Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-10 / 19. szám
KZ A HAD xWcnll» t954 március ff*. V. M. Molotov ny ilatkozata m a berlini értekezlet eredményeiről V Március 5-én a TASZSZ | közzétette V. At. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének a berlini értekezlet eredményeivel foglalkozó nyilatkozatát. „A berlini értekezleten egy-- öntetüen az a vélemény alakult ki, hogy újabb értekezletet kell tartani Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Képköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga meghatározott nemzetközi jelentősége’’ — jelenti nyilatkozata bevezetőjében Molotov elvtárs, majd tömören elemzi az utóbbi évek során .kialakult nemzetközi helyzetet. A kapitalista országok táborában egyre növekedett az Egyesült Államok monopolhelyzete, amelynek uralkodó körei egyre nyíltabban beszélnek vi- lágurahni céljaikról. E világuralmi törekvéseknek egyik legkomolyabb gyakorlati lépése, az 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére létrejött Eszakatlanti Szerződés volt. Au „erő" politikájának kudarca Moloíov elvtárs rámulat e szerződés és a gyászosemlékü úgynevezett „antikomintern- paktum” kísérteties hasonlóságára, majd kijelenti, hogy „a világuralmi vágyat csak egy lépés választja el az ,erö’ noti- iikájától”. Ma már mindenki, tapasztalhatja ennek az agresszív politikának szomorú következményeit: a fegyverkezési hajszát, az atombombával való rémíszlgetést, a katonai támaszpontok hálózatát és nem utolsósorban az úgynevezett „európai védelmi közösség" létrehozásáról szóló párizsi szerződést, melynek érielmében sor kerülne a két világháborút kirobbantott német miliiarizmus felélesztésére is. Molotov eivtárs ezután tények sorával bizonyítja be az „erő" politikáidnak teljes eredménytelenségét. Emlékeztet arra, hogy az e politika következtében kitört koreai háború az imperialisták számára lényegében kudarccal végződött és Indokínában e napokban is vereség vereség után éri az USA által támogatott francia csapatokat. A Szovjetunió külpolitikája e politikával ellentétben abból az alapelvből indul ki, hogy minden vitás nemzetközi kérdést békés úton meg lehet oldani — hangsúlyozza a nyilatkozat, s ennek kapcsán emlékeztet a szovjet kormánynak a négyhatalmi konferencia létrejöttét célzó fáradozásaira. E hosszú ideig folytatott diplomáciai iegvzékvéltás során kifejlett erőfeszítéseknek volt elsősorban köszönhető a berlini értekezlet léte. A konferenciát megelőzően a nyugati országok uralkodó körei különféle intézkedéseket tettek a „Szovjetunió felé gyakorolt nyomás" fokozására, s nemcsak e körök sajtója, de mértékadó államférfiak is sokat beszéllek arról, hogy a berlini értekezlet múlhatatlanul kudarcra van ítélve. A két álláspont a német kérdéfihen Molotov elvtárs ezután áttér a Szovjetunió és a Nyugat álláspontja közötti különbség taglalására. E kérdést elsősorban a legjelentősebb probléma: a német kérdés kapcsán elemzi. „A kérdés megvitatása teljes mértékben rávilágított egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország közötti véleményeltérések lényegére. Ez azonban nem jelenti, hogy a német kérdéssel kapcsolatos állásfoglalás Franciaországban teljes mértékben megegyezik azzal, ahogyan ebben a kérdésben az USA és Anglia uralkodó körei állási foglalnak" — hangzik a nyilatkozat, majd kifejti,, hogy a szovjet kormánynak változatlan az a véleménye, hogy az európai biztonság megteremtésének érdekében mindenekelőtt a német mili- tarizmus újjászületését kell megakadályozni. Moloíov elvtárs ezután utal az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak ama tevékenységére, amely Nyugat-Né- metország újrafelfegyverzésére és a német revans-szellem _ táplálására irányul. E törekvéseikben mindenben segíti őket Aden- auerrel az élen a bonni szövetségi kormány. Mindezek alapján megállapítható, hogy az angol-amerikai tömb a nemet kérdésben sem a tárgyalások szelleme, hanem az „erő"-politika alapján cselekszik. Ezt bizonyítják az 1952 első felében aláírt párizsi és bonni háborús szerződések is. A* „európai hadsereg" támadó jellege A nyilatkozat ezután behatóan elemzi a támadószellemü párizsi és bonni szerződéseket és az elemzés következményeként kijelenti: „Nyilvánvalóvá, válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy az új háborút az európaiak vívják meg." E helyzet következtében az „európai hadsereg" létrejötte után az öt nagyhatalom közüt csak Franciaországnak nem tesz módja saját nemzeti hadsereg fenntartására. Hiszen fegyveres erői az európai hadseregbe kerülnek, abba a hadseregbe, amelyben kétségtelenül a nyugatnémet csapatok fognak uralkodó szerepet játszani. Molotov elvtárs mindezek alapján kijelenti, hogy a nyugati kormányoknak nem szívügye a német kérdés valóban igazságos, békés megoldása és ez abban is megnyilvánul, hogy a szovjet kormány egymásután beterjesztett javaslatait makacs, kétes- értékű „következetességgel” rendre visszautasították. Ilyen sörs érte a Szovjetunió által beterjesztett. a németek meghallgatásáról, az ideiglenes össz- német kormány megalakításáról, az össznémet bizottságok létrehozásáról szóló javaslatokat, s a többit nemkülönben. V. M. Molotov nyilatkozata a nyugati hatalmak „ellenérveivel” kapcsolatban leleplezi az úgynevezett „szabad választások” demagógiáját. A helyes út: aa európai kollektív bistonság A nyilatkozat ezután összefoglalja a Szovjetunió Német ország kérdésében folytatott politikáját és kijelenti, hogy e po litika lényege: lehetetlenné tenni egy olyan helyzetet, amelyben Németország ismét az európai agresszió veszélyes gócpontjává válhatna. Ugyanakkor a német miliiarizmus újjászületését célzó nyugati törekvések jogos aggó dalmat keltenek Európaszerte Ezzel az irányvonallal kapcsolatban — hangsúlyozza Molotov elvtárs — felmerül -'a kérdés. hová vezet az út, a béke megszilárdítása. vagy új háború jelé? Nem vitás, hogy a nyugati hatalmak által követett út egy új háború kirobbantásának útja. Éppen ezért még a nyugateurópai országokban is, elsősorban Franciaországban, egyre szélesebb körökben merül jel a gondolat: Az „európai védelmi közösség" terve helyett nem valósítható-e meg valami más, az európai biztonságot valóban biztosító megoldás. Ilyen megoldás lenne, a szovjet kormánynak a berlini konferencián beterjesztett kollektív biztonsági tervezete. A berlini értekezleten többször volt arról szó. hosv a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezkedésű országok vannak. Ezzel a lénnyel feltétlenül számolni kell. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Szovjetunió, sőt rajta kívül is jónéhány állam a szocializmus és I a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az úton. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két tábornak háborúi kel! viselnie egymás ellen. Ha társadalmi tekintetben valóban fenn is all a két tábor ténye, a béke megőrzésének kérdésében csak egy tábor legyen világszerte. A nyilatkozat ezután áttér az első napirendi pont, a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésére. Ha az »zzel kapcsolatos konkrét javaslatokat a nyugati külügyminiszterek el is utasították, az a megegyezés mely szerint a nagyhatalmak csökkentik fegyverzetüket — mindenesetre kötelezettségeket ró ezen államok Kormányaira A genfi konferencia Konkrét megegyezés jött létre az 1954 április 26-án Géniben megtartandó tanácskozásra vonatkozóan. Ezzel a Kínai Népköztársaság — hangsúlyozza V. M. Molotov — elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal folytatott megbeszéléseken. A genfi konferencia hathatósan elősegítheti két fonto's ázsiai probléma: a koreai és az indokínai kérdés megoldását. Francia- ország képviselőjét Eerlinben különösen érdekelte az indokínai kérdés. Ez érthető is, hiszen a francia uralkodó körök gyarmati politikája a francia népre elviselhetetlen terheket ró és egyre újabb céltalan áldozatokat követel tőle. A genfi értekezlet terve egyes agresszív háborús körök kivételével általában kedvező visszhangra talált. Az elmondottak alapján Molotov elvtárs befejezésül röviden összegezi a berlini konferencia tanulságait. Felhívja a figyelmet arra: nem szabad túlbecsülni e tanácskozás eredményeit, de látni kell azt, hogy a nagyhatalmak tanácskozásaiban véget ért a hosszas, ótesztendős szünet. .4 berlini konferencia elősegítette jónéhány nemzetközi kérdés tisztázását és utat nyitott a nagyhatalmak képviselőinek más államok képviselőivel együtt megtartandó tanácskozásai felé. „Minden azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását” — fejeződik be V. M. Molotov nyilatkozata. Akárcsak otthon A z Egyesült Államok „önzetlen segítsége” a „felkarolt” országokra nézve rendszerint kellemetlen következményekkel jár, kikerülhetetlenül gazdasági és politikai rabságot von maga után. Pakisztánnak, ahol élelmiszerhiány van, az Egyesült Államok nemrég búzát „ajándékozott”. Kiderült azonban, hogy az „adománynak” messzemenő céljai vannak. Nem sokkal utána az ázsiai országok közvéleményének nagy aggodalmára az Egyesült Államok .és Pakisztán tárgyalásokat kezdett amerikai katonai segély nyújtásáról és pakisztáni amerikai katonai támaszpontok létesítéséről. Amint az első búzaszállítmány megérkezett Pakisztánba, az amerikaiak mindjárt azt hitték, hogy úgy viselkedhetnek, mintha otthon lennének. A Lahoreban megjelenő „Pakistan Times” című lap karacsi tudósítója az amerikai „jótevők” kihívó magatartásáról ír. Karacsiban az amerikai követség előtt két amerikai az úttest közepén állította meg kocsiját. Nem zavarta őket, hogy elzárták az utcai forgalmat. A forgalmi rendőr szólt, hogy állítsák az úttest szélére a gépkocsikat. A két amerikai nem volt hajlandó erre, s amikor a forgalmi rendőr megismételte a felszólítást, egyikük lármázni kezdett: „Önök ingyen búzát kapnak tölünk, nem igaz?” Hasonló incidens történt az adóhivatalban is. Egy Pakisztánból távozó amerikai üzletember adóvisszaélés céljából el akarta titkolni jövedelmét. Amikor az egyik tisztviselő erélyesen felszólította jövedelmének bevallására, az amerikai „figyelmeztette” őt, hogy „ingyen amerikai kenyeret eszik”. A pakisztáni tisztviselő felháborodva kiáltott fel:, „Vigye el magukat az ördög a kenyerükkel együtt!” Főnökei azonban később megrótták ezért és „nagyobb belátásra” intették ... A z amerikaiak durva kirohanásai megmutatják, mit ér a pa- ” kisztániak nemzeti méltóságát lábbal tipró óeeánontúli „jótevők” „barátsága”. Pakisztán népének nem kellenek az ilyen „barátok". Tegyük gnéi*icyre Szovjet Ukrajna virágzó kultúrája A Ukrán SZSZK-ban 1174 napilap és 56 folyóirat jelenik meg. 1953-ban 2263 különböző könyvet adtak ki, összesen 85.263.000 kötetes példányszámban. A köztársaságnak 32.339 könyvtára van, összesen 71.3 millió kötettel. A köztársaság 144 főiskoláján 177.000 munkás-, paraszt- és értelmiségi gyerek tanul. Csupán a háború óta 233.000 ifjú szakember szerzeü diplomát, több mint 40G0-en nyerték el a tudományok doktorainak és kandidátusának tudományos fokozatait. Virágzik a tudatlanság az Egyesült Államokban George Gallup, az amerikai közvéleménykutató intézet igazgatója a „Vitai Speeches” című folyóiratban megjelent cikkében megírja, hogy adataik szerint „72 millió amerikai egész életében egyetlen könyvet sem vásárolt”. Egy középiskolát végzett ember nyíltan bevallotta, hogy 10 év óta. mióta az iskolából kikerült, egyetlen könyvet sem olvasott el. Gallup szerint az Egyesült Államokban kevesebben vásárolnak és oivasnak könyvet, mint bármelyik más mai demokratikus országban. Az üzemeknek és bányáknak több mint 2000 gyönyörűen berendezett szakszervezeti kultúrpalotájuk van. 15.621 falusi klub, 763 kerületi kultúrház, 7000 kolkozklub és mintegy 75.000 kultúrcsóport működik, több mint 1.100.000 részvevővel. A „National Parent Teachor” című amerikai „neveléstudományi” folyóirat azt írta: „Az országnak semmi másra nincs szüksége, mint olyan emberekre, akik meggyilkolnak másokat, hogy megéljenek. Gyilkosok kellenek nekünk és semmi más.” A KOMMUNISTÁK ÉS PARTONKIVÜLIEK MEGINGATHATATLAN TÖMBJE A szovjet nép 1954 március 14-én megválasztja a Szovjetunió Legfelső Tanácsát. Az eddigi választásokhoz hasonlóan a választási kampány alapja a kommunisták és a pár- tonktvüli munkások, parasztok, értelmiségiek tömbje. A kommunisták és párton- fcívüliek tömbje nem időleges politikai célokat, például az államhatalmi szervekbe való beválasztás biztosítását szolgáló választási blokk. Ez a tömb: a kommunista párt és a nép szoros kapcsolatának hatalmas eszköze, amelynek létrejötte a szovjet társadalom természetéből következik. A szovjet nép erkölcsi-politikai egysége tüikröződ’lk világosan a kommunisták és pár- tonkívül iek meging.a that attan tömbjében. Ml az alapja a párt és a nép egységének? Az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja odaadóan szolgálja a népet és a nép létérdekeit juttatja, kifejezésre. A szovjet emberek határtalan bizalommal követik a kommunista pártot. A párt nem szavakkal és ígéretekkel. hanem tetteivel vívta ki a nép szerefetét és bizalmát. A párt fél évszáza dós tevékenysége azt mutatja, hogy a gondoskodás a nép javáról a legfőbb törvény a párt számára. A párt belpolitikájának célkitűzése: szüntelenül emelni a dolgozók jólétét: külpolitikájának lényege pedig: ' biztosítani A nép békés életét, békés munkáját. megőrizni és megszilárdítani az egész világ békéjét. A szovjet nép egységesen támogatja a pártnak ezt a politikáját. amely teljesen megfelel legfontosabb érdekeinek. A Szovjetunió népei a kommunista párt vezetésével felszámolták az egykori gazdasági és kultúrái rs elmaradottságot. Mindörökre eltűnteik a hajdani viszálykodások és gyűlölködések a népek között. Á Szovjetunió népei ma testvéri családot alkotnak az egységes, soknem- zetségű szovjet államban. A szocialista építés folyamán, az ország iparosítására -és a mezőgazdaság Mietet:vi- zálására irányuló politika megvalósítása eredményeképpen a Szovjetunió gazdasági tekintetben elmaradott országból élenjáró ipari-kolhozmezőgazda- sági hatalommá vált. A Szovjetunióban az elmúlt 28 esztendő alatt az ipari termelés 29-szeresére. a termelőeszközök termelése 55-szörösé- re emelkedett Fz alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban. Szibériában. « Távolkeleten. a Szovjetunió európai részének, észak: vidékein. Kazahsztánban, a középázsiai és Ka u káizusonfúili közt ársasá,gokban. A nehézipar ' fejlődésével együtt fejlődött a Szovjetunióban a vasúti közlekedés, létrejött a gépkocsi és légiforgalom. 1925-tS! 1953-:g az egész közlekedés áruforgalma tizenhárom és félszeresére, a vasúti forgalomé több mint 15-szörö- sére emelkedett. 1953-ban is nagyarányú fejlődésen ment keresztül a Szovjetunió népgazdasága. A szovjet ipar, mezőgazdaság és közlekedés fejlődésének alapján állandóan emelkedik a népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma,, fejlődik a bel- és külkereskedelem. 1953-ban az állatni és szövetkezeti kereskedelem 21 százalékkal több árut adott el, mint 1952-ben. 1953-ban a Szovjetunió 51 más állammal ‘ folytatott kereskedelmet, A háború óta először kötő t árucsereegyezményt Indiával. Franciaországgal, Argentínával. Görögorsz-ággal és Iztanddal. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1952-ben 20.8 m lliárd rubel volt. 1953-ra pedig 23 milliárd rubelre eme- kedett, vagyis 11 százalékkal nőtt. A Szovjetunióban szüntate- nü! emelkedik a nép anyagi és kuFuráli.s színvonala. A Szovjetunó nemzeti iöve- ‘de'me 1953-ban 8 százalékkal magasabb volt, mint 1952-ben. Ezen belül a> nemzeti jövedelemnek az a része, ami a dolgozók személyes jövedelmét alkotja megnövekedeít. az a része viszont, amellyel az állam rendelkezik, némileg csökkent. Az 1953-as árleszállítás a lakosságnak az állami és szövetkezeti keres,kedé!em útján évi 50 milliárd rubel - megtakarít ást jelent. A kommunista párt arra törekszik, hogy a nehézipar nagyarányú fejlesztése mellett az elkövetkezendő két-három évben gyors ütemben fellendüljön a 'mezőgazdaság minden ága, jelentősen megjavuljon az ország lakosságának élelmiszer- és iparcikkellátása, teljesen kielégítsék a könnyűipar növekvő nyersanyagszükségletét. 1937 december 12-én tartották az első választásokat a kommunisták és párton,kívüliek tömbje alapján. Már ezeken a választásokon is megmutatkozott. hogy ez a tömb megingathatatlanul erős. A Legfelső Tanács-választásokban 94 millió szavazó közül több mint 91 millió vett részt, vagyis a választók 96.8 százaléka. Ezek közül 89 millió 844 ezren szavaztak a kommunisták és pár* tcmkívüliek tömbjére. va,gyis 98.6 százalék. A kommunis'ák és pártonkívüliek tömbjének valamennyi jelöltjét megválasztották a Szovjetunó Legfelső Tanácsának küldöttévé. Az elkövetkező évekbeli a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége szüntelenül erősödött. A Nagy Honvédő Háború alatt a kommunista párt még közelebb kerül* a néphez, még szorosabbra fűződött kapcsolata, a dolgozók széles tömegeivel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házból áll: a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetségi Tanácsból. Az 1946-os választásokon 100.621.225 szavazó választotta, be a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeit a Szövetségi Tanácsba, vagyis a választásban résztveít összes szavazók 99.18 százaléka. A Nemzetiségi Tanácsba a kommunisták és pár- tomkívüliek tömbjének jelöltjeire 100.603.567 szavazó adta szavazatát. a választásban résztvett összes szavazók 99.16 százaléka. Az 1950-es Legfelső Tanács- választásokban 111,090.010 ember szavazott. A Szövetségi Tanácsba a szavazók több mint 99.73 százaléka, a Nemzetiségi Tanácsba ped'g a szavazók 99.72 százaléka adta le szavazatait a kommunista és p á rtan - kívüliek jelöltjeire. Ezek a tények mind arról beszélnek, hogy mennyire erős és törhe'etlen tömb a, kommunisták választási tömbje a pár- tonkívüli dolgozó tömegekkel. A választási kampány folyamán a párton,kívüli dolgozók a kommunistákkal, együtt nagv politikai aktivitásról tettek tanúbizonyságot, éltek széleskörű demokratikus jogaikkal. A legfelső és helyi államhatalmi széniekbe és arra mé'tó embereket jelölték, . akikről tudják, hogy tevékenyen fognak harcolni a szovjet nép érdekeiért. A kommunisták és p árion kívüliek tömbje jelölte a párt és a> kormány vezetőit: G. M. Malenkovot, V. M. Molotovot N. Sz. Hruscsovot, K. J. Voro- silovof, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganpvicsot. A. I. M:- kojant, M. Z. Szsbupovot, M. G. Pervuhint, továbbá a hévi párt és szovjetszervek vezetőit, ma i nk ásoka t, kot hozp a r a s z tok a t, érfel miségieket. A kommunisták mellett sok párton kívüli dolgozót is jelöltek a Legfelső Tanácsba. Köztük van például I. V. Volosin cserenhovi bányász, A. E. Grassz, a rigai VEF gyár lakatosa, F. P. Mészkövéé, a vol- hiniai terület alitoi kerületében lévő Kttov-kolhoz elnöke, I. G. Eihfeld akadémikus, az Észt SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke, Z. N. Szi-rom- ja freskóvá, a, Gorkijt terület vetluzsi kerületi kórházának orvosa és még sok már párton- kívüli jelölt. A szovjet, állam a szovjet társadalom erkölcsi-poklíikai egységére támaszkodva következetesen a béke és a népek közti baráti kapcsolatok politikáját folytatja. A Szovjetunióban nincsenek és nem is lehetnek olyan osztályok, vagy csoportok, amelyeknek érdeke volna egy újabb háború kirob- bantása. A Szovjetunió népei minden erejüket a békés építés fel adatainak megvalósítására fordítják. Egységesen támogatták a szovjet állam bélés külpolitikáját A Szovjetunió Kommunista Párfiának Központi Bizottsága a Legfelső Tanács-választásokkal kapcsolatban íelhívást intézett a választókhoz. A felhívás beszámo* azokról az eredményekről, amelyeket * szovíe* nép a háború óta efért, rámutat a feladatokra., amelyeket á pár! a kommurezmws énf- tésében kitűzött. Mint a felhívás hangsúlyozza, a. Kommu- ntsta Párt Központi Bizottsága reméli, hogy egyhangúan megválasztják a Szovjetunió Legfelső Tanácsába a kommunisták és náríonkfvü'iek tömbjének jelöl I vett és hogy a választok' te’jes mérte’-hen helyeslik a párt polúiikíiját.
