Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-13 / 12. szám
SZAB.1U .\oi;kAd 1954 február 13. Közlemény a berlini értekezlet csütörtöki zárt üléséről A négy hatalom külügymihiszterei csütörtökön este a következő közös közleményt adták ki: „A négy külügyminiszter ma 15 órakor a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében •cárt ülést tartott. Az ülés, amelyen folytatták az első napirendi pont megtárgyalását, 19.15 órakor ért véget.” V. M. Molotov elvtárs fogadta Figl osztrák külügyminisztert V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere csütörtökön délben a berlini szovjet nagy- követségen fogadta Leopold Figl osztrák külügyminisztert. I nyugati külügyminiszterek különértekezletet tartottak A három nyugati külügyminiszter a négyhatalmi értekezlet csütörtöki tanácskozása előtt újabb különértekezletet tartott. I nyugati külügyminiszterek csütörtökön estebédet és fogadást adtak a szovjet küldöttség tiszteletére A három nyugati külügyminiszter csütörtökön a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében’ estebédet és fogadást adott a berlini értekezleten részvevő szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadásra 300 személyt hívtak meg. Ä berlini értekezlet eseményeihez A kollektív biztonságról A Szovjetunió külügyminisztere a berlini értekezleten nagyjelentőségű Javaslatokat tárt a világ közvéleménye elé az európai biztonság kollektív megteremtéséről. A kollektív biztonság módszere ezzel egy csapásra a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Tudjuk, hogy az egyes államok, kis és nagy államok egymásközotti viszonyának egyik formája a kétoldali szerztAlések rendszere. Ez azt jelenti, hogy két állam függetlenül társadalmi berendezkedésétől, szerződést köt egymással. Ez a szerződés jellegénél fogva többirányú lehet, lényege azonban alapvetően az, hogy a két ország békés kapcsolatait szögezi le. Ilyen szerződés köti egymáshoz a béketábor országainak legtöbbjét; például ilyen szerződés létezik a Szovjetunió és hazánk között, ilyen szerződés fűzi össze hazánkat Csehszlovákiával, vagy a Román Népköztársasággal. De fennáll ilyen szerződés a különböző társadalmi rendszerekben élő országok között. így például csaknem tíz esztendeje barátsági szerződés áll fenn a Szovjetunió és Franciaország között is. A kollektív biztonság megteremtésének módszere a kollektív szerződések rendszere. Ez azt jelenti, hogy számos országot, lehetőség szerint egy egész kontinens, vagy legalább is jelentős részének országait szerződési hálózat köti egymáshoz a kollektív keretben részvevő országok biztonságának szavatolására. A Szovjetunió jelenlegi nagyjelentőségű javaslata egy ilyen összeurópai szerződést javasol a kollektív biztonságról Európában. Ez azt jelentené, hogy egy ilyen szerződésben társadalmi rendre való tekintet nélkül valamennyi európai állam résztvehetne. A szerződő felek kötelezettséget vállalnak, hogy tartózkodnak mindenféle támadástól, amely valamelyik aláíró fél ellen irányul. A kollektív biztonságnak ez a rendszere az összes részvevő államok békéjét és biztonságát védelmezné. A kollektív biztonsági rendszerben részvevő minden egyes államot az összes többi részvevő állam együttes erejével védelmezne minden esetleges támadással szemben. Nyilvánvaló, hogy a mai nemzetközi helyzetben milyen hatalmas jelentősége van az európai biztonság kollektív megteremtésére irányuló szovjet javaslatoknak, amelyek nagyvonalúságukkal és ugyanakkor konkrét intézkedéseikkel áthidalnának számos kényes, bonyolult kérdést. A kollektív biztonság megteremtésére irányuló szovjet javaslat, amely a Szovjetunió hagyományos békepolitikájában g>ökerezik, máris hatalmas visszhangot keltett az egész vliágköavéleményben és egyszerűségénél, világosságánál fogva jelentős lépést jelent előre a békéért folyó küzdelemben. Még egy megjegyzés A Szovjetunió egy emberöltő óta békét javasol a népeknek. Évtizedek* óta igyekeznek torz fogalmakat kialakítani a becsületes emberekben erről a szovjet békeakaratról. De a becsületes franciák szeme most kinyílt. Látjuk, milyen önfel- áldozóan harcol a Szovjetunió a nemzetközi feszültség enyhüléséért. Ugyanezt a célt kell szolgálnia a négy külügyminiszter értekezletének is. Nem ok nélkül érdeklődnek nálunk olyan nagyon aziránt, mi történik Berlinben. Honfitársaink milliói reménykedve néznek e város felé. Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatják e napokban az egyszerű franciákat, akik világosan látják a való helyzetet. Sportüzletemberek üzelmei Sport-e a baseball? Furcsa kérdés. Az Egyesült Államokban igen népszerű baseball az amerikai enciklopédia szerint .. sportjáték, amelyben két kilenctagú csapat vesz részt. A játék ütővel, labdával folyik...“ Az Egyesült Államok sportköreiben és sajtójában nemrég mégis parázs vita tört ki, hogy úgymondjuk, a „baseball státuszáról“. Az a helyzet, hogy a baseball az Egyesült Államokban szeny- nyes üzlet lett. A baseball- klubok ma igazi kereskedelmi vállalatok, amelyeknek tulajdonosai kartellegyez- ményt kötöttek. Az egyezmény értelmében a klubok tulajdonosai készpénzért eladhatják egymásnak, vagy cserélhetik a játékosokat. A profi baseballjátékosok saját akaratukból nem’ léphetnek át egyik együttesből a másikba. Ebben az esetben ugyanis feketelistára kerülnek és örökre bezárul előttük az ország összes baseballklubjá- nak ajtaja. Az amerikai sajtó szerint a kartellegyezmény „ténylegesen rabokká teszi a játékosokat.“ George Touson és Walter Kowalaski profi baseballjátékosok keresetet adtak be a bíróságnak, amelyben leszögezték, hogy a baseball- kartell tevékenysége és terjedelme ellentmond az úgynevezett trösztellenes törvényeknek. Az ügy az Egyesült Államok legfelső bírósága elé került. Az Egyesült Államok legfelső bírósága a klubtulajdonosok javára hozott döntést. A kartellegyezmény t ezzel szentesítette. Érdekes e döntés indokolása. — A baseball tényleg sport és nem kereskedelmi üzlet — állapították meg a bírák. — Ezért... a baseballklubok pénzügyi műveleteit vizsgálni, ellenük a trösztellenes törvényeket alkalmazni nem lehet. A keresetet elutasítjuk .. i A „Chicago Daly News“ c. reakciós lap az Egyesült Államok legfelső bíróságának döntéséhez fűzött kommentárjában azt írta, hogy „a logika, amelynek alapján a döntést hozták... aggodalmat kelt. Ellentmond a józan észnek az a megállapítás, hogy a baseball nem országos méretű kereskedelmi üzlet. A baseball kimeríti a monopólium minden kritériumát ...“ Zsarnok kizsákmányolok A „Serono“ római gyógyszerészeti vállalat igazgatósága úgy találta, hogy az a kevés demokratikus szabadságjog is, ami még megmaradt Olaszországban, felesleges fényűzés a munkások számára. Uj, belső rendtartást vezetett be, amely megfosztja a munkásokat a gyülekezési és szólásszabadságtól és a sztrájkjogtól. Az igazgatóság kötelezte a művezetőket, hogy szaglásszanak a munkások után. A munkásnőknek megtiltotta.:, a férjhez- menést! A „rendtartás“ 27. cikkelye így hangzik: „Ha a munkásnő férjhez megy ... automatikusan megkapja a felmondólevelet“. A „Serono“ vállalat munkásait — írja a-„L‘Unita“ c. lap — felháborította az igazgatóság önkénye. Erélyes harcot indítottak a szégyenletes „rendtartás“ ellen. Nem akarnak katonák lenni A „New York Times“ írja: A westpointi katonai akadémia hallgatói a karácsonyi szünidőben új hallgatókat toboroztak. West-pointban ugyanis „900 üres hely van még“. Mivel kevés remény van, hogy ennyi jelentkező akad, a hallgatókat bízták meg toborzással. A Petagon tehát még olyan ismert katonai intézetbe, amilyen a westpointi, sem talál időben elég jelentkezőt. Ez megmutatja, mennyire megirtózott az amerikai ifjúság a katonai karriertől, a katonai szolgálattól. Szaporodnak a válságjelek az Egyesült Államok gazdaságában z amerikai lapok és fo- lyóiratok mostanában sűrűn jósolgatják, találgatják, mit hoz az új esztendő, milyen kilátásai vannak az amerikai gazdaságnak ebben az évben. Az efféle cikkek közül sok tendenciózusan csökkenti a problémákat, a növekvő gazdasági nehézségek jelentőségét. Olyasképpen állítja be a dolgot, mintha csak a „szokásos“ jelentéktelen gazdasági „lanyhulásról“ volna szó, amely alig-alig hat ki az ország gazdasági életére. Miért a valóságnak e szépítése? Egyszerű az oka. A múlt évben igen sokan kiábrándultak a köztársasági párt politikájából. A köztársasági párt az 1952. évi elnökválasztásokon tett számtalan ígéretét egyáltalában nem teljesítette. Nem szállította le az adókat, nem javította meg a farmerek helyzetét, nem biztosította a gazdasági felvirágzást. Ellenkezőleg — a múlt évben még a hivatalos adatok szerint is rekordmagasságra ugrottak fel a létfenntartási költségek. Az amerikai sajtó nyíltan ír a farmerek katasztrofális helyzetéről. Megállapítja, hogy „Eisenhower alatt a mező- gazdaság válságba jutott“. Egész sor iparágban is szaporodtak a válságjelek. Az amerikai dolgozók mind elégedetlenebbek a köztársaságpárti kormány politikájával. A tavaly novemberi kongresszusi pótválasztások ezt a hangulatot tükrözték. Wischon- sin államban például, ahol az elnökválasztásokon a köztársaságpárti jelölt szerezte meg a szavazatok többségét, ezúttal a demokrata párt jelöltje győzött. Ebben a helyzetben a depresszió emlegetése végkép alááshatná a köztársaságpártiak hadállásait, úgy, hogy minden esély nélkül indulnának az idei kongresszusi választásokon. Az Egyesült Államok vezető köreinek képviselői ezért mindenképpen leplezik a dolgozók előtt az amerikai gazdasági élet válságjeleinek való jelentőségét. Knowland szenátor odáig merészkedett, hogy kijelentette: Az amerikai te»- melés üteme „a kormány szemszögéből nézve éppen a szükséges mértékben“ lassult le. Valójában persze jelenleg korántsem áll olyan jól az amerikai gazdaság, mint azt a politikusok és a burzsoá lapok állítják. A termelés csökkenésével párhuzamosan növekszik a munkanélküliség. Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának adatai szerint csupán a múlt év utolsó két hónapjában 700.000-rel nőtt a munkanélküliek száma. A CIO elnökhelyettese a napokban kijelentette, hogy jelenleg 3,200.000 munkanélküli van az Egyesült Államokban. A termelés további csökkenése következtében újabb ezrek és ezrek kerülnek az utcára. Az Egyesült Államok elnöke mellett működő gazdasági tanácsadó bizottság volt vezetőjének szavai szerint az a veszély fenyeget, hogy már ez év végén 9.5 millióra emelkedik a munkanélküliek száma. Növekednek az értékesíthetetlen árukészletek. Számos iparágban csökkent a termelés. Növekszik a munkanélküliség. Mindez komoly gazdasági nehézségekre vall, s egy igen fontos következtetést lehet levonni belőle. Az Egyesült Államok imperialista propagandája hosz- szú ideig el akarta hitetni a tömegekkel, hogy a militari- zálás és a háború politikája a gazdasági depresszió elhárításának egyetlen eszköze. T7 fiele kijelentésekkel vol- tak tele számos amerikai lap és folyóirat hasábjai; Az Egyesült Államok jelenlegi helyzete tökéletesen leleplezi az úgynevezett „háborús felvirágzás“ meséjét. A tények megmutatják, hogy a fegyverkezési hajsza, amely a monopoltőkéseket gazdagítja, a doL gozó tömegeket pedig tönkreteszi, nem szüntetheti meg a kapitalista gazdasági rend belső ellentmondásait, ellenkezőleg — elmélyíti ezeket az ellentmondásokat, gyorsítja a gazdasági válság megérését. A MAI FRANCIAOR SZÁG Irta: Dominique Désanti Ha meg akarjuk tudni, mi foglalkoztatja Páris lakóit, akik csak néha-néha mennek el gyűlésekre és az újságokat sem mindig olvassák el, keresve sem találhatunk jfjbb megfigyelőhelyet, mint a párizsi Metrót, a munkanap befejezése után;: j Egy alkalommal a Metro kocsijában két fiatal, gondosan fésült és szerényen öltözött fiatal nő ült mellettem. Beszélgetésükből kivettem, hogy egy sampongyárban dolgoznak (a gyár reklámai egyébként a Metro falait díszítik és állandóan hallhatók a rádióban). Napi 8 órán át hallják a szenvtelen, éneklő hangot: ■„Mozogjatok gyorsabban! Tartsátok be a ritmust! Gyorsabban, gyorsabban!“ A kis üvegeket samponnal töltik .meg.;; Olyan gyorsan és olyan sokat kell dolgozniok, hogy ujjuk még most is idegesen rángatózik. A bérükről beszélgetnek, amely a legszükségesebb kiadások után alig elegendő arra, hogy naponta egyszer meleget tudjanak enni. — Odahaza minden vasárnap csak veszekedést hallottam — mondja az idősebbik. — Csupa keserűség minden. Apám szocialista, férjem pedig, a CGT tagja.;. Most képzeld el, két héttel ezelőtt megállapodtak egymással. Elsősorban abban, hogy növelni kell a munkabért. Hiszen így lehetetlen tovább élni, az ember nem tud miből egy pár cipőt venni... Másodsorban pedig a férjem aláíratta apámmal a tiltakozást azok ellen a szerződések ellen, amelyek újból szabad kezet adnának Nyugat-Német- országnak. Mintha a megszállás idején nem láttuk volna, hogy az ilyesmi mit hoz magával, Tudod a bonni, meg a párizsi szerződésről van szó. Meg kell akadályozni megvalósításukat. A Berlinben összeülő minisztereknek meg kell egyezniök egymással. Képzeld el, a férjem már nem egyszer próbálta rávenni apámat, hogy ilyen vagy olyan írást írjon alá, de mindig eredmény nélkül. Most pedig apám aláírta és így szólt: „Ezzel száz százalékig egyetértek, még akkor is, ha a kommunisták mondják. Ezek a szerződések tényleg a háború útját egyengetik“. Gondold csak meg: a háborúét! A fiatalabbik nő a számtalan bulvárlap egyikét tartja a kezében, amely azt akarja elhitetni a sampon és egyéb gyárak munkásnőivel, hogy a harc haszontalan és hogy az osztálysorsjáték hozhat szerencsét, azon nyerni annyit jelent, mint férjhezmenni a gyáros fiához. Szóval ez a második elgondolkozva válaszol: — Igen, vasárnap délelőtt engem is felkeresett néhány fiatalember és kérte, hogy írjam alá est a tiltakozást... De tudod, én olyan tájékozatlan vagyok!... Az idősebbik közelebb hajol szomszédnőjéhez. Igyekszem, hogy egyetlen szavát se mulasszam el. — Régen én is úgy gondolkoztam, mint te. De él vidéken egy nővérem és azt írta, hogy küldöttség ment a képviselőjükhöz. Azt hiszem, ra- dikálszocialista. Es tudod, mit válaszolt neki: „Minden alkalommal, amikor felkeresem választóimat — mondta — küldöttségek rohannak meg. Én a kommunisták ellenfele vagyok, de számolnom kell azzal, hogy ezekben a küldöttségekben a legkülönbözőbb véleményű emberek vesznek részt és azok mind aláírják a tiltakozást .., önök pedig tudják, hogy mennyire tisztelem választóimat“ ... Utána még e0V egész beszédet mondott, írja a testvérem. Később a képviselő egyik ismerőse elmondta testvéremnek, mit mondott ez a képviselő a barátainak: „Végül mégis csak a választóimtól függök. Ez él- gondolkozásra készteti“ ... Látod, ez azt jelenti, hogy,az emberek nem hiába írják alá a tiltakozást. A fiatalabb kétkedve, határozatlanul ingatta a fejét. Ezt a beszélgetést hallva, eszembe jutottak a parlamenti tagok — degaullisták, radikálisok és a többi burzsoá pártok képviselői — akik felszólaltak az „európai hadsereg“ és az indokínai háború ellen. Lám, a közvélemény ereje kényszeríti őket arra, hogy megértsék és figyelembe vegyék: az egész francia nép kívánja a nemzetközi feszültség enyhülését..: Ekkor beleszólt a beszélgetésbe a fiatal nőkkel szemben ülő ember. Ecsetekkel tele táskája és festékfoltos nadrágja elárulta, hogy mázoló. — Bocsássanak meg — fordult a nőkhöz — de szeretnék valamit mondani ... Amint látják, én mázoló vagyok ... Nagyon jól tudom, mi az a lakásválság, mik azok az odúk és hogy ez mennyi keserűséget jelent... A háború, amelyet a nácik kezdtek, tönkretette házainkat ... Most pedig az indokínai háború emészti fel a kölcsönöket. Ez a háború, meg a készülődés egy újabbra, akadályozza az építést. A sorsunk még csak rosszabb lesz a bonni szerződéstől és a háborút előkészítő „európai közösségtől“. Tizennyolcéves fiúként harcoltam 1918-ban. Amikor mindannyian azt állítottuk, hogy ez lesz az utolsó háború. Aztán csak a szánkat tátottuk, s egyszerre csak újabb háborúra ocsúdtunk, amikor már felnőttek voltunk. Hát most nem kell a szánkat tátani. En nem vagyok se kommunista, se szocialista. nem tartozom semilyen pártba se. De egyszerűen csak a CGT tagja vagyok, mert az én érdekeimet védi ... Nos, hát én rávettem a munkahelyünkön mindenkit, hogy írják alá a tiltakozási a bonni és a párizsi szerződés ellen. Felkerestük a képviselőnket is, bár tudtuk, hogy mindig a munkások ellen volt. Hiszen ő volt az oka annak,* hogy 1934-ben ránk lőttek... És még ez a képviselő is megígérte nekünk, hogy a, szerződések ellen szavaz. Öt is a küldöttségek bírták rá erre. Minden reggel már a lépcsőnél emberek várnak rá ... Aztán elmentünk a Quai D'Orsay- ra, a külügyminisztériumba és átadtuk tiltakozásunkat'a szerződések ellen, sok sikert kívántunk a berlini értekezlethez. A párizsi Metróban véletlenül ellesett beszélgetés végbemehetett volna Franciaország bármelyik zúgában. Hallhatta volna az ember akár Marseilleben is, a szűk kis utcákban, ahol mindig fúj az óceáni szél, vagy a tágas kikötőkben. Ebben a nagy délvidéki városban az emberek sok időt töltenek az utcán. Nemcsak azért, mert a verőfény általában könnyebbé teszi az életet. Azért is, mert ha belépünk akármelyik munkáslakásba, a szűk, fülledt, víz nélküli lakásokba (Marseilieben a legtöbb ilyen), akkor azonnal szeretnénk kifordulni a szabad levegőre. Ennek a városnak girbe-gör- be, keskeny utcáiban, állandóan zsúfolt villamosaiban, külvárosaiban, az olajfákkal és szőlőskertekkel körülvett falvakban 265.000 aláírást gyűjtöttek a párizsi és a bonni szerződés ellen. A marseillei proletariátus — a párizsi munkások után a legharcosabb francia proletariátus — megtalálta a vele egyformán gondolkodókat a hivatalnokok között (még a magasállásúak között is), a pedagógusok, diákok, kiskereskedők, orvosok és ügyvédek között. Bouche-du- Rhone béketanácsának 12 tagja, akik valóban a lakosság minden rétegét képviselik, aláírásokat vittek a külügyminisztériumnak (az utolsó 74.000 aláírást 10 nap alatt gyűjtötték össze). Lyonban, a selyem fővárosában, a kohászok és a velük együtt más szakmájú munkások felemelték szavukat a bonni és a párizsi szerződés ellen. A gépek mellett, az étkezőkben és ruhatárakban minden feljelentés, tilalom, a tulajdonos minden drákói intézkedése ellenére viták lángolnak fel, felcsendül a nép hangja. A Vogézekben és a Vendée- ben, ezekben a különösen elmaradt megyékben, Puy-de- Dome-ban, ahol Michelin nagyiparos gumi- és abroncsgyára nehezedik komoran a lelkiismereti szabadságra, egyszerű szocialisták, az MRP tagjai, a kommunisták, a radikálisok közös üléseken tanulmányozzák a német kérdést és hoznak határozatot, amelyben sikert kívánnak a négy nagyhatalom külügyminiszterének értekezletéhez és követelik, hogy utasítsák vissza a párizsi és bonni szerződést. Egy dordongei városkában a lakosság 90 százaléka aláírta a tiltakozást a bonni és párizsi szerződés ellen, s a szocialista városi tanácsos elnökölt a béke híveinek ülésén. Robert Schuman úrnak, az „egyesült Európa“ és a szén- és acélközösség egyik kezdeményezőjének fogalma sincs arról és soha nem is volt, hogy mi az a francia nép. Schuman úr Strassbourgban („európai“ fellegvárában) konferenciát akart rendezni, hogy „megerősítse os Európa iránti bizalmat“. És mi történt: annak ellenére, hogy a teremben jelen volt a püspök, a prefektus, jelen voltak a „Schuman-tervet“ támogató nagyiparosok, Schuman urat kifütyülték ..; Ezeknek az uraknak meg kell értenie: minden nyilatkozat, minden levél, minden petíció a nép akaratának kinyilvánítása. Nem más, mint alulról jövő felhívás, hogy hozzanak a tények reális értékelésén alapuló józan döntést. E napokban, amikor a cikket írom, a vasmunkások szak- szervezetének ülésén találkoztam a nagy Alsthom és Renault gyár üzemi bizottságának képviselőivel. Az Alsthom-gyár munkásai beszámoltak nagyszerű győzelmükről. Elsőízben fordult elő, hogy az üzemi bizottságban helyet foglaló mindhárom szak- szervezet képviselői egyhangúan aláírták a felhívást, amely a nemzetközi problémák békés rendezését követeli. A felhívás befejezéséül ezt mondja: „A nemzetközi feszültség enyhülése lehetővé teszi, hogy kiszélesítsük kapcsolatainkat.. minden országgal.“ Értse meg — magyarázták nekem a munkások •— ez az első politikai megegyezés nálunk. A Rerfault-gyár vasmunkásai is megmutatták felhívásukat, azonkívül azt a felhívást, amelyet sokszáz egyetemi tanár és pedagógus írt alá. A munkások ezt mondták: „A kari dékán és az esztergályos, a szőlőtermelő és az iskolai tanító egyetértésre jutott az ország politikájára vonatkozóan. Mindenkinek az a kívánsága, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget.“
