi szerződés ratifikálására irányuló kísérleteit, s nyugtalansággal állapítja meg, hogy a francia külügyminiszternek a berlini értekezleten elfoglalt álláspontja „a német kérdés megoldását illetően meghiúsíthatja a négy hatalom bármiféle megegyezését“. „Külügyminiszterünk — írja Hermann ismert francia újságiró — mindent megtett, hogy elkerülje a kompromisz- szumot. Csatlakozott Dulles tervéhez, s megengedte, hogjr a négy hatalom értekezlete három hatalomnak a negyedik elleni értekezlete legyen. Indo- kinára vonatkozóan, ahol erősödik az amerikai beavatkozás, elszaiasztotta a közvetítés kínálkozó lehetőségét. A német kérdésben Adenauer diktálta téziseket védelmez“. Maga a francia küldöttség is láthatólag érezte Berlinben hogy álláspontja ingatag. A „Liberation“ című párizsi laf szerint Bidault külügyminiszter értesítette Laniel miniszterelnököt, hogy szeretné, hs a nemzetgyűlésen a berlini értekezlet befejezéséig nerr lennének az „európai védelm: közösséggel“ közvetlenül vágj közvetve összefüggő viták Ilyen viták nyilván túlságosar a világ elé tárnák, hogy £ francia küldöttség Berlinber nem a francia közvéleménj álláspontját képviselte. Nehru nyilatkozatának sajtóvisszhangja Mint ismeretes, Nehru miniszterelnök visszautasította az USA fegyverszállítási ajánlatát. Az indiai sajtó egyértelműen helyesli a miniszterelnök e lépését. A „Times of India” utal Nehrunak arra a megjegyzésére, amelv szerint amerikai katonai -segély az India és Pakisztán közötti problémákba való beavatkozás egyik formája. A „Hindustan Times” ezeket írja: „Az USA-nak nincs olyan érve, amellyel megcáfolhatná azt az indiai vádat, hogy az amerikai katonai segély megkönnyíti és tehetővé teszi az agressziót.” Az indiai sajtó egyetért abban, hogy az USA azért segíti Pakisztánt, mert egv erős Pakisztán megszerezheti Kasmírt. amire viszont — támaszpont céljából — már régóta fáj az amerikai hadügyminisztérium stratégáinak foga. Kasmir képviselőházának elnöke Nehrunak küldött üdvözlő táviratában kijelenti: „A kasmiriak milliói állanak ön mögött.” Franco franciaellenes provokációi feltűnő „vidámságot“ keltettek Washingtonban. A „Chicago Tribune“ című lap azt írta, hogy a madridi cau- dillo, úgylátszik szóralcozáskép- pen „kitépdesi a tollakat a gall-kakas farkából“. Majd megállapította: „Franco tevékenysége csak est a világszerte kialakult véleményt tükrözi, hogy „a francia birodalom széthullóban van, lehet prédái ni.“ Franco „szórakozása" tehát nem is olyan ártatlan. Valójában politikai célja van: a francia gyarmatok újrafelosztása. Kiderül az is, hogy a spanyol diktátor ehhez megkapta Washington áldását (ha ugyan nem Washington egyenes bíztatására történt az egész). A francia sajtó biztosra veszi, hogy Franco franciaellenes lépéseit az Egyesült Államok sugalmazza. Az „Al Miszri“ című egyiptomi lapnak is ez a véleménye. A lap joggal állapítja meg, hogy Franco igényei korántsem szolgálják a marokkóiak érdekeit. A marokkóiak természetesen semmit sem nyernének, ha egyik elnyomó helyébe a másik lépne. A Franciaország, meg a francóista Spanyolország és a mögötte álló Egyesült Államok vezető kőiéi közötti összeütközés is megmutatja, milyen az a hírhedt „atlanti harmónia“, amelyet annyit hangoztat a nyugati sajtó. „Tiltakozunk ^ Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámüzemében Kovács Rezső 8 tagból álló szerszámkészítő-brigádja felhívással fordul az ország valamennyi brigádjához és békebizottságához, hogy minden eddiginél jobb munkával fejezzék ki tiltakozásukat az amerikai kormány és hatóságok bűnös cselekedeteivel szemben, amelyek a Rosenberg-házaspár gyermekeinek üldözésére vetemedtek. Az amerikai kormány és hatóságai bíróság elé akarják állítani a mártírhalált halt kiváló békeharcos házaspár árva gyermekeit. Ezek a gyermekek éppen olyan ártatlanok, mint szüleik voltak, akik békét akartak és a békéért harcoltak életük árán is. Az egész világ dolgozó népe tiltakozik az ártatlan Rosen- berg-gyermekek üldözése ellen, de az amerikai dolgozók is szavukat emelik és tiltakoznak az ártatlan gyermekek üldözése elit len. Nekünk, magyar dolgozóknak is el kell Ítélnünk és meg kell vetnünk az amerikai tőkés világnak a békeszeretö emberekkel szemben elkövetett gaztetteit és jobb munkánkkal kell bebizonyítani, hogy érdemes harcosai vagyunk a béketábornak. Ennek érdekében brigádunk március 1—10-ig tiltakozó de- kádot tart. Ez alatt az idő alatt a munkaidő teljes kihasználásával, jelenlegi teljesítményünket 154 százalékról 160 százalékra emeljük, minőségileg kifogástalan szerszámot készítünk, selejt nélkül dolgozunk, a brigád tagjai között későnjövő, vagy igazolatlan kimaradó nem lesz. Szeretnénk, ha ez a felhívás egy tiltakozó mozgalommá fejlődne, mellyel ismét bebizonyíthatjuk, hogy a békéért vívott harc egységes. El a kezekkel a Rosenberg- házaspár ártatlan gyermekeitől! 'Kovács Rezső brigádvezető. Tóth Sándor bckebiz. titkár. Dolgozná már az első csehszlovák óriásbányában Még az első ötéves terv előtt, 1947- ben új gondolat született a csehszlovák szakemberek között: óriásbányákat kell szervezni! És háromnegyedévi munkával — amely gyakran a késő éjszakai órákba nyúlt — kidolgozták az ostravsko-kar- vinskói bányavidék fejlesztésének hatalmas tervét. A terv 23 fejezetében benne van a bányavidék egész jövője, benne vannak a feladatok 1965-ig. A nehézgépipar dolgozói ma már ebből kiszámíthatják, mennyi és milyen gépre lesz szükség a következő évek sorún az egyes bányákban. Elsőként a Jan, Frantisek, Jindrich és Hlubina bánj ák egyesítéséhez kezdtek. A négy bánya egyesítése és így az új „Csehszlovák Hadsereg“ óriásbánya kialakítása gazdaságosabbá tette a munkát és 33 százalékkal emelte a bányák termelését. A tervek elkészülte után, 1948- ban a bánya üzemeltetése közben hozzáfogtak a szükséges rekonstrukciókhoz. A négy bányában kitermelt szén közös szállításához két új, hatalmas felvonót kellett építeni. A két automatikus felvonó négy kocsijába egyenkint 8 szépnél telt, nagyméretű bányacsille fér el. Minden íelvonókocsi 16- szor annyi szenet hoz egyszerre felszínre, mint az eddig működő bányafelvonók. A felvonókocsik abban az esetben, ha a jelzőberendezés felmondaná a szolgálatot, drótnélküli adóvevővel jeleznek. A főakna közelében új szellőzőaknát is kellett építeni. A szellőzőakna felső végén két darab egyemeletes ház nagyságú ventilátort szereltek fel, ezek mindegyike egyetlen perc alatt 11.000 köbméter elhasznált levegőt szív el a bányából! Az óriásbánya üzembeállításához új osztályozó, szénmosó és számos munkavédelmi berendezés építése vált szükségessé. A szállítást a föld mélyében diszpécserberendezés irányítja; hiszen a forgalom akkora az óriásbányában, mint egy nagyforgalmú vasútállomáson! Külön érdekessége az új óriásbányának, hogy minden szükséges felszerelése Csehszlovákiában készül. Y.L Lenin ügyének nagy folytatója (J. V. SZTÁLIN HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA) Irta: A. Sstrucskov 1953 március 5. a Szovjetunió népeinek és az egész haladó emberiségnek gyásznapja. Ezen a napon halt meg Joszií Sztálin, Leninnek — a Szovjetunió Kommunista Pártja megalapítójának és a szovjet állam szervezőjének — hű tanítványa és ügyének folytatója. Sztálin, Lenin legközelebbi harcostársa, a kommunista párt egyik legkiválóbb vezetője volt. Sztálin egész életét Lenin Végakarata teljesítésének, a dolgozó emberiség boldogságáért vívott harc ügyének szentelte. „Ha a munkásosztály felemelésére és a munkásosztály szocialista államának megerősítésére fordított munkámban minden egyes lépés nem arra irányulna, hogy a munkásosztály helyzete erősödjék és javuljon, akkor életemet céltalannak tekinteném“ — mondta Sztálin. Joszif Sztálin 1879 december 21-én a kaukázusi Gori városkában született. Apja — grúz parasztcsaládból származott, foglalkozására nézve cipész, később pedig cipőgyári munkás volt. Anyja jobbágycsaládból származott. Joszif Sztálin, miután elvégezte a gori egyházi iskolát, a tifliszi pravoszláv papi szeminárium növendéke lett. Már 15 éves korában bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba és 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Sztálin ezekben az években kitartóan tanulmányozta Marx, Engels, Lenin müveit, a politikai gazdaságtant, a történelmet, a természettudományt, szorgalmasan olvasta a szépirodalom klasszikusait, képzett marxistává vált. 1900-ban adták ki külföldön az „Iszkra“ című lapot, az első orosz marxista újságot. A lapot Vlagyimir Lenin alapította és szerkesztette. Amikor a lenini „Iszkra“ megindult, Sztálin teljesen annak álláspontjára helyezkedett. Felismerte Leninben a forradalmi marxista párt megalapítóját, a zseniális vezért és mestert, a magasabb típusú vezetőt. Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és a Lenin által megjelölt úton ha'adt. Az orosz cári hatalom kegyetlenül üldözte Sztálint forradalmi tevékenységéért és marxista irodalmi munkásságáért. 1902-től 1913-ig Sztálint hétszer tartóztatták le, hatszor volt száműzetésben és a száműzetésből ötször szökött meg. Legutolsó, leghosszabb száműzetéséből 19Í7-ben a februári forradalom után tért vissza. Ugyanebben az esztendőben Oroszország népi tömegei a kommunista párt vezetésével megdöntötték a kapitalisták és a földesurak uralmát, s megteremtették a proletárdiktatúrát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme íénvesen igazolta Lenin elméletét a proletárforradalomról. A forradalom új szakaszt nyitott az emberiség történetében és azért gvőzött. mert Oroszország munkásainak és dolgozó parasztjainak élén az élenjáró elmélettel felvértezett, bátor és hős kommunista párt állott, amelyet szoros kötelékek fűztek a nép széles tömegeihez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Sztálin tagja lett a II. összoroszországi Szovjet Kongresz- szuson megválasztott és Lenin által vezetett Népbiztosok Tanácsának. A párt Lenin vezetésével óriási munkát fejtett ki a szovjet társadalmi és állam- rendszer megszilárdításáért, az államszervezet megerősitéséért. A külföldi fegyveres beavatkozás és a polgárháború éveiben a szovjet emberek példátlan hősiességgel, önfeláldozással és kitartással védelmezték szocialista hazájukat. Az'intervenció idején a kommunista párt soktízezer tagját küldte a frontra és mozgósította a 14 kapitalista ország katonai beavatkozása ellen. Lenin, tanítványai és harcostársai, köztük Sztálin is, megszervezték és megerősítették a munkások és parasztok hadseregét, a Vörös Hadsereget. Lenin kidolgozta a szocializmus felépítésének tudományosan megalapozott programmját, az ország iparosításának, a nehézipar rohamos fejlesztésének, az egész népgazdaság villamosításának, a mezőgazdaság kollektivizálásának és a kultúr- forradalomnak tervét. Sztálinnak és Lenin más munkatársainak és tanítványainak érdeme. hogy megvédtek és továbbfejlesztették Lenin tanítását. mely szerint a szocializmus győzelme egy országban is lehetséges. A kommunista párt a központi bizottság vezetésével. élén Sztálinnal/ leleplezte az áruló trockisták, zinovjevis- ták és buharinisták ellenséges nézeteit, akik tagadták annak lehetőségét, hogv a szocializmus a Szovjetunióban győzelmet arathat és akik támogatták az imperialista hatalmaknak a szovjet ország leigázására irányuló tervét. Lenin harcostársai a leniniz- mus ellenségei ellen vívott harcban megvédték Lenin tanítását, amely szerint a szocializmus győzelme egy, egyedülálló országban is lehetséges és ezzel világosan megmutatták a szocializmus diadaláért vívott harc távlatait, a kommunista pártot és a Szovjetunió munkásosztályát megerősítették a szocialista épités győzelmébe vetett tántoríthatatlan hitében. A párt központi bizottsága Lenin útmutatásaira támaszkodva, kidolgozta a szocialista iparosítás konkrét módszereit, továbbfejlesztette a mezőgazdaság kollektivizálásának lenini elméletét. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével megteremtette a tömeges kolhozmozgalom kibontakozásához szükséges anyagi előfeltételeket és biztosította a mozgalom sikerét. A második világháború kitörésekor a Szovjetunió már erős ipari-kolhozhatalom volt, amely hatalmas, korszerű technikával felszerelt elsőrendű iparral és élenjáró szocialista mezőgazdasággal rendelkezett. Ez az ipari nagyhatalom képes volt arra, hogy szétzúzza a fasiszta Németországot, amelv kezébe kaparintotta majdnem egész Európa iparát. 1941 június 22-én a fasiszta Németország hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót. A párt és a kormány Sztálint a Szovjetunió Fegyveres Erőinek élére állította. Sztálin ebben az időszakban a párt és a nép akaratát tükröző beszédeiben és parancsaiban, amelyeket később ..A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról“ című művében gyűjtöttek össze — továbbfejlesztette a ssovjet haditudományt, a szovjet szocialista államról és az állam erőforrásairól szóló elméletet. Sztálin műveiben összegezte a szovjet állam háborús tapasztalatait, kifejtette a szovjet hatalom gazdasági és védelmi erejének további megszilárdítását célzó, a párt által kidolgozott irányelveket. „A Honvédő Háború éveiben *— mondta Sztálin — a párt volt az, amely egész népünket a fasiszta rablóhódítók elleni harcra lelkesítette és szervezte. A párt szervezőmunkájával a szovjet emberek minden erőfeszítését egybekovácsolta és a közös cél felé irányította, minden erőnket és eszközeinket az ellenség megsemmisítésére fordította. A párt a háború alatt még jobban összeforrott a néppel, még szorosabbra fűzte kapcsolatát a dolgozók széles tömegeivel.“ A háború utáni időszakban a Sztálin-vezette kommunista párt és szovjet kormány legelső külpolitikai feladatául tűzte ki egy új háború kirobbantása ellen, a világ népei közötti békés együttműködésért folyó békeharcot. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány ma is ezt tekinti legfőbb feladatának. A békét és a népek biztonságát szolgáló szovjet külpolitika arra a lenini tételre támaszkodott és támaszkodik, amely szerint a két rendszer békés egymás mellett élése le-, hetséges. Lenin e tételeit továbbfejlesztve Sztálin beszédeiben többízben hangsúlyozta, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer békés egymás mellett élése és együttműködése mindenképpen lehetséges, amennyiben ez az óhaj mindkét részről megvan. A háború utáni időszakban a szovjet nép a kommunista párt, valamint Sztálin és harcostársai vezetésével óriási munkát fejtett ki a népgazdaság helv- reállítása, az ipar és a mezőgazdaság továbbfejlesztése érdekében. Sztálin az állam vezetésében és a pártban kifejtett tevékenységével párhuzamosan állandóan foglalkozott a marxista- leninista elmélet kérdéseinek kidolgozásával, összegezte a Szovjetunióban elvégzett szocialista építőmunka és a mai nemzeti felszabaditó mozgalmak tapasztalatait és az,új történelmi viszonyokra alkalmazva, alkotó módon továbbfejlesztette a marxista-leninista tanításokat. A forradalmi elméletet számos kérdésben újabb tételekkel gazdagította. A marxista-leninista elméletre, az objektiv gazdasági törvények ismeretére támaszkodva, ma a kommunista párt és a szovjet kormány, Lenin tanítványai és Sztálin harcostársai a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonalának rohamos fejlesztése érdekében nagyszabású Programm végrehajtásán munkálkodnak. A szovjet állam legfőbb gondja — a nép jólétéről való gondoskodás. Lenin már 1902- ben a párt programmtervezeté- ben a szociális forradalom legfőbb feladatául tűzte ki, hogy a társadalom valamennyi tagjának „biztosítsa teljes jólétét és mindenirányú szabad fejlődését“. A szovjet társadalom fejlődésének alaptörvénye — a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. A Szovjetunió megdönthetetlen hatalmának és alkotó erejének teljében diadalmasan halad előre a kommunista társadalom építésének útján. Az elmúlt év megmutatta, hogy a szovjet emberek hatalmas egységben zárkóznak fel a kommunista párt központi bizottsága — a Lenin és Sztálin harcostársaiból és tanítványaiból álló tekintélyes és bölqs vezető kollektíva — mögé,
