Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-31 / 25. szám
1954 március 31. SZARAI» AOGRXh 5 Gépállomások díjtáblázata Talajelőkészítési, vetési és növénjápolási munkák díjai kát. holdanként Munka megnevezése Mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére I. II. típusú termelőszövetkezeti csoportok részére egyénileg gazdálkodó dolgozd parasztok részére Szántás: búza kg Ft búza kg Ft búza kg Vállalatok kőzületek részére Ft Ft a) 20 cm-ig 38 76 b) 21—22 cm-ig 43 86 c) 23—25 cm-ig 48 96 d) 26—30 cm-ig 54 108 Szántás előhántós ekével: a) 20 cm-ig 40 80 b) 21—22 cm-ig 45 90 c) 23—25 cm-ig 51 102 d) 26—30 cm-ig 57 114 Évelő-, parlag- és gyeptörés: a) 20 cm-ig 43 90 b) 21—25 cm-ig 55 110 c) 26—30 cm-ig Évelő-, parlag- és 66 132 gyeptörés elö- hántós ekével: a) 20 cm-ig 47 94 b) 21—25 cm-ig 58 116 c) 26—30 cm-ig 69 138 Forgatás: a) 40 cm-ig 140 280 b) 41—50 cm-ig 175 350 c 51—70 cm-ig 210 420 d) 71 cm-en telül 280 560 Szántások tárcsázása kultivátorozása, öntöző barázda készítés: 14 28 Ónálló fogasolás, simítózás. sima hengerezés: Szántáson, vetésen: 7 14 Gyepen: 6 12 Ónálló gyűrűs hengerezés, talajlazítás, küllös kapával! 8 16 Kapcsolt hengerezés, fogasolás: 2 4 Vetés: egyirányúan: 12 24 keresztsorosan 18 36 Műtrágyaszórás 10 20 Burgonyaültetés 26 52 42 84 53 106 131 47 94 60 120 148 53 106 67 134 165 59 118 74 148 184 44 88 56 112 138 50 100 63 126 156 56 112 70 140 172 63 126 78 156 194 50 100 62 124 154 61 122 77 154 190 73 146 92 184 226 52 104 65 130 162 64 128 81 162 200 76 152 97 194 238 134 308 160 320 400 193 386 200 400 500 231 462 240 480 600 308 616 320 640 800 15 30 23 46 56 / 8 16 11 22 30 7 14 $ 16 24 9 18 14 28 36 2 4 3 « 8 13 26 16 32 44 20 40 24 48 66 11 22 15 30 40 28 56 30 60 112 Gépi kapálás, sorkultivátorozás, burgonyatöltöge- tés: (a kultivátorkezelőt a g. á. adjál rfr ’- - 241 IS ' 28 18 3« 50 Sorvonalozás négyzetes vetéshez: (vetögéppel, kuttívátorral stb.) 4 8 5 10 6 12 18 Előre terményben fizetés esetén a megrendelőt 10 százalék engedmény illeti meg. Ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet és az I—It. tip. tsz. csoport az üzemanyagot a brigádszállástól nem szállítja ki, úgy 5 százalékkal magasabb díjat tartozik fizetni. Az egyoldalú szántás dijai 45 százalékkal magasabbak. Az ezüstszínű por „AMIT VÁLLALTAM, TE Tóth László hat nap alatt teljesítette tavaszi tervét A salgótarjáni November 7 filmszínház április 1—7-ig játssza az „Ezüstszínű por’* című magyarul beszélő színes szovjet filmet. A film egy titokzatos találmányról szól, a történet egy csendes amerikai városkába vezeti ei a nézőket. Itt folynak Steel professzor rejtélyes kísérletei. A kutató olyan ezüstszínű port hoz létre, amellyel hatalmas területeken lehet kiirtani az élőlényeket. A film rendkívül izgalmas, cselekménye bemutatja, milyen erők mesterkednek a halálthozó találmány megszerzéséért és hogyan veszik fel a küzdelmet a becsületes amerikaiak a béke egyszerű hívei, ezek ellen az emberi mivoltukból kivetkezett gazemberek elten. A film egyik része: „Azért kéretem Önt, McKennedy tábornok úr. hogy megbízzam egy igen fontos és titkos ügy- gyei. Lent délen van egy csendes kis város: Fortskiil. ebben a városban ránknézve igen fontos kísértetek folynak. A „Nyugati Vegyészeti Tröszt” elhatározta, hogy felfedi előttünk kártyáit és nem titkotódzik tovább. Holnap Ön elutazik Fortskillbe és megismerkedik Steel kísérleteivel”. Egy ragyogó nyári napon így indították e! McKennedy tábornokot a hadügyminisztériumból Fort- skill városába. A csendesen folydogáló Ipoly mellett terül el a balassagyarmati Előre tsz kertészete. A kertészház előtt melegágyakban már szépen díszlenek a káposz. ta, kalarábé és a hagymapalánták. Néhány hét'múlva — ha az idő melegebbre fordul kikerülnek a szabad földbe... „Kikerülnek a szabad földbe. ..“ Ehhez a szóhoz nagyon sok köze van Tóth Lászlónak a mohorai gépállomás kommunista traktorvezetőjének. Hisz ő készíti elő a földet a palánták alá. Ez pedig nem kis felelősség. Tudja: ha rosszul készíti elő a talajt, kevesebb termést ad a káposzta, kevesebb jut a városi dolgozóknak, a tsz-nek, no meg saját magának is. Viszont a minőségi munka termékbőséghez vezet. Az utóbbiért harcol ő, mint kommunista, s mint traktorisla. * Tóth László ott áll a hálókocsi előtt. Racka Mihályt, váltótársát várja, aki épp most kanyarodott be traktorával a dülőútra. Ide tart a kertész- házhoz, hogy közösen elvégezzék a gépen a kötelező karbantartási munkát. — A Karbantartást sosem hanyagoljuk el — szólt Tóth. — Éneikül nem sokra haladnánk. A fiatal Racka leállította a motort. nagy veszteséggel járhat. No meg a kongresszusi verseny, a gépállomás, a traktoristák becsületéről van szó. Ezt pedig meg kell védeni, harcolni kell érte. — Mi bizony még a másodpercekért is harcolunk —: jelenti ki Tóth — sok még a fel- szántatlan föld ... — Sok hiányzik-e még a tervből? — Azon már túl vagyok — szus tiszteletére. Suhajda József, a gépállomás fiatal traktoristája Tóth Lászlót személte ki versenytársnak. — Versenyezzünk. Tavaszi tervemet 9 nap alatt 4 százalékos üzemanyagmegtakarítás mellett teljesítem — hangzott Suhajda vállalása. Tóth fontolóra vette a kihívás feltételeit. — Hallod-e fiú, elfogadom a kihívást — Válaszolt Tóth. — Én hat nap alatt teljesítem a A hatalmas fekete luxusautó nesztelenül surrant a Steel- villa elé, az érkezők nem sokat pihentek, hanem rövidesen felkeresték a laboratóriumot, vagy amint ott nevezték , „az ördög konyháját”. Még néhány perc és megismerkedtek a titokzatos új találmánnyal. A kis üvegcsőben egészen ártalmát! annak nézett ki az ezüstszínű por, de ha bizonyos eljárásoknak vetették alá, hatalmas rádióaktivitású elemmé alakult, amelyből akár egy milligramm is elegendő ahhoz, hogy pillanatok alatt megöljön minden élőlényt egy hektárnyi területen. A találmánynak ezenkívül még „nagy előnye”, hogy anyaga néhány nap. alatt .teljesen felbomlik es a' terület .nyugodtan megközelíthető. — Se fertőtlenítés, se óvintézkedés nem kell — mondja nevetve a professzor — és nem marad semmi, de abszolút semmi nyoma. Vagyis semmi bonyodalom, semmi nemzetközi bizottság, semilyen hangzatos vádbeszéd az ENSZ ülésen’*. — Maradt e még? — kérdi Tóth . — Ma még kitart — válaszolt vissza amaz. Valahonnét előkerült Mikus József munkagépkezelő is, s mindhárman hozzáláttak a karbantartási munka elvégzéséhez. Tóth igen szereti, s barátjának tartja a gépet. Erre tanítja Racka Mihály DISZ-fia- talt is. Azóta úgy vigyáz ő is a gépre, mint édesanyja a gyermekére. Két műszakban dolgoznak. Amikor Racka szánt, Tóth pihen. Tóth ilyenkor haza is mehetne Mohorára családjához, de ő mégsem megy. Nincs egy perc nyugtom, ha odahaza vagyok — magyarázza Tóth. — Mindig az jár az eszembe, ugyan megy e a gép (?) nem töríént-é valami üzemzavar? Tóth nem azért nyugtalan, hogy ne talán nem bízik váltótársában. Bízik benne. De távollétében előfordulhat olyan géphiba, amit Racka nem tud rövid idő alatt kijavítani. Most pedig drága az idő, nem lehet abból egy percet sem elfecsérelni. Minden perc késedelem Tóth László túlteljesítette a kongresszus tiszteletére tett munkafelajánlását tervem. Üzemanyagot is megakarítok annyit, mint te. Tóth László március 15-én érkezett meg gépével a balassagyarmati Előre tsz-be. 18-án kezdte a munkát. Még az őszön kifagyott egy három holdas tábla, most abba állt bele gépével, hogy felszántsa. Ezután két kh. kiöregedett lucernást szántott fel. Még aznap lejöttek a kertészetbe, ahol 3 holdat teljesített. A gép normája 3.6 hold. Tóth László átlagban mindig 5 normálholdat teljesített. 22-én például 10 órai munkaidő alatt 8 kh. földet válaszolt Tóth, s szeméből büszkeség csillog. — Szívünket, minden tudásunkat a munkába adjuk. Jót haladtunk előre. Három négy nap múlva elfogy a munka az elűrében. Hol és mit fogunk ezután szántani? — szól közbe aggódó arccal Racka. — Ez már így igaz — mondja Tóth — szeretném, ha a gépállomási vezetőség biztosítaná a folyamatos munkát. Mi dolgozni akarunk szántani, vetni, hadd legyen bő termés, hagy éljünk gazdagabban, mint a multévben. — Hogyan idáig a. munkafelajánlást7 — Hogy is mondjam... Amit vállaltam, azt már teljesítettem is. Nálam ez így szokás — feleli Tóth csendesen, kommunista- szerénységgel. Szavaiból a párt iránti forró szeretet csendül. Még a gépjavítás idején történt. .. A traktoristák munkavállalásokat tettek a kongreszHat nap alatt az adott szó szerint teljesítette tavaszi tervét, kongresszusra tett munkafel.- ajánlását. Nála ez így szokás. Szavai és tettei között nincs különbség. Tóth László már a vállalás túlteljesítéséért indult harcba. L. L. teljesítették ez- kongresszusra tett :szántott fel és- fogasolt meg. GYÁRFÁS MIKLÓS: KARR IER-A.Z állomástól jjg a templomig díszben állt Balassagyarmat. A házak szűziesen, fehér virágfüzérrel övezve, csipke- függönyökkel menyasszonyossá pompáztatva várták a herceg- prímás urat. Az ég húsvéti ragyogását átvette , az egész város, tisztán, fényesen várta a kegyes érkezés pillanatát. A Városházáról, az Ipartestületből, de még a Nagyszállóból is kihordták a bordó futószőnyegeket s végesteien végig lebontották az utat a vasúti perontól a templomküszöbig. A szőnyeg két oldalán közvetlenül az állomás előtt, a megbizottak glédája, beljebb a templom felé a kiváncsi városi nép. A megyei, városi urak zsakettben, fehér kesztyűben az állomás kijárata közelében igyekeztek maguknak méltó helyet biztosítani. A hölgyek virágbaborul- va álltak a szőnyeg szegélyén, dagadoztak a honleányt prusz- likok, virítottak a párták. Maga a polgármester díszmagyarban, a honalapítás fenkölt érzelmeitől pirosán állt a díszhelyen. Az ünnepélyes ábráza- tok, a gyakorlott balassagyarmati bokák megdicsőülése volt ez a nagy várakozás. Az urak izgatott képe történelmien butává magasztosodott, miközben ki-ki hivatali beosztása, rangja szerint elfoglalta azt a helyet, ahová a hercegprímás kegyosztó útján remélhetően odaláthat. Amikor a különvonat füstje tajtékot vert az állomás fölötti égen, olyan tolakodás kezdődött a szinte üdvözültté pipe- rézett höl a fényesre nyalt urak között, hogy az állomásfőnök jónak látta — igaz, hogy csak a foga között — illatos csőcseléknek nevezni a város előkelőségeit. A tolakodás annyira megbontotta a gondosan kitervelt rendet s a sorfal oly tragikusan összeomlóban volt, hogy Karpuly Dénes, a város rendőrkapitánya kénytelen volt odalovagolni a zűrzavar helyére. Karpuly valóban hadvezéri látványt nyújtott ezekben a pillanatokban, amint a fehér lipicai ménen, ünnepi díszben ráharsogott a hódolattól fejét veszteit fogadóközönségre. Zseniális éleslátással táncolt be a széleshátú paripán a bordó szőnyegre és éles „jobbra-balra“ parancsokkal jóformán néhány szempillantás alatt rendet teremtett a megbomlott sorokban. Mire a különvonat mozdonya utolsót pöfögött, a sorfal épsége biztosítva volt. Igenám, de a legnagyszerűbb dolgok sem történnek apróbb kellemetlenségek nélkül. így esett ez az állomás előtti ünnepi várakozással is. Miközben Karpuly Dénes diadalmas arccal visszalovagolt a díszszázadhoz, a her- cegprímási lábak alá készített bordó szőnyeget a délceg paripa nem hagyta el nyomtalanul. A sorfal oldaláról rémülten pillantották meg az előkelőségek a szőnyeg közepén az oda nem tartozó gömböcskét. A teremtő erőnek ez a váratlan megnyilvánulása nagyobb hatást tett a közönségre, mintha hirtelen azt közölték volna, hogy rpeghalt őfőméltósága, a kormányzó. Nincs olyan képzelet, lefestő erő, amely ezt a megdöbbenést leírni képes. Mint a kör középpont körül, lenyűgözve állt a gömb igézetében Balassagyarmat színe- java. Nem túloz a krónikás, ha a gömbről viszont megállapítja, hogy bizonyos kajánsággal tekintett vissza az urakra a szőnyegről. Kajánul, sőt diadalmasan, mint a helyzet ura, s mint, aki fontosságával tisztában van. Ha nem hat túlzásnak, azt is mondhatnánk, a gömb hencegve üldögélt a szőnyegen. Az előkelőségek legalább is így látták. A nehéz helyzetet az tette végkép drámaivá, hogy az állomás diadalkapujában ekkor jelent meg maga a hercegprímás. Kezében az oltáriszentség- gel, körülötte a díszes papi kísérettel. A szőnyeg mindkét pereménél térdreborultak az emberek, s a hercegprímás aranytól roskadozva, elindult a város felé. Dorogliy főjegyző ekkor odasugta a mellette térdelő polgármesternek: — Kérlek, méltóságos uram, most mi. lesz? — és tekintetét nem tudta levenni a szőnyegen pöffészkedő gömböcskéről. — Nem tudom — nyögte a nyusztprémes polgármester, miközben arcáról ömlött a verejték — ha belelép... Isten őrizzen minket! A zenekar lassan, mély zengéssel kezdett a „Téged Urunk dicsér ...“ kezdetű énekbe, az utcán egyetlen nagy sóhaj remegett végig. Doroghy még mélyebben előregörnyedt, fogai között odasúgta a polgármesternek: — Méltóságos uram, as lenne a legjobb, ha fel méltóztatnál kapni azt az izét... Te vagy hozzá a legközelebb. — Megőrültél, főjegyző úr? — hörögte a díszmagyarban a polgármester — talán inkább te nyúlnál érte, azokkal a hosz- szú karjaiddal... Doroghynak a szíve közepébe vágott a polgármesteri szó. Ez a felkapaszkodott középdzsentri meri neki ajánlani, hogy kapja fel a szőnyegről azt az izét. Neki, akinek ereiben árpádházi vér is csörgedezik. — Kikérem magamnak — sziszegte vissza. — Te minden áldozattól húzódozol — csikorogta a polgár- mester — már régen figyellek... — Te pedig azt hiszed, hogy leesik az ujjadról az aranygyűrű, ha felveszed ezt a gömböt... — Naplopó! — Felkapaszkodott iparos! ÍV őzben m;n(j a ketten bűnbánattal hajtották meg a fejüket a közeledő szentség előtt. A hercegprímás lábai is egyre nagyobbaknak látszottak innen az áhitat mélyéből. A polgár- mester úgy érezte, hogy most már csak az államhatalom hangján mentheti meg a helyzetet. Ráparancsolt a szomszédjára: — Főjegyző úr, követelem, hogy ragadja fel azonnal a ... — Nem — vágott közbe a főjegyző. — ön erre nem kényszeríthet! — A fölöttese vagyok! — Államügyekben! — Ez államügy! — mutatott a város első embere a gömböcs- kére. A főjegyző erre nem tudott válaszolni. Lelkében irtózatos harcok dúltak, a választások közelednek, a polgármester befolyásos ember, amellett rosszindulatú. Uramisten, mit tegyek, kérdezte magában a kürtök, oboák gyöngéd zengése közben. Keze, mintha lassan előrenyúlt volna, de aztán mégsem! Nem tudta megtenni. Az erre tartó hercegprímás lépéseinek növekedő suhogása figyelmeztette a gömböcske körüli vezető urakat a kétségbeejtő helyzetre. A főjegyző végül is döntött. Amilyen halkan csak lehetett, odaszólt másik szomszédjának. — Kérem tanácsos úr, vegye fel onnan azt a .,. A tanácsos végignézte a főjegyzőt, aztán szemrebbenés nélkül tovább adta a parancsot a polgármesteri titkárnak. — Kérlek, Béla öcsém, parancsol jál fölvenni azt a hogyishívjákot. A titkár máris a következő térdeplőhöz fordult: — Aljegyző uram, lesz szíves fölemelni... Az aljegyző pillanatnyi habozás nélkül lökte oldalba másik szomszédját: — Pénztárnok úr, azonnal fölveszi! — és odamutatott. Senki sem mozdult. Az államgépezet, amely olyan pontosan és kíméletlenül működött a városnál, most megállt. Az urak fellázadtak. Megtagadták — életükben először — a magyar királyi érdekeket. Szembeszegültek az egyházzal és isten magyarországi helytartójával is. A kis gömböcske fölzaklatta olyan régen szunnyadó önérzetüket, s mivel sehol a közelben nem volt egyetlen szolga sem, akivel fölkapathat- ták volna a gömböcskét, sztrájkba léptek. Elborította lelkűket az indulat. Hát kik ők tulajdonképpen, hogy a herceg- prímás lábai elöl elsöpörjék a ganéjt? A polgármester büszke lelkében meg is fogalmazódott a bátor kiáltás: Lépjen bele! Lépjen bele, az anyja úristenit, nem vagyok én neki kapcája! S így háborogtak — ha nem is ilyen merészen — a többi urak is. A fehér kesztyűk nem mozdultak. Körültérdelve a rendőrkapitány lovának emlékjelét, a zene- és énekszó mennyei zsongása közben úgy érezték, nem veszhet el az a nemzet, amelynek ilyen nagyszerű fiai vannak. A harangok. js zúgni kezdtek. Ég és föld, minden'csupa magasztos hangzás. A herceg- prímást már csak három lépés választotta el az urak szemében szinte óriásira nőtt gömbtől. Ekkor hirtelen benyúlt egy fehérkesztyűs kéz és merész mozdulattal felragadta a gömböcskét a szőnyegről. Úgy tartotta a kezében diadalmasan, mámorosán, mint a győzelem jelképét. A hős Miszley Pista volt, fiatalember, jogász, aki néhány napra idehaza volt látogatóban a szüleinél. A polgármester és a többiek egyszerié kapták fel a fejüket, amikor a gömb eltűnt a szőnyegről és a hercegprímás zavartalanul haladhatott tovább az áhitat folyosóján. Megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlük. De ez a boldog állapot csak egy pillanatig tartott, mert észrevették, hogy a hercegprímás elégedett, hálás pillantást vetett Miszley Pistára. S amikor ezt meglátták, szemükben felgyulladt az irigység tüze. Sóvárogva nézték Miszley Pista fehérkesztyűs kezében a kis gömböcskét. Lelkűk összecsengett. Mindnyájan úgy érezték, mintha megroppant volna a poziciójuk. Miszley Pistában megsejtették a jövő emberét.
