Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)

1954-03-17 / 21. szám

4 SZARADKOGRAD 1954 márcms Í7. halt meg Marx Károly Takarékoskodnak a Román Népköztársaság dolgozói A párt és a kormány politiká­jának eredményeként rohamo­san fejlődik a Román Nép- köztársaság népgazdasága és ezzel párhuzamosan egyre emelkedik a dolgozó tömegek életszínvonala. A dolgozók munkából származó jövedelme nemcsak mindennapi szükség­leteiket fedezi, hanem lehető­vé teszi azt is, hogy felesle­geikből megtakarítsanak. 1953 végén a dolgozók taka­rékbetéteinek összege 97.4 százalékkal volt magasabb, mint 1952 végén. Idén egyedül január első 25 napjában a ta­karékpénztárakban elhelyezett betétösszegek 217.4 százalék­kal haladták túl az 1952 ja­nuár havi betétösszegeket. A bukaresti „Köztársaság“ és az FRB üzemek dolgozói­nak mintegy 50 százaléka ta­karékbetét tulajdonos. A „Chimimport“ és a bukaresti „Sovrompetrol“ minden dolgo­zója rendelkezik takarékbe­téttel. Kínos kudarc Az „európai védelmi kö­zösség“ legbuzgóbb francia- országi hívei kampányt indí­tottak a párizsi szerződés ra­tifikálásáért. Segítségül hív­ták Jean-Paul David-ot, egy antidemokratikus propagan­daszervezet vezetőjét. Ez a szervezet képmutatóan a „Béke es szabadság“ nevet viseli. A „Liberation“ című fran­cia lap a napokban közölte, hogy Jean-Paul David alá­írások gyűjtéséhez látott egy felhívásra az „Európai védel­mi közösség“ tervezete mel­lett. Vállalkozása azonban szédületes kudarcot vallott: a legnagyobb erőfeszítéssel sem. sikerült húsz aláírás­nál többet összeszednie! A lap hangsúlyozza, hogy még az európai hadsereg híveinek ismert francia kép­viselők közül is sokan meg­tagadták a felhívás aláírását. Féltek, hogy végleg lejárat­ják magukat a francia köz­vélemény előtt. Ez az aggo­dalom teljesen jogos! Új csehszlovák tengerjáróhajó A lengyel Gdynia kikötőben ünnepélyes keretek közt von­ták fel a csehszlovák zászlót az új, 7200 tonnás tengerjáró hajóra, amelyet Julius Fucik nemzeti hősről neveztek el. Ä „Julius Fucik“ a második csehszlovák tengerjáró hajó, amely a „Republika“ hajóval együtt csehszlovák lobogó alatt viszi a világ minden tá­jára a csehszlovák ipar- gyárt­mányait és hozza a szükséges külföldi nyersanyagokat. Születési helye: Nowa Huta Krakkótól nem messze len­dületesen épül a Lenin nevé­ről elnevezett hatalmas kohá­szati kombinát és az ott dol­gozók városa: Nowa Huta. A Lengyel Népköztársaság első szocialista városának lakossá­ga egyre növekszik. Az ország minden vidékéről érkeznek dolgozók Nowa Hutába, hogy kivegyék részüket a szocializ­mus e nagy építkezéséből. A város lakossága az ott született apróságokkal is szaporodik. A napokban született Malgosia Jucha, az ezredik gyermek, akinek születési bizonyítvá­nyában Nowa Huta szerepel mint születési hely. A Nowa Hutában született első gyer­mek ma már három éves. FÜSTBE MENT TERV 71 éve évvel ezelőtt, 1883 már­* "L cius 14-én húnyta le örökre szemét a német nép legnagyobb fia, a tudományos kommunizmus, megalapítója, a nemzetközi proletariátus nagy tanítója és vezére, az I. Internacionálé kezdeménye­zője, Marx Károly. Amikor Marx Károly és harcostársa, Engels Frigyes a XIX. században megkezd­ték életművüket, Németor­szágban fejedelmek és föld- birtokosok uralkodtak. Az or­szág több tucat különállam- ból állt. Németország fejlődése az ország demokratikus ala­pokon történő egyesítését, a feudális erők megdöntését kö­vetelte. De a német burzsoá­zia félt a sok kis állam egye­sítésétől, félt, hogy ebben az esetben megerősödik a prole­tariátus. Ezért inkább elárul­ta a nép nemzeti érdekeit. Marx és Engels ilyen körül­mények között folytatták har­cukat a munkásosztály felvilá­gosításáért, azért, hogy meg­értessék a dolgozókkal: saját maguknak kell kezükbe vén­ülök sorsuk intézését. Marx Károly az emberi tár­sadalom fejlődési törvényének ' felfedezésével legyőzhetetlen fegyvert adott nemcsak Né­metország, hanem az egész világ proletariátusának kezé­be. Marx és harcostársa, En­gels felismerte a munkásosz­tályban azt a társadalmi erőt, amely képes a kapitalizmust megdönteni és a szocializmust felépíteni. Marx és Engeis mutatott rá először arra, hogy a proletariátusnak történelmi feladata megvalósításához olyan vezető erőre van szük­sége, amely tisztában van a társadalom fejlőd éstörvénv ei- vel és hogy ez a vezető csakis a munkásosztály pártja lehet. Marx és Engels munkássága nyomán új korszak kezdődött az emberiség történelmében: az elnyomott, elcsigázott tö­megek megértve a marxizmus tanításait, tudatosan szervez­kedni kezdtek. Először csak jogaik megvédéséért, helyze­tük megjavításáért szálltak síkra, de nem tévesztették szem elől a...távolabbi nagy célt sem: az osztály társadalom megdöntését; Marx történelmi jelentőségű műveit ma már az egész vi­lágon ismerik. Arról azonban kevesen tudnak, milyen nagy áldozatokat hozott, mennyit nélkülözött, mialatt halhatat­lan műveit alkotta. Marx, ko­rának legnagyobb elméje. nyomorgott. Marx és Engels 1843-től kezdve teljesen in­gyen bocsátotta rendelkezésre cikkeit, egész sor angol, fran­cia, német, belga és más lap­nak. Ezzel szemben Marx és felesége mindenüket a mun­kásmozgalom céljaira költöt­ték. Marx és Engels halála után Németországban olyan opportunisták, mint Bernstein és Kautsky megkísérelték, hogy meghamisítsák Marx és Engels tanításait, hogy meg­fosszák azokat forradalmi tar­talmuktól. Polgári ideológiájuk terjedése jelentősen megakasz­totta a német nép forradalmi lendületét. De ugyanakkor megkezdte forradalmi munkásságát Marx és Engels legnagyobb követő­je: Vlagyimir Iljics Lenin. Lenin az opportunisták minden vállfája ellen harcolva nem­csak megvédte a marxista ta­nok egységét és tisztaságát, hanem tovább is fejlesztette a marxizmust. Lenin és leg­jobb tanítványa: J. V. Sztálin forradalmi munkássága nyo­mán megnyílt a történelem legragyogóbb korszaka: a Szovjetunióban megvalósult az emberiség évszázados ál­ma, az a cél, amelyért a tu­dományos szocializmus megte­remtése, Marx és Engels Kom­munista Kiáltványának meg­jelenése óta a munkásosztály legjobb fiai harcoltak, szen­vedtek és életüket áldozták: a régi. osztályokra és osztály- ellentétekre tagolt polgári tár­sadalom helyébe szocialista társadalom lépett. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának teljes ülése 1954 már­cius 2-án határozatot hozod, .az ország gabonatermelésé­nek további növeléséről, va­lamint a szűzföldek és a parlagon hagyott földek ter­mővét ételéről“. A szovjet oa- raszfSág k'öi'ébén; félkés vissz­hangra talált a határozat. ,.A párthatározatok mindig a leg­fontosabbra irányítják figyel­münket — mondotta Zasz- luzsec, a Kiev-terület egyik kolhozának agronómusu. — Jelen esetben tehát arra, hogy az egész mezőgazdasági ter­melés alapja a gabona“. A tudományos szocializmus győzelme alapjaiban ingatta meg a kapitalista világot. Ma, 37 évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme után már a Föld egy­negyedén szűnt meg az em­bernek ember által való ki­zsákmányolása. A munkás- mozgalomban „Kínától és Ko­reától Csehszlovákiáig és Ma­gyarországig új .rohambrigá­dok1 jelentek meg a népi de­mokratikus országok képében“ — ahogyan azt J. V. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. Kongresszu­sán meghatározta. — Ez a tény a legmeggyőzőbb bizonyí­téka Marx. Engels, Lenin és Sztálin tanai diadalának. A mikor a dicsőséges Szov­^ jet Hadsereg kitűzte a Reichstag romjaira a hitleri hordák felett aratott győzelem zászlaját, Marx és Engels ta­nai is behatolhattak Német­országba, de most már tovább fejlesztve, gazdagítva Marx és Engels legjobb tanítványai: Lenin és Sztálin által. Né­metországnak az imperialis­ták elnyomása alól felszaba­dult részén megalakult a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a munkásosztály és pa­rasztság kezébe került a ha­talom. A német munkásosz­tálynak és pártjának: Német­ország Szocialista Egységpárt­jának győzelmes harcát a marxizmus-leninizmus irányít­ja, Marx és Engels, Lenin és Sztálin tanai nyújtanak biz­tosítékot arra, hogy a német nép harca a békéért, az egy­séges, demokratikus Német­országért győzni fog. A novoszibirszk-területi kol­hozok és szovhozok dolgozói idén 7.5 ezer hektár új föl­dön termelnek majd gabonát. A gépkezelők e cél sikeres megvalósítása érdekében nagy munkába kezdtek. A gépja­vítást már befejezték. Az új földeket válogatott vetőmagok­kal teszik majd termővé, s új, gépeket is készítetlek. A kol- hozparasztok és a gépkezelők minden erejükkel arra töre­kednek. hogy a szűzföldeken és a parlagon hagyott földe­ken. hektáronkint legalább 15—16 mázsás búzatermést érjenek el. A koreai háború bajai és veszedelmei úgyszólván nem érintették William Dean ame­rikai vezérőrnagyot. Nem fe­nyegette halálos veszély, a halál nem nézett szemébe és nem fenyegette meg csontke­zével. A valóságban minden sokkal prózaibb volt. A vezér­őrnagy a háború elején fog­ságba esett és a fegyverszüne­ti szerződés aláírása után ha­zakerült az Egyesült Államok­ba. Es otthon, szülőföldjén ke­rült igazán kutyaszorítóba. Elővette öt az amerikai pro­paganda. Hajdan a fotográfusok vi­déki vásáron azt ajánlották klienseiknek, hogy dugják a fejüket egy kerek lyukba, amelyhez a vásznon odafestet­tek egy szilaj lovast ugrándo­zó paripán. Elhangzott a ha­gyományos „vigyázz! felvétel“ és ebben az ultraheroikus for­mában örökítették meg a fényképezendőket. Mire Wil­liam Dean hazaérkezett, az amerikai propaganda-műhe­lyekben már egész sorozatot készítettek elő a különböző ké­pekkel telefestett vásznakból és Deannek csak a kivágott nyílásba kellett beledugnia a fejét és megfelelő arc-kifeje­zéssel kellett a fényképezőgép lencséjébe nézni. A kísérlet azonban felsüléssel végző­dött. . s A propaganda-mester elő­ször a „Dean, a hős“ témára írt dicshimnuszokkal akarta megörvendeztetni közönségét. A vezérőrnagynak ünnepé­lyesen érdemrendet nyújtot­tak át. Dean ahelyett, hogy fenegyerek pózába állt volna, kijelentette, hogy „szinte szé- gyeli magát“. A „Saturday Evening Post“ című folyóirat­ban nyíltszívűén kijelentette: „Én még facsillagot sem ad­tam volna magamnak azért, amit csináltam“. Igaza is van. Arról, hogy Dean mit csinált a fogságban, képet adhat a cikkéből vett következő idé­zet: „Legjobb akkor rácsap­ni a légyre, amikor mászik, vagy amikor megáll és lete­lepedve mosakodni kezd az elülső lábacskáival. Három év alatt 4.600 legyet csaptam agyon“... Ezért a „hősiessé­gért“ még facsillag is csak­ugyan sok volna! Deant a továbbiakban már­tírnak akarták beállítani. Meg SZABAD NOGRAD Az MOP Noqradmeqyei Párt- oiaottsäqänak 'aula felelős kiadó: Hntdo József szecK'esz.’rtsée ős Kiadóhlvutai; Salqotarfan, Rákóczi u 92 Telefon: felelős szerkesztő 30 loan niezőaazdasftgi és knlulrrovel $2. kladőhi^sata: «30 Szik'-» lapnyomda Budapest Rőkk Szilárd utca 0 T. 1.: Kulcsár Mihály kellett volna erősítenie „a vö­rösök vadállati kegyetlenke­déseiről“ Amerikában terjesz­tett hazug mesét. A már em­lített ..Saturday Evening Post“ című folyóirat a Dean számá­ra készített képre lesoványo­dott, darócruhás alakot fes­tett, töviskoszorúval a tábor­nok feje számára szabadon hagyott nyílás fölött. Dean- nak csak bele kellett volna dugnia a fejét a körbe. A ..Saturday Evening Post,-- Dean cikksorozatának közlését ez­zel a szenzációs címmel kezd­te meg: ..Dean tábornok vég­re elmondja, hogyan fogták el. hogyan kínozták és tartot­ták a fogságban“. A sorozat azonban, első két cikkéből ítélve, alaposan be­csapta az újságot. Bocsánat­kérő hangon kijelentette, hogy históriái „kalandok hős nélkül“. Aztán nyíltan ki­mondja: „Nem kínoztak“, „ .. .Rendesen elláttak és vé­gül is hozzászoktam az ottani ételhez, a kimcsihez“... Tör­ténete tele van ilyesféle be­ismerésekkel: „Zuhanyoztam, levágták a hajamat és meg­borotváltak“; „Matracos ágyat kaptam párnákkal lepedőkkel és kitűnő reggelit hoztak“; „Másnap reggel eljött az or­vos. Figyelmesen megvizsgál­ta a mellkasomat, meghall­gatta a lélekzésemet és gyógy­szert adott“... Dean vezérőrnagy tehát visszavonta mártír-jelöltségét. Bármit is írna a jövőben, ha majd meggondolja magát, annyi tény, hogy alaposan el­rontotta az amerikai propa­ganda díszelőadását. Beisme­rései annál is érdekesebbek, minthogy Dean az amerikai katonák tipikus képviselője. Cikkei hemzsegnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság és a koreai nép ellen in­tézett kirohanásoktól: Dean nyilván nem szégyelle voipa magát „mártírnak“ beállítani, ha nem félt volna attól, hogy hazugságon kapják. Ez pedig nem lett volna nehéz már csak a szabadulása előtt né­hány óráyal, 1953 szeptembe­rében tett kijelentése alapján sem, amikor beismerte, hogy „a kommunisták semmiféle sérelmet nem okoztak“ neki. Meglehet, hogy Dean beis­merése — t. i. az. hogy nem kínozták és jól ellátták — óva­tosságra és megfelelő ellen- intézkedésre ösztönzi McCarthy szenátort. Ha Dean a McCarthy-bizottság inkvizi- torainak karmai közé kerül, hosszasan bizonyítgathatja majd „százszázalékos hűségét--. És ez aztán már valóban kín­zás lehet William Dean vezér­őrnagy számára. Li Szí Mm fenyegetőzik A nyugatcurápai és ameri­kai sajtó hasábjain ismét meg­jelent Li Szín Man neve. Azokban a napokban, amikor a világ közvéleménye meg­elégedéssel fogadja a genfi ta­nácskozás összehívásáról szóló határozatot, amelyen a Kínai Népköztársaság is résztvesz, amikor az egyszerű emberek világszerte a koreai kérdés végleges rendezésében remény­kednek, Li Szín Man ismét az „északi hadjáratra“ bujtogat. A Reuter hírügynökség tu­dósítójának jelentése szerint a délkoreai diktátor a napok­ban kijelentette, hogy a pan- mindzsoni fegyverszünet ..szé­gyenletes kapituláció“ volt. Li Szín Man a genfi értekez­let sikertelenségét jósolgatva a háború felújításával fenye­getőzik. „Reméljük, hogy szövetségeseink velünk tarta­nak. Ha pedig nem csatlakoz­nak hozzánk, úgy magunk megyünk előre“ — jelentette ki Li Szín Man, „Egy kis kígyó az egész tengert megzavarja“ — mond­ja egy koreai közmondás. Pu- szanból és Szöulból nem most érkeznek először ilyen gyújtogató hangok. Nem ez az első eset, hogy Li Szin Man provokációinak mérgé­vel meg akarja fertőzni a nemzetközi légkört. Így volt a múltban is. Mihelyt a koreai fegyvérnyugvás elérésére a legkisebb lehetőség is megmu­tatkozott, az amerikai agresz­szív körök máris előtérbe tol­ták délkoreai bábjukat, azt B látszatot keltve, mintha a farok csóválná a kutyát és hem fordítva. Elég visszaemlékezni Li Szin \rlan 1953 júniusi provokáció­jára, amellyel a koreai fegy­verszünet sikeres befejezésére irányuló tárgyalásokat akarta meghiúsítani. Mint ismeretes, Li Szin Man akkor az ame­rikai katonai parancsnokság hallgatólagos beleegyezésével parancsot adott 27 ezer koreai hadifogoly önkényes „szaba- don bocsátására“. Ez az ese­mény pQniosan 10 nappal kö­vette annak az egyezménynek aláírását, amely szerint a ha­difoglyokat a semleges orszá­gok képviselőiből álló haza- telepítési bizottság fennható­sága alá kell helyezni. Li Szin Man legújabb di- verzióját a közelmúltban kö­vette el, amikor Berlinben a Kínai Népköztársaság részvé­telével megtartandó genfi ér­tekezlet összehívásáról tár­gyaltak. Azt javasolta, hogy a francia gyarmatosítók megse­gítésére délkoreai hadosztályt küldjenek Indokínába. A kö­vetkezmények, amelyekre ez az eljárás vezetett volna, any- nyira világosak, hogy egyes nyugateurópai lapok nem tud­ták leplezni aggodalmukat, Így a „Star“ című angol lap szerkesztőségi cikkében meg­írta: „Abban a pillanatban, amikor még mindig nagy re­mény van a koreai fegyver- szünet fenntartására... Lí Szin Man összeesküvése a bű­nös felelőtlenség netovábbját jelenti“. Az utóbbi időben számos sajtóközlemény tanúskodik ar­ról, hogy Lí Szin Man kezé­ben még egy ütőkártya van, amelyet ki akar játszani. A „Sunday Times“ című angol lap tudósítójának kijelentése szerint Li Szin Man be akarja kebelezni azt a területet, amely a keleti part mentén a 38. szé­lességi körtől 58 mérföldnyire északra terül el. Ez a terület — írja a tudósító — közvetlenül az ENSZ-csapatok parancs­nokságának van alárendelve és itt húzódik a demarkációs vonal. A tudósító szavai sze­rint Li Szin Man áprilisban, tehát a genfi értekezlet előes­téjén akarja bejelentem, hogy az említett területet Dél-Ko- reához csatolja. Robert Allan, a „Netv York Post“ című lap szemleírója hangsúlyozza, hogy Li Szin Man „serényen készü­lődik erre az akcióra“, sőt, mi több „a külügyminiszté­riumnak és Pentagsunnak is tudomása van erről“. Szép kis beismerés! Ismere­tes. hogy az Amerikai Egye­sült Államok reakciós körei a genfi értekezlet sikeres munkájának megakadályozá­sára törekszenek. A koreai kérdés végleges rendezésének és az indokínai béke helyre­állításának kilátásai csiigge- dést keltenek mindazokban, akik a nemzetközi feszültsé­get fenntartani, vagy éppen növelni igyekeznek. A koreai nép minden jó­akarata emberrel együtt ébe­ren figyeli a béke ellenségei­nek mesterkedéseit. Lelkesen támogatja a genfi értekezlet összehívásáról szóló határoza­tot, .,mert az egy lépést jelent előre a béke megszilárdítá­sában“, — mint ahogy a „No- don Színműn“ című phenjani lap írja. Ami pedig Li Szin Mannak a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság elleni fenyegetéseit illeti, teljesen helyénvaló egy koreai köz­mondást idéznünk: ,,Akárhogy mérgelődsz, a sziklát még sem tudod elhengeríteni". Egy kísérlet eredménye A francia kato­likus egyház a Va­tikán jóváhagyásá­val néhány éve kü­lönös kísérletbe kezdett. A francia püspöki kar lelké­szeket küldött az üzemekbe, gyárak­ba. hogy dolgozza­nak ott és éljenek együtt a munká­sokkal. Az atyák azt remélték, hogy a papi befolyás hatásos „ellenmér­ge“ lesz a marxista ideológia terjedé­sének a proletariá­tus körében. Úgy gondolták, hogy ez az új intézmény „ötödik hadoszlop“ lesz a francia munkásosztály so­raiban. A kísérletnek azonban végesza- kádt. A francia és olasz lapok je­lentései szerint a Vatikán utasításá­ra a fraficia püs­pöki kar megtil­totta, hogy a pa­pok tovább mű­ködjenek a gyá­rakban és üzemek­ben. Ugyan, mi volt az oka ennek a tilalomnak? A „szentszék“ jezsuita okoskodá­sa úgy lát szik tel­jesen kudarcot vallott. Egyes pa­pok, akik állandó­an a munkások között voltak és a saját tapasztalata­ikból győződtek meg a kizsákmá­nyolás borzalmai­ról, arra a gondo­latra jutottak, hogy harcolni kell a nép jogaiért és a békéért. Ahe­lyett, hogy meg­hiúsították volna a sztrájkokat, ma­guk is részt kezd­tek venni a sztrájkokban és a politikai tünteté­sekben. A „Le Monde“ című párizsi újság azt írja: A jó vi­szonyok között élő, jól öltözött és tisz­tességes pénzösz- szeggel rendelkező emberek azt hi­szik, hogy a mai társadalom harmo­nikus egész, amelynek keretéi között a társadal­mi osztályok köny- nyen folytathat­nak eszményi együttmű ködést. Amikor azonban az ember a szegé­nyek és megalá­zónak közt él, amikor állandó kí­sérője az éhség és a holnap bizony­talansága, akkor a távlatok hamaro­san megváltoznak. Az ember kezdi úgy látni hogy... elnyomják és min­denekelőtt ennek az elnyomásnak kell végetvetni, hogy aztán az em­berek valóban testvérekké válja­nak“. .. A Vatikánnak tehát nem sikerült „ ilyenmódon sztrájktörőket ne­velni és csapást mérni a francia munkásmozgalom­ra. Ez az egész történet ismét megmutatta a ka­tolikus egyház ve­zetőinek reakciós szerepét. A szovjet dolgozók a legutóbbi párthatározat v égreliajtásáért

Next

/
Thumbnails
Contents