Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-15 / 65. szám

2 SZABAD Xfi «BAD 1953 augusztus 18. A hallgatók kiválogatása a nagyoroszi termelőcsoportokban Nagy munkában van most a falu. Az idei gazdag termés be­takarításáért folyik a harc. Amellett a termelőcsoportokban a párt és a kormány vezetői­nek nyilatkozata óta ezernyi gondolat kavarog a csoporttar- gok fejében. Meghányják-vetik eddigi működésüket, mosolyra derül arcuk, amikor az idei jö­vedelemről esik szó, bosszan­kodva gondolnak a dologkerü­lőkre. A falúban, mint hordó­ban az új bor, forr az élet, egyre inkább válik el a rossz a jótól, a becsületestől, Ebben a helyzetben — meg kell mondani — nem kis fel­adat a pártoktatásról szóló Központi Vezetőségi határozat végrehajtása. Ahol bíznak a tag­ság erejében, úgy dolgoznak, hogy a vezetőség munkája de­rítő legyen a falu forrongó életében, ott helyesen értelme­zik e munkát. Úgy tekintik az oktatás előkészítését, mint a csoportért folytatott harcot, mint a kommunisták felelőssé­gének növeléséért folytatott harcot. így gondolkoznak Nagy­orosziban is. Az üttörő tsz be­csületes tagjai azt mondják: „Mi maradunk, de tudjuk, hogy kiket teszünk kívül a csoporT ton”. A vezetőség bízik a tag­ságban, a kommunisták erejé­ben, ezért végzi nagy erővel, a halaszthatatlan mezőgazdasági munkák mellett, az oktatás elő­készítését, a hallgatók kiválo­gatását, •®-8az* hogy az elmúlt évi pártoktatásban sok volt a hiá­nyosság. Több volt a párton- kívüli, mint a kommunista, sok­szor egy-egy brigádot „beren­deltek” az oktatásra, nagyfokú szervezetlenség akadályozta a színvonalas tanulást. A szemi­náriumokon is majdnem min­dég mások-mások vettek részt. Mindezek ellenére olyan ered­mények is vannak, amelyek megbecsültté tették a tanulást az Úttörőben. A csoporttagok képzettségének növekedése erő­sítette az alapszervezet sorait. Csincsik Tibornét tagnak, Ku- csa Istvánnét tagjelöltnek vet­tük fel. A választási munkában a politikai alapismeretek tanfo­lyam legjobbjai vettek részt. Az oktatásban részvevő pártonkívü- liek öntudata, fegyelme, aktivi­tása is megnövekedett. Kovács Károly állatgondozó nemcsak hiánytalanul átteleltette az el­múlt nehéz télen a gondjaira bízott állatokat, hanem az ara- tás idején úgy intézte munká­ját, hogy segíthessen a bebor- dásban. Mazsári Márton, Gere József élenjárói a tszcs meg­erősítésének, emellett szorgal­mas munkával, magas munka­egységet is elértek. A szeminá­riumokon egy-egy anyaghoz kapcsolva megvitatták a cso­port problémáit, megnövekedett az érdeklődés a nemzetközi helyzet iránt. Amikor a koz-sepi pártbi­zottság megvitatta ez 1953—- 1954. évi pártoktatás előkészí­tésével kapcsolatos feladatokat, az elmúlt év hiányosságainak, eredményeinek tapasztalatait mind figyelembe vették. Az itt hozott határozat alapján mind az üttörő, mind a Szabadság termelőcsoportban legfontosabb feladatnak az oktatás szerveze­ti megerősítését, a minőség emelését tartják. Az Üttörő tsz- ben mintegy 10 kommunistát és 3—4 pártonkívülit akarnak az oktatásba bevonni. Termé­szetesen a legkiválóbb párton- kívülieket. Számbavették, hogy kik azok, akik már a multév- ben is tanultak és kiérdemel­ték, hogy most magasabb fo­kon, az elsőéves politikai is­kolán képezzék tovább magu­kat. Ezzel egyidőben megvizs­gálták azt is, ki az, aki az el­múlt évi hanyag munkájával érdemtelen a tanulásra!. A ter­melőcsoportban háromtagú bi­zottság foglalkozik a hallgatók kiválogatásával. Nem roham­munkában csinálják, ha szük­ség van rá, egy-egy csoport­taggal többször is elbeszélget­nek. A hallgatóknak mintegy fe­lét már véglegesen kiválogatták, s több olyan párttag és pártonkí- vüli csoporttag van, akivel már beszélgettek és ismét fel fogják keresni. Ebben a munkában ko­moly segítséget kapnak a köz­ségi pártbizottság titkárától, Micsik elvtárstól. A hetenként rendszeresen megtartott vezető­ségi ülésen beszámoltatja az alapszervezeti titkárokat az ok­tatás előkészítéséről. Maga Mi­csik elvtárs is résztvesz az egyes hallgatókkal való beszél­getésben és így ellenőrzi a ki­válogatóbizottság munkáját, Az Úttörő terme főcsoport­ban a.z oktatás előkészítésének eredményei mellett azonban látni kell a hiányosságokat is. A csoport kommunistáinak egy része nem eléggé érzi felelőssé­gét e munka sikeréért és több­ször a pártonkívüliek mögött maradnak ezen a területen. h kollektív szerződés végrehajtása minden vezető HÍREK A MEGYÉBŐL Miért nincs még pincéjében hever, ahová ezért szenet nem lehet berakni, A Nógrádi Szén bányászati Tröszt dolgozóinak küldöttei az augusztus hónap elején megtar­tott értekezleteken számtalan bí­rálatot mondtak a vállalatveze­tők felé, mert elmulasztották a kollektív szerződésben vállait kötelezettségek végrehajtását. Bár a beszámolókban e válla­lati igazgatók elmondották, milyen nagy jelentősége van a kollektív szerződésnek, amely az üzem alkotmánya és hogy a meghatározott feladatokat ma­radéktalanul végre kell hajtani. Az eddigi eredmények azonban csak kevésbbé bizonyítják a tetteket. Több vállalat igaizgatój0 a felelősséget azzat igyekszik elhárítani, hogy ,,jobb eredmé­nyeket lehetett volna elérni, ha a kollektív szerződést hamarabb kézhez kapjuk”. Ezzel védekezett Kovács dóra László elvtárs, a Mátranováki Szénbányák Válla­lat igazgatója is. Az igaz, hogy a kollektív szerződés kinyoma­tott példánya késett. Az eredeti példány azonban, amelyet a vállalatoknál készítetlek, a tröszt vezetői pedig összesítettek, má­solatban minden igazgató tulaj­donában megvolt. így a min- denifapos ellenőrzést lehetett voln® gyakorolni, A vállalatok dolgozói jogo­san bírálták az olyan igazgató­kat, akik a dolgozók egészség­védelmét elhanyagolják. Ezért kapott bírálatot a Salgó; Szén>- bányák Vállalat igazgatója, aki nem törődött azzal, hogy az ivóvíz részére biztosított tartá­lyok megfelelnek-e a követelmé­nyeknek és a tartályban lévő víz fogyasztásra alkalmais-e. Az ellenőrzés elmulasztása a ter­melés elé gördített akadályokat. Az egészségtelen víztől a dol­gozók megbetegedtek, aminek következtében gok csille 6zén maradt .kitermeletlenül. A Mizserfai Szénbányák ve­zetősége sem követ el mindent annak érdekében, hogy maradék nélkül teljesítsék a vállalt köte­lezettséget. Még az 1952. terv­évben kötött kollektív szerző­désben a vállalatvezetőség meg­fogadta: a tőkésj üzem külszíni szállítópályáját kavios ágyaz ássál látja el, hogy a dolgozók esős időben ne járjanak térdig érő sárban. Mivel a múlt évben nem teljesítették ezt a vállalásukat, az 1953-as tervévben kötött kol­lektív szerződésben június 1-i határidővel határozták meg a végrehajtását. Sajnos azonban még a legutóbbi értekezleten sem számolhattak be arról, hogy adott szavukat valóra váltották és a tőkési üzem külszíni szál­lítópályája a sártól mentesítve van. A vállalat vezetősége a mulasztást azzal igyekszik indo­kolni: „sok esetben nem volt fogat, amikor pedig ez rendel­kezésünkre állt, e kavics lelő­helyéhez vezető úton, hatalmas sár akadályozta a szállítást”. A ménkesi vállalat vezetősége is súlyos mulasztást követett el ezen a téren. Már a kollektív szerződés megkötésénél is ai fe­lelősségérzet hiánya mutatkozott. A kollektív szerződésben olyan feladatokat határoztak meg, amelyeknek végrehajtása sze­rintük „lehetetlen”. A szerződés­ben megfogadták, hogy a mén­kesi bányaüzemnél egy első­segélynyújtás! szobát építenek fel, amelyet ággyal és külön­böző felszerelésekkel látnak el. Ennek megvalósítása elsőrendű kötelessége az üzem1 és a válla­lat vezetőségnek. Sajnos ezideig elmulasztották, s a kollektív rffeerződés végrehajtásáról tar­tott értekezleten döbbentek rá: az elsősegélynyújtás! szolgálat létesítése lehetetlen. A terv tel­jesítésére tett fogadalmat is, már hosszú hónapok óta nem teljesíti a ménkesi — de a ká- nyási és a tiribesi — vállalat­vezetőség. Ezeknél a. vállaltatok­nál az üzem, bizottságok sem követnek e! mindent kötelessé­gük teljesítése érdekében. Ver­senyszervezés helyett siránkoz­nak, hogy a kollektív szerződés­ben vállalt párosversenyzők szá­mát — ami a dolgozóknak 70 százaléka — szerintük most már nem lehet teljesíteni. Gondolják, egyszerű a megoldás: módosí­tunk a kollektív szerződésen. Az üzemi bizottságoknak az a feladatuk, hogy mozgósítsák, lel­kesítsék a dolgozókat, ne legyen az üzemben olyan egy sem, aki elmulasztaná a szocialista köte­lezettségvállalás megléteiét a terv túlteljesítésére, anyagtaka- rékosságra, munkafegyelemre. Meg kell szervezni a kollektív szerződés végrehajtásának töme­ges ellenőrzését. A vállalatveze­tők készítsék el az egyhónapos kollektív szerződési naptárt, amelyben feljegyzik, hogy milyen pontokat keli végrehajtatni abban a hónapban. Az eddiginél sok­kal nagyobb gondot fordítsanak a vállalások teljesítésére. Kö­vessenek el mindent annak ér­dekében, hogy a kollektív szer­ződés valóban az üzemek alkot­mányává váljon. Kürthi Sándor, a bányászszakszervezet te­rületi bizottságának elnöke. Nemtinek új kultúrháza? Nemti község földművesszö­vetkezetének italboltját, amely­ben DISZ-helyiség és MSZT- helyiség is volt, még ezév má; jusában lebontották — enge­dély nélkül. A bontási anyagok most az udvaron szanaszét he­vernek. Ki vannak téve az eső­nek és ha sürgős intézkedés nem történik ezek mielőbbi fe­dél alá szállítására, még a _tél- víz idejét is ott éri. A jövő­évben pedig majd törheti a fejét a tanácselnök és a párt­titkár elvtárs, hogy vájjon mi­ből fogják felépíteni a kultúr- házat. De súlyos hiba az is, hogy a lebontást úgy _ végezték el, mintha legalább is Ivómba ér­te volna az épületet. A félig lebontott falak siralmas álla­potban vannak. Az egyik ajtó félig kinyitva, a másik ajtó be­zárva meredezik. Az ablakok egyik része a tanács pincéjé­ben, a másak rész az iskola Nemti község dolgozói jogo­san háborodnak fel, mikor az új kultúrház építéséről esik szó. A tanácselnök elvtársnő elmondta például, hogy volt ugyan a megyei tanács részé­ről kiutalás a kultúrház építé­sére 68.000 forint, de volt már 160.000 forint is. A kultúrház építése azonban mégis elmaradt és a fedezet is elkopott más cé­lokra. így aztán se kultúrház, se pénz nincs. Nincs a községnek egy ren-. des italboltja sem. Ami most van, az nem elégíti ki a dol­gozok igényeit. Szűk, sötét he-, lyiség, a környéke pedig pisz-r kos, egészségtelen. A járási és megyei tanács népművelési osztálya sürgősen intézkedjen Nemti község kuK túrháza mielőbbi felépítése ér­dekében, a helyi pártszervezet vezetősége pedig a tanáccsal karöltve mielőbb biztosítsa a nemti dolgozók kultúrigényei- nek kielégítését. „Nem rám tartozik..." Szamos Jolán cserhátsurányi nevelő levelében a következőket írja: „Nálunk az iskola jobb sorsra érdemes állapotban van. Egy meglévő kastélyt kellene átépí­teni, ahol négy tantermet és négy nevelői lakást kapnánk. A pénz már ki van rá utalva, de a munka nem halad előre, ilyen munkaütem mellett még október végén sem lehet a tanévet meg­nyitni. Rendes munkabeosztás, fegyelmezett, tervszerű munka kellene ide. Ez a munka az ál­lamépítészeti hivatalunkhoz meg a tatarozó vállalathoz tartozik. A munkát már április 1-én el kellett volna kezdeni, de augusz­tus 8-;án is csak 3—4 kőműves fiú dolgozott rajta. Pedig na­gyon sok munka vár még elvég­zésre. Hiányzik még a padlózass de el kellene készíteni még az ajtókat, ablakokat és 10 cserép­kályhát is be kellene még állíta­ni. A drága csempék ott hever­nek már hónapok óta... Ha csak a takarítást néznénk is, elég lenne szeptemberig el­végezni, hát még a többi renge­teg munkát. A kőművesfiúk meg nevetve mondják „ide még jövő augusztusra sem költözik be az iskola'1. A tanácselnök: vádvo- nogatva mondogatja: nem tám tartozik, hanem a tatarozó vál­lalatra. Joggal kérdezzük, miért nem küldik már ki az asztalo­sokat. üvegezőket, kályhásokat. VÉGRE... Salgótarján dolgozói örömmel vették tudomásul, hogy szükség­letük kielégítésére korszerű italboltot és a vidéki dolgozók számára meleg ételt biztosító ..népbüffét” építenek. A dolgozók örülnek a tervnek, de annak nem, hogy a megbízott felelős (?) szervek hanyagsággal végzik munkájukat. A munka lassan, rosszul és a dolgozók kárára drágán haladt előre. A határidőt nem tartották be, sőt új és új határidőket szabtak meg. Az épü­let tervezését 3 tervező vállalat végezte, egymástól függetlenül, a legnagyobb tervszeríítlenség- gel. Mindez a belkereskedelmi minisztérium tudtával és jóváha­gyásával történt. A felsőbb terv- szerűtlenséget a tatarozó vál­lalat tette befejezetté. Ez a vál­lalat hol terv, hol munkaerő- hiányra hivatkozva, gátolja a munkát. A hosszú huzavonának mégis csak végeszaiiadt. A „népbüffét” augusztus 20-án adják át a dolgozóknak. Még egy szót az építkezés-: ről: az acélárugyári kétszer 32- cs lakóház C-épületébefl a par­kettázást úgy végezték el, hogy az felpuposodott és így az épü­let lakhatatlan. Mit jelent ez? Újabb pénzt, újabb kiadást — a dolgozók terhére. Az épületet a 63/1-es Építő Vállalat készítet­te, melynek vezetője Stér István, Kikről van szó? A Német Demokratikus Köztársaságban több bíró­sági eljárás van folyamat­ban provokátorok és bandi­ták éllen, akik .aktívan vet­tek részt a június 17-i pro­vokációkban. Ezekben a pe­rekben megmutatkozik azok­nak valódi ábrázata, akik nem átalották Németország egysége ellen a béke ellensé­geinek szolgálatába állani. Íme néhányon közülük: Edgar Mitzenheim, eckol- stadti lakos. Lelkészi csuhá­ba bújt kalandor és meg­rögzött militarista, a „Stahl­helm" fasiszta szervezet ré­gi, hétpróbás tagja. Már régóta folytat bomlasztó te­vékenységet az NDK ellen. Lakásán titkos megbeszélé­seket tartott, itt készült fel társaival a június 17-i pro­vokációra, Friedrich Hapet 1930 óta tagja a „Hitlerjugend”-nek. 1933 óta tagja a náci párt- ' nak. „SA-Scharfführer”, Hit­ler alatt a berlini rendőrfő­nökségen volt alkalmazva. Wendt, hallei lakos, ro- vottmultú tolvaj. Utoljára 1948-ban ítélték el. Június 17-én résztvett nácik és ban­diták kiszabadításában, akik a haltéi börtönben töltötték büntetésüket. Norbert Köhler nyugatber­lini lakos, rovottmultú egyén. Kétszer ítélték el tolvajlá- sért és feketézésért. A bűnlajstromot még hosz- szan lehetne folytatni. A provokátorok között voltak olyanok is, akik nem tolvaj- lás, hanem kerítés miatt ke­rültek börtönbe. De vala­mennyien — kivétel nélkül — fasiszta kalandorok és bűnözők. Csakis ilyen ala­nyokból toborozhatták az ^X-nap” és egyéb bűnös tervek Jtádereit’\ „Nem Washington, hanem London politikáját kell megvalósítani" A közelmúltban az angol akóházban és a lordok házá­ban heves viták folytak Anglia külpolitikájáról. Az angol la­pok továbbra is kommentálják az angol-amerikai kapcsolato­kat. A sajtó figyelmének hom­lokterében a távolkeleti kérdé­sek és Angliának a koreai fegyverszünet megkötéséve] kapcsolatosan elfoglalt állás­pontja áll. A labourists Crossman a „Sunday Pictorial”-ban az alsóházi vitával kapcsolatban így ír: „Anglia kötelessége vi­lágos. Nemsokára megkezdő­dik az ENSZ közgyűlésének időszaka. Akkor majd az Ame­rikai Egyesült Államok kény­telen lesz figyelembe venni az ENSZ határozatait, még ha most vonakodik is tanácskozni angol szövetségesével.., In­diával és nemzetközösségünk többi országaival együtt ki kell használnunk a közgyűlés időszakát abból a célból, hogy olyan békés rendszert alkos­sunk meg, amellyel nem mer­nek szembeszállni a hideghá­ború legelvetemültebb wash­ingtoni hirdetői sem.” A lapok megjegyzik, hogy a koreai kérdés békés rendezé­se és a Kínai Népköztársaság­gal való viszony összefügg Anglia kereskedelmének lét- fontosságú kérdéseivel. A „Raynolds News” című újság közli Harold Wilson, volt labourista kereskedelmi miniszter cikkét. Harold Wil­son cikkében Kelet és Nyugat közötti kereskedelem mellett foglal állást. „A békét, amely­ről mindenütt beszélnek —- írja Wilson — vegyes érzel­I mekkel fogadják azok, akik profitot húztak a háborúból és a háborús híreken alapuló amerikai üzletből” A cikk íré* ja hangsúlyozza, hogy bizo­nyos amerikai körök válság­tól félve, minden eszközzel tá­mogatják a „hidegháborút”. „Tényleg válságot jelent-e a „hidegháborúról” való lemon­dás?’’ — teszi fel a kérdést a cikk írója és ő maga meg is adja a választ: „A koreai fegyverszünet megmutatja az egyik kiutat. Hozzáláthatunk a Kelet és Nyugat közti keres­kedelmi kapcsolatok létesítésé­hez." Wilson megjegyzi, hogy a Kínával való kereskedelemre kimondott amerikai tilalom fe­szültséget okozott az angol- amerikai viszonyban. „Erről tanúskodik az a körülmény — írja Wi/lson — hogy Hong­kongban 200 amerikai alkon- zui kémkedik az angol keres­kedők után, de erről tanúsko­dik az amerikaiak ellenőrzése a hongkongi exportengedélyek felelt is. A blokádnak (Kína blokádjáról van szó — a Szerk.) véget kell vetni. Ter­mészetesen törekednünk kell arra, hogy partnereinkkel össz­hangban működjünk. Ha azon­ban partnereink nem egyeznek bele, önállóan kell cseleked­nünk.” Wilson befejezésül hangsú­lyozta, hogy a koreai fegyver- szünet nemcsak arra figyelmez­tet, hogy vessenek yéget Kína kereskedelmi blokádjának, ha­nem arra is, hogy „könnyítsék meg általában a Kelet és Nyugat közti kereskedelmet”. Ezt az álláspontot különben más angol lap is osztja. Jellemző, hogy az angol la­pok már a koreai fegyverszü­neti tárgyalások idején is ír­tak arról, hogy ai fegyverszü­net megkötése esetén meg kelj szüntetni az „embargo”-!, a kínai kereskedelemre. Az an­gol pénzügyi körök sajtószer­ve, a „Financial Times” rá­mutatott, hogy amíg Koreában* folyt a háború, a közvéle­ménynek — ha csak formáli­san is — meg lehelett magya­rázni a Kínával való kereske­delmi korlátozásokat, „A jövő kereskedelmére vonatkozó ter­veinket a józan ész megfonto­lása szerint arra kell alapoz­ni, hogy amennyiben aláírják a koreai fegyverszüneti egyez­ményt, úgy lehetőség nyílik a jelenleg érvényben lévő kor­látozások megszüntetésére” — írtai a „Financial Times”, A „Times” washingtoni tu­dósítója írja: „Amíg Koreában folyt a háború, a nyugateuró­pai országok ázsiai politikáját Washington nagymértékben ellenőrizte. De a fegyverszünet megkötése után — mutat rá a tudósító — várható, hogy ki­éleződnek a nézeteltérések az Amerikai Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségesei között.” Mindezt még világosabban fogalmazza meg a hivatalos angol hírügynökség. A Reuter hírügynökség megjegyzéseket fűzve a koreai fegyverszünet megkötéséhez, rámutat arra, hogy az .Amerikai Egyesült Államok nem uralkodhatnak tovább és nem határozhatják meg Nyugat távolkeleti politi­káját, mivel a fegyverszünet megváltoztatta Amerika hely­zetét ... Anglia és azok a többi nyugati országok, ame­lyek a kommunista Kínát el­ismerték, most cselekvési sza­badságot nyernek.” A Reuter hírügynökség befejezésül rá­mutat arra. hogy újjászületnek a Kínával való kereskedelem kibővítésének reményei, A helyi szükségletek kielégítéséért Az ipar szívóhatására egyes tanácsok bürokratikus, rövid lá­tókörű politikája következtében sok községből a helyi iparosok elhagyták munkahelyüket és a nagyiparban kerestek munkale­hetőséget. Ez azt eredményezte, hogy a községek lakói a leg­szükségesebb dolgokban hiányt szenvedtek. Ezeknek a hibáknak a kijavítására, a lakosság igé­nyeinek kielégítéséért kormá­nyunk fontos rendelkezéseket hozott. E rendelkezések értel­mében a helyi szükséglet bizto­sításáért iparengedélyeket ad­hatnak ki. A megyei tanács a dolgozók kívánságának megfe­lelően az utóbbi időkén több iparengedélyt adott ki. Romhány községben Cserneczki József szíjgyártó, Uhliár Pál asztalos, Balassagyarmaton Molnár Pál kőműves, Salgótarjánban Takács József villanyszered kisiparos kapott iparengedélyt. Készül a villamosvezeték Ce reden Az Es zakmagyar országi AU lami Villamosenergiát Szolgál- tafió Vállalat salgótarjáni üz­letigazgatóságának dolgozói augusztus 20 tiszteletére értékes felajánlásokat tettek. A többi között Nagy S. István és Basa Lajos csoportjai ígéretet tettek, hogy Cered községben a terv*-’ zett augusztus 31 helyett U nappal előbb, augusztus 20-ra bevezetik a villanyt, Hagy S. István és Basa La* jós vezetése alatt dolgozó vil­lanyszerelő csoportok példamu­tatóan harcolnak vállalásuk ma­radéktalan teljesítéséért. A ver­seny kezdete óta átlagosan 126 százalékot értek el. Jelenleg már a nagyfeszültségű távvezetékek­nél nagyszerű ütemben folyik a vezeték terítés, a községekben pedig megkezdték a gödörásáso­kat és az oszlopok fölállítását. A két lelkes brigád a hátralévő öt nap alatt minden részletében befejezi ezt a munkát, amely szükséges ahhoz, hogy Cered község dolgozói villamosener- gia-szolgáltatás segítségével kulturáltabb körülmények között élhessenek. Ünnepi vásár augusztus 19-20-án Salgótarjánban Értesítjük megyénk összes dolgozóit, hogy az ünnepi vásáron vál­lalatunk 8 paviyonnal fog résztvenni, ahol a legjobb minőségű áruk­kal, a legszélesebb választékban állunk fogyasztóink rendelkezésére. A pavillonokban forgalomba hozzuk az alábbi áruféléket: Textil: pamut, gyapjú, selyem, lenker-áru. Kötött rövid- és divatáruk. Sportjáték és hangszeráruk. Férfi, női és gyermek konfekció áruk. Férfi-, női és gyermekcipő áruk. Élelmiszerek. Cukorka, trafik, mézesáruk és esoressó. Vas, műszaki: motorkerékpár, kerékpár, rádió, fényképezőgép, ház­tartási vas- és zomácáruk, tűzhelyek, kályhák és mindennemű villa­mossági cikket. Nyugatnógrádmegyei Népbolt Vállalat Balassagyarmat

Next

/
Thumbnails
Contents