Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-03 / 17. szám
ar szabad \knln 1954 mírctas *. A Legfelső Tanács — a Szovjetunió államhatalmának legfelső szerve A Szovjetunió a munkások es parasztok szocialista állama. „A Szovjetunióban minden hatalom a város és falu dolgozóié, akiket a dolgozók küldötteinek szovjetjei képviselnek” — szögezi lé a Szovjetunió alkotmánya. A szovjet hatalom létrehozása után néhány nappal. V. I. Lenin, a szovjet állam megteremtője a kővetkezőket mondotta: „Elvtársak! Dolgozók! Ne feledjétek, hogy most ti magatok kormányozzátok az államot... A ti szovjetjeitek mostantól fogva az államhatalom szervei, teljhatalmú, döntő szervek.” A Szovjetunió legfőbb állam- hatalmi szerve, az SZSZSZK Legfelső Tanáesa, amelyet a szovjet állam polgárai az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással 4 évenként választanak meg. A legutóbbi választások 193Q március 12-én voltak. Ezekben a napokban a szovjet emberek a Legfelső Tanács március 14-én sorrakerülő választásaira készülnek. Kire bízza rá a nép a legfőbb hatalom gyakorlását? Vessünk egy pillantást az 1950 március 12-én megválasztott Legfelső Tanács küldötteinek jegyzékére. A küldöttek között 418 munkást, 269 parasztot és 629 szovjet értelmiségit találunk. A küldöttek 40 százaléka nő. Nézzünk néhány küldöttet a legutóbb megválasztott Legfelső Tanácsból: Vaszilij Gyikafiy, a harkovi traktorgyár esztergályosa, Viktor Blazsenov mozdonyvezető, Praszkovja Angelina ukrán traktoristanő, I. Akramova, a margelani selyemfonóüzem munkásnője, Andrej Csuhno paraszt, az egyik Sztav- ropolj-kerületi kolhoz elnöke, Z. Szabitova mérnök, egy balkaszi üzem (Kazah SZSZK) technológusa, Dmitrij Sosztakovics zeneszerző, Alekszandr Fagyejev és Ilja Erenburg írók, Trofim Li- szenko akadémikus. A küldöttek között ott láthatjuk a szovjet állam és a kommunista párt kiváló vezetőit is: G. Maienkovot, V. Moiotovot, N. Hruscsovot, K. Vorosilovot, N. Bulganyint ás másokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttei a nép legjobb fiai, különböző nemzetiségű kommunisták és pártorrkívüli dolgozók. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésein (ülésszakain) az ország legfontosabb kérdéseit döntik el. A Legfelső Tanács múlt ülésszakán (1953 augusztus) fogadták el például a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetéséről szóló törvényt. A költségvetés csupán közoktatási és kulturális kiadásokra 62 milliárd rubelt irányzott elő. amely a költségvetés kiadásainak 12 százalékát teszi ki. A Legfelső Tanács ugyanezen ülésszakán hoztak törvényt az új mezőgazdasági adóról.’ Az új adórendszer jelentős mértékben csökkenti a parasztság adókötelezettségeit. A szovjet állam történetében még nem fordult elő. hogy az államhatalom legfelső szerve olyan törvényt hozott volna, amely a legkisebb mértékben is figyelmen kívül hagyná a dolgozók érdekeit. Ez érthető is, mivel a Szovjetunió Legfelső Tanácsában a nép legjobb fiai és leányai foglalnak helyet. A Szovjetunióban a küldött a nép szolgája. A Legfelső Tanács hatáskörébe a következők tartoznak: a háború és béke kérdései, új köztársaságok felvétele az SZSZSZK kötelékébe, a szövetséges köztársaságokon beiül új határterületek és területek, valamint új autonóm köztársaságok és autonóm területek alakításának jóváhagyása. az SZSZSZK nép- gazdasági terveinek jóváhagyása síb. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választja meg a Legfelső Tanács elnökségét, a Szovjetunió Minisztertanácsát és a Szovjetunió Legfelső Bíróságát. A Legfelső Tanács nevezi ki a Szovjetunió főügyészét is. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két Házból áll: a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból. Ismeretes, hogy a Szovjetunió soknemzetiségű állam. Több mint 60 egyenlőjogú nemzetiség^ és nemzetiségi csoport él benne. A Szovjetunió valamennyi népének egy, közös célja van: a kommunista társadalom felépítése és a világbéke. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együtt alkotják az államhatalom legfelső szervét — a Szovjetunió Legfelső Tanácsát. Az SZSZSZK Legfelső Tanácsának mindkét Háza egyenlő- jogú. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács ülésszakai egyidöben kezdődnek és fejeződnek be. A törvény akkor számít elfogadottnak, ha az SZSZSZK Legfelső Tanácsának mindkét Háza egyszerű szótöbbséggel elfogadta. A Szovjetunió legfelső szervének ilyen felépítése valamennyi .békeszerető szovjet ember akaratát fejezi ki. Nemzetközi esem enyek Megkezdődött a X. pánamerikai konferencia Tegnap kezdődött meg a vene zuelai Caracasban a X. pánamerikai konferencia. Az értekezlet munkájában az Egyesült Államok és 19 iatihamerikai ország vesz részt. Costa Rica távolmaradt az értekezlettől, tiltakozásul az ellen, hogy a konferenciát a demokratikus szabadságjogokat megsemmisítő diktatúra országában tartják. Az értekezleten politikai és jogi természetű kérdéseket, továbbá az „Amerikai Államok Szervezetében” résztvevő országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kérdéseit, Valamint szociális és kulturális kérdéseket érintenek. Az Egyesült Államok az értekezletet arra akarja felhasználni, hogy „a kommunizmus elleni harc” lepte alatt fokozza támadását a latin- amerikai országok demokratikus erői ellen és törvényesítse az amerikai imperializmus beavatkozását a latinamerikai országok belügyeibe. Ezért vettek fe! a pánamerikai konferencia napirendjére olyan pontot, amely Guatemala demokratikus elve két valló kormánya, ellen irányul. Amint azonban az amerikai sajtó is beismeri, a „kommunizmus kérdése”, amefyet az Egyesült Államok vetett fel, nincs hatással a latinamerikai közvélemény nagy részére. A latinamerikai országokat ugyanis sokkal inkább a gazdasági kérdések érintik, mivel attól félnek, hogy tovább fokozódik az Egyesült Államok uralma gazdasági életük felett. Az „Associated Press”-hir- ügynökség tudósítója például így ír erről: „Az Egyesült Államok és a latinamerikai országok küldöttségeinek álláspontja a jelek szerint teljesen ellentétes lesz, amikor megvizsgálják a kommunizmus kérdését a nyugati feliekén...” A „The New- York Times” tudósítója rámutat arra, hogy a latinamerikai országokat főleg az értekezleten megvitatásra kerülő gazdasági problémák érdeklik és hogy az Egyesült Államoktól délre ma nincs Olyan ország, amely meg volna elégedve áz Egyesült Államokkal. Az egyiptomi helyzetről Az egyiptomi köztársaság elnöki tisztségébe visszahelyezett Nagib tábornok vasárnap beszédet mondott. Beszédében bejelentette, hogy Egyiptom „parlamentáris köztársaság” lesz és „azonnal megalakítják az alkot- mányozó nemzetgyűlésf\ A továbbiakban kijelentette, hogy a napokban letartóztatott személyeket szabadohbocsátják. A vasárnap délelőtti kairói tüntetések után Nasszer ezredes, miniszterelnök elnöklétévé! a kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott. A- minisztertanács ülése után bejelentették, hogy a tüntetések nyomán Kairóban a kormány rendeletére bezárták az egyetemeket és középiskolákat. A belügyminiszter közölte, hogy minden tüntetést betiltottak. Hírek a Sfoijituttié barátainak tevékenységéről Átadtak a Lengyel-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét Varsóban. A közelmúltban ünnepélyes keretek között nyújtották át Varsóban a Len- gyeí-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét tulajdonosának. Az ünnepségen jelen volt a társaság helyettes elnöke, a varsói városi tanács elnökségének elnöke, a kultúra és tudomány palotájának építői. A városi tanács elnökségének elnöke megállapította: „Nagyjelentőségű az a tény, hogy a Lengyel-Szovjet Társaság taglétszáma Vársóban 500.000 fő. Azt jelenti, hogy a főváros lakosságának több mint a fele a társaság tagja; azt jelenti, hogy a lengyel-szovjet barátság gondolata egyre mélyebb dolgozóink szívében.” * Szép eredmények a sepsiszentgyörgyi népi orosz nyelvtanfolyamokon. Az iskolaév kezdetén Sepsiszenígyörgy rajon ÁR- LUS bizottsága 76 népi orosz nyelvtanfolyamot szervezett. A tanfolyamokra 1175 hallgató iratkozott be. A félévi összefoglalókon a legjobb eredményeket a köpeci bányászok, a sepsiszentgyörgyi állami kórház dolgozói és az angyalosi Gábor Áron kollektív gazdaság érték el. Kanadai-szovjet barátsági hónap. Február 1-én megkezdődött a kanadai-szovjet barátsági hónap. A barátsági hónap munkájában több mint 10 kanadai szervezet vesz részt. A barátsági hónap keretében filmélőadásokat. gyűléseket, fényképkiállításokat és hangversenyeket. rendeznek. • Uruguay kulturális küldöttség szovjetunióbeli tapasztalatai. Az L'ruguayi-Szovjet Társaság központi lapja, az „Uruguay SZSZSZR” közölte a VOKSZ meghívására Szovjetunióban járt uruguayi kulturális küldöttség élményeit. A küldöttség az elmúlt év folyamán tartózkodót! a Szovjetunióban. A delegáció tagjai nagy elismeréssel nyilatkoznak azokról az eredményekről, amelyeket a szovjet kormány a dolgozó nép életszínvonalának emelése terén elért. Úgy emlékeznek meg-a Szovjetunióról, hogy „látták azt a társadalmat, amely boldog jövőjét építi, amely az embert munkája alapján becsüli meg, amely nem sajnálja azt az anyagi erőt, amit a nép jóléti és kulturális felemelkedésére fordít.” Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió a béke és a népek közötti barátság Ezt a “szenátor érkezett levelek tömege ján. Márpedig egy reakciós szenátort csak nem vádolhat senki „kommunista propagandával”. Reuthertől, a CIO egyik jobboldali vezetőjétől is nyilván távol áll a „kommunista propaganda” szándéka. Mégis kénytelen volt „éhségről, nyomorról, tudatlanságról és betegségekről” beszélni. Nem véletlenek ezek a beismerések. A fegyverkezési hajsza és a militarizálés hatására erősödnek a válságjelek az amerikai gazdaságban. .Csökken a polgári termelés, növekszik a munkanélküliség, esnek a reálbérek. Áz amerikai munkás 1933-ban az 1939. évinél 32-szsrte több adót fizetett, s megélhetési költségei ebben az időszakban háromszorosra emelkedtek. Állandóan emelkednek az élelmiszerek és az iparcikkek árai, a lakbérek, drágul az orvosi ellátás, a közszolgáltatás, az utazás ér a szállítás. A lakosság több mint felének keresete még a hivatalosan megállapított szűkös létminimumnak is alatta marad. 1952-ben a költségvetés kiadási tételeinek mindössze 10 százalékát irányozták elő polgári szükségletekre. A január 20-án a kongresszus elé terjesztett 1954. évi költségvetésíerve- zet a közoktatási, egészségvédelmi, lakásépítési, stb. előirányzatokat tovább . csökkenti. Pedig ma az Egyesült Államokban így is az a helyzet, hogy 93 millió állampolgár nem tudja igénybevenni a drága orvosi ellátást, s legalább 15 millió ember él nyomortanyákon! Az egyik oldalon pompás felhőkarcolók és fényűző villák, a másik oldalon nedves, piszkos odúk; egy „szobában” 8—10 ember is összezsúfolódik! Megrázó ez az ellentét. Az Egyesült Államokban állandóan növekszik a munkanélküliség. Csupán a múlt év novemberében és decemberében 700.000 ember került az utcára. Az amerikai szakszervezetek adatai szerint a teljes munka- nélküliek száma 3,250.000. Milliószámra vannak olyanok, akik nem dolgozzák végig a munkahetet. Idén szinte nap mint nap arról adnak hírt a lapok, hogy nagy elbocsátások vannak a vasutaknál, az automobil-, acél- és textiliparban, stb. „Az új esztendőben — jelentette ki Meany, az AFL vezetője —1 semmi jelét nem látjuk annak, hogy a növekvő munkanélküliség csökkenne. Minden ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.” Egy képes amerikai folyő- “ irat színes fedőlapjáról elegánsan öltözött férfi mosolyog az olvasókra. Ö lenne az agyonreklámozott „egyszerű amerikai”. Élénk fantázia kell hozzá, hogy valaki is „felismerje” benne New-York nyomoria- nyáinak tüdőbajos kohászát, a teherkocsi alatt háló éhes detroiti munkanélkülit, vagy a chi- kágói rakodómunkást, akit a fajvédők esetleg még félholíra is vertek, csak azért, meri néger. A thaiföldi mozgósítás Az indokínai félsziget középső részén és a Malacca.félsziget északi részén elterülő 18 millió lakosú Thaiföldet (Sziániol) ,VLalájíö»d, Burma, Paíeí. Lao és Khmer határolják. Fővárosa és főkikötője: Bangkok. Thaiföld látszólag »»független’' királyság, a valóságban azonban teljesen az Egyesüli Államoktól függő ország. Az amerikaiak fokozott térhódítása 1947-ben kezdődött, amikor államcsíny folytán Szonggram jelenlegi miniszterelnök került a kormány élére. Szonggram a második világháború alatt egyébként erősen rokonszenvezett a japán imperializmussal. Az amerikai tőkések ,,gazdasági segítség” ürügyén magükhoz ragadták a gazdasági élet kulcspozícióit, a gumi-, ón- és más fontos iparágakat. Bangkokban és az egész országban az ipar 8S százaléka az imperialisták kezében van. Az amerikaiak egy megalázó egyezmény értelmében megtiltották Thaiföldnek, hogy kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. A kereskedelmi korlátozások eredményeképpen válságba jutott egyik legfontosabb ipara, a nyers gumiipar. Thaiföld délvidékének ültetvényein 1953-ban például 70—80 százalékba« csökkent a gumítermelés. A gumiíeldolgozó üzemekből a munkások 40 százalékát elborsátoiták, a dolgozók bére pedig egyharmadára csökkent. Thaiföld — nyersanyagforrásain kívül — stratégiai helyzeténél fogva » becses az amerikaiak számára, mivel a környező indokínai államokhoz (Khmer, Patet-Lao, Vietnam) viszonyítva, aránylag „szilárd” terület. Az Egyesült Államok kormánya ezért akarja háborús támaszponttá változtatni az országot. Az amerikaiak tervei szerint Thaiföldnek „konirnumstaelíenes védelmi tömb” szövetséget kell létesítenie a szomszédos patetlaoi és khmer! bábkormányokkal, országaik népi felszabadító mozgalmainak elfojtására. Különösen az utóbbi hónapokban — a vietnami néphadsereg és a paiet- laoi felszabadító csapatok győzelmes előrenyomulása során — vált sürgőssé Thaiföld fokozott felfegyverzése. Uiabb amerikai katonai „segély” fejében egyre-másra érkeznek a fegyverszállítmányok. Az Egyesült Államok legutóbb „segélyként” négy hadihajót adott át Szonggram kormányának és amerikai hadihajókat indított útnak Thaiföld fe*é, hogy azok részt vegyenek az első közös amerikai-thaiföldi tengeri hadgyakorlatokon. Ezen túlmenően „különleges kiképzőket” is küld az Egyesült Államok a thaiföldi rendőrség oktatására, ügy, hogy még ebben az évben nagy „rendőrségi kiképzőtáborokat” állítanak lel. Tizenhárom repülőteret átalakítanak, hogy alkalmassá tegyék amerikai repülőgépek befogadására, valamint űj haditengerészeti támaszp- iitot Is létesítenek a közeljövőben.. A thaiföldi kormány nemrégen tárgyalta az általános mozgósítás kérdését. A tartalékos korosztályokat ugyan még nem hívták be. azonban megszüntették a tisztek és a legénység szabadságolását. A thaiföldi nemzetgyűlés elvben már jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a tartományi kormányzókat felruházzák azzal a joggal, hogy az ifjúságot saját hatáskörükön belül behívhatják kötelező katonai kiképzésre. A Szonggram-kortnány február 26-1 minisztertanácsán hozott határozata szerint százezer ifjút hívnak be a rövidesen megalakítandó „önkéntes védelmi hadlest”-be. E hadtestet Thai- igazi harcosa, f föld Irtdokínával határos területein helyezik el. Az Egyesült Államokban növekszik az éhségé kijelentést Morse tette a címére alapFrancia lapok a A francia sajtó élénken kommentálja a négy külügyminiszter berlini értekezletének eredményeit. Egyes jobboldali reakciós lapok szemleíróitól eltekintve az általános vélemény az, hogy a berlini értekezlet előrehaladást jelentett. A lapok megállapítják, hogy Berlinben egy lépéssel közelebb jutottak a vitás kérdések rendezéséhez. „Egyesek kijelentették — írja a „Liberation" című lap — azért mennek Berlinbe, hogy „bebizonyíthassák” a naiv embereknek: haszontalan és lehetetlen bármiféle tárgyalás a Szovjetunióval.” A lap hangoztatja, hogy a berlini értekezlet nem igazolta ezeket a számításokat. „A Szovjetunió megegyezési szándékát immár kétségbevonhatatlannak látja mindenki, aki figyelemmel kísérte az értekezletet. Minden újabb javaslat, minden kompromisszumos megoldás Molotovtól eredt”, olvastuk a „Liberation”-ban. A „Les Echos” című burzsoá |a.p véleménye szerint „az Amerikai Egyeséit Államok beleegyezett abba. amit mindezide- 1g elutasított, beleegyezel \ogy a koreai kérdés békés tenberlini értekezl e dezésére „kerek asztal”-értekezletet hívjanak össze..." „... A Kelet és Nyugat közötti párbeszéd — jegyzi meg a „Franctireur” ■— amely öl éve megszakadt, most folytatható és végre bekapcsolódhatik Kína is. Nagyjelentőségű az. hogy a három nyugati hatalom elsőízben ül le Kínával egy asztalhoz.. A „l’Humanité” kiemeli, mennyire fontos a Kínai Nép- köztársaság bevonása a nemzetközi tárgyalásokba. „A genfi tanácskozás magvát alkotó öt hatalom közül kettő — Nagy- Britunnia és a Szovjetunió — elismerte az ötödik hatalmat. Nyitva az út a népi Kína elismeréséhez. Nyitva áll az üt a reális és józan politika előtt.” Még a „l’Aurore” is, amely a berlini értekezlet idején állandóan sötétnek festette a helyzetet, feltűnő beismeréseket tesz. „A berlini értekezlet — írja — a külügyminiszterek eddigi értekezleteitől eltérően nem fejeződött be kölcsönös vádaskodással. Nézetünk szerint a genfi tanácskozásra vonatkozó megegyezésen kívül abból a szempontból is hasznos volt, hogy tisztázta a helyzetet és elősegítette a két fél szándékainak kölcsönös megértését. Nem \ eredményeiről zárult be az ajtó a további tárgyalások előtt...” Számos francia láp elismeri, hogy a berlini értekezleten éppen a Szovjetunió terjesztett elő konstruktív javaslatokat, s így előmozdította a béké erősítését. A „Francé Soir" című lap tudósítója azt írja, hogv V. M. Molotov, a szovjet küldöttség vezetője „állandóan kezében tartotta a kezdeményezést a berlini értekezleten”. Megállapítja továbbá, hogy. a szovjet diplomácia ismételten nehéz helyzetbe hozta a többi küldöttséget, s a tudósító szavai szerint „a nyugati miniszterek nem tudták, melyik lábbal kezdjék a táncot..." A „Francé Soir” szerint a szoviet küldöttség elérte azt a célját, hogy „valamelyest fnyhítse a nemzetközi feszültséget és mégváltoztassa a diplomáciai légkört”. A francia lapok diplomáciai szemleírói hangoztatják, hogy a berlini értekezlet eredményesebb lett volna, ha a úyugati hatalmak jóindulatúan fogadták volna a szovjet javaslatokat. A „Liberation” a német kérdést illetően azt írja, hogy az Egyes;"''' Államé!;, Francia- ország és- Anglia külügyminiszterei görcsösen kapaszkodtak az „európai hadsereg” tervébe, görcsösen ragaszkodtak az ezzel összefüggő úgyneve- vezett „szabad választásokhoz”, s ez volt a megegyezés fő akadálya. „A nyugati hatalmak — állapítja meg á cikkíró — visszautasították az egész Németországban a keletnémet hatóságok részvételével megtartandó általános és szabad választásokat. A keletnémet hatóságok részvétele azonban feltétlenül szükséges. A nyugati hatalmak. elutasították á béke- szerződés olyan haladéktalan előkészítését., hogy az októberben aláírásra kerülhessen. Elutasították az összes megszálló csapatok egyidejű kivonását. Elutasították annak az országnak semlegesítését és demokratizálását, amely nemrég is véres háborús katasztrófát robbantott ki,” „Miért?” — kérdi a szemleíró, s mindjárt válaszol is: „Azért, hogy biztosítsák az ,európai hadsereg’ létrehozását, a tőszomszédságunkban feljegyverezkessék a volt hitlerista tábornokokat.” A „Le Monde” berlini tudósítása szerint a szovjet küldöttség az osztrák kérdés tárgyalásánál jelentős engedményeket tett. Azt írja a lap, hogy az osztrák kormány „ei akarta fogadni a M&chrrB ßatmtátim negyedik cikkelyben foglalt kötelezettségeket ... Dulles, aki aggodalommal értesült erről, kedd reggel magához hivatta Figlt, még mielőtt az Molotovval találkozhatott volna, s óvta öt az oroszok esetleges javaslataitól. Mintegy azt az aggodalmát juttatta kifejezésre, hogy amennyiben az osztrák államszerződést a német békeszerződésnél hamarabb írnák alá, Adenauer kancellár külpolitikája elé nagy nehézségek gördülnének”. A „Le Monde” közleménye is megmutatja, - kik a felelősek hogy az osztrák . kérdésben nem jött létre megegyezés. A francia sajtó megállapítja, hogy a szovjet „Összeurópai kollektív biztonsági szerződés”- tervezet az európai közvélemény széles köreinek figyelmét keltette fel. Ez a javaslat új utat nyitott meg az európai országoknak a béke és biztonság megőrzését célzó megegyezése előtt. A nemzetközi feszültség további enyhítésének kilátásai megnehezítették az új német Wehrmacht védőügyvédéinek mesterkedéseit.' „Ameny- nyiben a négy hatalom megegyezése enyhülést hoz — írja a „Les Echos” — még kömj- nyebb lesz bebizonyítani a francia parlamentnek, hogy Németország közeli újrafelfeg'y- verzése véget vein.? a nemzetközi feeemtség mykuténém&.” A „l’Aurore” szerint „egyes szemleírók úgy vélik, hogy a távolkeleti kérdések megtárgua- lására összehívandó tanácskozás megnehezítheti, sőt elodázhatja Franciaországban az „európai védelmi közösségről” szóló szerződés ratifikálását. Számos lap követeli, hogy a francia kormány erélyesen lépjen fel Franciaország nemzeti érdekeinek védelmében. Ezek a lapok élesen bírálják a kormány külpolitikáját. A „Combat” című lap aggódik: nem akfrrja-e a francia kormány „folytatni az indokínai háborút, miközben a béke hívének tünteti fel magát”. „Szabad-e a francia kormány olyan értelemben, hogy Ázsiában és másutt tisztán nemzeti éredekek diktálta politikát folytat, avagy csupán Washington csatlósa'?" — kérdi a lap, s követeli, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az indokínai háború megszüntető- te sere. „Megengedhetetlen — írja — nem kezdeni haladéktalanul közvetlen tárgyalásokat Ho Si Minh-nel. Ezek nagy jelentőséget adnának a berlini tanácskozásnak és igen eredményessé tennék.” A berlini értekezlet francia sajtóvisszhangja megmutatja, hogy az értekezlet eredményeként világossá váltak a nemzetközi feszültség enyhítésének átfah.
