Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)
1953-08-19 / 66. szám
2 SZABAD Xftí.lŰD 1953 augusztus rt. GYŐZELEM HONTON Az Ipoly völgyében, a Börzsöny lankás dombjain évről évre gazdagabb élet jelzi a honti dolgozó parasztok jó munkáját. Amióta a közös gazdálkodás útjára léptek, megnőtt erejük, boldog jövő távlatai nyíltak meg előttük. Ez az út neim mentes a göröngyöktőlDe lássuk sorjában ... A termelőszövetkezetben az Utóbbi időben különös eseményeik történtek. Egyre gyakoribbá váltak a fez gazdaságát veszélyeztető tervszerűtlen, szabotázs jellegű munkák, egyre szemérmetlenebb a szövetkezet- ellenes agitáció, az egységbon- tás. Az egyszerű, becsületes tagok észrevették, felfedték, hogy a tsz-t felbontaniakarö kulákok- nak egész csordája épült a tsz vezetésébe, akik nem hallgatták meg véleményüket, elnyomták a bírálatot, hajcsár módjára bánnak a dolgozókkal. Ez a helyzet bizalmatlanná és kedvetlenné tette a csoporttagokat. Mindenki érezte, hogy itt valaminek történnie kell. Alig hangzott el pártunk és kormányunk progremmja. Hont községben a kuiákok úgy gondolták, eljött az ő órájuk. Az ellenség aljas fondorlattal élt. A tsz-ben megtanulták a munkamegosztást, hát alkalmazták is. Úgy gondolták, mit tudni előre mi lesz, a kulákcsorda egyik része megmaradt továbbra tsz vezetőnek, a másik része nyíltan porondra lépett. A tsz legdo- logtalanabb, legsemmibb értékű embereit arra bíztatták, hogy az általuk szerkesztett kilépést nyilatkozatot írják alá. — A főszervező, Botka Jánosné, nem ifi tagja a szövetkezetnek, ígv egyetlen egy munkaegységet sem teljesített, és többször hangoztatta meggyőződését: „a munka az alianépnek való.” Ki ez a Botkáné? Kuíáklány, — ki más lehet? Doiogtalan semmirekellő. Az aláírásgyűjtés másik kezdeményezője Lantos lgnácné — szintén kuíáklány, aki aljas fondorlattal a tsz-ben végzett romboló munkájával akarta maga mellé állítani a csoport becsületes tagságát. Ez a semmirekellő társaság, a naplopó, munka halogató tagokban jó szövetségesekre ta'ált. Ezek voltak az első aláírók. Aláírt Ma'tuz István, aki eddig a borjűgondozásnál dolgozott, és közismert lusta, mihaszna ember, vagy ahogv Dűl ló János, a tsz egyik becsületes tagja mondja róla1 „nem ér az egész egy ió szót.” De a kulák- agitáció nemcsak ilven embereket állított maga mellé. Sok becsületes, tisztességes embert is megtévesztett. Ezek később, amikor a kommunisták megmutatták a ku’ákvezel'ők igazi arculatúi. látták tévedésüket és semmisnek tekintik az aláírást. Többen, így Varga Andrásr.é, Mátyás András és Koncz István új Ivet írt alá, amelyben hangsúlyozzák, nem akarnak a tsz-től megválni. ^ kulakok, mint jó „szakemberek”, mint „középgazdák" kerültek a tsz-be. Eientei meghúzták magukat, de lassan a tsz egész vezetését kezükbe kaparintották. A töz elnöke, Tóth Sándor. A felszabadulás előtt cséplőgépe, traktora és 14 hold földje volt. Ez a Tóth Sándor ravasz, raffinált ember. Ö is, akár kulák- cimborái, földjét idejekorán szét- írattai, rokonra, komára, cimborára és „középparaszttá” vedlett. Alindezt az aljas mesterkedést Bodonyi János tanácselnök jogilag fedezte. Nézzük közelebbről ezt az á’tvedlett „közép- parasztot”. Több, mint 10 esztendeje már annak, egy nyáron cséplőgépéhez munkásokat toborzott. Csókás Péter nincstelen szegónyember el ís ment volna hozzá’ dolgozni, de Tóth erőnek erejével ragaszkodott a három- százalékos cséplőrészhez. Csókás három és fél százalékot kért. Mit jelenteit ez a fél százalék? Napi 75 deka gabonával többet, mint amit Tóth ígért. De Tóth nem engedett. Csókást felesége betegsége hajtotta a munka után. Elment az útópítészettoez dolgozni Ipolyiad végre. Tóíhnaik szüksége, volt munkaerőre, csendőrrel hur- coltatta gépéhez a megélhetésért küzdő. nincstelen parasztot. Tóth feleségének ez a módszer sem tetszett. „Vágd a gép kerekéhez, mit utálkodsz vele“ — így szólt. íme, az a Tóth Sá i- dor, aki báránybőrbe bujtatott farkas — a tsz és a dolgozó nép esküdt ellensége. A felszabadulás után „megváltozott’'. Három évvel ezelőtt mér egész „jószívű" volt. Sátek András napszámosának, aki reggel hattól — amint mondja — vakulásig dolgozott nála, napi nyolc forintot fizetett. A kisebb gazdák ugyanekkor kevesebb munkáért 16—18 forintot fizettek, de Tóth Sándornak „nem volt pénze”. íme ez az ember a csoport elnöke, minden becsületes dolgozó ellensége. ' Szólnunk kell. ha csak röviden is. széleskörű, mindenre kiterjedő tevékenységükről. Terényi József, a tsz könyvelője volt... A dolgozó parasztok terhére könyvelöiskolát végzett. „Szaktudásával” becsempészte!*.« magát a balassagyarmati járá-i tanács végrehajtó bizottságába is. Egyik fő felbujtója volt az aláírásgyűjtésnek. Mint könyvelő nem ismertette a tagokkal a várható terméseredményeket, kicsúfolta, kigúnyolta a dolgozókat, s amikor kérdezték, hogy mennyi jut egy munkaegységre, akkor azt felelte, kenyérgabonából talán egy kiló. Valóságban több, mmt három kiló jut. Csókás László, mint brigádvezetö „dolgozott”. Érdemes megfigyelni az ő „munkamódszerét”. Eleinte hajtotta a dolgozókat a munkában, később új elméletet szült: demokrácia van, vasárnap ne dolgozzunk. Lazította a munkafegyelmet, ahol csak tudta. Pünkösd előtt és pünkösd után 3—3 napig „vendégül” látta a dolgozókat, itatta őket, csakhogy a növényápolási munkákban fennakadást csináljon. Célját el is érte. A gyom benőtte a földeket úgy, hogy még ma sem tudták teljesen helyrehozni. .Megkárosította tehát a tsz-t. Egy másik. A nyári ültetésit burgonyát önkényesen az ő volt földjébe ültette, arra gondolva, hogy úgy is szétugrasztja a tsz-t és a burgonya majd neki jól fog jövedelmezni. Csak, hogy nemodabuda. Honti Gábor, miután szétíratta földjét a jó kocsioldalakat, kereket és más felszereléseit el- dugdosta, rosszával belépett a tsz-be. Gondolta, hogy majd kap helyette újat. Ez a Honti is megmaradt a réginek. Igaz, hogy most nem két kiló cseresznyéért dolgoztat naphosszat, mint ahogy régen tette, most a háztáji földién termett szőlőjéből a bor lilerét 22 forintért vesztegeti. Ehhez a díszes társasághoz tartozik Zábrádi József korcsmáros ku- lák is. AAinden törekvésük ar,-d íi anyuit, hogy gyengítsék a szövetkezetét. Megtűrték, sót maguk szervezték a fegyelmezetlenséget. A munkacsapatokat nem erősítették, hanem ellenkezőleg — gyengítették. Megsértették ai szövetkezeti demokrácia élvét. Sok tag, így beszél a vezetőség munkájáról. .„Minek menjek gyűlés-e, ha a vezetőség az ott hozot' határozatokat megmásítja és nem hajtja végre." Szabotáltak. Három holdon a kétéves lucernát ■kiszántatták és répát vetettek bele. Munkájuk „eredményeként” nagymennyiségű széna ment tönkre. De nemcsak a tsz tagjait károsították ... Céljuk volt a tsz és a kívülálló dolgozók közötti ka peso! at megrontása. A d;>'gőzök elmondják, hogy több, ki- sehb-nagyobb területen beszántották az egyénileg dolgozó parasztok fö'.dieoer ültetvényeit. Most az egyénileg gazdálkodó parasztok joggal követelnek kártérítést. A szövetkezet pedig a beszántott földből egv fillér hasznot nem látott. Ezekkel a módszerekkel dolgozott a honti „Győzelem” tsz-be férkőzött ku- lák-bamda. Természetes, hogy fájt nekik látni, hogyan változik meg a tisztességgel dolgozó tagok élete. Természetes,, néni örültek annak, hogy Gaál Mihály és félesége, akik eddig 326 munkaegységet teljesítettek, csak kenyérgabonából 10 mázsát vihetnek haza, hogy szénából 16 mázsát, babból 36 kilót és kristálycukorból 108 kilót kapnak. Ezen felül a már kikapott hét forint munkaegységen felül még hét forintot kapnak, tehát Gaál Mihály még 2200 forintot kap. Ha bármilyen óvatosan is számoljuk, ez a 326 munkaegységre 9770 forint jövedelmet jelent. Szabó József, aki 5 hold földjével lépett a szövetkezetbe, ezidáig 400 munkaegységet teljesített, természetesen még a Ga-déknál is több terménnyel és pénzzel részesül a közös vagyonból. A szövetkezet tagjai, különösen az utóbbi napokban a megjavult népnevelő munka hatására látják, milyen veszélybe akarták sodorni őket a tsz ellenségei és látják, hogy becsületes munkájuk eredményeként milyen megélhetést biztosít számukra a tsz. Látják ezt, és éppen ezért | megvédik tsz-üket a kulák merénylettel szemben. Ezért hívták! össze augusztus 13-án estére a rendkívüli csoportgyűlést. A gyűlés döntött. Azonnali hatállyal kizárta soraiból a tsz-be férkőzött ellenséget. A párt segítségével megtisztították soraikat a kártevőktől. A szövetkezet elnökévé Muladi István elvtársat, a tsz becsületes, szorgalmas dolgozóját választották. A gyűlés részvevői harcosan foglaltak állást az ellenség eltávolításánál. Egyben ígéretet tettek, hogy a vezetőséget nem hagyják magára, támogatják munkájában. A vezetőség fon;os feIada. ta' most e gyűlés határozatának gyors végrehajtása; a csép’.és befejezése után azonnal kezdjék meg a munkaegység után já'ó kenyérgabona kiosztását. A párt- szervezet megerősítése új, becsületes tagokkal, a szövetkezeti de- mokrácia_ megszilárdításai, az őszinte bírálat és önbírálat szellemének kialakítása, az elvtársi összefogás — íme ezek a feltételek, amelyeknek szellemében való munkálkodás erőssé, egységessé, jó! jövedelmezővé teszi a szövetkezetei, boldoggá és megelégedetté a szövetkezet tagjait. A kuiákok a szövetkezetbe — ahogy mondani szokták — gyapjúért mentek és megnyírva tértek vissza. Az ellenség visszavonult. de nem semmisült meg. Legyen a tsz vezetősége éber, figyelje az ellenség minden mozdulatát. Legyen meggyőződésükké a tanulság: a szövetkezet csak a kuiákok és más osztály- ellenség ellen vívott harcban erősödhet meg, csak így biztosíthat a szövetkezeti tagoknak boldog, ióirtódú életet. Ez egyben megyénk valamennyi termelőoso- porlja számára tanulság... A parasztság jövedelme és adózása a Szovjetunióban az Egyesült Államokban Az Amerikai Egyesült Államokban az 1952— 53. költségvetést évben a közvetlen adók — az 1937—38. költségvetési évhez viszonyítva, s íi- gyelembevéve a valuta elértéktelenedését is — 12-szeresére emelkedtek. Az állami kiadásoknak több mint '70 százalékát közvetlenül és közvetve katonai célokra fordítják. A parasztság tiszta jövedelme 1952-ben 99 millió dollárral kevesebb volt, mint 195i-ben. A kis- és középfarmerek nyomora és elszegényedése tovább fokozódik. Körülbelül egymillió parasztcsalád van, amelynek évi jövedelme nem éri el még az 500 dollárt sem. A munkaügyi statisztikai hivatal még két évvel ezelőtt kiszámította, hogy egy négyszemélyes család évi létfenntartási költségeinek fedezésére 4166 dollárra van szükség. Két év óta a helyzet még súlyosbodott, emelkedtek az árak és az adóterhek, ugyanakkor csökkent a farmerek jövedelme. Egy mosószappan árában például 154-féle, egy készruhában pedig 118-féle adót kell fizetnie a vásárlónak. A „Journal of Commerce” című lap folyó évi május 6-i számában arról ír, hogy a farmerek tiszta jövedelme 1953-ban mintegy 10—20 százalékkal lesz alacsonyabb az 1952. évinél. Amellett, hogy a farmerek termelési költségei évről évre emelkednek, jövedelmük több mint pgyhar- madát emésztik fel a különböző formában megfizetett adók. Ez azonban még nem minden. A farmerek óriási többsége valósággal fu!dőltük az adósságban. A legutóbbi években a farmereknek különböző bankokkal és egyéb hitelintézményekkel szemben fennálló tartozása majdnem kétszeresére nőtt és 1952-ben elérte a 14 milliárd dollárt. A „prosperitás” hazájában, ahol egyre szorítják az adóprést s ahol a halál bankárok azon törik a fejüket, a tengerbe vessék-e a spekulációs célokból felhalmozott élelmiszerfeleslegeket, vagy pedig „abrakcsomagok” formájában használják fel újabb propagandacélokra, — a farmerek ezrei nyomorognak. Helyzetük sivár, kilátástalan. A szovjet államháztartás 1953. évi bevételeinek összege 543.357 millió rubel és ennek mindössze 8 százalékát fizeti adóban a lakosság. „Ebben az évben — mondotta Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén — a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivel szeméiyes jövedelmükből hozzájárulnakAz állami költségvetés 110,2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20,8 százaléka az 1952. évi 23,6 százalékkal szemben.” A szovjet mezőgazdaság dolgozói nagy örömmel értesültek arról, hogy jelentősen csökkentik a kolhozparasztok személyi tulajdonában lévő háztáji gazdaság után járó beszolgáltatások normáját, és körülbelül felére csökkentik minden holhozparasztokra eső pénzbeli adót, ugyanakkor teljesen törlik a multévekből fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Mentesülnek az adózás alól o kolhozparasztok, akit; ha férfiak — 60 évesek, ha nők 50 évesek és családjukban nincs munkaképes személy. Nem fizet adót a falusi értelmiség sem ... A mezőgazdasági adó összege erre az évre 4.137 millió rubellel, azaz 43 százalékkal lesz kevesebb. A kolhozok és a kolhozparasztok a gazdaságösztönzésre irányuló rendszabá’yok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több mint 20 milliárd rubellel — növekednek. A Szovjetunióban, ahol most csökkentették a mezőgazdasági adót és ahol a fentihez hasonló könnyítésen kívül más intézkedéseket is foganatosít a kormány, egyre sikeresebben, hajtják vég e a fő feladatot: a munkások, a kolhozparasztok, értelmiségiek — valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további eme’ésének biztosítását. Egyre gazdagodnak a lengyel iskolák szertárai Az ú| tanév megnyitására lázasan készülődnek a lengyel tanszergyárak. Az új esztendőben 95.000 új térképpel, 13.000 elektroszkóppal, 6000 földgömbbel, 2500 fajta különböző laboratóriumi és más segédeszközökkel gazdagodnak az iskolák szertárai. Az élettan oktatását új színes képek teszik köny- nyebbé. Igazságszolgáltatás Miamiban Ez a szörnyű eset, amelyhez hasonló sok fordul elő az Egyesült Államokban, Miamiban, Florida-államban történ!. Paul Minnilk rendőr minden ok és minden előzetes figyelmeztetés nélkül agyonlőtte E. Jefferson négert, aki gépkocsin mellette haladt el... A rendőrt bíróság elé állították azzal a váddal, hogy törvényes ok nélkül megfosztotta életétől a néger E. Jef- fersont. A rend amerikai őre nem próbálta tagadni, hogy agyonlőtte a semmiben sem vétkes négert. Egyetlen egy magyarázattal szolgált a bíróságon eljárásához• a néger állítólag meg nem engedett sebességgel hajtott és „ő úgy látta”, hogy fegyvert tartott a kezében. A bíróság — mint a „Daily Worker" című angol lap írja — felmentette a rendőrt. A néger- gyűlölő gyilkost szabadonbocsá- tották. SHBX A SALGÓTARJÁNI „ÜNNEPI VÁSÁRON" „VARJÜ" AZ ÁGRÓL: — KAR,... KAR,,.. KAR,... HOGY LESZALLOTT AZ AR! h'irek a megyéből Minőségi kenyeret várunk... Szerkesztőségünk levelet kapott György János salgótarjáni dolgozótól. Levelében a következőket írja: „Kénytelen vagyok kritikát gyakorolni Fekete elvtárssa!, a balassagyarmati pékmesterrel szemben. 1953 augusztus 13-án a salgótarjáni szaküz’etbe olyan kenyeret szállított, hogy az égett, lapos, repedezett volt, amit a dolgozó népnek eladni nem lehet. Ezt a kenyeret pont a salgótarjáni szaküzletnek küldötte, 6 ezzel rontotta szaküzletünk jó hírnevét, mert aki ezt a kenyeret látta és vásárolta, nem azt mondta, hogy a balassagyarmati sütőipar küldte, hanem, hogy a szaküzlet milyen rossz és csúnya kenyeret árul. En nem merem föltételezni, hogy kész akarva sütöttek ilyen kenyeret. De aki a múlt rendszerben jó kenyeret tudóit sütni, az ma is tudjon. Nem kell hozzá más, csak akarat, akkor nem fogja lejáratni sem a balassagyarmati, sem pedig a salgótarjáni sütő- iparosok jó hírnevét. a. kerem az íLetékes haíc ki ebben a hibás”. ■k nürwkrária, vájj; Még a múlt évben történt, 1952 április 25-én a máira- szöUösi mészkőüzem dolgozói egy kérelmet indítottak útjára. Mindez azért történt, mert a mészkőüzemi bányászokat sokesetben leviszik a selypi üzemhez dolgozni, a dolgozók vedig követelték a napi kikude- tési díjukat. A SZOT a következőt írta a bányászok követelésére: „Ha a bánya dolgozói a bányához lettek felvéve és onnan a 30 kilométer távolságra lévő selypi cementguárba küldik do'gozni. úgy részükre kikéi de'ési költség fizetendő, amennyiben az a napi 8 órát meghaladja. 8—12 óra között fél kiküldetési díj, azon- fe’ül teljes kiküldetési díj fizetendő.” ★ A vizsiósi dolgozók Szerkesztőségünk Sándor Pál vizs’ási lakostól az alábbi le vetet kapta: „Ha mondjuk egy-egy dolgozónak a jó ebéd, vagy vacsora után kedve támad egy pohár sör vagy bor elfogyasztására akkor el kell neki menni Kisterenyére, Zaguvapál- falvára, vagy Salgótarjánba, mert Vizsláson nincs az italboltban se bor, se sör. Mi, vizslási dolgozók nem hisszük az el, hogy az Italbolt NV azért tartja az alkalmazottjait, hogy csak keresetet biztosítson számukra. Az utóbbi időben például a wzságot, hogy vizsgálják ki, hogy * nemtörődömség A do'gőzök várták a pénzt, de az csak nem akart megérkezni. így újra sürgették, 1952 augusztus 6-án a SZOT-tót újra levelet kaptak, amiben azt írják, hogy a „döntés" még a mai napig nem történt, ezért kérik az elvtársakat, hogy néhány napig még várjanak türelemmel. 1952 szeptember 23-án levél érkezett ismét, amiben értesítik a dolgozókat, hogu az OMB i it kórsága szerint az e'vtársak követelése jogos. A kiküldetési díj csak nem akar megérkezni. A dolgozók jogosan követelik a pénzt, de iogos a felháborodásuk is. Jó lenne, ha az építő- anyagipari minisztérium sürgősen kivizsgálná ezt az egy éve húzódó á'datlan állapotot és végre in>ézkedés történne ■ pénz mie'obbi kifizetésére. * is szeretnék a sert lási italbolt napokig zárva volt. Ha megkérdezzük az italbolt kezelőjét, hogy miért nincs ital, azt mondja, — ő nem tehet róla többet nem, adnak. Sör ped'g van korlátlanul mindenfelé, csak hát úgy látszik, hogy a vizslási italbolt kezelője nem nagyon, törődik az üzlettel. Mi nem azt akarjuk, hogy Vizsláson az utcán folyjon a sör, de elvárjuk azt, hogy annyt sört adjanak Vizsláson Is, hogy mi is meg tudjunk inni egy-, vagy kél pohárral. Ehhez nem is kell más, csak jóindulat."
