Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)

1953-12-24 / 102. szám

W53 december 24. SZABAD NOGRID 9 Megyénk dolgozó népének hagyományai elevenednek meg a járási kultúr verseny eken December 12-vel befejeződtek megyénkben a járás: kultúrver- senyre való benevezések. A be­nevezett csoportok száma a kü­lönböző művészeti ágakban 151. A csoportokon kívül 51 külön­böző egyéni és szólószámok is szerepelnek a kultúrversenyen. A benevezett kultúrcsoportok tagjainak száma meghaladja a 2500 főt. A járási 'kultúrverseny meghirdetése nagy lelkesedést váltott ki kultúrcsoportjaink tagjaiból. Számos új csoport alakult. Ezáltal a multévi or­szágos verseny eredményeihez hasonlítva komoly számszerű és színvonalbeli emelkedés mu­tatkozik. amelyet tükröz az ed­dig megtartott körzeti bemuta­tók színvonala. A járási kultúr, versenyeket színessé és széppé teszt az, hogy a bemutatókon szerepelni fog 6ok olyan művé­szeti ág. amely az eddigi kul- túrvensenveinken nem volt lát­ható. Kultúrosoportjainknaic nagy- része a járási kultúrverseny körzeti bemutatóján saját köz­és népi szokásokkal fog szere­pelni. A nagylóci együttes a ta­valyi országos kuifúrversenven lakodalmas népjáíékkal szere­pelt, amelyet ea ját községében gvüjtött. Ez az együttes a mos­tani járási kultúrversenyre is nagy lelkesedéssel készül, egy újabb gyöngyszemmel fogja gazdagítani Nógrád megye mű­vészeti munkáját. A kultúrver- senyen bemutatja a községben gyűjtött „fonó’1 népi szokást, amelynek keretén belül meg fogunk ismerkedni a nagylóci népdalokkal és népi táncokkal. A buiáki együttes is fonó népi játékkal készül a járási kultúr­versenyre. Ezenkívül Gulyás István tsz-tag is lelkesen gya­korolja a nógrádmegyei népda­lokat, amelyeket a saját maga által készített flóta népi hang­szerrel fog előadni. Buják köz­ség kiapadhatatlan forrása a néphagyománynak, népszokások­nak. A fenti számokon kívül még új szint is hoznak a kul- túrversemyre. Mihály Mária mond el egy-két népmesét, amit a fonókban és a kukoricafosz- tások alkalmával tanult meg az idősebbektől. Kukucska Ernő, a mcigrádme- gyeri Petőfi tsz tagja szeretet­tel és féltő gonddal ápolja az apjától örökölt dudát, amellyel a tavalyi országos kul túrverse­nyen szebbnél szebb palóc du­danótákat szólaltatott meg. Most azon szorgoskodik, hogy kultúreeyütte». a járási kultúrversemyen a leg­újabb gyűjtéseivel szerepelhes­sen. Kukucska Ernővel együtt 76 éves édesanyja is kites har­cosa a kul'túrmunkána'k. Nagy szorgalommal gyakorolja a népi táncokat, amelyeket sok-sok évvel ezelőtt tanult édesanyjá­tól és majd a fia által megszó­laltatott duda dal iám,ár a fog el­táncolni. A mátraverebélyé úttőrőegyüt- íes Rády Györgyné vezetésével már a multévi kultúrversenyen is vidám gyermekjátékaival a közönség legnagyobb tetszését Blaskó István váltotta ki. Az együttes multévi nagysikerű szereplése ösztönöz­te Rády Györgynét és az együt­tes lelkes úttörőit, hogy a, (járási kultúrversenyen új gyermek- játékokkal mutatkozzanak be a megye dolgozói előtt ugyan­olyan nagy sikerrel, mint a múlt évben. Dicséretet érdemel­nek Rády Györgyné nevelő- és kultúrmunkánk legfiatalabb har­cosai. Komolyan készülnek me­gyénkben a nemzetiség: kultúr­csoportok is. A sámsonházai, iúcfalvai nemzetiségi kultúrcso­portok egyesültek és közös erő­vel kívánják bemutatni a kul­túrversenyen a szlovák nemzeti népi kultúrát táncaikkal és da­laikkal. De Berkenye község német nemzetiségi kultúrcso- portja sem marad ki a kultúr- versenyből. Szorgalmasan dol­goznak azon. hogv a kuitúrcso- port a járási versenyen bemu­tathassa, a község nemzetiségi kultúráját. A járási ktiltúrversenyben egyaránt vesznek részt fiatalok és öregek. A csoportok közt megtaláljuk a raátraverebélyi fiatal úttörőket, de ugyanakkor ott találjuk a 96 éves Blaskó István berceli dolgozó parasztot Í6, aki idős kora, ellenére még mindig szorgalmasan dolgozgat. Amikor meglátogattuk, elmond­ta, hogy a kis unokája még munka közben sem hagyja nyu­godtan. mert állandóan mesélni kell neki, sőt a kis unoka az iskolapajtásait is elhozza ma­gával, akik nagy kíváncsisággá! veszik körül a 96 éves Blaskö bácsit és hallgatják az általa elmondott szebbnél szebb nép­meséket. Blaskó bácsi azt a 35—40 népmesét, amit tud, 13—14 éves korában tanulta el az öregektől és a berceli mese­mondó házban, meg a, fonók­ban. Nagyon szeretett olvasni és fiatal korában a legkedve­sebb olvasmánya a népmese volt. Na,gyón szépek a népmeséi és főleg azok, amelyek a Mátra- hegység betyárjainak életével foglalkoznak. Blaskó bácsi nagy örömmel nevezett be a járási kultúrversenyibe, ahol majd nép­mesével fog bemutatkozni a megye dolgozói előtt. A követ­kező szavakkal fejezte be ne­künk elmondott népmeséjét: „... a szegénylegény hosszú ke­Kukucska ErnS resgélés után megtalálta a föl­desúrtól elzavart kedvesét, majd felültette a ló hátára, amin együtt száguldottak haza, nagy örömmel és utána csaptaik ott. hon nagy lakodalmat.” A nép­mese befejező szavai után a vi­szontlátás búcsúszóval váltunk el Blaskó bácsitó! és kívántunk neki sok sikert, jó egészséget. Gálfi Árpád ségüfcben gyűjtött népdalokkal A uaeylód „Itt mindent egyhelyben vásárolhat“ Megkezdték a salgótarjáni áruház építését Hétköznapokon, reggel 7 órá­tól déután 3 óráig bármikor visz el az utunk a salgótarjáni Petőfi-tér mellett, a lebontott házaknál csoportosulást lá­tunk. Van úgy, hogy negyven- ötvem ember is megszakítja itt „sürgős” útját egy pár percre, nézi a hatalmas állványt és az újszerű munkát, ame y itt folyik. — Épül az áruház — haltat- szik itt is, ott is. A szavakra mosoly ül az arcokra, egy k:s örömmel több gyűlik a szívbe: megvalósul a, régi terv, felépül a város nagy áruháza. A nézegető csoportban az emberek változnak, jönnek, mennek, de mindegyikben feiöt- Cik a kérdés: milyen is lesz majd ez a régen várt áruház és mikorra lesz készen. A városi tanács építési cso­portján dajkálják ez-t a még böl­csőben lévő áruházat és ha a kinti építkezési munka még nem is mutat sokait, a terjedelmes rajzok, iratok itt mindent el­árulnak. Németh elvtárs és munkatársai készségesen adnak íelvilágosíiást. — Valóban, az építkezés megindulását jelentik a sztá in­városiak ■— újságolják öröm­mel. Igen, ezt (kevesen tudják a főtéri kíváncsiskodók közül: az építkezést a sztáiinvárosiak kez­dik, rájuk hárul az építkezés egyik igen fontos része, a cölö­pözés. Nem tagadom, izgatnak a szt ál lm városi elvtársak, itt azon­ban magáról az áruházról, az építkezésről szeretnénk inkább valamit hallani. Nem keM vár­nom, már teregetik is elém a rajzokat és a csoport dolgozói lel váltva magyaráznak. —• Szükséges ez a szokatlan építkezési mód, a cölöpalapo­zás, mert a városnak ez a része, mocsaras posváiny volt valami­kor. A hordott laza talaj, nem bírja a 'nagy terhel. Most a ter­het a cölöpök veszik át. Nem új ez mór Tarjónban sem, ugya n - így épült a tüzhe.ygyár új, nagy öntödéje is. — Hatalmas lesz az épület, 60—30 méter nagyságú, egy il­letve helyenként kélemejeies. Olyan lelkesen mondják, mintha már kész áruházát mu­togatnának, pultokkal, a 'legkü­lönfélébb árukkal. — Nézze elv társ — magya­ráznak —- a Rákóczi.ut oldalán a földszint egész hosszában ki­anya, gyermekét gondos, féltő szemek, kezek őrzik. Még csak azt jegyzem fel itt, hogy az áruházát 6 millió fo­rint költséggel tervezik és 1954 december 31-re kell az áruház építését és berendezését befe­jezni. A városi tanácstól a Petőii- térre megyek és beállók a csen­des szemlélők közé. Hatan van­nak. Közülük öten vattával bé­lelt ruhában, a hatodik papírok­kal a< kezében magyaráz. A né­zők talán tízszer ennyien is vannak. Kocsi áll rz állvány Az Állami Áruház Petőfi-téri főbejárata rakatok. Ilyen még csak Pes­ten volt eddig hazánkban. Amíg magyaráznak, a szemet más kapja meg a rajzon. Itt már megvan, hogy melyik te­rembe milyen áru kerüli. A háztartási cikkektől a bútorig, a csecsemőholmitó! a szőrmékig minden lesz itt. Jóleső érzés ez is, egyhelyben lesz minden, nem kell ide-oda' járni a városban. Mégse ez lepett meg. A rajzon az egyik teremben nem látok pultokat. Közelebb hajölök és úgy olvasom: „cse- csemömegörző”. Mégcsak rajz- 1 apón van meg az egész, de any- nyi melegség van ebben a terv­ben. A tervezők nemcsak az eladásra gondolnak. A kor­ma n yp rogr aram megy a ! ősül á s á t látom ebben is, fokozottabb tö­rődés', gondoskodást az embe­rekkel. Vásárolhat nyugodtan az közelében, a kocsin hatalmas vasbeíonoölöpök. Ezeknek ai le­emeléséhez készülnek. Közép­korú férfi a brigádvezető, a bri­gád tagjai még fiatalok. Egyi­kük — mosolygó, gyerekarcú fiatalember — macskaügyesen mászik a létrán a magas áll­ványra és úgy 10 méter magas­ságban csigát szerel. Gyorsan el­készül. Lefelé már lassúnak ta­lálja a létrát, elkapja az egyik kötelet és azon suhan lefelé. Ezeknél az embereknél' minden perc számit. Hozzájuk megyek. A munka nem szakad meg és csak úgy, munkaköziben beszélgetünk fél­mondatokban. Silágyi István építésvezető és Juhász József brigádvezető ad­nak felvilágosítási. Négyen nem mozdulnak e! a munka mellől. A két vezető szeme is a mun­kán van, a beszélgetést megsza­kítja a tanácsadás, vagy gyors segítőmozdulat. — Most még egy próbacö ö- pözésnél tartunk. Tíz méteren­ként verünk le egyegy 9 méte­res cölöpöt, vasbetonoszlopot. Most az a feladatunk, hogy megkeressük a teherviselő réte­get. A behatolási sebességből, ugyanis a tervező iroda pontos képet kap a talajösszetételről. Beszél geíésiink természet -.sem nem ilyen folyamatos, hiszen közben a kocsiról lekerül az egyik vasbetoncölöp és a nézőik elismerően bólogatnak: milyen gyorsan ment mindez. Mi ped’g folytatjuk a beszél­getést. — A mostani cölöpverés dönti el, hogy mekkora cölöpökre ,esz szükség az építkezésnél. Mi ma­gunk gyárijuk majd a cölöpö­ket is, a tér elkerített részén. Akkor persze már többen le­szünk. Számolunk az akadályok­kal, nehézségekkel, az esetleges gépleállásokkal, de bízom, hogy rajtunk nem múlik az épület­nek határidőre való elkészítése. Szilágyi eívtárs mondja eze­ket, Juhász elvtárs pedig bólo­gat rá. Meggyőződés van a hangban is, mozdulatban is. Nemrégiben egy címet olvas­tam: ,,Mj sztálinváros;ak''. Ezt érzem rajtuk is, sztáiinvárosiak — a nagy építők. Ott voltak a nagykohó és a léghevítő alapo­zásánál és most oda mennek, ahol szapora, kezükre szükség van ebben a gyorsam épülő or­szágban. Búcsúzom tőlük. Nemsokára mozgalmas lesz a tér és egy év múlva befejezé« előtt áll régi vágyunk, a nagy áruház. M. J. Az Országos Filharmónia vendégjátéka megyénk bányászainak Pártunk és kormányunk rendkívül nagy gondot fordít a dolgozó nép, köztük a szénbá­nyászaik kultúrigényeinek ki­elégítésére. Ezzel kapcsolatban külön rendeletek is jelentek meg. Az Országos Filharmónia pártunk és kormányunk segít­ségéve! hozzálátott a bányász dolgozók kulturális fejlődésének elősegítéséhez. Külön brigádo­kat alakítottak, amelyek Borsod, Komárom és Veszprém megyék­kel egyidejűleg Nógrád megye bányászlaikta területeire is el­látogatnak. E hónap 25-án Máíranovákon, 26-án Karancs- ikeszin és Narancsaiján, 27-én pedig Mizserfán szerepel a fil­harmónia egyik brigádja. A fil­harmónia kisegyüttese, Raskó Magdas Enyel József operaéne­kessel, Sailai Zoltán, Géczi Éva az Állami Operaház balettánco- saivai, valamint a Császár-Groll harmonikakettőssel látogat el a nógrádi bányászokhoz, hogy ne­héz munkájuk után tanulást és szórakozást nyújtsanak ré­szükre. A művészek nagy odaadással készülnek a műsorra. Rónai Egon, a brigád műsorvezetője a következőket mondja.: „Alig várom már, hogy újra _ a bá­nyászközönség előtt léphessek fel. Borsodmegyében, Sa.jószent- péferen. Perecesen, Rudabányán annyira megszerettem a bányá­szok őszinte vidámságát, hogy tudásom legjavát akarom nyúj­tani a nógrádiaknak is.” A filharmónia kisegyüttesé­nek tagjai pedig így véleked-i nek: „Megtiszteitetésinek vesz- sízük, hogy Nógrád megye bá­nyászainak játszhatunk. Úgy akarunk felkészülni, hogy bá­nyász hallgatóink érezzék: mű­vészetünk legjavát adjuk. Mint ahogy Nógrád megye bányá­szai minden erőfeszítésükkel azon vainnak, hogy egyre több szenet adjanak hazánknak, mi is minden tudásunkkal a.zon dolgozunk, hogy a kultúra leg­javát hozzuk éi Nógrád megye bányászainak”. VÁROS ALATT Színes magyar játékfilm Jelenet a filmből. A salgótarjáni November 7 film­színház december 24—30-ig játssza a „Város alatt” című színes magyar játékfilmet. — ,,No, úgy nézem jól bevásárol­tunk” — dünnyögi Holló Marci bá­csi régi hídépítő társainak a föld­alatti gyorsvasút munkásfelvéteti iro­dája előtt. Az új munkások felvétele folyik, s Marci bácsi gyanakvó szem­mel méregeti a jelentkezőket. Van is mit nézni. Az egyik sarok­ban szélesvállú fiatalember huszon- egyezik. A lépcső korlátjánál ala­csony férfi egy túriból jegyezget el­merültem Amott egy ideges tekinte­tű férfi riadt pillantásokkal járatja körül szemeit. A kis csoporthoz vá­lasztékos öltözetű nyurga alak érke­zik. — Füge Lajos vagyok, női fod­rász .... — Nem festetünk, nem is hullámo- sítunk ... — halatszik az egyik sa­rokból. — Ott hagytam a szakmát kérem — feleli a borbély a derült szavakra ahol a hölgy nem honorálhat egy tízessel ... Mi fütse akkor hát az embert. — Itt holtbiztos a tipp — mondía a kiöregedett zsoké, nyomási pótlék, mélységi pótlék . . . totalizator oda- vissza . . . felmehet háromezerre. — Ezt olvastam én is — mondja nevetve a vidéki Balogh. Ha hajnal­tól éjfélig túrom a földet otthon, akkor sem keresek ennyit egy hónap ban. — Munkakönyvét kémek? — szólalt meg a riadt tekintetű Dobsa. — Megnézzük ki jön hozzánk — válaszol emelt hangon Holló Ma.rci bácsi. Szavai felkavarják az eddigi csendes beszélgetést. Szó szót követ, s mikor a bútorszállító Holub sérte­getni kezdi Marci bácsit, Tömör oda­szól. — Egyszer egy ilyen aprólék, mint te, megsértette a barátomat . . . Má*- nap temették. Holubna,k sem kell több. A két ha­talmas ember egymásnak esik. A verekedés okozta felfordulásban Ba­logh minden pénzét elveszti. Valaki ellopta. Igv indul az új munkások élete az építkezésen. A földalatti Vérmező szakaszá« brigádot alakítanak Dobsából, Ba- loghból, egyszóval az új munkások­ból. Varga a brigádvezető. Lakására hívi* társait s borozgatás közben el­mondja, hogy a vezetőség majd meg­rövidíti őket. ,,A kereset fele lesz — mondja és gyönyörködve szemléli a megrökönyödött arcokat. Nem elég­szik meg ennyivel. Rágalmazza Va­dászt, s a többi régi dolgozót. — Mit mocskolod őket — fakad kJ Holub. Rendes fickók azok, hallod-e, s egymásután hagyják ott Vargát az emberek. A film legizgalmasabb jelenete, amikor a megáradt Duna vize betör a vérmezői aknába. Varga futásnak ered, s erre bírja társait is. Csak Vadász Feri végzi tovább munkáját, segít üzembe helyezni a szivattyút. Az „új” emberek, akiknek életéhez úgy hozzánőtt, olyan kedves lett az építkezés, mint pilótának a levegő — visszafordulnak, menteni az aknát. Az új brigád munkáját siker ko­ronázza, s hajnalban a kis csapat azzal a boldog tudattal indult haza, hogy megmentették az építkezés e fontos szakaszát: a veszedelemmel és nehézségekkel megküzdő Vadász Feri. a keszont semmi pénzért és fodrászszövetkezetért fel nem cseré­lő Füge, a becsületessé vált egykori tolvaj Dobsa. De lelepleződött a „régi szervezett munkás” Varga bri­gádvezető is, akinek minden tevé­kenysége az elégedetlenség keltése, a régi és úi dolgozók egymásnak ug­ratása volt. Könyvismertető Életszínvonalunk emelése ér­dekében e'sőrendű feladat: állat- tenyésztésünk fejlesztése. Nem­csak nagyobb állatállományra van szükségünk, hanem az ál­lattenyésztésből minőségileg is jobb termékeket kell előállítani. „Takarmányozási ismeretek” című füzet tájékoztat a takarmá­nyok összetételéül. alkotó részé­ről, megismerjük hogyan emész­ti meg és használta fel a táp­anyagokat az állat szervezete, mi ar életfenntartó és termelő táplálóanyag szükséglet? Sorra veszi az összes takarmányfélesé­geket és elmondja róluk mennyi tápanyag van bennük, hogyan keceljük. tárol’’uk és etessük. Kormányzatunk nemcsak min­dent elkövet, hogy a silózás mód­jaival és előnyeivel megismertes­se parasztságunkat, hanem gya- korlaHlp<r is előmozdítja a silók készítését és gazdaságos kihasz­nálását. ,, Zubrilin: Hogvan si­lóznak a Szovjetunióban” című könyvecskéje röviden, érthetően megmagyarázza a silózás lénye­gét. jelentőségét, technikáját, a hideg és m^leg silózás közötti különbséget és sok egyéb fontos kérdést. üelyreigazitas Lapunk december 5-1 számában cikket közöltünk a Zagyvapálfalvi Téglagyárról. A helytelen információ következtében a benne szereplő egyes adatok nem felelnek meg a valóság­nak. Tüzetesebb vizsgálat után meg­állapítottuk, hogy az új présház fel­szerelése és az égetőkemence kibő­vítésének munkálatai elmaradtak, így az elavult gépi berendezéssel voltak kénytelenek az új gépházra tervezett terv végrehajtásáért har­colni. Megállapítottuk azt is, hogy az igazgató tőle telhetőén segíti a dolgozók munkáját és az alulról jö­vő kezdeményezéseket is figyelembe veszi. A TÜZEP-TELEPEK bősége­sen el vannak látva a szükséges tüzelőanyagokkal. Tíz mázsa szénhez biztosítva van három mázsa tűzifa. így tehát tüzelő- anyaghiány nem merülhet fel megyénkben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents