Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)
1954-01-23 / 6. szám
4 S7ABSD WOGRId 1954 január 23. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL r^ * A bánya pártszervezete a ciklusgrafikon és az élenjáró munkamódszerek meghonosításáért Irta: F. Krivenko, a 18-as számú Sztálin-bánya párttitkára. A Lenin-renddel kitüntetett 18-as számú bánya dolgozói a? elmúlt évben 50 nappal a határidő előtt teljesítették az előkészítési munkák és a szén- kitermelés tervét. Az elmúll év 11 hónapja alatt — 1952- hez viszonyítva — a bányában a termelékenység 10 százalékkal, a napi antracit kitermelés közel 600 tonnával emelkedett A bányászok önköltségcsökkentéssel több mint 1,500.000 rubelt takarítottak meg. A bánya dolgozói az elért eredményeket nagy részben a szocialista versenyeknek és a pártszervezet rendszeres segítségének köszönhetik. Bányáinkban a múltban csak egyetlen fronton alkalmazták a ciklusgrafikont. Ez a front a kommunista Andrej Rojko vezetésével napról napra túlteljesítette előirányzatát. Egyetlen részleg kiemelkedő munkája azonban nem változtatott lényegesen a bá nya helyzetén. Ekkor a pártvezetőség a bányászok segítségére sietett. Ja vasolta, vezessék be a ciklusgrafikont az összes frontokon A kérdést taggyűlés elé vit tűk. A kommunisták egyhan gúlag vállalták, hogy az ősz- szes frontokon alkalmazzák a ciklusgrafikoht. Az átszervezést azzal kezd tűk, hogy elsősorban a termelés irányítóit: a részlegvezetőket, a helyettes részlegvezetőket, a gépkezelőket és a bá nyamestereket ismertettük meg az új módszerekkel. Külön szemináriumot indítottunk számukra és a legapróbb részletekig megbeszéltük az új munkaszervezést. Andrej Rojko pedig saját részlegén munkájával mutatta meg, hogyan kell a gyakorlatban jól megszervezni a grafikonszerinti munkát. A kommunisták voltak az új módszer meghonosításának élenjáró harcosai. A pártszervezet a bányaigazgatósággal közösen elhatározta, hogy a nem földalatti részlegeken dolgozó kommunisták nagy részét a földalatti munkahelyekre helyezik át. Ilymódon az összes részlegeken pártcsopor- tokat létesítettünk. Megnövekedett a kommunista gépkezelők száma és magasabb színvonalra emelhettük a politikai felvilágosító munkát. A kommunistákat aktívan támogatták a komszomolisták Természetesen nem minden részlegen sikerült egyszerre meghonosítani a ciklusgrafikon szerinti munkamenetet Ezért a pártszervezet és a szakmai vezetők fokozott segítséget nyújtottak a lemaradó részlegeknek és ma is állandó figyelemmel kísérik munkájukat. Hiszen az új nem születik egyszerre, hanem a régivel folytatott szívós harcban. Azóta bányánkban az ösz- szes frontokon ciklusgrafikon szerint folyik a munka, jobban kihasználjuk a gépeket és a „Szanezsnyanantracit” tröszt összes bányái közül nálunk a legmagasabb a termelékeny ség és a legalacsonyabb az önköltség. Jelentékenyen emelkedett a bányászok munkabére. Tíz hónap alatt csupán prémiumként 1,637.000 ru beit fizettünk ki a bányászoknak és a műszaki dolgozóknak. A pártszervezet állandó figyelemmel kíséri a dolgozók javaslatait és arra törekszik, hogy korkrét feladatok megoldására irányítsa az újítok kezdeményezéseit. Egy időben a szénfejtő brigádok arra panaszkodtak, hogy a rázócsúzdák áthelyezése körül hibák vannak. Az áthelyezésnél gyakran nem illesztik jól össze a hajtószerkezet részeit és sokáig kell bajlódni, amíg sikerül a hajtószerkezetet üzembehelyezni. A pártvezetőség akkor azzal bízta meg a legjobb rázócsúz- da szerelőket, hogy küszöböljék ki ezt a hibát, vagy esetleg tökéletesítsék a csúzdát Ciganycsuk elvtárs, az első részleg csúzdaszerelője javasolta, hogy a rázócsúzdát mozgatható csúzdateknővel lássák el. A mérnökök megvizsgálták az újító javaslatát, majd kidolgozták a rajzokat, amelyek alapján a bányaműhelyben elkészítették az első mozgatható "súzdateknőt. Az újítás a gyakorlatban jól bevált. Az újítók lépten-nyomon tapasztalják, hogy a bányaigazgatóság és a pártszervezet támogatja őket, figyelemmel kíséri munkájukat és ezért bizalommal fordulnak mind az igazgatósághoz, mind a pártvezetőséghez. Egy alkalommal Jegor Kiszeljov, egy öreg, tapasztalt réselőgépkezelő élj öt* a pártirodára és elmondta hogy véleménye szerint a réselőgépkezelő brigádok — noha « normát teljesítik — nincsenek teljesen kihasználva. Javasolta, helyezzenek át néhány brigádot más munkára. Az öreg bányász javaslatát megvitatták a bányakombájnveze- tők és réselőgépkezelők értekezletén. A többség támogatta Kiszeljov elvtárs javaslatát, azzal az indokolással, hogy s mai korszerű bányagépek és r Képkezelők szakmai fejlettsége mellett kevesebb brigád is elvégezheti a kiszabott feladatot. A javaslatot megvalósították. Kiszeljov elvtárs brigádja azóta közel 19 ezer tonnára emelte a réselőgép havi telje sítményét. ezzel kétszeresen túlteljesítve az előirányzato* Vannak brigádok, amelyek ennél is jobb eredményeket érnek el. Átlagosan az átszervezés óta a bányában dolgozó kombájnok és réselőgépek tér melékenysége 30—35 százalékkal emelkedett. A pártszervezet eredménye« munkája folytán ma már bányánkban az összes frontokon a ciklusgrafikon szerint dolgoznak es a bányászok egyre jobb eredményeket érnek el. ASSZONYSORS SZOVJETUNIÓBAN Ligyia Kárászévá férjével együtt a lenin- grádi „Kirov" üzemben dolgozik. Három gyér. mekükkel együtt kényelmesen berendezett, új lakásban laknak. Ezt a szép lakást az üzem építtette a munkáscsalád részére. A Karaszev-házaspárnak nincsenek háztartási gondjai. Az sem probléma, ha a gyermekeknek cipőt, vagy egyébb ruhát kell venni. Keresetükből ezeken a kiadásokon túl még egyébbre Is telik, Ligyia Kárászévá szenvedélyes könyvbarát, már több, mint 300 kötetes kis könyvtárat gyűjtött össze. Minden fizetéséből vásárol né. hány újabb könyvet. Az üzem gondoskodik munkásainak üdüléséről is és 1953 nyarán Ligyia Kárászévá férjével és gyermekeivel együtt a Fekete-tenger partján, egy gyönyörű villában üdült. FRANCIAORSZÁGBAN Marie Chatret párizsi munkása sszorrv az egyik francia laphoz intézett levelében többek közt a következőket írja: „Férjem már 20 éve dolgozik az egyik párizsi gépkocsigyárban. Az utóbbi években mégis egyre nehezebben élünk. Minden hét végére eladó- sodunk a fűszeresnél, a hentesnél és a péknél. Deliét, nem is csoda, hiszen például 1 kilogramm vajért, vagy 60 kilogramm szénért férjemnek kétszer annyit kell dolgoznia, mint 1938-ban. Az árak egyre emelkednek és velük együtt emelkednek az adók is, amelyekből nem lakásokat, iskoláikat és kórlűteakat építenek, hanem amelyeket a .vietnami szennyes háborúra, vagy a fegyverkezési hajszálra költenek. Égy év alatt 19.000 munkást bocsátottak el a gépkocsiiparban és most újabb elbocsátásokat terveznek. Több gépkocsigyárban már csökkentett munkaidővel dolgoznak. JÓZAN HANGOK Angliában mind hangosabban követelik a kereskedelem kiszélesítésé1 a Szovjetunióval, Kínával és az európai népi demokratikus országokkal. Éz ma már nemcsak a szakszervezetek, a labourista politikusok, vagya nemzetközi kere-kede'em fejlesztése előmozdítására alakult brit bizottságnak követelése. A brit gyáriparosak szövetséghez angol válla'hozók egyik legnagyobb egyesülése a napokban szintén ezzel a javaslattal állt elő. A Reuter hírügynökség közleménye szerint a brit gyáriparosok szövetségének a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem kérdésével foglalkozó szakbizottsága :elentésé'ben megállapította, hogy a nem stratégiát áruk kereskedelmét „politikamentesen szabaddá kell tenni". A jelentés élénk visszhangot váltott ki az angol sajtóban. A „Daiiy Mail” című konzervatív napilap szerkesztőségi cikkében hangoztatta!, mennyire fontos Angliára nézve az export növelése. A lap ezt írta: „Van kiál, csak kevesen merik megmondani. A kiút a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kiszélesítése... örülünk, hogy a brit gyáriparosok szövetsége is ki merte mondani ezt." Érdeklődést keltett Angliában az ai hír is, hogy nagyobb csoport angol üzletember készül a Szovjetunióba. A londoni lapok megjegyzik, hogy a kereskedelmi és a külügyminisztérium helyesli ezt az utazást. A Reuter hírügynökség szemleírója megállapítja: „Az „újévi kereskedelmi misz- szió útja láthatóan az első kísérlet, hogy valóra váltsák a brit gyáriparosok szövetségének Oroszországgal, K'mávai és a keleti tömb országaival folytatott kereskedelem kiszélesítését követelő nyilatkozatát. Az angol üzletembereknek szemmel- láthatóan a ,.Kelettel folytatott kereskedelem kiszélesítése" lett egyik jelszavuk az új évben.” A Szovjetunióba utazó üzletemberek csoportjának vezetője, az egyik na»v brit elektrotechnikai konszern igazgatója január elsején kijelentette: „Utanknak üzleti, nagyszabású üzleti céljai vannak." Az angol lapok hangoztatják, hogy most, amikor az Egyesült Államokban a közelgő gazdasági válság jelei mutatkoznak, különösen fontos, hogy Anglia kiszélesítse kereskedelmi kapcsolatait a demokratikus tábor országaival!. Az Egysült Államok. írja a „Daily Mail" „depresszió elölt áll s hogy a depresszióból válság ne legyen, minden módo.. tartani akarja termelésének színvonalát. Ennek egyik módja az amerikai export növelése.” Az amerikai 6ajtó is beismeri, hogy 1954-ben tovább szűkülnek az Egy sült Államokban az angol kivitel lehetőségei. A „New York Herald Tribune“ január 3-i számaiban azt írta. hogy az 1954-re várt amerikai gazdasági depresszió súlyosan megrázkódtatja Angliát is, mert az Egyesült Államok jóval kevesebb árut fog behozni Angliából. A lap 1949-et emlegeti, amikor az amerikai ipari termelés jelentéktelen visz- 6zaesése miatt is ériékben 21 százaiékkal csökkent Anglia kivitele az Egyesült Államokba. Már pedig 1954-re még az amerikai burzsoá közgazdászok is az 1949-inél érezhetőbb presz- sziót jósolnak... Csak terr észetes, hogy Angliában a józanul gondolkodó emberek mindinkább belátják: elengedhetetlenül szükséges a Szovjetunióval, Kínával és az európai népi demokratikus országokkal! folytatott kereskedelemi maximális kiszélesítése, mert ezek az országok nem ismerik a gazdasági pangást, depressziót és válságot Hogyan hozzák létre az új W elirmaclitot ? M vugat-Európa népei fokozódó ellenállást tanúsítanak az „európai közösség,' létrehozásának tervevei szemben. Ez szenimellátha'óao zavarja azoknak kártyáit, akik siettetni szeretnék Nyugat-Németország ú j ra fel fegyver zéeét Az Egyesült államok és Nyuga'-Németország vezető körei azt szeretnék. ha Nyugat-Németország az ütő erőt képviselné az atlanti tömbben. Ezért újabb és újabb nyomást gyakorolnak Francia- országra és a bonni „Reich" többi nyugati szomszédijára, hogy nrelőbb összetákolhassák az ,.európai kadsereget”. Ezzel egy'deuilefr a Wehrmacht felélesztésének kész ténye elé akarják állítani a népet. Az utolsó hónapok eseményei meggyőzően tanúsítják, hogy X vu ga (-N émetors z á gh a n az „európai hadsereg" ócska infalai mögött olyan hadigépezet megteremtésén fáradoznak, amely tökéletesen megfelelne a német -zoldateszka revan.siszta céljainak és az. atlanti stratégák agresszív terveinek Von Kill- mans°g hitlerista ezredes Blank álcázott hadügyminiszternek, a „bizottsági hivatal“ vezetőjének egyik bizalmasa nemrég kifejtette, hogy az „európai közösség”, még ha létre is hoznák, csak ideig-óráig elégítené ki a bonni revansiszíákat. Amint Nyugat-Németország biztosítja magának a r>ri mheged its szerepét az európai szextettben „a közösség” túlságosén szűk lesz at nvugatnémrt miíiteristáknak, „fölöslegessé válik” s mint a fölösleges holmit, el kell dobni, a Wehrmadrot pedig közvetlenül az atlanti fegyvere® erők kötelékébe kell bevonni. Cz a kéjeientés fellebbenti a függönyt az atlanti szol- daleszka igazi céljairól. A cél az, hogy mielőbb szabad keze: adjanak a német revansiszták- nak Nyugat-Németország korlátlan felfegyverzésére. Még azok a korlátok is megszűnnének, amelyeket álszentül belefoglaltak az „európai védelmi közösségről" szóló párizsi szerződésbe. A hitlerista szoldatesz- kának nem a párizsi szerződésben előze'esan megjelölt 12. hanem 25 hadosztály felállítására kívánnak lehetőséget nyújtani. A tervek szerint a nyugatnémet konszernek nemcsak az atlanti evaiogság fegyverzetének gyártásából vennék ki „részükéi”, hanem az ú‘ „Luftwaffe”. a német katonai légierő felállításában, a katonai támaszpontok építésében, nehéz fegyverzetek előállításában is köz rém fikö d n ének. U iaiatt Franciaországot és 1 a többi nyugateurópai országot azzal hí égetik, hogy tőlük „várják a jeladást”, Aden- ? jer hadosztályainak létrehozásához, Blank hivatala kénye- kedve szerint állítja fel az úi Wehrmach tot. Már nyilvántartásba vették a volt hitlerista hadsereg tisztjei* és altisztjeit. Sőt, hivatalos tájékoztatás szerint. több mint 100.000 zsoldos csak a parancsot várta, hogy fegyverbe álljon. A bonni re- vans:sz.ták általános hadköte- lezettségi törvényt akarnak keresztülhajszolni a Blindes tagon. A háborús készülődésben tevékenyen részivesznek a volt hitlerista tábornokok, Egyesek közülük — például Manteuffel. Speidel, Schwerin, Detlevsen — parancsnoki tisztet töltenének be az új Wermachtban. Mások — például Gudvrian és Heusinger — a. „katonai teoretikusok’' szerepére tartanak igényt. A Pentagon megkülönböztetett bizalmát élvezik. Olyan hadműveleti tervek kidolgozásán fáradoznak, amelvek a „villámháború” fantazmagóriáját keltik életre. Nyugat-Néme'ország mai helyzetére jellemző a hadiiparban uralkodó „boon”. A hadiiparban, ellentétben más nyugatnémet iparágakkal, nyoma sincs pangásnak. A „Democratic German Report” című berlini közlöny adatai szerint már több. mint 400 nyugatnémet üzem tért át haditermelésre. Nvugat-Né- metország gazdaságának mi’i- tarizáfása annyira előrehaladt, hogy az amerikai és ruhrvidéki monopol tőkések szükségesnek tartották a befolyási övezetek bizonyos elhatárolását az atlanti háborús üzletben. Megegyezlek, hogy Nvugat-Némieíonszág kap majd elsősorban megrendeléseket lőfegyverek és nehéz- fegwerzet-alkatrészek tömé g- gyártására. fs/j indez jogos aggodalmat 1 kelt nyugateurópai közvélemény széles köreiben. A nyugat európai országok köz véleménye mind világosabban látja, hogy Európa szívében a militarizmus veszélyes kígyó- fészke alakúit ki. amely aiz egész világrész békéiét fenyegeti. A nvugateurópai országok, köztük Németország hazafias erői tisztán látják, hogy az európai békePesszímizmus — megrendelésre Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai január elsején hivatalosan közölték- elfogadják a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy a négybataiom külügyminiszterein©!; értekezletét január 25-re. Berlinbe hívják ößsze. Valamennyi ország közvéleményének széles körei nagy megelégedéssel fogadták a külügyminiszteri értekezlet összehívásának hírét, mert azt látják ebben a lépésben, hogy további előreha!a- dás történik a nemzetközi feszültség enyhítése felé. Éppen ezért rossz vért szülnek az olyan amerikai és angol sajtóhangok, aimólyekbő] még most is, amikor a berlini értekezlet összehívására vonatkozóan létrejött a megegyezés. borúlátás és szkepticizmus csendül ki. „Alaptalan volna eredményt várni az értekezlettől" — jósolta borúsan a londoni „Times" diplomáciai szemleírója január 2-án. „Teljességgel alaptalan volna rózsás reményeket fűzmi ehhez az értekezlethez" — ismételte unottan másnap a „New York Times". „Washington továbbra is borúlátóan nézi annak esélyeit, hogy a külügyminiszterek berlini értekezletén esei’eg valamiféle megegyezés jön tétre Kelet és Nyugat közölt" — írta a „Washington Post". A berlini külügyminiszteri értekezlet január 25-én kezdődőt. A súlyos borúlátásba esett szemleírók azonban máris előre látják az értekezlet eredménytelenségét. sőt „bukását”. Különösen az Adenauer-Wiikk lapjai tűnnek kj ebben. Szolgafelkűségükben az amerikai és angol sajtónál is nyiiítaibban sejtetik tetetett borúlátásuk eredetét és célját. A „TagesspiegeT’ című nyugat- berlini lap „Hamis remények" című cikkében ezt irta: „Ritkaság, hogy egyszerre úgy kidomborodjék egy értekezlet értelmetlensége, mint most... Tekintélyes nyugati személyiségek a nyugati hatalmak katonai erejének fokozása nélkül semmiféle eredményt nem várnak a tárgya)’ásóktól. Az értekezlet ezért csupán kísérlet azoknak kijózanítására, saját táborukon belül, akiket nem lehet észre- tériteni... Jelenleg távol állunk attól, hogy az értekezlet enyhítse a feszültséget. Következménye inkább a helyzet kiéleződése lesz. Végtelenül fontos ..., hogy elkerüljünk minden olyasmit, ami tartózkodó és óvatos fogalmazás esetén is hamis reményeket kelthetne." A borulátási sajtóhadjárat megrendelőinek és sugalmezói- nak mivolta és céljai ezek után elég világosak. Ez: a hadjáratot azok az amerikai és angol agresszív körök irányítják, amelyek továbbra is az „eró” csődöt mondott politikájában bíznak. nem akarták és nem akarják a nemzetközi problémák békés rendezését s csak az egyszerű emberek százmillióinak nyomáséi a egyeztek bee ai négyhatalmi értekezletbe. Az ,,Economist" a londoni City lapja ezt már egy hónapja egyértelműen beismerte. December 5-i számának „Feledtettek bennünket" című szerkesztőségi cikkében nyíltan ezt írta: „Az Egyesült ATamok és Anglia befolyásos körei korántsem szándékoznak lemondani az „erő" politikájáról, a küszöbönaló berlini értekezle'et kényszerű és sajnálatos „idöpocsékolás- nak" tartják”. „A meghívást Berlinbe — fejtegette az „Economist” — el kelj fogadni... A nyugati kormányok ha akarnák, se mernék elutasítani... Ez nem a nyugati országok hiöa'alos diplomáciának, hanem közvéleményünknek a hibája ... Most arra van szükség, hogy amennyire lehet, rövidítsük azt az időt, amit elfecsérelni kényszerű' link. Sajnos, valamelyes időt áldoznunk kell.... mert sokmiüió emberben él a remény és előbb legalább részben meg kell győznünk Őket tévedésükről. El kel! érni, hogy Duties hibáztatása nélkül nyugodjanak bete a tárgyalások megs zakí i ásóba". A City szócsöve ennél világosabban már nem mondhatta volna meg: bizonyos washingtoni és londoni körök minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy kudarcra ítéljék a berlini értekezletet, s ezzel szabad kezet nyerjenek a hitlerista Wehrmacht felélesztésére és az európai agresszió előkészítésére. Ezé!; a körök, amelyeket az „Economist" kifejezése szerint „felülteteti" a nyugati országok és a világ közvéleménye most visszavágásra készülnek. Jóelőre ki akarják ölni a békeszerető emberek millióinak szivéből a reményt a nemzetközi feszültség enyhülését illetően, hogy tévútra vezethessék ezeket a milliókat. A nyugati sajtó egy kaptafára készült borúlátó jóslatai ezektől a köröktől erednek. Egyes lapok azonban túl bit z gailmukban előre felfedték megrendelőik kártyáit. A „New York Herald Tribüné” például washingtoni tudósításában közölte. hogy ismert küiügymi- nisztériomi képviselők Berlinben az értekezletet „kudarcra ítélő" taktikát készülnek folytatni, olyan módon, hogy a kudarcéit „a Szovjetunióra háríthassák n felelősséget”. Ebben az esetben, ábrándozik a „New York Herald Tribune", „a berlini értekezlet kudarcát... jól fel lehetne használni arra, hogy befolyást gyakoroljunk különösen Francia- országban, a semleges erőkre, amelyek egyre tiaíalmasabbak, befolyásosabbak és ellenzik Nyugat-Németország felfegyverzését”. Január 2-án az „Asociated Press” hírügynökség tudósítója és több amerikai szemleíró hasonlóan írt befolyásos washingtoni politikusok terveiről. Ezek a tervek azonban aligha valósulhatnak meg. Az utolsó hóna- pák tanulságaiból kitűnt, valamennyi országban a lakosság túlnyomó többsége a nemzetközi feszültség tényleges enyhítését kívánja és ilyen irányú reális lépéseket vár a berlini értekezlettől. Maga az élet mutatja meg, hogy a közvélemény ma már „nem ül fel” semmiféle csalafinta békeellenes mesterkedésnek. Nem ül fel a mérgező borúlátás élőre megrendelt sajtó- hadjáratának sem. érdekeljen szilárd európai biztonsági rendszert kel! megteremteni. Ez azonban csak úgv lehetséges, hu megszüntetik a német agressziós tűzfészek feléledésének veszélyét, megfékezik a nyugatnémet militaristákat és létrehozzák az egységes, békeszerető Németországot. Televízió a szovjet faluban A moszkvai, kievi és más területeken sok kolhozban működik már a televízió. A készüléket a klubokban, kultúrtermekben, valamint más kulturális és népművelési intézményekben állították fel. A kolhozparasztoknál is találhatunk már távolbalátó vevőkészülékeket. Az «Ut a győzelemhez“ című újság (Moszkva-te- rület Mitiscsi város) közli, hogy Malié Mitiscsi faluban mindössze 110 ház van. Aki ide érkezik, csodálkozva látja, a háztetőkön a T betűhöz hasonló televíziós antennákat. Az antennák száma gyorsan nő. A közelmúltban Siskova kolhoz- parasztasszony, Kovaljov tanító, Danyilin nyugdíjas és Zseb- run erdész vásárolt távolbalátó készüléket
