Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-05 / 62. szám

2 SZABAD !VO RÍf D 1953 augusztus 5. Kérlelhetetlenség a hibákkal szemben: a kommunista nélkülözhetetlen tulajdonsága Augusztus 1-én élüzemmé avatták a Salgótarjáni Acélárugyárat Á Szovjetunió Kommunistái Pártjának XIX. kongresszusa a-zt a feladatot állította a párt- szervezetek elé, hogy fokozzák a kommunisták politikai aktivi­tását, neveljék az összes párt­tagokat aktív harcosokká a párt politikájának és határozatának megvalósításáért, a hibák ki­küszöböléséért. E feladat meg­oldásának útja: a párt demokrá­cia következetes megvalósításai, a bírálat és önbírálat további feji esztése. A hibáik elleni harcban a párt egyik kipróbált fegyvere a bírá­lat és önbírálat. A bírálat és önbírálat jelszavának következe­tes megvalósítása megköveteli, hogy erélyesem harcoljunk mindazok elllen. akik gátolják a bírálat és önbírálat kifejlesz­tését, akik megtorlásokat alkal­maznak a bírálókkal szemben. Ezek az emberek akadályozzák az előrehaladást, nem elég éret­tek ahhoz. hogy vezetők legye­nek. nem számíthatnak a párt bizalmára. A SZKP Szervezeti Szabály­zatának értelmében a párttagok kötelesek felifedni a hibákat, harcolni aaok kijavításáért, az önelégültség ellen és jelenteni a párt vezető szerveinek — egé­szen a Központi Bizottságig —- személvekre való tekintet nél­kül. milyen hibákat tapasztat­nak. Az alulról fövő bírálatban ki­fejezésre fut a párttagok és a\z összes dolgozók átkötő kezdemé­nyezése és öntevékenysége. Az alulról jövő bírálat megmutatja, mennyire törődnek a kommunis­ták és az összes dolgozók a szovjet állam állandó szilárdí­tásával. Előfordul azonban, hogv egyes funkcionáriusok nem küzdenek erélyesen a párt követelésének megfelelően a. bírálat és ör.bí- rátat kibontakoztatásáért. Van­nak még olva-n vezetők _ akik rosszul fogadták a bírálatot, rosszul viszonyulnak az önbírá- j a thoz és ezzel tompítják a< kom­munisták felelősségérzetét az üzemben, a pártszervezetben uralkodó helyzetért. Vannak ve­zetők. akik meghallgatják a bí­rálatot, szavakban elfogadják azt, de nem tesznek semmit az elhangzott javaslatok megvaló­sításáért. A bírálat elfojtásának egyik módja az js. hogv egyes vezetők igyekeznek elvenni a beosztottak kedvet a bírálattól, a hibák felfedésétől. A pártfunkcionáriusoknak és minden vezetőnek kötelessége, hogy felfigyeljen a kommunisták és pártonkivüliek szavára, meg­hallgassa a bírálatot és levonja belőle a szükséges következteté­seket. Előfordul azonban, hogv egyes funkcionáriusok a gyűlé­seken a'helvett, hogv figyelme- sen meghallgatnák a felszóia'á- sokat, az elnöki asztal mellől letorkolják a felszólalókat. Igv akarnak megszabadulni a bírá­lattól. Megtörténik az is, hogv a párttagok, amikor páríszerűen megbírálják az egyik vagy má­sik vezetőt, felszólalásukban ki­sebb tárgyi pontatlanságot kö­vetnek el. Előfordul, hoigv ilyen esetben nem as? elvi és indokolt bírálatra válaszolnak, hanem be- tekanasriíodnak a pontatlanság­ba é.s megtámadják azt, aki egyébként helves felszólalásá­ban valamely jelentéktelen kér­désben tévedett. Nem beszélhetünk arról, hogv a kommunistákat a hibák elleni kérleiheteMenség. az aktivitás további fejlesztésének szelle­mében neveljük, ha nem teremt­jük meg a: széleskörű és haté­kony bírálathoz szükséges felté­teteket. A kuünvingrádi tertile* pártbizottsága éppen erre hívja fel a legnyomatékosabban a pártszervezetek figyelmét. En­nek eredményeként a nár,b:zofti sápok az eddiginél irbhan ellen­őrzik, hogyan valósítják meg a kommunisták javaslataikat, be­hatóan foglalkoznak a párttagok felszólalásaival és hathatós in­tézkedésekéi hoznak a hibák ki­küszöbölésére. A kommunisták aktivitásáról tanúskodnak a pártszervezetek­hez érkező levélek. A SZKP XIX. kongresszusa után a párt- bizottságokhoz érkező levelek száma emelkedett. De nemcsak számbeli emelkedésről van szó, hanem tartalmi színvonal emel­kedéséről is. A beérkező levetek ' konkrét bizonyítékai annak, mennyire éberek a szovjet embe­rek, mennyire őrzik a szocialista tulajdont. A levelek kifejezik azt, hogv a kommunisták szí­vükön viselik a termelés meg­javításának kérdését, a hibák kiküszöbölését, a dolgozók kul­turális igényeinek és minden­napi életének kérdéseit. A leve­leket a pártszerűség, a -kérdé­sek bátor {elvetése jellemzi. Rendkívül értékes a levelekben az, hogv nemcsak at hibákról1 beszélnek, hanem hasznos taná­csokat is adnak a hibák kikü­szöbölésére, a munka megjaví­tására!. Az utóbbi időben a kaünyin- grádi területi pártbizottság a kommunisták levelei alapján számos intézkedést hozott. Ezek az intézkedések előmozdították a vállalatok, aiz építkezések, a ■kolhozok és intézmények meg­javítását. Azzal, hogy operatíven és he­lyesen reagálunk a kommunisták és az összes dolgozók leveleire, fejlesztjük a tömegek harcát a hibák ellen. A területi pártbi­zottság ebből az elgondolásból indul ki. A beérkező levelek alapján gondosan megvizsgálja a levelekben felvetett kérdést és vizsgálata eredményeinek meg­felelő intézkedéseket hoz a hi­bák kiküszöbölésére. Rendkívül fontos, hogy a pártbizottságok behatóan foglalkozzanak a leve­lekkel és feljegyzésekkel, le tudják vonnj belőlük a szüksé­ges következtetéseket, meglás­sák az elkövetett hibák és mu­lasztások mögött egyes szerve­zetek és intézmények hibáit. A pártszervezetek kötelessége, hogv megteremtsék a feltétele­ket ahhoz, hofzv a kommunis­ták bátran és félelem nélkül tár­ják fel az intézmény, vagy a szervezetek hibáit. Minél erőtel­jesebben harcolnak a pártszerve­zetek a. hibák ellen, annál ma­gasabbra emelik a kommunisták eszmei-politikai színvonalát, an­nál jobban fejlesztik a kommu­nistákban a becsületességet, ai igazságérzetet, és annál eredmé­nyesebben oldják meg a párt- szervezetek előtt álló feladato­kat. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói augusztus 1-én nagy ünnepre gyűltek össze. Már a kora délutáni órákban nagy volt a sürgés-forgás a szénen feldí­szített acélgyári kultúrotthon fel. ső kerthelyIségében. A dolgozók felöítötték ünneplő ruhájukat: és úgy jöttek az ünnepségre. Min­den emberről sugárzott az öröm. Nem kis dologra készül­tek, hiszen hosszú, kemény har­cok árán, augusztus 1-éve! az acélárugyár elnverte a büszke él üzem címet. Az ünnepségen megjelentek: a kohászati minisz­tériumtól Kalas elvtárs, a me­gyei bizottság, a városi bizottság és az acélárugyár pártszerve­zeti és műszaki vezetői. Az ünnepi beszédet Kalas Bé­la. a kohászati minisztérium ki­küldöttje mondotta. Bevezetőül üdvözölte a Salgótarjáni Acél­árugyár dolgozóit, majd ezeket mondotta: „A Salgótarjáni Acél­árugyár dolgozót megértették, hogy miit jelenít: a szocializmus építésében a tervek túlteljesítése. A gyár műszaki vezetése időt és fáradságot nem kímélt, hogy a nehézségeket leküzdve, biztosít­sák a fizikaiak részére azokat a feltételeket, amelyek az eredmé­nyek megszületését segítették elő. A Salgótarjáni Acélárugyár ígv a, második negyedéves tervét súlyban 103.3, értékben 101.8, tervszerűség vonalán pedig 98.1 százalékban teljesítette.“ E szép eredményeknek minden dolgozó részese. De 'különösen ki kelt emelni az öntödék békehar­cosait, akik negyedéves tervüket mennyiségileg 108.1, értékben 106.4 százalékra teljesítették, s ezzel a szép eredménnyel nem kis részük volt abban, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár el­nyerhette az élüzem címet. De dicséretet érdemelnek a hideg- hengermű dolgozói és a gazda­sági szerszámgyár gyárrészlege is, akik fáradtságot nem is­merve dolgoztak, mert tudták azt, hogy az ő munkájuk is egy- egy láncszem ahhoz, hogy a tervet teljes egészében teljesíte­ni tudják. Befejező beszédében Kalas elvtárs kihangsúlyozta még, hogy a közös, kollektív munka eredménye ez is, hogy ma a Salgótarjáni Acélárugyár élüzemet avathat:. De köszönhe­tő az olyan öntudatos dolgozók­nak is, mint Buda Antal, Stad­ler Ernő, Stadier Géza és még sok olyannak, akik nap mint nap mindég túlteljesítették ter­vüket és ezzel segítették a töb­bi dolgozót is és serkentették a további, még jobb és eredménye­sebb munkára. De nem utolsó­sorban köszönhető e szép ered­mény a párt- és szakszervezeti bizottságnak, akik jó politikai nevelő munkával, a versenymoz- galom kiszélesítésével biztosítot­ták. hogy az acélárugyárnak minél jobb és szebb legyen az eredménye a szocialista haza épí­tése érdekében. Kai as elvtárs beszéde után Bérces elvtárs, a gváír vezetője üdvözölte a megjelent elvtársa- kat, majd foglalkozott azzal, hogy ezt az eredményt nem tud­ták volna elérni akkor, hogyha nem kaptak volna segítséget a pártszervezettől, vagy rcssz lett volna a kapcsolatuk a többi kooperáló vállalatokkal. Beszé­dében megemlítette, hogy a kooperáló vállalatok közül a Borsodnádasdi lemezgyárra.! legjobb az együttműködésük, a egjrosszabb pedig a csepeli RM Művekkel. Beszédében a toKtebbi jobb és eredményesebb munkára kérte a vállalat összes dolgo­zóit. Az élüzemavatáson a vá­rosi pártbizottság részéről meg- je'ent Kudela József elvtár® is üdvözölte az acélárugyár munka­hőseit, majd Kovács József elv- társ az acélárugyár pártszerve­zetének propagandistája és Sós elvtárs, a szakszervezet vezetője köszönte meg az acélárugyár dolgozóinak azt, hogv jó mun­kájukon keresztül elnyerhették az élüzem címet. Az üdvözlő beszédek után ki­osztották a dolgozók között, a sztahanovista, jelvényeket, pénz­jutalmakat és megkezdődött a szórakozás, a hangulatot az acélárugyár zenekara és kultúr- csoportja biztosította. A vasárnapi Szabad Nép-bői A magyar kormány tiltakozó jegyzéke Jugoszláviához Gőz Imre határőr lelövése miatt A Külügyminisztérium Tájé» koztatási Főosztálya közli: Július 30-án este 8 órakor Tóíszerdahely közelében, a Mura-folyó védőgátján, a ma- gyar-jugosziáv határvonal mentén jugoszláv határőrök lelőtték Gőz Imre magyar ha» tárőrt, aki ott járőrparancsno­kával együtt a szokásos járőr- szolgálatot látta el. Gőz Imre határőr arra lett figyelmes, hogy jugoszláv terület felől puskalövést adtak le magyar területre és felment a tőle né­hány méterre fekvő védőgátra, hogy megállapítsa a lövés eredetét. Amikor felért a védő- gátra, jugoszláv területről újabb puskalövést adtak le, amely Gőz Imrét azonnal megölte. A járőrparancsnok bajtársa segítségére sietett, ju. goszláv oldalról azonban Is­mét tüzet nyitottak és egy lö­vedék a járőrparancsnok zub­bonyán hatolt keresztül. Augusztus 1-én a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tériuma kormánya megbízásá­ból tiltakozó jegyzéket jutta­tott el a budapesti jugoszláv követségnek, amelyben tiltako­zik a magyar határőr ellen el­követett halálos kimenetelű tá­madás miatt és felszólítja a jugoszláv kormányt, hogy sür­gősen kutassa fel a bűnösöket és azokat példásan büntesse meg. A külügyminisztérium jegyzékben felhívja a jugo­szláv kormány figyelmét arra, hogy ilyen támadások kiélezik a magyar-jugoszláv határon fennálló helyzetet és hátráltat­ják a normális határmenti ál­lapotok helyreállítására irá­nyuló erőfeszítéseket: (MTI) KÜLPOLITIKAI JÉG I ZETEK ijjabb amerikai nyomás Iránnál szemben Világszerte visszatetszést kel­tett az Egyesült Államok kormá­nyának Moszadik iránj minisz­terelnökhöz intézett levele, amely iskolapéldája lesz a diplomáciai történetében annak az imperia­lista gyakorlatnak, hogy a nagy­hatalmak durva nyomással kény­szerítik a kis országokat: mond­janak le szuverén jogaikról. Az amerikai kormány levelé­ben hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok mindaddig Kuweithez és Szaudi-Arábiához hasonlóan adjon kedvezménye­ket az amerikai és angol olaj- társaságoknak. Az Egyesült Államok Iránnal rűlt. Iránban még a közelmúlt­ban is láthatólag élt olyan illú­zió, hogy az Egyesült Államok­nak nincs semmi köze az ango. blokádhoz. Most mindenki vilá­gosan láthatja, hogy az angol blokád és az amerikai ultimá­szemben támasztott követelése tűm közös imperialista politika ultimátum jellegű. Az amerikai kormány éppen abban a pilla­egy-egy láncszeme, e ennek a politikának célja az, hogy gaz­natban vonta meg Irántól a rég dasági nehézséget okozzon Irán­igért segélyt és tagadta meg az nak és arra olajvásárlást, amikor Irán kü- rírdethait«™ Ionosképpen számított az Egye­sült Államokkal való gazdasági megvonja Irántól a gazdasági együttműködésre. Megjegyzem 111 K. Jf dó hojzv Anglia mar két eva.att segélyt és nem vásárol tőle ola­jat, amíg nem rendezi Angijá­val az olajipar államosítása miatt kitört konfliktust. Az amerikai kormány előírja, mit kel! tennie Iránnak, ha ki akarja engesztelni az Egyesült Államokat. Először is: meg keit dő, hogy Anglia már két év alatt blokád alatt tartja Irán déli ki­kötőit és megakadályozza az otajkiviíelt. Emiatt az ország súlyos pénzügyi helyzetbe ke­kényszerítse, hogy térdethajtson az o! aj monopol i is­me k előtt. A washingtoni hatóságok le­vele fényt vet az Egyesült Álla­mok igazi törekvéseire a gazda­ságilag fejletlen országokban és azokra a fogásokra, amelyek­hez céljai elérése érdekében fo­lyamodik. Cinikus számítások Az amerikai lapok hírt adinak egyeznie Angliával az 1951-ben arról, hogy „az Egyesült Alla- államosított Angol—Iráni Olaj- mok új nehézséggel találja társaság vagyonáért fizetendő szemben magát: kevés a fiatat", térítés kérdésében. A tevéi hang- Kiderült, hogy minden évben ke- súlyozza, hogy „az államosított vesefob a 18. életévüket betöltött fi „fiira; alrfivái ptIpIgp- ampril-ai fisaink syáma 1940­társulat fizikai aktívái értéké nek egyszeri megtérítése” nem elegendő. Anglia ugyanis azt amerikai fiatalok száma. 1940- ben 1.238.000 18. életévét betöl­tött ifjú és leány volt az Egye­követeli, hogy Irán térítse meg sült Államokban. 1949-ben ez a azoknak a jövedelmeknek egy szám 1,125.000-re, 1952-ben részét is, amelyektől azon oknál pedig már 1,025.000-re csökkent fogva esett el, hogv az iráni Az „United States News and kormány határidő előtt felmond- World Report” című folyóirat megnyugtatni a Pentagon stra­tégiát. A 40-es évek születési arányszámának alapján megjö­vendöli, hogy 1960-ig a helyzet megjavul és növekedni fog az újoncok száma. „Amikor majd több tesz a fiatal, mint most, — írja a fo­lyóirat, — könnyebb lesz érvelni a hatalmas fegyveres erők fenn­tartása mellett. Mindjárt elfo- gadhatóbbá válik az általános hadkötelezettség, ha nagyszámú 20 éven aluli ifjú a középiskola ta a szolgálati koncessziós szer- június 19-i számában megjegyzi, elvégzése után nem látja majd »» 1 » » 1.. « Irí.InlrxH IrAtTIrt f) & ... J . . . .. J ződést. Azt is előírja az amerikai kor­mány, hogy Irán ne kéthatalmi tárgyalások útján próbálja meg­határozni a térítés formáját és összegét, hanem bízza „valami­lyen semleges nemzetközi szerv­re” e kérdés megoldását. Arról van szó tehát, hogy az iráni olaj kérdését kivonják az iráni hatóságok jogköréből, s a nagy angol—amerikai olajtrösztök mesterkedéseinek engedjék át megoldását. Ilyen feltétetek alapján java­hogy a kialakult helyzet komoly aggodalmat okoz a katonai ha­tóságoknak. Egyre kevesebb újoncot tudnak besorozni. A fo­lyóirat megállapítja, hogy a fia­talok számának csökkenése az utolsó évtizedben „egyenértékű egy milliós hadsereg elvesztésé­vel”. „A United States News and World Report“ egyébként siet könnyűnek az elhelyezkedést..” Példátlanul nyitt cinizmus! Az Egyesült Államok reakciós köreinek szemében csak annyi az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő fiatalok tragédiája, mint a tavalyi hó. Kizárólag csak, mint katonai kalandjaik ágyú- töltelékére gondolnak az ifjú­ságra. dönti nőikül Wilhelm Ohnesorge úr neve kár, 1937-ben pedig a birodalmi magyarul „gondnélküiit” jelent, postaüg^i miniszter tett. Az is Bolja az amerikai kormány Irán- Valóban. Ohnesorge úrnak a hit- maradt egészen 1945 májusáig, hak az angol—iráni konfliktus lerista Németországban kevés Az ember azt várta volna, rendezését”. Ezekkel a feltété- gondja volt. Mind a náci párt hogy a hitlerista uralom bukása lekkel szemmelláthatóan rá egyik első sejtjének megalakí- után Ohnesorge úr neve vissza­járja bírni Iránt, hogy mond- tója, gyorsan emelkedett felfelé vonhatatianul az ismeretlenség *>n le az olajipar’ államosításé- a hitlerista állami szolgálat sza- homályába merül. Am a volt 11, s a szomszédos Irakhoz marlétraján. 1933-ban áliamtit- hitlerista miniszternek úgy lát­szik, a bonni hatóságok nyug­díjat adnak a rosszemíékezetű „Führer” elaggott tanácsosának. Az Adenauer-kormány nyíltan szárnya alá vette a volt náci minisztert. Es ez nem egyedüli eset, hogy a bonni kormány fasisztákat pártol. Alig két héttel azután, hogy a bonni kancellár látogatást tett a werli börtönben, ahol há­borús bűnösök töltik büntetésü­ket, szabadlábra engedték Fal- kenhorsf vezérezredest, a norvég nép hóhérát. Cjabb A japán militarizálási tervek hol szándékos, hol akaratlan te. leplezése sorozatos botrányokat robbant ki az ország politikai életében. Alig sikerült lecsillapí­tania a Joszida-kormánynak a szenvedélyeket, amelyeket fel­kavart Tokutaro Kimurának, a nemzetbiztonsági hivatal vezető­jének az „ötéves védelmi terv­ről" tett kijelentése, (e terv sze­rint, amelyről Joszida nem akart tudni, 200.000 főre emelnék a japán katonai alakiatok létszá­mát), amikor június 9-én, alig egy hónappal a Klmura:-botrány után, Dulles, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere minden teketória nélkül megcáfolta Jo­szida „cáfolatát”. Dulles e sze­nátus költségvetési bizottságá­nak ülésén elégedetlenségét fe­jezte ki amiatt, hogy Japán „csak lassan ér el eredményeket az újrafelfegyverkezés terén”. Biztosította egyben az amerikai szenátorokat, hogy „az új japán költségvetés alapián az ország rendőreit fel tudiák majd emelni a tervbevett 10 hadosztályba”. Az amerikai sajtó találgatásai szerint ez a terv, amelyet Dulles fesztelenül nyilvánosságra ho­zott, 350.000 főnyi japán „rend- őr"Jhadsereg felállítását írja elő. Du tes kijelentése nagy kava­rodást okozott a japán parla­mentben A japán képviselők láthatólag sehogysem tudnak hozzászokni ahhoz, hogy utolsók­nak szereznek tudomást a japán politika egyes fontos mozzana­tairól. A tokiói rádió június 10-i közleménye szerint az ellenzéki pártok újból azzal vádolták a Herbert Güle, volt SS-tábor­nok kijelentette, hogy közben­járására egy nyugatnémet bur- zsoá párt sem alkalmaz többé megkülönböztetést a volt SS-ka- tonákkal szemben. A „Die Welt" című lap szerint Gitté biztosí­totta Adenauert, hogy a volt SS-tegények szövetségei „állam, és kormányhüség tekintetében messze felette állnak a többi bajtársi szervezeteknek ...” Amint látjuk, te jes az egyet­értés a bonni főkolomposok é6 a volt oberbanditák között. botrány Joszida kormányt, hogy „félre­vezeti a népet, amikor azt akar­ja elhitetni, hogy nem dolgoz­nak ki terveket a hadsereg létre­hozására". „Ha igaz Du les kijelentése, akkor a kormány szinészkedik — jelentette ki Alacumara, az úgynevezett Haladó Párt főtit­kára. — Ez politikai csalás.” Képzelhető mekkora bosszúsá­got okozott Dulles tapintatlan­sága még az engedelmes japán kormánynak is, amely most megint csak- cáfolni kénytelen. Fukunaga, a minisztertanács fő­titkára szükségesnek tartotta ki­jelenteni a tudósítók előtti hogy Dulíes terve „a valóságban csu­pán hencegés”. Am a Tokióban tartózkodó külföldi tudósítók ré- gesrég meggyőződtek arról, hogy Dullesnek egyes japán miniszte­rekkel ellentétben igenis jó érte­sülései vannak az ország ügyei­ről. Mint a „New York Times” tudósítója írta július 12-én, Dul­les nyilatkozata azt jelenti, hogy „vagy az Egyesült. Álla­mok adott irányvonalat Japán­nak, amelyhez fegyveres erői nö­velését illetően tartania kell magát, vagy már megegyeztek ebben az irányvonalban, csak a japán közvé’eményt nem tájékoz­tatták erről.” Fokozott militarizálás új irányelveinek nyilvánosságra ho­zása azokban a napokban, ami­kor Tokióban megkezdődtek a tárgyalások a kölcsönös bizton­sági programm alapján Japán­nak nyújtandó amerikai „segély­ről”, betekintést enged a készülő kalandor összebeszélés kulisszái mögé. Az Albán nemzetgyűlés ülése Az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének 5. ülésszaka augusztus 1-én kezdte meg ta­nácskozását. A nemzetgyűlés megvitatta, majd elfogadta: azo­kat a határozatokat, amelyeket) az Albán Munkapárt Központi Bizottságának plénuma, ai mi­nisztertanács és az Albán Nem­zetgyűlés Elnöki Tanáosa ho­zott július 23-i együttes ülésen. Ennek értelmében Enver Hodzsa elvtársat megbízták az új kor­mány megalakításával. Enver Hodzsa elvtárs a nemzetgyűlés elé terjesztette az új kormány összetételét, majd elmondotta programmbeszédél, amit a nem­zetgyűlés jóváhagyott. A nyugatnémet rendőrség letartóztatott IS fiatal isékehjirtost Egy Bottropban megtartott ifjúsági ünnepségen a nyugat­német rendőrség letertóztatott tizenhárom fiatal békeharcosL A vizsgálóbíró, annak ellenébe, hogy az ünnepséget rendőrségi engedéllyel tartották, nem volt hajlandó megindokolni a letar­tóztatásokat és még a közben vizsgálati fogságba vetett fiata­lok névjegyzékét sem adta ki. A nyugatnémet rendőrség Castrop-Rauxelben letartóztatta a 19 éves Maria Schneider mun­kásnőt és a 20 éves Günther Wesselek bányamunkást. A két fiatal békeharcost a dortmundi vizsgálati fogházba szállították. Kölnben az utcán tartóztatták le Claus Hübette! egyetemi ha'l- gatót és a fiatalkorú Dieter Heft schm idtet, akiket a rend­őrök revolverrel kénvszerftetteíc a rendőrautóba való beszállásra. Soíingenben a rendőrség a hajnali óráikban tartóztatta le Willy Lohbach fiatal hazafit, akit a wuppertaii fogházba szál­lítottak

Next

/
Thumbnails
Contents