Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-21 / 93. szám

4 TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL •* A TÖMEGEK SZERVEZŐI A kolhozok pártszervezeteinek irányításában ezelőtt sok for­malizmus volt. A kerületi in­struktor ha eljött a kolhozok­ba, csupán néhány órát töltött ott. 2—3 negatív tényt össze­gyűjtött és ezek alapján máris javaslatot készített. Ilyen munkamódszer mellett termé­szetesen nem derült ki, mi a pártszervezet hiányosságainak igazi oka. A Kotovszkij kerület páit bizottsága szakított ezzel i munkamódszerrel. Most azon az úton halad. hogy minél előbb kapcsolatot teremtsen az alapszervezetekkel. A párt- bizottság titkárai és más funk­cionáriusai idejük javát a kol­hozokban töltik a falusi kom­munisták és kolhozparasztok között. Ez év tavaszán történt, hogy F. I. Dobrjanszkij, a kerületi pártbizottság egyik titkára, a Kotovszkij kolhozból vissza­térve, ezeket mondotta tapasz­talatairól: — Fennakadás van a kuko­ricavetésben, nem dolgoznak elég lelkesen a tejgazdaságban. Az elnök iparkodik, de gyak­ran a fő kérdések helyett má­sodrendű dolgokkal foglalko­zik. Jó pártellenőrzésre, jobb együttműködésre volna itt szükség.. j — Pedig mi sokan járunk ebbe a kolhozba, azt mondhat­nánk, hogy gyakrabban járunk oda, mint haza — vetette közbe a kerületi szovjet végrehajtó­bizottságának elnöke. — Csak­hogy nincs látszata. A pártbizottság tagjai meg­beszélték ezeket a kérdéseket és elhatározták, hogy brigádot küldenek a Kotoszvszkij kol­hozba hosszabb ottartózkodás- ra. A brigád a kerületi párt- bizottság egyik instruktorából, egy agronómusból, egy zoo- technikusból, a Komszomol ke­rületi bizottságának funkcioná­riusaiból és a kerületi kulturá­lis osztály egyik dolgozójából állott. A brigád vezetője Dobrjanszkij titkár volt. Tíz napot töltött a brigád a Kotov­szkij kolhozban. Résztvett an­nak a taggyűlésnek az elő­készítésében és lefolytatásában, amelyen a közös gazdaság fej­lesztésének legközelebbi fel­adatairól volt szó. A taggyűlés után szemináriumra hívták össze a népnevelőket és fali- ujságszerkesztőket. Dobrjan­szkij és a brigád többi tagjai előadásokat és beszámolókat tartottak a növénytermelő- brigádokban és az állattenyész­tő telepeken. A szakemberek a munkaterületükhöz tartozó dol­gozókkal foglalkoztak. A brigád munkájának meg volt a látszata. Eredményesebb munka indult meg a Kotov szkij kolhozban. Nyáron hasonló brigádok ke­resték fel a Sztálin kolhozt és a Vatutyin kolhozt is* lésképpen történik ma már a kerületi pártbizottságban a kolhozok pártszervezeteiről szóló beszámolók meghallgatá­sa is. A beszámolók előtt a kol­hozok munkájának sokoldalú tanulmányozására szakképzett munkatársakból álló csoportot küld ki a kerületi pártbizott­ság és a kerületi szovjet végre­hajtóbizottsága. A csoportok tagjai között mezőgazdasági szakemberek is vannak. A ki­küldött elvtársak 6—7 napig tartózkodnak a kolhozokban, alaposan megvizsgálják a poli­tikai munka minden területét, a kolhozok gazdasági munká­ját és a helyszínen segítenek a felfedett hibákat kiküszöbölni. Amikor azután a pártbizottság meghallgatta az alapszervezet beszámolóját, a funkcionáriu­sok egy csoportja ismét fel­keresi a kolhozokat, hogy se­gítsenek a kommunistáknak a hatái-ozatok végrehajtásában. A kerületi pártbizottság so­kat és elmélyülten foglalkozik az alapszervezeti párttitkárok­kal. Gondoskodik a párttitká­rok ideológiai színvonalának és szakképzettségének emelé­séről. A kerületi pártbizottsá­gon szemináriumokat tartanak az alapszervi titkárok számára. Ezenkívül havonta egyszer egy­napos, negyedévenként egyszer háromnapos szemináriumot tartanak a párttitkároknak. A szemináriumok alkalmával a párttitkárok előadásokat hall­gatnak meg elméleti kérdések­ről, a pártépítés kérdéseiről, a mezőgazdaság eredményeiről és az élenjárók munkamódszerei­ről. A foglalkozások utolsó nap­ját a szeminárium tagjai vala­melyik élenjáró kolhozban töl­tik, ahol a gazdaság vezetésé­nek és a pártszervezet munká­jának módszereit tanulmányoz­zák. Fontos szerepük van az aiap­szervi pártkáderekkel való fog­lalkozásban azoknak a beszél­getéseknek, amelyeket a kerü­leti pártbizottság tagjai folytat­nak részben a pártbizottságon, részben a kolhozokban. Sokat tanulnak az alapszervezetek káderei azáltal, hogy résztvesz- nek a kerületi pártbizottság teljes ülésein és vezetőségi ülé­sein. Az összes alapszervi tit­károk tanulnak a kolhozaktíva számára létesített kerületi is­kolában. Néhány párttitkár a területi pártbizottság tanfolya­main tanul. Mindezek a módszerek je­lentékenyen hozzájárultak a pártpolitikai munka megjaví­tásához. A kerületi pártbizott ságnak sikerült számos alapszervezetben emelni a pártmunka színvonalát. Új erőmű Kínában A sziani nagy hőerőmű há­rom hónappal a határidő előtt elkészült. Az új hőerőmű, amely szovjet szakemberek se­gítségével épült fel, textil- és gépgyárakat lát el villanyener­giával. Ez az erőmű egyike an­nak a hat nagy erőműnek, amelyet ebben az évben he­lyeztek üzembe a Kínai Nép- köztársaságban. A nagy hőerőműveken kívül számos középnagyságú és ki­sebb erőmű épül Kínában. Eb­ben az évben a tavalyi elő­irányzat ötszörösét fordítják Kínában energetikai építkezé­sekre. A barátság leple alatt A kotovszkij-kcrülct pártbizott­sága átszervezi apparátusát. Instruktor-csoportokat alakít, amelyek élén a kerületi párt- bizottság egy-egy titkára áll. Ezek a csoportok fogják irányí­tani ezentúl a gépállomásokon és a hozzájuk tartozó kolho­zokban a politikai munkát. Ez az intézkedés ' lehetővé teszi majd, hogy a kerületi párt- bizottság konkrétan irányítsa az összes alapszervezetek mun­káját és fokozza az alapszerve­zetek felelősségét a központi bizottság szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok megvalósításáért, Lj falusi villanytelepeli a sztavropoli határvidéken Novo-Troickaja állomáson befejezéshez közeledik a Szov­jetunió egyik legnagyobb falusi villanytelepének építése. Az erőmű a Nyevinnomisszki csatorna mentén épül, teljesítő­képessége 4 ezer kilowatt. A villanytelep 9 gép- és traktor­állomást. 27 kolhozt, 5 szovhozt és számos helyiipari vállalatot lát majd el villanyenergiával. Üzembehelyezésével 15 ezer kolhozparaszt házába vezetik be a villanyvilágítást. Az új villanytelep üzembe­helyezésével kapcsolatban most először próbálják ki mezőgaz­dasági vonalon a 35 ezer volt feszültségű villanyvezetéket. Decemberben helyezik üzem­be a sztavropoli határvidék apollonszki kerületében a 2400 kilowatt kapacitású orlovszki falusi villanytelepet. A sztavropoli határvidéken jelenleg több, mint 80 falusi villanytelep működik. A spanyol-amerikai, maid a görög-amerikai egyezmény — mind a kettő amerikai haditen­gerészeti és légitámaszpontok létesítését teszi lehetővé ezek­ben az országokban — újra fel­hívta a nyugateurópai 6ajtó figyelmét Washington földközi­tengeri politikájára. Számos lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok fokozza aktivitását eb­ben a térségben. A „Paris Presse Intransigeant" című francia lap arról ír hogy az amerikai stratégia, tekintettel azokra a nehézségekre, ame­lyekbe az „európai hadsereg összetákolása ütközik. „új irányvonalat’’ kapott, amint ezt a „Spanyolországgal és Gö­rögországgal kötött egyezmé­nyek világosan megmutatják”. A „Figaro” című lap közli hogy a „Földközi-tenger meden­céjére támaszkodó új amerikai stratégiai tervet” dolgoznak ki. Az amerikai politika új ter­veivel és irányzataival kapcso­latos effajta elmefuttatások többé-kevésbbé kétes értékűek, az azonban kétségtelen és vitat­hatatlan, hogy az amerikai mi­litaristák stratégiai pozíciókat kaparintanak kezükbe a Föld­közi-tenger térségében. A „Dzsuhiriet” című török lap „Angol-amerikai vetélkedés a Földközi-tengeren" című cikké­ben nemrég így irt: „Amerika erősebb hadiflottát tart a Földközi-tengeren, mint Anglia és Franciaország, s ez­zel megmutatja, hogy nem szán­dékszik távozni ebből a térség­ből, ahol a második világhábo­rúban sikerült megvetnie a, lá­bát. Azzal, hogy haditengeré­szeti és légitámaszpontokat biz­tosít magának Spanyolország­ban és Görögországban, meg­erősítette, hogy szilárdabbá és biztosabbá akarja pozícióját tenni a Földközi-tenger meden­céjében.” A Pentagonnak evés közben nő az étvágya. Néhány éve arra tartott igényt, hogy Anglia ne ragaszkodjon a Földközi-ten­geren állomásozó 6 amerikai flotta angol paranosnokság alá helyezéséhez. Ma az Egyesült Államok' meg akarja semmisí­teni Anglia befolyását a Föld­közi-tengeren. Ezért a Földközi­tenger partjain mindenfelé sa­ját támaszpontokat létesít, a tenger kijáratait és- bejáratait saját ellenőrzése alá helyezi. Ha a térképre pillantunk, egy­szerre világosan látjuk, hogy Francia-Marokkóban és Dél- Spanyolonszágban elhelyezett amerikai támaszpontok semmi­vé teszik Gibraltár jelentőségét a görög-amerikai egyezmény alapján Kréta szigetén létesíten­dő támaszpontok pedig gyakor­latilag az Egyesült Államok el­lenőrzése alá helyezik Szuezt. Anglia, amely egykor -a ten­gerek királynője” volt, növekvő aggodalommal tekint a Föld­közi-tenger térségére. Az „Eve­ning Standard” című lap in­gerülten azt tanácsolja a lon­doni kormánynak, hogy mielőbb „adja világosan értésre: Anglia, mm szándékszik kivonulni a Földközi-tenger térségéből". A lap szerint az olyan háború utáni szerzemény, amilyen az amerikai „barátság", nem pó­tolja a földközitengeri és közel- keleti angol pozíciók elveszíté­sét. A „barátság” leple, amely alatt mindenütt a brit pozíciók gyengítésének amerikai politiká­ja húzódik meg. mind átlát-« szóbbá válik. KÉT ASSZONY - KÉTFÉLE SORS Clara Jorgensen gondjai Tatjana Szizjamova boldogsága 1 ClaFa Jorgensen (Egyesült Államok, Minne- sota állam) Ascovban él, egy farmer felesége. Nemrégiben levelet írt az „Ascov American” cí­mű helyi újság szerkesztőségéhez. Mi késztette arra, hogy tollai fogjon? Leheléből azonnal megtudjuk. „Terményeink átvételi ára — írja — több ittint 24 százalékkal esett ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági termékek kiskereskedelmi ára hi­hetetlenül magas. Gondolják el, mit jelent ez csupán a mi kerületünkben. Ha a mezőgazda- sági termékek piaci ára alacsonyabb termelésük költségénél, akkor sehogyan sem tudunk kijön­ni a keresetünkből. Ez azt jelenti, hogy a far­merek — itt és másutt is — a tönk szélén áll­nak... ’ Ha a háborúba előirányzott pénzösszegeket egyenlően elosztanák az egész országban, akkor egyedül a mi Payne kerületünk 13 millió dotlárt kapna. Gondolják csak el, hány iskolát, kórhá­zat, utat építhetnénk ebből a pénzből! De a kor­mány ahelyett egyre többet költ háborús célok­ra, s egyre kevesebbet fordít az Egyesült Álla­mok dolgozóinak jólétére. : Követeljék azt, hogy tartalékfeleslegek halma- zása helyett, íadják el a felesleget olcsó áron a fogyasztóknak és a bevett összeget segélykép­pen adják a farmereknek. Ez sokkal gazdaságo­sabb lenne, mint felhalmozni a tartalékokat. Ha a népnek volna pénze arra. hogy a legszüksé­gesebbet megvásárolja, akkor nem volnának „fe­leslegek". Az emberek kétségkívül szívesebben ennének mindennap húst, mint hetenként egy­szer. Ezenkívül jelentős külföldi piacok is donnák. Ezért a legelső és legfontosabb feladat a béke és a békés kereskedelem megteremtése, különö­sen Kínával és más országokkal. A közép- és kisfarmerek helyzetét elviselhetetlenné teszi az a gazdasági rend, amelyben a nagy trösztök és monopóliumok milliárdos nyereségeket zsebel­nek be. A békés gazdálkodás, amelyben a most háborús célokra fordított milliárdókat közmun­kákra, iskolák és kórházak építésére, árvízvéde­lemre, lakásépítésre, a talaj termőképességének megőrzésére és a mezőgazdaság fejlesztésére költenék, lehetőséget adna a lakosságnak arra, hogy a farmergazdaságok több termékét vásá­rolják meg. A békés gazdálkodás az adók erős csökkenését jelentené, ami az egész lakosság vásárlók épess ég ének növekedésére vezetne." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom e!őtt történi. Egy szeles, őszi éjszakán ismeretlen emberek hazahozták Tatjana Ivanovna férjéneó holttestét. Az -asszony egyedül maradt négy gyermekévei. A tegnyomorúságosabb körülmé­nyek között éltek... Tatjana. Ivanovna Szizjcmova nem szívesen emlékezik a szomorú múltra. Mégis, amikor finn vendégeik. látogatták meg a moszkvai területi „Vorosilov” kolhozt, s elmentek az ő szépen be­rendezett házába, a múltról is, meg a jelenről is mesélt. Elmondta: sorsa akkor változott meg, amikor megalakult kolhozuk. Sertésgondozónő lett, s ké­sőbb jó munkájáén a, Szocialista Munka Hőse címmel tüntették k-i. Most nyugdíjat kap. Gyer­mekei felnőttek, már unokái is vannak. Tatjana Ivanovna megkérdezte a vendégeket: — Látták már a gazdaságot? Nem? Nos, ak kor megmutatom. Az a mi boldogságunk forrá­sa. Ismerjék meg belőle mindnyájunk, életét Elindultak együtt a dúsan termő földekre, meiyek több mint másfélezer ember megélheté­sét biztosítják. A múlt esztendőben 13 tonna zöldségfélén kívül 5000 rubel részesedést kap­tak hárman: ő. a fia és a menye. A kolhoz jö- vede me meghaladta az 5 millió rubelt. Ennek 2 százalékát a betegek segélyezésére, az öregek nyugdíjára fordítják. Ezenkívül a kolhozparasz tokát szanatóriumba', a gyermekeket úttörőtábor­ba küldik. Csecsemőotthont, napközit tartanak fenn. A napos, tágas épületben a gyermekekre jól képzett óvónők, csecsemőgondozónők vi­gyáznak. Az anyák nyugodtan végezhetik munkájukat. Hetven hektárnyi területet foglal el a gyü­mölcsös. Az e ső a’majákat 20 évvel ezelőtt Tatjana Ivanovna ültette. Most középső lánya dolgozik itt. „Latjaik — fordult a vendégekhez — a gazdaság minden részében 6aját, vagy gyér mekeim kezemunkájával találkozom. Idősebb lá­nyom a tejgaizdaságban dolgozik.” A vendégek visszatértek Tatjana Ivanovna otthonába. Leánya, Klava már várta őket. „Itt van a háztáji gazdaságom — mondotta Tatja­na Szizjamova. — Van gyümölcsösöm, konyha- kertem. vannak sertéseim.-.” A hófehér asztal­terítőn friss sütemény, 6onka, méz; egy tálban frissen szedett, pirosló almák mosolyogtak. A háziasszony vörös bort töltőit a poharakba: — Most látták, hogyan élünk. Koccintsunk arra, hogy minden ember így éljeni ‘ A szovjetunió legnagyobb konfekciógyára A Molotov kerületben, a vá­ros középpontjától két kilomé­terre, rövidesen megkezdik a Szovjetunió legnagyobb kon­fekció gyárának építését. A gyár évente egymillió 721 ezer ruhadarabot készít jóminÖségű textilanyagból. Évi termelése több, mint ötszörösével túlszár­nyalja az eddigi legnagyobb méretű nyugaturali „Permo- gyezsda” konfekciógyárét. Az új gyárépület napfényes lesz és világos. A főépületben tökéletes szellőztető készüléket szerelnek fel, amely télen fel­melegíti és nyáron lehűti a le­vegőt. Azokon a munkahelye­ken, ahol a hőmérséklet na­gyon magas, például a vasaló­gépeknél, légfüggönyöket al­kalmaznak. Az alagsorban nagyszerű zuhanyozókat és öl­tözőszobákat rendeznek be. A gyár szomszédságában 25 hektár területen húzódik a | gyár lakónegyede. Négy-öteme­letes lakóházakat építenek majd itt, összkomfortos laká­sokkal. Elsők között építik fel a bölcsődéket, óvodákat, az is­kolát és az étkezdét. A gyár építésére körülbelül 80 millió rubelt irányoztak elő. A gyár 1956-ban kezdi meg működését. Az „európai hadsereg44 elleni tiltakozások Franciaországban A koreai politikai értekezletet eliikésiítö bizottság ülése November 18-án újabb ülést tartott az az albizottság, ame­lyet a koreai politikai értekez, let összetételének és színhelyé nek megvitatására hoztak létre. Ki Szók Bök, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képei, selöje rámutatott, hogy a politi kai értekezleten a hadművele­tekben a két fél oldalán részt vett nemzeteknek, valamint an­nak az öt semleges nemzetnek kell résztvennie, amelyeket a koreai-kínai fél november 171 javaslatában indítványozott. A koreai-kínai fél elutasította az amerikaiak két pontból álló no­vember 17-i javaslatát, amely el­lenzi ai semleges nemzetek rész­vételét a politikai értekezleten. Az amerikaiak javaslata szerint a semleges nemzeteknek a poli­tikai értekezletre való meghívó sát ntár csak az értekezlet köz­ben vennék fontolóra. Az ülésen a koreai-kínai kül­döttek a továbbiakban javasol­ták, hogy az összetételben tör­tént megegyezéstől számított négy hét elteltével hívják össze a politikai értekezletet. A francia burzsoá sajtó cik­keiben és a különböző jobboldali pártok tagjainak állásfoglalásé ban egyaránt élesen megmutat­kozik a francia közvélemény e lenkezése az „európai hadsereg­gel” szemben. A „lTniorma- tion” című lapban Lanet jobb oldali képviselő elítélő cikket írt az „európai védelmi közös ségröl”. „A francia gazdasági életet rendkívül komoly veszély fenyegeti abban az esetben, ha ratifikálják az európai védelmi közösségről szóló szerződést. Ez halálos veszély lenne a francia gazdasági élet számára” — írta A Francia Szocialista Pártban ugyancsak heves viták zajlottak le. Guy Mollet főtitkár csak nagy nehézségek árán tudta el­fogadtatni pártjának tagjaival az „európai védelmi közösség' ratifikálásának megkönnyítéséi célzó javaslatait. Daniel Mayer képviselő azzal fenyegetőzött, hogy kilép a pártból, ha elfo­gadják Guy Mollet javaslatait Ilyen közhangulat mellett nem meglepőek az Egyesült Álla mok uralkodó köreinek dühödt fenyegeiőzései. A newyorki „Daily News” egyik cikkében kijelentette: „Meg kell monda­nunk Franciaországnak, nem engedjük, hogy kifogásaival to­vábbra is húzza-halassza az európai hadsereg megteremtését: Párizsnak az elnökvá'jmziás után, amelyre a jövő ‘ónapban kerül sor, a lehető leggyorsab­ban cselekednie kell, mert kü­lönben mi, Churchillel együtt fel­vesszük Németországot a Nyu­gat koalíciójába és Franciaor­szágra bízzuk, hogy úszik-e, vagy megfullad. Miért kell ne­künk állandóan» bosszankod­nunk egy állítólagos szövetséges miatt?” ___________ Az új finn kormányról Tuomioja, finn miniszterelnök november 17-i rádióbeszédében kijelentette, hogy az új kormány politikai erői korlátozottak, ezért nem képes olyan politikát foly­tatni, amelynek segítségével meg lehetne javítani a gazdasá­gi viszonyokat. Hertta Kuusinennek, a Finn' Nép Demokratikus Szövetsége parlamenti csoportja tagjának nyilatkozata szerint a mostani kormány Finnországnak mind­eddig a legreakciósabb kormá­nya. Állandóan csökken a jugoszláv dolgozók életszínvonala 1951-hez viszonyítva 1952-ben 11 százalékkal csökkent a dol­gozók reálbére Jugoszláviában. Idén pedig havonta 1 milliárd 345 millió dinárral kevesebbet fizettek ki a dolgozóknak mun­kabérekre, mint 1952 novem­berében. Ugyanezen idő alatt (1951—1952) a mezőgazdasági termények, vagyis az alapélel­mezési cikkek ára 24 százalék­kal emelkedett. Ha csak a lak­bérek és egyéb szolgáltatások árának állandó emelkedését vesszük figyelembe, már akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy a dolgozók reálbére napról napra csökken. A lakosság kiadásai — a kormány adatai szerint — csak a szállítási és közlekedési díjak emelkedése következté­ben az 1951. évhez képest a múlt évben 6 milliárd 89 millió dinárral emelkedtek. A dolgozók vásárlóereje a mi­nimálisra zuhant. Ezt a tényt I igazolja a textil és a cipők for­galmának csökkenése. A bel­grádi sajtó jelentései szerint a pamutszövet forgalma 1952-ben az 1949. évhez viszonyítva 45.3 százalékkal, a gyapjúszöveté 11.3 százalékkal, a kötöttárué 40.3 százalékkal, a bőrcipőé pe­dig 20 százalékkal csökkent. Ráadásul még a közelmúlt­ban emelték a kereseti és for­galmi adót, ami a reálbérek mintegy egyötödével való csök­kenését eredményezte. Ez év áprilisában a múlt év októberéhez viszonyítva a munkabérek az eredeti szint 85 százalékára csökkentek. Igen sok vállalatnál a dolgozók bé­rét 40 százalékkal is csökken­tették. Így például Rtnya és Bogovina bányaüzemek bányá­szainak bérét az 1592. évhez viszonyítva idén februárban 30 százalékkal, májusban 37 szá­zalékkal, júniusban pedig 46 százalékkal csökkentették. Ugyanakkor a népellenes kormány az állami költség- vetés háromnegyed részét há­borús előkészületekre fordítja.

Next

/
Thumbnails
Contents