Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-20 / 14. szám
4 SZABAD TVOGRId 1954 FEBRUÄR 80. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL * A kollektivitás a pártvezetés legfőbb elve Pártunk nem intézmények rendszere, pártunkban nincsenek főnökök és alárendeltek, alacsony- és magasrangú hivatalnokok. Pártunk önkéntes szövetség, élő, öntevékeny, forradalmi szervezet. Pártunkban a centralizmus nem olyan, mint például a katonaságnál, hanem demokratikus, a párttagság tömegeinek aktivitására támaszkodó demokratikus centralizmus, amely feltételezi a párttagság tömegeinek részvételét a vezetésben. A pártszervezetek élén nem egyes személyek, hanem kollégiumok: pártvezető- ségek és pártbizottságok állanak. Ezek irányítják a pártszervezet munkáját, illetve a kerület, a város, a terület politikaigazdasági életét. A vezető pártszerveknek nagy a tekintélye. Határozataik és útmutatásaik szabnak irányt és adnak konkrét tartalmat a pártszervezet munkájának, minden egyes kommunista tevékenységének, s nagymértékben meghatározzák az adott kerület, város, terület, határvidék vagy köztársaság gazdasági és kulturális építőmunkájának sikerét. Mindez nagy felelősséget hárít a pártszervekre és arra kötelezi őket, hogy helyes határozatokat hozzanak. Márpedig ez csak abban az esetben lehetséges, ha a pártszervek szigorúan betartják a kollektív vezetés elvét. A kollektív vezetés elvétől való eltérés a centralizmus bürokratikus elferdítéséhez vezet, eltúlozza egyes személyek szerepét és jelentőségét. A kollektivitás a pártvezetőség legfőbb elve. A pártszervek vezetőségébe a gazdasági és kultúrális élet legkülönbözőbb területein dolgozó kommunistákat választják, olyan elvtársakat, akik nagy és sokrétű tapasztalatokkal rendelkeznek, akik szoros kapcsolatot tartanak a tömegekkel, jól ismerik a helyi viszonyokat. Ez lehetővé teszi, hogy a pártszervek helyes határozatokat hozzanak és a határozatokat eredményesen hajtsák végre. A kollektivitás lehetővé teszi, hogy a pártszervek a kommunisták nagy csoportjának tudására támaszkodjanak, a vezető káderek, a pártaktíva és az összes kommunisták tapasztalatára. Ez biztosíték arra, hogy a vezetés ne egyoldalú, hanem magasszínvonalú és körültekintő legyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kollektivitás elvének megsértése gyengíti a pártszervezetet, komoly hibákhoz vezet, helytelen viszonyt teremt a vezetők és a párttagság tömegei között. A kollektivitás elvének megszegése parancsolgatáshoz vezethet, odavezethet, hogy a meggyőződés elve helyett kényszert, üres adminisztratív eszközöket alkalmaznak. A vezetés ilyen módszerei természetesen akadályozzák a párt irányvonaláért folyó har-' cot, a párthatározatok végrehajtását. A teljes ülés A párt nagy jelentőséget tulajdonít a kollektivitás fejlesztésének és annak, hogy növelje a pártbizottságoknak, mint a kollektív vezetés szerveinek jelentőségét. Az SZKP szervezeti szabályzata a pártnak azt az irányelvét úgy tükrözi, hogy kimondja: a régebbi időszakkal szemben gyakrabban kell tartani teljes-üléseket. Az SZKP XIX. kongresszusa óta eltelt időszak megmutatta, hogy a gyakoribb teljes ülések emelték a párt szervezési és politikai munkájának színvonalát. A teljes üléseket ma jobban készítik elő, mint régebben. Az előkészítésbe széles körben bevonják a pártbizottságok tagjait. Ezáltal az üléseken felvetett kérdéseket sokoldalúbban vitatják meg'és konkrétebbek a határozatok. A teljes ülések rendszeres összehívása fokozza a pártbizottság tagjainak aktivitását és ezáltal javul a gazdasági és politikai munka irányítása, a vezetőszervek közelebb kerülnek az alsóbb szervek munkájához. A kollektivitás nincs ellentétben az operativ irányítással és a meghatározott időpontokban megtartott teljes ülések egyáltalán nem akadályozzák a tervező munkát. Ezt bizonyítja az eddigi tapasztalat. Az aktíva A pártbizottsági ülések és a teljes ülések rendszeres megtartása a kollektív vezetés első és legfontosabb feltételé. A kollektív vezetés azonban nem szorítkozik csupán erre. A kollektív vezetés elve megköveteli azt is, hogy a párt- bizottságok munkájukban a pártaktívára támaszkodjanak, állandóan tanácskozzanak az aktívával, figyeljenek fel a kritikai felszólalásokra. A párt- aktíva óriási tapasztalattal rendelkezik. Az aktíva energiájától és harcosságától függ, hogyan értik meg a párthatározatokat az összes kommunisták, hogyan sikerül mozgósítani az összes kommunistákat a párthatározatok végrehajtására. Megengedhetetlen, hogy egyes pártszervezetekben nagyon ritkán tartanak aktíva- értekezleteket. A moszkvai területi pártbizottság például, miután meghallgatta a brony- nyicki kerületi pártbizottság beszámolóját, rámutatott a kerületi pártbizottság munkájának egyik hibájára: a kerületben az elmúlt év alatt csupán kétszer tartottak aktívaértekezleteket és több kérdést az aktíva bevonása nélkül oldanak meg. A moszkvai területi párt- bizottság többek között javasolta a kerületi pártbizottságnak, hogy legalább háromhavonta tartson aktívaértekezleteket. Javasolta, hogy a kerületi pártbizottság a legmeszszebbmenőkig használja fel a kommunisták tudását és tapasztalatát, a gazdasági és kultúrális építőmunka irányításának megjavítása érdekében. A helyesen megszervezett kollektív munka szorosan ösz- szefügg az egyéni önálló határozó-képességgel. Lenin a kollektív vezetésről beszélve sokszor hangsúlyozta, hogy az nem lehet a gyakorlati munka akadályozója. Az egyéni határozó képességnek többek között abban is meg kell nyilvánulnia, hogy ne hívjanak össze értekezleteket és tanácskozásokat olyan kérdésekben, amelyeket operatív úton kell megoldani. Akadnak pártmunkások, akik a kollektív vezetést tévesen olyan módszernek tartják, amely feltételezi azt, hogy okvetlenül minden kérdést meg kell vitatni, hogy a vezetőnek minden cselekedetéhez ki kell kérnie a bizottság külön jóváhagyását. Ha erre az álláspontra helyezkednének, az azt jelentené. hogy a kollektív munkát ülésezdivel helyettesítenénk, hogy az élő munkát határozatok és útmutatások gyártásával váltanánk fel. A határozat végrehajtása A határozat elfogadása után minden figyelmet a végrehajtás megszervezésére kell fordítani. Ehhez a kerületi, városi, területi pártbizottságok titkárainak, a pártapparátus funkcionáriusainak operatív útmutatásaira és munkájára van szükség. A funkcionárius a párt politikájából, az elvi útmutatásokból kiindulva, ha kell kezdeményezzen, vállalja a felelősséget az olyan kérdések megoldásáért, amelyek jellegüknél fogva nem kívánják a megvitatást vagy megoldásukkal nem lehet késlekedni. Az olyan irányítást, amely a tömegekre támaszkodik, amely figyelembe veszi a tömegek tapasztalatát, az egyszerű emberek véleményét, az élet követelményeit, mélyen áthatja az önbírálat szelleme. S valóban a kollektív vezetés lényege az, hogy együtt, kölcsönös bírálat útján, egymás tapasztalatait kiegészítve találjuk meg és dolgozzuk ki a helyes határozatokat és az így hozott határozatokat váltsuk valóra, önbírálat nélkül nincs kollektív vezetés. Igazi kollektív vezetés csak a bírálat és önbírálat széleskörű kibontakozásának légkörében lehetséges. Az igazi kollektív vezetés olyan vezetés, amely a vezetők tapasztalatait összekapcsolja a tömegek tapasztalataival, fejleszti az önbírálatot és különösen az alulról jövő bírálatot, magas követelményeket állít a káderekkel szemben, keményen harcol a fegyelmezetlenség ellen és biztosítja a párt irányelveinek pontos betartását. (Részlet a Kammunyiszt 1953. 18. számában megjelent cikkből.) Nemzetközi események Egy új bútorgyár a Román Népköztársaságban Nemrégen avatták fel Cluj városában a „Libertatea“ új bútorgyárat, amely a Román Népköztársaság egyik legmodernebb bútoripari gyára. Az új gyárban az egész technológiai folyamatot modern gépek, gyaluk, körfűrészek, stb. végzik. Csupán egyetlen facsiszológép 60 ember munkáját végzi el, amit régen kézi erővel végeztek. A nyersanyagot egy szállítószalag viszi a vágóüzemből a szárítóba. A fa szárítását különleges gépek segítségével oldják meg, gőzök és levegő kombinált körforgásával. Ez a szárítási módszer mindössze két-három napra csökkenti a szárítási időt, ami régen két-három évig is eltartott, a fa minőségi és ellenállóképessége pedig jobb a réginél. A munkahelyeket jól fűtik, a levegőt állandóan légtisztító berendezésekkel frissítik. A gyárban a gépeket a technológiai folyamatnak megfelelően helyezték el, hogy kiküszöböljék a hiábavaló szállításokat és rakodásokat, ugyanekkor pedig a gépnél védőberendezések biztosítják a munkával járó balesetek elhárítását. A fűrészport ugyancsak megfelelő gépekkel távolítják el és továbbszállítják fel- használásra. A román ipar gépesítésének fokozása lehetővé teszi a tömegfogyasztási javak termelésének állandó emelését a lakosság számára, * Furcsa ellentmondás Mint ismeretes, jelenleg amerikai körökben tárgyalások folynak. Vájjon miről? Az amerikai sajtó rámutat, hogy a Pentagon katonai szövetségeinek rendszerében a Közelés Közép-Kelet térségében rés van. A középkeleti parancsnokság létrehozásának kísérlete megbukott. Az a terv, hogy Pakisztán területét közvetlen amerikai-pakisztáni katonai szövetség útján amerikai hídfővé tegyék, viharos tiltakozást váltott ki egész Ázsiában. Végezetül is elhatározták, hogy kerülő úton jutnak el a célhoz. Pakisztán és Törökország között hoznak létre katonai szerződést. „Az Egyesült Államok — fejtegeti a „New York Times“ — nem vesz részt ebben az egyezményben. Arra számít azonban, hogy az egyezmény aláírása után rövidesen katonai segélyt ajánl fel Törökországnak és Pakisztánnak. A török-pakisztáni egyezmény tehát gyakorlatilag okul szolgál majd, hogy az Egyesült Államok katonai segélyt nyújtson Pakisztánnak. Az lesz a célja, hogy Pakisztán amerikai támaszponttá váljék.“ Az amerikai lapok továbbá közlik, hogy a pakisztán-török szövetség „alapja“ kell hogy legyen a „középkeleti tömbnek“, amelybe elsősorban Irán, Irak és Szaud-Arábia lépne be, s ezeket az országokat azután esetleg a többi arab állam is követné. A „Washington Post“ szemleírója e bonyolult tervekről írva megállapítja: „Őszintén szólva ez kísérlet, hogy bezárják a gyűrűt a Szovjetunió körül.“ Az amerikai sajtó így értelmezi Washington és a török kormány tárgyalásait. A török kormánynak eszerint az amerikai diplomácia kezére kell játszania közel- és középkeleti katonai csoportosulás létrehozásában. Első lépése a pakisztán-török szövetség megkötése kell, hogy legyen. Ezek a tárgyalások egyidőben folynak a négyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezletével, amelytől az egész békeszerető emberiség a nemzetközi feszültség enyhítését várja. A „Le Monde“ című párizsi lap értetlenül jegyzi meg, hogy „Washingtonban egyre másra hangzanak el felhívások újabb szovjetellenes bekerítési terv kidolgozására“, éppen akkor, amikor „a négy hatalom képviselői Berlinben a béke bizottságának útjait iparkodnak kijelölni“. Valóban: furcsa ellentmondás! ★ Jogos kérdés A „United States News and World Report“ című amerikai folyóirat nemrégiben a földgömb féltekéinek térképét közölte. Az ábra baloldalán egy gömbalakú karácsonyfadísz fölött ez a felirat áll: „1953. Karácsony.“ A karácsonyfadísz felirata: „Az amerikai katonák 63 országban teljesítenek szolgálatot. Magán a térképen azoknak az országoknak és helyeknek felsorolása található, ahol amerikai katonák vannak. Libéria, Egyiptom, Irán, Németország, Jugoszlávia. Spanyolország, Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Grönland, Görögország, Formoza, (Tajvan), Japán ... olvassuk. Pontosan 63 ország. A „United States News and World Report“ élénk színekkel ecseteli: „Az amerikai egyenruhát viselő katonák közel fele az idei karácsonyt hazájától igen távol tölti, szerte az egész világon.“ — „Több mint másfélmillió amerikai katonai pilóta, tengerész és tengerészgyalogos 63 óceánontúli terület támaszpontjain és őrhelyein tartózkodik... A külföldön állomásozó amerikai csapatok létszáma nagyobb, mint 4 éve az egész amerikai hadseregé volt. 89 nagy európai, északafrikai, ázsiai, közelkeleti, csendesóceáni és sarkvidéki támaszpontból álló roppant hálózatban látják el a szolgálatot az amerikai pilóták. Légierőnk egyharmada az óceánon túl állomásozik. Többi alakulataink nagyrésze készenlétben áll. Az amerikai flotta uralkodik a Csendes-óceánon... A Földközitenger idén karácsonykor amerikai tóhoz hasonlatos ...“ — „Egyedül Európában hat amerikai hadosztály állomásozik ... Még több amerikai fegyveres erő tartózkodik Ázsiában. A Távol-Keleten tíz szárazföldi és tengerészgyalogos hadosztályunk, meg tizenkilenc repülőbrigádunk van.“ Indokínában „óriási tömegű amerikai fegyverzet és a háborút viselő franciáknak segítő sokszáz amerikai katonai tanácsadó található.“ — „Idén gyakorlatilag több távoli területen vannak egyenruhába öltözött amerikaiak, mint tíz éve, a világháború tetőpontján.“ A „United States News and World Report“ szerkesztősége nem árult el államtitkot, amikor ezeket az adatokat közölte. Csupán az amerikai nyilvánosság előtt jól ismert hivatalos forrásokból merített értesüléseket közölt. Hisz az Egyesült Államokban katonai és polgári személyiségek egyaránt ismételten nyilvánosan dicsekedtek a demokratikus tábor országainak határai mentén húzódó „világméretű támaszpontrendszerükkel“. A folyóirat csupán illusztrálta egyes amerikai államférfiak agresz- szív beszédeit. Ez az igazság az amerikai katonai terjeszkedésről. Mivel próbálják álcázni ezt a terjeszkedést? Egyre azt rikácsolják, hogy meg kell védeni „Detroitot, Clevelandot, Chicagót és Milwaukee-t“. Feltehetjük a kérdést: ugyan mit szólnának ők, ha a demokratikus tábor országai — hogy biztosítsák határaikat az • amerikai fenyegetések ellen — elhatároznák, hogy az amerikaiakéhoz hasonló támaszponthálózatot építenek ki, s támaszpontjaink Detroit, Cleveland, Chicago és Milwaukee ellen irányulnának? ÖRÖK DICSŐSÉG ÍRTA: YALENTYIN KATAJEV A Szovjet Hadsereg megalakulásának 36. évfordulójára. 1941 decemberének utolsó napjaiban a Krim-félsziget keleti partjának egyik öblében a feketetengeri flotta tengerészeinek kis csoportja szállt partra. A tengerészek kiverték a faluból a túlerőben lévő németeket: a hegyek felé űzték őket és néhány napon át megszállva tartották a partot. Az óriási vihar azonban megakadályozta a megerősítő csapatok partraszállását- és a 23 tengerész hősi halált halt, A tragédia azon a csodálatos fövenyes parton játszódott le, amely nyaranta nagy számban csábítja ide az elragadó tengeri fürdőzés barátait. Ha errefelé jár az ember, megmutatják a helybeli nevezetességeket, elsősorban Vosz- tokov költő házát. Vosztokov már régen meghalt, verseit elfeledték, a lexikonban csak néhány sort találunk róla. Az elhunyt költő sírját özvegye, Olga Ivanovna gondozza. Az öreg asszonyka híven "őrzi férje emlékét és Vosztokovot a legkiválóbb orosz költők közé sorolja, Férje dolgozószobájában amolyan múzeumfélét rendezett be, s azt készségesen mutogatja baráti körének. Olga Ivanovna valamikor régen orvosi diplomát szerzett, de amióta Vosztokovot megismerte, nem végzett orvosi munkát. Tiszta szívének egész melegével szerette férjét, s szinte teljesen feloldódott az ő egyéniségében. Szerette verseit, gondolatait, megszokta, hogy férje szemével nézze a világot. Valami különös álom-ábrándban élt férje mellett, s a költő halála után sem ébred fel belőle. Csak egyszer, egy viharos decemberi éjszakán eszmélt fel és látta meg a világot a maga rémülettől tágranyílt szemével. Nem tudta, hogyan szálltak partra a tengerészek. Sötét éjszaka volt, dermesztő északkeleti szél fújt, háborgott a tenger. A házat meg-megremeg- tette a tomboló vihar. Az asszony beburkolódzott férje öreg, kifakult takarójába, s mint rendesen, most is olvasással akarta eltölteni a hosszú decemberi éjszakát. Hajnal felé elszenderedett, s arra ébredt, hogy lövöldöznek az ablak alatt. Amikor egy-egy pillanatra csendesült a vihar, kiáltozás hallatszott a part felől. Olga Ivanovna felismerte az orosz vezényszavakat. Óvatos mozdulattal kissé felengedte az ablakredőnyt, s látta, hogy a közelben zseblámpák villognak. Tudta, hogy valami komoly dolog történt: partraszálltak. Megvirradt. Olga Ivanovna a hidegtől és a rémülettől remegve nyomta le a kilincset, hogy kint körülnézzen. A vihar belekapott az ajtóba és nagy robajjal kivágta. A parton kettétört csónak hevert. Bizonyára ezzel szálltak partra a tengerészek. Mellette néhány üres lőszeresláda és egy német katona hullája feküdt. A kertben a ta- mariszkuszbokrok letört ágai jelezték, milyen irányban tört előre a partraszállt csapat. A tengerészek kiverték a faluból a német helyőrséget, a harc már valahol a.falu végén folyt. Az asszony feje felett néhány eltévedt golyó sivított el. Olga Ivanovna visszaszaladt a házba. Bezárta az ajtót és néhány napig — már nem emlékszik meddig — figyelte onnan a hol közeledő, hol távolodó harci zajt. A második vagy harmadik éjszakán egyszer csak úgy érezte, hogy valami szörnyű fordulat következett be a harcban. A hegyek felől német ágyúk lőtték a falut, aztán nemsokára kézigránátok robbantak a kertben. Megismétlődött, ami az első éjszaka történt, csak fordított sorrendben. Amikor a géppisztolyok már a parton tüzeltek, Olga Ivanovna tudta, hogy a tengerészek visszavonulnak. Sejtette, hogy a partraszállók száma nagyon megritkult. Tüzük egyre gyengébb, egyre ritkább lett. Megzörrent ez ajtó. Puskatussal dörömböltek rajta. Olga Ivanovna a divánvra feküdt, fejére húzta a takarót, hogy semmit se halljon, semmiről se tudjon. A dörömbölés megismétlődött, s az asszony a félelemnél erősebb, leküzdhetetlen érzésnek engedelmeskedve felkelt, fogta mécsesét s egész testében remegve ajtót nyitott. A küszöbön egy tengerész állt, majd gyorsan belépett a házba. — Polgártársnő, keressen magának valami fedezéket. Itt vesszük fel a tüzelőállást. A tengerész hirtelen megtán- torodott, de aztán nagy erőfeszítéssel mégis csak talpon maradt és elfehéredő ajkai közt suttogta: — Át kellene kötni a sebemet. Olga Ivanovna leültette a díványra. Elvette tőle a géppisztolyt, s megvizsgálta a sebét. A lövedék balvállát ütötte át. Olga Ivanovna ügyesen bekötözte a sebet. A katona összeszorított foggal tűrte a nagy fájdalmat. Alig végzett az asszony a kötözéssel, a tengerész máris talp- raugrott és figyelni kezdett. Most már csak egyetlen géppuska szólt. Rövid, meg-meg- szakadó sorozatokat adott, mint egy haldokló utolsó szívdobbanásai. A géppuska nemsokára elhallgatott. A tengerész felkapta* géppisztolyát és a fájdalomtól rekedt hangon mondta: — Mind megölték. Már csak én vagyok életben — mondta s körülnézett a szobában. — Ki gondolta volna, hogy itt ■múzeum van? — szólt megille- töriötten — Miért nem figyelmeztetett? Ide akartam tenni a tüzelőállást. Tönkremehetett tolna valami a harcban. Ne haragudjon. Már megyek is. Ezzel elindult. Az ajtóban megállt, mintha utolsó pillantást akarna vetni a világba, amelybő' eltávozik. Olga Ivanovna akkor ocsúdott fel abból az álomból, amelyben egész életét leélte. Látta a tengerész feketén villogó gyermekszemét, fájdalomtól eltorzult arcát, a nedves köpenye *V>1 elővillanó véres kötést és szívében hirtelen különös erővel lángralobbant az anyai érzés, amelyben sohasem volt része. Hiszen ez a feketeszemű, vérző fiú az ő fia, az 6 unokája is lehetne. A fiúhoz lépett és átölelte:: „Fiam, édes fiam!“ Rá akarta venni, hogy ne menjen el. Óvni akarta. Azt mondta, hogy elrejti, gondját viseli, meggyógyítja. Fülébe suttogta, hogy hasztalan „oda“ menni, hiszen a parton már mindennek vége. Mint orvos, követelte, hogy maiadjon. A tengerész gyöngéden kibontakozott az öregasszony karjaiból és nagyon határozottan, de nagyon kedvesen mondotta: — A háború elől nem lehet elrejtőzni. Nekünk az a kötelességünk, hogy helytálltunk. Fzzel elment. Odafeküdt a néhány perc előtt meghalt bajtársának gépfegyvere mellé, egy sorozatot lőtt, s néhány perc múlva meghalt ő is — az utolsó a 25 partraszállt tengerész közül. *■ A tengerparton emlékmű áll, rajta felirat: „Őrök dicsőség hazánk szabadságáért es függetlenségéért vívott harcokban elesett 25 hős tengerésznek.“ A szabad és független szovjet emberek örökzöld koszorúkat, mezei virágokat, illatos üröm- füveket és virágzó vadmályvát hoznak az emlékmű talapzatára*
