Szabad Nógrád. 1953. december (9. évfolyam. 96-103. szám)
1953-12-24 / 102. szám
T~ 1D53 december 24 SZABAD \ <>f. HÍD A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről Bevezetőben a határozat azokká] a mélyreható történelmi jelentőségű változásokkal foglalkozik. amelyek a magyar parasztság helyzetében a felszabadulás óta végbementek. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és a< munkásosztály segítségével a dolgozó parasztság örökre megszabadult a sokszázéves e'nyoma-íottságtól, a (jogfosztottságíól, a bankok uzsorájától és a munkásosztály vezetésével végrehajtotta a földreformot, amelynek nyomán a falu új életének úttörői, a pa rasztság százezrei megindultak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján. Megállapítja a határozat, hogy miközben iparunk termelése megháromszorozódott, addig a mezőgazdasági termelés alig múlja felül a felszabi- duíáe előtti alacsony színvonalát. Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk a mezőgazdaság fejlesztésére, s emellett számos helytelen intézkedés zavarta a parasztság nyugodt, biztonságos, jövedelmező termelését. Ezután a határozat azzal fogEzut áip a határozat azzal foglalkozik, hogy a nép életszínvonalának emelése érdekében a mezőgazdasági termelés minden fontos területén har- cot keli indítani a több termés, a nagyobb hozam eléréséért. Ennek érdekében a következő feladatokat kei 1 megöl d an i: Nagyobb gondot kell fordítani az egyes mezőgazdaság; ágaik arányos fejlesztésére, meg kelj szüntetni az egyes ágazatok között eddig fennálló aránytalanságokat, amelyek gátjai voltaik a termelés fejlesztésének; a növénytermelésen belül meg kell szüntetni a kenyérgabonafajták háttérbeszo- rhását, a búza'- és a rozs'.er- meszíés számára biztosítani kell a legjobb fel'.éleieket és előve- teményt, a műtrágya jelentős részét és egyéb eszközöket; fet ke!] számolni a növényter. meiés és az állattenyésztés közti erényt at aoságaka-t, növelni kell a takarmánytenmelésf; nagyobb gondot kell fordítani a szőlő, gyümölcs, a magtermelés íejlalkozik, hogy a párt Központi Vezetősége 1953 júniusi ülésének határozata és a kormányprogramul nyomán végrehajtásra kerülő kormányrendeletek nagymértékben javították mind az egyénileg dolgozó, mind a szövetkezeti parasztok helyzetét termelési kedvét. A párt Központ; Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa együttes határozata a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítését célozza. Ez a határozat a mezőgazdaság fej lesz lésének a programúi ja, amely fokozaitosan megteremti a jómódú életet, a virágzó mező- gazdaságot, a város és a falu bőséges élelmiszerellátását, a munkás-paraszt szövetség további megszilárdítását,, egész dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését. Ezért a kormányprogramul végrehajtása érdekében a következő három év I alatt mintegy tizenkét, tizenhárom milliárd forintot fordítunk mezőgazdaságunk fejlesztésére. lesztésére; az ország egyes körzeteiben elsősorban azoknak a n övén vekpek és álla t f a jokn ak termelését, tenyésztését kell elő. segíteni, amelyek a vidék adottságának megfelelnek, A párt és a kormányszervek őrködjenek a bead ,i kötelezettség szigorú betartása felett. A termelési szerződéseket az önkéntesség elve alapján kel! kötni és meg kell akadályozni minden erőszakoskodást. Tovább keli fejleszteni a fér meiőszövetkezetek munkaegy sé gél oszt isi; és jövedelemelosztási rendszerét; az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak bérrendszerét úgy kell megváltoztatni, hogy érdekeltek legyenek a termésátlagok és hozamok növelésében, ki kell terjeszteni a természetbeni prémiumokat is. A mezőgazdaságban d o! gőz ók a t. t e r me! ősz ö vet ke ze 11 tagokat a kiváló terméseredmények és hozamok elérése esetén kitüntetésben kell részesíteni. II. A talaj termelőerejének fokozásáról A határozat kimondja, hogy a talaj termékenységének növelése mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének, a hozamok fokozásának alapfeltétele. Hazánkban lehetővé vált mindenekelőtt a gépesített nagyüzemi termelőszövetkezeteinkben és az állami gazdaságokban a talaj termékenységének fokozása. Ezért a mezőgazdaság dolgozói a terméshozamok növelése érdekében a trágyázás terén érjenek el gyökeres javulást. A határozat kimondja, hogy a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok, állami gazdaságok évenként végezzék «1 szántóföldjük egy- ö lödén az istáil'ótrágyázást. Szervezzék meg a trágya helyes kezelését és idejében való helyes felhasználását, gyűjtsék össze a háztáji gazdaságokban termett istállótrágyát, a szervestrágya készleteket a tél folyamán összegyűlő istállótrá- gváva! együtt 1954 április végéig hordják ki a földekre és szántsák alá. Ezután azzal foglalkozik a határozat, hogv a mezőgazdasági tudományos és szakoktatási intézmények, az agronómu- sok minden termelőnek adjanak részletes műtrágvázási tanácsokat, létesítsenek műtrágvabemu- tató parcellákat. Gépál'omáso- kon, állami gazdaságokban és nagyobb termelőszövetkezeteik, ben laboratóriumokat kell létesítem. ahol az agironómnsok a talajvizsgálatot végezzék ingye. nesen a dolgozó parasztok számára. A tudományos talajművelő« alkalmazásával országszerte jelentősen meg kell növelni a talaj termelékenységét, kihasználva a gépesített nagyüzemi termelés lehetőségeit. Foglalkozik a határozat a szárazság és a gyomok elleni védekezéssel. a tarlólhántássat, a csépíéssel is. A tarlóhántás fontosságát figyeiemebevéve a határozat kimondja, hogy 1954-ben ötezer traktor keltő« műszakban csak tarlóhántást végezzen. Ezért a földművelésügyi, a kohó és gépipari miniszter 1956-ig 1500 darabbal növelje a• v;l 1 a- moscséplőberendezósek számát. Ezenkívül ki kell javítani és csépi és re kell beállítani a csak álló munkára alkalmas traktorokat, gőzgépeket, robbanómotoros lökomotívcikat. A határozat ezután az őszi mélyszántással foglalkozik és kimondja, hogy a laza, homokos, erősen szikes, vízjárásos és lápi talajok kivételével a tavaszra bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddigieknél korábban, szeptember és október hónapokban kell elvégezni és legkésőbb, november végéig be kell fejezni. A szárazság elleni küzdelemben az eddigieknél nagyobb mértékben kell kiterjesztenünk az öntözést. 1954-ben ötvenezer kát. holddal, 1956-ig pedig további 110 ezer kát. holddal kell megnövelni a nagy állami öntözőrendszerek és a helyi öntözési tehetőségek kihasználásával az öntözésre szoruló területeket. A határozat kimondja azt is, hogy az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldségféléket és takarmánynövényeket, valamint szálastakarmánynövényeket kel! termelni. A tájvédelemmel kapcsolatban a határozat arról szól, hogy nagyobb gondot kell fordítani a patakok és, vízfolyások szabályozására. Laza, homok- és tőzegfala jokon gondoskodni kel! a mezővédő erdősávok, facsoportok telepítéséről. Ennek érdekében a facsemetéket ingyen kell a termelőknek juttatni. A savanyú- és szikestalajon meg kell gyorsítani a talajjavítás ütemét. íll. A gabonafélék, különösen a búza és a rozs termelésének fejlesztéséről A határozat megállapítja. hogy a kenyérgabonaféle, a bűze termés átlaga, az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átlagát, mégis rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró termelőszövetkezetek, egyéni - leg gazdálkodó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. A határozat összehasonlítja az elmúlt év búzatermésének katasztráiis holdankénti országos termésátlagát a kiváló eredményt elért termei 5- szövettkezetek termésátlagával s rámutat arra, hogy az alacsony országos átlagok oka a termelési eljárások helytelen alkalmazása. Az ezen a téren mutatkozó hibák felsorolása után a határozat kimondja, hogy mezőgazdaságunk legfontosabb feladata a gabonafélék, elsősorban a búza terméshozamának erőteljes fokozása. A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő években az elmúlt hat év átlagához képest mintegy 100 ezer katasztráiis holddal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy évente 3.440.000 katasztráiis holdon kell vetni kenyérgabonát, amelynek mintegy 73—75 százaléka búza. Előírja a határozat azt is, hogy a kény érgabonafélék országos termésátlagát a következő hárem év alatt az elmúlt hat év átlagához képest 1—1.5 métermázsáva! kell emelni. Felhívja a határozat a figyelmet arra is, hogy mindezek érdekében a búzát, a rozsot az ókon a legjobb termőterületeken vessék gazdaságaink, ahol azok a legjobb termést adják. Ezután a határozat az árpa vetésterületének növelésével foglalkozik. A hatéves átlaghoz képest 26 ezer katasztráiis holddat kell növelni az árpa vetésterületét úgy, hogy az elérje a 800 ezer katasztráiis holdat. Az árpatermesztés országos átlagát mintegy 1—1.5 mázsával kell növelni. A határozat ezután azokkal a feladatokkal foglalkozik, amelyeknek végrehajtása növelni fogja a gabonafélék terméshozamát. Előírja, hogy a legjobb előveteményeket elsősorban az őszi kenyérgabonafélék, különösen a búza részére kell biztosítani. A gabonafélék, de elsősorban a búza és a rozs ül- iepedet;, vagy tömörített és beérett talajokba kerüljenek. A szocialista szektorokban, ahol az elővetemények gépi erővel végzett mélyszántást kaptak, a erüiet gyommentes, el kel! terjeszteni a kultivátorral, tárcsával végzett forgatást, illet- vP szántás nélküli vetőágy készítést. Laza homokon nem hagyható el a mélyszántás s itt alkalmazni kell a vetőszántá- sok hengerezését is. A vetéssel kapcsolatban a határozat kimondja. hogy az országos vetési határidő helyett a fő termelési tájakon az agronómu- sok felelősen döntsék el a vetés időpontját úgy, hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék el. A vetést az ország egész területén minden évben október 31-ig be kell fejezni. A vetőmag minőségének érdekében a határozat kimondja, hogy kötelezővé kell tenni minden termelő számára a gabonafélék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. Meg kell javítani a gabona- neműek növényápolási, főleg gyomirtási munkáit is. A határozat kötelezővé teszi minden termelő számára az acatolást, 1954-ben pedig a gyomirtó vegyszerek, alkalmazását. Az aratási munkákkal kapcsolatban a határozat leszögezi, hogy 1954-ben az állami gazdaságokban 70 százalékig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig gépesíteni kel! az aratást. A határozat ezután a rizs vetésterületének növelésével foglalkozik s kimondja, hogy az 1953. évihez képest 1954-re 49 százalékkal, a következő három év alatt pedig fokozatosan nyolcvan százalékkal kell növelni a rizs vetésterületét. IV. A takarmánytermelés fejlesztéséről A határozat a továbbiakhan megállapítja, hogv állatállományunk takarmányellátása elégtelen s különösen fehérjében sze- gónv. A szükségletekhez képest kisebb területeken termelünk takarmányt, s gyakran nem azokat a takarmánynövényeket, amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek s a legíöbb takarmányértéket adják. A bőséges takarmányé!! átás érdekében a határozat a következőket írja elő: Az ország különféle v'déke'n az illető vidék talaj- és éghajlati viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket és fajtákat kell termelni. Ezután azzal foglalkozik s határozat, hogv a lucerna rs egyéb évelő pillangós virágúak magvaibó! szilárd vetőmag- alapot kel! teremteni s a dolgozó parasztságot el kell látn; vetőmaggal, amit a parasztságnak két éven belüli jóminőségú termésből vissza kell fizetnie. A határozat foglalkozik a takar- mánytermelésj eljárások megjavításával, a pótbeporzáis elterjesztésével. Ezután arról szól a határozat, hogy a szilárd ti- karmánvalap megteremtése érdekében a legnagyobb takar- mányértéket adó kukorica orszí- gos termésátlagát az utolsó hat év termésátlagához képest három év alatt kát. holdanként két mázsával kel! felemelni. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék. a kapálást pedig keresztbe^. hosszában géppej végezzék. Rá kell férni a heterozes kukorica- vetőmag használatára. A kuko- ricaszárat a törés után azonna' be kell takarítani, be kell sí lózni, vagy beázás ellen bizto 6an védő kúpokba, kazlakba rakni. A határozat foglalkozik még a zöldtakarmányellátás biztosításával, a tavaszi vetésű zöldiakarmánvok és másodtermények vetésével. Majd rámu tat arra, hogv a folvamaitos nyári zöldtakarmánvellátás megszervezése mellett növelni kel! a riedvdús takarmányok, elsősorban a takarmányrépa hozamát A silózási munkákkal kapcsolatban a határozat kimondja, hogy a következő három esztendőben milyen mennyiségben kell silótakarmányt termelni. A siló- zást nemcsak a speciális silónövényeik termelésének kiterjesztésével, hanem a kukoricaszár, napraforgótányér stb. silózásával is növelni kell. A határozat ezután a legelők és rétek takarmány term elésé vei foglalkozik. Be kell vezetni — mondja a határozat — a rendszeres gyomirtással, a fektetése« trágyázással egybekötött szakaszos legeltetést. A legelőkön a jószág ivóvízellátásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni, nagyobb gondot kell fordítani a meglévő kutak karbantartására. 1955-től évente 75 ezer kát. hold javított — elsősorban öntözött — legelőt kell műtrágyázni. A legelőik és rétek területének egyengető se érdekében a gépállomások részére száz traktor- vontatású réti gyalut kell gyártani. A gépállomások és állami gazdaságok traktorvon tatású kaszáinak számát évente legalább ötszázzal kell növelni, ezenkívül legalább kétezer foga- tos kaszát kell íorgalombaihoznd. A határozat ezután kimondja, hogy az állatállomány jobb fehérjeellátása érdekében biztosítau ni kell az idejében végzett széna- kaszálást. A legelők és rétek megjavítását a talajjavításokkal együtt a talajjavítási állomások végezzék. Foglalkozik a határozat azzal is, hogy a szemes takarmány jobb értékesítése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemestakarmány darálását. V. Az ipari és olajosnövények termelésének fokozásáról, az élelmiszer- és könnyűipar nyersanyagalapjának növeléséről A határozat a továbbiakban rámutat arra, hogv amíg a fel- szabadulás előtti külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerepe volt. addig a felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagy mértékben fellendíteni, de a területi növekedéssel nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Ennek oka többi között a hazai nemesített vetőmag elhanyagolása, az őszi mélyszántás és trágyázás elmulasztása. A termelés fokozása érdekében a minisztertanács a szerződéses feltételek lényeges javításáról, az árak emeléséről már intézkedett, ezen túl a következőket kell tenni: A termelés fokozását a termésátlagok jelentős emelésével kel! elérni, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogv két-há- rom éven belül országos viszonylatban holdanként 120 mázsás cukorrépa, 7—8 mázsás napraforgó. 28 mázsás rostkender, 4 mázsás gvapot és 7 mázsás dohánytermést érjünk el; a termésállagok fokozása érdekében a legfontosabb fel a da; az ipari növények, elsősorban a kender, a cukorrépa és a gyapot alá az őszi mélyszántás és trágyázás elvégzése; meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket az ország természeti adottságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon is termeltetik. Ehelyett a. földművelésügyi miniszter — a termelők kívánságainak figyelembevételé- vei — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb termőterületeit s 1955. évtől kezdődően az élelmiszeripari miniszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes ipari növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell térni a hároméves szerződéses termelési rendszerre. a kijelölt körzeteken kívül fekvő területeken csak egy éve lehet szerződést kötni; az ipari növények vetőmagszükségletét elsősorban hazai nemesítésű fajtákból kell biztosítani, A határozatnak ez a pontja részletesen meghatározza, hogy az ország különböző __ részein milyen nemesített vetőmagokat kell használni, intézkedik az ápolási munkák technológiájáról és a munkák elvégzéséhez szükséges gépek gyártásáról. VI. A burgonya- és zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók burgonya- és zöldségellátásának megjavításáról A burgonya- és a zöldség- termelés továbbfejlesztése, érdekében a határozat kimondia- hogv a burgonya vetésterületét 435.000 katasztráiis holdra, az országos termésátlagot a következő 2—3 év alatt katasztráls holdamként az előző hat év átlagához képest 10—15 mázsával kell növelni. Különösen nagy gondot kell fordítani a burgn- nyatermesztés fejlesztésére, Szabolcs, Somogy, Veszprém. V«s és Pest megyékben. Segítséget kell adni ahhoz, hogv minden termelő saját burgonvaterületé nek beültetésére egészséges, iónt’nőségű vető gumó; termeljen A határozatnak ez a pontja a továbbiakban a zöldségtermeléssel foglalkozik és kimondja, hogy vissza kell térni a- történelmi'! eg kialakult termelőtájaikra: a hagymatermeléssel Makó környékére, a káposztafélékkel Szabolcs-Szatimár és Győr-Sop- ron megyékre, a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékére, a dinnyefélével Fleves és Szolnok megyébe stb. A határozat ezután az üvegházi termelés továbbfejlesztéséről intézkedik, maijd kimondja, hogy a zöldségtermelés hozamának növelése érdekében fokozni kell a. zöldségtermő területek trágyázását, növelni kell az öntözéses zöidségterüJeteket, a helyi vizek öntözési lehetőségeinek kihasználására gépeket kell a dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátani, továbbá azt, hogy a minőségi vetőmagellátás érdekében a földművelésügyi miniszter 1954 február 1-ig dolgoztassa ki a minőségi zöldségmag termelési rendszerét. VII. A gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való ellátásáról jobb A határozatnak ez a pontja bevezetőül megállapítja, hogv hazánk természeti és éghajlati viszonyai a gyümölcs, a szőlő, valamint a borterme.ésre kiválóan alkalmasak, a szőlő- és gyümölcstermelés eredményei azonban országosan nem kielé- gítőe'k. A szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztése és a hozamok gyors emelése érdekében a határozat kimondja, hogv a gyümölcséi lománvt 1959-ig — a rendszeres utánpótlás mellett — mintegy 15 millió darabbal, a vegvesgvümölcsök termelését mintegy 100.000 kát. holddal kell növelni. A telepítéseket részben a már történelmileg kialakult termelési táiakon kel! elhelvezni. részben pedig úi termelési tájakat kel! kialakítani, ahol a tatai- és az éghajlati viszonyok kiválóan alkalmasak. ' határozat részletesen ismerteti az egyes gyümölcsfajták telepítési helvét, maid a gyümölcsfaiskolai anyag termelésének jelentős fokozásáról intézkedik. Megállapítja, hogy szőlőterületeink gvorsabbü termi, fokozatos fe'újítására nagv gondot kell fordítani. 1959-ig 75.000 kát. hold szőlőt kell telepíteni. A terme'őszövetkezetek számára ingyenes szaporítóanyag biztosításával lehetővé kell tenni, hogv 1959-ig 20—24 ezer kát. hold telepítést végezzenek el. Részletesen felsorolja a határozat a történelmileg kialakult szőlőtermő táiakat. intézkedik a szaporítással kapcsolatos beruházásról, majd kimondja, hogy a borok minőségének megjavítása érdekében a borok kezelésére és érlelésére szolgáló tároló teret hat év alatt egymillió hektoliterrel kell növelni. Vili. Az állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús- és zsírellátásáról Bevezetőül ez a pont megállapítja, hogy bár a háborús pusztítások következtében állatállományunk mintegy felére csökkent, a száraz esztendők ellenére is kihevertük a veszteséget s az állatállomány lényegesen a háború előtti színvonal fölé emelkedett. A kapitalista idők termelésére jellemző alacsony hozamokat azonban eddig még nem sikerült felszámolni és emiatt állattenyésztésünk nem tudja kellően kielégíteni élelmiszerekkel a lakosság egyre növekvő szükségletét. A határozat megállapítja, hogy az állattenyésztés alacsony hozamának legfőbb okai, hogy nincs biztosítva a folyamatos takarmányén átá6, alacsony színvonalú a tenyésztői munka. Ezután részletesen intézkedik az egyes állatfajták tenyésztési hozamának növeléséről. A szarvasmiarhatenyésztés gyors mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében a szarvasmarha - állományt 1956 végéig legalább 2.2 millió darabra, ezenbelül a tehénállományt 1.1 millió darabra kell növelni. A lótenyésztés terén elsősorban a minőség javítására kell törekedni. A lakosság hús. és zsíréi!áfásának biztosítása érdekében országosan legalább 5.5 millió sertést, ezenbelül 610.000 kocát kell tartani, B1 kell érni, hogy országos átlagban egy koca után évente legalább 7.6 sertést neveljenek fel és a hizlalásnál a takarmány- értékesítés országos átlaga a 20 százalék fölé emelkedjék. Juhállományunkat 1956 végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjú- hozamát pedig elsősorban átlagosan 3.8 kilogrammra kell emelni. Elsősorban a magas gyapjúhozamú, fejesre is alkalmas, fésűsgyapjú-termelő me- rinói juhfajtát kell tenyészteni, a cigája jelenlegi állományszámá- nak fenntartása mellett. A határozat a baromfitenyésztés feladatául megállapítja, hogy a baromfi törzsállományt a lakosság tojással és hússal való jobb ellátása érdekében 1956 végéig legalább 20 millióra kell növelni. amelyből körübelül egymillió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió pedig a dolgozó parasztság tenyésztésében legyen. A törzs- állományból 17 millió darab tyúkféle, 250 ezer darab pulyka, egymillió ötszázezer lúd, egvi millió kétszázezer kacsa tegyen. A tyúkok évi tojásterme! éso 1956 végére országos átlagban érje el a 90 darabot, ezen belüli az állami gazdaságokban a 120, ÍFo'vtatás a neoverfik oldalon.!
